Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-09 / 211. szám

1980. SZEPTEMBER 9., KEDD FENYKEPTEMAK Gobelin, idézőjelben — Az életem kés2 regény — mondja. S e szépreményű kisasszonyok szájába illő mondatot úgy kiséri fanyar grimasszal, hogy megkérdő­jelezi és kicsúfolja nemcsak a regényesnek mondott éle­tet, hanem azt a magatartást is, ahogyan a művésznő nyi­latkozik. — örülök, hogy nem lett belőlem boldogtalan festő­művésznő, csak kétkezi mun­kás — okolja meg fenntartá­sát Pedig valóban kész regény az élete! Az általános iskola után ke­ramikus-szakmunkás lesz, majd gimnáziumban tanul, esti tagozaton. Képzőművésze­ti körökbe jár, a Dési-Huber Körre emlékezik vissza a legszívesebben. Rajtol, fest Emlékidézők És megismerkedik a gobelin­nel. Nem mintha nem ismerte volna már azelőtt. Megtudja, megérti, hogy nem kizárólag hősi urak — dús páncélban, királyi csaták, és égő várkas­télyok jelentik a gobelin té­máját Megismeri Ferenczy Noémi örökségét nemcsak gobelinekben, hanem tényle­gesen is: összeismerkedik Tarján Hédivel és Solti Gi­zivel akik Ferenczy Noémi tanítványai voltak, s egyikük á szövőszékeit, másikuk a fo­nalait örökölte. Tarján Hé­dihez jár gobelint tanulni. Egy festőállvány keretébe felvetés kerül; így ta­nul szőni. A festőállványon minden reggel egy Sportszelet fogadta. De nemcsak ezért szerette a gobelint A gobelin rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy ne­mesnek, réginek tud hatni. A gobelinnel fejezhetők ki leg­jobban a múltat idéző té­mák, a halk hangulatok, mint­ha minden egy kicsivel sá- padtabb, avittabb, öregebb — bölcsebb lenne. Örök témák És a gobelin szembesíthe­tő is! Hajdan festményeket szőttek gobelinszövéssel. Pé- reli Zsuzsa régi fényképeket választ témául, vagy éppen a Szerencsi csokoládé pa- pírborí tójának édes kiscicá- ját. Más anyaggal szembesít­ve más hangsúlyt kap a fény­kép, a kiscica. Patinát a fénykép, idézőjelet a kisci­ca — mert a képre gombo­lyag kerül, öreg giccsek örök témája. Ám Péreli nem gú­nyolja, inkább szelíd meg­értéssel szemléli a gombolya- gos kiscicát Nem gúnyolhatja, hiszen ez Is ugyanúgy egy másik világ, másfajta megközelítési mód üzenetét hordozza, mint akár a remekmívű népművészeti darab. Egyformán maga köré gyűjti ezeket a jeleket: öreg textildarabokat, régi hímzése­ket, ó-selymeket szerez. Vagy éppen régi tárgyakat; fűszeres szekrénykékből egész gyűjte­ménye van. De gyűjt tollakat is és felhasználja textilképein. Ásta Nielsen portréja fekete-, fehér gyöngytyúktollakból lesz élővé. Élvezi a régi gyapjú puhaságát, a lágy hernyósely­met. Az ország vagy a világ bármely pontján van, ott rög­tön az Ecseriket keresi. Po­ros padlások, sötét ládák kedves lelőhelyei. Kézműves hagyomány Amit megtalál, gondosan feldolgozza. Módszerei is régi, kézműves metódusok. Sző és varr, hímez és töm. Tagja a Manuál csoportnak, amely hagyományos anyagokkal és kézműves-eszközökkel kíván előállítani iparművészeti tár­gyakat. A gobelin anyaga — gyap­Munka közben jú. A legszebb, legmaradan­dóbb természetes anyagok egyike. Szövéseinek, kis és nagyobb képeinek is ez az alapanyaga. Ha a gyapjúszö­vés a festészettel rokon, ak­kor varrásai grafikával egyen­értékűek. Szépművészeti ta­nulmány, varrógépre — cím­mel egyszínű alapanyagra mí­ves szép rajzolatot varr. Pé­reli Zsuzsa munkái mindig azon a keskeny mezsgyén mo­zognak, amelyen a kézműves­ség a művészettel találkozik. Torday Aliz ZRÍNYI EMLEKEZETE Történelmi napok Szigetváron emlékünnepsé­get tartottak vasárnap Zrínyi Miklós és vitézei 1566. szep­tember 7-én történt hősies ki­törésének évfordulója alkal­mából, amely a várvédők utolsó rohama volt a túlerő­ben levő török haddal szem­ben. Hazánkban ez a legré­gibb világi jellegű ünnepség. Zrínyi ifjú zászlótartójának, Juranics Lőrincnek egy kései leszármazottja ugyanis 1833- ban alapítványt tett a várvé­dők emlékére, s azóta minden évben a hősök tiszteletének szentelik ezt a napot Sziget­váron. A történelmi múltú város­ban egész napos ünnepséggel adóztak az évfordulónak. Az úgynevezett belső várban, a drámai küzdelem színhelyén, katonai tiszteletadással emlé­keztek meg a hősökről és megkoszorúzták Zrínyi Mik­lós szobrát. A városi tanács az ünnep alkalmából köszön­tötte és megjutalmazta azokat a társadalmi munkásokat, akik a legtöbbet tették Sziget­várért. A vár előtti térségen törté­nelmi tárgyú könyvekből ki­állítást és vásárt rendeztek. A Magyar Néphadsereg Művé­szeti Együttese műsort adott, a Pécsi Állami Gazdaság sportolói pedig látványos lo­vasbemutatót tartottak. A hagyományoknak megfe­lelően a vár alatti sáncban mozsárágyú dörgött, emlékez­tetve Szigetvár népét a 414 évvel ezelőtti küzdelem vész­terhes óráira. TÍZEZER lépés A BOLGT sikere BOLGT? Sajátos rövidítés a popszakmaban. Értsd: Beatrice, Omega, Locomotiv GT. Vasárnap e három együt­tes adott közös koncertet a Kisstadion pódiumán — te­gyük hozgá rögtön; freneti­kus sikerrel. ELSŐKÉNT A BEATRICE játszott Sokan aggódva kér­dezték: mit keresnek a rossz fiúk a sztárok között? Annál nagyobb meglepetést jelentett, hogy a társulat élvezhető pro­dukcióval szolgáit A fene te bárányok megszelídültek, szö­vegeikre oda kellett figyelni, és a tekerős számokat ügye­sen elegyítették a blues-os hangvételű nótákkal. Ami vi­ta tárgya volt: a Neoton Fa­míliát kigúnyoló rövidke be­tét. Nagy Ferenc és társai a Santa Maria című slágert né­miképp átírták, s a refrént ekképp dalolták: Sánta Má­ria... Ettől függetlenül, a Beatrice — ellenérzés ide, vagy oda — megvédte presz­tízsét ! KÖVETKEZETT AZ LGT. Mondd, mi lesz velem, ha elfáradtál a dalomtól? — éne­kelték a Locomotiv-fiúk, ám az önvizsgáló kérdés még sokáig nem lesz aktuális. Presser ék ismét remekeltek, Embertelen dal című számuk az est egyik fénypontját je­lentette. Az LGT egyébként a koncert idejére tizenegy ta­gúra bővült, a Presser—Kará­csony—Solti—Komló kvartett produkcióját egy fúvós-üst- dobos csapat tette teljesé. Beszállt a közönség is: az Álomarcú lányt és az Ezüst nyárt egy kisstadionnyi kó­rus kísérte — tökéletes dal­lam- és szövegtudással. AZ OMEGA a füstködből bukkant elő, és iparkodó technikusai jóvoltából tűzi­játékkal kedveskedett a kö­zönségnek. Elsőként az Örül­tek óráját hallottuk Benkő- éktől, s a szám igazán illett az alkalomhoz, különösen, ha a kedvesen mámoros ra­jongókra pillantottunk. Az­tán fentről egy vásznat dob­tak a színpadra, s a fehér le­pedőn — a film segítségével — megjelent a tíz esztendő­vel korábbi Omega. Nem tilthatom meg neked — ol­vashattuk le az ifjú Kóbor szájáról, s a nézők' emlékező­tehetségét dicséri, hogy az év­tizedes dalt is mindenki tudta. Eljött hát a szuper show ide­je, az egykori omegás Pres­ser és Somló egy estére visz- szatért a régi társakhoz, hogy — a nézőtéri tízezres vokállal együtt — elénekeljék az 1970- es slágerlistát. Újból műsor­ra került a Tízezer lépés, a Petróleumlámpa, a Fegyver- kovács fia és a ma már mo- solyogtató, de egykor jellem­ző Azt mondta az anyukám, hogy nem tetszik a frizu­rám ... A végén pedig kide­rült, hogy — miként az LGT álomarcú hölgye — az Ome­ga gyöngyhajú lánya sem öregszik. Tíz éve még ki hitte vol­na, hogy a loboncos beatni- kek fülsiketítő számai (em­lékszem, sokan vélekedtek így akkoriban) egyszer — örök­zöldekké válnak? Hegyi Iván VIZSGÁK TANULSÁGAI Kevesebb jelentkező - sikertelenség OKNYOMOZÁS A MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁN Finoman fogalmazva: alig- alig akad mivel büszkélked­nie Pest megye középiskolái­nak. Legalábbis erre utalnak azok a számok, adatok, ame­lyek az elmúlt tanévben vég­zettek felvételi vizsgáival kap­csolatosak, s amelyeket a kö­zépiskolai tanévkezdő tanács­kozásokon ismerhettek meg a gimnáziumok, szakközépisko­lák vezetői. Beszédes számok Bevezetésül tekintsük a té­nyeket: már a továbbtanulás­ra vállalkozó, egyetemre, főis­kolára jelentkező fiatalok is kevesebben voltak, mint az or­szágban másutt. Míg Pest me­gyében az összes érettségiző 41,4 százaiéira tett felvételi vizsgát, országosan 42,4 szá­zalék. Ennél jóval tetemesebb a különbség, ha csak a gim­náziumokat vizsgáljuk, ugyan­is ezekből a maturáltak 53,1 százaléka állt felvételi vizsga elé, az országos 63,8 százalék­kal szemben. Pedig éppen ez az iskolatípus az, amely első­sorban hivatott a felsőfokú tanulmányokra felkészíteni a diákokat. És a vizsgák sikere? Azzal se lehet dicsekedni. Tudniillik míg hazánkban az egyetemek­re, főiskolákra jelentkezők 52 százalékát felvették, Pest me­gyéből csupán 45 százalék az arányuk. Még egy érdekes jelenség: a megye középiskoláiból 6,53 század pontot vittek tarso­lyukban a felvételizők, a töb­bi diák átlagosan 7,06-ot. A Pest megyei ifjak s leányok a felvételi vizsgán mindössze 5,15 pontot szereztek átlago­san, míg a többiek átlaga 6,08. Nem kell hozzá sok számolás, hogy kiderüljön: az iskolából vitt és a felvételi vizsgán szerzett pontok különbsége megyénkben jóval nagyobb (1,38), mint az országos átlag (0.98). Ha iskolatípusonként foly­tatjuk a szemlélődést, ezt ta­láljuk: az egyetemeken az or­szágosan jellemzőnél keve­sebb, a főiskolákon azzal azo­nos, a tanítóképző intézetek­ben pedig annál magasabb arányban felvételiztek a Pest megyeiek. Az eredmény is­mét sajátságos: az egyeteme­ken megfelelően, a főiskolá­kon az átlagnál jobban áll­tak helyt a vizsgán. Nem így a tanítóképzőkben, ahol 16,2 százalékkal kisebb a felvet­tek aránya, mint az ország­ban egyebütt. Ez utóbbi azért baj, mert éppen Pest megyé­ben a legnagyobb a tanító­hiány. — Miért? — kérdeztük •Oberczán Józsefet, a Pest me­gyei Tanács művelődési osztá­lya középiskolai csoportjának vezetőjétől. — Előre bocsátom: az ada­tok csak egyetlen tanév ered­ményeit és problémáit mutat­ják, de így is számos okra hívják fel a figyelmet, követ­keztetésekre adnak lehetősé­get. — Kezdjük azzal, hogy miért jelentkeztek keveseb­ben továbbtanulásra a me­gyéből? Csak néhány tekin­tetben hibáztathatok az isko­lák — mint például a pálya- irányítás hiányosságaival, vagy egyes középiskolák kö­vetelményeinek alacsony szint­jével —, fontosabb ezeknél az objektív okok sora. Vitat­hatatlan, hogy itt több fizikai dolgozó él, mint Magyaror­szág más megyéiben, s közü­lük sokan nem szívesen kül­dik, vagy engedik gyermekei­ket egyetemre, főiskolára, biz­tosabbnak látják a fiatal jö­vőjét, ha szakmát választ. Ez bizony hibás szemlélet! — Az is tény, hogy ezek az érettségizettek 1975-ben kezd­ték középiskolai tanulmányai­kat, a demográfiai apály ide­jén, amikor sok olyan jelent­kezőt is felvettek, akiknek eszük ágában sem volt, hogy egyetemen, főiskolán folytas­sák a tanulást, s talán még a képességeikkel is bajok vol­tak. — Országszerte a városi középiskolákból jelentkeznek legtöbben a felsőoktatási in­tézményekbe. Nálunk viszont alacsony a városi lakosság ará­nya, városaink java része fia­tal, iskolai hagyományok nél­küli. Az iskolahálózat föld­rajzi elhelyezkedése sem ép­pen kedvező, ugyanis nem mindig szolgálja a továbbta­nulásra legalkalmasabbak ki­választását. Miért csak így? Csoda-e, ha ilyen körülmé­nyek között még az olyan ki­váló, s a megyében sikeres­nek számító gimnáziumok­nak is nagy erőfeszítéseket kellett tenniük a tantervi kö­vetelmények teljesítéséért, mint például a nagykőrösi Arany János, a váci Sztáron Sándor, vagy a ceglédi Kos­suth Lajos gimnázium. Tehát a gyerekekkel eleve gondok voltak. Ez részben magyarázatul szolgál a felvé­teli vizsgák körüli problémák­ra is, különösen azoknál a fiataloknál, akiknek nemcsak a tudása volt foghíjas, hanem hiányoztak tanulási indíté­kaik is. — Nézzük csak a sikerte­lenség többi okát — vizsgálja Oberczán József. — Pest me­gyéből a legtehetségesebb gyerekek a fővárosi gimná­TV-FIGYELO Játék-fi!m. Több képes ri­port számolt be forgatásának idején arról a Játék-film cí­mű művészportréról, amely kiváló grafikusunkat, Gross Arnoldot mutatta be. (Melles­leg szólva a heti műsorújság hátlapján is ezt a kamerás, telefonos, URH adó-vevős ké­szülődés egy pillanatfelvételét látni.) így aztán bizonyára számos néző döntött úgy, hogy a nevezett művésszel s annak különös művészetével — noha a róla pergő képsor az ünnep éjszakájába nyúlt — megismerkedjen. Eleinte még ki-ki remény­kedhetett, hogy a régi néma­filmek feliratos formáját meg- újrázó vállalkozásból majd csak kiderül, hogy kiféle-mi- féle ember ez a játékos nevű és játékos természetű valaki. Ám amikor a kerületi tanács­nak szóló fricskát egy hossza­dalmas Buster Keaton-film- részlet követte, majd ezt óvo­dai, illetőleg egy napközis foglalkozást idéző jelenet, már kezdett gyanússá válni a do­log. Nevezetesen az derengett fel, hogy ebben az ötven perc­ben — noha majd’ mindvégig őt is mutatták — nem annyira Gross Arnoldról lesz szó és vetül kép, hanem valami olyan látom dny csokor kerül a kép­ernyőre, amelyet netán az ő különös művészete ihletett. Ám ahhoz, hogy a grafikai műfajban — és egyáltalán a képzőművészetben — kevéssé járatos néző ezt a sokféle elemből összeszerkesztett kép- zelményt valamennyire is meg­értse, először is arra lett vol­na szükség, hogy netán tudas­sák: ki is ez a művész. Tehát olyasmivel illett volna kezde­ni, hogy Munkácsy-díjas gra­fikusunk mind az Iparművé­szeti, mind a Képzőművészeti Főiskolán tanult; igen régen, 1953 óta állít ki, s lapjain egy különös fantáziavilágot örökít meg. Emberíejű virágai, ósdi tárgyai egy sosemvolt kedves- ségű és békés álomvárost, .tá­jat idéznek, ahol minden je­len levő valami utánozhatat­lan kedvességű együttesbe ol­vad. S ha egy ilyesféle eligazítás­ban részesül az előfizető — s ha egy-egy ilyen rézkarcot (mert Gross általában azt ké­szít) mindjárt az elején kellő alapossággal be is mutatnak —, tüstént érezhetőbbé válik a némafilmek, a kisvasutak, a mindenféle állatok iránti von­zalom: tehát az a világ, ame­lyet témagyűjtés miatt maga köré igyekszik szervezni ez az embernek is oly kedves gra­fikus. Sajna, ez a nagyon szüksé­ges bevezető elmaradt, s így a sokféle epizód, kétségkívül látványos utalás nem vált eléggé érthetővé; egy különös figura ürügyén egymás után sorolt kuriózumgyűjtemény maradt. Kár. SzÜícföId. Szombaton dél­után Szülőföldemen címmel vetítettek le egy műsort, amely irodalmunk néhány klassziku­sának — Katona Józsefnek, Petőfi Sándornak, Arany Já­nosnak, Móra Ferencnek, Nagy Lajosnak és József Attilának — az alföldi tájhoz való kö­tődését idézte, részben úgy, hogy magukat az egykor la­kott házakat, hajdan használt tárgyakat pásztázták a kame­rák. A maga egyszerűségében, minden formai játéktól óva­kodó szolidságában is kedves, helyenkint megható összeállí­tás volt, csupán amiatt lehet — s kell is — pörlekedni, hogy a műsorújság előzetesé­nek alcíme így szólt: Irodal­mi barangolás Bács-Kiskun megyében. Hát, ami azt illeti, Dömsödöt ugyanúgy Pest me­gyében mutatja a térkép, mint Nagykőröst — hogy más egyéb elírást ne is említsünk. Még szerencse, hogy a kedves mű­sorközlőnő az adás végén úgy fogalmazott, hogy a Kiskun­ságot láthattuk, s nem annak egyik megyéjét. De hát a szó még a stúdióból is elszáll, míg ellenben a (rosszul) nyomta­tott betű megmarad ... Akácz László ziumokban tanulnak, évente mintegy 400-an, s az az igaz­ság, hogy csak a második vo­nalbeliek a megye gimnáziu­maiban. Ez aligha róható fel a Pest megyei középiskolák hibájául. Azután — nehezen lehetne bizonyítani, de szinte bizonyos — az általános is­kolákból hiányos felkészültsé­gű gyerekek is középiskolá­ba kerülnek, s ez a gond csak súlyosbodik ott, ahol a gim­náziumi, szakközépiskolai tan­testület gyengébb, vagy akár csak néhány pedagógus szak­tudása, pedagógiai tehetsége bizonytalan. — Vizsgálat mutatta ki, hogy a megye 20 gimnáziuma (hat egyben szakközépiskola is) kö­zül csupán a ceglédi, a gödöl­lői, az ácsai, az aszódi, a vá­ci és a nagykőrösi — utóbbi kimagaslóan — jobb az or­szágos átlagnál a felvételi vizsgák eredményét tekintve. Talán nem véletlen: ezekben a gimnáziumokban stabil a tantestület, olykor évekig nem megy el egyetlen pedagógus sem, s így könnyebb egysé­gesen nevelni, oktatni. — Igaz az is, hogy az isko­lák követelményrendszere el­térő. A nagy hagyományú gimnáziumok magasabbra te­hetik, s teszik a mércét, mint az önmaguk elismertetésével és a személyi problémákkal küszködő kisebb, fiatalabb középiskolák. Ez utóbbiak kö­zé tartozik a megye gimná­ziumainak zöme. Egy-egy év­folyamukon egy-két osztály diákjai tanulnak, s ezért nem volt lehetséges eddig, hogy szakosított tantervek szerint oktassák a gyerekeket. — Végül a sikertelenséget magyarázza, hogy a megyé­ben a középfokú iskolák kö­zül a gimnáziumokból kerül ki a legkevesebb kollégista, pedig a kollégiumban egész napos a felügyelet, a pedagó­gusi segítés, s így könnyebb felkészülni az egyetemi, főisko­lai felvételire. Változások, esélyek — Néhány mondatot a pá­lyairányításról. Ez ügyben gya­kori ma még a liberalizmus. — Tanuljon tovább a gyerek, ahol akar — mondja a jólel­kű pedagógus. Néhol ez jel­lemzi az osztályzást is, s ez a magyarázata az iskolából vitt és a felvételin szerzett pon­tok nagy különbségének. Ti­pikus eset: a fiatal jelentke­zik a gimnáziumba, de nem akar egyetemre menni. A ne­gyedik év elején gondolja meg magat, de a három év lazsálása miatti hiányokat már nem képes pótolni, a felvéte­lire jelentkezést pedig a hu­mánus osztályfőnök nem aka­dályozza meg. Csak a vizs­gán derül ki: alkalmatlan az ifjú a felsőbb tanulmányok­ra. — Mi a kiút? Talán szo­katlanul hangzik, de a követ­kező években jó néhány gond magától megoldódhat. Elő­ször is demográfiai hullám­hegy jön, s több gyerek kö­zül válogathatják ki a peda­gógusok a továbbtanulásra legalkalmasabbakat. Ehhez azonban az szükséges, hogy már az általános iskolákból a gimnáziumba küldjék a leg­tehetségesebbeket. Azután a szakirányú ismeretszerzésre is több lehetőséget kínál az idén második évébe lépett fakulta­tív oktatási rendszer. Igaz, ennek eredményei csak há­rom év múlva várhatók, s ezek az eredmények is a pe­dagógusokon, a szülőkön, a diákokon múlnak. Van még tennivaló, például a pályairányítás jobbátéte- léért. Ezt célozza, az idei év­től kötelező, heti 1 órás tan­tárgyként bevezetett, s az osz­tályfőnökök által irányított pályaismereti és pályaorien­tációs óra. Végül a legfonto­sabb: a tantervi követelmé­nyek szigorú teljesítése, az is­kolák követelményszintjének közelítése — ez még ugyan­csak sok feladatot ró a peda­gógusokra, akárcsak az eltö- kéltebb tanulás a diákokra, a gyerekeit képességeinek meg­felelő pályaválasztás-segítése a családokra. Vasvári G. Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom