Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-06 / 209. szám
1980. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT av A KNEB vizsgálta inergea- helyzetkép Pénteken ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Az energiagazdálkodás ésszerűsítésére tett intézkedések hatását, érvényesülését föltérképező, közelmúltban lezárult vizsgálat megállapításairól Papp István, a KNEB munkabizottságának vezetője terjesztett jelentést a testület elé. A népi ellenőrök az utóbbi négy év tapasztalatait tíz országos hatáskörű szervnél, hat megyei tanácsnál és 464 vállalatnál, intézménynél mérték föl, s a vizsgálatot követően figyelemmel kísérik javaslataik sorsát. A KNEB a jelentést megtárgyalta, elfogadta és megerősítette azokat a javaslatokat, amelyeket az ágazati vizsgálatok alapján a különböző tárcák vezetőinek tesz a népi ellenőrzés, s felhatalmazta elnökét, hogy a jelentést az Állami Tervbizottság elé terjessze. Ünnepi találkozó Három bányászgeneráció A fejlesztés célszerű módjai A bányászat nagy öregjeit, az egykori széncsaták hőseit, a nagyarányú gépesítés kibontakozásának kezdeményezőit, s a korszerű technika avatott fiataljait, három bányászgeneráció legjobbjait, a Szocialista Munka Hőse kitüntetéssel, a Kossuth-díjjal és az Állami-díjjal elismert bányászokat köszöntötték és fogadták pénteken, a bányásznap alkalmából a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének székházában. A több szénért vívott csaták munkamozgalmainak kezdeményezői között ott volt Loy Árpád, frontmester, a Szocialista Munka Hőse; a korszerű pajzsbiztosítást feltaláló Ursitz József Kossuth- díjas; az elővájó fejtőgép alkotója, Hidasi István Kossuth-díjas, s az ifjabbak közül Kollár István Állami-díjas csapatvezető vájár és még sokan azok közül, akik a legtöbbet tették a bányászat tudományos és technikai forradalmának meggyorsításáért. Elsőként Kovács László, a szakszervezet főtitkára köszöntötte őket, majd Simon Pál nehézipari miniszter, beszélt a bányászat múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az üdvözlések után a kitüntetett bányászok baráti beszélgetésen cserélték ki nézeteiket a minisztérium és a szakszervezet vezetőivel a bányászat jelenlegi helyzetéről és fejlesztésének legcélszerűbb megoldási lehetőségeiről. Pest megyei tűzették r& csávái Az árvíznél jártak — menteni A Szigetközben már megmutatták képességeiket, ám igazán nagy próba elé a Körös vidéki áradás állította a töltéseken inneni világ biztonságáért felelősöket. Sem írásos dokumentumok, sem az emlékezet nem őriz az ideihez hasonló vízjárást ezen a vidéken. (Újsághír, 1980. július 30.) künk jutott az a munka is, hogy naponta háromszor élelmet vigyünk a gátakon dolgozóknak, akik Tarhost próbálták megvédeni az elöntéstől. Ott használták az áram- fejlesztőket is, amelyeket magunkkal vittünk. Mert látni a gátnál éjszaka is kellett. S volt egyéb dolgunk is, mi fuvaroztuk oda a Tv-híraüó stábját, akárcsak a közegészségügyi és biztosítási szakemberedet. — Az igazsághoz tartozik: szükség volt az őrjáratokra is. A területet lezárta a rendőrség, s nehéz volt megértetni az emberekkel: nem mehetnek be a tulajdonukba. Elsősorban a saját érdekükben, hiszen a ház, a tanya bármikor leomolhat. — Talán csak a kacsák és a libák érezték jól magukat, mert az ólak tetejére, a vízen úszó' deszkákra szórtunk nekik élelmet, de a többi állat menekült, a vad- nyulak, az őzek, a nagyobb kazlak tetejére. A fákat ellepték a hangyák össze is csipkedték a győri tűzoltókat, akiknek rocsóját elöntötte a víz, s egy fán kerestek menedéket Veszélyesebb a tűznél A Pest megyei tűzoltókat, pontosabban a váciakat július 28-án reggel riasztották, mindazokkal együtt, akik rohamcsónakkal állandó készenlétben állnak a vízi életmentésre. Kulisják János tűzoltómester: — Nem az első árvízi munkám volt ez. 1970-ben katonaként már jártam a Szamosnál. Négy éve lettem tűzoltó, gépkocsit vezetek. Én ültem a volán mögött Váctól Békéscsabáig megállás nélkül. öt óra alatt értünk oda, s bár fáradt voltam, akadt még bőven dolgom ott. — Váratlanul jött a hívás, éppen szolgálatban voltam, s a család nem is tudta, hogy az árvízhez megyek, csak másnap értesült róla. A fiam harmadik osztályos, a kislányom hároméves. Utólag mesélte a feleségem: a gyerekek folyton a tévé előtt ültek, aggódva kerestek a képernyőn. — Az árvíz? Nehéz azt elmondani, olyan szomorú. A sok kétségbeesett ember, az elpusztult állatok látványa. Mindenki menti — félti, amit egy élet alatt gyűjtött, s az elején biztony mindannyian a magukét hajtogatják. Mint az az idős magatehetetlen házaspár, akik nem akarták elhagyni a már vízben álló vályogfalú házal Pedig menteni csak szervezetten lehet, közösen. — Ráadásul — ezt tűzoltóként mondom — veszélyesebb a víZ a tűznél. Mert a tüzet, ha körüllocsolják, meg lehet állítani. De a vizet, ha csak egy helyütt szakítja is át a gátat... * Az élet a fontos Kiss Imre alezredes, a váci tűzoltóság parancsnoka az elsőkkel érkezett Békésre. Ahogy mondja, a fő feladat nem rájuk várt, hanem az árvízvédelmi szervezet embereire, a tűzoltók legfeljebb aZ aprómunkában segítenek ilyenkor, elsősorban az életmentésnél. A mostani árvíz nem volt annyira váratlan, hogy csónakkal kellett volna biztonságba vinni az embereket, inkább az értékek, az állatok megóvása jutott nekik. Így sorolja: — Az első éjszakánk, s a rákövetkező 24 óra is azZal telt; jártuk a környék tanyáit, visszamaradt embereket kerestünk. Nagy szerencsére senki nem akadt. Azután az aprójószágokat kezdtük kihordani, a baromfiakat ugyanis az emberek többsége a padlásra vitte. A nagyobb állatokat csak a katonák kétéltű járművei bírták el. NeKockázatos munka Nem volt épp pihentető ez a hét a váci tűzoltóknak. Kiss Imre — akár többi társa — például a hét nap alatt 21 órát aludt, .s nemritkán egyszerre reggelizett és vacsoráit. Ébren pedig veZette a csónakot, ez sem volt köny- nyű; éjjel nem látni mit rejt a víz, hol egy bokor, egy kerítés, egy rönk a víz tükre alatt. A búzatáblák fölött haladva arat a csónakmotor csigája, . fetltekeredik rá a gabona szára, a hűtővíz útját eltömítik a megduzzadt magvak. Hugyecz Ferenc, a Pest megyei tűzoltóparancsnokság századosa: — A váltással, újabb hat váci tűzoltóval érkeztem augusztus 3-rán a mentéshez. Engem is rocsóvezetőnek hívtak, de a megérkezés után kikötőparancsnoki feladatot kaptam. a 15. tűzoltók hozta motorcsónak irányítását. — Azért maradt nekünk is mentenivaló. , A második hét elején még mindig emelkedett a víz szintje. A téglaépületekből próbáltuk kihoZni az értékeket. a bútorokat, élelmiszereket, ruhákat, háztartási gépeket. — Megraktuk a hajót, néha annyira, hogy majdnem be is borultunk. Hárman ültünk egy rocsóban, egyikünk rádiózott, másikunk vezetett, a harmadik a hűtésre vigyázott, s rakodni segített. A legkellemetlenebb talán az volt, amikor az elhullott állatokat kellett összeszedni. — A tájékozódás is gondokkal jár árvízkor. A folyótenger fölé csak a fák koronája, s a villanyoszlopok csúcsa emelkedik. A második héten már megélénkült a szél, a hullámzó vizen úszott a földből kiázott kukorica, napraforgó, s a kombájnszalma is. Ezért egyre nehezebb lett a hajózás, a mentés. A százados sem először látott medréből kilépett folyót. Dolgozott már a szigetközi áradásnál is, s aligha ijedős. Mégis volt, amikor félt: — A tarhosi gátnál már régen átcsapott volna az 5—6 méter magas vízoszlop, a tetejét már csak a gátra rakott homokzsákok 4—5 sora tartotta. S bizony nem megnyugtató látvány kikötni egy ilyen helyen, s letekinteni a mélybe, ahol még a sZárazon dolgoznak, terítik a fóliát, építik, növesztik a gátat. Akik itt kockázatot vállaltak, mindannyian azért tették, hogy óvják az embert, az értéket. ★ A Körösök völgyében bekövetkezett árvíz a nagy károkozás mellett emberéleteket és igen jelentős értékű vagyontárgyakat veszélyeztetett. A mentési munlcálatok- ban részvevő tűzoltó elvtársak eredményes munkát végeztek, áldozatvállalásról és helytállásról tettek tanúbizonyságot. Az árvíz által veszélyeztetett lakosság és a megyei tanács vezetése nevében köszönetemet fejezem ki. Békéscsaba, 1980. augusztus 12. Elvtársi üdvözlettel: Gyulavári Pál, a Békés megyei Tanács elnöke. Vasvári G. Pál. Sxükségmegoidáskénf kexdték Kisipari szolgáltat éházak F&fyatsmfosan hő vb fik a háffésssf&f A falakat felhúzták, a tető- szerkezetet, a cserepet már felrakták, néhány nappal ezelőtt a belső vakolást is elvégezték. De azért még sok munka van hátra az átadásig Ráckevén. az első kisiparos szolgáltatóházon. Ottjártunkkor azonban csak egy ember — Fodor István segédmunkás — dolgozott, földet lapátolt. — Ha így haladnak, november 7-re, amikorra ígérték, nem készülnek el — mondtam. — Csak most vagyok egyedül. A hét végén majd any- nyian dolgozunk, hogy öröm lesz nézni. A helyi, s a járás kisiparosai ugyanis társadalmi munkában építik, akkor jönnek, amikor jobban ráérnek — mondja Fodor István. Megtoldott díj Míg beszélgettünk, megérkezett Keres János kőműveskisiparos. Körülnézni, ahogy mondta, ő különben — persze társadalmi munkában — az építésvezető. A saját felszerelését — betonkeverőt, felvonót, állványzatot — is kölcsönadta. A szolgáltatóiméban egyébként rádió-, tévészerelő, férfi- és női fodrász, kozmetikus, bőr. díszműves és cipész kap egy- egy műhelyt. Ezek szerint Keres János egyáltalán nem érdekelt ... — De azért kicsit az vagyok — javított ki. — A lányom fodrásznak tanul és szeretném, h^ idővel itt dolgozhatna. Csóka István kőművesikisiparos viszont valóban nem akarja ide hozni senkiét sem, és mégis segít az építkezésben. Ahogy előtte való nap a döm- södiek is dolgoztak; a belső vakolást végezték el. Csak szólni kell, hogy éppen milyen szakmunkára van szükség, s a kisiparosok már dolgoznak. Az első negyedévben kezdték a munkát — a KIOSZ saját telkén — és november 7-e tiszteletére átadják —, tudtam meg a KIOSZ ráckevei körzeti csoportjánál Be- zsenyi Mihálynétól. A műhelyeket bérleményként adják ki. A KIOSZ Országos Vezetőségének pályázatán a tervükkel 3. díjat és az ezzel járó 400 ezer forintot nyertek, amit a megyei tanács még 120 ezerrel megtoldott. A ház sokkal többe fog kerülni, de azt már társadalmi munkából fedezik. Dunáharasztín a kisiparos szolgáltatóházat az idén fel- szabadulásunk ünnepe alkalmából adták át rendeltetésének. A nagyközség egyik legforgalmasabb helyén, a piac, az ABC-áruház és a postahivatal közelében van az épület, amelyben órás, bőrdíszműves, cipész, férfi- és női fodrász, valamint két kiskereskedő, egy pecsenyesütő és egy barkács- boltos kapott helyet. Alkatrészek a Csepel Autónak Ebéd után, amikor a legkisebb a forgalom, kerestem fel őket. Így aztán Gonda László órás, Orbán Katalin férfi- és női fodrász, Glázer Antal cipész és Fekete István, a bar- kácsbolt tulajdonosa tudott némi időt szakítani a beszélgetésre. Nem bérlők Ok nem bérlők, hanem tulajdonosok. A tanácstól telket (építési tervet és a kivitelezéshez segítséget) kaptak, s ők dolgoztak. Tavaly májusban kezdték az építkezést és egy éven belül fogadhatták a megrendelőket. — Ügyes, okos ötlet, hogy egy helyen ennyi mindent megtalál az ember — mondta Lakatos József dunakeszi lakos, aki éppen egy kvarcórát vitt javíttatni. — Mennyibe kerültek ezek a műhelyek? — érdeklődtem. — A kis egység 150, a két részből álló nagy 300 ezer forint körül — mondta Orbán Katalin. — A társadalmi munkával együtt körülbelül kétmillió forintba — egészítette ki a férje. — S megérte? — Eddig úgy néz ki, hogy igen. — Csak jobb reklám kellene — tette hozzá Fekete István, a barkácsbolt tulajdonosa. — Adják össze a pénzt, és hirdessenek — javasoltam. — A. nem ilyen egyszerű — mondta Fekete István. — A fodrász és a cipész nem szorul rá. hiszen alig győzik a munkát. A tanácsnak viszont erre nincs pénze. Legfeljebb a KIOSZ segíthetne. S majd segít is — ahogy Urbán László, a KIOSZ Pest megyei titkára ígérte. .............. El adható A dunaharaszti kisiparos, kiskereskedő szolgáltatóház ötlete Országh Mihálynétól, a nagyközségi tanács építési előadójától származott. Ö azonban — szerényen — az építési csoportot nevezte meg ötletgazdaként. — Több kisiparos keresett műhelyt. Magáhházakban akartak helyiséget bérelni, de nagyon sokat kértek a tulajdonosok. A lakosságnak viszont szüksége van rájuk, különösen a cipészre és a fodrászra. Mi felvetettük, hogy esetleg adnánk ingyen telket, ha arra ők összefogva megépítenék a műhelyeiket. így történt; a telek és a műhely a saját tulajdonuk — mondta el Országh Mihályné. — Ezek szerint eladhatják? — Igen, de csak az épületet, s a vevőt a tanács vb jelöli ki. Ha mi nem találunk, akkor ők hozhatnak utódot, de a hozzájárulásunk feltétele az adás-vételnek. Az épület ugyanis, amíg áll, szolgáltatóház marad. Egyébként ugyancsak a piac mellett, a posta- hivatal ideiglenes helyén újabb kisipari szolgáltatóház létesítését tervezzük. De nemcsak Dunaharasztin és Ráckevén, hanem a megye több településén lesz ilyen, vagy hasonló szolgáltatóh'áz. — A KIOSZ Országos Vezetősége augusztus 6-án tárgyalta a Pest megyei kisiparosok helyzetét. Szóba került a szolgáltatóház-hálózat is. Munkánkat jónak ítélték, a szolgáltatóházak létesítését helyeselték, és más megyéknek követendő példaként ajánlották — tájékoztatott Urbán László, a KIOSZ Pest megyei titkára. Felvevőhelyek 1981 végéig Gyálon, Vecsé- sen, Pomázon, Monoron, Szentendrén, Szigetszentmiklóson, Halásztelken és Szigethalmon szeretnének egy-egy szolgáltatóházat tető alá hozni. (Szigethalmon egyébként három éve már van egy úgynevezett kisiparos utca.) 4 A tervezet még módosulhat, de az biztos, hogy a kisipari szolgáltatóhálózatot folyamatosan bővíteni fogják. (A tanácsok ezt támogatják, a lakosság örömmel fogadja.) Urbán László azt is elmondta, hogy a lakossági igények jobb kielégítéséért más megoldásokkal, módszerekkel is próbálkoznak. Felvevőhelyeket létesítenek Nagymaroson, Szobon, Valkón. Munkaszervező irodát nyitottak Cegléden és Nagykátán. Bővítették és továbbfejlesztik az úgynevezett gyűjtőládás és átjárásos mozgalmat. — A kevésbé jól ellátott településeken központi helyen elhelyezünk egy gyűjtőládát, amibe a lakosság bedobhatja a megrendelését. Ezeket egy munkatársunk rendszeresen összegyűjti, s aztán továbbítja azoknak a kisiparosoknak, akik nincsenek túlterhelve munkával. így oda is eljutnak („átjárnak”) a rádió- és tévészerelők, vízvezeték-szerelők, kőművesek, s más szakemberek, ahol, mivel helyben nincs, vagy kevés van belőlük, égető szükség van rájuk. Szente Pál SílSm V-küldöttértekeilet Félévi számvetés Az Újpesti Gépelemgyár lengéscsillapítóval, továbbá hidraulikus munkahcngcreivel és a megterhelt autóbusz lejtőn való fékezését elősegítő kipufogó fékpncumatikával olyan nagy vállalatok igényeit elégíti ki, mint a Csepel Autógyár, a Győri Magyar Vagon- cs Gépgyár, a MEZŐGÉP Tröszt, valamint az i Ikarus több gyára. A Csepel Autógyár művelődési központjában tartották meg azt az értekezletet, amelyen a megye ipari szövetkezeteinek küldöttei az első féléves munka eredményeiről tárgyaltak. A tanácskozáson ott volt Balogh László, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Jankó Zoltán, a Pest megyei Tanács ipari osztályának vezetője is. Boros Gyuláné dr., a KI- SZÖV elnöke beszámolójában arról szólt, hogy az 53 ipari szövetkezetben a megnehezedett gazdasági feltételek között is megtalálták a fejlődés, az előrelépés lehetőségeit az év első felében. Nőtt a kezdeményezőkészség a termékszerkezet korszerűsítésére, s erre szükség is van, mert a megye ipari szövetkezeteiben visszaesett a nem rubel elszámolású export. Fontos tehát, hogy mind több olyan termékkel jelenjenek meg a piacokon, amelyre a tőkés országokban is akad vevő. Dinamikusan fejlődtek a szolgáltatások, jelentősen gyarapodott a szövetkezetek vagyona is. A termelési érték meghaladta az 1 milliárd 200 millió forintot. Néhány szövetkezetben a termelés növekedése magasabb a tervezettnél, másutt a visszaesés volt a jellemző. A szolgáltatások közül nem emelkedett a gépjárműjavítás és a fényképésze' forgalma, s csökkent a mosás-tisztítás iránt a kereslet. A lakáskarbantartás, a híradástechnikai jellegű javítások, a fodrászat, valamint az egyedi bútorkészítés meny- nyiségét és minőségét tekintve emelkedett az igényeknek megfelelően. A küldöttgyűlésen a nyugállományba vonuló Boros Gyuláné dr. helyébe új elnököt is javasoltak: egyhangú szavazással Bernáth Tibort, 'a Pest megyei Fémipari Vállalat igazgatóját választották a Pest megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége elnökének. /