Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

1980. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT av A KNEB vizsgálta inergea- helyzetkép Pénteken ülést tartott a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság. Az energiagazdálkodás ésszerűsítésére tett intézkedé­sek hatását, érvényesülését föl­térképező, közelmúltban lezá­rult vizsgálat megállapításai­ról Papp István, a KNEB munkabizottságának vezetője terjesztett jelentést a testület elé. A népi ellenőrök az utób­bi négy év tapasztalatait tíz országos hatáskörű szervnél, hat megyei tanácsnál és 464 vállalatnál, intézménynél mér­ték föl, s a vizsgálatot köve­tően figyelemmel kísérik ja­vaslataik sorsát. A KNEB a jelentést megtárgyalta, elfo­gadta és megerősítette azokat a javaslatokat, amelyeket az ágazati vizsgálatok alapján a különböző tárcák vezetőinek tesz a népi ellenőrzés, s fel­hatalmazta elnökét, hogy a je­lentést az Állami Tervbizott­ság elé terjessze. Ünnepi találkozó Három bányászgeneráció A fejlesztés célszerű módjai A bányászat nagy öregjeit, az egykori széncsaták hőseit, a nagyarányú gépesítés ki­bontakozásának kezdeménye­zőit, s a korszerű technika avatott fiataljait, három bá­nyászgeneráció legjobbjait, a Szocialista Munka Hőse ki­tüntetéssel, a Kossuth-díjjal és az Állami-díjjal elismert bányászokat köszöntötték és fogadták pénteken, a bányász­nap alkalmából a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének székházában. A több szénért vívott csaták munkamozgal­mainak kezdeményezői között ott volt Loy Árpád, frontmes­ter, a Szocialista Munka Hő­se; a korszerű pajzsbiztosítást feltaláló Ursitz József Kossuth- díjas; az elővájó fejtőgép al­kotója, Hidasi István Kos­suth-díjas, s az ifjabbak kö­zül Kollár István Állami-dí­jas csapatvezető vájár és még sokan azok közül, akik a leg­többet tették a bányászat tu­dományos és technikai for­radalmának meggyorsításáért. Elsőként Kovács László, a szakszervezet főtitkára kö­szöntötte őket, majd Simon Pál nehézipari miniszter, be­szélt a bányászat múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az üdvözlések után a ki­tüntetett bányászok baráti be­szélgetésen cserélték ki néze­teiket a minisztérium és a szakszervezet vezetőivel a bányászat jelenlegi helyzeté­ről és fejlesztésének legcél­szerűbb megoldási lehetősé­geiről. Pest megyei tűzették r& csávái Az árvíznél jártak — menteni A Szigetközben már megmutatták képességeiket, ám igazán nagy próba elé a Körös vidéki áradás állította a töltéseken inneni világ biztonságáért felelősöket. Sem írásos dokumentumok, sem az emlékezet nem őriz az ideihez hasonló vízjárást ezen a vidéken. (Újsághír, 1980. július 30.) künk jutott az a munka is, hogy naponta háromszor élel­met vigyünk a gátakon dol­gozóknak, akik Tarhost pró­bálták megvédeni az elöntés­től. Ott használták az áram- fejlesztőket is, amelyeket ma­gunkkal vittünk. Mert látni a gátnál éjszaka is kellett. S volt egyéb dolgunk is, mi fuvaroztuk oda a Tv-híraüó stábját, akárcsak a közegész­ségügyi és biztosítási szakem­beredet. — Az igazsághoz tartozik: szükség volt az őrjáratokra is. A területet lezárta a rendőrség, s nehéz volt meg­értetni az emberekkel: nem mehetnek be a tulajdonuk­ba. Elsősorban a saját érde­kükben, hiszen a ház, a ta­nya bármikor leomolhat. — Talán csak a kacsák és a libák érezték jól ma­gukat, mert az ólak tetejére, a vízen úszó' deszkákra szór­tunk nekik élelmet, de a többi állat menekült, a vad- nyulak, az őzek, a nagyobb kazlak tetejére. A fákat el­lepték a hangyák össze is csipkedték a győri tűzoltókat, akiknek rocsóját elöntötte a víz, s egy fán kerestek me­nedéket Veszélyesebb a tűznél A Pest megyei tűzoltókat, pontosabban a váciakat jú­lius 28-án reggel riasztották, mindazokkal együtt, akik ro­hamcsónakkal állandó készen­létben állnak a vízi életmen­tésre. Kulisják János tűzoltómes­ter: — Nem az első árvízi munkám volt ez. 1970-ben katonaként már jártam a Sza­mosnál. Négy éve lettem tűz­oltó, gépkocsit vezetek. Én ültem a volán mögött Váctól Békéscsabáig megállás nél­kül. öt óra alatt értünk oda, s bár fáradt voltam, akadt még bőven dolgom ott. — Váratlanul jött a hívás, éppen szolgálatban voltam, s a család nem is tudta, hogy az árvízhez megyek, csak másnap értesült róla. A fiam harmadik osztályos, a kislá­nyom hároméves. Utólag me­sélte a feleségem: a gyerekek folyton a tévé előtt ültek, ag­gódva kerestek a képernyőn. — Az árvíz? Nehéz azt el­mondani, olyan szomorú. A sok kétségbeesett ember, az elpusztult állatok látványa. Mindenki menti — félti, amit egy élet alatt gyűjtött, s az elején biztony mindannyian a magukét hajtogatják. Mint az az idős magatehetetlen há­zaspár, akik nem akarták el­hagyni a már vízben álló vályogfalú házal Pedig men­teni csak szervezetten lehet, közösen. — Ráadásul — ezt tűzoltó­ként mondom — veszélyesebb a víZ a tűznél. Mert a tüzet, ha körüllocsolják, meg lehet állítani. De a vizet, ha csak egy helyütt szakítja is át a gátat... * Az élet a fontos Kiss Imre alezredes, a váci tűzoltóság parancsnoka az el­sőkkel érkezett Békésre. Ahogy mondja, a fő feladat nem rájuk várt, hanem az árvízvédelmi szervezet embe­reire, a tűzoltók legfeljebb aZ aprómunkában segítenek ilyen­kor, elsősorban az életmen­tésnél. A mostani árvíz nem volt annyira váratlan, hogy csónakkal kellett volna biz­tonságba vinni az embereket, inkább az értékek, az álla­tok megóvása jutott nekik. Így sorolja: — Az első éjszakánk, s a rákövetkező 24 óra is azZal telt; jártuk a környék ta­nyáit, visszamaradt embereket kerestünk. Nagy szerencsére senki nem akadt. Azután az aprójószágokat kezdtük ki­hordani, a baromfiakat ugyan­is az emberek többsége a pad­lásra vitte. A nagyobb álla­tokat csak a katonák kétél­tű járművei bírták el. Ne­Kockázatos munka Nem volt épp pihentető ez a hét a váci tűzoltóknak. Kiss Imre — akár többi tár­sa — például a hét nap alatt 21 órát aludt, .s nemritkán egyszerre reggelizett és va­csoráit. Ébren pedig veZette a csónakot, ez sem volt köny- nyű; éjjel nem látni mit rejt a víz, hol egy bokor, egy ke­rítés, egy rönk a víz tükre alatt. A búzatáblák fölött ha­ladva arat a csónakmotor csi­gája, . fetltekeredik rá a gabo­na szára, a hűtővíz útját el­tömítik a megduzzadt mag­vak. Hugyecz Ferenc, a Pest megyei tűzoltóparancsnokság századosa: — A váltással, újabb hat váci tűzoltóval érkeztem augusztus 3-rán a mentéshez. Engem is rocsóvezetőnek hív­tak, de a megérkezés után ki­kötőparancsnoki feladatot kap­tam. a 15. tűzoltók hozta motorcsónak irányítását. — Azért maradt nekünk is mentenivaló. , A második hét elején még mindig emelkedett a víz szintje. A téglaépületek­ből próbáltuk kihoZni az ér­tékeket. a bútorokat, élel­miszereket, ruhákat, háztartá­si gépeket. — Megraktuk a hajót, né­ha annyira, hogy majdnem be is borultunk. Hárman ül­tünk egy rocsóban, egyi­künk rádiózott, másikunk ve­zetett, a harmadik a hűtésre vigyázott, s rakodni segített. A legkellemetlenebb talán az volt, amikor az elhullott ál­latokat kellett összeszedni. — A tájékozódás is gon­dokkal jár árvízkor. A folyó­tenger fölé csak a fák koro­nája, s a villanyoszlopok csú­csa emelkedik. A második hé­ten már megélénkült a szél, a hullámzó vizen úszott a földből kiázott kukorica, nap­raforgó, s a kombájnszalma is. Ezért egyre nehezebb lett a hajózás, a mentés. A százados sem először lá­tott medréből kilépett fo­lyót. Dolgozott már a sziget­közi áradásnál is, s aligha ijedős. Mégis volt, amikor félt: — A tarhosi gátnál már régen átcsapott volna az 5—6 méter magas vízoszlop, a te­tejét már csak a gátra rakott homokzsákok 4—5 sora tar­totta. S bizony nem megnyug­tató látvány kikötni egy ilyen helyen, s letekinteni a mélybe, ahol még a sZárazon dolgoznak, terítik a fóliát, építik, növesztik a gátat. Akik itt kockázatot vállaltak, mind­annyian azért tették, hogy óvják az embert, az értéket. ★ A Körösök völgyében be­következett árvíz a nagy kár­okozás mellett emberéleteket és igen jelentős értékű va­gyontárgyakat veszélyezte­tett. A mentési munlcálatok- ban részvevő tűzoltó elvtár­sak eredményes munkát vé­geztek, áldozatvállalásról és helytállásról tettek tanúbi­zonyságot. Az árvíz által veszélyeztetett lakosság és a megyei tanács vezetése nevé­ben köszönetemet fejezem ki. Békéscsaba, 1980. augusztus 12. Elvtársi üdvözlettel: Gyula­vári Pál, a Békés megyei Ta­nács elnöke. Vasvári G. Pál. Sxükségmegoidáskénf kexdték Kisipari szolgáltat éházak F&fyatsmfosan hő vb fik a háffésssf&f A falakat felhúzták, a tető- szerkezetet, a cserepet már fel­rakták, néhány nappal ez­előtt a belső vakolást is elvé­gezték. De azért még sok mun­ka van hátra az átadásig Rác­kevén. az első kisiparos szol­gáltatóházon. Ottjártunkkor azonban csak egy ember — Fodor István segédmunkás — dolgozott, földet lapátolt. — Ha így haladnak, no­vember 7-re, amikorra ígér­ték, nem készülnek el — mond­tam. — Csak most vagyok egye­dül. A hét végén majd any- nyian dolgozunk, hogy öröm lesz nézni. A helyi, s a járás kisiparosai ugyanis társadal­mi munkában építik, akkor jönnek, amikor jobban ráér­nek — mondja Fodor István. Megtoldott díj Míg beszélgettünk, megér­kezett Keres János kőműves­kisiparos. Körülnézni, ahogy mondta, ő különben — persze társadalmi munkában — az építésvezető. A saját felszere­lését — betonkeverőt, felvonót, állványzatot — is kölcsönad­ta. A szolgáltatóiméban egyéb­ként rádió-, tévészerelő, férfi- és női fodrász, kozmetikus, bőr. díszműves és cipész kap egy- egy műhelyt. Ezek szerint Ke­res János egyáltalán nem ér­dekelt ... — De azért kicsit az vagyok — javított ki. — A lányom fodrásznak tanul és szeretném, h^ idővel itt dolgozhatna. Csó­ka István kőművesikisiparos viszont valóban nem akarja ide hozni senkiét sem, és még­is segít az építkezésben. Ahogy előtte való nap a döm- södiek is dolgoztak; a belső vakolást végezték el. Csak szólni kell, hogy éppen mi­lyen szakmunkára van szük­ség, s a kisiparosok már dol­goznak. Az első negyedévben kezdték a munkát — a KIOSZ saját telkén — és november 7-e tiszteletére átadják —, tudtam meg a KIOSZ rácke­vei körzeti csoportjánál Be- zsenyi Mihálynétól. A műhe­lyeket bérleményként adják ki. A KIOSZ Országos Vezető­ségének pályázatán a tervük­kel 3. díjat és az ezzel járó 400 ezer forintot nyertek, amit a megyei tanács még 120 ezer­rel megtoldott. A ház sokkal többe fog kerülni, de azt már társadalmi munkából fedezik. Dunáharasztín a kisiparos szolgáltatóházat az idén fel- szabadulásunk ünnepe alkal­mából adták át rendeltetésé­nek. A nagyközség egyik leg­forgalmasabb helyén, a piac, az ABC-áruház és a postahi­vatal közelében van az épület, amelyben órás, bőrdíszműves, cipész, férfi- és női fodrász, valamint két kiskereskedő, egy pecsenyesütő és egy barkács- boltos kapott helyet. Alkatrészek a Csepel Autónak Ebéd után, amikor a legki­sebb a forgalom, kerestem fel őket. Így aztán Gonda László órás, Orbán Katalin férfi- és női fodrász, Glázer Antal ci­pész és Fekete István, a bar- kácsbolt tulajdonosa tudott némi időt szakítani a beszél­getésre. Nem bérlők Ok nem bérlők, hanem tu­lajdonosok. A tanácstól telket (építési tervet és a kivitelezés­hez segítséget) kaptak, s ők dolgoztak. Tavaly májusban kezdték az építkezést és egy éven belül fogadhatták a meg­rendelőket. — Ügyes, okos ötlet, hogy egy helyen ennyi mindent megtalál az ember — mondta Lakatos József dunakeszi la­kos, aki éppen egy kvarc­órát vitt javíttatni. — Mennyibe kerültek ezek a műhelyek? — érdeklődtem. — A kis egység 150, a két részből álló nagy 300 ezer fo­rint körül — mondta Orbán Katalin. — A társadalmi munkával együtt körülbelül kétmillió fo­rintba — egészítette ki a fér­je. — S megérte? — Eddig úgy néz ki, hogy igen. — Csak jobb reklám kellene — tette hozzá Fekete István, a barkácsbolt tulajdonosa. — Adják össze a pénzt, és hirdessenek — javasoltam. — A. nem ilyen egyszerű — mondta Fekete István. — A fodrász és a cipész nem szo­rul rá. hiszen alig győzik a munkát. A tanácsnak viszont erre nincs pénze. Legfeljebb a KIOSZ segíthetne. S majd se­gít is — ahogy Urbán László, a KIOSZ Pest megyei titkára ígérte. .............. El adható A dunaharaszti kisiparos, kiskereskedő szolgáltatóház öt­lete Országh Mihálynétól, a nagyközségi tanács építési elő­adójától származott. Ö azon­ban — szerényen — az építé­si csoportot nevezte meg ötlet­gazdaként. — Több kisiparos keresett műhelyt. Magáhházakban akartak helyiséget bérelni, de nagyon sokat kértek a tulaj­donosok. A lakosságnak vi­szont szüksége van rájuk, kü­lönösen a cipészre és a fod­rászra. Mi felvetettük, hogy esetleg adnánk ingyen telket, ha arra ők összefogva meg­építenék a műhelyeiket. így történt; a telek és a műhely a saját tulajdonuk — mondta el Országh Mihályné. — Ezek szerint eladhatják? — Igen, de csak az épüle­tet, s a vevőt a tanács vb je­löli ki. Ha mi nem találunk, akkor ők hozhatnak utódot, de a hozzájárulásunk feltétele az adás-vételnek. Az épület ugyanis, amíg áll, szolgáltató­ház marad. Egyébként ugyan­csak a piac mellett, a posta- hivatal ideiglenes helyén újabb kisipari szolgáltatóház létesí­tését tervezzük. De nemcsak Dunaharasztin és Ráckevén, hanem a megye több településén lesz ilyen, vagy hasonló szolgáltatóh'áz. — A KIOSZ Országos Veze­tősége augusztus 6-án tárgyal­ta a Pest megyei kisiparosok helyzetét. Szóba került a szol­gáltatóház-hálózat is. Mun­kánkat jónak ítélték, a szolgál­tatóházak létesítését helyesel­ték, és más megyéknek köve­tendő példaként ajánlották — tájékoztatott Urbán László, a KIOSZ Pest megyei titkára. Felvevőhelyek 1981 végéig Gyálon, Vecsé- sen, Pomázon, Monoron, Szent­endrén, Szigetszentmiklóson, Halásztelken és Szigethalmon szeretnének egy-egy szolgál­tatóházat tető alá hozni. (Szi­gethalmon egyébként három éve már van egy úgynevezett kisiparos utca.) 4 A tervezet még módosulhat, de az biztos, hogy a kisipari szolgáltatóhálózatot folyama­tosan bővíteni fogják. (A ta­nácsok ezt támogatják, a la­kosság örömmel fogadja.) Ur­bán László azt is elmondta, hogy a lakossági igények jobb kielégítéséért más megoldások­kal, módszerekkel is próbál­koznak. Felvevőhelyeket léte­sítenek Nagymaroson, Szobon, Valkón. Munkaszervező iro­dát nyitottak Cegléden és Nagykátán. Bővítették és to­vábbfejlesztik az úgynevezett gyűjtőládás és átjárásos moz­galmat. — A kevésbé jól ellátott te­lepüléseken központi helyen elhelyezünk egy gyűjtőládát, amibe a lakosság bedobhatja a megrendelését. Ezeket egy munkatársunk rendszeresen összegyűjti, s aztán továbbít­ja azoknak a kisiparosoknak, akik nincsenek túlterhelve munkával. így oda is eljutnak („átjárnak”) a rádió- és tévé­szerelők, vízvezeték-szerelők, kőművesek, s más szakembe­rek, ahol, mivel helyben nincs, vagy kevés van belőlük, égető szükség van rájuk. Szente Pál SílSm V-küldöttértekeilet Félévi számvetés Az Újpesti Gépelemgyár lengéscsillapítóval, továbbá hidrau­likus munkahcngcreivel és a megterhelt autóbusz lejtőn való fékezését elősegítő kipufogó fékpncumatikával olyan nagy vállalatok igényeit elégíti ki, mint a Csepel Autógyár, a Győri Magyar Vagon- cs Gépgyár, a MEZŐGÉP Tröszt, valamint az i Ikarus több gyára. A Csepel Autógyár művelő­dési központjában tartották meg azt az értekezletet, ame­lyen a megye ipari szövetke­zeteinek küldöttei az első fél­éves munka eredményeiről tárgyaltak. A tanácskozáson ott volt Balogh László, az MSZMP Pest megyei bizottsá­gának titkára, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Jankó Zoltán, a Pest megyei Tanács ipari osztályának vezetője is. Boros Gyuláné dr., a KI- SZÖV elnöke beszámolójában arról szólt, hogy az 53 ipari szövetkezetben a megneheze­dett gazdasági feltételek kö­zött is megtalálták a fejlő­dés, az előrelépés lehetősé­geit az év első felében. Nőtt a kezdeményezőkészség a termékszerkezet korszerűsíté­sére, s erre szükség is van, mert a megye ipari szövetke­zeteiben visszaesett a nem rubel elszámolású export. Fontos tehát, hogy mind több olyan termékkel jelenjenek meg a piacokon, amelyre a tőkés országokban is akad vevő. Dinamikusan fejlődtek a szolgáltatások, jelentősen gyarapodott a szövetkezetek vagyona is. A termelési érték meghaladta az 1 milliárd 200 millió forintot. Néhány szö­vetkezetben a termelés növe­kedése magasabb a tervezett­nél, másutt a visszaesés volt a jellemző. A szolgáltatások közül nem emelkedett a gép­járműjavítás és a fényképé­sze' forgalma, s csökkent a mosás-tisztítás iránt a keres­let. A lakáskarbantartás, a híradástechnikai jellegű javí­tások, a fodrászat, valamint az egyedi bútorkészítés meny- nyiségét és minőségét tekint­ve emelkedett az igényeknek megfelelően. A küldöttgyűlésen a nyug­állományba vonuló Boros Gyuláné dr. helyébe új elnö­köt is javasoltak: egyhangú szavazással Bernáth Tibort, 'a Pest megyei Fémipari Vál­lalat igazgatóját választották a Pest megyei Ipari Szövet­kezetek Szövetsége elnöké­nek. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom