Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

Insr

91 ran

1989. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK

TEGNAP MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA

(Folytatás a 3. oldalról)

életszínvonal tekintetében vállalt kötelezettségek betar- tását. Ezzel együtt azonban hangsúlyoznom kell, hogy bér- és személyi jövedelem- politikánk alapja továbbra is a munka szerinti elosztás. Más szóval, alapvető követelménynek tartjuk, hogy a bérek és a teljesítmények között szorosabbá váljon az összhang, s ezzel ténylegesen megvalósuljon a kereseteknek a végzett munkával arányos differenciálása.

A fogyasztási alap némi bővítése lehetővé fogja tenni a társadalmi juttatások összegének emelését. A többletet elsősorban arra kívánjuk fordítani, hogy fenntartsuk az alacsony nyugdíjak, valamint a többgyermekes családoknak folyósított pótlék vásárlóértékét. Továbbra is gondot fogunk fordítani az idős, az egyedülálló és az önhibájukon kívül nehéz körülmények között élő emberek megsegítésére.

i Az életkörülmények alakítását befolyásoló néhány más, kulcsfontosságú területen is meg kívánjuk teremteni az előrelépés lehetőségét. Ezek között megkülönböztetett figyelmet szentelünk a lakásépítés és a lakáselosztási rendszer kérdéseire. Előzetesen azzal számolunk, hogy a következő öt évbep 370—390 ezer új lakás felépítésére nyílik lehetőség. Emellett a meglevő lakásállomány korábbinál nagyobb hányadának felújításához, illetve korszerűsítéséhez szándékozunk anyagi forrást biztosítani. A kormány programba vette lakásgazdálkodási rendszerünk átfogó felülvizsgálatát és egy olyan elosztási rendszer kialakítását, amely jobban megfelel a szociális szempontoknak, méltányosabbá teszi az építési terhek megosztását. Külön is figyelmét kívánunk fordítani a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére és a családi házat építők támogatására.

Az életkörülmények szempontjából is fontos feladatunknak tekintjük az általános iskolai tantermek számának növelését, az óvodai, a kórházi ellátottság javítását, az alapellátás és az oly sok embernek tevékeny életet biz(Balról jobbra) Tarjányi Bé'.áné, űr. Barát Endre, Kovács Istvánná, a második sorban Réger Antal, dr. Cselőtei László és Antal Imre, Pest megye képviselői.

tosító egészségügyi rehabilitáció fejlesztését. A szűkösebb erőforrások ismeretében sem mondunk le fővárosunk, és az ipari nagyvárosok fejlesztéséről, arról, hogy lehetőséget biztosítsunk a vidéki települések alapfokú ellátásának javítására, általában a kulturáltabb, és otthonosabb emberi környezet megteremtésére, természeti értékeink megóvására.

Megfelelő előkészítés után a bérből és fizetésből élők számára — a munkaidőalap csökkentése nélkül — lehetővé kívánjuk tenni az ötnapos munkahétre való fokozatos áttérést. Ennek feltételeit — többek között jobb munka- és üzemszervezéssel — még meg kell teremteni.

Az életkörülmények javításában, közös értékeink megóvásában a jövőben is számítunk az állam fejlesztési forrásait kiegészítő, a köz javát szolgáló társadalmi összefogásra. A tennivalók ismeretében azt szeretnénk, ha az önzetlen segítségnek ez a tiszteletre méltó formája elsősorban az általános iskolák szórnának növelését, városaink és falvaink kommunális fejlesztését. az idős korúak helyzetének könnyítését szolgálná. Meg fogjuk keresni a módját annak, hogy az ilyen kezdeményezések az állami intézményektől is megkapják a megérdemelt támogatást.

A MAI KOR GAZDASÁGI IGÉNYEINEK CSAK MŰVELT FOK TÓDNAK ELEGET TENNI

Az elkövetkező évekre szóló munkaprogramunkban fontos célunk a tudomány, az ok- tatás és a kultúra — lehetőségeinkkel összhangban álló — fejlesztése. Nem hiszem, hogye szándékunkat külön indokolni kellene, hiszen szocialista rendszerünk természetéből fakadó kötelességünk azoknak a feltételeknek a javítása, amelyek állampolgárainkat hozzásegítik általános és szakmai műveltségük állandó gyarapításához. Ez nemcsak az érzelmileg gazdag élet, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődés igénye is. Azokat a magas fokú hatékonysági és mi. . nőségi követelményeket, amelyeket a mai kor állít gazdaságunk elé, csak a szocialista céljainkat magáénak valló, kultúrált és igényes ember képes teljesíteni. Amikor tehát a tudomány, az oktatás, a közművelődés anyagi feltételeit bővítjük, olyan befektetést eszközlünk, amely kamatostul visszatérül.

TUDOMÁNY ÉS KUTATÁS

A tudomány fejlesztésének kérdéseiről szólva elmondhatom, az a tervünk, hogy a nemzetközi jövedelemből nem kevesebb, mint 3 százalékot biztosítunk kutatásra és fejlesztésre. Ehhez azonban hoz. zá kell tennem: a kormány elengedhetetlennek tartja, hogy e. nem csekély anyagi forrást elsősorban a társadalom igéségének egyetértésével és támogatásával.

Abban is azonos a nézetünk, hogy a tudományos kutatómunka valódi értékeit az eddiginél nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, a látszateredményeket pedig nem sza- ban honorálni, de kevés lenne, ha csak hivatali eszközökkel kívánnánk megváltoztatni a helyzetet. Ezeknél sokkalta fontosabb, hogy a tudományos viták nyíltabbá váljanak és a tudományos közéletben is erősödjön a választott testületi fórumok szerepe. Az eredmények elvszerű, kritikai megvitatásának és értékük szerinti támogatásának. a közéleti ellenőrzés erősítésének minden bizonnyal egyaránt hasznát fogja látni a tudományos élet és a gyakorlat is.

OKTATÁS ÉS TANULÁS

nyeinek megfelelő, a legfontosabb, a reálisan megoldható és hasznosítható kutatási feladatok, a magas színvonalú, eredményes munkát végző kutatóhelyek finanszírozására fordítsák. Ezért következetesebben érvényt kívánunk szerezni annak a korábbi határozatunknak, amelynek végrehajtása — bármily sok nehézséggel jár is —, lehetővé teszi a szellemi és anyagi erők jobb összehangolását, a kutató-szervezetek ésszerűsítését és a kutatási témák rangsorolását.

A gyakorlati szempontból legfontosabb kutatási feladatokat országos középtávú kutatási és fejlesztési tervben foglaljuk össze, amiben — úgy véljük — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hatékonyság növelésével, a korszerű, versenyképes termékek előállításával összefüggő kutatási-fejlesztési feladatok megoldására. Meggyőződésünk, hogy ebben a társadalomtudományokra, a műszaki és agrártudományokra, valamint az ezeket közvetlenül alátámasztó természet- tudományi kutatásokra egyaránt fontos szerep vár. A gyakorlati igények fontosságának kiemelése azonban nem jelentheti azt, hogy megfeledkezzünk a jövőt megalapozó, távlati kutatások támogatásáról. Ez olyan hiba lenne, aminek később látnánk kárát.

Megelégedéssel és köszönettel szólhatok arról, hogy a kormány igényei és szándékai találkoznak tudományos életünk jeles képviselői többismerést érdemelnek a tanácsok kezdeményezései és lépései, amelyek ugyancsak számottevően hozzájárultak az ügyintézés meggyorsításához és egyszerűsítéséhez.

Folytatni kívánjuk a munkát, aminek a célja, hogy a feladatokhoz jobban igazodó, a jelenleginél kisebb létszámú, de magasabban képzett és ennek megfelelően anyagilag is jobban dotált tisztviselői karral, célszerűbben szervezett intézményi hálózattal, viszonylag kisebb költséggel oldjuk meg az irányítás és az igazgatás feladatait. El akarjuk érni, hogy hivatalaink és intézményeink — közvéleményünk jogos várakozását teljesítve — az ügymenet jobb megszervezésével, a felesleges láncszemek kiiktatásával a jelenleginél gyorsabban, bürokrácia nélkül, a közérdeket és az egyéni érdeket összeegyeztetve lássák él teendőiket, intézzék az állampolgárok ügyeit. A kormány a közelmúltban úgy döntött, hogy mindezen tennivalókra középtávú tervet dolgoz ki, s ennek megalapozásához igénybe veszi a tudomány segítségét.

Kötelezettségeink közé soroljuk annak beható vizsgálatát, hogy milyen módon támaszkodhatunk még közvetlenebbül a népképviseleti-önkormányzati és érdekvédelmi szervek munkájára. Tevékenységünkben fokozottan számítunk azokra az útmutatásokra, tapasztalatokra, amelyekkel — alkotmányos jogaikkal élve — az országgyűlés, az országgyűlési bizottságok és a tanácsok segíthetik feladataink megoldását. Keressük annak formáit és eszközeit is, hogy a demokratikus intézmények révén miként lehet a jelenleginél egyszerűbb úton — a jogi eszközök bekapcsolása nélkül — feltárni és elhárítani a fejlődést gátló érdekütközéseket.

A jövőben is nagy figyelmet kívánunk fordítani arra — felhasználva a nyilvános fórumok nyújtotta lehetősegeket is —, hogy idejében és minél teljesebben megismerjük a dolgozó embereknek a közügyekről, a közigazgatás munkájáról alkotott véleményét.

Ugyanakkor magunk is élni kívánunk azzal a lehetőséggel, hogy e fórumok segítségével tájékoztatást adjunk szándékainkról, döntéseink indokairól, ilyen módon kérve a társadalom támogatását a közös feladatok megoldásához.

A kormány tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet tölt be az oktatásügy szocialista céljaink elérésében, a jövő előkészítésében. Az iskola feladata a tanulók általános és szakmai műveltségének megalapozása, a művelődés iránti igény felkeltése, és az is, hogy hatásosan, maradandóan teljesítve társadalmi feladatát, elültesse és ápolja az ifjú nemzedékben a szocialista meggyőződést, a történelmi tudatot, a munka szeretetét és tiszteletét.

A társadalom és az egyén érdeke egyaránt azt sürgeti, hogy az oktatásban, a továbbtanulásban mielőbb megteremtsük az esélyek egyenlőségét. Ennek maradéktalan megvalósításához még nincs elegendő anyagi erőnk. De azt el kell érnünk, hogy a demográfiai hullámzás ellenére is biztosítsuk az oktató-nevelő munka színvonalának fenntartását, sőt, lehetőleg további emelését. Mivel ennek ma a legfontosabb előfeltétele az általános iskola fejlesztése, a legnagyobb figyelmet a jövőben is erre kívánjuk összpontosítani.

Az adott lehetőségek határain belül javítani kell a felAz utóbbi években úgyszólván teljessé tettük az állami, a gazdasági és a kulturális élet, valamint az egyes szociális területek működési kereteit meghatározó magas szintű jogszabályok körét. A hangsúlyt most arra helyezzük, hogy ezek szellemében alakítsuk a gyakorlatot, a XII. kongresszus útmutatásai szerint továbbfejlesszük, magasabb színvonalra emeljük az állami irányító munkát. Az állami feladatok megoldásában kiemelt szerepe van az államigazgatásnak, amely a népképviseleti-önkormányzati szerveknek alárendelten végzi tevékenységét. Figyelembe véve az államigazgatás iránt megnövekedett igényeket, a kormány szükségesnek tartja az igazgatási funkciók, a működés, a szervezet, az irányítási eszközök és módszerek állandó, összehangolt és együttes fejlesztését.

Az utóbbi években több intézkedést tettünk az állam- igazgatás javítására, szervezetének korszerűsítésére. ElHÍVEN TELJESÍTJÜK A VARSÓI SZERZŐDÉSBEN ÉS A KGST-BEN VÁLLALT KÖTELEZETTSÉGEINKET

A kormányprogram feletti vita már megkezdődött: (balról jobbra) Antal Imre, dr. Novák Béla képviselők és vendégeik, Fövényési Ervin, a Csepel Autógyár pártbizottságának titkára, valamint Jónás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első titkára.

A kormány munkájában a jövőben is fontos helyet kapnak a nemzetközi feladatok. Kötelességünknek tartjuk, hogy a mai feszültebb nemzetközi légkörben is biztosítsuk szocialista építőmunkánk legfőbb külső feltételét, a Dákét. Ennek szellemében' és lehetőségeinkhez mérten a jövőben is tevékeny részt vállalunk az enyhülés eredményeinek megóvásáért, a nemzetközi biztonság erősítéséért és a tartós béke védelméért kibontakozott világméretű küzdelemből.

Meggyőződésünk, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése, a béke, az enyhülés az egyetlen járható út a népek számára. De annak is tudatában vagyunk, hogy a jelenlegi helyzetben minden békeszerető erő együttes fellépésére van szükség ahhoz, hogy le né téríthessék az emberiséget erről az útról.

A szocialista országok ereje, összeforrottsága ma a világbéke legfontosabb tényezője. Az imperializmus szélsőségesen reakciós körei épp ezért tesznek újabb és újabb kísérletet arra, hogy gyengítsék ezt az összeforrottságot, s a fegyverkezési verseny szításával is fékezzék országainkban a békés építőmunkát. Az is természetes, hogy igyekeznek felnagyítani nehézségeinket, a magunk által is felismert fogyatékosságainkat. Ezt tették a közelmúlt lengyelországi eseményei kapcsán is.

Népünk aggodalommal figyelte az események alakulását, s most azt kívánja, hogy a testvéri Lengyelországban a párt vezetésével mielőbb megtalálják a felgyülemlett problémák szocialista megoldását. Azon leszünk, hogy az országaink között szokásos segítőkészséggel és elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsoltok keretében vállalt kötelezettségek időben való lelkiismeretes teljesítésével mi is hozzájáruljunk a normalizálás folyamatához.

Népünk akaratának megfelelően, alapvető nemzeti és nemzetközi érdekeinkből kiindulva, tovább erősítjük testvéri szövetségünket és sokrétű együttműködésünket a hazánkat felszabadító Szovjetunióval. Éppen ma van a 35. évfordulója annak, hogy országaink között helyre álltak a diplomáciai kapcsolatok. Az élet bebizonyította, hogy a Szovjetunióban olyan igaz barátra találtunk, amelynek önzetlen. internacionalista segítségére mindig, minden helyzetben számíthatunk.

Saját ügyünket szolgálva és közös céljainknak ^megfelelően a jövőben is híven teljesítjük

FELADATAINK MEGOLDÁSÁBAN KIEMELT SZEREPE VAN AZ ÁLLAMIGAZGATÁSNAK

ségét figyelembe véve — mindenekelőtt néhány felsőoktatási intézményünk rekonstrukciójának meggyorsításával — e téren is előbbre kívánunk lépni.

KULTÚRA

ÉS KÖZMŰVELŐDÉS

A társadalmi közérzet alakításában, a szemléletformálásban, értékeink felmutatásában, a haladás szolgálatában, de fonákságaink és gyengeségeink leleplezésében is fontos, a maguk funkcióját tekintve pótolhatatlan szerepet töltenek be a lapok, folyóiratok, a tv, a rádió, a művészeti intézmények. Érthető ezért, ha társadalmunkban erősödik az a jogos igény, hogy adjunk méltó elismerést és több támogatást az értékes, szocialista tartalmú műveknek, részesítsük kritikában a vitatható alkotásokat és elvi engedményt nem téve, utasítsuk el a rosz- szat. A művészetek, a kultúra, a sajtó, a tv, a rádió munkásainak legrangosabb, soha háttérbe nem szorítható szerepe, hogy minél nagyobb számú közönséget neveljenek szocialista közéletiségre, fejlett ízlésre, emberi életmódra, igaz hazafiságra és internacionalizmusra.

A kormány azon lesz, hogy a kultúra, a közművelődés, a tömegtájékoztatás oly fontos küldetést betöltő munkásai, intézményei számára is javuló feltételeket biztosítson a szellemi javainkat gyarapító alkotó munkához.

Azt is kötelességünknek tartjuk, hogy gondoskodjunk a művelődési ágazatra fordítható, beruházási, felújítási és a működési kiadásokra biztosított pénzforrások tervszerűbb és célszerűbb felhasználásának feltételeiről. Közös érdekünk és felelősségünk, hogy az erre szánt összegből semmit ne engedjünk veszendőbe menni, s az anyagi eszközöket ezen a területen is rendeltetésüknek megfelelően, mind jobb hatásfokkal használjuk fel.

tételeket ahhoz, hogy iskoláink kiemelten foglalkozzanak a tehetségesekkel, továbbá, hogy sokoldalúan segítsék a fiatalok pályaválasztását, és megkülönböztetett figyelmet fordítsanak az esélyek egyenlőbbé tételére. E feladatok teljesítésében külön is megkülönböztetett szerepük van a gimnáziumoknak, a szakközépiskoláknak és a szakmunkásképző intézeteknek.

Azt valljuk, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom feladata. Meggyőződésünk azonban, hogy ebben a legnagyobb felelősség a családokra és a pedagógusokra hárul. A pedagógusok munkájának sikeréhez nemcsak anyagi feltételekre, hanem nyugodt légkörre, a munkahelyi demokrácia erősítésére, a vezetés és a szakmai irányítás színvonalának emelésére is feltétlenül szükség van. És még valamire: arra, hogy ösztönözzük a pedagógusokat — de több teret is adjunk nekik —, hogy oktató-nevelő munkájukban önállóan, bátran hasznosítsák tehetségüket, a gyakorlatban szerzett tapasztalataikat. Ebből a gazdag forrásból az oktatási kormányzatnak, az iskolákat közvetlenül irányító tanácsoknak is gyakrabban és többet kell meríteniük.

A felsőoktatás fejlesztésével továbbra is az a cél, hogy növeljük azoknak a szakembereknek a számát, akik tudásukkal elősegítik társadalmi és gazdasági feladataink magasabb színvonalú megoldását, országunk adottságainak és lehetőségeinek mind teljesebb kihasználását.

Arra törekszünk, hogy alkalmas eszközökkel jobb összhangot teremtsünk a szakemberek iránt jelentkező társadalmi igény és az egyéni ambíciók között, s hogy eredményesebben hasznosíthassuk a felsőoktatás tudományos kapacitását. Ezért programba vettük az e téren folytatott tervező- és irányító munkánk felülvizsgálatát. Tudatában vagyunk a személyi és anyagi feltételek fontosságának is. A népgazdaság teherbíró képes-