Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIL ÉVFOLYAM, 223. SZÁM 1980. SZEPTEMBER 23., KEDD A veresegyházi minta Tágan értelmezett közművelődés Segítség Angolának Édésvízi minták a laboratóriumban Minapi cikkünkben a mecé­násokról elmélkedtünk, egye­bek között hangoztatva, hogy ma már nincsenek látványos ajándékozások, hiszen nem halmozódnak föl egy-egy sze­mélynél a kulturális javak, képzőművészeti alkotások, avagy más gyűjtemények. Me­cénás azonban ma is van, akik ... pontosabban szólva, amelyek, hiszen túlnyomórészt intézményekről van szó, a ré­gebbi magános műpártolóknál jóval eredményesebben és ha­tékonyabban támogathatják a művészeteket. Mi vagyunk a mecénások, valamennyien, akik munkánk­kal megteremtjük a művésze­tek létalapját, tágabb érte­lemben a művelődés feltéte­leit. A kettő, úgy hisszük, el­választhatatlan. Műértők, mű­vészetet befogadók, élvezők nélkül mit ér a még oly jeles alkotás. És fordítva: művelt közönség rosszul érzi magát, ha nincsenek ízlésének, igé­nyeinek, érzelmeinek megfe­lelő művek. Már az óvodában E magasröptűnek tűnő so­rok a veresegyházi közműve­lődési tevékenység méltatása kapcsán kívánkoztak a papír­ra. Szűkítve a kört: mit tesz a tanács a hatezer lelket számláló nagyközség fiainak, lányainak, ifjainak és öregjei­nek, a középkorúaknak a mű­velődéséért? A legszorosabb értelemben vett mecénási szerepet is vál­lalnak, amikor például képző- művészeti alkotásokat vásá­rolnak, kiállításokat rendezve belőlük, amikor művészek le­telepedéséhez nyújtanak segít­séget. Ugyanígy a közműve­lődés helybei főfoglalkozású közművelődési dolgozóinak, és a pedagógusoknak. Hogyan csinálják, kérdezte a járási párt-végrehajtóbizott­ság egyik tagja, mi a titka a veresegyházi tanítóknak, ta­nároknak, hiszen itt évek óta nem maradt ki senki idő előtt az általános iskolából. A nyitja: már az óvodában gon­dosan megvizsgálják és -figye­lik a gyerekeket, s aki még nem minden tekintetben érett az első osztályra, az korrek­ciós csoportba kerül, ahol fel­készítik az iskolai követelmé­nyek teljesítésére. Nem fog megbukni már az első osztály­ban, de nem azért, mert áten­gedik, hanem mert el tudja sajátítani az ismereteket. A nyolcadikból sem kegye­lemjeggyel engedik útjára, hisz azt nem garantálják, hogy va­lamennyien 14 éves korukra fejezik be az általánost. Van, aki egy-két évvel később, de mind a szükséges tudás birto­kában. Tegyük még hozzá: egé­szen prózai elv is vezérli a ve­resegyháziakat. Szerintük ol­csóbb gyerekfejjel elvégezni az iskolát, mint később, felnőtt* ként, munka mellett. Mind az egyénnek, mind a társadalom­nak. Támogattunk és támogatunk minden olyan törekvést, még ha első pillantásra furcsának látszik is — hangsúlyozzák a tanács vezetői —, amely az emberek új és korszerűbb irán­ti fogékonyságát ébreszti fel, fejleszti. Példaként a korszerű sertéstartást bemutató kiállí­tást említik, amit a művelődési ház udvarán tartottak, s vele párhuzamosan az ismeretter­jesztő előadásokat és filmvetí­téseket ugyanebben a tárgy­körben. Hozzátehetjük az éven­ként ismétlődő nyúltenyésztési kiállításokat is. Sokat írtunk annak idején mi is a művelődési hák előtér­kísérletéről. Mindennek lénye­ge, hogy szélesen értelmezik a kultúrát, a kulturáltságot. Ügy vélik, féloldalas az az ember, aki napközben, munkahelyén elavult eszközökkel és mód­szerekkel dolgozik, utána pe­dig, este hirtelen, a modem kultúra befogadójává vedlik. Amatőr csoport Bármennyire hirdetjük és valljuk a kultúra, a művelődés demokratizmusát, a fiatalokkal kiemelten kell foglalkozni. Azért, mert ők még nem ren­delkeznek elég tudással, nincs még annyi művészeti élmé­nyük, s azért is, mert nekik kell továbbfejleszteni a mai eredményeket, és végül, mert koruknál fogva is nekik kell újítani, az újszerűt felkarolni és hirdetni, támogatni, terjesz­teni. Különös hangsúllyal kezel­tük az ifjúsághoz szorosabban kapcsolódó közművelődési munkát, a művelődési intézmé­nyek és a KISZ-szervezet kap­csolatát — vallják a község ve­zetői, kissé hivataloskodó nyel­ven fogalmazva. Ha nagy ritkán eljutok va­lamelyik közeli helység orszá­gos hírű kirakodóvásárára, vagy esetleg a falumban vagy a szomszédos községekben tar­tott búcsúk egyikébe, mindig megkeresem a mézeskalácsos sátrát. Gyermekkorom sok-sok búcsúi emléke között nagy he­lyet foglal el a tükrös szívek szerelmet sugalló szövege, a lován mereven ülő huszár hetykesége, a kard fehér máz­zal rajzolt markolata, a babák mosolya, a mézzel csurgatott, édesített, celofánba csomagolt áruk gazdagsága. Gyertya és mézes A feltornyozott bőség mö­gött ott állt a mézeskalácsos, fehér mellényes kötényének puttony nagyságú zsebébe rakta a filléreket, pengőket, később a forintokat. Ö volt a búcsú leggazdagabb embere, ő volt a sok-sok árus között a legirigyeltebb, mert övé volt minden búcsúk legkelendőbb portékája, a mézeskalácsból készült huszárok serege, a mé­1 A másik réteg, mellyel meg­különböztetett módon foglal­koznak: a munkásság. Az üze­mek vezetőivel való együttmű­ködésnek, és a letéti könyvtá­raknak a jó hatására szintén egy adat: míg 1975-ben az ösz- szes olvasónak csupán valami­vel több mint 16 százaléka volt munkás, tavaly csaknem 29. Sok vonásáról szólhatnánk még a veresegyházi közműve­lődési tevékenységnek, egyről azonban még okvetlenül szük­séges. Amivel szintén azt sze­retnénk érzékeltetni, amit az eddigi példákkal is, hogy eb­ben a községben tágan értelme­zik a kultúrát. A tájba illeszkedve _ Nagy gondossággal választ­ják meg a közintézmények épületeinek helyét és külsejét, hogy mind önmagában, mind a többihez és a tájba is esztéti­kusán illeszkedjen. S hogy köz­téri szobrokat és emlékköveket állítanak, az említettek isme­retében, föltehetően senki sem csodálkozik.. K. P. zeskalácslányok karéja, a leg­keményebb leányszívet is megpuhító tükrös szívek soka­sága Ezek támadtak fel emléke­zetemben, amikor Henkei Győ­zővel, a gödöllői mézeskalá- csossal beszélgettem, a volt Höltzler dinasztia 1912-ben született tagjával, a gyertyaön­tés és a mézeskalács-készítés mesterével. — Édesapám Budaörsön ta­nulta a szakmát, s amikor fel­szabadult, az íratlan törvé­nyek szerint elindult ' világgá, hogy külföldi mesterek fogá­sait ellesse. Járt Ausztriában. Morvaországban, majd vissza­tért Budaörsre, itt hallotta először az országosan isrnert gödöllői mézeskalácsos, Nesz- veda mester nevét. Idejött, hogy tőle tanulhasson. Öt évig volt segédje a mesternek, 1921- ben önállósodott. — Apámnak az volt a véle­ménye, a gyereknek a műhely­ben a helve, mért nem lehet eléggé korán kezdeni a szak­mát. Nyolcéves koromtól min­dennap dolgoznom kellett, bár Nemrégiben újból angolai vendégei voltak a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek. Korábban beszámoltunk a tan­gazdaságban egy évig tanult fiatal angolai állattenyésztők, záróvizsgájáról, s annak ta­pasztalatairól. Ezúttal az ala­kulófélben levő halászati együttműködésről ejtünk né­hány szót, amelynek megvaló­sításában Pest megyére is je­lentős szerep vár. Nézzük rö­viden az előzményeket. Ajándékflotta Mint szinte minden fejlődő ország, a mai Angola is füg­getlenségének kivívásától, 1975- től számítja történelmét. A sokéves gyarmati uralom eb­ben az országban is súlyos örökséget hagyott maga után a mezőgazdaságban és a ha­lászatban egyaránt. Ezt sú­lyosbították napjainkig ha­tóan a polgárháború okozta sebek, amelyek különösen ne­hezen gyógyulnak. A halászat csaknem min­den formájára igen kedve­zőek a természeti feltételek ebben az afrikai országban. Angolát nyugaton 1300 kilo­méter hosszban az Atlanti­óceán határolja, amelynek vi­ze ezen a szakaszon nagyon gazdag halban. A Benguela nevű hideg áramlat hatal­mas mennyiségű, a tengeri élő­lények táplálékául szolgáló planktont sodor a partok fe­lé. A halászatban a tengeri fogásnak meghatározó a szere­pe, mennyisége évről évre nő. A tengeri halászat fejleszté­séért igen sokat tettek a ku­baiak, akik egy egész halász­flottát ajándékoztak az ango­lai államnak. Három éve, 1977-ben a tel­jes hozam meghaladta a 110 ezer tonnát (3—4-szerese a magyar halászat eredményei­nek). A partoktól 20—30 kilo­méterre élő lakosság mégis állatifehérje-hiányban szen­ved. Egy tavalyi felmérés sze­rint ez több mint 3 millió em­bert, a lakosság 40 százalékát sújtja. Az óriási távolságok, a kevés és rossz minőségű út, a szállítóeszközökben való szűkösség (hűtőkamiönjuk egy. általán nincs), és nem utolsó­sorban a rossz közbiztonság határt szab a tengeri halzsák­mány belső piacra való jutta­tásának. Kevés ivadék Ezek az okok késztették a gazdasági vezetést arra, hogy mind nagyobb súlyt helyezzen az édesvízi halgazdálkodás fejlesztésére. Angola természetes tavai­nak felszíne mintegy 60 ezer hektár, víztározóié körülbelül 20 ezer hektár. A halászat, mint a legtöbb nép életében, ősfoglalkozásnak számít, de európai értelemben vett te­nyésztői munkáról nemigen beszélhetünk. A portugálok kezében volt ugyan néhány az első elismerő szóra hét évet kellett várnom. Tizenöt éves voltam, amikor apám száján kicsúszott: Ez igen, fiam! Mostohatestvérnek se — Hogy különb lehessek ná­la, alapelve volt, a tanítvány­nak túl kell szárnyalnia mes­terét, tanulónak adott Nesz- vedához, ahol később segéd­ként is , dolgoztam. Itt tanul­tam meg a gyertyaöntés ezer­nyi tudományát. Megszámlál­hatatlan fortélya van ennek a mesterségnek, kezdődik azzal, hogy elvesszük a méhtől a viaszt, s befejeződik az értéke­sítéssel. — Az első világháború után, a villany elterjedésével csök­kent a gyertyaöntés jelentő­sége. de azért volt munkánk bőven. Készítettünk tízdekásat, kétkilósat de húsvétra mée ti­zenkét kilós, úgynevezett pas- calés gyertyákat is. melyeknek öntése külön tudomány. Ezek nem vállalnák testvérüknek a mai díszgyertyákat, de még mostohatestvérnek sem. tógazdaság, de ezek a háború- I ban ‘jelentős károkat szen­vedtek. Gyakorlatilag a sem­miből kell megteremteni azo- > kát a haltenyésztő telepeket, amelyek bázisul szolgálhat­nak ahhoz, hogy egyáltalán megfelelő ivadékkal láthassák el a vizeket, ahol rendszere­sen halásznak. A természetes vizeken dol­gozó halászok munkája igen veszélyes, a krokodilok és más ragadozók mellett sok élős­ködő is megnehezíti életüket. A nagy melegben a kifogott halakat még tárolni sem tud­ják néhány óránál tovább. A tenger messze van, ezért só­juk sincs, maradnak a legősibb módszerek, a füstölés és a na­pon való szárítás. Az ilyen el­járások nem növelik az ételek tápértékét. Magyar modellüzem Kevesen tudják, hogy a for­radalmi Angola első halszak­értője magyar volt, a TESCO által kiküldött Sibelka Gábor. Talán az ő hatására is, no, meg a világszerte egyre is­mertebb magyar haltenyésztési sikerek nyomán, de minden­Főbizalmi-továbbképzést tar­tott a Ganz Műszerművek vál­lalati szakszervezeti bizottsága Balatonalmádiban, az Áram- mérőgyár üdülőjében. A széles körű tájékoztatón a gödöllői aktivisták is részt vettek, s előadásokat hallgattak meg a gazdaságpolitika időszerű kér­déseiről, a XII. pártkongresz- szus határozataiból adódó leg­fontosabb szakszervezeti fel­adatokról. Szó volt az alap- szervezetek felépítéséről, a A megyei kézilabda-bajnok­ság 21. fordulója nem hozott szerencsét a GSC csapatainak, mind a felnőttek, mind az if­júságiak vereséget szenvedtek. Különösen az előbbi sajnála­tos, hiszen a kiesési rangadón az a bony lók nagy különbségű győzelmet arattak. Az ifisták csak szoros küzdelemben, egy góllal maradtak alul a bajnok­ság második helyezettjével szemben. Abony—GSC 29-19 (14-11). GSC: Tóth — Paulovics (1), Horváth (4), Cserven, Szlifka (4), Sasvári (8), Koza (1), Csere: Mezei, Pozsonyi (1). A mérkőzés elején kétgólos előnyt szereztek a gödöllőiek, de aztán több tiszta helyzet­ben is hibáztak, büntetőt hagy­tak ki, s így feljött a hazai — Vendéglője is volt a mes­ternek. Egész nap sütöttük a mézeskalácsot. Készítettünk fahéjasat, citromosat, naran­csos ízűt, a borivók azonban a borsosat kedvelték, erre csú­szott igazán a verpeléti mus- kotályos, meg az abasári riz- ling. ✓ — Apám önállósodása jól sikerült. Neszvedától hazake­rülve, a gazdasági válság kö­zeledtével eladta a vendéglőt, nem kellett már neki, együtt sütöttük a mézest. Hegedűs Gyula, a híres színész, Heltai Jenő, a nem kevésbé neves író állandó vevőink közé tar­toztak. A díszített figurákat a búcsúkban értékesítettük. Ak­kor még minden vasárnap jöt­tek a zarándokok. Tízezer mé­zeskalácsból készített olvasót is eladtunk egy-egy alkalom­mal. Ez a nagy kereslet tette nehézzé mesterségünket. Két- köznan náci 10—12 órát dol­goztunk. Vasámao ugyanany- nyi ideig árusítottunk. A múzeumban Henkei Győző a felszabadu­lás után újrakezdte mestersé­gét, de aztán abbahagyta A majdani városi múzeumban helye lesz a kismesterségek eszközeinek is. Talán Henkei mézeskalácsboltjának is. Fercsik Mihály esetre tény, hogy tőlünk kér­tek segítséget a belvízi hal­gazdálkodás fellendítésére. Immár nem csak szakértel­met, de technikát, tenyésztési alapanyagot is. A munka ta­valy megkezdődött, a nagy változás 1981-re várható, ek­kor kezdik meg építeni Huam- bó város közelében a százha­lombattai Temperáltvizű Hal­szaporító Gazdaság (TEHAG) modellüzemét, amelyhez min­dent hazánkból szállítanak. Továbbképzés A gondok azonban ezzel még nem oldódnak meg, mi­vel a vizek élővilága tudomá­nyosan még teljesen feltárat­lan. Ezeknek a hidrobiológiái jellegű kutatásoknak az elvég­zésében várnak segítséget az egyetemtől, többnyire úgy, hogy a kint begyűjtött min­ták, anyagok feldolgozása a jobban felszerelt itteni labo­ratóriumban történne. Segítsé­get szeretnének kérni szak­embereik továbbképzéséhez is, valamint — a tangazdaságihoz hasonlóan — a középszintű vezetők felkészítéséhez. Pekli József szakszervezeti funkcionáriusok tevékenységéről és jogairól, a szociális tervezésről is. A fő­bizalmiak megvitatták a vál’a- lat VI. ötéves tervének kon­cepcióját, a munkahelyi neve­lés és művelődés legégetőbb gondjait, valamint a szakszer­vezetek és a gazdasági vezetés együttműködésének kérdéseit. A továbbképzést szakszerveze­ti fórum zárta, amelyen a vá­laszadók a vállalat és a gyá­rak szakszervezeti bizottsági titkárai voltak. gárda. Az első félidő végére már fordult a kocka, ekkor az abonyiak három góllal vezet­tek. A második félidőben sem változott a játék képe, csak annyiban, hogy a GSC egyre jobban elfáradt, s főként a gyenge védekezés, a lyukas zó­najáték miatt átlövésekből nö­velte előnyét a hazai csapat, s végül biztos, fölényes győzel­met aratott, a bajnokságban csak egy hellyel előttük álló gödöllőiek fölött. Csapatunk­ból jól játszott: Sasvári, Szlif­ka és Horváth. Hiányzott az együttesből Balogh kapus és Szatmári. Ez a tartalékos fel­állás is éreztette hatását. Saj­nálatos, hogy a GSC gárdája nem tud felnőni a sorsdöntő összecsapásokra, s rendre tar­talékosán kellett kiállnia. Abony ifi—GSC ifi 20-19 (11-9). GSC ifi: Fibecz — Zsákony, Pintér Z. (1), Kecskés (2), Ha­lász (2), Krieger (8), Hegyi (6). , A dobogás helyezés szem­pontjából sorsdöntő találkozó­ra az ifjúságiak is tartaléko­sán érkeztek Abonyba, hiány­zott Pintér T., Terjánszki, Sze­keres és Zákay a kapuból! A játékidő nagy részében azon­ban így is esélyük volt legalább a pontszerzésre. Bár Krieger 8 gólt lőtt, de ezúttal átlövései nem voltak az igaziak. Ráadá­sul a néha túl keményen ját­szó abonyiak nem voltak ínyé­re védőinknek. A játék képe alapján a döntetlen {gazsigo- sabb lett volna, így azonban, egygólos győzelmével az abo- nyi gárda továbbra is a GSC- ifik előtt áll a táblázaton. Jók: Hegyi, Halász és Pintér Z. Utóbbi elsősorban a védeke­zésbe'-’ M. G. Városi moziműsor A munkásfilmnapok kereté­ben : Makra. Magyar film, csak 16 éven felülieknek, a 4 órás előadásokon. A jó, a rossz és a csúf. I.— II. rész. Színes, olasz westem- film, III. helyáron, duplán. Az előadás kezdete 6 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Tekercselik a motorokat Havonta 60—90 különböző teljesítményű motor állóíekercsét készítik újra a gödöllői Vegyesipari Szövetkezet részlegében. A képen: Dombóvári György, Nagy Tibor és Várhegyi László háromfázisú motort tekercsel. Barcza Zsolt felvétele Vevője volt Heltai Jenő is Egy dinasztia utolsó tagja Kihaló mesterségek nyomában Főbizalmiak tanácskozása Kézilabda Vereség mind a két fronton I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom