Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

Olvasóink kérdezték Megy az üveg vándorútra? A visszavpltas mindenkor kötelező Sok panasz hangzik el mos­tanában az üvegvisszaváltás­sal kapcsolatban, pedig mi­niszteri utasítás szabályozza annak rendjét. Mégis akad még olyan bolt, amelyik nem tesz eleget az egyértelmű ren­delkezésnek. Legtöbbször azt kifogásolják olvasóink, a vá­sárlók, hogy szombaton meg­tagadják az üvegek visszavál­tását, nincsenek mindenütt ki­függesztve az üvegbetét díjai, a legtöbb helyen nem tartják be az egészségügyi előíráso­kat. — Mit kell tehát tudni az üveg visszaváltásról, milyen jog illeti meg a vásárlót és mi a kötelezettségük a bol­ti egységeknek? Márkus Bélát, a járás keres­kedelmi felügyelőjét kértük fel, tájékoztassa mindezekről olvasóinkat. — Az üzletben forgalomba hozott áru betétdíjas göngyö­legét a vásárló kívánságára a bolt köteles visszavenni és a betétdíjat a vevőnek visszafi­zetni. Ez a kötelezettség mind a kereskedelmi, mind a ven­déglátóüzleteket terheli, ha azok az utcán át, tehát kiske­reskedelmi jelleggel hoznak forgalomba italárut. A vásár­ló kívánságára a göngyöleget az üzlet abban az esetben is köteles visszavenni, ha a fo­gyasztó az árut nem az üzlet­ben vásárolta, de az azonos, vagy hasonló göngyölegben lé­vő árut az üzlet is forgalom­ba hozza. A visszaváltási kö­telezettség tehát minden, az üzletben a visszaváltás idő­pontjában, vagy azt megelő­zően árusított üvegtípusra ki­terjed. A visszavételi kötele­zettség nem az áruhoz, hanem az üveg típusához, formájá­hoz, méretéhez igazodik. — Mikor tagadhatja meg az üzlet az átvételt? — Nem köteles az üzlet olyan üveg visszaváltására, amelynek forgalmazásával egyáltalán nem foglalkozik. Ilyen üvegeket ugyanis tőle sem vesznek vissza a szállítók. Nem köteles visszaváltani a Coca-Colás üveget, ha kizáró­lag Pepsi-Colát árusít, és így tovább. Köteles azonban a vá­sárló figyelmét felhívni arra, hogy milyen típusú üvegek visszaváltásával foglalkoznak a boltban. — Mikor köteles a bolt az üveget visszaváltani? — Az üzletben forgalomba hozott áru betétdíjas göngyö­legét a hét valamennyi napján (szombaton is!) napszakra te­kintet nélkül vissza kell ven­ni. A visszaváltási kötelezett- seg tehát a boltot a nyitvatar- tás teljes ideje alatt terheli. A vállalat vagy bolt nem kor­látozhatja az üvegvisszaváltás időtartamát. Bár a kereskede­lem nehéz árusítási körülmé­nyek között dolgozik, még át­menetileg sem korlátozhatja az üvegek visszaváltását, érthető azonban a vásárlókhoz inté­zett kérés: lehetőleg ne csúcs- forgalomban éljenek ezzel a le­hetőséggel. — Mit kell még tudniuk a vásárlóknak? — Az üvegpalackok vissza­váltása a betétdíj visszatéríté­se ellenében történik. A bol­tok és a vendéglátóipari egy­ségek ezért kötelesek az álta­luk kötelezően visszaváltan­dó üvegpalackok betétdíját tartalmazó jegyzéket az üzlet- helyiségben jól látható módon kifüggeszteni. A göngyöleg visszavételekor a betétdíj ösz- szegét a fogyasztónak kész­pénzben kell visszatéríteni. A visszavételt más áru vásárlá­sától tilos függővé tenni. Az üvegpalackok jelenleg érvé­nyes betétdíjait a következő táblázatnak kell tartalmazni. Fajtája, űrmértéke literben, betétdíja forintban. — Sok az egészségügyi ki­fogás is. Általában az veszi vissza az üveget, aki alap­vető élelmiszercikk (ke­nyér, pékáru, sütemény) árusításával is foglalkozik. — Egyértelmű rendelet írja elő. ilyen kettősség nem for­dulhat elő. A betétdíjas üve­geket minden esetben csak az erre kijelölt személy veheti át. Meg kell azonban monda­ni, ezt nem minden esetben tartják be a kereskedelmi egy­ségek. A legcélszerűbb — s er­re meg kell találni a lehető­séget — az üvegvisszaváltó hely külön kijelölése, elkerí­tése, amely eleve kizárja az egészségügyi előírások megsér­tését. H. J. Mende Gépjárművezetői tanfolyam A héten még lehet jelent­kezni a mendei Petőfi Művelő­dési Házban október 6-án in­duló, A- és B-kategóriás gép- járművezetői tanfolyamra. A jelentkezés utolsó napja szeptember 20, szombat, a he­lye: Mende, Dózsa György u. 106. szám. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP' KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1980. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Döntés — mindennap Az irányítás korszerű eszköze Az ellenérvek füzében is terjed Járásunk mezőgazdaságának helyzetével kapcsolatban né­hány éve gyakran idézzük a szakemberek megállapítását: kialakultak az optimális üze­mi méretek, amelyek lehetővé teszik a korszerű nagyüzemi technika és a modern techno­lógiai módszerek alkalmazá­sát, s egyúttal megkövetelik a magas színvonalú irányítást. Gyorsan, pontosan A termelőszövetkezetek ve­zetői nap mint nap döntenek fontos gazdasági kérdésekben. Tapasztalataik minden bi­zonnyal igazolják a szakiroda- lom állásfoglalását, mely sze­rint a helyes döntések alap­feltétele a megbízható, gyors és pontos információ. Az adat­szolgáltatás és -feldolgozás legkorszerűbb eszköze nap­jainkban a számítógép, amely a viták és az ellenérvek füzé­ben is egyre több üzemben ta­lálható meg. A járás termelőszövetkeze­tei közül eddig egyedül a ve- csési Ferihegy Tsz-ben alkal­mazzák a korszerű technikáé termékét. Az adatfeldolgozás átfogja a szövetkezet gazda­sági tevékenységének széles körét. Megbízható Hasznos intézkedések szü­lethetnek az anyaggazdálko­A környékből keresik fel Hamar népszerűvé vált Maglódon a nemrégen megnyílt vas­műszaki szaküzlet. Nemcsak a helybeliek vásárolnak itt, ha­nem a környező községekből is gyakoriak a betérő vevők. Ké­pünkön a korszerű bolt belső eladótere látható. Barcza Zsolt felvétele Üllőn is jártak Vásárra szekereztek a mesterek Valaha sokkal többen voltak IRSÁN, A TEMPLOMOK ELŐTT, hosszan elnyúló piac­téren voltak a kézművesek műhelyei, a kocsmák és a bol­tok, Albertin a régi országút volt a mesterek utcája. Ver­mes Gusztáv helytörténet-ku­tató — ha élne, száztíz éves volna — rám hagyta följegy­zéseit a századforduló mozgal­mas életéről. Különösen be­csesek az iparosságra vonat­kozó adatai, hitelesek és. tel­jesek, hiszen közülük szárma­zott, édesapja vásározó sza­bómester volt, ő maga a Mes­terek utcájában született és^ rúgta a port a gyerekhadban.'* Meg is számolta őket, ifjúsá­gában húsz sokgyerekes ipa­roscsaládból százhatvan kis­lány és fiú kavargott, játszott, kergetőzött, énekelt, táncolt karikában az esti harangszóig fáradhatatlanul, az anyák hí­vó kiáltozásáig: „Gyertek ha­mar vacsorázni!” Nyolc-tíz pöndölyös, szoknyás, gatyás sírt, rítt a műhelyek tájékán egy-egy famíliában, ki nem fogytak a bölcsőből. Az apák hajnalokon keltek, szilvóriumot kortyoltak a mély álmosság eloszlatására, lónyerítés verte föl a csöndet és a kocsisok kiáltozása, a mesterlegények kocsiderékba illő nagy utazóládákat emel­tek a járművekre, melyek ott sorakoztak egymás nyomában, s ha már együtt voltak, meg­indult a karaván, népszerű vásárokra százötven-kétszáz kocsi. Eső, hó nem gátolta őket, muszáj volt menni, elad­ni a portékát, mert éltetni kellett a családot. Nagy ha­vakon szánkón jártak, nyara­kon, ősszel-tavasszal nyúlós latyakban, a zökkenő«, kátyús országutakon. Örökkön úton voltak a Tisza—Duna közén. Megszokott helyük volt Lajos- mizse, Örkény, Dabas, Alsó- némedi, Sári, Ócsa, Üllő, Gö­döllő, lsaszeg, Tápiószecsö, Káka, Nagykáta, Györgye, Tá- pióbicske, Szele, Űjszász és Jászberény. Elhatoltak Ceg­lédre és északnak Vácra. Köz­vetlen kapcsolatuk volt a brünni kereskedőkkel, akiktől a pesti vásárokon a híres cseh posztót vették. Céhbeli iparosok már a XVIII. században éltek a két faluban (Alberti mezőváros volt), Vermes Gusztáv a je­len század fordulóján név szerint tudott huszonkilenc csizmadiát, harmincnégy sza­bót, öt kőművest, tizennégy ácsot, két kádárt, hat ková­csot, egy szövőmestert, öt bognárt, két szűcsöt, két órást, négy mézeskalácsost, egy pa- pucsost, három susztert, nyolc hentest, mészárost, két péket, egy szíjgyártót, négy kalapost, egy kötelest, egy lakatost, egy szűrszabót, egy kéményseprőt, két olajnyomót, egy kékfestőt, egy ecetfőzőt, két kertészt, há­rom meg nem nevezett mes­tert, három bábát és egy ku­ruzslót, összesen százötvennégy mesterembert. RENDKÍVÜL ÉRDEKESEK megjegyzései a mesterek szár­mazásáról, jelleméről, mellék­foglalkozásáról. Cselovszki Lukács csizmadia paraszt volt, Balázs Mátyás községi pénztárnok, Búzás Benő kocs- máros, Huszár György tánc­mester és Maár András cuk­rász. A szabók közt Revuczky Kálmán kereskedő, Hermann János iccés, Hovan Pál iccés, Unferdorber Mátyás iccés, Frenyák Gyula táncmester, Kokavecz János iccés, Füri József iccés, Füri Kálmán ic­cés, Pavella János táncmes­ter, Frenyák József törvény­bíró, Revuczky Béla községi bíró és kocsmáros. Az ácsok közt Weja Ferenc vízimolnár, Weja Károly szárazmolnár, Holánszky Pál kereskedő, Ku- kucska Pál paraszt. Tanács József kádár, mértékhitelesítő, Róth Bernát szobafestő, sza­tócs. Az asztalos Veternik Já­nos alapító elnöke volt az ipartestületnek, Szeleczky György asztalos, a hajdan Öt­ezer holdas alberti földbirto­kos, megyei alispán déduno­kája iccés, Pauler Adám ic­cés. Klapka János szűcsmes­ter rokona volt a komáromi várvédő Klapka György negy­vennyolcas tábornoknak. Wil- chelm Pál órás nagy kártyás volt, Rakitovszky József mé- zeskalácsos hivatásos vőfély. Weisz Ferenc mészáros keres­kedő, Holánszky József hen­tes, ács is volt és kereskedő is. Holánszky Pál hentes ács, a felesége kuruzsló, Németh La­jos kötelesmester élőhalott. (Így van írva a tévedhetetlen szép Vermes-féle kéziratban, gyanítom, hogy valami szere­pet jelenthetett a temetéseken, afféle előénekest vagy elő- imádkozót.) A szűrszabó Ko­vács János hentes volt, Mayer József kéményseprő félkegyel­mű, Kaufmann Herschl olaj­nyomó fütyülős zsidó, Susa János olaj nyomó paraszt, Schweiger Ábrahám kékfestő szatócs. Három mester, Dió- szeghy Gyula, Fehér László és Hegedűs Lajos szódás. RÁTARTIAK VOLTAK, de nem fönnhéjazók, többen ne­mesek, mint Diószeghyek, Lieszkovszkyak, Leitnerek, Lipthayak, Polnai Polnerek, a Ruttkay-Miklianok, Revucz- kyak, Reinhardtok, Schlema- yerok, Szeleczkyek, Szabók, Tiszók, Wosztryak, a XVIII. században még kuriális és egytelkes birtokosok, akik alól kicsúszott a föld vagy csak úgy magától, de leginkább a kártyától, cigánymuzsikától. Ezek kiszorultak a nemesi ka­szinóból, helyette tagságot vál­laltak az ipartestületben. A kézműves mesterek kocs­mába nem jártak, földet ugyan már vettek, de szép, módos házat építettek, szőlőt szereztek a Tokajkán vagy ' a Kakasi-dombokon kapáltatni az inasokkal. Szelíd darvado- zásra, juhhúsos paprikásra ki- járogattak barátaikkal a Ma- raszti présházakba, ott nagy danolások voltak és vidám anekdoták. Szerették egymást, a családi ünnepségekre, ke­resztelőkre, névnapokra, disz­nótorokra, szüretekre nyolc-tíz családot is meghívtak. Hídvégi Lajos dásban, a számítógép által fel­tárt elfekvő készletek meg­szüntetése érdekében. Mindaz anyag-, mind a bérköltséget munkaszámonként gyűjtik össze és így bármikor az utó­kalkuláció részére tudják bo­csátani a szükséges adatokat. A számítógép segítségével rendszeresen és megbízhatóan mérhető a bérszínvonal, elké­szíthetők a különféle munka­ügyi és statisztikai adatok, s szakmánként is vizsgálható a bérek alakulása. A közös gazdaságban, mint Ostrosits István osztályvezető­től megtudtuk, a számítógépes adatfeldolgozást a megfelelően részletezett tervek elkészülte után számos területen lehet továbbfejleszteni. Mód nyílik a termelési technológiák el­lenőrzésére, az erőgépek és a tehergépkocsik üzemanyag­felhasználásának műveleten­ként! normázására. Tapasztalatok A vecsési szövetkezet szak­emberei az ügyvitelgépesítés területén eddig elért eredmé­nyeiket, tapasztalataikat szíve­sen megismertetnék más, já­rásbeli közös gazdaságban dol­gozó kollégáikkal. V. J. Gomba Két új tanfolyam Két új tanfolyam is kezdő­dik a hónap végén a gombai Fáy András Művelődési Ház­ban. Különösen a gyermekgondo­zási szabadságon levő kisma­máknak ajánlják a szabás­varrás alapjaival megismerte­tő előadássorozatot. Ismét lehetőség nyílik a kismotorvezetői jogosítvány- megszerzésére, a minimális KRESZ-ismeretek elsajátításá­ra. Mindkét tanfolyamra szep­tember 25-ig lehet jelentkezni a művelődési házban, délutá­nonként 15-től 17 óráig. Monor Tanácstagi beszámolók A járás településein a köz­ségi tanácsoknál is készülnek már a közelgő tanácstagi be­számolók megtartására. A já­rásban csaknem 600 tanácstag áll majd a választópolgárok elé, s számol be a település- fejlesztés és a saját tanácsta­gi munkájának eredményei­ről. Monoron a tanácstagi beszá­molókat novemberben tart­ják meg, 58 körzetben. A nap kulturális programja Menüén, 18 órától: a csil­lagász szakkör és az ifjúsági klub foglalkozása. Monoron, 14-től 19-ig: kék­festő-kiállítás, Bódy Irén Munkácsy- és SZOT-dijas textiltervező, a ceglédi Kos­suth Múzeum és a monori kékfestőműhely munkáiból (a Vigadó feletti kiállítóte­remben), 15-től: az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkör foglalko­zása (a művelődési házban). Pilisen, 16-tól: a báb-, 18-tól: a sakkszakkör, 19-től a fotó­klub összejövetele. A moziban, 17.30-tói: Csár­dáskirálynő. Noteszlapok Mindenki másképp csinálja? Fonák érvek, mondókák Mosolyogva mondja ismerő­söm, hogy ő ingyen levelez. Szabolcs megyében van egy eszperantista kollégája, azzal cserélnek rendszeresen véle­ményt, igen fontos ismerete­ket továbbítanak — a posta útján. — S hogyan csinálod? — kérdeztem —, nem veszel bé­lyeget? — De igen, vettem, de csak egyszer, a továbbiakban már nem kellett. A posta mind ez ideig még nem „stemplizte" le a bélyeget, könnyű módszer­rel le lehet választani a levél­papírról. Én odaküldöm, ba­rátom meg vissza. Nem mon­dom, nem egy sportszerű já­ték, de tudod, nincs szívem eldobni a jó bélyeget. Taka­rékoskodni kell — nem? Igaz. De nem így!... Fodrászhoz indultam vasár­nap reggel, időhátrányban vol­tam, ezert határoztam el, hogy kivételesen munkaszüneti na­pon veszem igénybe a szolgál­tatást. A fodrászüzlet elé érve zárt ajtót találtam. Álltam egy ideig — gondolván — hátha megérkezik a mester, valahol elfoglaltsága akadt. Tévedtem. A népszerű fodrász nem jött és nem is jön — világosított fel egy bennfentes járókelő. Vasárnap ugyanis nem dolgo­zik. Próbálja meg azonban a lakását, ha ismerőse, lehet, hogy megnyírja vagy megbo­rotválja. Követtem tanácsát, elmen­tem a lakására, otthon volt. Nem vállalta a munkát, elfog­laltságára hivatkozott. Egyéb­ként is — közölte — vasárnap nem gyakorolja iparát. Mi ebben a különös?— kér­dezhetnék. Az, hogy volt idő, amikor egy kisiparos fodrász vasárnap nyitva tartott. Volt elég szépítkezni kívánó hölgy- és férfivendége. És a fodrász­nak is megérte .,, Ma is lenne elég kliens, és kifizetődő lenne a vasárnapi nyitva tartás. De manapság talán nem éri meg? Nyilván elég öt munkanap a megélhe­téshez! — Gyakori jelenség, hogy akadnak házak, amelyeknek falai — több színűek, portá­juk hasonlóan más és más ki­nézetű. Monoron is több van ilyen, s amikor elmegyek mellettük, elgondolkodom az egymás mellett élés alapvető követelményeiről, amely ezek­ben a házakban ugyancsak idegen fogalom lehet. Van olyan épület, amelyben három, de legkevesebb két család lakik. Az egyik rende­sen karbantartja a ház ráeső részét, festi a falat, rendben tartja a csatornát, irtja a gazt, virágot ültet és gondozza. Ez­zel szemben a másik nézi-nézi, közönyösen szemléli, hogy hullik a vakolat, rozsdásodik a csatorna, burjánzik a gaz, mert irtása ugye a tulajdonos feladata, akinek 40 forinttól — ilyen is van — 300—400 forin­tig terjedő lakbért fizet. Egy példa: Monor, Sorompó presszó épülete. A Móricz Zsigmond utca felé megszépült a ház, gondozott a porta, a presszó fala azonban koszos, elhanyagolt, nő a gaz az árokban. Kétféle benyomás: az egyik tetsző a szemnek, a másik bosszankodást kiváltó, különösen akkor, ha használó­ja „állami bérlő1’. Mondhatnánk más, hasonló véldákat is. Egy biztos: a la­kók önmagukról állítják ki a bizonyítványt, amelyet nem restellnek prezentálni a nagy nyilvánosság előtt is. Hörömpő Jenő IS9M 0IM—»«ít (Monon Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom