Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-18 / 219. szám
1980. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Egyre közkedveltebb lesz Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Szentendrei út mellett, a Lupa-szigeti határnál levő mezőgazdasági és kertészeti barkács-áruház. A Hermes üzlete Óbuda és a Dunakanyar kistermelőit és háztáji gazdaságait látja el mezőgazdasági kisgépekkel, szerszámokkal, vegyszerekkel. A közkedvelt szaküzlet kisgépeket is kölcsönöz. Kisebb forgalmat kívánnának Gyógyszerészek a közéletben is s, Nagykőrös kétségkívül ^ legnagyobb és iegforgalma- Ssabb, ejjel-nappal a lakosság rendelkezésére álló s gyógyszertára az Arany Já- í nos nevét viselő, a Szabadság téren. Ennek hely- bitéről esik szó leggyak- ^ rabban. Minthogy váró- fsunkban még két kisebb ^gyógyszertár is van, igazán 5 méltánytalan lenne hallgatni róluk! Nem messze a központtól, a Szolnoki út 18. szám alatti saroképületben működik a Petőfi Sándor Gyógyszertár. Vezetője. Lévay Imre, a város egyetlen férfi gyógyszerésze. — Sajnos, más pályákhoz hasonlóan, a miénk is elnőiesedett — kezdi a beszélgetést. — Tíz éve dolgozom ebben a szakmában, és öt éve vagyok Népfrontmunka Tápiószecsőn Törekvésük: kevesebben, de többet A Hazafias Népfront tevékenysége a társadalmi élet szinte valamennyi területére kiterjed és — különösen a kisebb településeken, községekben — teljes egészében beépül az adott helység vérkeringésébe. Partner, összekötő kapocs Tápiószecsőn a személyi feltételek is hozzájárultak ahhoz, hogy a Hazafias Népfront helyi szervezete komoly partner, összekötő kapocs a párt, a tanács és a lakosság között. A kulturális élet formálásától, a társadalmi munkaakciók megszervezéséig eredményesen dolgozik. A HNF helyi szervezetének titkára húsz éve Ofella Sándor, a község szülötte. A tá- piószecsői szervezet munkájára jellemző, hogy megteremtette a közélet és közművelődés szoros kapcsolatát. — Mert ezek valójában édestestvérek — mondta Ofella Sándor — és nekem kezdettől fogva az volt a törekvésem, hogy a társadalmi szervezeteket is behozzam a művelődési házba. Legtöbb községben helyiséggondokkal küszködnek, nálunk mindenkinek jut hely. Itt működik a könyvtár, a mozi (le kéne bunkózni azt, aki kis településeken külön mozit épít (!)), az öregek napközije, a szakmaközi bizottságok, az áfész, a HNF, a kertbarátok köre stb. Így most valóban közművelődési és mozgalmi centrum vagyunk. Jogos panasz — A művelődési ház és a HNF között kialakult szoros kapcsolat a gyakorlatban mit eredményez? — Tavasszal, a békehónap keretében, békeaktíva-ülést tartottunk. Az összejövetelhez méltó, színvonalas műsort akartunk, ezért meghívtuk a hajdúszováti arany koszorús kórust. Ezt a műsort a népfront — anyagiak hiányában! — nem tudta volna kiállítani, de a művelődési ház népi együttese visszaadta a fellépést a hajdúszovátiaknak. Vagy egy együttműködésre. A szolnoki Szigligeti Színház előadására a művelődési ház tiszteletjegyeket adott az • iskolát alapozó társadalmi munkásoknak. — Hogyan kapcsolódnak még a község életéhez? — Tápiószecső lakóinak úgy 4—5 százaléka — cigány. Aktivistáink részt vesznek a művelődési házban rendezett műsoraikon, hogy ily módon is közelebb kerüljenek hozzájuk, tájékozódjanak problémáikról. — Volt-e olyan eset, melyen a HNF segített? — Az egyik összejövetelen a cigányok elmondták, hogy az utcájuk nem kapott kutat. Utánanéztünk a panasznak, s mivel jogosnak találtuk, a vízműtársulathoz továbbítottuk a kérelmet. Egy hónap múlvg volt az utcában kút. Fiatalítani akarnak — Szívesen részt vesznek ebben a mozgalomban a tápió- szecsőiek? — Hogyne! Szecsőn különben is hagyomány a virágok, fák szereteti. Sokszor az utcán állítanak meg, hogy jöjjek be, nézzem már meg, milyen szép az udvar, mi mindent csináltak a felhívás óta. De jórészt a mi munkánk, buzdításunk eredménye az is, hogy szaporodnak az utcákon a gyümölcsfák. A Damjanich utca például meggyfás utca lett. A Tiszta, virágos Tá- piószecsőért programunkat összekapcsoltuk a környezetvédelem feladataival. Sajnos, nincs megoldva a szervezett őszre és télre: bőr és szőrme Férfi bőrkabát Férfi irhabunda Női panofix bunda Rövid sertésvelúr kabát bakfisoknak 4900 Ft 9610 Ft 7250 Ft 3210 Ft szemétszállítás. Két kijelölt szemétlerakó hely van a községben, de nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne szaporodjanak el az illegális szeméthegyek. Az eredményes munka érdekében környezetvédelmi járőröket akarunk szervezni nyugdíjas aktivistáinkból. Munkánk egyik legfontosabb része természetesen a társadalmi munkára való mozgósítás és szervezés. Ofella Sándor elmondta, hogy sokat remélnek az új választásoktól (ősszel lesznek). Remélhetőleg több fiatal is bekerül soraik közé, s a meg- ifjodott bizottság még nagyobb lendülettel kapcsolódik a község életéhez. Valamelyes létszámcsökkenés is lesz, az eddigi tizenegy fős elnökség helyett kilencen,' az ötvenkét népfrontbizottsági tag helyett negyvenketten lesznek. Kevesebben, de aktívabban; mennyiség helyett inkább minőség. Erre törekednek a jövőt illetően. S. H. K. itt vezető, öt munkatársam mellett. Gyógyszertárunk már régóta működik, úgyhogy éppen ráfért az idei augusztusi korszerűsítés. Felvilágosítás Az újonnan átalakított hófehér, „patikatisztaságú” helyiséget zöld növények és egy réz falióra teszik barátságosabbá. A polcokon régi szép fehér tégelyek, amelyek, mint kiderül, nem csupán díszítésül szolgálnak, hanem gyógyszer-alapanyagokat tárolnak bennük. A vitrinüvegen túl egészségügyi felvilágosító könyvek kínálják a hasznos tudnivalókat, melyeket a gyógyszerészek készséggel ajánlanak olvasásra. Kis zacskókban különféle gyógy- teák sorakoznak, amelyek napjainkban újra közkedveltté váltak. Nem csoda, hiszen — bár hatásuk nem éri el a gyógyszerekét —, kedvezőtlen mellékhatásuk gyakorlatilag nincs. — ősszel még keresettebbek lesznek a gyógyteák. elsősorban a meghűléses betegségek idején — mondja a vezető gyógyszerész. A nyári hasme- néses, gyomorrontásos időszakban szerencsére minden baj nélkül túljutottunk. A nyálkás őszi-téli hónapokra jellemző influenzajárvány viszont még előttünk van. de az ellenszerekből megnyugtatóan elegendő van raktáron. Jó lenne azonban, ha minél kevesebb ember állna értük sorba, kevésnek lenne rá szüksége! Nagyobb készlet Tuzson János botanikus a névadója a harmadik gyógyszertárnak. Sok helybéli lakos nem tudja, hogy a Kossuth Lajos és a Biczó Géza utca sarkán található gyógyszertárnak ez a neve, a legtöbben csak Biczó-patika néven ismerik. Itt is hatan dolgoznak dr. Hartay Pálné gyógyszerész vezetésével. A három év előtti korszerűsítéskor új felszerelési tárgyak is érkeztek; sterilizáló, hűtőszekrény. Ezek segítségével több új gyógyszert is elő tudnak állítani. A vezető itt is elégedetten beszél a gyógyszerellátásról: — Ellátásunkra mi sem panaszkodhatunk. Most is kellőképpen felkészültünk a járványos megbetegedésekre, sőt sok gyógyszert előre tasakokba csomagolunk, hogy gyorsabb legyen majd a kiszolgálás. A város három gyógyszertára szoros kapcsolatot tart fenn, mindig értesítjük egymást a kifogyott gyógyszerekről, vagy arról, amiből nálunk éppen sok van raktáron. Ez a gyerekgyógyszerek esetében különösen fontos! Az új készítmények megjelenéséről ismertetőket kapunk a gyógyszertáraktól, ezekről is tájékoztatjuk az orvosokat, akik viszont nekünk mondják el kívánságaikat. Lépést tartani — Az utóbbi időben megnövekedett a forgalmunk, hiszen a Kossuth Lajos utcai lakótelepre költözött emberek elsősorban tőlünk szerzik be a szükséges orvosságokat. Ezenkívül mi látjuk el a konzervgyár üzemorvosi rendelőjét és elsősegélynyújtó helyeit. Mióta a háromszor ismételhető receptek forgalomba jöttek, és a vény nélküli gyógyszerek kiadása megnövekedett, a mi munkánk is felelősségteljesebb lett. A beteg szinte többet találkozik a gyógyszerésszel, mint az orvosával. Ezért nekünk is jól kell ismernünk az orvosságok egymásra hatását, esetleges mellékhatásukat. — Munkatársaimmal igyekszünk egymást nemcsak szakmailag serkenteni, hanem bevonni a közélétbe is. Kapcsolatot tartunk a Zsemberi Gyula utcai óvodával, patronáljuk őket. Nemrégiben társadalmi munkában szemléltető eszközöket készítettünk nekik. Mivel azonban mi elsősorban a gyógyszerészettel foglalkozunk, rendszeres továbbképzéseken veszünk részt. A gyógyszerészek és az asszisztensek is. Igyekszünk szakmailag lépést tartani a legkorszerűbb gyógyászattal és kellően felszerelt gyógyszertárral várni az arra rászorulókat. Berta Zsuzsanna Magyar szabadalom Zöld utat kapott ZIL-tehergépkocsik karburátorainak átalakítására kötött szerződést a licencia találmányokat értékesítő vállalat a téti autójavító szövetkezettel, s ezzel egy sokat ígérő magyar találmány kapott zöld jelzést a megvalósulás felé vezető úton. A találmány — melyet a tatabányai szénbányák négy dolgozója dolgozott ki háromévi kísérletezés után — a ZIL- karburátorok fúvókameneteit szűkíti le, és a finomabb méretezés gyakorlatilag megváltoztatja a levegő-benzin elegy adagolását. Az eredmény: ugyanakkora teljesítmény mellett 10—15 százalékkal kisebb üzemanyag-fogyasztással mehet a gépkocsi. Mivel az országban hozzávetőlegesen 25 ezer vállalati ZIL-teherautó fut az utakon, a gépkocsinkén- ti üzemanyag-megtakarítások impozáns számmá összegződnek. A szakemberek kiszámolták, hogy ha minden ZIL-gép- kocsin átalakítanák a karburátort, évente 80 millió literrel csökkenne a népgazdaság benzingondja. A téti szövetkezet az idén 3—4 ezer karburátor átszerelésére készült fel, jövőre pedig 14 ezer szerepel a tervben — feltéve persze, ha lesz elég megrendelő. Összerakható siló Vasbeton katlanok Üj termékkel, előregyártott vasbeton silóval segít a mező- gazdasági nagyüzemek takarmánytárolási gondjain a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyára. A könnyen ösrzcczerelhstő és gyorsan áttelepíthető katlanokból eddig félezer darabot gyártottak, s mém ebben az évben további 220-at értékesítenek. Egy-egy siló három méter magasra építhető és géppel feltölthető. Befogadóképességét jellemzi, hogy egy száz elemből összeállított vasbeton silóban kétszáz szarvasmarha zöld takarmánya elfér. Bába Mihály: s, zancáo meditált T gén, Szancsó vagy ha jobban tet■* szik: Sancho meghalt — mondta Fekete Jani izgatottan, amikor az őszi verőfényben leültünk sütkérezni a sörözés helyett. — Szancsó? — kérdeztem töprengve, hogy ugyan ki is lehet az. — Ismerted őt. Aki a Nyúlásban minden délben megkongatta a harang-csengőt. Egy pillanatra lehunytam a szememet és magam előtt láttam a maékó termetű, vöröses arcú férfit, amint a domb csúcsán kornyadozó fa törzsének vetette l\átát és bámulta a várost, amely felett fehér felhőként lebegett a cementpor. A szél néha bele-belekapott, a lebegő fehérségbe, megtépázta, magával sodorta a foszlányokat, vitte a domb felé és lerakta a szétszórtan guggoló házak tetejére, a fák leveleire. Olyan volt ott a kert-erdő, mintha megőszült volna. — Ki volt az a Szancsó? Jani széttárta karjait. — Senki sem tudja. Amióta a dunai hajóról a szárazföldre tette a lábát, vagyis nyugdíjba ment, kihúzódott a Nyúlásba, a kis telken összeeszkábált kalyibába és többet nem mozdult onnan. Tavasszal levette a kalyiba ajtaját és csak az első fagyok után akasztotta vissza. Tárva-nyitva volt a vak pince ajtaja is, ahol két hordó borocska hűsölt. Ismert mindenkit a hegyen, őt is ismerte mindenki. Rábízták a nyaralók őrzését, a szőlőmetszést, segített szüretelni is, de csak bort fogadott el. A postás havonta egyszer meglátogatta, de a nyugdíj helyett legtöbbször nagy csomagot hozott, vagyis bevásárolt Szancsónak. — Hogy hívták? — Az igazi nevét a postáson kívül nemigen tudja 'senki. Valamelyik csintalan kamasz nevezte el Szancsónak, és ez a név rátapadt, mint a cementpor a fák leveleire. Itt élt télen, nyáron. Egy matróztársától vette meg a telket, de az is lehet, hogy kártyán nyerte. Amíg hajózott, soha nem jött fel a hegyre. Kis telkén dúsan nőtt a gaz, ahol jó menedékhelyet találtak a kóbor kutyák is. Elterjedt róla az a hír, hogy Baján született, szerelemgyerek volt, szülei lelencbe adták, soha nem ismerte az anyját, az apját. Csendes, szorgalmas volt. Szerette a vizet, s amikor tehette, rögtön hajóra szegődött. Egyszer megkérdeztem tőle, igaz e, hogy bárkán született. Csak mosolygott és példálózott: hogy nincs jelentősége annak, ki hol születik, kik, mik a szülei. Petőfitől Veres Péterig vagy ötven nevet sorolt fel, elmélete bizonyítására. Néha, borozgatás közben beszélt a vízről, a víz színéről, amit minden halandó ember lát. Az igazi vizes ember, ha ránéz a hullámokra. már a színéről tudja, hogy mikor fog fodrosodni, mikor lesz tajtékos, mikor lesz vihar vagy zivatar. A halak ficánkolásából is tudott jósolni. Azt egy öreg matróztól tanulta, aki bejárta a tengereket, nemcsak a Dunán ladikázott. — Nem volt felesége, családja? — Nem. Asszonyt nem láttunk a közelében sohasem. Sokszor ugrattam is emiatt. Vette a lapot, de csak mosolygott. Válaszra nem tartotta méltónak még^a sértő megjegyzéseket sem. Nagyszerűen tudott főzni. És mindig annyit főzött, hogy elegendő volt két. három embernek. Ha valaki betévedt hozzá, megkínálta. A maradékot meg odaadta a hegy kóbor kutyáinak. Mert azok akármerre tekeregtek, a harang-csengő kondulásakor elindultak a kertjébe. Szinte körbe vették a házikóját. Nevükön szólongatta őket, beszélgetett velük. Azok meg lesték minden szavát, mint a tanulni vágyó nebulók. Ezen ál- mélkodtunk. Mert a kutyák csak neki fogadtak szót. Minket megugattak, tán meg is téptek volna, ha nem inti le őket... Menjünk, igyunk egy korsó sört — Mit fel hirtelen Jani. "F'indultunk a Pozsonyi sörözőbe. Ittuk a jó hideg habos sört és hallgattunk. Sokáig. Amíg csak Jani meg nem unta a csendet. — Tudod, a csúcson szeretett üldögélni, amellett a fa mellett, ahol megismerted. Néha egész'délelőtt vagy délután ott ült. Nézte a várost, a folyót, és ki tudja, hogy min gondolkozott, töprengett. Aztán egyszercsak eltűnt. Napokig nem láttuk. Furcsának találtam azt is, hogy a kóbor kutyák sem jelentkeztek. Mintha a föld nyelte volna el őket Szancsóval együtt. Kérdezgettem a szomszédokat is, hogy nem látták e valahol. Senki nem látta. A városban sem. Mert arra is gondoltunk, hogy megunta a magányt, bement a városba leitta magát a sárga földig és most ott alszik valamelyik pádon. — Nem jelentettétek, hogy eltűnt? — Nem jutott eszébe senkinek. Hanem egy éjszaka, amikor kint aludtam, különös vonyításra ébredtem. Kutyák vonyítanak, szűkölnek. Reggel megkérdeztem a szomszédunkat, hogy hallotta-e a kutyák vonyítását. Azt mondja, hogy már vagy három éjszaka hallja. Néha még nappal is. Biztosan a kóbor kutyák — legyintett. Engem valami nem hagyott békén. A kutyák. Szancsó kutyái vonyítanak. De hol? Körbe jártam a dűlőket. Sehol semmi. Aztán felkapaszkodtam a dombra, Szancsó oly kedves helyére. És megdöbbentem. A kóbor kutyák a fa körül lapítottak, elhaló hangon furcsa vinnyogást hallattak. A fa mellett, oldalra dőlve hevert Szancsó, mintha aludna. Fellármáztam az embereket, mert egyedül féltem a kutyák közelébe menni, öten vagy hatan jöttek. Volt aki kapát, villát, ásót hozott. Feleslegesen. A kutyák egy intésünkre tovább vonszolták magukat. Alig volt jártányi erejük. Amikor gazdájuk meghalt, köré telepedtek és egy pillanatra sem mozdultak mellőle. Jitettem a pincérnek, hogy hozzon még két korsó sört. Fekete Jani folytatta: — Szancsót levittük a hegyről, elte- mettettük. Házára a Hivatal tette fel az ajtót, vaspántot raktak rá és lelakatolták. Azóta árva a hegy. Nincs aki délben megkongassa a harang-csengőt. Hacsak, hacsak nem jön oda fel egy új Szancsó. hogy elűzze az árvaságot És legendát teremtsen. Mint a mi barátunk. mert mindannyiunk barátja volt, s mindannyian hittük a magunk teremtette legendájában.
