Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-13 / 215. szám

PT.ST Nccrcr 4 1980. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT Új utakon a szakmunkásképzés OLVASOTABOROKROL Hiányok és lehetőségek A szocialista szakmunkás­** képzés eddigi történetét áttekintve az emberben óhatat­lanul is megfogalmazódik a kérdés: segítheti-e végre meg­bízhatóan a szakmunkáskép­zés a magyar népgazdaság mennyiségi és minőségi mun­kaerőigényeinek kielégítését? A kérdés jogos és időszerű, hiszen befejezetlen folyamat, a szakmunkásképzés — mint megírtuk — újabb reformja előtt állunk, aminek végre­hajtása nem könnyű feladat. Megoldásához nemcsak újabb pénzeszközök kellenek, de idő és türelem is. A mostani tanévkezdéstő! esedékes újabb változtatások az elmúlt évtizedben megho­nosított módszerek továbbfej­lesztését célozzák. A korábbi alapelvek változatlanok: iga­zodni a képzési ütemben, a szakmastruktúrában, az okta­tás tartalmában, a tanítás és a tanulás módszertanában a gazdasági, a műszaki, s per­sze a foglalkoztatási követel­ményekhez. Végül is tehát még közelebb jutná ahhoz, hogy a szakmunkásképzés va­lóban segítse a népgazdaság munkaerőigényeinek mennyi­ségi és minőségi kielégítését. Jelenleg — az elmúlt tíz évben végrehajtott szakma-, illetve tantárgyösszevonás eredményeként — 190 szak­mát tanítanak, a korábbi 285 helyett. A most kezdődő tan­évben, az iskolai rendszerben tanított szakmák száma to­vább csökken — 128-ra. Ezen belül 22-ről 36-ra emelkedik az alapszakmák száma, ami azt is jelenti, hogy a tanulók kétharmada minden eddiginél szélesebb szakismereti ala­pokra épülő oktatást kajp. Nézzünk egy konkrét pél­dát. A vegyi anyag gyártó szakmát a mai gyógyszergyár­tó, továbbá ennek egy-egy le­ágazását jelentő szerves és szervetlen vegyianyag-gyártó szakmákból, illetve a növény­olaj- és a mosószergyártó szakmákból ötvözték össze. Merthogy a vegyianyag gyártó Szakmunkás hasonló, vagy éppen azonos gépekkel, be­rendezésekkel és technológiai folyamatokkal találkozik, dol­gozzék akár a gyógyszeripar­ban, vagy éppen a mosószer­gyártásban. Vagyis: mi szük­ség lenne külön mosószergyár­tó, és külön gyógyszeripari szakmunkásképzésre? Vegy­ipari szakmunkásra van szük­ség. S hogy' végül is kiből mi lesz, az majd eldől a munka­helyválasztással, s a munka­helyi továbbképzéssel. Ha el­dől... (A vegyipar esetében ez egyszerűbbnek látszik. De például a sokkal nehézkeseb­ben mozduló gépiparban már okkal-joggal merülhetnek fel némi kételyek ...) Az oktatás tartalmi korsze­rűsítéséhez feltételeket kell teremteni. Mindenekelőtt: a szakmai követelmények és a tananyagok változása nem je­lenti azok teljes kicserélését. Egyelőre mindössze 24 új tan­könyvet jelentetnek meg, a többire majd csak két-három év múlva kerül sor. A következő öt évben, a várhatóan több diák ellenére sem emelkedik az egy tante­remre jutó tanulók száma, s még többen jutnak tanműhe­lyi oktatáshoz. Folytatódik a kollégiumépítés programja is (elsősorban az úgynevezett hiányszakmákban, és az ingá­zás csökkentése érdekében). Várhatóan felgyorsulnak bizonyos szervezeti változások is. Tavaly jelent meg a Mun­kaügyi Minisztérium s az ak­kor még létező Oktatási Mi­nisztérium közös utasítása a tanácsok által fenntartott kö­zépfokú nevelési és oktatási intézméhyek szervezeti össze­vonásáról. Ennek végrehajtá­saként már eddig is több szakmunkásképzőt és szakkö­zépiskolát vontak össze közös igazgatású intézménnyé. A következő években — a pillanatnyi elképzelések szerint — megalapozottabbá válik a beiskolázások tervezé­se. A keretszámrendszer to­vábbra is fennmarad, sőt: az igazodást a keretszámokhoz az eddiginél szigorúbban el­lenőrzik majd. Mint mond­ják, a túlképzés megakadályo­zása, illetve a hiányszakmák benépesítése érdekében. S mert az általános munkaerő­szükségleti tervek ma is gyor­san változók, a beiskolázás inkább csak a megyei taná­csok információira támasz­kodhat Vagyis: sok múlik azon, hogy a megyei taná­csok mennyire veszik komo­lyan e feladatukat, és meny­nyire ismerik fel a felelőssé­güket. Vértes Csaba Megnyitó Miskolcon Ifjúsági könyvnapok Szeptember 19—20—21-én Miskolc ad otthont a harma­dik alkalommal megrendezen­dő ifjúsági könyvnapoknak. A KISZ Központi Bizottság által meghirdetett könyv és ifjúság akció részeként sorra kerülő rendezvény célja ez alkalommal is az, hogy fel­keltse a fiatal olvasók érdek­lődését a könyvek iránt, bő­vítse az olvasók táborát. Az ünnepélyes megnyitót szep­tember 19-én 16 órakor ren­dezik Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc könyvtárban — jelen­tették be egyebek között pén­teken a Vörösmarty téri kul­turális központban megtartott tájékoztatón. Az ifjúsági könyvnapok eseményeként országszerte a KISZ-szervezetekben irodalmi vetélkedőket, könyvvásárokat rendeznek. Budapesten októ­ber közepén a Párisi-udvar­ban állítanak fel majd könyv­sátrat s kínálják a fiatalok­nak ajánlott műveket. A statisztikai adatok csupán a felületről adnak képet — halljuk gyakran —, s nem be­szélnek a tartalomról, a mi­nőségről. Ezek szerint egy­részt igaz az, hogy a megye könyvtárhálózata, könyvállo­mánya az országos átlagot meghaladva fejlődik (vonat­kozik ez a szolgáltatóhelyek, a kötetek, a beiratkozott olva­sók számára); másrészt az is igaz, hogy míg országosan tíz­ezer lakosra 9,8; addig Pest megyében csak 6,8 könyvtár jut, s ugyanígy elmarad az átlagtól az ezer lakosra jutó könyvek, beiratkozott olvasók, kölcsönzött kötetek száma. A hogyan jelentősége Végső soron nehéz lenne vi­tatni, hogy az országban talán Pest megyében ad legtöbb fel­adatot az olvasás, a könyv népszerűsítése, az új, sokol­dalúan képzett, érdeklődő ge­nerációk felnevelése. Ha eh­hez azt is hozzászámítjuk, hogy az általános iskolai oktatás­ban is egyre nagyobb szerepet kap a tanulók önálló könyv­és könyvtárhasználata, akkor egyértelműnek tűnik; fokozni kell a fiatalok megnyerésére tett erőfeszítéseket, így mind nagyobb szerepet kap az olva­sótábor-mozgalom. Nagyobb szerepet — de ho­gyan? Ez a kérdés évek óta relvetődik a mozgalom elvi irányítóiban, szervezőiben. Ta­lán természetes, hogy egyér­telmű, mindenhol, mindenkire érvényes válasz ma sem szü­letett. Fontos az is, hány tá­bort rendeznek, de — mivel a táborokban mindenképpen csak a gyerekek egy-két százaléka jut el — még fontosabb a színvonal, a tartalmi munka, a helyesen megválasztott prog­ram, az ismeretek elmélyíté­sét, gazdagítását segítő mód­szer. Az olvasótáborok esetében tehát nagyon is vigyáznunk kell a statisztikával. Ha azt látjuk, hogy a megyében ebben az évben majd’ harminc tábort szerveztek, még ne vonjunk le túlzott következtetéseket. Van-e energiájuk, képzettsé­gük a rendezőknek ahhoz, hogy valóban komplex, az irodal­mat, a különböző művészeti ágakat átfogó programot szer­vezzenek — ez az első kérdés, amely a számok láttán fel­merül bennünk —, s van-e egyáltalán koncepciójuk arra, hogy valóban azoknak ren­dezzék a tábort, akik érdeme­sek rá? A Eszrevétette magát Egy rövid íráson belül természetesen csak érinte­ni lehet az előkészítés, a részt­vevők megválasztásának kér­dését — amely körül oly sok vita folyt az elmúlt években. Arról viszont feltétlenül szólni kell, hogy a szervezésben, a program kialakításában az ed­diginél fokozottabban kell együttműködniük a pedagógu­soknak, könyvtárosoknak, a művelődési házakban működő kiscsoportok vezetőinek. Éppen azért, hogy a rendelkezésre ál­ló összegeket, a táborok befo­gadóképességét helyesen hasz­nosítsuk. Ahelyett, hogy felsorolnánk az idén nyáron rendezett ösz- szes olvasótábort, emeljünk ki inkább néhány olyat, am^ly a szervezés gondosságával, a munka színvonalával felhívta magára a figyelmet! Ilyen volt például a Szentendrén, a Bük- , kös-patak völgyében immáron tizedik alkalommal megrende­zett képzőművészeti olvasótá. bor, a ceglédiek balatonszár- szói tábora. A cserekapcsolat­nak köszönhetően a pilisszent- kereszti szlovák nemzetiségű gyerekek az idén újra Sklene Teplicébe utazhattak — vi­szonzásképpen az érsekújvári Lenin úti általános iskola ta­nulóit fogadták a pilisi köz­ségben. A legérdekesebb prog­rammal ebben az évben két­ségtelenül a szadaiak, illetve a gödöllői járás szakemberei je­lentkeztek, azzal, hogy meg­szervezték a nyár folyamán hat csoportnak és négy kiál­lításnak otthont adó Székely Bertalan közművelődési tá­bort. A legfájóbb hiányt vi­szont az jelenti, hogy Aszó­don az idén nem került sor a tavaly oly sikeres honismereti, néprajzi gyűjtőmunkára. Meghatározott jelleg Ezek a különböző táborel­nevezések persze — akár ered­ményekről, akár hiányokról van szó — egy, a megyében egyre erősödő tendenciát je­leznek. Azt, hogy az olvasótá­bor határozott jelleget kap, hogy a könyvekkel való fog­lalkozás más irányú, de a sze­mélyiséget mindenképpen gaz­dagító tevékenységhez kapcso­lódik. Tényleges néprajzi adat­gyűjtő munkához, csoportosan vagy egyénileg végzett játék­vagy bábkészítéshez, tárgyfor­máláshoz. A gyakorlati fel­adatvégzés közben szerzett is­mereteket — ezt bizonyítja a szentendrei, szadai, pilisszent- kereszti, ceglédi eredmény, és sajnos az aszódi hiány is — hatásosan egészítik ki a ké­zikönyvekből szerzett infor­mációk. Hogyan tovább? Hogyan tovább? Erre a kér­désre érdemben nyilván má­sok adhatnak választ, de ha az olvasótáborokra fordítható anyagi eszközökre gondolunk, nem elsősorban a mennyiségi, hanem a további minőségi vál­tozásban kell reménykednünk. A számok tupírozása helyett a helyes kiválasztásban, a szín­vonalas, komplex programok kidolgozásában. És az sem len­ne rossz — bár ez esetleg sta­tisztikai szempontból nem is vonzó —, ha az olvasótábort jelleg az úttörőtáborokra is egyre jellemzőbb lenne. P. Szabó Ernő A Ballagás a filmgyárban Első nagy játékfilmjét, rendezi Almási Tamás rendező. A film a mai érettségiző fiatalok problémáival, életével foglal­kozik. A forgatókönyvet a rendező Nagy Andrással együttmű­ködve írta. Az operatőr Máriássy Ferenc. A színes film sze­replői valamennyien maguk is diákok. ÚJ POLITIKAI KÖNYVEK Amiről sokat beszélnek Csak dicsérni lehet a Kossuth Könyv­kiadót gyorsaságáért, ahogyan reagál az eseményekre. Nemrégen fejeződött be ugyanis a Washington zárt ajtók mögött című filmsorozat vetítése a magyar te­levízió első műsorában, most vetítik e második csatornán, és máris itt a törté­netről a könyv. Dél-Afrika és Amerika is naponta szerepelnek a híradásokban, beszélnek róla az emberek. Jól jön te­hát a háttéranyag, a most megjelent Kossuth-kötetekben. A CÉG A kulcsregény eredeti címe: A cég. Csak a nagy sikerű filmsorozat után kapta a magyar fordítóktól a Washing­ton a zárt ajtók mögött új címet, ezzel is jelezve, hogy arról a könyvről van szó, amelynek alapján a filmsorozat ké­szült. A kötet írója, John Ehrlichman, maga is egyik kulcsszereplője volt az évszázad nagy politikai botrányának, a Watergate-ügynek, amely végül is Ni­xon amerikai elnök lemondásához veze­tett A könyv lerántja a leplet az amerikai vezetésről, arról, hogy a világ egyik leg­nagyobb s leggazdagabb országát mi­lyen módszerekkel irányítják. Kik azok az emberek, akik döntenek emberek és országok, népek sorsa felett. A kötet erőssége, hogy a szerző hátborzongató hitelességgel ábrázolja azt a világot, amelyben a hatalom folyosóin és párná­zott ajtajai mögött, fülledt légkörben kis stílű, de nagyhatalmú politikusok és kormánytisztviselők cseleiket szövö­getik. Mint a filmben is láthatjuk: a CIA- főnök, miközben barátnőjével megosztja hálószobáját, elárulja az általa szerve­zett politikai gyilkosságok hétpecsétes titkait is. De nem különb beosztottjaitól a regény főhőse, Richard Monckton, alias Richard Nixon, aki segédkezet nyújt a Watergate-ügyhöz, csal, és egy­re brutálisabban folyamodik különbö­ző manőverekhez, hogy újra megválasz- szák. Nagyon is ismerős a kép, hiszen Carter is mindent elkövetett, hogy új­ra jelöljék. Nem is a történet a fontos, bár az is izgalmas, hanem az a légkör, amelyből árad a nagyhatalmi vezetési gőg, amely semmit sem tekint, csak a hatalmat, s ezért kész bármely pillanatban gyilkol­ni is. Ez a könyv mondanivalója. S ér­demes elolvasni a filmsorozat megtekin­tése után is, mert így még jobban meg­győződhetünk arról, hogy milyen erők igazgatták A céget, az Egyesült Államo­kat. DÉL-AFRIKA FELKEL A másik kötet Dél-Afrikába vezet el bennünket, s megismerkedhetünk en­nek a földrésznek a harcával, azzal a küzdelemmel, amelyet Angolában, Mo- zambikban és Zimbabwében vívtak, s amelyet Namíbiában jelenleg is vívnak. A szerző — Wilfred Burchett —, akit Magyarországon is jól ismernek köny­veiről, megindító riportokban számol be a fegyveres harcokról, a dél-afrikai or­szágokban lezajlott forradalmi esemé­nyekről. Lépésről lépésre vázolja fel az ango­lai és mozambiki felszabadító mozgatom hátterét, azt. hogy miként alakult ki és hogyan jutott el a győzelemig a fegyve­res harc. s milyen hatással vannak ezek a győzelmek a környező országokra, Zimbabwére (ahol a függetlenségi harc időközben győzedelmeskedett), Namí­biára. ahol még teljes lendülettel folyik a szabadságharc, de milyen hatással van­nak a felszabadító mozgalmak magára Dél-Afrikára. amelynek jövője csakis a teljes függetlenség lehet. Megismerkedhetünk azzal is, hogy az imperialista hatalmak nem egyköny- nyen mondanak le volt gyarmataikról: a neokolonializmus fogalma egyidős az új államokkal, amikor a függetlenné vált országokat továbbra is igyekeznek megtartani gazdasági és politikai érdek­szférájukban. S ha ez nem sikerül, mint Angola esetében, akkor mindent elkö­vetnek, hogy visszafordítsák a történe­lem szekerét. A könyv éppen arról győz meg bennünket, hogy ez ma már egyre nehezebb, mert a fekete földrész népei is mindinkább felismerik helyüket a vi­lágban,, s összefognak az imperializmus ellen. FEKETE ELEFÁNTCSONT A harmadik kötet szintén kapcsolódik egy filmsorozathoz, amelyet szintén a televízióban közvetítettek, s amely mél­tán aratott sikert — az afrikai négerek elhurcolásáról, és amerikai kálváriáiról szólt, s A gyökerek volt a címe, amely­ben Kunta Kinte és leszármazottai küz­denek a rabszolgatartóikkal szemben. Dániel P. Mannix és Malcolm Cowley munkája, amelyet Várady Szabolcs ül­tetett át angolból magyarra, az atlanti rabszolgakereskedelem történetét dol­gozza fel, azt, hogy miként hurcolták el a néger tömegeket az Újvilágba egy csaknem négy évszázados korszak folya­mán. Egyben arra is választ adnak: honnan jöttek a négerek, hogyan dön­tötték őket rabszolgasorsba, Afrikában miként vásárolták meg tömegeiket a ha­jóskapitányok, hogyan zsúfolták be a boldogtalanokat a hajófenékre a többi árucikkel együtt, és hogyan adták el őket a nyugat-indiai és az amerikai pia­cokon. A könyv mindezt hitelesen mondja el, hiszen kelet-afrikai kutatásokon alapul, a szerzőpáros egyike, Mannix sokat fog­lalkozott a rabszolgakereskedelemmel, anyagokat gyűjtött, s történelmi tények alapján írta meg könyvét, amelyet a másik szerző, Cowley kibővített, s nyom­dakészre szerkesztett. Gáli Sándor KODÁLY ZOLTÁN Háry János - szvit Concerto A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel: FERENCSIK JÁNOS < tr < ö cr> <N X Q. _1 Ui „Minden magyar álmodozó. A századok óta szomorú valóság elöl, kezdettől fogva az illúziók világába me­nekül. Háry hazugsága azonban több mint álom: köl­tészet is." - mondta Kodály Zoltán Háryról. A humoros mezbe öltöztetett, súlyos mondanivaló a Háry hazai és nemzetközi sikerének a titka. A daljáté­kot a közönség rendkívüli szeretettel fogadta. Ez ih­lette Kodályt a Háry szvit megalkotására. Kodály Con- certóját a Chicagói Filharmonikusok ötvenéves jubile­umára írta. A partitúra kalandos úton, a háborús Európán át jutott el a zenekarhoz, az országot elhagyó jó barát, Bartók Béla csomagjában. Kodály a háború miatt nem mehetett el a bemutatóra. A költői müveket átéléssel kelti életre a nagyszerű kar­mester, Ferencsik János. L. _____________________________________ -J Í ­> A HUNGAROTON HANGLEMEZ HEÍEK IDEJÉN '------ _ ' A LEMEZEK ÁRA, 50 Ft^' . v v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom