Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-12 / 214. szám
A TIT munkája Pest megyében Ismeretterjesztés Kibővített elnökségi ülést tartott tegnap, csütörtökön délután a fővárosi Kossuth Klub emeleti nagytermében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest megyei Szervezete. Az ülésen, ame.yen részt vett Nagy Sándorné, a Pest megyei pártbizottság osztály- , vezető-helyettese, kiegészítették a szervezet elnökségét. Elnökségi, egyszersmind ügyvezető elnökségi taggá választották Ihászt Józsefet, a Pest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárát, Jakab Bélát, a Pest megyei Tanács VB. művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetőjét. Elnökségi taggá választották Rozgonyi Ernöné dr.-t, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatóját és Rétvári Sándor iskolaigazgatót, a TIT nemrégiben megalakult érdi szervezetének elnökét. Arról a munkáról, amelyet a társulat tagjai a TIT Pest megyei Szervezetének VII. küldöttgyűlése, azaz 1977 tavasza óta végeztek, Földes István, a megyei szervezet titkára számolt be. A minőségi munka időszakát éljük — hangsúlyozta a beszámoló, s ez azt jelenti, hogy gazdaságosabban kell felhasználnunk a rendelkezésünkre álló eszközöket, hogy a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani a dolgozó ember általános és szakmai műveltségének emelésére. E feladat végrehajtásából, ahogyan a statisztikai adatok bizonyítják, az elmúlt három évben a Pest megyei szervezet tagjai tevékenyen, s egyre aktívabban vették ki részüket. A szervezet megalakulása óta tavaly tartották a legtöbb rendezvényt, az idei esztendő félévének adatai pedig arról beszélnek, hogy a TIT-tel szemben támasztott igények tovább fokozódnak. A társadalmi elvárásoknak való megfelelés egyrészt a munka tartalmi mélységét jelenti, másrészt azt, hogy a szervezet tagjai új formák, módszerek alkalmazásával teszik hatásosabbá a különböző rendezvénysorozatokat, előadásokat P. Sz. E. Az ÉVM vezetőinek értekezlete A lakásépítés üteméről Eddig túlteljesítette tervét a PÁÉV Az eddigi eredmények alapján az ÉVM-vállálatok várhatóan az előirányzatnak megfelelően teljesítik idei komplex lakásépítési feladataikat — állapította meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vezetőinek értekezlete. Az év első nyolc hónapjában az ÉVM-vállalatok több mint 19 200 új otthont adtak át, így augusztus végéig az idei előirányzat 50,2 százalékát teljesítették, többet, mint egy évvel ezelőtt, amikor a 49,1 százaléknál tartottak. Jelentősen túlteljesítette előirányzatát a Baranya, a Pest, a Somogy, a Tolna és a Veszprém megyei ÉVM-válla- lat. Az egyenletesebb ütemű munka kedvezőbb feltételeket teremtett a kivitelezés minőségének javítására is. Erre szorította a vállalatokat az a szigorú központi intézkedés is. amely szerint a lakóház műszaki átadását követő 30 napon belül pótolni kell a jegyzőkönyvben rögzített hiányokat és kijavítani a hibákat. A Ganz-MÁVAG szakembereinek irányításával felújítják a Duna magyarországi szakaszának egyetlen vízi erőművét a Kvassay erőművet A Cse- pel-sziget és Ferencváros között a Ráckevei-Duna-ág kapujában húsz évvel ezelőtt létesített erőművének ez az első nagyjavítása. Az erőműnek az áramszolgáltatás mellett jelentős szerepe van a Ráckevei-Duna-ág vízszintjének biztosításában. Szabályozza a vízállást is A RútkevebBunes-ág ksspufúhan Napi ütemességgel, kiválóan Amíg egy busz lefut a szalagról A Csepel Autógyár kooperációs kapcsolatai A technikai fejlődés törvényszerű velejárója, hogy az egyes, elkülönült termelőegységek — a kisüzemtől a nagyvállalatig — egyre jobban ráutaltak a másutt gyártott alapanyagokra, íélkészlermé- kekre, részegységekre. A feladatok megoldása mindinkább megköveteli a kölcsönös együttműködés minél jobb megszervezését — vagyis a lehetőleg zökkenőmentes, jó Kooperációt. A hazai közúti járműprogram megvalósítása során a Csepel Autógyár csaknem kétszáz kooperációs partnerrel tart fenn kapcsolatot, s ebben a szerteágazó együttműködési rendszerben érkeznek Szigethalomra egyebek között a győri Rába—MAN motorok, a hátsó hidak, az ISG-ből a mellső tengelyek, hogy komplett padlóvázzá szerelve jussanak tovább az Ikarushoz, Előnyöket rejt Nem nehéz belátni, hogy az ilyen típusú, vagyis szakosodáson alapuló kooperáció vállalati és népgazdasági előnyöket rejt magában, hiszen — járműgyártási példánknál maradva — ma már világtendencia, hogy az egyes gyártók önállóan is értékesíthető, nagy sorozatban, gazdaságosan előállítható főegységekre specializálják magukat. A munkamegosztásnak ez a típusa természetesen igen jól szervezett, s jól is működő információs rendszert feltételez. Nyilvánvaló: ha azt akarjuk, hogy a kooperációs partnerünk időben szállítsa a kért részegységeket, akkor ezt az óhajtásunkat szabatosan megfogalmazva időben közölnünk is kell! Sőt. sokszor olyan kevés időt engednek a piaci feltételek, hogy csak az lehet jó megoldás, ha a partnerek már az előkészítési stádiumban együttműködnek — mint például tette ezt a Csepel Autógyár és az Ikarus legutóbb- a törökországi és görögországi exportnál. Az időtényező szerepe A kooperációkban tehát hallatlanul nagy, s szinte semmivel sem helyettesíthető szerep jut az időnek, s ennek figyelembevételével tudjuk csak igazán értékelni annak jelentőségét, hogy az autóbuszkooperáció ma már elérte azt a fejlettségi szintet, amikor az autógyárból dekád-, s esetenként napi ütemességgel érkeznek a padlóvázak Mátyásföldre, illetve Székesfehérvárra, így volt ez az év első nyolc hónapjában is — s emögött az autógyáriak igen jelentős erőfeszítése húzódik meg. Világos ugyanis, hogy a Csepel Autógyár ütemes szállításainak alapfeltétele, hogy hozzájuk is ilyen ütemességgel érkezzenek a már említett alapanyagok, félkésztermékek, részegységek. S ez nincs mindig így! Bár némi előrelépés már tapasztalható, a helyzetre mégis jellemzőbb, hogy a beszállítók jelentős része nem vállalkozik még arra sem, hogy havi ütemezésben szállítson, a tíznaponkénti, tehát dekádütemről nem is beszélve. Ismét kapun belül A szakosodáson alapuló, s ennélfogva hosszú távon is stabil kooperációs kapcsolatokon kívül a Csepel Autógyár külső kapcsolatrendszerében is megvan az az együttműködés, amely napi gazdasági megfontolások alapján, s legtöbbször a hiányzó kapacitás pótlására jött létre. A kooperációs partnereknek ez ugyancsak a kisebbik hányadát teszi ki, s az esetek nagyobbik részében csak bérmunkát vállalnak, vagy éppen egy-egy kisebb alkatrészt állítanak elő, munkájuk mégis elengedhetetlen a végtermék, a busz elkészüléséhez. Mivel azonban ezek a kapcsolatok a rövidebb távú gazdasági érdekeket tükrözik, nyilvánvaló, hogy gazdaságosságuk is változhat a külső körülmények módosulása esetén. így alakult ki az a helyzet, mely a Csepel Autógyár számára most azt diktálja, hogy ezeknek a munkáknak egy része ismét kapun belülre kerüljön. A jelenleg 1 millió fiOO ezer normaórát kitevő külső megbízás mintegy egyharmados csökkentésétől azt várják, hogy az jelentősen hozzájáruljon a hatékonyság növeléséhez, W. B. \ ' Megvizsgálta a HEB Mit adnak az építőtáborok? Felmérni az igényeket, szervezettebben beosztani a munkát Az önkéntes ifjúsági építőtáborok ügye két tekintetben is érinti Pest megyét. Egyrészt: az idei nyáron kétezernél több idevalósi fiatal segítette a gazdasági munkál lakóhelyétől távol, az ország különböző részein, másrészt: 12 ezernél több fiatal jött megyénkbe más tájakról, hogy itt vegyen részt az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek tevékenységében. Ez utóbbiakról szólván: a Pest megyei táborgazdákon múlott, hogy a fiatalok jövőre is örömmel jöjjenek, szívesen jöjjenek, szívesen dolgozzanak a megye gazdaságaiban. Enni, inni, mosdani Talán a téma fontosságára való tekintettel indított még 1978-ban vizsgálatot a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A központi szervezésű ifjúsági építőtáborok létesítésének és benépesítésének tapasztalatai a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben címmel. Abban az időben mindössze a- megye két termelő- szövetkezetében — a dánszent miklósi Micsurin és a kiskunlacházi Petőfi tsz-ben — volt központi építőtábor. Akkor ezeknél számos hibát találtak, a tisztálkodási lehetőségek elégtelenségétől a táborlétszám megállapításának gondjain át a munkaszervezés problémáiig. Nem ok nélkül tértek tehát vissza két esztendő múltán a témára: ez év júliusában és augusztusában 12 népi ellenőr. és a Pest megyei Tanács KISZ-bizottságának tagjai együtt járták a táborokat, hogy megállapítsák: váltó-' zott-e a helyzet? S hogy mit találtak? Kezdjük az egyszerűbbel. Szó szerint idézzük a jelentést: az ivóvíz elegendő és jó... A fürdést, mosakodást általában zavarta a helyiségek vízellátási gondja ... az élelmezési mrmát az alapanyagok árának növekedése miatt a központi szervek 36 forint 50 fillérre emelték. Ezt a szövetkezetek betartották, sőt néhol fel is emelték, Tökön például 39,50-re. Az élelem minősége jó, mennyisége elegendő, a diákok eltérő igényeihez alkalmazkodott. A táborok rendjéről kialakult véleményünk kedvező... Az orvosi ellátásban fennakadás nem volt, a szövetkezetek táboraiban említésre méltó esemény, betegség sem fordult elő. Mindez tagadhatatlanul dicséretes, arra mutat, hogy az építőtáboroknak otthont adó szövetkezetek — mert a dán- szentmiklósi Micsurin mellé felsorakozott a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság, a halásztelki Duna, a toki Egyetértés és a ráckevei Aranykalász is — jó gazdáknak bizonyultak. Csak két példát ennek illusztrálására: Ráckevén a nagy melegben szódát kaptak a fiatalok, s ugyanott a sportolók turnusában, csokoládét adtak, a következő csoport pedig gyümölcsöt kért, s nekik azt — az első szóra. A táborvezetőségekre sem lehetett sok panasz, rugalmasak voltak, idén például a munkakezdés idejét az időjárási viszonyoktól tették függővé. Rosszabb volt a táborok előkészítése, szervezése. Mint a vizsgálat megállapította, nem egy termelőszövetkezet — noha már ősszel jelezhette volna igényeit — csupán az utolsó pillanatban, a tavasz közepén kérte: ennyi és eny- nyi építőtáborozót küldjenek hozzájuk. A mai napig is kettősség jellemzi a táborozó létszám tervezését, mert a gazdaságok úgy számolnak: bizonyos munkához hány ember kell. Azt viszont csak a táborozásra jelentkezések után tudhatják meg: hány fiatal vállalkozott országszerte a nyári munkára. Az építőtábor ugyanis — ahogy a neve mutatja — önkéntes... Hosszabb távú kapcsolat Éppen ezért lenne fontos, hogy idejekorán, s reális igényeket jelentsenek be a szövetkezetek, aminthogy az is lényeges: törekedjenek a táborlakókkal való ismerkedésre, az alaposabb előkészítésre. Ismét egy példa: a sportoló diákok úgy érkeztek a ráckevei Aranykalász táborába; azt sem tudták, hogy dolgozniuk is kell. Hasznosnak bizonyulna, ha az iskolák és szövetkezetek hosszabb távú kapcsolatokra törekednének, mint például a cinkotai gimnázium és a toki Egyetértés Tsz: ők ismét megállapodtak: jövőre is együtt szervezik a tábort. Üresjárat, várakozás Amiről eddig nem esett szó: a munkaszervezés. Ez ügyben is akadnak jó és rossz példák. Tény, hogy az alapvizsgálat óta eltelt időben — az akkori javaslatot megfogadva — a táborösszekötőt minden egyéb munkája alól mentesítették, s így csak a tábori teendőire kellett szentelnie idejét, hatékonyabban dolgozhatott. Még így is gyakori volt az üresjárat, amikor értékes negyedórákat, esetleg félórákat töltöttek várakozással a fiatalok. mert nem volt kéznél a szükséges munkaeszköz, vagy egyéb szervezési hiányosság késztette őket állásra. Még a táborelőkészítés problémái is hatnak a munkaszervezésre. Természetes dolog: ha a fiatal jelentkezett az építőtáborba, s a szülei csak később tudják meg, hogy ugyanebben az időben indulhatnak üdülni, vagy külföldre, akkor a diák is az utóbbit választja. Ezért országszerte jellemző a túlmozgósítás, az, hogy több fiatalt hívnak, mint amennyit egy-egy gazdaság vár a táborba. S ha kevesen választják az üdülést, akkor 5—15 százalékkal több gyerek érkezik a gazdaságba, amely bizony nem mindig keres gyorsan s megfelelő munkát számukra. De akadhat más ok is, mint például ott, ahol a nagy kiterjedésű kukoricatáblán egymás mellé osztották be a diákokat címerezni. így, miután végeztek egy-egy,-sorral, csak kerülgették egymást, negyedórákat gyalogoltak a következő munkahelyig, s az új munkaelosztást csak a diákok javaslatára vezették be ... Ami azonban biztatóbb: a fiatalokra általában nem volt panasz, a munkakedvük, a fegyelmük, s a közösségi programokban való részvételük nem sok kívánnivalót hagyott. Országos az adat, de a mi portánkon is igaz: 115— 120 százalékra teljesítették a normát. Az építőtábor pedig betöltötte hivatását: munkára nevelt, s hasznot hozott a gazdaságoknak. V. G. P. Csikóárverés Dunakeszin Táj Mahal után Gringo Csend volt tizenegy óráig tegnap délelőtt Dunakeszin, a Magyar Lóverseny Vállalat alagi telepén. Aztán, amikor megszólaltak a harsonák, jelezve a csikóárverés kezdetét, nyerítésektől lett hangos a környék, mintha a lovak csak azt akarták volna a több mint 100 jelenlévőnek tudtul adni: most ők a főszereplők. A sort Táj Mahal kezdte, utána Gringót vezették föl. A sötét pej mén nem hagyta magát mutogatni, kitépte a kantárt a lovászfiú kezéből, de messzire nem jutott. Sorsa az lett. mint a többi hatvan társának: a szakemberek, a vásárlók, kíváncsiskodók előtt kellett többször elvonulnia. S miközben ezt tette, a kikiáltó tudatta a jelenlévőkkel, nemcsak azt, hogy mennyit kérnek érte, de azt is, ki volt apja, anyja és kik nagyszülei. A pedigré sorolásakor többször elhangzott Imperiál neve. A telivér éves csikók árverésén ugyanis Im- periálnak tizenhat utódja vonult föl. A szakemberek legalább ilyen érdeklődéssel figyelték a másik közismert mén Jolly Jet leszár- mazottait is. Ám hiába hangzottak el az ígéretes nevek mindössze két csikó talált gazdára. Ráma 4 ezer dollárnyiért kelt el. Ancsurkáért pedig 3 ezer dollár értékű forintot adott a székkutasi Üj Élet Termelőszövetkezet. A legnagyobb sikert a visegrádi istállóban tenyésztett csikók aratták: Nahnar, a pej és Akela, a sötét pej mén. A tapsot, amit arattak, azzal is lehetett volna magyarázni, hogy utolsók között mutatták magukat, s az esőben két órát üldögélő, álldogáló szemlélők már az árverés befejezésének örültek. Hogy ez mégsem így volt. azt a hangos felkiáltások igazolták, amelyek a két visegrádi mént dicsérték. S amikor az ez évi csikóárverés végét jelző harsonák megszólaltak, eső és hideg ellenére jó néhányan a helyszínen maradtak, persze, főleg szakemberek. így a kikiáltó, dr. Prul- kay János, a Magyar Lóverseny Vállalat igazgatóhelyettese is. — Mit kell tudnia egy kikiáltónak? — Először is ismernie kell a lovak származását — válaszolta. — Természetesen értenie kell a lovakhoz, aztán nem árt németül sem tudni, hiszen végig így kell beszélnie. Hogy miért? Mert a német nyelvterület az, ahol mi lovakat tudunk eladni, mert sem az angol sem a francia piacra nem lehet betörni. Ennek okát leginkább két számmal tudnám bizonyítani. Míg nálunk van 400 telivér, addig Angliában mintegy 80 ezer... — Mitől függ egy árverés sikere? — Elsősorban attól, hogy milyen eredményeket értek el a lovak. Az idén jól futottak a teli vér jeink — mondta Tarsoly Gergely, a vállalat osztályvezetője. — Sok vevő ritkán van. de ilyen kevés is, mint most, pedig jó lovakat mutattunk be. Szahno Fjodor Mihajlovics, a kijevi ügetőpálya igazgatója nem mint vásárló, hanem, mint vendég nézte végig az árverést. A véleményét puhatoló kérdésre így válaszolt: Nagyon Szép csikókat láttam. Ezt nem annyira szakember, hanem inkább a néző mondatja velem. Hiszen, ahhoz, hogy mint szakember szóljak hozzá, ismernem kellene a csikók pedigréjét. így hát csak annyit mondhatok, érdekes volt, különösen szép környezetben. ... K. É.