Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP VÄCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 305. SZÄM 1980. SZEPTEMBER 3., KEDD Mit főzne ön a jövő héten? Közétkeztetés, szórakoztatás Ötletek, szolgáltatások — Kritikusan írtak a disco- műsorainkról — mondta a napokban Meskó Sándor, a váci deákvári ételbár vezetője. — Magam sem vagyok oda ezért a szolgáltatásunkért, de hát a bevételi terv az bevételi terv. Az idén például 4 millió 300 ezer forintot kell teljesítenünk. Ennek érdekében azt kell nyújtanunk, ami iránt a vendégek érdeklődnek. A lakosság érdekében — Ami igaz, igaz. A vendég számára szórakozóhely, egyébként gazdasági egység, amely a maga módján járul hozzá a nemzeti jövedelem előállításához. Ám többek közt más, változatosabb formák és bevételi források után is kutatni kellene, ami nemcsak egyetlen korosztályt elégít ki. — Épp ezt szeretném elmondani — helyeselt az üzletvezető. — A közelmúltban átrendeztük az éttermet, s ennek eredményeként már egyszerre 100 vendéget tudunk az asztalhoz ültetni. Naponta fél kilenctől este 10 óráig tartunk nyitva, szünnap nincs. A viszonylag csendes délelőtt után a közétkeztetés kezdődik. Az iskolai szezonban gyerekek étkeznek itt, a felnőttek közül a gyesen lévő, itthon tartózkodó kismamák, háziasszonyok, a környék építkezésein és kisebb munkahelyein dolgozó emberek, akik egyébként olyan jó étvágyúak, hogy rendszerint másfél adagot kérnek. — Mibe kerül az előfizetéses ebéd? — Mint a megye egész területén egységesen, nálunk is 13,30-ba. Ügy látszik, meg is éri ennyiért, mert népszerű ez a szolgáltatásunk, amelyet 31 százalékos haszonkulccsal tudunk nyújtani, s most tovább kívánunk fejleszteni. — Hogyan? — Még több vendéget szeretnénk fogadni az ebédidőben, s hogy az igényeiket pontosabban ismerjük, előre nyomtatott közvélemény-kutató lapokat helyezünk az asztalra. Itt van, nézze, ilyeneket. Kívánságmenü Ez a kérdés a nyomtatvány címe, amit néhány vendég már ki is töltött. Az egyiken átlósan végigírva ez áll: ,,Na- gyon elégedett vagyok az önök által összeállított menüvel”. A másikat a hét minden napjára szóló javaslatokkal írták tele. A vendég hétfőre gyümölcslevest és rizses húst szeretne, keddre bablevest és palacsintát, szerdára húslevest vadassal, csütörtökre karfiollevest töltött paprikával, péntekre feles, vagy sima borsólevest káposztás tésztával, szombatra egytálételként paprikáskrumplit. — Ez nagyon reális igény — mondja Meskó Sándor. — Egy kicsit még szerényebb is annál, mint amit ezért a pénzért mi tudunk adni. — Mi lesz például a holnapi ebéd? — Halászlé és palacsinta. A bejelentett igényeket egyébként nagyon komolyan vesz- szük, s a legtöbb szavazatot kapott menüt készítjük el. Arra is gondoltunk, hogy kiírjuk az étlapra, kinek a javaslata volt az aznapi menü. Az ebéd utáni és az esti időszak .vendégfogadása a másik fő szolgáltatásunk. Az italt másod- osztályú, az ételt harmadosztályú áron adjuk. Őszintén szólva, mi főleg az ételforgalmat szeretnénk növelni, s nem örülünk annak, hogy több a szesz kedvéért idejáró, mint a vacsorázó vendég, de azért reméljük, hogy idővel ez is változik majd. f— Van valamilyen ételkülönlegességük? — Talán a velőrózsát említhetném, meg a pacalpörköltet, amit mindennap készítünk, s összeállítottunk egy fatányéros variációt is, amit Deákvár tál-nak neveztünk el. — Kíváncsi lennék az áraikra. — A felsoroltak közül az első 24,90-be, a második 23,60- ba kerül, a fatányéros 94 forint. — Az utóbbi egy kicsit borsos. Kereslet, kínálat A disco közönségét egyelőre szombaton és szerdán este fogadják, s mivel ez a hangos műfaj még mindig zavarja a környék lakosságát, mellette bevezettek egy másik zenés formát is. Pelyhes József vezetésével deákvári fiatalokból 3 tagú tánczenekar alakult, s csütörtökön és vasárnap élőzenével szórakoztatják a vendégeket. Ez azonban még nem hódította el a gépzene kedvelőit, csupán a kínálat lett bővebb, változatosabb. Varró István, a konyhafőnök és egyben a vezető helyettese egy szép, hosszú halat tart a kezében, amely pár perc múlva ropogósra sütve kerül a teraszon várakozó vendég elé. Ezt a szolgáltatást pár napja vezették be, azután, hogy társadalmi munkában kialakítottak egy kis sütőhelyiséget. A városrész lakói ezentúl ablakon át is vásárolhatnak, vacsorakészítés helyett akár le is szaladhatnak, s még frissen, melegen hazavihetik a pecsenyét, a halat, vagy a sült kolbászt. A közétkeztetéssel együtt ez is sokat segít az elfoglalt háziasszonyokon, az üzemi konyhával nem rendelkező munkahelyek dolgozóin. Az iparban termékszerkezetbővítésnek neveznék ezt a megoldást, s piackutatásnak az Vác a hazai lapokban A Képes Üjság két oldalas, tíz felvétellel illusztrált cikket közölt a váci DCM-ről, azt kutatva, hogy vajon tényleg munkájuk arányában fizetik- e ott az embereket? Az Idegenforgalom arról írt, hogy Vác műemlék-együttesei az ország jelentős kultúrá- lis értékei közé tartoznak, kívánatos további megvédésük, restaurálásuk. A Centrum Híradó hírül adta, hogy az óbudai Flórián Áruház jó kapcsolatot létesített a Váci Kötöttárugyárral, amely ott rendezte az új szabadidő ruhák bemutatását. A Rokka ismertette a Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár váci üzemének munkáját, ahol megváltozott a fonoda képe és biztonságosabb körülmények között végzik a munkát. P. R. ételbár kis kollektívája törekvéseit. Az egyoldalúság megszüntetése, az igények feltárása a vendéglátás fontos követelménye. Még sok az ismeretlen, kihasználatlan lehetőség a városrész egyetlen vendéglátó- helyén, amelyre itt a fontos közintézményjelző is ráillik. K. T. I. Fesiő-mázoló verseny a könyvtárban Első díj: külföldi sítáborozás Tetemes értékű munka szombati műszakon Összekötni a kellemest a hasznossal — ez volt a célja a KISZ városi és járási bizottságának, amikor az ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok előrehozott programjaként festő-mázoló versenyt rendezett a most épülő városi-járási könyvtárban. Sürgető beruházás Mint arra előre számítani lehetett, a vártnál ismét kevesebben jöttek el. Ez ismét felveti a szervezés hiányosságait. Vigaszt csupán az jelentett, hogy a résztvevők derekasan dolgoztak, és színvonalas versengésben dőlt el az első helyek sorsa. — Jelenleg mintegy hetvenszázalékos az épület készültségi foka — mondotta Saáry Gábor, a kivitelezést végző Váci Magasépítő Közös Vállalat igazgatója, aki egyben a zsürielnök tisztát is vállalta. — Ez a beruházás körülbelül nyolcmillió forintjába kerül a városnak. A pénz javarészét a födémek cseréjére, valamint a Kettős jubileum Szakköri kiállítás A Madách Imre Művelődési Központ képzőművészeti szakköre 25 évvel ezelőtt létesült. Korábban Tegzes László grafikusművész, majd Dániel Kornél festőművész foglalkozott a szakköri tagokkal. 1970-től — tíz év óta — Mikes István J. festőművész irányítja a szakköri munkát. Fizikai dolgozók, honvédtisztek, diákok, háziasszonyok s mások jönnek össze rendszeresen foglalkozásra. Az ott készült munkákból állították össze annak a kiállításnak az anyagát, amelyet szeptember negyedikén délután öt órakor nyit meg dr. Losonci Miklós művészettörténész, az Ipar- művészeti Főiskola főtitkára a Lenin úti művelődési központ emeleti galériájában. 173 munkát bírált előzőleg a zsűri, melynek elnöke. Kiss Mihály, a Népművelési Intézet munkatársa így nyilatkozott a közönség elé kerülő anyagról: — A szakkör anyagát végigtekintve, rendkívül intenzív és sokrétű, magas színvonalú, gazdag kollektíva tevékenységéről szerezhettem tapasztalatokat. — Különösen dicséretesnek tartom a képző- és iparművészeti műfajok változatos és igényes együttélését a csoportban, amelyet eredeti, jellegzetes, egyéni hangvételű alkotók közreműködése — az értő színvonalas szakvezetéssel — jelentős szakkörré avat. (Papp) Gépkocsivezetőtanfolyam A sorköteles fiatalok hivatásos gépkocsivezetői -tanfolyamára még lehet jelentkezni az MHSZ városi kiképző központjában a Rákóczi út 5 szám alatt. Az érdeklődők délutánonként iratkozhatnak be a Magyar Honvédelmi Szövetség tanfolyamára. Hűvösvölgyi József, a városi legjobb. belső helyiségek átalakítására költöttük. Tavaly tavasszal kezdtük a munkát, és most november 7-én szeretnénk átadni. Ám addig még rengeteg faladatunk van, s ahhoz, hogy az általunk vállalt határidőt tartani tudjuk, segítséget jelent ez a mostani verseny is. A fiatalok egy szombati műszak alatt csaknem 8 ezer forint értékű munkát végeztek el. A versenyzőkön kívül a magasépítők szakemberei is dolgoztak, annak ellenére, hogy éppen szabad szombat volt. De nem csak ez a városi beruházás sürgető, hanem a ZÖLDÉRT új raktárának átadása is, hiszen télire már ott tárolják majd a burgonyát, almát... Igyekezet — Reggel egy kicsit nehezen indult a verseny — veszi át a szót Veres Ferenc, a vállalat KISZ-titkára, aki nagy részt vállalt a szervezésben. — Bár nagyon igyekeztünk, a terepet nem sikerült teljesen előkészíteni. Ám mentségünkre szolgáljon, hogy nem voltak kellő tapasztalataink, mert most első ízben rendeztünk ilyen versengést. A kezdeti nehézségek után a résztvevők egyre jobban belelendültek. Kellett is az i gyek vés, hiszen a szigorú zsűri, amelynek tagja volt még Buchwald Imre technikus és Abel Ferenc művezető is — nemcsak az elkészült munka minőségét, de a mennyiségét is számba vette a végső sorrend eldöntéséhez. Ezenkívül a fiataloknak egy munkavédelmi tesztlapot is ki kellett tölteniük, s ennek eredménye is beleszámított a pontversenybe. Az eredményt a kora délutáni órákban hirdették ki. A két első helyet — a városi és a járási KISZ-bizottság is honorálta a területéről érkezett legjobb versenyzőt — Hűvösvölgyi József, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységéből, és Bagi Béla, a Váci Magasépítő Közös Vállalattól szerezte meg. Ők januárban egyhetes csehszlovákiai sítáborozáson vesznek részt. A két második: Herczeg Imre, az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat és Marton Lajos, a magasépítő vállalat dolgozója pedig 800—800 forintos vásárlási utalványt kaptak. Mások is A díjátadást követő baráti beszélgetésen több érdekes, feltétlenül megfontolandó javaslat is elhangzott. A jövőben például jó lenne, ha lakótelepi lakásokban folyna a verseny, mert így — egy tömbben több egyforma helyiség lévén — azonos feltételek mellett mérhetnék össze tudásukat a résztvevők. És nemcsak^ festő-mázoló, hanem tapétázó, csőszerelő, villanyszerelő szakmákban is meg lehetne rendezni a fiatalok vetélkedését ... F. Z. A járásiak közUl Bagi Béla végzett az első helyen. Iványl Károly felvételei Sokat foglalkoztat mostanában az új városrészek dolga. Nem véletlenül. Népművelők, várospolitikával foglalkozó vezetők, lokálpatrióták körében, unos-untalan téma, hogy a történelmi városrészt a nagy, modern telepek ölelik körül, s itt azok laknak többségben, akik új otthont, más munkaalkalmat keresve maguknak, életmódjukat is megváltoztatták vagy megváltoztatják. A változás nem automatikus, a társadalom az egyén szempontjából pedig nem mindegy mennyi idő alatt megy végbe. Otthonteremtés Deákvár például területének nagyságát, lakossága számát tekintve is az egyharmada. a városnak, megközelítőleg tízezer ember szűkebb élettere. A vasúton túli terület ma már lakónegyedekre osztódik, amelyek szinte évenként nőnek fel, s a városkép, a lakosság szokásai sokkal inkább eltérnek egymástól, mint pár évvel ezelőtt, amikor még azt írhattuk: az emberek egy része megtartotta a régi környezetéből hozott jó szokásait, itt ismerik egymást a szomszédok, sokan esténként úgy ülnek ki a tömbháá előtti kis- padra beszélgetni, mint rég otthon, a faluban. Ez a kép, ha elvétve látható is, ma már nem jellemző. A Deákvári esték rendezvénysorozata sokat segített azon, hogy az itt élők többet tudjanak új lakóhelyük történetéről, sajátosságairól. A városrész kertes negyedének megalapításáról a huszas években, Bauer Mihályról, az örökségét egykor jutányos áron szétparcellázó, települést Ahol élünk Altányban barangoló deákok alapító rajztanárról talán a Bacsó Béla utcában lakó Wol- kóber Margit tanárnő tud a legtöbbet, aki az elmúlt télen érdekes előadást tartott, öt egy más alkalommal Galambos Ferenc tanár követte a dobogón, aki a tőle megszokott alapossággal és lelkiismeretességgel készült fel az alkalomra, különös tehetségét, a grafika eszközeit is felhasználva. A ma már nyugdíjas, a várostörténetet jól ismerő, azon kevesek közé tartozó pedagógus, akikhez gyakran fordulunk másokkal együtt a múltra vonatkozó kérdésekkel, 1935-ben kezdte pályáját a gombási iskolában. Nemcsak az itt élő szegény emberek gyermekeit tanította, s nemcsak a katedráról, s nemcsak az előírt tantárgyat. A Naszály hegység dombjai, völgyei között élők még ma is emlékeznek a sok-sok szellemi támogatásra, s arra, amit ügyes-bajos dolgaik érdekében tett Ezért fordulnak hozzá mostanában is. bár jelenlegi lakása a Mátyás utcában van, ott, ahol a Tabán zegzugos, hangulatos kis utcái végén itt-ott megcsillan a Duna víztükre. — Az iskolák államosítása után Deákváron tanítottam — meséli —, s engem mindig érdekelt az a világ, ahol élek, dolgozom, s ennek nemcsak a jelene, hanem a múltja is. futattam a városrész történetét, így gyűlt össze az anyag. Lapunkban egyszer már megírta, hogy az egykori Al- tány dűlő a környéken barangoló, idejüket töltő diákok vagy deákok után kapta a mai Deákvár neve Bauer Mi- hálytól. E fontos helytörténeti írásban ismerteti ennek az érdekes egyéniségnek az élet- történetét, s vele együtt a telepét is. Nézzük az előadáson bemutatott rajzokat. Ez itt Bauer portréja. Dokumentális értéke mellett tehetséges alkotás is, ami néhány helybeli intézmény, klub és iskola falát is díszíthetné. Az egykori vízmüvet, amely hamarabb szolgáltatott vizet ezen a területen, mint ahogy a belvárosban kiépültek a vezetékek, még nagy, lapátkerekes torony, a szélmotor hajtotta. Az Alsó utca 22. sz. ház a telep első iskolája volt. A város első állami iskolájának megalapítását Wolkóber János tanár, a korabeli ismeret- terjesztés lelkes harcosa járta ki. A parcellázási térkép, a telekosztást hirdető plakát kinagyított másolata, a Bagolyvár látképe 1960-ban. Fontos a helyismeret — Csak az előadás illusztrálása volt a célom, a rajzolás gyorsan megy — magyarázza a házigazda, azt bizonygatva, hogy ez még kevés egy kiállításhoz, amire én érdemesnek tartom az anyagot. Azt javasolja, menjek el Mébold, Lászlóhoz, a deákvári első termelőszövetkezet elnökéhez, Svirbli Géza gyógj szerészhez, Csemnitzky Jánoshoz, a városrész idős lokál- patriótájához, akik tudomása szerint rengeteg helytörténeti dokumentum nuil rendelkeznek. Idő, hely és szervező. Ez kellene ahhoz, hogy a helytörténeti ismeretterjesztést megszervezzék, s a rengeteg dokumentumból kiállítást rendezzenek. Ezt már félig*med- dig el is határozták annak idején a Hazafias Népfront körzeti bizottságában, s lelkesedett érte a DCM kultúr- bizottsága és a Ságvári klub vezetősége is. Ideje hát, hogy a szándék tetté váljon. Összhangban Amikor Galambos Ferenc tői elköszönök, önkéntelenü. körülhordozom pillantásomat a szerényen, de ízlésesen berendezett lakásban. A nagy keretbe foglalt Munkácsy-kép, a Rőzsehordó és Szinyei Mer- se. A lilaruhás nő reprói után egy Lipovnitzky-képre vetődik a tekintetem. A váci főtér. A szobában is együtt az ami nemzeti, s a szűkebb haza kulturális értékei. Az erkélynél valamivel nagyobb kis udvaron, a kapuig haladva még arról ejtünk szót, menynyire fontos e kettő összhangja. Ismerni, tisztelni, becsülni értékeinket. Csak így érezhetjük magunkat otthon igazán. Kovács T. István ISSN 0143 —2 5 55 (Váci Hírlap)
