Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-02 / 205. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÄCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 305. SZÄM 1980. SZEPTEMBER 3., KEDD Mit főzne ön a jövő héten? Közétkeztetés, szórakoztatás Ötletek, szolgáltatások — Kritikusan írtak a disco- műsorainkról — mondta a na­pokban Meskó Sándor, a váci deákvári ételbár vezetője. — Magam sem vagyok oda ezért a szolgáltatásunkért, de hát a bevételi terv az bevételi terv. Az idén például 4 millió 300 ezer forintot kell teljesítenünk. Ennek érdekében azt kell nyúj­tanunk, ami iránt a vendégek érdeklődnek. A lakosság érdekében — Ami igaz, igaz. A vendég számára szórakozóhely, egyéb­ként gazdasági egység, amely a maga módján járul hozzá a nemzeti jövedelem előállításá­hoz. Ám többek közt más, változatosabb formák és bevé­teli források után is kutatni kellene, ami nemcsak egyetlen korosztályt elégít ki. — Épp ezt szeretném el­mondani — helyeselt az üzlet­vezető. — A közelmúltban át­rendeztük az éttermet, s ennek eredményeként már egyszer­re 100 vendéget tudunk az asz­talhoz ültetni. Naponta fél ki­lenctől este 10 óráig tartunk nyitva, szünnap nincs. A vi­szonylag csendes délelőtt után a közétkeztetés kezdődik. Az iskolai szezonban gyerekek ét­keznek itt, a felnőttek közül a gyesen lévő, itthon tartózkodó kismamák, háziasszonyok, a környék építkezésein és kisebb munkahelyein dolgozó embe­rek, akik egyébként olyan jó étvágyúak, hogy rendszerint másfél adagot kérnek. — Mibe kerül az előfizeté­ses ebéd? — Mint a megye egész terü­letén egységesen, nálunk is 13,30-ba. Ügy látszik, meg is éri ennyiért, mert népszerű ez a szolgáltatásunk, amelyet 31 százalékos haszonkulccsal tudunk nyújtani, s most to­vább kívánunk fejleszteni. — Hogyan? — Még több vendéget sze­retnénk fogadni az ebédidő­ben, s hogy az igényeiket pon­tosabban ismerjük, előre nyom­tatott közvélemény-kutató la­pokat helyezünk az asztalra. Itt van, nézze, ilyeneket. Kívánságmenü Ez a kérdés a nyomtatvány címe, amit néhány vendég már ki is töltött. Az egyiken átlósan végigírva ez áll: ,,Na- gyon elégedett vagyok az önök által összeállított menüvel”. A másikat a hét minden napjá­ra szóló javaslatokkal írták tele. A vendég hétfőre gyü­mölcslevest és rizses húst sze­retne, keddre bablevest és pa­lacsintát, szerdára húslevest vadassal, csütörtökre karfiol­levest töltött paprikával, pén­tekre feles, vagy sima borsó­levest káposztás tésztával, szombatra egytálételként pap­rikáskrumplit. — Ez nagyon reális igény — mondja Meskó Sándor. — Egy kicsit még szerényebb is annál, mint amit ezért a pén­zért mi tudunk adni. — Mi lesz például a holnapi ebéd? — Halászlé és palacsinta. A bejelentett igényeket egyéb­ként nagyon komolyan vesz- szük, s a legtöbb szavazatot kapott menüt készítjük el. Ar­ra is gondoltunk, hogy kiírjuk az étlapra, kinek a javaslata volt az aznapi menü. Az ebéd utáni és az esti időszak .ven­dégfogadása a másik fő szol­gáltatásunk. Az italt másod- osztályú, az ételt harmadosztá­lyú áron adjuk. Őszintén szól­va, mi főleg az ételforgalmat szeretnénk növelni, s nem örülünk annak, hogy több a szesz kedvéért idejáró, mint a vacsorázó vendég, de azért re­méljük, hogy idővel ez is vál­tozik majd. f— Van valamilyen ételkü­lönlegességük? — Talán a velőrózsát em­líthetném, meg a pacalpörköl­tet, amit mindennap készí­tünk, s összeállítottunk egy fa­tányéros variációt is, amit Deákvár tál-nak neveztünk el. — Kíváncsi lennék az áraik­ra. — A felsoroltak közül az el­ső 24,90-be, a második 23,60- ba kerül, a fatányéros 94 fo­rint. — Az utóbbi egy kicsit bor­sos. Kereslet, kínálat A disco közönségét egyelő­re szombaton és szerdán este fogadják, s mivel ez a hangos műfaj még mindig zavarja a környék lakosságát, mellette bevezettek egy másik zenés formát is. Pelyhes József ve­zetésével deákvári fiatalokból 3 tagú tánczenekar alakult, s csütörtökön és vasárnap élő­zenével szórakoztatják a ven­dégeket. Ez azonban még nem hódította el a gépzene kedve­lőit, csupán a kínálat lett bő­vebb, változatosabb. Varró István, a konyhafő­nök és egyben a vezető he­lyettese egy szép, hosszú halat tart a kezében, amely pár perc múlva ropogósra sütve kerül a teraszon várakozó vendég elé. Ezt a szolgáltatást pár nap­ja vezették be, azután, hogy társadalmi munkában kialakí­tottak egy kis sütőhelyiséget. A városrész lakói ezentúl ab­lakon át is vásárolhatnak, va­csorakészítés helyett akár le is szaladhatnak, s még frissen, melegen hazavihetik a pecse­nyét, a halat, vagy a sült kol­bászt. A közétkeztetéssel együtt ez is sokat segít az elfoglalt házi­asszonyokon, az üzemi kony­hával nem rendelkező munka­helyek dolgozóin. Az iparban termékszerkezet­bővítésnek neveznék ezt a megoldást, s piackutatásnak az Vác a hazai lapokban A Képes Üjság két oldalas, tíz felvétellel illusztrált cikket közölt a váci DCM-ről, azt kutatva, hogy vajon tényleg munkájuk arányában fizetik- e ott az embereket? Az Idegenforgalom arról írt, hogy Vác műemlék-együtte­sei az ország jelentős kultúrá- lis értékei közé tartoznak, kí­vánatos további megvédésük, restaurálásuk. A Centrum Híradó hírül ad­ta, hogy az óbudai Flórián Áruház jó kapcsolatot létesí­tett a Váci Kötöttárugyárral, amely ott rendezte az új sza­badidő ruhák bemutatását. A Rokka ismertette a Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár váci üzemének munkáját, ahol megváltozott a fonoda képe és biztonságosabb körülmények között végzik a munkát. P. R. ételbár kis kollektívája törek­véseit. Az egyoldalúság meg­szüntetése, az igények feltárá­sa a vendéglátás fontos köve­telménye. Még sok az ismeret­len, kihasználatlan lehetőség a városrész egyetlen vendéglátó- helyén, amelyre itt a fontos közintézményjelző is ráillik. K. T. I. Fesiő-mázoló verseny a könyvtárban Első díj: külföldi sítáborozás Tetemes értékű munka szombati műszakon Összekötni a kellemest a hasznossal — ez volt a célja a KISZ városi és járási bi­zottságának, amikor az ifjú­munkás és szakmunkástanuló napok előrehozott programja­ként festő-mázoló versenyt rendezett a most épülő váro­si-járási könyvtárban. Sürgető beruházás Mint arra előre számítani lehetett, a vártnál ismét ke­vesebben jöttek el. Ez ismét felveti a szervezés hiányossá­gait. Vigaszt csupán az jelen­tett, hogy a résztvevők dere­kasan dolgoztak, és színvona­las versengésben dőlt el az első helyek sorsa. — Jelenleg mintegy hetven­százalékos az épület készült­ségi foka — mondotta Saáry Gábor, a kivitelezést végző Váci Magasépítő Közös Válla­lat igazgatója, aki egyben a zsürielnök tisztát is vállalta. — Ez a beruházás körülbelül nyolcmillió forintjába kerül a városnak. A pénz javarészét a födémek cseréjére, valamint a Kettős jubileum Szakköri kiállítás A Madách Imre Művelődési Központ képzőművészeti szak­köre 25 évvel ezelőtt létesült. Korábban Tegzes László gra­fikusművész, majd Dániel Kornél festőművész foglalko­zott a szakköri tagokkal. 1970-től — tíz év óta — Mikes István J. festőművész irányít­ja a szakköri munkát. Fizikai dolgozók, honvéd­tisztek, diákok, háziasszonyok s mások jönnek össze rendsze­resen foglalkozásra. Az ott ké­szült munkákból állították össze annak a kiállításnak az anyagát, amelyet szeptember negyedikén délután öt órakor nyit meg dr. Losonci Miklós művészettörténész, az Ipar- művészeti Főiskola főtitkára a Lenin úti művelődési köz­pont emeleti galériájában. 173 munkát bírált előzőleg a zsűri, melynek elnöke. Kiss Mihály, a Népművelési Inté­zet munkatársa így nyilatko­zott a közönség elé kerülő anyagról: — A szakkör anyagát vé­gigtekintve, rendkívül inten­zív és sokrétű, magas színvo­nalú, gazdag kollektíva tevé­kenységéről szerezhettem ta­pasztalatokat. — Különösen dicséretesnek tartom a képző- és iparművé­szeti műfajok változatos és igényes együttélését a csoport­ban, amelyet eredeti, jellegze­tes, egyéni hangvételű alkotók közreműködése — az értő színvonalas szakvezetéssel — jelentős szakkörré avat. (Papp) Gépkocsivezető­tanfolyam A sorköteles fiatalok hivatá­sos gépkocsivezetői -tanfolya­mára még lehet jelentkezni az MHSZ városi kiképző központ­jában a Rákóczi út 5 szám alatt. Az érdeklődők délutá­nonként iratkozhatnak be a Magyar Honvédelmi Szövetség tanfolyamára. Hűvösvölgyi József, a városi legjobb. belső helyiségek átalakítására költöttük. Tavaly tavasszal kezdtük a munkát, és most november 7-én szeretnénk át­adni. Ám addig még rengeteg faladatunk van, s ahhoz, hogy az általunk vállalt határidőt tartani tudjuk, segítséget je­lent ez a mostani verseny is. A fiatalok egy szombati mű­szak alatt csaknem 8 ezer fo­rint értékű munkát végeztek el. A versenyzőkön kívül a ma­gasépítők szakemberei is dol­goztak, annak ellenére, hogy éppen szabad szombat volt. De nem csak ez a városi beruhá­zás sürgető, hanem a ZÖLD­ÉRT új raktárának átadása is, hiszen télire már ott tárolják majd a burgonyát, almát... Igyekezet — Reggel egy kicsit nehe­zen indult a verseny — veszi át a szót Veres Ferenc, a vál­lalat KISZ-titkára, aki nagy részt vállalt a szervezésben. — Bár nagyon igyekeztünk, a terepet nem sikerült teljesen előkészíteni. Ám mentségünk­re szolgáljon, hogy nem vol­tak kellő tapasztalataink, mert most első ízben rendeztünk ilyen versengést. A kezdeti nehézségek után a résztvevők egyre jobban belelendültek. Kellett is az i gyek vés, hiszen a szigorú zsűri, amelynek tagja volt még Buchwald Imre technikus és Abel Ferenc művezető is — nemcsak az elkészült munka minőségét, de a mennyiségét is számba vette a végső sor­rend eldöntéséhez. Ezenkívül a fiataloknak egy munkavé­delmi tesztlapot is ki kellett tölteniük, s ennek eredménye is beleszámított a pontver­senybe. Az eredményt a kora délutá­ni órákban hirdették ki. A két első helyet — a városi és a járási KISZ-bizottság is hono­rálta a területéről érkezett legjobb versenyzőt — Hűvös­völgyi József, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysé­géből, és Bagi Béla, a Váci Magasépítő Közös Vállalattól szerezte meg. Ők januárban egyhetes csehszlovákiai sítá­borozáson vesznek részt. A két második: Herczeg Imre, az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat és Marton Lajos, a magasépítő vállalat dolgozója pedig 800—800 forintos vásár­lási utalványt kaptak. Mások is A díjátadást követő baráti beszélgetésen több érdekes, fel­tétlenül megfontolandó javas­lat is elhangzott. A jövőben például jó lenne, ha lakótele­pi lakásokban folyna a ver­seny, mert így — egy tömbben több egyforma helyiség lévén — azonos feltételek mellett mérhetnék össze tudásukat a résztvevők. És nemcsak^ fes­tő-mázoló, hanem tapétázó, csőszerelő, villanyszerelő szakmákban is meg lehetne rendezni a fiatalok vetélkedé­sét ... F. Z. A járásiak közUl Bagi Bé­la végzett az első helyen. Iványl Károly felvételei Sokat foglalkoztat mosta­nában az új városrészek dol­ga. Nem véletlenül. Népmű­velők, várospolitikával fog­lalkozó vezetők, lokálpatrióták körében, unos-untalan téma, hogy a történelmi városrészt a nagy, modern telepek ölelik körül, s itt azok laknak több­ségben, akik új otthont, más munkaalkalmat keresve ma­guknak, életmódjukat is meg­változtatták vagy megváltoz­tatják. A változás nem auto­matikus, a társadalom az egyén szempontjából pedig nem mindegy mennyi idő alatt megy végbe. Otthonteremtés Deákvár például területének nagyságát, lakossága számát tekintve is az egyharmada. a városnak, megközelítőleg tíz­ezer ember szűkebb élettere. A vasúton túli terület ma már lakónegyedekre osztódik, ame­lyek szinte évenként nőnek fel, s a városkép, a lakosság szokásai sokkal inkább eltér­nek egymástól, mint pár év­vel ezelőtt, amikor még azt írhattuk: az emberek egy ré­sze megtartotta a régi kör­nyezetéből hozott jó szokásait, itt ismerik egymást a szom­szédok, sokan esténként úgy ülnek ki a tömbháá előtti kis- padra beszélgetni, mint rég otthon, a faluban. Ez a kép, ha elvétve látható is, ma már nem jellemző. A Deákvári es­ték rendezvénysorozata sokat segített azon, hogy az itt élők többet tudjanak új lakóhelyük történetéről, sajátosságairól. A városrész kertes negyedének megalapításáról a huszas években, Bauer Mihályról, az örökségét egykor jutányos áron szétparcellázó, települést Ahol élünk Altányban barangoló deákok alapító rajztanárról talán a Bacsó Béla utcában lakó Wol- kóber Margit tanárnő tud a legtöbbet, aki az elmúlt télen érdekes előadást tartott, öt egy más alkalommal Galam­bos Ferenc tanár követte a dobogón, aki a tőle megszo­kott alapossággal és lelkiis­meretességgel készült fel az alkalomra, különös tehetségét, a grafika eszközeit is felhasz­nálva. A ma már nyugdíjas, a várostörténetet jól ismerő, azon kevesek közé tartozó pedagó­gus, akikhez gyakran fordu­lunk másokkal együtt a múlt­ra vonatkozó kérdésekkel, 1935-ben kezdte pályáját a gombási iskolában. Nemcsak az itt élő szegény emberek gyermekeit tanította, s nem­csak a katedráról, s nemcsak az előírt tantárgyat. A Na­szály hegység dombjai, völ­gyei között élők még ma is emlékeznek a sok-sok szelle­mi támogatásra, s arra, amit ügyes-bajos dolgaik érdeké­ben tett Ezért fordulnak hoz­zá mostanában is. bár jelen­legi lakása a Mátyás utcában van, ott, ahol a Tabán zegzu­gos, hangulatos kis utcái vé­gén itt-ott megcsillan a Duna víztükre. — Az iskolák államosítása után Deákváron tanítottam — meséli —, s engem mindig érdekelt az a világ, ahol élek, dolgozom, s ennek nemcsak a jelene, hanem a múltja is. futattam a városrész törté­netét, így gyűlt össze az anyag. Lapunkban egyszer már megírta, hogy az egykori Al- tány dűlő a környéken ba­rangoló, idejüket töltő diákok vagy deákok után kapta a mai Deákvár neve Bauer Mi- hálytól. E fontos helytörténeti írásban ismerteti ennek az érdekes egyéniségnek az élet- történetét, s vele együtt a te­lepét is. Nézzük az előadáson be­mutatott rajzokat. Ez itt Bauer portréja. Dokumentális értéke mellett tehetséges al­kotás is, ami néhány helybe­li intézmény, klub és iskola falát is díszíthetné. Az egy­kori vízmüvet, amely hama­rabb szolgáltatott vizet ezen a területen, mint ahogy a belvárosban kiépültek a veze­tékek, még nagy, lapátkerekes torony, a szélmotor hajtotta. Az Alsó utca 22. sz. ház a telep első iskolája volt. A vá­ros első állami iskolájának megalapítását Wolkóber Já­nos tanár, a korabeli ismeret- terjesztés lelkes harcosa jár­ta ki. A parcellázási térkép, a telekosztást hirdető plakát ki­nagyított másolata, a Bagoly­vár látképe 1960-ban. Fontos a helyismeret — Csak az előadás illuszt­rálása volt a célom, a rajzo­lás gyorsan megy — magya­rázza a házigazda, azt bi­zonygatva, hogy ez még kevés egy kiállításhoz, amire én ér­demesnek tartom az anyagot. Azt javasolja, menjek el Mébold, Lászlóhoz, a deákvá­ri első termelőszövetkezet el­nökéhez, Svirbli Géza gyógj szerészhez, Csemnitzky János­hoz, a városrész idős lokál- patriótájához, akik tudomása szerint rengeteg helytörténeti dokumentum nuil rendelkez­nek. Idő, hely és szervező. Ez kellene ahhoz, hogy a helytör­téneti ismeretterjesztést meg­szervezzék, s a rengeteg do­kumentumból kiállítást ren­dezzenek. Ezt már félig*med- dig el is határozták annak idején a Hazafias Népfront körzeti bizottságában, s lel­kesedett érte a DCM kultúr- bizottsága és a Ságvári klub vezetősége is. Ideje hát, hogy a szándék tetté váljon. Összhangban Amikor Galambos Ferenc tői elköszönök, önkéntelenü. körülhordozom pillantásomat a szerényen, de ízlésesen be­rendezett lakásban. A nagy ke­retbe foglalt Munkácsy-kép, a Rőzsehordó és Szinyei Mer- se. A lilaruhás nő reprói után egy Lipovnitzky-képre vető­dik a tekintetem. A váci fő­tér. A szobában is együtt az ami nemzeti, s a szűkebb ha­za kulturális értékei. Az er­kélynél valamivel nagyobb kis udvaron, a kapuig haladva még arról ejtünk szót, meny­nyire fontos e kettő összhang­ja. Ismerni, tisztelni, becsülni értékeinket. Csak így érez­hetjük magunkat otthon iga­zán. Kovács T. István ISSN 0143 —2 5 55 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom