Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-11 / 213. szám
twc.vrr 1980. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK POSTABONTÁS Várjuk leveleiket, címünk Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. t- 1446 Érdeklődjön ! Hónapok óta szeretném megvenni télre a tüzelőmet, de a nagymarosi Tüzép-telepen nincs magyar brikett. Bármikor kérdeztem a telepvezetőt, ő azt felelte: Nincs és nem is tudom, mikor szállítanak. Érdeklődjön! Idős asszony vagyok, mesz- sze lakom a Tüzép-teleptől, nem tudok naponta elmenni és érdeklődni, így előfordulhat, hogy ha érkezik magyar brikett, mire tudomást szerzek róla, már el is fogy, nekem nem jut belőle. özv. Horváth Györgyné Nagymaros Érdeklődtünk a Budapest-kör- nyéki Tüzépnel, s Bandzsál Au- talné tü/cluo.s/lájy-veze! ő a kö- \etl;c/ő felvilágosítást adta: A marosi telepen jelenleg is Kap! t tó többféle szén, sőt tatai brikett is van, de mert eléggé poros, és rostálva árusítják, kevesen veszik, inkább megvárják, míg újabb szállítmány érkezik. Mostanában azonban nemcsak Nagymarosra, hanem máshová sem szállítottak magyar brikettet, ugyanis a tatai és a dorogi présüzemben a nyári hónapokban végzik a szokásos nagyjavításokat. Mindkét helyen már befejeződött a karbantartás, kezdődik a termelés, igy hamarosan újra lesz magyar brikett Nagymaroson és másutt is. Bandzsál Antalné hozzátette: Nagymaroson kiesi a kereslet a magyar brikett iránt, ezért a telepre nem szállítanak nagyobb mennyiséget. Hagyományaink 1909-ben, a Műcsarnokban rendezett kiállításon mutatkoztak be a gödöllői művész- telep alkotói. Sajnos, erről a művésztelepről nagyon keveset tudnak hazánkban, sőt, a gödöllőiek között is sokan nincsenek tisztában azzal, milyen neves művészek tevékenykedtek városunkban. Azt is mondhatnánk, hogy a magyar szecesszió bölcsője Gödöllőn ringott. 1904-ben alakult a telep, akkor vásárolta meg a Kovalszky Sarolta vezette németeleméri gyár szövőszékeit. a tartozékokkal együtt Kőrösfői-Kreisch Aladár. Hamarosan Gödöllőre költözött Kovalszky Sarolta legtehetségesebb szövőnőié, Guilleaume Margit, majd Nagy Sándor, az akkor már ismert művész is itt telepedett le. s a párizsi Julián akadémián szerzett barátja. Leo Bel- , monte követte — az 6 nevéhez fűződik a gödöllőiek legkiemelkedőbb szőnyegeinek és bőrmunkáinak a tervezése, kivi felezése. Élnek még Gödöllőn emberek. akik emlékeznek a telepre. s arra, hogy az ottaniak életvitele már-már legendás hírű volt: maguk művelték földi ükét., vetettek és arattak, iaiát szövésű és hímzésű ingekben jártak, sportoltak és kirándultak. Helyet kaptak itt impresszionisták és romantikusok. sőt a népművészeti alko- ' tások gyűjtői is- Moiret Ödön, Juhász Árpád, Undi Mariska. 1907-től sorra telepedtek le a városban a nagynevű művészek: Raáb Ervin és felesége, .Frecskay Endre, Ráth Anna, Zichy István. Vas Béla, Sidlő Ferenc. Mihálv Rezső, Undi Carla és a híres Charles de Fontanay. Sokan csak alkalmanként keresték fel a telepet, mint Thorockai-Wigand Ede és Vaszari János, Remsey Jenő. A gödöllőiek művészetében jelentős helyet foglalt el a grafika. Kőrösfőí-Kreisch Aladár és Nagy Sándor többféle műfajban voltak járatosak: készítettek freskót, táblaképet, üvegablakot, grafikát és szőnyegterveket, jó kapcsolatuk volt a magyar prészimhólizmus irodalmi képviselőiével, Komjáthy Jenővel, akinek a verseihez illusztráció-sorozatot készítettek. Ady Endre költeményeihez sok grafikát készített Nagy Sándor, s az Űj versek kötet címlapját is ő alkotta. Természetesen nemcsak követendő példát mutattak a gödöllőiek, művészetükben sok az ellentmondás: a kézműipar hegemóniáját hirdették a gépi nagyiparral szemben, s nem egy utópisztikus vonás fedezhető fel más törekvéseikben is. Ennek ellenére jelentős képviselői voltak a magyar szecessziónak, művészetükben szabadulni igyekeztek az akadémikus megkötöttségektől, s keresték az utat a forradalmi mozgalmakhoz. Emléket kellene állítani nekik Gödöllőn, utcákat, tereket nevezni el róluk, hiszen a város büszke lehet rá, hogy éppen itt találtak otthont ezek a művészek, akikről Ady Endre is a legnagyobb elismeréssel szólt. Sík István Gödöllő Elhanyagolt Nemrég Aszódon jártunk. A vasútállomáson ott rengeteg ember megfordul, sokan jönnek látogatóba a fiúintézetbe és a laktanyába, s az itt átutazók száma sem kevés. Éppen ezért megdöbbentő a vasútállomáson lévő férfi- és női illemhely állapota: mindenütt piszok és mocsok, megrongált, tönkretett berendezés. Szívesebben fizettünk volna inkább a helyiség használatáért, csak ne kellett volna ebben a látványban részesülnünk. 36 lehrte, ha az illetékesek nagyobb gondot, több figyelmet fordítanának e helyiségek tisztán- és karbantartására. Ez kötelességük! Haulits Árpád Budapest' ★ Megkérdeztük Meggyes Sándor főfelügyelő, az aszódi állomásfő- nök véleményét, a következő választ adta: — Az állomáson három takarítónő dolgozik, de néhány héttel ezelőtt valamennyien megbetegedtek, ezért napokon át nem takarítottak. Meggyes Sándor segítséget kért, s Hatvanból küldtek két takarítónőt, akik ezt követően rendben tartották a helyiséget. Sajnos, az utasok nem vigyáznak eléggé a tisztaságra, a rendre. Mindennaposak a dugulások, s a legkülönfélébb dolgok tömí- tik el a lefolyókat. Törekedni fognak a tisztaságra, de a mostaninál több figyelmet kérnek az utazóközönségtől is. Konténer Budakeszin, a Gábor Áron és a Napsugár utca sarkán nemrég szemétgyűjtő-konténert helyeztek el. A tartály két ürítés között teljesen megtelik, sőt gyakran a konténer tetején is több csomag szemét éktelenkedik. Jó lenne, ha a tanács áthelyezné a konténert egy másik helyre, ahol nincs a közelben lakóépület, s az ott élőknek nem kellene eltűrniük a szemét látványát és bűzét. Padányi Lajos Budakeszi ★ Dr. Répássy András, Budakeszi nagyközség Tanácsának vb-titká- ra érdeklődésünkkor elmondta, hogy a konténereket április elsején helyezték el azon a területen. s eddig a tanácshoz nem érkezett olyan bejelentés, amely indokolttá tenné a tartályok áthelyezését. Kéthetenként ürítik a konténereket, most, két nappal a szállítás előtt kérésünkre megnézték, s a konténerek nem voltak tele. Ha áthelyeznék más helyre a konténereket, éppen azoknak lenne túl messze, akiknek odatették azokat. Szállítási díj Göd-felsőn lakom. Utcánkban is megszervezték a háztartási hulladékok elszállítását, azonban én nem veszem igénybe ezt a szolgáltatást. Ennek ellenére fizetnem kell a szemétszállítási díjat. Nem érzem jogosnak, hogy azért fizessek, amit nem kértem. Azt is szeretném megtudni, milyen helyiség számít szobának? Hüffner Jánosné Göd-felső ★ Ahol szervezett szemétszállítás van, minden ottlakónak fizetnie kell a szemétszállítási díjat. Ha ennek el’enérc nem veszi igénybe a szolgáltatást, az nem jelenti azt. hogy mentesül a d-jfizetési kötelezettség alól. Ugyanez a helyzet a közkifolyókkal is. amelyeknek használatáért annak is fizetnie kell, akinek házi vízvezeték-rendszere van. A szemétszállítási díj ellenében a lakosság elszállíttathatja a háztartási hulladékait. Természetesen senki sem köteles élni ezzel a jogával, de tekintet nélkül arra, hogyan dönt valamelyik lakó, a díjat ugyanúgy kell fizetnie, mintha el szállíttatná a hulladékait. Szoba elnevezéssel általában a szoba céljára használt helyiséget illetjük. Viteldij A közelmúltban Budapestre utaztam, autóbusszal. Vác végállomástól Budapest, Lehel útig 12 forintot fizettem, visz- szafelé azonban — holott szintén a Lehel úton szálltam fel és a végállomásig utaztam — 14 forintot kért tőlem a kalauz. Szóvá tettem, hogy ugyanerre a távolságra néhány órával azelőtt két forinttal olcsóbban kaptam jegyet, de a kalauz közölte, hogy visszafelé drágább a viteldíj. Nem tartom valószínűnek, hogy a Volán 20. számú Vállalat kétféle viteldíjat állapított meg az oda- és visszaútra. N. K.-né Vác A panaszt és a mellékelt autó- buszjegyeket továbbítottuk a Volán 20. számú Vállalathoz, ahonnan a napokban válasz érkezett dr. Menich Péter forgalmi főosztályvezető és Sohár István forgalomirányítási osztályvezető aláírásával. Arról értesítenek bennünket, hogy a kérdéses útvonalon a viteldíj helyesen 14 forint, tehát az a jegykezelő tévedett, aki a menetjegyért 12 forintot kért. A vizsgálatra elküldött két jegy közül az egyiken egy nappal korábbi dátum szerepelt, mint amikor olvasónk utazott — a dátum helytelen beállításáért figyelmeztetésben részesítették a jegykezelő dolgozót. A Volán 20. számú Vállalat elnézést kér utasától az okozott kellemetlenség miatt. Mögötte és előtte Kelemen János gödöllői társadalmi tudósítónk immár tizennégy éve levelezik lapunkkal. A majd másfél évtized eredménye száznál több közérdekű észrevétel. Olvasóink emlékez- tetésére csak néhányat sorolunk fel: Kelemen János tette szóvá, hogy a MÁV-kór- ház portáján látogatási időn kívül is átjutnak némelyek, írt az egykilogrammos gips ^csomagokról, amelyekben 5—10 dekagrammal kevesebb volt a szükségesnél. Ám nemcsak a hibákat veszi észre, hiszen bemutatott Udvarias elárusítókat és a tanácsválasztások idején írt jelöltjükről, akit később meg is választottak. Erdőkürtön született 1914-ben. munkás családból származik, édesapja már a fel- szabadulás előtt tagja volt a kommunista pártnak. Az apai örökséget — a munkásság melletti elkötelezettséget és a társadalmi aktivitást — Kelemen, János nagyra becsülte, s , igyekezett . méltó lenni édesapjához. A MÁV dolgozója 1940-től. A felszabadulás idején és az utána következő években mint tolmács, a szovjet katonai parancsnokságon tevékenykedett. 1946-tól párttag, néhány évig jelentős mozgalmi munkát végzett. Az ellenforradalom napjaiban megsebesült. Sérülése miatt 1959- ben leszázalékolták. Azóta rokkant- nyugdíjas, de a közéletben aktívan részt vesz: önkéntes rendőr, kulturális szervező, tiszteletbeli tagja a mezőgazdasági szakszervezetnek. Rendszeres kapcsolatban áll lapunkkal, ezen kívül a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásával is levelez: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján a Moszkvai Rádió oklevéllel és jutalommal ismerte el munkáját. Gazdag múlt áll mögötte, előtte pedig újabb és újabb feladatok: észrevételeire a jövőben is számítunk. Segítenek A napokban két fiatalt vettem észre, akik tolókocsin egy idős, rokkant asszonyt toltak az utcán. Az áruház előtt megálltak, a hölgy botokra támaszkodva felkelt a kocsiból, s a fiatal lány kíséretében bement vásárolni. Megkérdeztem a kocsi mellett maradt fiatalembert, rokonuk-e a néni, s megtudtam: nem hozzátartozójuk, de hallottak róla, hogy egyedül él és nincs, aki segítene neki. A Közúti Gépellátó Vállalat KISZ-tagjai elhatározták, hogy felváltva felkeresik az asszonyt és amiben lehet, segítenek neki. Gyakran látunk olyan fiatalokat, akiknek viselkedése, gondolkodása, életmódja kimondatja velünk, idősebbekkel: nem jók a mai fiatalok! Szerencsére egyre többel találkozunk, akik rácáfolnak előítéleteinkre, s bebizonyítják: jó kezekben lesz a jövő. Koncz Tibor Cegléd Szerkesztői üzenetek N. K.-né, Csemő; sikerült kapcsolatba lépnünk a ceglédi Állami Tangazdasággal. Az eredményről a napokban levélben tájékoztatjuk önöket. V. B., Verőcemaros: Igazat adunk önnek abban, hogy az üzletekben — illetve némelyik üzletben — több gondot kellene fordítani a higiéniai előírások betartására. Azzal azonban nem értünk egyet, hogy a KÖJÁL nem látja el feladatét. Hogy milyen gyakran és milyen eredménnyel ellenőriznek, arról lapunkból is gyakran értesülhet. K. J., Cegléd: panaszát továbbítjuk az illetékesekhez, s reméé- Jük, a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy az előfizetők mindennap megkapják kedvenc lapjukat. H. M., Csemő: A hozzánk eljuttatott menetjegyeket továbbítottuk a MÁV közönségszolgálatához. A napokban arról értesítettek bennünket, hogy a bejelentéssel már foglalkozik a MÁV Budapesti Igazgatóságán az üzemviteli osztály 4. számú csoportja. Reméljük, hamarosan megérkezik a válasz, addig türelmét kérjük. L. J., Törökbálint: Levele, amelyben egy peres ügyben hozott Ítéletet bírál felül, megérkezett. Bár utolsó sorában közölte, hogy választ nem vár, ml mégis hamarosan levélben jelentkezünk, mert észrevételeivel nem értünk egyet. Ki főzze a pálinkát? Illegalitásba vonul a cefre A szeszfőzés állami monopólium. Aki erről megfeledkezik, s titokban, bármilyen lepáríókészüiéken alkoholos desztillátumot állít elő — magyarul: pálinkát főz —, az előbb vagy utóbb szembenta- lálja magát az igazságszolgáltatással. Igaz, a tiltott gyümölcs mindig édesebb — mondjuk magyarázatképpen, ha arról hallunk, hegy jóravaló, esetenként köztiszteletben álló emberek ilyesfajta törvény- sértésre vetemednek, holott az ok nem feltétlenül ez: erre a következtetésre jutottunk Tamás Áron tápiószőlősi tanácstag levelét olvasva. A másik lehetőség Kérjük, legyenek segítségünkre — írja —, hogy ne zárják be a községünkben levő szeszfőzdét! Ezen a vidéken a lakosság emberemléke- zet óta szőlő- és gyümölcs- termesztéssel foglalkozik. Sok a hullott gyümölcs és szüret után a törköly, ezt nem hagytuk kárba veszni, hanem kifőzettük a szeszfőzdében. Valamikor három üst volt a községben, aztán egy maradt, ebben az évben pedig már ez sem áll a lakosság rendelkezésére, ugyanis januártól nem üzemel. Nálunk eddig nem voltak zugfőzdék, de ezután valószínűleg lesznek, mert az emberek más lehetőség hiányában titokban főzik majd ki a cefréjüket. Az említett más lehetőség a tápiószőlősi szeszfőzde, amelyet ez év januárjáig, a Pest megyei Pincegazdaság üzemeltetett. Hogy miért zárták be, arra Farkas Gábor, a pincegazdaság igazgatója az alábbi választ adta: — Gazdaságtalan volt. A berendezések teljesen tönkrementek, a felújítás több millió forintba kerülne, s erre nincs pénzünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy bezárjuk, hiszen a szeszfőző tevékenység amúgy sem tartozik profilunkba: különféle borok és a Márka üdítő ital forgalmazásával foglalkozunk. — Másutt nem tartanak fenn szeszfőzdét? — Nem, ez volt az egyetlen. — Nincs más lehetőség, mint felszámolni a _ tápiósző- lősit? — Felvettük a kapcsolatot a környékbeli áfészek vezetőségeivel, de a megbeszélések eredménytelenül zárultak. Önerőből Két környékbeli áfész lehetne vevő a íőzdére. Hogy miért húzódoznak a vásártól, erre a kérdésre UlViczky Józseftől, a Nagykáta és Vidéke Áfész igazgatósági elnökétől kértünk választ. —*• Öt községben üzemeltetünk szeszfőzdét. Régebben több volt, de néhányat gazda- ságtalansága miatt meg kellett szüntetni — válaszolta. — Véleménye szerint, miért nem üzlet a szeszfőzés? — Annak idején csak a berendezéseket államosították, a telek és a ház viszont nem került állami tulajdonba. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz a korszerűsítés, pedig ezek az épületek elavultak, nem felelnek meg a KÖJÁL előírásainak sem. Némelyiket megvásároltuk, sőt Tápióbicskén új főzdét építettünk, de többre nem futja erőinkből. — A szeszfőzés nem ingyenes szolgáltatás. A lakosság hektoliterfokonként, vagyis két liter 50 fokos pálinka kifőzéséért 20 forintot fizet, 70 forintot pedig adó címén az államkasszába juttat. — Évente 60—80 ezer liter pálinkát állítunk elő, tehát 600—800 ezer forint főzetési díjat fizet be a lakosság. Ez az összeg azonban csak látszólag sok, ugyanis az ott foglalkoztatott dolgozók fizetését, valamint a karbantartást is ebből kell fedeznünk. — Mindettől függetlenül, szükség van a főzdékre? — Sőt. újabbak is kellenének, hiszen nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Kérelem A Nagykáta és Vidéke Áfész azzal a kéréssel fordult a Pénzügyminisztériumhoz, hogy abból az Összegből, amit a lakosság a szeszfőzdékben előállított pálinka után, adóként fizet, juttassanak vissza valamennyit az üzemeltetőnek. A kérelemre nem érkezett válasz. Egyedül a Nagykáta és Vidéke Áfész öt főzdéje kishí- ján hárommillió forint adót szed be. és küld tovább. Az állampolgárt pedig csak addig lehet megadóztatni, amíg államilag ellenőrzötten főzeti ki a cefréjét. Ha megfosztjuk ettől a lehetőségtől, szinte kényszerítjük arra, hogy illegalitásba vonuljon, tevékenysége ellenőrizhetetlenné válik. Részint az következik ebből, hogy titokban főzött kis, vagy nagy mennyiségű pálinkája után egyáltalán nem fog adót fizetni, másrészt a zugpálinka — mert nem szakember állítja elő, s nem az arra megfelelő készüléken —, egészségre ártalmas is lehet. — önerőből képtelenek vagyunk megvásárolni, felújítani és üzemeltetni azt a főzdét — mondta Ulviczky József. Megkérdeztük a Vám- és Pénzügyőrség Pest megyei Parancsnokságának vezetőjét, Varga László alezredest, hány legális szeszfőzde van jelenleg Pest megyében. — Sajnos, egyre kevesebb. 1962-ben 122 volt, ma ennek a fele, 63 főzde üzemel. Megbeszélés Pár napja, szeptember 5-én leültek az érdekeltek Tápió- szőlősön, hogy döntsenek a szeszfőzde sorsáról. Nem ez volt az első megbeszélésünk, s nem is az utolsó. — Milyen eredményt hozott a legutóbbi találkozó? kérdeztük Kiss Lajostól, a nagy- kátai járási hivatal terme- lés-ellátásfelügyeleti osztályának vezetőjétől. — Sajnos, nem számolhatunk be jelentős előrehaladásról. Igaz, a helyi Űj Barázda Termelőszövetkezet hajlandóságot. mutat, hogy átvegye a főzdét, de az eladó fél részéről nem jelent meg a tárgyaláson olyan vezető, aki nyilatkozhatott volna a vételár és más részletek ügyében. — A termelőszövetkezet nem tart attól, hogy ráfizetéses lesz a főzés? _— Minél nagyobb a szeszfőzde kapacitása, annál kevésbé fenyeget annak a veszélye, hogy ez a tevékenység nem fizetődik ki az üzemeltetőnek. ★ Végezetül idézzünk fel néhány mondatot: A szeszfőzés állami monopólium. — Pest megyében két évtized alatt a felére csökkent a szeszfőzdék száma. j A hullott gyümölcs is érték; Ám ahhoz, hogy ne szűnjön meg teljesen a legális szeszfőzési lehetőség vizsgálat alá kellene venni néhány kérdést: Miért nem érdemes szeszfőzdét üzemeltetni? Elegendő pénz marcd-e a fenntartónál ahhoz( hogy ne csupán az alkalmazottak fizetésére és a felújításra fussa, hanem némi nyereséget is hozzon a vállalkozás? Nem növelhetnék-e azzal is jövedelmüket a boltok, szövetkezetek hogy átvennék, összeszednék a kiskert-tulajdonosoktól cefréjüket (úgy, ahogy megvásárolják a feles, leges gyümölcsüket is!) nehogy értékes pálinka alananvag menlen veszendőbe. Milliókról van szó. Pável Melinda
