Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
1980. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK WOT« « Kfurlaw G&ef&i/őn eiősxor / Erdészek kétnapos találkozója Fanrá$aóverseny a Csuxi-réien Az idén ünnepli fennállásának 113. évfordulóját az Országos Erdészeti Egyesület. Amint megtudtuk, kétnapos gazdag program várja ma és holnap, pénteken és szombaton az egyesület szokásos vándorgyűlésének résztvevőit. A helyszín megválasztásához az alkalmat az a körülmény kínálta, hogy kereken 30 évvel ezelőtt kezdődött meg a felsőfokú agrár szakoktatás Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. A házigazda A rendezvény házigazdája ez alkalommal a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság, amelynek területén eddig nem tartottak még vándorgyűlést. A többi között ezért is előzi meg nagy várakozás az eseményt, a szakközönség kíváncsi arra, hogy az utóbbi két évtized sikeres, szép és tanulságos, maradandó élményt adó összejövetelei után, hogyan tud megbirkózni a kényes feladattal a gazdaság gárdája. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes zászlófelvonással kezdődik a közgyűlés az Agrártudományi Egyetem aulája előtt. Az ünnepélyes megnyitó után a közgyűlés részvevői az aulában foglalnak helyet, ahol a főtitkári beszámoló, az ellenőrző bizottság jelentése, az egyesületi kitüntetések átadása jelentik a szokásos, előírt menetrendet. Az egyetemen elköltött közös ebéd után délután kétféle program kínálkozik az érdeklődők számára. Lóverseny, kirándulás Incsőn, a fafeldolgozó-üzem mögötti lőtéren például erdészeti lövőversenyt tartanak, de akik a másik elfoglaltságot választják, azok sem csalódnak, hiszen kirándulást szerveznek a rendezők a gödöllői arborétumba. sItt szakvezetés mellett megtekinthetők azok a kísérletek, amelyeket az Erdészeti Kutatóintézet munkatársai folytatnak. Holnap, szombaton reggel nyolc órakor lesz az indulás az egyetemről az incsői fafeldolgozó- és szolgáltatóüzembe, ahol Vári József üzemvezető tájékoztat a cég céljairól, munkájáról. Az üzemben 18 szocialista brigád dolgozik, s a városi közéletben számtalan esetben kitűntek önzetlen segítségükkel, társadalmi munkájukkal. A többi között ezért is fejezte ki elismerését a városi tanács a fafeldolgozó kollektívájának. A délelőtti kirándulás másik helyszíne a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti botanikus kertje. Déltájban mindkét helyről Galgamácsá- ra érkeznek az autóbuszok, a vadászháztól nem messze levő, festői környezetű Csuzi- réten csütörtöktől tartják a fakitermelő szakma legjobbjainak országos versenyét. Az állami és termelőszövetkezeti erdő- és fafeldolgozó gazdaságok több mint száz versenyzője különböző feladatokat hajt végre, meghatározott szabályok szerint. A versenyzőnek a sorshúzáson „kiválasztott” fát gépi fűrésszel kell egy meghatározott iránySMiéháxi égsxakák L Az első hosszú műszak Péji Pál, a Gemenc! Állami és Vadgazdaság dolgozója a két fakorongot 50 másodperc alatt vágta el. ba ledöntenie — lehetőleg minél közelebb a kitűzött cövek- hez. A darabolási ügyességi versenyek célja a takarékos feldolgozás. A vetélkedő részvevői — akik fejszét már a gallyazáshoz sem nagyon használnak — versengenek abban is, ki ért jobban az új technikához, a motoros fűrész szereléséhez, a lánc élesítéséhez. A gépesített rakodás, anyagmozgatás pontos és gyors végrehajtásával vetélkednek a darusgépkocsik és a csuklós traktorok vezetői. Hazánkban mintegy 14 ezer ember foglalkozik fakitermeléssel. A verseny jó alkalom az országos eszmecserére, a korszerű technológiák terjesztésére is. A szakmabeliek számára jelentős esemény, hiszen a legjobbak nagy nyilvánosság előtt részesülnek erkölcsi és anyagi elismerésben. A legsikeresebben szereplő versenyzők nemzetközi vetélkedésen öregbíthetik majd a magyar fakitermelők eddig is jó hírnévét. Idén bemutatják mesterségüket az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon is. Az eredményhirdetés szombaton délben a vándorgyűlés résztvevői részvételével lesz. Az öreg tölgyektől ölelt erdei tisztáson fölkészültek a vendégek fogadására. Fenyőfából ácsolt hangulatos étel-ital- ajándék pavilonokat állítottak fel. Főzőversenyt rendeznek, ökröt sütnek. Kirakodóvásár A jó hangulat kialakításához bizonyára az is hozzájárul majd, hogy kirakodóvásárt is terveznek a Csuzi-réten: kalapok, agancsok és fafaragvá- nyok várják a vevőket, akik válogathatnak a Galga menti népművészeti alkotásokból is. Külföldi vendégei is lesznek a vándorgyűlésnek, hiszen az Országos Erdészeti Egyesület, a hagyományoknak megfelelően meghívta bolgár, csehszlovák, lengyel, német, osztrák és szovjet partnereit is. Az erdészek rangos rendezvényére 800—900 vendéget várnak, akik közül a legbátrabbak a felsorolt rendezvényeken kívül egy TU—154-es gép fedélzetén sétarepülésen is részt vesznek. Részükre, valamint a hivatalos Novák György, a Zalai Erdőgazdaság dolgozója a kombinálit darabolást egy perc alatt végezte el. részvevők kísérőinek, családtagjainak külön társadalmi programot is szerveznek, megtekinthetik Gödöllő és Környéke néhány vadászati és idegen- forgalmi látnivalóját. — Halló! Hűtőház? : — Igen. — Kérem, kapcsolja az igazgató elvtársat! — Nem tudom, mert... És hiába próbálkoztak egész napon át. Másnap reggel megismételtem a hívást. — Nézze — kezdte Szabó József, a Dunakeszi Hűtőház igazgatója — nincs időm hosz- szas beszélgetésre. Magától is tudja, miért késett idén a gyümölcsérés. Írjon inkább az aratásról. Ezt a nyilatkozatot pedig halasszuk el. — Hallgasson végig. Szezon- munkásnak jelentkeznék. — ??? — hallhatóvá válik a csend, míg újból megszólal az igazgató. — Komolyan? Ha a jövő héten éjszaka jön, lesz munka rogyásig. Arról hallgatunk, hogy újságíró. Hétfőn tehát munkába lépek. Irány: az áruátvételhez A portán senki sem állja utam, mikor mondom, a személyzetire megyek. Gondozott sétányon vezet az út az irodákhoz. A lépcsőház falán a kiváló dolgozók fotói állnak bekeretezve. Közöttük az egyik Kovács Bertalanná, ő a személyzeti vezető, hozzá igyekszem. — Örülök, hogy dolgozni fog nálunk. Nem árt, ha friss szemmel látja a dolgainkat. Talán hasznunkra is lesz. Kezemben a szerződés. Egyhetes éjszakai munkára szól, délután hattól reggel hatig. Hétfő délután zsúfolt busz- szal érkeztem a dunakeszi tanácsháza elé. Onnan a Hűtőházig úgy tíz perc gyalogosan. Az irodai dolgozókat egy mikrobusz szállítja Budapestre és vissza, az állandó vidékiekért pedig egy másik, nagy jár. Még korai az idő. Acs Sándor főraktárnok, az éjszakai munka irányítója közli a beosztásomat. Az áruátvételnél van szükség rám, benn az üzemben. Nagy a forgalom — Hét elején mindig nagyobb a forgalom — jegyzi meg a főraktárnok. Így ma sok lesz a munka, összesen tízen vannak itt szezonmunkások: pedagógusok, két egyetemista és egy mérnök. A fülke csupa ablakból áll. A mérleget Rab Rétemé kezeli, aki egyébként tanítónő Dunakeszin. Másik társam Szabó Erika egyetemista, közgazdásznak készül. Ö szám-\ lázza a gyümölcs súlyát. Nekem az a feladatom, hogy a kiszámított tételeket az ötpéldányos mérlegelési jegyre írjam. Első ránézésre könnyűnek tűnik a feladat. Mindketten jól ismerik tennivalóikat, Szabó Erika már tavaly is itt volt, Rab Péterné pedig szinte törzsgárdatag, hiszen negyedik éve jön nyaranta. Hogy miért? — Minden évben kellett valamire a plusz pénz. Két gyermekem is van. Idén a lányom esküvője miatt dolgozom. Beszélgettünk, de a kezünk sem tétlen. Rab Péterné méri a gyümölcsöket, amelyek targoncástól kerülnek a mérlegre. Kívülről Bocsor János, csoportunk vezetője diktálja a tételeket. Bemondja a rekeszek számát, súlyát és a málna minőségét. Mert legtöbbször málna kerül a ládákba. Elvétve akad meggy vagy ribizli. Szlalom a targoncával Szabó Erika, aki a számológépet kezeli, már középiskolás kora óta itt dolgozik nyaranta. Vőlegényét, Nagy Zoltánt is ő csalta ide. így köny- nyebben múlik a fárasztó éjszaka. Kedvesen vigasztal, amikor a számlák kitöltésével bajlódom. — Nekem is újból kellett tanulnom, pedig tavaly is csináltam. Belejössz, meglátod. Igyekszem is mielőbb, nem szeretnék szégyent vallani. S még alig magyarázták el, még alig telt el az első óra, már is kocsisorok állnak a rampa oldalán. Csattognak a ládák, szaporodnak a málnahegyek. Az árut átadó számlái sorakoznak az asztalon. Fülkénk ritkán üres. Rab- nét és Szabó Erikát már ismerősként üdvözlik a szállítók. Egy-egy kedves mosoly teszi barátságosabbá a percet, meg tréfa is csattan. Néha pikánsabb mint illene, le kell inteni az ízetlenkedőt. — A Hűtőház 1971-ben gyümölcstárolásra épült — magyarázza a főraktáros. A 240 milliós üzem évente 100—200 vagon bogyóst képes befogadni. Ennek ellenére már 1973-ban 235 vagonnyit vettünk át. Azóta is mindig több kerül a hűtőterekbe a tervezettnél. — A csúcsforgalom arra is jó volt, hogy rájöjjünk, menynyire keskeny a rampa — magyarázza Bocsor János, most csoportvezető, de nappal a gyár biztonságtechnikai megbízottja. Ilyenkor a szűk hely, s az oldalt feltornyozott rakoncák alaposan próbára teszik a targoncások képességeit. Ügy szlalomoznak, hogy egy autóversenyző is megirigyelné az ügyességüket. Az irodaiak is A gyümölcsérés, az eper, a málna határozza meg minden évben, hogy mennyi segítséget vegyenek igénybe. Idén a késői érés miatt kitolódott a szezon. Az idénymunkásokat — a Hűtőház a 250 állandó létszámmal nem győzi a szezont — az ország minden részéből toborozzák. Ingyen laknak a Hűtőház melletti szállón. De nemcsak külső emberek jönnek segítségül, hanem a gyár nem fizikai állományában dolgozók is részt vállalnak az éjszaki munkában. Nem szűnik a motorberregés, a ládák csapkodása, a targoncák éles dudája. Olyan a rampa, mint egy csatatér. Csak annyi időnk van, hogy néha Budai Gabriella jóvoltából megigyunk egy feketét. A ládahegyek egyre tornyosodnak, s az asztalunkon felhalmozódnak a szállító szelvények. Az este még oly könnyűnek tűnő munka mind nehezebb. Az arcok egyre sápadtabbak, a szemek alján mélyülnek a kialvatlanság karikái. Kezem már-már görcsbe rándul, szemem előtt táncot járnak a számsorok. De csak nem akar hajnalodni. Még mindig sötét az ég alja, hiába nézzük az órát, nem virrad. Szalai Mária (Folytatása következik.j Mem eiékeié idegen Hamarabb megtalálják az utat rMmSmm A bíráló bizottság a darabolt fakorongok vtgásslkját méri. Halmágyi Péter felvételei Immár másfél esztendeje an- naK* hogy az MSZMP Budai Járási Bizottsága döntése alapján közös tsz-nagyközségi pártbizottság alakult a 4300 lakosú Pátyon: a 36 tagú területi alap- szervezet a helyi mezőgazda- sági üzem vezető politikai testületének irányítása alá került. A szövetkezetről, vagyis a Zsámbéki- Medence Tsz-ről. ezúttal csupán annyit jellemzésül, hogy termelési értéke meghaladja a 225 millió forintot, földjei három község határában találhatók. S ami talán a leglényegesebb, hogy a tsz a település egyetlen jelentős gazdasági egysége. Átvett jogkörök Milyen következtetések vonhatók le az eltelt időszak tapasztalataiból? Erre a kérdésre kerestük a választ a közelmúltban Pátyon. Döme Bélától, a tsz nagyközségi pártbizottság titkárától mindenekelőtt afelől tudakozódtunk, hogyan fogadták a szervezeti változások hírét a párttagok, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni az első hónapokban? — Bár hosszú évekkel ezelőtt kaptam feladatul a budai járási pártbizottságtól a községi alapszervezet munkájának segítését, figyelemmel kísérését, ez azonban csak a község-* politika ábc-jének elsajátítását tette lehetővé. Keveset, majdnem semmit sem tudtunk a község belső ügyeiről. Ez 1978 elején az új pártbizottság és a végrehajtó bizottság, tagjai számára meglehetősen sok gondot okozott. Akadt olyan tsz-ben dolgozó tisztségviselő kommunista is, aki nyíltan feltette a kérdést: Mire jó ez nekünk, hogy a gazdálkodás ügyes-bajos dolgain kívül most még az iskolaépítés terhét is a nyakunkba vesszük? A kezdeti időszakban ez a fajta szemlélet a másik oldalon, a községi alapszervezetben is fellelhető volt. Különösen a tanácstagjelölések kapcsán korbácso- lódtak föl a kedélyek. A közös pártbizottság ugyanis hatáskörébe vont néhány, a politikai szempontból fontos funkciót, így a leendő tanácstagjelöltek személyéről a pártbizottság mondott véleményt. Korábban ez az alapszervezet feladata volt. — Most már mindenben a tsz fog dirigálni? — hangzott el itt-ott, hozzátéve, ha eddig megvoltak bábáskodás nélkül, mi szükség'van most pártfogóra. Magasabb színvonalon Hogy a helyzet valójában milyen is volt a szervezeti változás előtt, arról kevesebbet beszéltek az elégedetlenkedők. A részletek ismertetése nélkül elég, ha csupán arra utalunk: gyéren látogatták a taggyűléseket, s bizony, a munka színvonala is jócskán elmaradt a követelményektől. Azóta javult a rendezvények látogatottsága, mi több, a pártbizottság éppen a községi alapszervezet politikai oktatását értékelte a legsikeresebbnek. Segítségére voltunk a kollektívának káderkérdésben is. Az alapszervezet új titkára a termelőszövetkezet dolgozója, nemrégiben fejezte be áz egyéves bentlakásos pártiskolát. — Az elmondottak szerint tehát a másfél év alatt sokat javult a községi alapszervezet munkájának színvonala. A település lakói azonban aligha kísérhetik figyelemmel ezeket a változásokat, a helyi politika eredményességét, a fejlődést sokkal inkább mérik azon: van-e elegendő tanterem, milyen állapotban vannak az utak. Együtt a faluval — Ehhez nem fér kétség. De a tekintetben sincs szégyenkeznivalónk. A Zsámbéki-Meden- ce Tsz aktív közreműködésével épült meg tavaly a nyolctantermes új iskola. A közös gazdaság ingyen bocsátotta a tanács rendelkezésére a telket, egy sor gazdasági épületet bontott le, és egyebek között a szövetkezet dolgozói szerelték be a villanyt. Amikor pedig kiderült, a pénzből csak egy, a tervezettnél kisebb méretű tornateremre futja, a tsz vállalta. hogy térítésmentesen elvégzi a többletmunkát — magyarázza Döme Béla. S mint ilyenkor lenni szokott. a pártbizottság titkára egyszemélyben volt építésvezető. segédmunkás és anyagbeszerző. Ezt már S. Nagy Imrétől. a községi tanács elnökétől tudjuk meg. — Hogyan látja az elmúlt másfél esztendőt? — kérdeztük ott- j áriunkkor az elnöktől. — Hamarabb megtaláltuk az utat a tsz gazdasági vezetőihez, könnyebben, gyorsabban szerzünk • gépet, jutunk munkaerőhöz, ha a szükség úgy kívánja. Ennek ellenére korai lenne végérvényes megállapításokat tenni a tsz-községi pártbizottság pátyi szerepére vonatkozóan. Az iskolaépítés minden energiánkat lekötötte. A közvéleményben az él: a termelőszövetkezet csupán kötelességének tett eleget.' Kevesen veszik észre, a közös párt- bizottság irányító, koordináló munkáját. A szervezeti változások eredményeképpen tehát erősödött a község és a szövetkezet vezetőinek egymás iránti bizalma. A Zsámbéki-Medence Tsz ma már nem előkelő idegenként gazdálkodik a térségben. A zárszámadási eredményeken kívül a községfejlesztési előterjesztések is olvasmányaivá váltak a szakembereknek. A párt-végrehajtóbizottságban ott találjuk a tsz és a tanács elnökét is, á tanács operatív testületébe beválasztották a pártbizottság titkárát. Többet várnak Nem vitás, a település lakói a jövőben többet várnak a közös pártbizottságtól. Például a titkár gyakoribb megjelenését a tanácsüléseken és érdemi hozzászólásokat, javaslatokat községfejlesztéssel kapcsolatosan. Erre a mostani nyugod- tabbnak látszó, a választásokat és a nagy beruházást követő időszakban adottak a feltételek. S arra is, hogy behegedjenek a változások idején az építkezés lázában kapott sebek. Ezt kívánja a közösség érdeke. A közösségé, amelynek tagjai közül egyre többen értik meg, a község csak a szövetkezettel együtt fejlődhet eredményesén. Valkó Béla
