Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-06 / 183. szám
Környezetvédők járőrben Sok gondot okozó felnőttek Zöld posztóból készült Cast- to-sapka a fejükön, karjukon karszalag, mellükön a Hazafias Népfront jelvénye. A jelvényen a fölirat: Környezet- védő Őrség. — Miért lehet fontos egy iskolaigazgatónak — egy város környezetének védelme? Rétvári Sándor, a 7-es (Vincellér utcai) iskola igazgatója: — Két iskolaigazgatás között néhány évet a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságán a környezetvédelemért dolgoztam. E munka szeretetét és fontosságát mentettem talán át az igazgatói székbe: nem mindegy, hogy gyerekeink milyen környezetben nevelkednek — értem alatta a tágabb, városi környezetet —, és hogy ők maguk környezetüket védő vagy éppen pusztító emberek lesznek-e? Ezért született meg bennem is a környezetvédő őrség gondolata — városi szinten. Hiszen környezetünkért, tisztaságunkért tenni csak közös erővel lehet. — Kik az őrség tagjai? — Százharminc hatodik osztályos diákot választottunk ki, hármas őrsökben közöttük osztottuk fel a várost. Feladatuk, hogy rendszeres ellenőrzéssel figyeljék és szükség esetén jelezzék a környezet védelmének — szükségét. Az őrség tagjait Sapkával, karszalaggal, jelvénnyel láttuk el; részükre emlékezetes avatóünnepséget rendeztük. Ezekkel a különbségekkel is azt akartuk hangsúlyozni : ezek a gyerekek vállaltak valami többletmunkát városukért. Szünidei dolgozók — Nincs jobb dolgotok, mint nyári szünidőben — dolgozni? Lenéző pillantást kapok kishitű kérdésemért. „Mi ezt a munkát önként vállaltuk” — mondják hárman szinte egyszerre. Az egyenkarszalag, jelvény messziről elárulja válaszadóim kilétét. Hárman: Császár Gábor és András (ikrek!), valamint Bach László a környezetvédő őrség tagjai. Június óta együtt járják ófalu egy részét. Gyors kupaktanács az iskola előtt: a Császártestvérek egyike (Bandi vagy Gabi?) főnöki szigorral dönt: végigmegyünk a Mecset utcán, föl a töltésen, a Római út következik, majd az ófalui templom oldalában a Molnár utca, ki egészen a téglagyári Duna-partig. A Mecset utca, ahogy a neve is mondja, a törökvilág emlékéhez vezet. Kétoldalt az árkokat vizsgáljuk, olyan is akad, amit rendben tartanak. A legtöbb azonban elhanyagolt. — Szóltok, ha rendetlenséget láttok a házak előtt? Császár Gabi (bizonytalanul): — Volt úgy, hogy szóltunk. — Es? — Azt mondták, hogy gyerekek vagyunk, ne avatkozzunk bele a fölnőttek dőlPOZITÍV « Milton A szokottnál csöndesebb ezekben a napokban a Művelődési Központ: a ház a nyarát tölti. A szünidőt csak egy-egy filmvetítés, disco töri meg, s az egyébként buzgón munkálkodó klubok programját most egyetlen szó helyettesíti: vakáció. Azon kevesek közül, akiknek a meleg nyár sem jeleni szünetet, egyik a Milton Klub: tagjai kérésére tartja fönn a csöndesebb napokon is programját. Hetente egyszer nyáron is összegyűjti tagjait: a város száznegyven hátrányos helyzetű emberét: vakokat, gyengénlátókat, s a velük emberi és klubközösséget vállaló egészséges embereket. A tagságnak a klubmunka nyári folytatására vonatkozó kérése egyben dicséret is: gazdag, szép programot nyújt egész éven át tagjainak a Milton. A három éve működő klub heti összejövetelei a nehezebb sorsú társak-" nak ad lehetőséget találkozásra, klubnapjaikra műsorokat, előadásokat szerveznek, s gyakoriak a közös kirándulások: a legutóbbi dunakanyari látogatás után a hét végén Eger és Mátra lesz az útirány, a hónap utolsó három napját pedig Becsben töltik a klubtagok. A kellemes hangulatú, szórakoztató klubnapok mellett jut idő a klubtagság erejéből komolyabb dolgokra is: rendszeresen találkoznak a város vezetőivel, s a meghívottak igazolhatják, hányféle kérdéssel kell ilyenkor szembe- nézniök! Mint legutóbb az ÉRDI HÍRLAP szerkesztőjének, akihez — elfogadva Miltonék kedves invitálását — két órán át záporoztak a kérdések. Szó került Ófalu helyzetéről, a Parkváros sorsáról, a viz ügyéről és a város szépítésének szükségességéről. Nem csupán válaszokat vártak, de rögtön megszívlelendő tanácsokat is adtak a klubtagok: okos, hasznosítható ötleteket. Ezzel is bizonyítva, hogy a Szabó János vezette Milton Klubba Érd életét és gondjait látó és értő emberek járnak. • y i # ATIU N I (a AT 1 V .-. ! Elmúlt számainkban többször is idéztük az Országos Építésügyi Szabályzatot, s bár nem vagyunk hívei az ismétlődő témáknak, most újra csak a jogszabályokra kell hivatkoznunk, annak is „A városkép- és kilátás védd em”- ről szóló 130. §-ára. Történt ugyanis, hogy fölfedeztük a minap: újabb üzletházzal (értsd: bódéval) gazdagodott Érd város központja: a templom előtti (volt) téren, a könyvesbolt (bődé) és a pecsenyesütő bódéja (jobb szó erre sincs) közé emelték, mint megtudtuk, egy kötődés új üzletét (mint fent: bódéját). Bizonyára idegen szemünk teszi, hogy nem tudunk betelni ezen ízlésromboló létesítmények látványával, bár a város mindent megtesz azért, hogy itt lakók és idegenek egyként szoktassák szemüket. A parkvárosi Bem téren gomba mód szaporodtak el ezek a költségeiben bizonyára olcsón, de a városképet földig romboló épületek; szabad teret kapott az effajta építkezés a szép Engels út elején, az országos főközlekedési útvonal mellett pedig már minden talpalatnyi helyet benőttek a bódék. Ellentmondva minden várostervezési, -építési, -szépítés! törekvésnek. Jól tudjuk: a szépérzék ütközik itt az ellátás szükségével, s hiba lenne sorainkból azt a következtetést levonni, hogy szépérzékünkért adjuk föl — az üzlethálózat fejlesztését. Csakhogy — és erre is akad példa — van az üzlettelepítésnek más módja is. Olyan, amely nem okvetlenül rontja az itt élők és a városon átutazók szemében a település látványát. S merthogy a szabályzatra hivatkoztunk az elején kérdezzük: az a bizonyos 130. § (ismételjük: a városképről és a kilátásvédelemről szóló) a bódékat engedélyező tanácsi hatóságra nem vonatkozik? gába. A fölnőttek dolgába, ezt mutatja a séta, más fölnőtt (a tanács szabálysértési hatósága) se nagyon tud beleszólni. Megyünk a töltésen, nézzük a Karinthy-megéne- kelte érdi erdőt és pironkodunk: ugyan hova vár erre a szeméttelepre turistákat ófalu népe? — Múltkoriban kitették a konténereket — magyarázza Bach Laci —, hát nem mellé öntögetik a szémetet? ■ Elmozdult kövek Ahol nincs szemét, ott van szennyvíz. — Fönn, a hegyoldalban kiöntik a szennyvizet — mondja a másak Császár, András —, aztán csordogálhat le a Római úton. Az egykori kastély oldalában emlékmű árválkodik: a szobor és az emléktábla 17. Lajos vészjós érdi pihenőjének emlékét őrzi. Az emlékmű kövei — bizonyára nem a maguk erejéből — kimozdultak helyükről, a szobor körül több a gaz, mint a virág. — Mi az iskolával néhányszor már rendbe hoztuk az emlékművet — mondja Bach Laci —, nem tellett bele sok idő, újra csak tönkretették. Érdemes hát ezért dolgozni?! Levegőbén hagyjuk a kérdést, mert ugyan lei adhatna rá választ? s egyébként is: Parkvárosban újabb őrs: Ancsán Judit és Molek Erzsébet vár a találkozóra. — Sok a gondotok? — Sok, főleg a felnőttekkel. Mert, ha gyereknek szólunk, az még csak-csak elszégyelli* magát. Volt olyan, aki visszabeszélt, de aztán, amikor úgy gondolta, hogy nem látjuk, fölvette a szemetet. De a felnőttek lekezelnek bennünket, s kétszer is meggondoljuk, hogy szóljunk-e nekik. Igaz, volt már olyan is, aki megköszönte a figyelmeztetést. A munka sikere — Mi lesz munkátok sikere? — A két Császár-fiú, Bach Laci és a parkvárosi leányok egy választ mondanak: ha egy kicsit is tisztább' lesz a város, nem dolgoztak hiába. Saját igyekezetük azonban kevés. Egy egész város törekvésé kell, hogy a tiszteletreméltó környezetvédők ne dolgozzanak hiába. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 26. SZÄM. 1980. AUGUSZTUS 6., SZERDA Változatok szabálysértésre Kétszázan fizettek gálánsán Diákköri emlék:' római jogi stúdiumunk klasszikus példája volt annak a főúrnak az esete, akt kedvtelésből végigpofozta a szembejövőket, s a rabszolgájával maga után vitetett pénzes zsákból gáláns módon helyben fizette ki a cselekményért kirótt büntetést — az egy-két as-t. Valamifajta modern rómainak tűnnek napjaink kedvtelésből „pofozkodói”: a szabálysértők, akik közül Érd városában az elmúlt évben majd kétszázan fizették gálánsán (vagy nem fizették) a büntetést. Hétszázan: jogosulatlan kereskedők, tankötelezettséget elmulasztók, becsületsértők, állattartási szabályokat megszegők és szemetelők, csend- és birtokháborítók. Hétszázan, akik révén kétes értékű eredményt vívott ki a település: legalábbis egy országos csúcsot szabálysértésben. FEGYELEM. — Fegyelmezett emberek az érdiek? Fogas Lajosné szabálysértési főelőadó: — Ha a szabálysértések alapján ítélem meg, akkor azt kell mondanom, hogy — nem. Hiszen a szabálysértések nagy része elkerülhető lenne az állampolgári fegyelem egyszerű megtartásával. A számok azonban azt mutatják: ennek a fegyelemnek sokan még híján vannak Érden. — Mit tehet a tanács? — Nevel: szép szóval, türelemmel magyarázzuk meg az elkövetőknek cselekedetük helytelenségét. Ha a szép szó kevés — és legtöbbször kevés — büntet. Ettől ugyan, a fegyelem nem javul, de nő az állami bevétel: a tavalyi félévi átlag 906 forintos büntetésével szemben idén 1700-as átlagnál tartunk. — Mi lehet a megoldás? Egy kérdés — egy felelet Megállók sorsáról Kérdez: Kenderesi Istvánná (Lenin u. 76.): — A Lenin úton lakók, utazók régi kívánsága: alakítsanak ki autóbuszmegállót a 80. szám körül. Kérésünk teljesítésére a jelölő gyűlésen ígéretet kaptunk, azóta azonban nem látunk változást, pedig a két megálló között viszonylag nagy távolság és a Texelektro Lenin úti részlegében járó sok dolgozó utazása szükségessé tenné egy közbeeső megálló kialakítását. Várhatunk-e az ígéret megvalósulására? Válaszol: Késő Géza, a városi tanács fejlesztési főmérnöke: — Az említett hely bejárása — műszaki vizsgálata, értékelése — megtörtént: a KPM szakemberei jóváhagyták a tervet. A megálló kiépítése most már csupán — anyagi kérdés. Ügy hallom, a Texelektro — dolgozói érdekében — szívesen segítene. Elfogadjuk a segítséget! S ha már megállókról van szó: gyakori kérdés a temetői megálló sorsa. Erről is hasonlókat tudok mondani: túl vagyunk a műszaki bejáráson, itt is csupán a pénzen múlik, mikor tudjuk megépíteni a leállósávot — főközlekedési útról lévén szó, ez kötelező! — és kialakítani a váróhelyet. Ahogy anyagi lehetőségünk nyílik erre, megoldódik a temetőbe járók és vele együtt a sportolni vágyók gondja, hiszen az új megálló a sporttelepre járók útját is megkony- nyítené. — Egy olyan, a közös érdeket szem előtt tartó általános szemlélet kialakulása, amelyet városinak mondhatunk. Ez az átalakulás azonban elsősorban a lakosságon múlik: hogyan nevelik, formálják önmagukat, egymást. Ehhez a fejlődéshez hosszú út vezet. EZ IS — AZ IS. Az elmúlt év hétszáz szabálysértése között a cseilskmények legkülönbözőbb változatait meg lehet találni. Sportnyelvein szólva: vezet á jogosulatlan kereskedés (és Parkváros), de alig marad el mögötte a tankötelezettség elmulasztása — és nem csupán a cigánylakosság körében! Gyakori a becsület- sértés (tanácsi előadó legyen a talpán, aki egy állításból és egy tagadásiból a becsmérlést tudja igazolni) és dívik a csendháborítás: nem egyedül a modern életű lakótelepen, de újabban a város csöndesebb üdülőterületein is. A régi és az új élet összeütközéséből mind gyakoribb az állattartás szabályainak megszegése, a szemét dolgát pedig már akár ne is említsük. A szabálysértés legújabb változata: a közterület foglalása a városban és egy a város adottságához (terület + lakosság) kapcsolódói cselekmény: a lakcím- és a bejelentési kötelezettség elmulasztása. BIRTOKHÁBORÍTÁS. — Sok a birtokháborítási ügy a városban? Kluták József, igazgatási főelőadó : — Több, mint amennyi egészséges lenne. Jó, az igaz, hatalmas a település, ötvenezer emberből kevés akad, akinek ne lenne gondja házzal, földdel. De talán éppen ezért kellene az állampolgároknak is nagyobb körültekintéssel eljárni — a saját ügyükben. Elemi kötelezettség volna, hogy egy ingatlanvásárlás előtt tisztázzák a tanácsnál a jogi helyzetet, mert egy zavaros jogviszony csak újabb zavarokat szülhet. Minimum lenne azt is elvárni, hogy megnézzék, hova építenek. Kirívó példa egy legutóbbi eset: egy tulajdonos perelte szomszédját, mondván, hogy az az ő telkére építette házát... — Ki pereskedik? — Kis túlzással azt mondhatom: mindenki. A legnehezebb dolgunk a családon belüli vitákkal van: hogyan tehetnénk mi, idegenek igazságot, amikor szülők és gyerekek, testvérek és nagynénik ölik sokszor tenyérnyi földért egymást? Aztán a szomszédviták: fél négyzetméternyi kertekért, centivel beljebb épített kerítésért. — Mit jelent a siker ezekben az ügyekben? * — Ha megelőzzük a vitát, vagy ha már erről lekéstünk, kiharcoljuk az egyezséget. Ez azonban a ritkább eset. A gyakoribb, hogy az ítélet csak olaj a tűzre és folyik tovább a pereskedés, most már a bíróság előtt. MONOLÓG. Dr. Benussi Silvió, a városi tanács elríöke: — Sajnos, nagyon sok tanácsunkban az oktalan vita. Számtalanszor jönnek az em- oerek olyan dologgal hozzánk amit elsősorban, nekik maguknak lenne érdekük és kötelességük megoldaná. Sokszor ők maguk is tudják: idegen, még ha tanácsi vezetőről van is szó, nem segíthet. Nem arról van szó, hogy tényleges gondokkal ne keressék meg a tanácsot, hanem hogy öncélú, egyéni- vitáikkal ne másokat terheljenek. Ha csökkenne a szabálysértések, birtokviták száma, talán a tanácsnak is több ereje jutna arra a munkára, ami való. ban a tanács dolga: KISZ-hírek Tábor és találkozó Három KISZ-Hírt hallottunk Szépe Józseftől, a KISZ városi bizottságának titkárától: Kombájnok a határban Kedvező aratói dobén nagy erővel dolgoznak a kombájnok a Benta- völgye Termelőszövetkezet földjein. Az öt NDK-gyárt- mányú kombájn munkája a téesz 391 hektár földjén várakozáson felüli betakarítást ígér. Kieső idő nincs, mert az alkatrész-ellátás zavartalan. „ -* j í : if** .. SS» '■ , xr — Befejeződött Sződligeten a városi KlSZ-vezetők hagyományos nyári vezetőképző tábora: tíz fiatal kapott mozgalmi munkájához elméleti útmutatást. — öten képviselték az érdi fiatalokat a moszkvai olimpián: a város öt KISZ-ese jó munkája jutalmául vehetett részt a sport legnagyobb versenyén. — Lezajlott a nyár kiemelkedő mozgalmi rendezvénye: Kilenc város — kilenc ifjúsága találkozó a Zala megyei Lentiben. A résztvevők megállapodtak: a legközelebbi rendező Körmend lesz. Érd a Körmendet követő két alföldi város után következik a házigazdák sorában. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN 0209-5467 (Érdi Hírlap) \ V
