Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-28 / 201. szám
1980. AUGUSZTUS 28., CSÜTÖRTÖK \J(írlap POSTABONTÁS 7 Várjuk leveleiket, címünk: Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 Segítség — postafordultával a Szerkesztői üzenetek Levelet kaptunk Ócsárol, Alberti Imre olvasónktól. Arról írt, hogy kaprot szeretne termeszteni, de minden igyekezete hiábavaló: a növények egy ideig szépen fejlődnek, de azután kipusztulnak. Felsorolta, milyen vegyszerekkel és műtrágyákkal kezelte a talajt, E milyen jelek fedezhetők fel az elpusztult növényeken. Arra kért bennünket Alberti Imre, válaszoljuk, miképpen lehetne megakadályozni a kaporpusztulást? Mivel mi nem vagyunk szakértők, nem adhattunk kielégítő választ a kérdésre. Megkérdeztük a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat mezőgazdasági termelésfejlesztési osztályát, tudnak-e tanácsot adni olvasónknak a kaportermeléssel kapcsolátban. Készségesek voltak, s felajánlották: ha elküldjük a levelet, sürgősen válaszolnak és megadják a kért felvilágosítást. Alberti Imre levelének másolatát elküldtük a HerbáriáE/sősegé/y Üllő nagyközségben van egy rendkívül forgalmas útkereszteződés, melynek közelében néhány nappal ezelőtt vörös kereszttel jelölt szekrénykét helyeztek el. Ä Pest megyei, a monori járási Vöröskereszt, a járási polgári védelmi parancsnokság és az egészségügyi szakszolgálat kezdeményezésénak, de attól tartottunk, hogy csak hetek múlva válaszolnak. Nagyon meglepődtünk ezért, amikor néhány nap múlva megérkezett a válaszlevél, amelyet —» mert a benne foglaltak mások számára is ta- núlságosak lehetnek — ismertetünk: A leírt kaporpusztulás okát látatlanban, a helyi körülmények ismerete nélkül meghatározni felelőtlenség lenne. Feltételezhető, hogy valamilyen növényi gombabetegség, talajfertőzöttség vagy esetleg túlvegyszerezés idézte elő a jelenséget. Javasolják, hogy a termelő vegyen friss mintát a beteg növényekből és közvetlenül a gyökérzetet körülvevő talajból egy ásónyit, s vigye el a Pest megyei Növényvédő Állomás kórtani osztályára (Budapest, XXII. Nagytétény, Batthyány utca 37.), ahol laboratóriumi vizsgálattal megállapítják a baj okát, s közlik a védekezés módját is. Mellékelten küldtek egy termesztéstechnológiai füzetet, amelyet eljuttatunk olvasónknak. A Herbária segítőkész volt. Postafordultával válaszoltak, pedig nem rájuk érkezett panasz. Alberti Imre nem nekik szeretné termeszteni a kaprot, tehát ebben a kérdésben nem voltak érdekeltek, mégis megadták a kért információt. Pusztán szívességből. tek, onnan pedig Perbálra irányították őket. Már úgy tűnt, itt sem érnek el eredményt, amikor a tanácselnök azt javasolta, nézzék meg még a temetőben levő hét szovjet sírt is. Az egyik előtt könnyezve álltak meg, rátaláltak édesapjuk sírjára. Hamarosan előkerült egy zsákocska, benne az otthoni föld, ezt rászórták a sírra és összekeverték a magyar földdel. Megható jelenet volt: harmincöt évig nem tudták, hol temették el édesapjukat, s most egyszerre ott álltak a sírjánál. A látogatók nem maradtak sokáig a községben, de megnyugodva mentek el, látták, hogy a sírokat gondozzák á perbáliak. Padányi Lajos Budakeszi Gondoskodás A dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet dolgozói nem feledkeznek meg nyugdíjasaikról. Gondoskodásukat szinte állandóan érezzük. A közelmúltban vasárnapi kiránduláson vettünk részt, autóbusszal vittek bennünket az ország különböző vidékeire. A dabasi I. kerület nyugdíjasai Hajdúszoboszlón voltak, a II. kerületiek pedig Cserkeszőlőre kirándultak. Sokan Balatonalmádiban üdülnek, egyhetes turnusokban váltják ott egymást az öregek és a fiatalok szeptember végéig. A kirándulások költségeit a termelőszövetkezet fedezte, még ebédet is vettek a nyugdíjasoknak. Jólesik nekünk a gondoskodás, hiszen régen, a mi fiatal korunkban nem volt lehetőségünk megismerkedni hazánk szépségeivel, s nagyon örülünk, hogy most, öregségünkre törődnek velünk, s kellemes napokat szereznek. Zsolnai Benedekné Dabas Áthelyezték Budaörsön, az északnyugati lakótelepen jelenleg mintegy 2500 ember él. Sokan Budapestre járnak dolgozni, s munkahelyükre a 40-es autóbusz- szal utaznak. Ennek az autóbusznak. évekig a Kötő utcában volt a végállomása, elég távol a lakóteleptől. Aki utazni akart, hosz- szú utat kellett megtennie a végállomásig, ezért a lakótelepiek azt kérték, helyezzék át a végállomást. A kérést a nagyközségi tanács illetékesei indokoltnak tartották, s felvették a kapcsolatot a Budapesti Közlekedési Vállalattal, A tárgyalások eredményeképpen 1980. augusztus 1-től a 40-es autóbusz végállomása átkerült lakótelepi Lévay utcába. Az áthaladó autóbuszok megnövelték a forgalmat, ezért nagy feladat vár most a pedagógusokra és a szülőkre: a gyerekek figyelmét fel kell hívni a KRESZ betartására, a balesetek megelőzése érdekében. Lénárt József Budaörs Képeslapgyűjtők Hosszú évek óta foglalkozom képeslapok gyűjtésével, de sajnos, ez ideig kevés gyűjtőtárssal ismerkedhettem meg. Néhányan létrehoztuk a Képeslapgyűjtő Szakosztályt, de mivel a Fővárosi Művelődési Házban kaptunk helyet, tagjaink budapestiek. Havonta egy alkalommal tartunk összejöveteleket, ahol szakmai beszélgetéseket folytatunk, s képeslapokat cserélünk. Jó lenne, ha bekapcsolódnának más gyűjtők is, azok, akik nem a fővárosban élnek, de havonta egyszer el tudnának jönni összejöveteleinkre — bizonyára több százan hódolnak Pest megyében is ennek a hasznos hobbinak, amely fejleszti aZ esztétikai érzéket és bővíti a honismeretet Juhász Árpád Sopron Tűzoltóink Nemrég tartotta szokásos közgyűlését a szigetszentmik- lósi önkéntes tűzoltó egyesület. Meghívták a pártoló tagokat is, hiszen napjainkban nagy szükség van a lakosság segítségére: új tűzoltószertár épül a községben, most a külső és belső vakolás következik. Minél előbb el kellene végezni ezt a munkát hogy ne legyen akadálya a november hetedikére tervezett átadásnak. A tűzoltóegyesület vezetősége arra kéri a lakosságot! hogy társadalmi munkával járuljanak hozzá a szertárépítés befejezéséhez. Szalai János parancsnoknál jelentkezhetnek a segítőkész szigetszentmiklósiak, a kisiparosokra is számítanak. örülnénk, ha minél többen felajánlanák munkájukat, s az üzemek és vállalatok támogatására is szükség lenne. Vöő Imre Szigetszentmiklós Sz. J., Maglód: A levelében felvetett kérdésekre hamarosan levélben válaszolunk, addig türelmét kérjük. K. J.-né, Nagykáta: Ha a földhivatal újra kimérte a teliket és a réginél kisebb területet jelölt ki, akkor talán nem önöket rövidítették meg. hanem önök használtak nagyobb telket eddig, mint amekkora a tulajdonukban volt. Elmegyünk Nagykátára és a helyszínen győződünk meg arról, történt-e szabálytalanság. S. J., Tápiósáp: Árról nem ír, hogyan került ön a szokolyai táborba — talán tánióságiak is végeztek ott munkát? H. L., Göd: Közlekedési tapasztalatairól ír. arról, mennyi felelőtlen járművezetővel találkozik az esti és az éjszakai órákban. Megnyugtatjuk: az illetékesek nem tétlenkednek, tartanak éjszakai ellenőrzéseket, s a száguldo- zókat a késői órákban könnyebb is kiszűrni, hiszen olyankor már kisebb a forgalom. N. K.-né, Csemö: Panaszát továbbítjuk s választ kérünk arra. miért csak tíz év múlva kaphatnak lakást. Bár annyit már most is mondhatunk: a tanácsi bérlakásokra mindenütt nagyon sokan várnak, s bizony türelemre van szükség, míg sorra kerülnek. D. F., Monde: Érdelődtünk a gyömrői sütőüzemben, s a következő felvilágosítást kaptuk: még egyszer sam fordult eló, hogy félig sült kenyér került volna az üzletekbe, emiatt ugyanis még nem küldtek vissza árut. Tapasztalatunk szerint néha előfordul. hogy a kenyér rosszabbul sikerül, de általában nem lehet ok panaszra. Maradj meg ilyennek! Vrbán Sándor társadalmi tudósítónk az ötvenes években került kapcsolatba lapunk elődjével. Az azóta eltelt csaknem harminc év alatt rendszeresen jelentkezett ornitológiái témákkal, ezen belül is különösen sokat írt a madarak viselkedéséről. Nemegyszer hívta fel a Pest megyei Hírlap olvasóinak figyelmét olyan madárfajtákra, amelyek kipusztulófélben voltak, s társadalmi összefogással, törődéssel kellett megmenteni őket. Levelei mindig újabb ismeretekkel gazdagítanak bennünket, hiszen érdekességekről ír, számtalanszor vette fel a harcot a tévhitek ellen, nehogy egy-egy hasznos madarat üldözzünk, pusztítsunk, azt gondolva, hogy kártevő. 1923-ban született, szlovák és német anyanyelvű szülők gyermekeként, akik arra nevelték, hogy jól kell beszélnie annak az országnak a nyelvét, ahol él. Agráregyetemet végzett, de mert vonzódott a fizikai munkához, földművesként dolgozott sokáig. Egészsége azonban megromlott, ezért pedagógiai pályára lépett. Tanítványai szerették, a régiek közül sokan keresik fel ma is, felnőtt fejjél tanácsot kérnek tőle. Több nyelvet beszél, társadalmi aktivitása szinte határtalan: tagja a Pest megyei Természetvédelmi Bizottságnak, a Magyar Biológiai Társaság didaktikai és állattani szakosztályainak, galambtenyésztő egyesületet alapított, az iskola- televíziós műsorok szerkesztésében és összeállításában is részt vett, szakköröket vezetett, nyelvet tanított, s Pilisben ő kezdte meg a madárvédelmi munkát, fészekodúk telepítésével. Jelenleg a tahl- tótfalui Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet tagja: kertészkedik és állatokat nevel. Első írása 1941- ben jelent meg az akkori Pesti Hírlapban. Felhívás volt, minden érettségiző diákhoz szólt a javaslat: a bankettre szánt ősz- szeget ajánlják fel az árvíz károsultaknak. Nem talált követőkre... Egyik tanára akkor csak annyit mondott Urbán Sándornak: Becsületes elgondolás íratta veled ezt. Maradj meg ilyennek! re két évvel ezelőtt a monori benzinkútnál és Maglódon, szintén a benzinkútnál' alakítottak ki elsősegélynyújtó helyeket, s az eltelt idő azt bizonyítja, hogy gyakran óriási segítséget jelent a hozzáférhető gyógyszer és kötszer. A szekrényt minden bajba jutott kinyithatja, s a benne elhelyezett felszerelést használhatja, cserébe csupán azt kérik a szekrények gazdái, hogy az eseménynaplóba vezessék be, ki, mikor és mire használta a gyógy-, illetve kötszert. A monori járás területén jelenleg három ilyen elsősegélyhely áll az arra rászorulók rendelkezésére, s a jövőben a járás más nagyforgalmú csomópontjain is hasonló szekrényeket helyeznek el, hiszen a segítségnyújtásból sosem elég. Gál Jenő Monor Látogatók Perbál mindössze kétezres lakosú kis község. Az itteniek szeretik a szépet, sokat törődnek környezetükkel. Nemcsak a kerítéseken belül láthatunk virágoskerteket, hanem az utcákon is. A műemlék templom körül nagy parkot alakítottak ki, itt áll a magyar és a szovjet hősök emlékköve, s itt pihennek a község felszabadításáért elesett szovjet katonák. A sírokra tavasztól őszig mindig kerül friss virág. Nemrég látogatók érkeztek Perbálra. Az elesettek sírjaihoz mentek és minden feliratot elolvastak: a Szovjetunióból jöttek, hogy megkeressék édesapjuk sírját. Napokig Komárom megye községeit járták, aztán Piliscsabára kerülÁtöröklött szívügyeink Üzen a múlt jelennek, jövőnek Tárnok község közepén, a bekerített, iákkal beültetett kis téren tavaly rnég állt egy emlékmű. Nem volt fényűző: sóskúti kőből készült, s az idő bizony már eléggé meg- koptatta, az Árpád 396 felirat is egyre olvashatatlanabbá vált. Helytörténeti jelentősége mégis nagy, hiszen csaknem száz évvel ezelőtt, az 1896-os millenniumi ünnepség alkalmából emelték az akkori tárnokiak. A falu öregei nagyszüleik elbeszélései alapján úgy tudják, hogy az emlékmű építésekor egy üveget helyeztek el az alapban a régiek. Iratokat tartalmazott, üzenetet az utókornak. 1979. novemberében lerombolták az emlékművet, azóta a kövek szanaszét hevernek, semmi jel nem mutat arra, hogy újra fel akarnák építeni — erről adott hírt egy ismeretlen levélíró Tárnokról. Ez a műemlék falunk dísze volt — írja. Még mindig nem késő, meg lehetne menteni az emlékművet! Útban volt — Miért rombolták le az emlékművet? — kérdeztük Rozsnyai Mihálytól, Tárnok község tanácsának elnökétől. — A budai járási Áfész, áruházat épít azon a helyen, az emlékmű útban volt. Az építkezés kezdetekor sürgősen el kellett onnan távolítanunk, olyan rövid idő állt rendelkezésünkre, hogy képtelenek voltunk áthelyezni máshová. A kövek most is a helyszínen vannak, csak kicsit távolabb az építkezés területétől. — Az eltelt több mint fél év alatt, miért nem állították helyre? — Áz emlékmű köveinek többsége annyira tönkrement, hogy ki kell cserélni. Szerencsére ez nem okoz gondot, mivel olyan kőről van szó, melyet a szomszéd községben bányásznak. A központi rész megmarad, de a kőfaragó, akit a helyreállítással meg- biztunk, azt is felújítja, hogy színe ne üssön el a többitől. Palackposta — Mikor és hová helyezik át az emlékművet? — Október 15-ig a kőfaragó elvégzi a szükséges munkát, s az építmény végleges helyére kerül: ugyanazon a téren marad, de az épülő áruház miatt néhány méterre a régi helyétől. — A tárnokiak véleménye szerint 1896-ban iratokat helyeztek el az emlékmű alatt. Igaz ez? i— Igen — válaszolta Rozsnyai Mihány, s egy dossziét tett az asztalra. — Az emlékmű alatt, egy mélyedésben régi borospalackot találtunk. A benne levő iratokhoz sajnos csak úgy férhettünk hozzá, hogy az üveget össze kellett törni. Ezek a papírok voltak benne. Hártyapapírra írt, hétoldalas jegyzőkönyvet vett elő az irattartóból. Kézzel rótták a dőltbetús sorokat. A jegyzőkönyv első sorai: Felvetetett Tárnokon, a millenniumi dísztéren a képviselő testület által, 1896. május hó 17-i napján délelőtt tíz órakor megtartott ezredéves ünnepi díszgyűléséből. Népünnepély Ezután felsorolja a jelenlevőket, a virilis (nagyobb földbirtokkal rendelkező, ezért öröklött jogú) és a választott képviselőket, póttagokat és esküdteket, majd Lauturner Ignác községi jegyző ünnepi beszéde következik. — Az iratban felsoroltak közül nem egynek ma is Tárnokon élnek a leszármazottaik, s számukra különösen érdekes ez a jegyzőkönyv — jegyezte meg Rozsnyai Mihály. A jegyzőkönyv írója, Pelcz- ner Mihály plébános, nemcsak a díszgyűlést örökítette meg, hanem az egész napos ünnepély minden részletét. Hársfákat ültettek Árpád és a hét vezér emlékére, négy hársat pedig négy nagy történelmi személyiség nevével ültettek el az alsó iskolánál: Szent István. Szent Imre herceg, Szent László és Mátyás király emlékét hivatottak őrizni e fák. mert az ünnepelek megítélése szerint ők tettek legtöbbet nemzetük fennmaradásáért. Az ünnepélyen iskolások adtak műsort, s az egybegyűlteik közösen énekelték el a Himnuszt. A népünnepet Berkipusztán rendezték meg. egy fellobogózott. feldíszített térségen, ahová lovas bandériummal. zászlók alatt, zene- és énekszóval vonultak ki. Me* SPSS'Si y%rr it- ‘' _ - . • — net közben újra elénekelték a Himnuszt, sőt a Szózatot is. Vidáman telt az idő, különféle versenyeket rendeztek, volt táncmulatság és gyermekek m&gozsonnáztatása, este pedig tűzijátékra került sor, mely a jegyzőkönyv szerint elég jól sikerült... Maradandó A jegyzőkönyv utolsó oldalán választ kapunk arra is, miért létesítették az emlékkövet Árpád nevével a honfoglalók emlékére ültetett nyolc hársfa közötti térségen. Hat tárnoki képviselő saját költségén emlékkövet állított, mely az 1896-os millenniumi megemlékezésről ad hírt az utókornak, s azt is hirdetnie kell, hogy ű2 itt élő tót ajkú lakosság valláskülönbség nélkül, minden párt és politikai színezet mellőzésével igaz magyar szívbői ünnepelte meg a haza, a nemzet ezredéves, önálló fennállását. — Mi lesz a jegyzőkönyv sorsa? — kérdeztük Rozsnyai Mihálytól. — Az eredeti példányt és egy róla készült fénymásolatot az újjáépített emlékmű alapjában helyezünk el. Egy fénymásolati példány a község helytörténeti gyűjteményébe kerül, ahol az érdeklődők megtekinthetik. ★ Kedves tárnokiak, akik nem tudtak a tervekről és a palackról, csak az emlékmű szerteszét heverő köveit látták, s aggódtak érte, féltek, hogy talán ebek harminoadjára jut... Lám, nem herdálják el a múlt örökségét, hanem október 15- ig újra felépítik az emlékművet, s a köveket az alattuk levő régi iratokkal együtt tovább örökítik az eljövendő nemzedékeknek. Fável Melinda
