Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-26 / 199. szám

Jl PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 26., KEDD Petőfi Termelőszövetkezet Három heti aratás Kartaion Mi volt a bő termés titka? Katona Mihály, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet műszaki főágazatvezeiője azok közé a mezőgazdasági szak. emberek közé tartozik, akik a magángazdálkodás idején még gyerekek voltak, és szinte ' csak elbeszélésekből, tanulmányaikból ismerik az egykori aratások szerszámait: a kaszát, sarlót, a fenókövet. De nem' ismerik azt az em­bertelen robotot sem, amelyet azért végeztek a falvak lakói, hogy a iamrában tudják az Életet, a Kenyérnekvalót. A halk szavú, csendes fia­talember egyik irányítója volt az 1621 hektár őszi bú­za és a 120 hektár tavaszi ár­pa betakarításának. A kom­bájnok, szállítóeszközök mű­szaki állapota, az esetleges meghibásodások gyors javítá­sa, az üzemanyagellátás zavar­talansága elsősorban az ő vállát nyomta. — Izgalmas napjaink, óráink voltak — mondja, most már a nagy munkák után. — A kedvezőtlen, esős időjárás miatt csak megkésve, július 21-én kezdhettük az aratást és augusztus 16-án végez­tünk. Hogy ez alatt a jó há­rom hét alatt mennyi izga­lommal küzdöttünk, mennyi dühös káromkodás hangzott el és hányszor csoportosítot­tuk át a gépeket, módosítot­tunk megtervezett feladato­kat, ma már nem tudom el­mondani, de valami nagy, nagy akarással és odaadással sikerült elvégezni ezt a mun­kát. Tíz E 512-es gabonataka­rító kombájn’; zúgott naponta 13 órán át, mért nyújtott mű­szakban dolgoztunk. Szakmai tanácsok Ember, gép és a jól meg­művelt föld, valamint a fej­lett agrotechnikai módszereit alkalmazása végül legyőzte a kedvezőtlen időjárás által okozott nehézségeket és a já­rás egyik legnagyobb gabona­termelő szövetkezetében nagy. szerű eredmények születtek. Erről tanúskodnak a kimuta­tások: — Így igaz. 765 vagon ősZi búzát és 42 vagon tavaszi ár­pát takarítottunk be. Hogy mi a jó átlagtermésnek a titka? Ezen a területen borsó volt az előző évi vetemény, szervestrágyát kapott a föld, időben vetettünk és tiszta ve­tőmagot használtunk. Katona Mihályt többször láttam a termelőszövetkezet Bagón felépített gépműhelyé­ben, amint gépjavítókkal, gépkezelőkkel beszélgetett. Szakmai tanácsai, megjegyzé­sei, észrevételei mindig ba­ráti beszélgetésre emlékeztet­tek. — Ma nincs olyan munka a termelőszövetkezetben, amely nélkülözhetné a gépet és a géphez értő embert — véle­kedik. — Az az igazság, hogy napjainkban jól gazdálkodni csak teljesen gépesített gaz­daságban lehet. Mi még ettől távol vagyunk, s ezért is fokozott a felelőssége a gépet kezelő embernek. Látható az az átrétegződési folyamat, amely szövetkezetünkben fo­lyik. A gyalogmunkásokat, ka­pásokat felváltják a gépkeze­lők, szerelők. Ezért is kell nagyon megbecsülni a mező­gazdasági üzemek műszaki gárdáját. — Az aratás ideje alatt voltam a határban — vetem közbe —, s láttam, hogy a kombájnosok valóban em­berfeletti munkát végeztek. Másfél műszak a gép kabin­jában! Állandó figyelem, köz­ben izzasztó hőség és izgató por! — Aki erre vállalkozik,' az megérdemli az erkölcsi és anyagi elismerést. A kombáj­nosok részére háziversenyt hirdettünk, amelyben vala­mennyi kombájnosunk részt vett. Kádár András teljesít­ménye 120, Hernádi Lajosé, Bárány Bertalané, Peterson Jánosé egyaránt 107, Pálya Antalé 92, Basa Andrásé 87 vagon volt. A többiek sem sokkal maradtak el az elsők mögött. Együtt a gépekkel — Az az igazság, hogy egy óra kiesés is meglátszik a teljesítményen, s ezért kell az állásidőket a minimálisra csökkenteni. Ezért, mivel a kombájnos elsősorban arat, saját műhelykocsink járta a határt. Tőkési Sándor, Tóth László, Száraz Miklós szerelők a kenyércsata idején kora hajnalban indultak munkába és csak késő este értek haza. — Ugyanilyen keményen dolgozott az üzemanyagszállí­tók csoportja, tagjai minden kombájn után a helyszínre vitték az üzemanyagot. Szük­ség volt a szállítók helytállá­sára is és bizony kellett a két, őket irányító munkatársunk figyelme, hozzáértése. Kalmár Gábor és Kustra Pál igazi, mindent tudó diszpécsere volt ennek a munkának. Nincs pihenés A nagy feladatok szervezése, végzése közoen sem feledkez­hetünk meg az emberről. A védőital és a szomjat oltó gyümölcs ugyanúgy eljutott at aratást végzőkhöz, mint a bőséges ebéd. — Most sem pihennek az emberek. Készülnek a 451 hektár napraforgó és a 650 hektár kukorica betakarításá­ra. Javítják a gépeket, sze­relik az adaptereket. A gépműhelyben látom, végzik a dolgukat, mert a rájuk váró munka semmivel sem lesz könnyebb annál,- amit mindennapi kenyerün­kért folytattak. F. M. Közösen szervezték Két jelentős tanácskozás kezdődik ma, kedden a gödöl­lői Agrártudományi Egyete­men. Mint már beszámoltunk róla: a mezőgazdasági anya­gok fizikai tulajdonságainak kutatásával foglalkozó hazai és külföldi szakemberek az anya­goknak a termeléstechnoló­giákra gyakorolt hatását vizs­gálják. Tanácskozásuk három­napos lesz, s kilenc órakor kezdődik. Ugyancsak ma, tizennégy órakor nyitják meg az egyete­men a Gépipari Tudományos Egyesület anyagvizsgáló szak­osztálya, a Magyar Kémikusok Egyesülete, valamint az Orszá­gos Bányászati és Kohászati Egyesület közös szervezésében a XXIII. magyar színképelem­ző szemináriumot. A tanács­kozás rendkívül szerteágazó tárgyköröket ölel fel, ipari és mezőgazdasági vonatkozásai egyaránt vannak. A színkép- elemzésekkel régebben jósze­rével csupán a fémötvözetek vizsgálata folyt, ma már azon­ban a biológiai kutatásokban a nyomelemek, továbbá a szerves és szervetlen vegyüle- tek elemzésében is hasznosít­ják. Az> Agrártudományi Egye­tem kémiai tanszékén csak­nem tíz éve folytatnak ilyen módszerrel vizsgálatokat, fő­ként a nitrogén nyomjelzésáre fejlesztettek ki új eljárásokat. Ez a tanácskozás négynapos lesz, pénteken zárul. Ünnepeit a szadai pávakör A hét végén ünnepelte megalakulásának ötödik évforduló­ját a szadai pávakör. A jubileumi ünnepségre, amelyen köl­csönösen köszöntötte egymást a pávakör és a község lakossá­ga, meghívták a kerepési, a hévízgyörki, a galgahévra, a veresegyházi és a zsámboki kórusokat. Nagy sikert aratott a közös műsor, amelyen részt vett Vas Lajos karnagy, a Röpülj Páva mozgalom elindítója is. Képünkön a jubiláns együttes. Czangár Gyula felvétele Nyári Galga Kapa Elveszett a szép trófea Jutalom a sportszerűségért Lejátszották a Galgamácsai Tsz tömegsportbizottsága ál­tal szervezett Nyári Galga Ku­pa kispályás labdarúgótorna helyosztó mérkőzéseinek visz- szavágóit. Az eredmények: 1—2. helyért: Galgamácsai Kiskút SC I.—Váckisújfalu község 8-4. 3—4. helyért: Vác- egresi KISZ, Lakatosüzem ve­gyes— Galgagyörki KSK 3-0. 5 —6. helyért: Galgamácsai SE ifi—Galgagyörki ifi 0-3. 7—8. helyért: Galgamácsai SE öreg­fiúk—Állami Gazdaság Me- dosz 3-0. 9—10. helyért: Galga­györki öregfiúk—összefogás KISZ, Medosz vegyes 0-3. A torna végeredménye: 1. Galgamácsai Kiskút SC I, 2. Váckisújfalu község, 3. Galga­györki KSK. A díjkiosztón, sajnos, a kupagyőztes kupa nélkül maradt, mert a tavalyi védő Galgagyörki KSK csapa­ta, elvesztette a trófeát, s nem tudta továbbadni. Hanyagsá­gukért nem érdemelnek dicsé­retet! Az első három csapat plaketteket, könyvjutalmat és okleveleket kapott, s megju­talmazták a játékban, sport- szerűségben kitűnt játékoso­kat is. Elismerést kaptak a leg­jobb játékvezetők: Harcos György, Pesti László, Móricz Máté, Korcsek László. Megju­talmazták a szervezőket, a tár­sadalmi sportmunkásokat, el­ismerésben részesült: Lakatos Tibor, Czibere Imre, Király Kálmán, Kiss Attila, Gyarmati József, Boromissza Károly, Kecskés Szabolcs, Borna Ist­ván, Majer Pál és Kurucz Já­nos. A tömegsportbizottság ’már készül az őszi kispályás labdarúgó-bajnokságra. Vasárnapi mérkőzések Korszerű pálya Mogyoródon A vasárnapi forduló kiemel­kedő eseménye volt, hogy a já­rási labdarúgó-bajnokságban a mogyoródiak új környezetben, az augusztus 20-án felavatott nagyszerű sportlétesítmény­ben fogadják a Valkó csapa­tát, Ez, s a többi mérkőzés — amelyek közül kiemelkedik a Amerikából jö'fek Keveset tudtak a régi hazáról Szeretek együtt lenni azok­kal, akik kenyerük javát meg­ették, akik évtizedeket hagy­tak a hátuk mögött. Szeretem hallgatni, amint az asztalra könyökölve száll ajkukról a szó az életről, régi aratásokról, krampácsoiásokról, sorozások­ról, lövészárkokról, cselédke­nyérről, fényesre kopott ka­szanyélről, szikrát hányó ka­lapácsról, téli pincézések csen­des-víg nótázásairól. Szeretem hallgatni az el­szállt évek tapasztalatokat adó értelmét, és csodálom a ma is vállalt munka örömet adó büszkén hangzó szavait, ami­kor már-már dicsekszenek az alig győzött tennivalók soka­ságával, a fóliák hőségével, a fagyoktól nagykabátba bugyo- lált palánták növekedésével, az évenként utolsónak vélt gyümölcsfaoltás termést hozó ígéretével. Szemükben ott ragyog a bi­zonysága, hogy olyan világban élték le életüket, mely mél­tatlan volt hozzájuk, s ott csil­log ezekben a szemekben an­nak felismerése is, hogy meg­változott életük — ha késve is — mégis ezernyi örömet ho­zott számukra. S tudják — ha csak ritkán mondják is —, hogy életük végefelé sikerült megérkezniük az értelmes élet­hez. Űttörő nyomkeresőknek, krónikaíró KISZ-eseknek, muzeológusoknak, népműve­lőknek, pedagógusoknak, ta­nácsi alkalmazottaknak, min­denkinek, akire embereket bíztak, egy végtelen hangsza­laggal kellene a távozásra ké­szülődök között járni; s meg­örökíteni azok szavait, akik még láttáik és szenvedték mindazt, melyből ma minden gondolatunk ered. Három testvér Harmincadmagammal ülök a szőlőhegy bő termést ígérő zöldjében a még dédapám ül­tette, fölénk sátrat borító dió­fa lombjai alatt. Beszélgetünk, ünnepelünk és várunk. Vár­juk a Dudás testvéreket, akik még az első világháború előtt szüleikkel együtt menekültek el a faluból, az országból, és választottak maguknak új ha­zát a messzi Philadelphiában, Amerikában. Rokonaik kíséretében meg­érkezik Dudás Mihály 82 éves, Dudás István 73 éves és Dudás Margit 66 éves amerikás ma­gyar. — Olyan, mintha tegnap mentünk volna el — mondja kézfogás közben Dudás Mi­hály , pedig tizenhárom éves koromban indultunk a messzi útra. Öcsém akkor volt egy­éves. Leánytestvérem már más csillagzat alatt született. A vendéglátók csodálkoz­nak, hogy a három testvér mi­lyen tisztán, szépen és enyhe palóc dialektussal beszél ma­gyarul. — Otthon mindig ma­gyarul beszélünk. — Érződik, most is élvezik a magyar szó ízét, szívesen és örömmel be­szélnek. — Jövünk az úton — mond­ja a legidősebb —, Lipták Bo- riska rám kiált. — Te mit ke­resel itt, Dudás? Ennyi sok­sok év után megismert. Nagy­szerű érzés. Hogy miért csak ennyi év után jöttünk haza? Nekünk nagyon meg kell gon­dolni, hová tesszük a dollárt. Ez volt az egyik ok, a másik meg az, hogy nem sokat tud­tunk a régi hazánkról. A pro­paganda igyekezett elhitetni velünk, hogy itt. nagy a sze­génység, a nyomorúság. Köny- nyű dolguk volt, hiszen gye­rekkori élményeim is segítet­tek. Emlékeztem az uraságra, a gyerekmunkára, a kenyér- telen napokra. Egyet, mutatóba — Ma is számban érzem a reggelire fogyasztott avas zsír­ral rántott leves ízét, a falak­ba beégett sültkrumpli fojto­gató illatát, a vertfalú ház szegénységét. A múló évekkel együtt egyre nőtt azonban a vágyam, hogy mégegyszer vé­gigmehessék a falu főutcáján őrtálló akácfák alatt. Lesz, ami lesz, mondtam, hazajö­vünk! — Egy hónapja járjuk az országot. Harmadik napja él­vezzük hévízgyörki rokonaink vendéglátásának nábobi gaz­dagságát. Tudtam, hogy a szülői házat nem találom, de keresni akartam egy olyan földbe süly- lyedt, vakablakos vályog vis­kót,' amilyent elhagytunk. Vé­gig mentünk Túrán, Galgahé- vízen, Hévízgyörkön, Bagón, amíg találtunik egy hasonlót. Lefényképeztük, filmet készí­tettünk róla. Bekéredzkedtünk, hogy testvéreimnek megmutas­sam a diikicset, s üldögéljek a kemence padkáján. Heverő volt belül, meg fotel. Szólt a rádió. Ünneplőbe öltözve A hallgatók nevetnek, s a kortárs Zmák János megjegy­zi : — De ez nem baj, ugye, ko­mám! Az asztalra Csípős pörkölt kerül. A poharakban sör és bor csillog. Hosszú a csend. — Szeretnénk sokszor ide jönni. Szeretnénk sokszor hazajön­ni. Mert nekünk ez a kopott gúnyáját levetett, ünneplőbe öltözött falu a hazánk. Hallgatom az áradó beszél­getést, az emlékeket idéző sza­vakat, s arra gondolok, milyen jó együtt lenni azokkal, akik kenyerük javát megették, s akiknek ajkáról száll a szó el­múlt évtizedekről, az egykor volt életről. Fcrcsik Mihály Pécel—Isaszeg, a Galgahé- víz—Hévízyyörk és a Bag— Domony találkozó — délután 5,-kor kezdődik. Az ifjúságiak délután 3-kor kezdenek. A mérkőzések párosítása és a játékvezetők: Bag—Domony (Vándor, Rácz, Perge), Erdőkertes—Aszód (Maszlag, Németh, Varga), Gal- gahévíz—Hévízgyörk (Hegedűs, Köti, Balogh), Kerepestarcsa —Veresegyház (Lovász, Széki, Keglovits), Mogyoród—Valkó (Bodor, Surman. Lázár J.), Pécel—Isaszeg (B. Tóth, Un­ger, Máthé), Túra—Honvéd Malinovszkij SE (Czene, Fö­di, Beniczky). \ Másodszor lejnek a Ganz Tizenhat csapat vett részt a vámosi-járási sportmunkabi­zottság által szervezett Alkot­mány-kupa kispályás labdarú­gó tornán, a GEAC sporttele­pén. A verseny jó alkalom volt a tömegsport népszerűsí­tésére, hiszen több mint két­százan kergették a labdát. A győzelmet, a kupa történeté­ben. már másodszor a Ganz Szb csapata szerezte meg, s egy évig ők őrizhetik a ván­dorserleget. A második helyen a Vízmű, a harmadikon a GSC Lőrinci csapata végzett, a Gépgyár negyedik lett. Moziműsor Piedone Afrikában. Színes, olasz kalandfilm. Csak 4 óra­kor! III-as helyáron! Csillagok háborúja I—II. Színes, amerikai tudományos­fantasztikus film. Csak 6 óra­kor. Kétrészes film, III. hely­áron, duplán! ISSN 0133 — 1951 (Gödöllftt Hírlap) T Huszonöt éves a város gimnáziuma Egy-két nap s véget ér a vakáció: a város és a járás diáksága újra beül az iskola­padokba, hogy folytassa, el­kezdje vagy éppen befejezze tanulmányait. Például a gö­döllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában, ahonnét elsőnek érkezett a hír a tanévkezdésről. Heltai Miklós Gábor igazgató először a tanévnyitó ünnepség idő­pontjáról tájékoztatott: a ne­vezetes esemény szeptember 1-én, hétfőn délelőtt ti2 órakor lesz. Másnap pedig megkez­dődik a tanítás. Milyen körül­mények között? — A nyáron szépen felújí­tottuk az épületet. A város és a járás töbo üzeme, vállalata, valamint a tanács anyagi se­gítségével kisiparosokat fogad­tunk, akik újraparkettázták az osztálytermeket. Kifestettünk s így diákjaink tiszta környe­zetben kezdhetik a tanulást. Különleges eseményre ké­szülnek a gimnáziumban: Ok­tóberben ünnepük az iskola fennállásának huszonötödik évfordulóját, A jeles jubileum­ra ünnepi műsorokkal készül­nek. A legjelentősebb megem­lékezést október 6-án, az aradi vértanúk napján tartják. Azt tervezik, hogy az irodalmi színpad bemutatja Illyés Gyu­la Fáklyaláng című drámáját. Az új tanévben száztíz el­sőst fogadnak a gimnáziumi és a szakközépiskolai osztályok. A tanárok jelenleg szakmai tanácskozáson, továbbképzé­seken vesznek részt, készül­nek az oktatás, a nevelés fel­adataira. Még egy fontos in­formáció : a tankönyveket a tanévnyitó ünnepség után és az első tanítási napokon aá iskolában vásárolhatják meg1 a tanulók. \ f Szolidaritási hit Szeptember 11. és 21. között tartják a járás KISZ-esei a hagyományos szolidaritási he­tet, amelynek évek óta egy­azon célja van: a függetlensé­gért, a faj üldözés, a gyarma­tosítás és az elnyomás bármi­lyen formája ellen küzdő né­pek támogatása, a szolidaritás kifejezése. Az idén Gödöllőn, az Ag­rártudományi Egyetemen ren­dezik meg, szeptember 21-én a Pest megyei ifjúsági találko­zót, amelynek előkészítését, technikai feltételeinek előte- ■emtését a KISZ várqsi és já­rási bizottsága közösen vállal- ;a. Ezt megelőzően az üze­nek, termelőszövetkezetek- az skolák KISZ-szervezeteiben is programokat szerveznek, áme­neken a fiatalok elmondják véleményüket; Magyarorszá­gon, a többi között az Agrár- udományi Egyetemen tanuló tülföldi diákokat fogadnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom