Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-23 / 197. szám

A pest megyei hírlap gödöllői járási és Gödöllő város: különkiadása Va ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 188«. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT Pécel-lsaszeg Áfész A vásárlók jobb kiszolgálásáért Javították az élelmiszer-kereskedelmi hálózatot Az ötödik ötéves terv utolsó esztendeje ez a mostani. Ki­lenc félév zárszámadása, ér­tékelése már mutat valamit abból, miként teljesül a Pé­cel—lsaszeg Áfész vezetőségé­nek, tagságának öt évvel ez­előtti elképzelése. Duka Gyula, a két nagyköz­ség fogyasztási szövetkezeté­nek elnöke rövid, lényegretö- rő kimutatást tesz elém, ame­lyet Tichonné Pásztor Éva statisztikusuk készített Hogy gyorsan eligazodjak eredmé­nyeiken, még egy kis magya­rázatot is hozzáfűz, de ez ép­pen elég a lényeghez. Köz­ben az is eszembe jut, hogy a Pécel—lsaszeg Áfész gazda­sági mutatóit annak alapján lehet értékelni, hogy eddig négyszer voltak országosan ki­válóak, tavaly pedig dicsérő oklevelet kaptak. AZ előbbi különösen azért lényeges, mert a kiválóak kö­zé mind a négy esetben a negyedik ötéves terv ideje alatt kerültek, s ha ebben a mostani tervidőszakban még nem is voltak az élen, a leg­többször hajszálnyira követ­ték a legjobbakat. Vagyis a régi lendület nem tört meg, ők a jelen tervidőszak évei­ben is mind többet vállaltak, és teljesítették. Pontos tájékoztatás — Már készülünk az ősz­szel tartandó részközgyűlések­re, hat alapegységünkben kü- lön-külön tájékoztatjuk szö­vetkezetünk négyszáz dolgozó­ját arról, miként állunk a terv teljesítésével — mondja Duka Gyula. — Nem vagyunk nehéz helyzetben a tájékozta­tás dolgában, hiszen féléven­ként, boltonként és üzemen­ként azt is közöljük ddlgo- zóinkkal, milyenek e kisebb közösség eredményei. Forint­ra megmondjuk, melyik, meny­nyivel járult hozzá szövetke­zetünk nyereségtervének tel­jesítéséhez. Az idei gazdálkodást ez az áfészünk is más, nehezebb körülmények között folytatja. A termelői árváltozások, va­lamint az árrés csökkenése őket is arra ösztönözte, hogy az árbevételt növeljék, ami persze csak úgy lehetséges, ha kitartóbb, szorgalmasabb, költ­ségkímélőbb munkával növe­lik a forgalmat. Ezt jó előre látták. A nyereség az árrésből lesz, de hát hogyan is alakult ez náluk? — Az első félévi árbevéte­lünk 217 millió forint volt, 26 millióval több, mint tavaly hat hónap alatt, a nyereség viszont 7 millió 646 eZer forint, egy­millióval kevesebb most. Ha megyénk áfészeihez viszonyít­juk bevételünk növekedését, nem kell szégyenkeznünk: csak heten értek el tíz száza­lék feletti forgalomnövekedést, a miénk 13,6 százalék volt az első félévben. De maradjunk a Pécel—Isa- sZeg Áfészen belül, amelyről elmondható, hogy bevételeik döntő hányadát, csaknem ki­lencvenöt százalékát az alap- tevékenységből nyerték. Az élelmiszer, a vas-műszaki, a vegyesáru, a zöldség, illetve a tápboltok és a vendéglátó he­lyek bevételei jelentik ezt a nagy hányadot, s csak a ki­sebb részt teszi ki az ipari üZemek termelése. Ezer apró cikk Ez utóbbiak léte, munkája is rendkívül fontos, de neküna, vásárlóknak mindenek előtt a jó élelmiszer-, a ruházati cikk, a műszakiáru-ellátás a meg­ítélés alapja. Ebben törekszik elsőrendű célját megvalósítani a péceli áfész. Nem gondmen­tes mindez a számukra, hiszen, ha belegondolunk, éppen ezek a kereskedelmi területek azok, ahol ezer apró cikket kell hogy elibénk tegyenek a pul­tokra. Az áfészről szólva föltétien említést érdemel, hogyan il­leszkedett be, miként javí­totta élelmiszerkereskedelmi hálózatát a tavaly év végén átadott péceli ABC-áruház. — Várakozáson felül jó a forgalma — állapítja meg Duka Gyula elnök. — Három­három és fél millió forint ha­vi bevételt terveztünk az ABC- áruházban. ezZel szemben minden hónapban meghalad­ta a négymilliót, azaz fél év alatt több mint 24 milliót for­galmazott. Emellett jó az áruház költ­ség- és munkaerő-gazdálko­dása is. Míg élelmiszerkeres­kedelmi alapegységeinkben át­lagban egy forint negyvenöt fillér a száz forintra jutó nye­reség, az áruházé két forint hatvanhat fillér volt. A sike­rük természetesen nem vélet­len, amihez az is nagy mér­tékben hozzájárul, hogy az áruházban fiatal, szorgalmas, lendületes, igen jó kollektí­vát tudtunk kialakítani. — Beszéljünk hát arról is, amivel kezdtük: hogyan állnak az ötödik ötéves terv teljesí­tésével? — Az öt évre 1 milliárd 615 millió 200 ezer forint bevételt terveztünk, ebből ez év június végéig 1 milliárd 570 millió 669 ezer forintot teljesítettünk, vagyis több mint kilencven- Kft százaléknál tartottunk. Ez persze csupán átlag, amit emel, hogy a vas-műszaki alapegy­ség és a zöldségboltok 5, il­letve 8, a felvásárlási részeg, 37 százalékkal túlteljesített már. Közel a sikerhez Ahhoz, hogy az ötéves nye­reségtervet teljesíteni tudjuk, még sokat kell dolgozni, a többi egységben is, de biztató, hogy nem vagyunk messze a sikertől. F. I. \rammerogyar Munkásőrök helytállása Az Árammérőgyár, mun- kásöreinek kiképzési időszaka befejeződött, s most a nyár közepén szabad idejüket és szabadságukat is családjuk körében tölthetik. Erről be­szélgettem Imre József mun- kásőrparancsnokkal. Elmon­dotta, hogy az alapegység- gyűlésen fejeződött be tulaj­donképpen az első féléves harckiképzési program. Négy szakasz részvételével értékel­ték az eddig végzett munkát és a jövő tennivalóit. A kiképzési évben az volt a. cél, hogy a személyi állo­mány bővítse ismereteit és a több mint három és fél évti­zedes politikai munka tapasz­talatait felhasználva, a népi demokrácia vívmányainak vé­delme érdekében minél telje­sebben sajátítsa el a szocia­lista hazafiság és az interna­cionalizmus eszméjét. A iki- kápzés során szakmai vonat­kozású feladatok is szerepel­nek a tervben. Ezek közül megemlíthetjük az objektum őrzésével és védelmével kap­csolatos feladatok begyakor­lását. A gyakorlati munka so­rán éppen úgy, mint az elmé­leti képzéseknél tanúbizony­ságot adtak a munkásőrök ar­ról, hogy az elvtársi segítség­nyújtásban is jeleskednek. Nagy szakértelemmel végez­ték a műszaki létesítmények telepítését és helytálltak a te­repkihasználást gyakorló fel­adatok közben is éppen úgy, mint az alaki szabályok gya­korlásában vagy a fegyve­rek kezelésében. Ügy értékelték a parancs­nokok és maguk a munkás­őrök is, hogy ebben az idő­szakban eredményes volt a munkájuk. Ráadásul a mun­kahelyükön a politikai és a gazdasági vezetőik is elége­dettek voltak velük. Az őrzés- védelmi feladatok teljesítése, valamint a harcszerű lőgya- korlatok alapján kiváló ered­ményt ért el a második szá­zad, s a többi munkásőri te*, vékenységben is helytálltak. A második félévre célul tűzték, hogy elnyerik a zász­lóalj kiváló százada címet. A századtörzs parancsnoka áz első szakaszt, az Árammérő- gyár szakaszát bízta meg, pa­rancsnoka Temesvári Imre, a Légszesz úti általános iskolá­val közös úttörő—munkásőr-/' szakasz szervezésével. Huszon­kilenc úttörő\lett a szakasz tagja és kiképzési progrynot is készítettek a fiataloknak. V. G. Ünnepi lövészverseny Lövészversenyt rendezett az alkotmánynap tiszteletére az Árammérőgyár, az Agrártu­dományi Egyetem és a KKMV lövészklubja. A közös rendez­vény célja nemcsak a ver­senyzés volt, hanem az is, Szedik a fodros kelt Négy hektárról szedik a fodros kelt a Szilasmenti Ter­melőszövetkezetben. Ezt a zöldségfélét évente kétszer lehet „szüretelni”, egyszer ilyenkor, augusztusban, s szeptember táján. Az első szedésből 250 mázsát várnak. A terményt szá­rítás után az NSZK-ba exportálják. Barcza Zsolt felvétele hogy a klubok tagjai jobban megismerjék egymást. A fel­nőtt versenyzőkön kívül az úttörőlányok és -fiúk is ösz- szemérték a tudásukat; az MHSZ városi-járási szerveze­te nagy gondot fordít az utánpótlásra is. Eredmények: Nők: 1. Káré Ibolya (ATE), 2. Rudnai Károlyné (ATE), 3. Molnár Ilona (MHSZ). Férfiak: 1. Szikszai István (KKMV), 2. Szlivka József (KKMV), 3. Süveges Miklós (Árammérőgyár) és Czirok Ferenc (ATE). Az úttörőlányok között Ba­kos Ágnes, a fiúknál Juhász Tibor lett az első. A kiváló eredményeket ho­zó lövészverseny után a ver­senyzők és családtagjaik kö­zös ebéden vettek részt, majd táncmulatságot is rendeztek. C. F. Városi moziműsor Apacsok. Színes, szinkroni­zált NDK kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem aján­lott! Csak 4 órakor. Ragadozó madarak. Színes, amerikai film. III-as hely­áron. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Előadáskezdés: 6 és 8 órakor. Ácsa új lak, Csővár Úttörő-expedíció a Galga mentén A tábor reggeli képe nyüzs­gő hangyabolyra emlékeztet. Látszatra nagy az összevissza­ság, de amikor gondosabban szemlélődöm, akkor kiderül, hogy a Galga-expedíció acsa- újlaki táborhelyén nem tör­ténik semmi fölöslegesen, és csak úgy önmagától. Itt min­den másodpercnek megvan a maga eseménye, s ezekből a megtervezett másodpercekből áll össze tíz nap ezernyi él­ménye. Kora reggel láttam mind­ezt. A parancsnoki sátorban a stáb tartott megbeszélést'. Ta­kács Pál táborvezető arra kért, amíg a reggeli parancs­noki eligazítás tart, üljek a gyerekek közé, beszélgessek velük az elmúlt napok ese­ményeiről. Merre jártatok, így szólt az első kérdésem. Szlovák népszokások — Voltunk már Ácsán, ahol Hóvári Mihályné ismertetett meg bennünket a Galga men­tén élő szlovákok népvisele­tével. Cziczka Mihálynétól szlovák dalokat tanultunk. Rengeteget fényképeztünk. Az elmúlt három nap alatt több mint száz felvételt készítet­tünk. Püspökhatvanban Lami Pista bácsi nagy szeretettel várt bennünket. A szlovák népszokásokról beszélt. Mégis rí értük, mit játszottak régen a fonóban, hogyan ün­nepelték Mikulás napját, mi­lyen volt a püspökhatvani la­kodalom, és általában arról szólt, hogyan éltek a püspök­hatvani szlovákok. Megkeres­tük Tapody Józsefné tanárnőt is, aki a község gyermek népi együttesének a vezetője. Szlo­vák gyerekjátékokra tanított bennünket, amelyek nagyon hasonlítanak azokhoz a játé­kokhoz, amelyeket szüléink, nagyszüleink Túrán is játszot­tak valamikor. — Tegnap Zamárdiban vol­tunk — mondja Kovács Kati, aztán sajnálattal megállapít­ja: — sajnos, egéáz nap esett. — Az esővel különben is sok bajunk van — egészíti ki a kislány szavait Greguss Já­nos, a gárdista altábor veze­tője. — Megérkezésünk óta szinte állandóan esik. A sát­rakat fóliával takartuk le, hogy teljes védelmet nyújtsa­nak. Takács Pál és Szarvas László is megérkeznek. A tá­borvezető bemutatja a tábort. Két altábor — Két. altáborban folyik a munka. Az expedíciósok, a ku­tatók vezetője Szarvas László újságíró. Feladatuk a Galga menti néphagyományok gyűj­tése fényképezőgép, filmfelve­vő és magnó segítségével. A gyűjtött anyagot otthon fel­goszláv gyermekújságnak, de írok, fotózok a Magyar Szó­nak is. Ezekben az újságok­ban akadt a nevemre Takács Pali bácsi és írt nekem, hogy szívesen látnának Túrán, s örülnének, ha részt vennék a túrái úttörők Galga-expedíció- jában. Sietve válaszoltam, s aztán rendszeres lett a kap­csolatom Vidi Erika pajtással, aki most a túrái házigazdám. Jugoszláv vendég — Nagyszerűen érezzük ma­gunkat, olyan, mintha mindig együtt éltünk volna. Termé­szetesen beszámolok majd kedvenc újságjaim segítségével a jugoszláv úttörőknek is az itteni élményeimről. Hogy visszatérek-e? Biztosan. Na­gyon szeretnék jövőre is együtt lenni a túrái pajtások­kal, ismerkedni a Galga völ­gyével. A gárdisták sorakozóra hív­ják a tábor ötvenkét lakóját. A táborvezető kezében rádió­adó. Urr László gárdista mód­szertani vezető jelentkezik. — — Vételre készen. — Kérem, biztosítsák a felvonulás út­vonalát. — Értettem. — Ötvenkét túrái úttörő ke­rékpárra pattan és megkezdi Csővár várának ostromát, majd a jól sikerült játék be­fejezésével a délutáni órák­ban újabb bevetésre indul­nak: megismerkednek a cső­vári emberek mai életével. A múltnak és a jelennek ez az ötvözése alakítja, formálja az expedíciósok gondolkodását, teremti meg a Galga vidéké­nek holnapját. Fercsik Mihály Szombati jegyzet Öregek Nem a véletlen műve, hogy augusztus 20., az al­kotmány ünnepe Gödöllőn évek óta egy kicsit az öregek napja is. Még mi­előtt bárki félreértene, nem arról van szó, hogy a hár­mas ünnep, az írott alap­törvény, az új kenyér és államalapító István kirá­lyunk jeles emlékező alkal­ma a legidősebbek kivált­sága lenne itt. Pusztán ar­ról, hogy a város' ünnepi nagygyűlését hagyományo­san a kastély előtt, az om­ladozó kőkerítések és cso­dálatosan zöldellő öreg fák közé szorított teraszon tartják. A kastély egy része pe­dig ma szociális otthon, s az ünnepségre előkészített széksorokba, már jóval a hivatalos gyülekező előtt sok idős ember telepszik: az otthon lakói. Jönnek, ki egyedül, lassan araszolgat- va, botjára támaszkodva, ki egészségesebb társai kar­ján, segítséggel. Az erkély is megtelik: innét igazán jó a kilátás, s az idős, többnyire beteg emberek, kényelmesen elhelyezkedve, felülről nézik, hallgatják a szónokokat, hálásan tap­solnak a kitüntetetteknek. Többen félig vagy telje­sen bénán, betegkocsihoz kötötten érkeznek: kigör­dülnek a kapu alól, s igye­keznek minél közelebb a hátsó sorokhoz, hogy job­ban lássanak, hogy igazi részesei lehessenek a rit­ka, s számunkra különö­sen ünnepélyes esemény­nek. Mert tudjuk ugyan, hogy a szociális otthon ve­zetősége nemcsak ápolá­sukról, ellátásukról gon­doskodik, hanem szórako­zásukért is tesz: évről év­re jelmezbált rendeznek, gyakran keresik fel őket úttörők és a patronáló szo­cialista brigádok, de mégis úgy vélem, ez az alkalom más mint a többi: együtt vannak itt a fiatalabbak- kal, a még munkás, egész­séges embertársaikkal, ők, akik az idő múlásával, az öregséggel, a betegséggel folytonos pihenésre kény­szerülnek, bármennyire is szeretnének maguk is dol­gozni, tenni. Ez a mostani augusztus 20. pedig azért is volt iga­zán az ő napjuk, mert az Ady sétányon, az egykori szülészeti szakkórház he­lyén új szociális otthont avattak, ahol Ötven idős ember ápolásáról gondos­kodhat a szakértő, munká­ját szívvel-lélekkel ellátó személyzet: ápolók, orvo­sok, segítők. S hogy miért ismétlem a hirt, hiszen az avatásról már beszámoltunk lapunk­ban? Mert az egyébként meghitt kis átadásnál na­gyon hiányoltam valamit. Helyesebben valakit, vala­kiket. Ott voltak a város vezetői, a dicséretes társa­dalmi összefogás résztve­vői, a gödöllői és a járás­beli üzemek, szövetkezetek vezetői, dolgozói, szocialis­ta brigádjainak küldöttei. Nyolcvan cég és személy kapott önzetlen munkájá­ért elismerő oklevelet, amelyeket nyilván méltán őriznek majd jól látható helyen az irodai vitrinek­ben és az otthoni szobák falán, vagy szekrényén. Csak éppen az öregek hiányoztak az ünnepségről, azok, akiknek az egész épület készült. Egy-két idős bácsit láttam csak. akik elfogódottan, botjukra tá­maszkodva kísérték a ven­dégeket végig a szépen be­rendezett folyosókon, szo­bákon. Tudom, másnap már tőlük lett hangos az épü­let, ők örültek, a kényel­mes, tiszta, családias, új otthonnak. De talán jobb lett volna, ha a megnyi­tóra is eljönnek, ha meg­hívják őket, hogy a társa­dalmi munkások lássák örömüket, a szemükben csillogó könnyeket, s a mostaninál is jobban meg­értsék: milyen nagy szük­ség van további segítsé­gükre, patronvlásukra is. Gát) Zoltán ISSN 0133 — 195? (Gödöllrtl Hírlap) dolgozzák. Ez a munka tábo­rozástól táborozásig tart. A gárdista altáborban az úttö­rő munkásőrök és közlekedés- rendészek szakképzését végzik. — Lelkesek, odaadóak és nagyon érdeklődőek a gyere­kek, jegyzi meg Szarvas Lász­ló. — Most ötödik éve tábo­rozunk, és bizony már úgy tűnik, hazajöttünk Acsaújlak- ra. Vannak már személyes ba­rátaink, köztük Béri Jánosné, Ácsa község nyugalmazott ta­nácselnöke, akit a Galga-ex- pedíció fél évtizedes támoga­tásáért a túrái nagyközségi tanács, a nagyközségi párt- bizottság emléklappal jutal­mazott Az ügyeletes sípszava emlé­keztet a rohanó percekre. Mi lesz a mai program? — A 358 méter magas Vas­hegy mellett láthatók a cső­vári vár romjai, amelyet 1490- ben Mátyás király fiának ad­tak az országnagyok. Ennek a várnak az ostroma, bevéte­le a mai nap legjelentősebb eseménye. Az ügyeletes jelenti a tá­borparancsnoknak. — Megjöt­tek a jugoszlávok. Kíváncsivá tesz a jelentés és máris jegy­zem Bíró Éva zombori úttö­rőpajtás szavait. — öcsémmel, Bíró Oszkár­ral együtt érkeztünk a tábor­ba, ahová tavasszal hívtak meg. Rendszeres tudósítója vagyok a Jó Pajtás című ju-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom