Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

Néhányon már Félidejéhez ért az aratás AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM Ara 1.60 forint 1980. AUGUSZTUS 3., VASÁRNAP Rátermett H a csupán tény megál­lapításaként mondjuk valakire, hogy ráter­mett, akkor is elismerés­ként hangzik, mert hiszen aki rátermetten teszi a dol­gát — akár kenyérkereső foglalkozásában, akár más­ban —, az jól csinálja, te­hát ért hozzá, alkalmas annak ellátására. Így igaz ez a közéleti tevékenység­ben is, ahol az átlagosnál nagyobb rátermettség, az emberi alkalmasság jelen­tősége. Kapcsolatokat te­remteni és tartani mások­kal, érvelni, vitatkozni, meggyőzni, vállalni a köz- szereplés sokféle formáját — iratok szövegének meg­fogalmazásától a gyűlése­ken való fölszólalásig — mind-mind rátermettséget föltételez és követel, annak igazolását, hogy valaki nemcsak gondolkodásában tud közösségi ember lenni, hanem cselekedeteiben is az marad azaz nem bátor- talanodik el. Mindaz igaz, amit az előbbiekbín állítattunk, ám ott a bökkenő, hogy a bizonyításnak nincs el­vont terejje, nincsenek la­boratóriumi körülményei, hanem — ahogy azt mon­dani szokták — egy az egy­ben megy a dolog, már a közéleti munka minden­napjaiban szerezhető ta­pasztalat arról, ki hogyan felel meg feladatának. Foly­tonos kiválasztódás megy így végbe, vannak, akik tanúságát adják rátermett­ségüknek, gyakran an­nak, hogj az adottnál na­gyobb teendők ellátására is képesek, mások teljes becsü­lettel megfelelnek a köve­telményednek, igazolva, helyes volt megbízatásuk, s akadnak olyanok is, akiknél kiderül: rém tudják szere­püket jól betölteni. Ennek tudomásul .adása s vétele a kenyérkereső foglalkozás­ban sem egyszerű, könnyű, fájdalomtól mentes, s még inkább ig az, ez akkor, ami­kor önként vállalt munká­ról, társadalmi tevékeny­ségről kényszerül lemonda­ni valaki. A baj az, hogy gyakran az érintett nem addig viselt tisztségével hagy fel, hanem a közéleti munka egészétől vonul vissza, holott nyilvánvaló, hasznos lehetne aktivitása, képessége másutt, kisebb körben bonyolult felada­tokkal küzdve. V an mostanában né­hány sértődött, né­hány elkedvetlenedett ember, s több olyan is, aki új feladj tokra vár Verő­cemaroson. Történt ugyanis, hogy a közös tanács létszá­ma a korábbiakhoz mérten kisebb lest. a mostani vá­lasztáskor — mert annak idején, a közös tanács megalakít ásakor a külön- külön településen válasz­tott tagok megtartották tisztségüket —, s ez a szükséges változás jól dol­gozó, megbízatásuknak megfelelő tanácstagokat re­kesztett ki az ismételten jelöltek közül, Volt, ’ aki ennek hírét tudomásul vet­te, nem szóit egy szót sem, de látszott rajta, elkedvet­lenedett, s volt olyan is, aki nem titkolta sértettsé­gét, személyét ért méltány­talanságot látott a döntés­ben. S voltak, örvendetesen voltak olyanok, akik azzal feleltek: semmi baj. lehet másban is a közösség hasz­nára lenni, várják az új feladatokat, illetve máris N cselekedtek, szervezői vol­tak a jelölő gyűléseknek, az új tanácstagok megválasz­tásának. Természetes: az egészen ritka kivételektől eltekint- , ve senki sem tudja érzel­meit ilyen esetekben kö­zömbösíteni, hiszen ha azt mondták volna — akadtak, akiknek ezt kellett monda­ni —, nem tették jól a dolgukat, akkor más a hely­zet. Azt hallani azonban, hogy jól megfeleltél, s mégis kimaradsz a testü­letből „helyhiány” miatt, furcsa ellentmondás, de az élet teremt olykor ilyene­ket. S a rátermettség itt ötvöződik a közösségért cselekvés szükségletével, mert aki rögtön vállalta a további munkát, az nem a formát, a megbízatás címét ítélte lényegesnek, hanem azt, tehet, cselekedhet, hasznára lehet másoknak a népfront aktívájaként, a Vöröskeresztben, a fiatalok patrónusa szerepében. Fel­adat ugyanis megszámlál­hatatlanul sok van, aki tenni akar, annak senki sem mond nerpet, megálljt, de persze ehhez az kell, hogy a rátermett ember egyben értő ember is le­gyen, értője annak, amit összefoglalóan társadalmi tevékenységnek nevezünk, Taszteredéitől függetlenül. em véletlenül tettük hangsúlyossá a dőlt­betűs szedésmóddal a mondat befejező részét, hi­szen az őszi hónapokban megkezdi a népfrontmozga­lom a kongresszusi fölké­szülést, s annak keretében újjáalakulnak a népfront­bizottságok. Nem egyetlen, de egyik lehetséges mód­ja, terepe ez azok bevoná­sának akik különböző okolj miatt eddigi társadalmi te­vékenységüktől búcsút vet­tek, mert hiszen könnyen beláthatjuk, az a volt me­gyei tanácstag, aki idős ko­ra miatt nem vállalta az ismételt jelölést, mint a helyi népfrontbizottság tag­ja, tisztségviselője, nagyon hasznosan kamatoztathatja tapasztalatait a köz érde­kében. Ha elszórtan is, ha sza­bályt erősítő kivételként is, vannak azonban intő jelek, s ezek arra figyelmeztet­nek, hogy akadnak, akik a közéleti tisztséget — s azt a konkrét közéleti tisztsé­get — úgy fogják fel, mint személyes járandóságukat, azaz sokkal inkább a tiszt­ség, a cím érdekli őket, mintsem a munka, a cse­lekvési lehetőség. Ennek is része van abban, hogy va­lamivel több, mint négy esztendő alatt a községi népfrontbizottságok elnö­keinek a negyede kicseré­lődött, bár igaz, ez azzal is járt, hogy több nő és fia­tal került be a csere segít­ségével a tisztségviselők közé, mint korábban. Ilyen és hasonló példák, esetek húzzák alá, hogy a ráter­mettség elvont fogalom mindaddig, míg a gyakor­latban nem igazolódik, s aligha elég egy vagy két ízben tanúsítani ezt, annál lényegesebb a folytonosság, a tétlenséget nem Ismerés. Mert az az igazán ráter­mett ember, aki nem tiszt­séget, címet keres és vál­lal, hanem munkát, cselek­vést, mert nerh a funkció a számára lényeges valami, hanem az, hogy másoknak hasznára lehet. Mészáros Ottó Ma 3. oldal: A hétköznapok pártmunkája (Dr. Arató András) 4. oldal: A népi kultúra kincseit megőrzik (P. Szabó Ernő) 6. oldal: Zugfőzdék és bögrecsárdák (Babus Endre) 7. oldal: Amerre a kékvércsék szállnak... (Valkó Béla) 8. oldal: Lökjük a Dunába a pasit! (Mészáros Ottó) A pilisi tiszta búza... A népdalban megénekelt határban is szorgal­masan járják a végé-hossza nincs táblákat a kombájnok Néhány napja az időjárásra igazán nem lehet panaszuk az aratóknak. A ragyogó nap­sütésben vígan haladhatnak a kombájnok, a hirtelen zápo­rok is csak rövid pihenőkre kényszerítik a földeken szor- goskodókat. Sokszor elmond­tuk már, az idén késtek a ga­bonák, a megszokottnál és a tervezettnél gyorsabban kell a szemet betakarítani a gazda­ságoknak. A jól szervezett munka, a kellő felkészülés eredménye, hogy zökkenőmen­tesen halad az aratás a me­gyében, néhány termelőszö­vetkezetben már be is fejez­ték a kenyérnek való vágását. Ahol a kombájnok végez­tek, most már a szalma­betakarítás, a talajelőké­szítés van soron. Magyar vezetők fogadták ENSZ-követiinket Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke fogadta Rácz Pált, a Magyar Népköztársaság ENSZ- képviselőjét, aki a közeljövő­ben utazik állomáshelyére. félévi mérleg Több az építőanyag Könnyen hozzászokunk, hogy Idén lényegesen kevesebb a panasz az építőanyag-ellátás­ra, mint az elmúlt esztendők­ben. Félév környékén a me­gye építőanyagipari vállala­tainál arról tájékoztattak, hogy sikeres volt a munka, teljesí­tették, sőt több üzemben túl­teljesítették az első féléves terveket. Különösen jól sikerült az első hat hónap a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat Pest megyei üzemeiben. Pedig — ugyanezt hallottuk a szintén tégla- és cserépgyártással fog­lalkozó Épületkerámiai Vál­lalatnál is — az esős, nedves időjárás ősi ellensége a tég­lagyártóknak. Mégis, idén több rekordot is megdöntötték. Júniusban például annyi tég­lát állítottak elő, amennyit eddig még sohasem sikerült. A tervüket sikeresen teljesí­tő gyárak között is élen jár a solymári 2-es számú, vala­mint a pilisborosjenői üzem. A solymári üzem például több mint 7 millió téglával termelt többet, mint tavaly az első fél­évben. A pilisborosjenőiek tel­jesítményét az teszi még érté­kesebbé, hogy az eső miatti, majdnem kétmillió darabos le­maradást sikerült a nyár de­rekán pótolni, sőt 1 millió 300 ezer darabbal felül is múlni az eredeti tervet. Dicséretesen dolgoztak a többi üzemükben is. A soly­mári 1. számú gyárnak cse­rép helyett válaszfaltégla-ter­melésre kellett átállni, s ezzel a feladattal is megbirkóztak. Egyedül a törökbálinti tégla­gyárban nem alakult úgy ' az eredmény, ahogy szerették vol­na. Itt elmaradtak a tervtől, de ígérik, a második félév­ben behozzák a hátrányt. Az Épületkerámiaipari Vál­lalat korszerű őrbottyáni gyá­rának általában több baja van a szállítással, mint a terme­léssel. Idén a selejtet is sike­rült csökkenti. Sikerrel járt az az akciójuk is, hogy a vásár­lók helyből szállítsák él a legértékesebb építőanyagot, a családi házak, építésénél hasz­nálatos kisméretű téglát. Sok tekintetben elavulták már a Cement- és Mészművek ce­mégis kiegyensúlyozott a menttermelés. Az első félév­ben sem a gyártásnál, sem a kiszállítással nem voltak sú­lyos gondok. Pedig rosszak voltak az előjelek. Először a nyerslisztgyártás akadozott, a malmok nem tudtak elegendőt termelni belőle a kemencék­nek. A mész és kisebb mér­tékben a cementgyártás is megsínylette, hogy a keszegi kőbánya termelése, szállításai rapszodikusak voltak, nem tudtak lépést tartani a DCM igényeivel. A helyzet azonban javult, így a cementtermelés kiegyen­súlyozott lett, s most a mész- mű is jobban áll. Befejezték már a nagy nyá­ri munkát az alsónémedi Kö­zös Út Szakszövetkezetben, az Örkényi Béke Tsz-ben, a dán- szentmiklósi Micsurin, a cse- mői November 7., a nagykő­rösi Arany János és a jász­apáti Haladás tsz-ekben. A megye egészét tekintve a bú­za 45 százalékát, a rozs 5, a tavaszi árpa 27, a borsó 93, a repce 82 százalékát vágták le a tsz-ek. Jól haladnak a szal­mabetakarítással és a tarló- hántással is. A szokottnál és a vártnál magasabb termésátlagokkal számolhatnak a legtöbb gaz­daságban, de különösen a ceg­lédi Lenin, az érdi Bentavöl- gye, a kiskunlacházi Petőfi tsz, a tápióbicskei és a tápiógyör- gyei gazdaság tábláin fizetett jól a föld. Abban, hogy a megtermelt értéket rendben magtárakba, malmokba juttas­sák, nagy szerepe van a tsz­-» ek közötti összefogásnak, se­gítőkészségnek. Hosszan sorolhatnánk, mely gazdaságok miként támogatják egymást, most jó példaként csak az abo- nyi tsz-ek együttműködé­sét említjük. A dömsödi Dózsa tsz-ben, Sáfrán József elnök arról tá­jékoztatott, hogy az 1300 hek­tár kalászosból még 500 hek­tár búza az aratni való. A ti­zenkét kombájn napi 70—80 hektárral végez. A legtöbb fejtörést az okozza számukra, hogy a búza magas nedvesség- tartalma miatt folyamatosan üzemeltetni kell a szárítót, A gabonát a Ferencvárosi ma­lomba és a kiskunlacházi át­vevőhelyre szállítja a gazda­ság. A kialakított, jó kapcso­lat eredménye, hogy zökkenő- memtes az átvétel. A megye távoli csücskében, Jászkar a jenön, az Árpád Tsz- ben, Pólya Tibor, elnökhelyet­tes arról számolhatott be, hogy a búza háromnegyedét már betakarították. Az 1162 hektár­ból eddig 845 hektáron jártak a kombájnok. Ha nem akadályozza cső a folyamatos munkát, a hét kombájn a jövő héten szerdára befejezi az ara­tást. A kilátások szerint nehéz napok várnak majd a gazda­ságokra. Az elmúlt hetekben hullott csapadék miatt a mé­lyebb fekvésű területeken nő a belvízveszély, így első­sorban — akár átcsoportosítá­sok' árán is — ezekről kell learatni a gabonát. A Tisza menti gazdaságoknak a folyó vízszintjének növekedése és a hét közepére várható tetőzése miatt a fakadóvizekre is ügyelniök kell. (A 7. oldalon riportot köz­lünk az aratásról.) G. M. Átadás előtt az iskola Gyors ütemben épült fel Szentlőrinckátán a korszerűi szép, nyolctantermes iskola. Termeit más művelődési célra is használhatják majd. Az épületet az alkotmány napja tiszte­letére adják át. Halmágyl Péter felvétele Qssví Szabóék ©süstfe •• r András a dobogón — Ötödik hely cnr íjászoknál fél tusai kubai arany a ringben Eső áztatta a szovjet fővárost az olimpia . utolsó előtti napján. így hát a szabadtéren versenyzőknek nemcsak az ellen­féllel, hanem az égi áldással is meg kellett küzdeniük. ■ Az esős döntőkben az 1000 méte­res távon a magyar kajako- zóknak-kenusoknak .kevés ba­bér termett. Még a kajakozók- nak valami, kettesben ezüst a Szabó, Joós páros révén, né­gyesben pontot érő ötödik hely. Az első két nap után vezető Nagy Béla éremesélyeit el­fújta a szél, csak ötödik lett aZ íjászoknál. Napokon át gyengélkedő cselgáncsozóink péntek után szombaton is ér­met szereztek. Ozsvár harma­dik lett. A már említett három mal a c, ..„v..,,™— sportágon kívül a szorítóbán, váci gyárának berendezései, I valamint a labdarúgó játékté­ren volt bajnokavatás. Az ökölvívóknál taroltak a ku­baiak, hat aranyérmet sze­reztek Hernandez, Herrera, Aldama, Martinez, Gomez és Stevencon révén. Egy-egy el­sőség jutott a szovjetuniónak (Sabirov), Bulgáriának (Le­szov), az NDK-nak (Fink), Olaszországnak (Oliva) és Ju­goszláviának (Ka car). A küzdelmek tulajdonkép­pen már befejeződtek. Ma már csupán lovaiglóversemy lesz a Nemzetek Nagydíjáért, este pedig a színpompás záróün­nepség jelenti a finálét. Nem érdektelen végignézni: hogyan szerepeltek a nagy ve­télkedőn a magyar sportolók? Aranyban a müncheninél és a montrealinál is gazdagabb a termés; míg 1972-ben hat, 76-ban pedig négy elsőséget értek el versenyzőink, most hét alkalommal állhatták a dobogó legfelső fokára. A magyar győztesek: Varga Ká­roly, Növényi Norbert, Ko­csis Ferenc, Wladát Sándor, Baczakó Péter, Magyar Zol­tán és a Vaskúti István, Fól­ián László kettős. Ezüstéremből éppen tízet szereztek a magyar sportolók. Második lett Tóth István, Rácz Lajos, Szombathelyi Ta­más, Maros Magda, Vermes Albán, Verrasztó Zoltán, Kol- czonay Ernő, Bállá József, a Szabó, Joós kajak kettős, va­lamint az öttusacsapat, Magyarország 14 bronzérmet nyert a moszkvai olimpián. A szerzők: Seres Ferenc, Gedő- vári Imre, Verrasztó Zoltán, a Detre-testvérek, Szálai György, K&vács István, Váradi János, ' Ozsvár András, Lévai Ist­ván, a Rakusz, Zakariás női kajak kettős, a női tőrcsapat, a kardcsapat, a férfi tornász­csapat és a vízilabda-csapat, (Az olimpiáról részletes tu­dósításunk a 11. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom