Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-22 / 196. szám

NAGYKÖRÖSI ^cúia A PEST, IVlEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 22., PÉNTEK Kossuth utca Munkások új otthonban Július 22 ... Bizonyára pi­ros betűs ünnep ez sok család életében. Ekkor adták át ugyanis a Kossuth Lajos utcai lakótelep utolsó 120 lakását, köztük a Bárány utca 15/B lépcsőház 15 lakásának kul­csát is. Még mindig folyik a költözködés, még hangos ugyan a lépcsőház a betonfalba il­lesztett szögek döngölésétől, de néhányan már otthonosan köz­lekednek a frissen festett fa­lak között, sőt, egy-két szor­galmas asszony önkéntes par­kosításba kezdett, irtják a be­tonút, a kocsifeljáró közé fel­tolakodott gazt. Ebben a lépcsőházban csön­gettem be találomra néhány lakásba, hogy egyebek között a legfontosabbról • érdeklőd­jem, milyen változást jelent az életükben a nemrég átvett új lakás. Albérlet után Nagy Dezső szobafestő csa­ládjával együtt a II. emeleten lakik. Az asszony nyit ajtót, a férj még dolgozik. A fürdő­szobából vidám gyerekzsivaj szűrődik ki, élvezik a fürdő­kádat az apróságok! A kony­hában ülünk le, a háziasszony karján a legifjabb családtag, a 9 hónapos Ági „figyeli” a be­szélgetésünket. — Tizenöt éve dolgozom a Nagykőrösi Konzervgyárban. A munkahelyem segített hozzá ehhez a 2 és fél szobás, erké- lyes, gyönyörű, összkomfortos OTP-munkáslakáshoz. Nem­csak a kiutalásban segítettek, hanem anyagilag is támogat­tak bennünket hosszú lejára­tú, kamatmentes kölcsönnel. Egy éve kötöttünk házasságot jelenlegi férjemmel, azóta al­bérletben éltünk az időközben öt főre gyarapodott családdal, hiszen velünk él a korábbi há­zasságomból született 11 éves Gyuri és az 5 éves Andrea is. S hogy csak egy évig kellett így albérleteznünk, azt a gyár­nak köszönhetem. Július 28- án költöztünk a családtagok segítségével. Addigra kitakarí­tottunk, férjem rendbehozta a lakásban fellelt hibákat, és új bútort is vásároltunk minden­hová, hiszen ez a lakás csak így pompázhat teljes szépsé­gében! Az egész család élvezi természetesen az összkomfor­tot, de mi ketten a férjemmel voltunk talán a legboldogab­bak az egész lakótelepen, hogy házasságkötésünk első évfor­dulóját már itt ünnepelhet­tük! ' A III. emelet 10. számú la­kásában jelenleg „nőuralom” van, bár az ajtón a „Herczeg Zoltán” névtábla fogad. A la­kásban az ifjú feleség magya­rázza meg a helyzetet: — Férjem egy éve katona, civilben géplakatos a Nagykő­rösi Konzervgyárban. Én is ott dolgozom konzervipari szak­munkásként. Azelőtt egy szo- ba-konyhás albérletben lak­tunk, s képzelheti mekkora az örömünk s milyen kényelmet kínál ez az összkomfort! Vala­ha csak álmodoztunk egy ilyen szép. szőnyegpadlós, tapétás, távfűtéses lakásról, s most íme, a tulajdonosai vagyunk! S ilyen fiatalon! Soron kívül jutottunk ehhez a kétszobás otthonhoz, amikor a gyárban megtudták, hogy családfő nél­kül maradtunk egy időre az albérletben, Beáta lányommal, aki most hároméves, vagyok itthon gyesen novemberig. Az OTP is segített nekünk, mivel míg a férjem katona, nem kell fizetnünk a részletet! Már út­ban van a második gyerek is, s kettős öröm lesz januárban az érkezése, mert a férjemet is leszerelik akkor, és ismét visszatérhet közénk. De így sem vagyok egyedül, az édes­anyám gyakran itt van és se­gít, meg aztán a lépcsőházból is sok családot ismerek agyá­ri munkahelyemről. Jó lenne azonban a többi családdal is közelebbi ismeretségbe kerül­ni! Kényelmes összkomfort A IV. emeleten lakó Nagy Gombai Ambrus is egy lakó­gyűlést sürget, ahol az ismer­kedésen kívül olyan prózai gondolatokkal is lehetne fog­lalkozni, mint például a lép­csőházi takarítás, mert, bi­zony szívet szomorító látvány az. amikor a szép, tiszta, sár­ga-fekete műanyagpadlóval fe­dett lépcsők elvesztik eredeti színüket, és kevesen fognak hozzá a „közös” takarításához, mondván: „miért pont én?!” — Mi is gyári dolgozók va­gyunk — mondja Nagy Gom­bai Ambrus —, akárcsak a lép­csőházban lakók zöme. Felesé­gem gépkezelő, én villanysze­relőként dolgozom. Nagyon siettünk a lakás rendbehoza­talával, berendezésével, hiszen két hét múlva „érkezik” az el­ső gyerek, és azt szeretnénk, ha szép, tiszta környezetbe születne. Az albérletben sokat gondolkodtunk, hol is lenne jó élni a továbbiakban. Először építeni akartunk, mert sokan riogattak bennünket a „beton- lakástól”. Aztán mégis ide ad­tuk be a lakásigénylésünket, s egyelőre nem bántuk meg. Az építkezésbe talán már belerok­kantunk volna, és sehol sem tartanánk. Ezt a 2 és fél szo­bás lakást viszont megkaptuk viszonylag hamar és olcsón. A gyár fizette be a szükséges összeg kétharmad részét. így maradt pénzünk új szobabú­tor vásárlására is. De — hadd panaszkodjam egy kicsit —, elég nehéz volt a bútor színét kiválasztani a nagymintás sző­nyegpadló és a sűrű csíkos tapéta összeférhetetlensége miatt! Még mielőtt bárki azt gon-' dolná, hogy ezt a lépcsőházat kizárólag a konzervgyár dol­gozói birtokolják, ismerked­jünk meg Fényi Gabriellával, aki szintén itt lakik a III. eme­let egyszobás lakásában; ta­nárnő, és szeptembertől az Arany János Általános Iskola orosz—történelem szakos ne­velője lesz. Tetszik a környék — Ceglédről költöztünk ide másfél éves kisfiámmal, Zol­tánnal. Ott csak sokára jutot­tunk volna lakáshoz, s a Nagy­kőrösi Városi Tanács illetéke­sei segítettek nekem abban, hogy a fiamat ne kelljen to­vább albérletben nevelnem. Ez a lakótelep távol esik ugyan egy kicsit a város köz' pontjától, de tetszik a környék, mert a házunk mögött már zöld terület van, régi házak kertekkel, s Zoltán nem a kő­rengetegben nő fel, hanem lesz majd alkalma társaival egy kicsit „romantikázni” is. Az örömöm egyébként teljes, mert a tanács vezetői segítségével nemcsak új, saját lakást, ha­nem állást is kaptam! Mit lehet még a sok köszönő szóhoz hozzátenni? Semmit sem érdemes! Legfeljebb azt kívánni, hogy az izgalomtól terhes „fészekrakás” pillanatai után következzenek derűs, bé­kés hétköznapok a lépcsőház­ban, s a lakók fogjanak ki a törökök átkán, éljenek való­ban „jószomszédi” Viszonyban egymással! Berta Zsuzsanna Az Őrség dicsérete Kiránduló diákok Nem, nem tévesztettem ösz- sze a cikk címét Moldova György, az Őrség panasza című szociográfiai írásával. Az őr­ség dicséretét ezúttal a Nagy­kőrösi Arany János Általános Iskola úttörői fogalmazták meg, akik két hétig kerékpá­roztak Magyarország e csodá­latos vidékén. A dolog úgy kezdődött, hogy már vagy három éve túráznak pajtások gyalogosan, s az idén úgy gondolták, miért ne próbálják meg két keréken is az országjárást! összeverbuvá­lódott hát 20 bátor nebuló, és 2 nevelő kíséretével részt vet­tek a „Radnóti Miklós” ke­rékpáros vándortáborban. A részletekről a tábor vezetőjét, Valkai Imre nevelőt kérde­zem: Vándortábor — Iskolánk tanulói előtt nem ismeretlen a táborélet. Évek óta kétféle úttörőtábort szervezünk a jutalom- és szak­táborokon kívül. Egy 10 napo­sat Balatonakalin és egy álta­lában 2 hetes gyalogos ván­dortábort valahol a hegyek­ben. Az idén kibővültek a le­hetőségek, és az említetteken kívül beneveztünk a kerékpá­ros túrára is. Még soha nem próbáltunk ilyet, így érthető, izgalommal készült rá tanár és diák. Levélben kértünk előre szállást és étkezést. A kerék­párokat átnézettük szerelővel, sőt magunk is elsajátítottuk a kerékpárszerelés egy-két alap­műveletét. Próbatúrákat tet­tünk csoportosan a környéken, megtanultunk jól együtthalad­ni az országúton. Szóval ilyen alapos felkészü­lés után indultunk el vonat­tal Győrbe, az első állomás­helyünkre, ahová a kerékpá­rokat már két nappal koráb­ban feladtuk. Innen indult te­hát a 15 napos túra, melynek során mintegy 500 kilométert tettünk meg kerékpáron. Az útvonal ez volt: Győr, Pan­nonhalma, Kapuvár, Sopron, Fertőd, Fertőrákos, Nagycenk, Kőszeg, Szombathely, Kör­mend, a határközség Bajánse- nye, Magyarszombatfa, Zala­egerszeg, Nagykanizsa. Innen jöttünk aztán vissza Nagykő­rösre, s a kerékpárjaink is sze­mélyi poggyászként. Még fel­sorolni is nehéz ezt a sok szép helyet, hát még végigjárni! De mi megtettük! Szembeszéllel Napközben az országúton a kilométerekkel és a széllel gyűrkőztünk, a városokban, falvakban megnéztünk min­dent, amit lehetett, estére pe­dig mindig kellemesen elfá­radtunk. Az Őrség csodálatos, termé­szeti szépségekben gazdag vi­dékén gyakran voltak mere­dek emelkedők — autóból so­se hittük, hogy ilyen magasak —, de amikor a lejtőn lefelé „száguldhattunk”, az felejthe­tetlen volt! Utunk során sok­szor megszólítottak bennün­ket, kérdezősködtek a túránk­ról, s bizony, sokan irigyked­ve tekintettek tovahaladó, szí­nes kis karavánunk után. A rendező és a kivitelezés­ben segítő szerveken kívül igazán köszönetét mondhatunk a teljesen független „időjárás­felelősnek”, mert túránkat egy­szer sem zavarta meg eső vagy hideg. Azért persze, nem volt min­dig minden „fenékig tejfel”! A vasút, bizony nagyon gon­datlanul szállítja a rábízott kerékpárokat; bosszankodtunk a diákzsebhez képest túl ma­gas ételárak miatt; aztán a gyerekcsoportokat se minden­hol fogadják úgy, ahogy mi szeretnénk, de mindezek a kel­lemetlenségek eltörpülnek a nagyszerű élmények mellett, amiket az a 15 napos kerék­pártúra szerzett. Jóban, rosszban A két hét a'att jól összeró zódtunk, sokan gyakorolták, vagy éppen most tanulták meg a tábori együttélés szabályait, hogyan kell alkalmazkodni egymáshoz, s osztozni jóban- rosszban. Hiszek egy-egy ilyen túra vagy tábor -közösségfor­máló erejében! Ha a gyerekek véleményét kérdezem, ha a kollégámét, ha a magamét, a válasz mindig egyértelmű: megérte! És aki tamáskodik Valkai Imre lelkes útibeszámolója fe­lett, annak ajánlom — íme, az útvonal —, próbálja ki, csi­nálja utánuk! Berta Zsuzsanna Tanszervasár idején Zsebszámológépet elsősöknek? Van annak már vagy három esztendeje, hogy szociálpoliti­kával foglalkozó szakemberek megkísérelték felmérni: meny­nyibe is kerülhet a családok­ban egy-egy iskolásgyermek szeptemberi tanévkezdése? A számítások természetesen nem lehettek pontosak, a cél az volt, hogy hozzávetőleges becsléssel átlagot vonjanak. Feladatlapok Meghökkentő az eredmény. A 6—14 éves korúak esetében a „becsengetés időszakában” átlagosan" ezer forintot, gim­nazistáknál 1500—2500, szak­középiskolásoknál ennél is többet kell költeniük a csalá­doknak. Természetesen nemcsak fü­zetekre és tankönyvekre. Az iskolába menetel — ennél sok­kal többet jelent. Köpenyt és tornaszereket, tollakat, körzőt, esetenként tolómércét, tus- készletet; (éppen a napokban került a kezembe egyik mű­szeripari szakközépiskola el­sőseinek tanszerjegyzéke, nem kevesebb, mint huszonhét féle iskolaszert sorolt fel.. ■) Rajz­táblák. vonalzók, matematikai játékok, bűvös kocka (?), kü­lön dressz a sportkörbe... Nem szükséges folytatni, minden család kapásból fel tudja sorolni a magáét. Isko­latáskák súlya tanúsítja, mi­ként gyarapszik szinte megál­líthatatlanul a tankönyvek mennyisége is, újabb és újabb feladatlapokkal, szótárakkal, segédkönyvekkel. Önszántukból Korszerűbb és igényesebb oktatás: vitathatatlanul kínál­kozik ez ellenérvként, ma­gyarázatként. A nemrégiben rendezett tankönyvtörténeti kiállítás szemléltetően doku­mentálta, hogyan lett „egy- könyves” tantárgyakból köny­vek sorát igénylő, ismeretek tára, mennyivel szebbek és szemléltetőbbek az ábrák, mennyire logikafej lesütök a feladatlapok, gyakorlati füze­tek. Az is tény, hogy az iskolá­sok egy része (vagy a névelők közül sokan) jószándéktól ve­zetve, ám egyéni vagy cso­portambícióknak engedve lé­pi túl, sajátos követelmény- rendszerével az átlagos tan­szer- és felszerelési normát. Jóllehet a Művelődési Mi­nisztérium csaknem minden évben, ilyentájt, normatívákat ad a felszerelési követelmé­nyekhez és tiltja különleges igények bejelentését — gya­korlatilag csaknem lehetetlen megakadályozni a sajátos is­kolai igények jelentkezését. Kezdve az egyensapkától a különleges — legtöbbször drá­gább — füzetek, rajzlapok, tornaszerek beszereztetéséig. A szülők nagy-nagy többsé­ge pedig: vásárol. A gyerek érdekében, no meg a kelletlen iskolai megjegyzések megelő­zéséért is. És nemegyszer ön­szántukból túl is licitálják a pedagógusigényeket. Nemrég, a kedvezményes tanszervásár indításakor mondották el a kereskedelmi szakemberek: nem ritka, hogy egészen ki­csiny gyerekeknek zsebszá­mológépet, logarlécet, különle­ges füzeteket vásárolnak a szülők! Túlzások Kettős forrásból táplálkozó túlzások növelik tehát tanév­kezdés táján, no meg ezekben a hetekben, tanszervásárok idején az iskolai felszerelések listáit — és költségeit. Pedig nem szerencsés a túlzás, csa­ládi és pedagógiai vonatkozás­ban és a takarékosság okán sem. A gyereknevelés nem le­becsülhető terheket jelent ahol két, vagy több iskolás felszerelésének gondjaival kell minden ősszel megbirkózni. A megnövekedett családi pótlék, a sok üzemben rend­szeresen adott tanszersegély enyhíthet a gondokon —, de nem szünteti meg őket telje­sen. S ha helyeseljük, hogy hi­vatalosan is meghatározták az egységes, túlzásoktól mentes tanszerlistákat; érdemes a családi, a kisebb közösségek­ben tapasztalható vásárlási túlzások ellen is szólni. V. E. Helyi kutatók Nemrégiben jelent meg a Bács-Kiskun megye múltjá­ból című tanulmánygyűjte­mény második kötete. Az ér­dekes, a kései feudalizmus ko­ráról szóló kiadványban két nagykőrösi kutató tanulmá­nyát is megtalálhatjuk. Dr. Novák László Pest-Pilis-Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszerérői, Kissné Mező Gyöngyi pedig Kunszent- rniklós XVIII. századi demog­ráfiai viszonyairól írt dolgo­zatot. Kétnapos utazás Kétnapos kirándulásra in­dulnak augusztus 31-én a Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ ifjúkommunistái. Ezúttal húsz, főként az üzlethálózatban dolgozó fiatal kapott lehetősé­get arra, szakszervezeti segít­séggel is, hogy Verőcemaro­son töltse a hét végét. Az ot­tani nemzetközi Express ifjú­sági tábor leendő lakói úgy tervezik, hogy gyalogtúrákat rendeznek Királyrétre, a Rám-szakadékhoz és Dobogó­kőre. Dömösre pedig hajóki­rándulást szerveznek. Moziműsor Félek. Színes, szinkronizált olasz bűnügyi film, csak 16 éven felülieknek. Előadás kez­dete: 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Csodabogyó. Mesesorozat. Előadás kezdete: délután fél 4 órakor. Talpalatnyi föld. Magyar film. Előadás kezdete: délután fél 6 órakor. Edith Piaf. Színes, zenés francia film a nagy énekesnő­ről. Csak 16 éven felülieknek! Előadás kezdete: este fél 8 órakor. Szocialista kultúráért Legyen gyakran telt ház Szűcs János nem ismeret­len a nagykőrösiek körében. Tizenegy év óta tevékenyke­dik a közművelődés területén. Először mint a művelődési ház művészeti előadója, ké­sőbb pedig a városi tanács közművelődési felügyelőieként. Pár nappal ezelőtt munkáját kitüntetéssel jutalmazták. — Igen. Megkaptam a mű­velődési miniszter „Szocialista Kultúráért” kitüntető jelvé­nyét és oklevelét, a közmű­velődésben végzett munkám elismeréseként — mondja Szűcs János. A bensőséges hangulatú ünnepségen. — me­lyet Szentendrén, a megyei művelődési központban ren­deztek — dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyette­se adta át a miniszteri elis­merést. A hivatalos esemé­nyek után műsoros programon vettünk részt. Természetesen a kitüntetésnek nagyon örül­tem, nem kevésbé a munka­hely anyagi elismerésének is. — Sokrétű, szerteágazó munkájában mik a legfonto­sabb teendők? — Mindenekelőtt az, hogy városunkban olyan művelődé­si programok legyenek, ame­lyek széles körben érdeklő­désre tarthatnak számot. Fon­tosnak tartom hát, hogy a művelődési központ, ifjúsági ház, valamint a könyvtárak vezetőivel szoros, gyümölcsöző együttműködést alakítsunk ki. Célunk, minél nagyobb szám­ban bevonni időseket, fiata­lokat a közművelődésbe. Az alapokat már leraktuk, most a fejlesztésen, továbbfejlesz­tésen a sor. Szeretnénk elérni azt, hogy az emberek olyan művelődési szintet érjenek el, amikor már nem gond a szervezés, ön­szántukból, kedvvel, lelkese­déssel és érdeklődéssel vesZ- nek részt a különféle ren­dezvényeken. Talán még megérjük, hogy telt ház lesz, legalább alkalmanként. Vá­gya és álma ez annak, aki a közművelődésben dolgozik. ★ Szűcs János fiatal kora el­lenére több mint egy évtize­de faradhatatlanul, lelkesen munkálkodik a szocialista kul­túra terjesztésén. Tevékenyen kivette résZét a városunk tör­ténetének legutóbbi 35 évét bemutató kiállítás megrende­zéséből. Erről valamennyi lá­togató elismeréssel szólt. Ki­tüntetéséhez gratulálunk! Kí­vánjuk, hogy tervei, céljai valóra váljanak, valameny- nyiünk hasznára. K. K. SPORT - SPORT -SPORT - SPORT-SPORT Helytállnak a fiatalok A Pest megyei férfi ifjúsági asztalitenisz-csapatbajnokság állása az őszi forduló előtt: 1. Gödi TK 9 8 1 75-15 16 2. Váci Izzó MTEI. 9 7 — 2 63-27 14 3. Nagykőrösi Kinizsi 9 6 2 1 61-29 14 4. Váci Izzó MTE II. 9 6 — 3 51-39 12 5. Tököli KSK 9 4 1 4 45-45 9 6. Zsámbéki Tsz SK 9 1 1 4 41-48 9 7. Abonyi Tsz SK 9 4 1 4 46-44 9 8. Vecsési SE 9 1 2 6 25-65 4 9. Tápiószentmártoni Tsz SK 9 1 1 7 22-68 3 10. Gödöllői SC 9 — 1 8 21-69 1 11. Aszódi Spartacus t ö r ö 1 V e A sok fejlődésről tanúbi­zonyságot tett körösi fiatalok derekasan helytállnak. A szo­ros élcsoportban izgalmas őszi küzdelemre van kilátás. SZOMBATI SPORTMŰSOR Atlétika, Budapest: az ifjú­sági egyéni csapatbajnokság országos döntője. Atlétika, kézilabda, kispá­lyás labdarúgás, röplabda, sportlövészet, teke. Gödöllő: a MEDOSZ versenyeinek megyei döntője. Birkózás, Kiskunfélegyháza: országos serdülő kötöttfogású Kiskun Kupa-viadal. Sulyok Zoltán ISSN 0133—2708 (Nagykflrtíst Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom