Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-20 / 195. szám

Arckőzelben A nyugdíjas A század húszas-har- mincas éveiben kis­pénzű hivatalnokok kaptak telket Érden. Többségük postás volt, a helyet, ahol megtelepedtek, így hívják máig: Postástelep. A közhi­vatalok egyhangú világából virágos kertbe vágyók kö­zül később végső maradás­ra szemelték ki a telepü­lést. Közöttük volt JHoitsy Andor is. Nákófalváról, Bárkából való, de a család még tá­volabbi eredetre nyúlik vissza. Nagyanyja Kossuth- lány, a szabadságharc kor­mányzójának, Kossuth La­jos unokatestvérének, Mik­lósnak a gyereke. Egy má­sik ős, a Hoitsyak közül va­ló Alfonz levelezésben állt Kossuth Lajossal: a kor­mány nemzetiségi politiká­ját kifogásoló és előrelátá­sában modern leveleket né­met nyelven kiadott könyv őrzi. Temesvár, Vác, Budapest volt az ifjú Hoitsy Andor útja: apja biztatására, aki korán fölismerte a barká­csolókedvű fiúban a mű­szaki érzékű embert, tanul­ta ki a műszerész szak­mát. Előbb a Lloyd-gyár- ban dolgozott, nem kisebb mester, mint maga Asbóth Oszkár keze alatt dolgoz­hatott repülőgépek gyártá­sán, majd a postához ke­rült, műszaki ember lett ott is. Onnan ment nyugdíjba, az érdi távbeszélő erősítő állomásról. Ma nyolcvanéves, de lel­kesedéséből a huszonéve­seknek is juthatna: köny­vet, cikket ír. Kézirata, a L loyd-gyár történetét és Asbóth Oszkár munkássá­gát feldolgozó összeállítás a Műszaki Könyvkiadónál el­bírálásra vár. Megírta Kos­suth emigrációjának emlé­két, Érd kultúrtörténetét és írásaiban emléket állított a város egyszerű embereinek, köztük a napokban elhunyt Bíró István kubikosnak. Szabad idejében szűkebb hazája, Postástelep ügyei­ben kilincsel. Most éppen azért, hogy megmentse az annak idején postásfillérek­ből épített hajdani kultúr­otthon épületét, — Munkával telt el egész életem, s ma sem tudok enéllcül élni — mondja. — Sokan nem is hiszik, hogy már nyolcvanéves leszek. De talán nem is vagyok annyi, hiszen mindenki annyi, ahány évesnek érzi magát. És az én lelkem még fiatal. Nem sajnálja a telefon árát, nyolcvanévesen sem rest tollat fogni mások ügyében. Türelmetlen em­ber, azzal a jófajta nyugta­lansággal, ami tettekre sar­kall másokat is. Vigyázat, életveszély! Nemrégiben írtunk a város közlekedésbiztonságáról, de képünk a tanúbizonyság: ke­vés foganatja volt a figyel­meztetésnek. Fotósunk gyako­ri pillanatot kapott el az érd­alsói vasúti átjárónál: a lám­pa pirosat mutat, a sorompó lehúzva, a gyalogosok pedig — a síneken... A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 20., SZERDA Építkezési mérleg Oktatási központ és kísérleti út Ma folytatódik Vidám vásár és élősakk Gazdag választék programokból Olyan a nyárutó búcsúzó napsütése az építkezőknek, mint autósnak a villanó fény: figyelmeztet. Arra, hogy bár még nincs késő, de közeleg építő-építtető átka: az ősz, ve­le a munkát nehezítő eső, ide­je hát elgondolni: mit végez­tek, hol tartanak, s mi a leg­sürgetőbb tennivaló? Ilyesfajta mérleget készítet­tünk mi is Nógrádi Györggyel, a városi tanács beruházási csoportjának vezetőjével, ami­kor gondolatban végigszalad­tunk bölcsőde-, óvoda-, isko­la-, út-, járda-, csatornaépíté­seken a városban. Jó ütemben halad az új­telepi FORFA-iskola épí­tése: a két épületszárny és az összekötőszerkezetén az utolsó munkálatokat vég­zik ezekben a napokban. Az augusztus 26-i műszaki át­adás után szeptemberben már itt kezdődik meg a tanítás. Októberre tervezik a kazán­ház felállítását, s a tervek sze­rint már meglevő épületekhez 1932-ben egy újabb, «harmadik szárny, 1983—84-ben pedig egy ezeradagos konyha és étte­rem társul. Ahogy a FORFA-iskolát, úgy a László téri oktatási központot is a BUJÉSZ, illet­ve a tanács'költségvetési üze­me készíti. Nem túlzás ez a központ kifejezés, hiszen a már meglevő 100 fős óvoda mellé most épül az újabb, két 50—50 fős épület. Ehhez csat- latkozik az 5-ös iskola hagyo­mányos építésű négy tanterme és tornaterme, amelyet a ter­vek szerint december 15-én adnak át Az óvoda átadásá­nak időpontja: november 7. Az elképzeltnél lassabban, de már ismét jó ütemben ha­lad az Aradi úti 60 fős bölcső­de munkája. Az építkezők túl­jutottak a sok gondot okozó tartály földbe építésén, s vár­hatóan novemberre megnyitja kapuit a város első bölcsődé­je is. Ugyancsak lassuló ütem­ben készül a lakótelep VII. épülete, s bár a napokban megkezdődtek a szakipari munkák, az újabb 75 lakást csak 1981 márciusára adják át. Ami viszont jó hír a tele­pieknek: az idén elkészül a tömbfűtőmű, amely az egész Béke tér fűtéséről gondosko­dik. Nyolc utca építése szerepel a tanács idei tervében, ebből a Sárd utcának a gázcserete­lep elé eső része már elkészült. Érdekesség, hogy kísérleti módszerrel: pernyebeton- stabilizációval építi az utakat a Pest megyei Üt­és Hídépítő Vállalat. A tatabányai kohók mellék- termékét (amelyet Tárnokon kevernek) az országban eddig már több helyen sikerrel al­kalmazták. A hagyományos módszernél gyorsabb és ol­csóbb az új útszerkezet, s nem elhanyagolandó, hogy a kísérlet vállalásához az Orszá­gos Műszaki Felügyelőség 8 millió forinttal járult hozzá. Befejezték a Kutyavári út felújítását, s a kőszórás után most kap betonréteget az Esz­perantó tér. Megkezdődött a 4-es óvoda központi fűtésé­nek felújítása és részben elin­dult a 8. óvoda rekonstrukció­ja. Elkezdődött a 15 millió fo­rintos vízvezetéképítési gyors­program, amely várhatóan már jövőre érezteti hatását a parkvárosi részen. A gyorsprogram befejez­tével lehetőség nyílik az M7-es út fölötti terület vízgondjainak megoldásá­ra is. E terület vízbeköté­sének kiviteli tervei már készülnek. Végül egy igazán jó hír: már addig is a tervezettnél több járda készült el a vá­rosban. A lakosság összefogá­sa, munkája eredményezte, hogy a tervezett 7 kilométer helyett nyolc kilométer új jár­dája van a városnak. Tegnap kezdődött, ma foly­tatódik a városban a kétnapos alkotmányünnep. A Parókai- fúvószenekar reggeli ébresztő­je után délelőtt a gyerekek veszik birtokukba a lakótele­pet és a művelődési közpon­tot: játékos vetélkedőjük jó alkalom lesz egy kis KRESZ- tanulásra is. A sakkjáték ked­velői élősakkban gyönyörköd­hetnek, míg az Engels utca hosszában kisiparosok tarta­nak vidám vásárt, ahol nem csupán nézelődni — vásárol­ni is lehet. Délután szellemi vetélkedőn mérhetik össze tudásukat az ünnepi rendezvények résztve­vői (megéri a játék: számos értékes ajándék vár gazdára), Házasságot kötött: Kökény Miklós Kovács Erzsébet Ildi­kóval, Karádi Kálmán Molnár Mariannával, Papp Endre Ist­ván Bányai Erzsébettel, Pá­linkás Sándor Fekete Ildikó­val, Karlik Imre Derda Má­riával, Kádár József Bognár Katalinnal. Született: Bányai Károlynak és Verba Mária Magdolnának Izabella nevű gyermeke. Elhunyt: Végh Lajos, Biró István, Nagy Sándorné Babo- csai Julianna, Nánási György, Két vetélkedés között pedig meg lehet tekinteni Pataki Fe­renc „Népköztársaságunk ki­tüntetései és kitüntető jelvé­nyei” című éremgyűjtemény- kiállítást a művelődési köz­pontban. Este fúvósbállal zárul a két nap ünnepi eseménysorozata. Augusztus 23-án Tiüódi-est A Tinódi Kamarazenekar Ed hangversenyt augusztus 23-án 19 órától a Benta-völgye Ter­melőszövetkezet parkjában. A régi korok zenéjének bemuta­tójára jegyek a könyvtárban válthatók 40 forintos árban. Tihanyi Jánosné Eilinger Mar­git. ★ Több olvasónk is érdeklő­dött múlt heti oldalunkat lát­va az anyakönyvi hírekről. Kérdéseikre Kiutak Józsefné, a városi tanács előadója vála­szol. — Milyen gondolat vezetett az anyakönyvi hírek rovat megindítására? — Az eddigi tapasztalatok azt bizonyították: az embere­ket érdeklik az olyan szemé­lyes események, mint a há­zasságkötés, születés, halál; s örömmel veszik akár a má­sokról, akár a maguk hasonló eseményeiről szóló informá­ciót. E tapasztalatot erősítette meg az ÉRDI HÍRLAP első anyaga is: az érdekeltek nagy többsége szívesen vállalta a nyilvánosságot. — Milyen jogi feltételei vannak a közlésnek? — Mindhárom esemény az emberek magánügye, megsér­tése személyi jogot érint, ép­pen ezért törvényes feltételei vannak a közlésnek. A mód­szerünk az, hogy a házasság, illetve a haláleset bejelenté­sekor megkérdezzük a beje­lentő véleményét, s hozzájáru­lását avagy elutasítását följe­gyezzük. — Hogyan tudják követni a születéseket? — Ez a nagyobb gondunk, hiszen az érdi asszonyok a fővárosban szülnek, s a kór­ház szerint illetékes tanács­ban anyakönyvezik a gyere­keket. Megoldásunk az, nogy a védőnőkkel beszéljük meg: az egyébként is kötelező láto­gatás során kérjenek nyilat­kozatot a szülőktől. Addig is, amíg a védőnőkkel sikerül megegyeznünk, kérjük a szü­lőket, amennyiben fontosnak tartják gyermekük megszüle­tésének közlését, a tanács anyakönyvi hivatalánál jelent­sék be szándékukat. Az oldalt irta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János Lépcsőház-csinosítás Felhívás versenyre A városi Hazafias Népfront környezet- és termé­szetvédelmi bizottsága, a 2/B lépcsőház lakói, valamint a 8. körzet tanácstagja a lakótelepen LÉPCSÖHÁZ-CSINOSÍTÁSI VERSENYT hirdet. Feltételek: — a lépcsőház lakói tartsák tisztán a bejáratot, az alagsori helyiségeket és a lépcsőházat; — virággal, dekorációkkal tegyék otthonossá és kel­lemessé a lépcsőházat és a bejáratot; — a lakók vállalják el azoknak a szakipari mun­káknak az elvégzését, amelyeket a mindennapi használat a lépcsőházban és az alagsorban szükségessé tesz. A versenyben részt vehet minden lépcsőház, amely együtt benevez a versenybe, nevezési lapok a 2/B fezt. 3- ban kérhetők. A verseny időtartama: 1980 augusztus 20— december 20. Díja: 15 szabadbelépő a művelődési köz­pont és a mozi 1981-es előadásaira. A versenyfeltételek megtartását a HNF tagjaiból álló zsűri ellenőrzi. Az eredményhirdetés és a díjak átadása 1980. december 20-án le$z. Verítékkel dagaszd! S oós Jóska kenyeret vet. Ügy for­gatja, könnyű kézzel markában a dat, mintha az igazából karmester- ilca lenne. A vizes kefét végigfut­ja a tésztán, Jobb kezében kés, az- .1 szánt két barázdát a kenyéren, ’yetlen mozdulattal csúsztatja be a pátot a kemencébe, belöki a kenye- t, kiránt. Nézem, vagy száz kenyér tr bevetésre, egy kenyér három kiló, ;yszerre kettőt rak az adogató, Rát- ly László a lapátra. Odalenn a gö- irben kétszáz fokot lehel a kemence áj a, a vetőember néha vizet locs- ant a forró torokba, ilyenkor siste- ■gve csap ki a gőz. A második vetés­ül elindulnak az izzadságcseppek jós hátán, lefolynak a derekáig, egállnak a gatya korcánál, beisszák agukat az anyagba. „Verítékeddel dagaszd a kenyeret” — ondta keresztanyám, amikor felnőtt jjel részt kértem az ő matriarchális gából: a kenyérsütésből. Gyerekkori nlékek biztattak erre a nagy merész­ére, nekünk akkoriban ünnep volt az nap, amikor az este a kovász érlelé­sei telt. Éjjel keresztanyám föl-föl- ;lt, meghallgatni: kel-e a tészta. Haj­aiban dagasztott. „Verítékeddel” — ondta, s jó időbe telt, amíg azt hit- ■m, értem már a gondolatát. Most, agy elnézem Soós Jóska szótlan szőr­űmét, újra ízlelem keresztanyám [azságát. „Énekelj, Jóska” — biztatja főnökét 'iss Laci. Tömzsi, keménykötésű em­er. haját behavazta a lisztpor. „Mit aekeljek?” — kérdez viasza a vető kemencétől, mintha nem tudná. Fiát, o kiskacsát.” — mondják egy­szerre hárman is. Aztán elszégyell- hetik magukat, mert csak nem énekel­nek. „Pedig úgy szoktunk, danolni — mondja Kiss. — Könnyebben megy az­zal az éjszaka.” Ránkíéme pedig egy kis időmulasztó, mert még a szem is elfárad az egyhangú mozdulatok nézé­sébe. A lapát egypályájú mozgásába, a másik készséges kéz alá dolgozásába, a kiflisodró együtemű etetésébe. Haj­nali két óra van, négyen már kisü­töttek két kemencényi kenyeret, most vetik a harmadikat, mellé jön a fe­hérsütés, a péksüteményé. Kettő és három között Rátkay egy láda szélén ül, úgy alszik el. „Igazat adhat va-. lakinek álmában, mert nagyokat bó­logat” — ugratják a többiek. — Meg lehet szokni az éjszakázást? — kérde­zem. „Meg, mint kutya a verést” — mondja Stenczinger Imre bácsi, ö csak tudja, negyven évig állt a gödörben. „Az ember megszokja — mondja Győ­ri Attila, Soós negyedik embere —, de a szervezete tiltakozik ellene. Nekem a szememet készítette ki a sok éjsza­kázás, kitágult a pupillám, egy kis felhő mindig ott lebeg a szemem előtt.” Rajcsányi József, a kenyérgyár vezetője is az éjszakázás miatt pa-i naszkodik: „Ki jönne nekem ennyi pénzért ilyen munkára, ráadásul há­rom műszakra? Másutt kevesebb mun­kával. többet keresnek és ott alhatnak az asszony mellett.” Marosán György könyvéből tudom: 1923-t írtak, amikor Magyarországon törvénybe iktatták az éjjeli munka tilalmát a sütőiparban. Kiss Laci a kemencéből szedegeti a kenyereket. Még egyszer végigfuttatja rajtuk a vizes kefét. „Ettől kapja meg a kenyér a szép fényét” — mondja. A kész sütés ott sorakozik kinn a pol­con, egy-két órát kellene állnia. De nincs idő a pihenésre, a nagytétényi rendőrjárőr érkezik a pirkadattal. Az­tán a volánosok jönnek: kosárszám viszik a hajnali sofőröknek a reggeli­hez valót. — Milyen a jó kenyér? — kérdezem Soós Józsefet. „Színre zsem­lyebarna, súlyra pehelykönnyű, kiné­zésre cserepes. Akkor jó, amikor a sü­tés után megrepedezik a héja.” — Mitől tud jó lenni a kenyér? „Sok fortélya van annak. Függ a liszttől, a jó dagasztástól, a keléstől, a sütés­től. De az igazi titka azért a kovászo­lás. Ott dől el, a kovász érésénél a kenyér sorsa.” Ezt mondja Stenczinger Imre bácsi is: olyan a kenyérnek a kovász, mint a házinak a fundamen­tum. Anélkül nem is lehet építeni. Stenczinger Imre pékek nevelője volt Érden, keze alól szabadult föl Soós József is. — Imre bácsi, milyen az ér­di kenyér? „A világ legjobb kenyere. Én csak tudom ezt, mert világ életem­ben jó kenyeret ettem, a sajátomét. De bizony annál jobbat, amit a Jóslta gyerek csinál, de még amit a kenyér­gyárban sütnek, én magam sem tud­nék csinálni.” Uárom óra, ők négyen túl vannak a munka nehezén. Kiss még az utolsó kifliket szedegeti, Rátkay söp- röget. Most Győri Attila ül meg egy kosár szélén, le-lecsukódó szempillája mutatja, most nincs velünk. Soós Jóska szippant egy-egy mélyet a hajnali le­vegőből. Fölöttünk meg pattant a sö­tétség zárja, virrad. Búcsúzóul meg­tisztelő ajándékot kapok, egy kenye­ret. Érzem, több ez, mint egy udva­rias gesztus, egyetlen igazi értékük, munkájuk eredményét nyújtják a né­hány órára közös sorsot vállalónak át. Ki tudja, egyszer még a kiskacsát is eléneklik nekem. Hagyományos szedés ufón Ládákban a barack Ládába került az őszibarack jő része a Benta-völgye Ter­melőszövetkezetben. A rakodást meggyorsítja, hogy a ládákat gép emeli, de a barack még mindig hagyományos módon: em­beri kéz által kerül le a fákról. Anyakönyvi hírek

Next

/
Oldalképek
Tartalom