Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
1980. AUGUSZTUS 20., SZERDA kMHan 7 KGYV és BVM A Kaukázustól Mexikóig építenek Az egyedi berendezések, gépcsoportok önálló exportjánál 20—30 százalékkal is nagyobb árbevételre tehetnek szert külkereskedelmi vállalataink, ha a jól jövedelmező szellemi exportot is magába foglaló, kulcsrakész szállításra vállalkoznak. Az utóbbi időben egyre több ilyen üzletkötésre került sor, ami azt mutatja, hogy a fővállalkozásban rejlő lehetőségeket vállalataink felismerik, s ajánlataik a tervező és a kutató intézetek, a gyárak és az építőipari vállalatok szoros együttműködéssel dolgozzák ki. Kuvaitban jelenleg két elektromos alállomás szerelésén még dolgoznak, a szerelés irányítói magyar szakemberek. A munkát némileg lassította, hogy négy kamion magyar géprakomány a ciprusi katasztrófánál elsüllyedt, s most a Villamos Berendezés és Készülék Művek fokozott erőfeszítéseket tesz az elpusztult berendezések pótlására. A Transelektro fővállalkozásában a magyar ipar első ízben vállalkozott komplett távvezeték építésére külföldön. Számos magyar iparvállalat, köztük a Magyar Kábel Művek szakembereinek segítségével Jordániában a 45 kilométer hosszú vezetékszakasz befejező munkálatainál tartanak. Elkészülte után Ammant a környező ipari körzetekkel köti össze. A munkákat nehezítette, hogy a vezetékoszlopok alapjait sziklás talajba kellett építeni. A Kohászati Gyárépítő Vállalat Románia négy városában, öt kohászati elektromos ívkemence szerelésén dolgozik egy időben. A magyar szakemberek nemcsak a műszaki tanácsadásban vesznek részt, hanem együtt dolgoznak román kollegáikkal. A magyar gyár szakembereire a következő hónapokban még 28 ívkemence felszerelése vár Romániában. Már Calcuttában dolgoznak azok a szakemberek, akik részt vesznek India első mély- vezetésű metrószakaszanak építésében. Az Uvaterv elkészítette aZ alapdokumentációt, s a helyszínen megkezdte a tervezői művezetést. A Beton- és Vasbetonipari Művek a hazai és a prágai metrónál bevált vasbetontübbin- gek gyártástechnológiáját szállítja Indiába és részt vesznek az ottani gyártóüzem építésében. A Kaukázus menti sZovho- zokban és kolhozokban az idei termést már fogadja az a három magyar hűtőház, amelyeknek szerelési munkáit a közelmúltban fejezték be. Az egyenként 300 vagon gyümölcs tárolására alkalmas hűtőházak könnyűszerkezetes acél vázát a 31. számú Állami Építőipari Vállalat készítette, a szendvicspaneleket az Alu- tröszt, a hűtési technológiákat pedig a fővállalkozó Energiagazdálkodási Intézet szállította. A megrendelők igen elégedettek a magyar hű- tőháZakkal, amelyekből már 35 üzemel a Szovjetunióban. Az Agrober fővállalkozásában magyar mezőgazdasági technológiai rendszer mutatkozik be Mexikóban. Jalisco államban 5000 hektáros farmot rendeznek be magyar tervek és elképzelések alapján és magyar közreműködéssel. A farmon nágyüzemi technológiát alkalmaznak, majd ennek elemeit a Bajai Kukoricatermelési Rendszer dolgozta ki adaptálva a mexikói természeti és talajadottságokra. Ősi recept alapján Göcseji parasztsonka Ősi recept alapján kezdték meg egy újfajta hentesáru, a pármai módon készült göcseji parasztsonka gyártását a Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. A feljegyzések szerint évszázadokkal ezelőtt az olaszországi Párma környéki hentesmesterek kiváló készítménye volt ez a típusú sonka. A sólében és különböző fűszernövények kivonatában pácolt sonka egy idő után szinte piros színűre érik, színe, íze megegyezik a szalma- vagy nádtetős parasztházak padlásán füstölt sonkáéval, és hónapokig is eltartható. A Zalahús-nál napi 1000 sonka készítésére rendezkednek be. Gyermekek a kapun kívül Újabb óvodai helyek a nagykátai járásban Amikor a csalód legkisebb tagja harmadik évét betöltötte, megfogjuk a kezét, s visszük óvodába. Mindez azonban nem mindig ilyen egyszerű, hiszen az óvodáskorú gyerekek népes táborának 20 százalékát még mindig nem tudják felvenni a gyermekintézményekbe. A nagykátai járásban is évek óta gondot jelent a három éven felüli gyerekek elhelyezése, pedig az ötödik ötéves tervben javult a helyzet — sok új óvoda épült fel —, ma mégis sok gyermeket kell Amerre a jégmadár száll Sziget mögött csen des öböl Nincs üdítőbb, pihentetőbb szórakozás, mint a céltalan barangolás, mialatt alig ismert, vagy egy rég látott kedves helyre jutunk. Ilyen a Buki- sziget világa, amely valahol Vác északnyugati határánál kezdődik. Ott, ahol most az egykori munkásszállások egyike, a C-telep fekszik, s a lakatlan falu alatt haragoszöld 60s és nádrengeteg alá rejtőzve, a Cigánypatak lopakodik a Duna mellékága felé csörgedezve, A városi vízműveknek a folyó hátán birtokolt földje óriás iákkal benőtt, vadregényes terület, s csak ritka kiváltságos alkalom volt az már másfél évtizeddel ezelőtt is, amikor a területére léphettem először, hogy minden zegét-zugát kíváncsian bejárjam. Ám amit ez a hosszan elterülő földdarab a nagy kék országút hajói, s utasai elől eltakar, a sziget és a part közötti világ, no meg a part, mindig a mienk volt, a vizet, csöndet és jó levegőt kedvelőké. Az idő tájt azok sem voltak kevesen, akik nyári melegben e nyitott öböl hűs vizébe merítkeztek, b£r ez már akkor is sok szempontból kockázatos volt. Az itt összegyűlő természetkedvelők jól megfértek a horgászokkal, vita sohasem volt közöttük, tisztelték egymás kedvtelését Sétára csalogat A mindennapi elfoglaltságok szorító gyűrűjéből mostanában kétszer is sikerült kiszabadulnom, s elindulni oda, ahol horgászcsónakok tucatja ringatózik, mint egy nagy keleti város folyóparti dzsunkái. Kicsi ház áll a domboldalon, két sudár, fiatal fenyő őrzi a bejáratot, s a fák tövében élénk, piros virágok. Ez viszont már a hegyvidék hangulatát idézi. Megváltozott a kép. Jobban elburjánzott a növényzet, s a horgászokon kívül alig jár'de más. Ez itt az ő birodalmuk. Nyárfasor szegélyezi a vízmű lakóépületéhez vezető utat, s ha a hídon megállók, az alkonyati táj mesés színeiben gyönyörködhetem. A parti domboldalak fölött a Verőcemaros fölé emelkedő kék csúcsok, azon túl még magasabb, halványkék vonulat a háttér. Talán Nagymaros környéke az, vagy még annál is messzebb'esik a tekintet. Sétára csalogat a kicsi házak környéke. Egész falu alakult már itt ki, a szerény, de a célnak jól megfelelő horgásztanyók- ból. A pesti tulajdonos teraszokat képez ki a domboldalon, szőlőt telepít, a hétvégi kiatlakás idejére zöldséget termeszt magának, s a domb fölött kimagasodva pipáló három gyárkéményre mutatva megjegyzi: Még a szeles időben lecsapódó por ellenére is jó itt, ezért építettük a lemezházat. Szól a kakukk odaát A hetvenes évek elején megalakult büki horgászegyesület tagjai az évtized elején kérték a telekparcellázást, egynek- egynek nagysága még a 100 négyszögölt sem érik el. Véglegesen birtokukba vették a vidéket, felépítették a házaikat, társadalmi munkában zárógátat építettek a sziget déli csücskénél, s egy zsilippel szabályozzák a víz magasságát Mintegy 130 épület emelkedett itt, s nagyjából ennyi a horgász is, aki évente 600 forint tagdíjat fizet a szenvedélyéért, s ebben már a halszaporítás költségei is benne vannak. Pontyot, csukát lehet itt fogni, a süllők néha a 4—5 kilogrammot is elérik. A zárógát sajnos, elállta az utat a négy-öt éve még idetévedő 8—9 kilós fekete dévérek elől. Aki itt tölti a napját nemcsak a halaknak örülhet. Amíg például Juhász Béla nyugdíjas kapásra vár a vízre épített kis deszkaalkotmányon meghallgathatja, hogy szól a kakukk odaát a szigeten, s erre gyakran kontráz füttyével a sárgarigó, s gyakori vendég itt az örvösgalamb. A jégmadár főleg ősszel jár vadászni, s tíz centire a víz fölött repül, hogy lecsapjon zsákmányára. A közeli munkásszálláson lakók hajnalban néha fácánkukorékolásra éb rednek. Azt mondják, időnként két szürkegém is megjelenik. Méltóságteljesen körbejárják az öblöt, aztán elrepülnek. Csaknem annyi itt a fővárosból kijáró, mint amennyi a váci — mondja Juhász Béla — majd hirtelen tekerni kezdi a zsinórt, mdközíben a víz fölött jókorá zsákmány, egy kárász bukkan feL Ez elég is lesz vacsorára. Páratlan érték — A táj, a víz és a csend vonzott ide engemet is — folytatja. — Télen is szeretek itt lenni. Látni a havas, jeges, akkor egészen másként szép, lenyűgöző világot. Amit fogok, annak egy részét a ház melletti kis víztárolóba teszem, hogy ott nőjenek tovább, más részét ecetes vízben konzerválom, s ez téli tápláléknak nagyon finom. Ülünk a víz fölött, pár méternyire a védett öböl partjá tol. — Páratlan értékű hely ez — gondolom magamban, azon töröm a fejemet, mi mindent kellene, lehetne még itt csinálni. Mert ilyen az ember. Hajlamos mindent megváltoztatni, civilizálni azt is, amit nem kell. Itt minden úgy jó, ahogy természet megalkotta. Így szolgálja igazán az ember pihenését. Kovács T. István elutasítani. A jelentkezőknek csupán 77 százaléka számára van hely. A kép tehát nem valami rózsás. Legsúlyosabb a gond Tá- pióbicskén, ahol két csoport- nyi, összesen 40 gyermeket kellett elutasítani az elmúlt évben. Akik bejutottak — a szerencsésebbek —, csak zsúfolt körülmények között vehettek részt a foglalkozásokon. Két terembe a szokásos negyven helyett, mintegy hatvanat kellett bezsúfolni. Hasonló a helyzet Nagykátán is. Az 1978-ban felépített újabb három terem is kevésnek bizonyult, így tavaly 158 kérelmezőt kellett elutasítani. Februárban. Tápióságon is kialakítottak egy újabb csoportnak való helyet, ami valamelyest javította a korábbi helyzetet, Tápiószecsőn pedig építő katonák segítségével létesítettek két termet Munkájuk nyomán újabb kis- óvodásokat vehettek fel. Az óvodákban — kényszerűségből —, a megengedett határon felül is felvesznek gyerekeket. A helyi tanácsok mindent elkövetnek azért, hogy ilyen körülmények között is megfelelő legyen az ellátás; Felszerelésekben nincs is hiány. A 130 óvónőből viszont 26 képesítés nélküli, a főiskolák, középiskolák még mindig nem tudnak elegendő óvónőt képezni, így még néhány évig foglalkoztatni kell képesítés nélkülieket Tornyok tövében... Valósággá válik napjainkra sok-sok jelkép. Mert hányszor, de hányszor említjük fel a város és a falu valós és jelképes, ám tagadhatatlanul szaros összetartozását. Tudjuk is, nemcsak valljuk: a mezőgazdaság és az ipar nem csupán kiegészíti egymást, nem is létezhet egymás nélkül. Százhalombattán sem. Halk-csöndesen ölelik körül a város óriásnyira nőtt kőolajfeldolgozóját a drága terményeket érlelő szántóföldek, s a karcsú kéményeivel égre törő hőerőmű tövéből is learatták már a sárgára ért kalászokat. Magtárba került tehát a jövő évi kenyérnekvaló, a most bálázott szalma pedig, például az érdi Benta-völgye Tsz állattenyésztő telepén lesz majd nélkülözhetetlen. Bozsán—Halmágyi felvételei Nem mindegy, hogy miiyen Búzából, rozsból, kukoricából A kenyér az embernek mindenkor az egyik legfontosabb élelmiszere volt Akár kovászÚttörőfúvósok Szobon Úttörők fúvószenekari tábora nyílt Szobon, ahol harminc tápiógyörgyei és harminc szobi zeneiskolás tanuló hódol szenvedélyének, a zenének, és tölti kellemes körülmények között a szünidő egy részét Az úttörők a táborozás ideje alatt kirándulásokon vesznek részt, és természetesen sokat gyakorolnak együtt. szál készítették, akár anélkül, kenyér volt az, mindegy, hogy búzából, rozsból, kukoricából, árpából vagy zabból gyúrták is össze... A kenyeret minden nép tiszteletben tartotta, megbecsülte és az élet, a táplálkozás, a megélhetés szimbólumának tartotta. Van-e kenyere? Nincs kenyere, stb, átvitt értelemben a keresetet vagy annak hiányát jelezte... A régi római uralkodók jelszava „Panem et circenses!” (azaz kenyeret és szórakozást cirkuszt a népnek!) azt jelentette, hogy biztosítani kell a nép kenyerét, megélhetését és gondoskodni kell a szórakoztatásáról, hogy kormányozható legyen, ne lázadjon fel az uralkodó hatalom ellen. Itt a „kenyér” átvitt értelemben a minimális táplálékot jelentette. A sütőket rendszeresen ellenőrizték és a gondatlan péket, akinek kenyere nem volt megfelelő minőségű vagy könnyebbnek bizonyult az előírt súlynál, megbüntették. Íme néhány példa: egy angol utazó a XVII. században Isztambulban járt és kenyeret akart vásárolni. Belépett a boltba. Nemsokára bejött egy hatósági személy is, két kísérővel. Az angol felfigyelt, hogy mi fog történni és várt a vásárlással. Ekkor a hatósági személy és két segédje lemért minden kenyeret, ami csak a boltban található volt. Amelyek at előírt súlynál köny- nyebbek voltak, azokat félretették. Amikor végeztek, újra lemérték a könnyűnek talált darabokat, megszámolták és felírták. Most intett a hatósági személy a két kísérőjének. Azok megragadták a péket, elővettek két nagy szöget és a péket fülénél fogva az ajtóhoz szegezték. Az angol kérdésére elmondta az elöljáró, hogy csalásért ez az első büntetés. A második az lesz, hogy zsákba varrják és beledobják a Boszporuszba. A Budai Jogszabály Gyűjtemény, mely a város rendjét és munkáját szabályozta a 13— 15 század között, a többi városunkban is példa volt, gok helyen alkalmazták az előírásokat. Eszerint például azt a péket, aki a kenyeret köny- nyebbre sütötte, a Duna vizében meg kellett mártani. Második esetben a városból ki kellett űzni. A kenyér azóta is naponta a szemünk előtt van, bíráljuk, nézegetjük, mert nem közömbös, hogy milyen minőségű kenyeret fogyasztunk, főleg a „kenyérevő” Magyarországon. R. J.
