Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

Körültekintő döntés után Megkezdődtek a felvételek Nagy várakozás előzi meg azt a névsort, ami az óvodák­ba felvételt nyert gyerme­kek nevét tartalmazza. Nos. ezekben a napokban ült össze valamennyi óvodá­ban az a bizottság, amelv el­bírálta a kérelem jogosságát, és igen körültekintő, alapos, gondos mérlegelés után fele­lősségteljesen döntött a felvé­telekről, átirányításokról, il­letve az elutasításokról. A bizottságban kapott he­lyet a környezettanulmányt végző óvónő és védőnő is, akik részletesen ismertették a gyermekek életkörülményeit. Majd a bizottság gyerme­kenként hozta meg dönté­sét. Magunk is láttuk egy óvodai felvételt elbíráló bizottság munkáját, s elmondhatjuk, nem irigylésre méltó a helyze­tük. Kevés az óvodai hely, sok a jelentkező, nagy a zsúfoltság. Városunk valamennyi óvodá­jára érvényes megállapítások ezek. Az iskolás korú gyerme­kek távozása után is több ap­róság marad az óvodákban, mint amennyit engedélyezni lehet. Magyarán szólva, ha szeptemberben egyetlen gyer­meket sem vennének fel, ak­kor is több lenne az óvodában elhelyezett gyermekeit száma az előírtnál. Nagykőrös kilenc tanácsi óvodájában 900 óvodás kaphatna helyet. Ezzel szemben a jelentkezések alapján egyik-másik óvodában 150 százalékos lenne a kihasz­náltság, ha a jogos kérelmek alapján felvennék a gyerme­keket. Ez egészségügyi szem­pontból nem engedhető meg. ezért szükségessé válik az átirányítás másik óvodába, oda. ahol ugyancsak többen vannak az engedélyezettnél, de még tűrhető a helyzet. Csak így érhető el, hogy az átlagos kihasználtság 140 szá­zalék alatt maradjon. Különö­sen nehéz a helyzet a Kos­suth Lajos utcai óvodában. Az új lakótelepről jelentkezők száma olyan nagy, hogy a ke­rületben körzetmódosítást kell végrehajtani. Az innen eluta­sított gyermekek — ha jogos a kérelmük — a Kalocsa óvo­dában kaphatnak helyet. Mint fentiekből is kitű­nik, nem könnyű döntést hozni a felvételeknél. Az elbírálásnál előtérbe kerül­nek azok a gyermekek, akik jövőre iskolába mennek, az­tán a három- vagy többgyer­mekes, egyedülállók és sorka­tonai szolgálatot teljesítők gyermekei, valamint a nem megfelelő körülmények között élő családok gyermekei. K. K. Mira-csoda — Hozzál kislányom egy üveg Mira vizet is, ha mész a boltba — kérte anyám a feleségemet. A Mira be­szerzése megtörtént, de utá­na már nem is törődött vele senki. Pihent az üveg a polcon háborítatlanul a befőttek között. Mígnem egyszer sor ke­rült rá, és anyám csodál­kozva mutatta a vacsorá­nál. — Fiam ebbe valami szesz van — mondta le­hangolja. Megkóstoltam — hamisítatlan kisüsti ba­rack. Mondanom sem kell, hogy engem nem szomorí- tott el a téves palackozás, öt forintért hét deci kis­üsti! A palack nyomban előkelő helyre vonult, a bárszekrénynek nevezett „lenyílóba". Gvorsan fel­tettem a kérdést: felesé­gem, hol vetted? Már nem emlékszem rá — mondta... Kár. G. S. Anyakönyvi hírek Született: Palcsó Béla és Tót Katalin: Andrea; Tolnai Sándor és Ronkó Margit: Tün­de; Burányi László és Med- gyesi Mária: Éva; Szi Ferenc és Medve Lídia: Erika; Tényi Sándor és Ferkő Éva: Péter; Nagy Imre és Váradi Lídia: Imre; Szívós Gábor és Mile Ilona: Cecília; Sasi József és Babicz Ibolya: Krisztina, Oláh József és Tóth Mária: József; Német Ferenc és Pap Terézia: Ferenc nevű gyermeke. Névadót tartott: Kohan György és Katona Terézia: Viktória; Horváth József és Vecsei Mária: Bettina; Pap Lajos és Petrák Irén: Attila nevű gyermekének. Házasságot kötött: Nagy István és Hupka Etelka; Antal Ferenc és Oláh Rózsa; Hasz- nosi László és Szalai Mária; Kis-Dér József és Hollósi Ibo­lya; Nagy József és Ivanics Erzsébet; Kollár László és Márton Terézia; Kovács László és Kis Éva; Szécsény Balázs és Józan Sára; Komo- nyi Ferenc és Pap Iloina; Bá­rány Ferenc és Bognár Ilona. Meghalt: Csutár István (Eöt­vös Károly u. 51.); Dudás Bé­la (Örkényi út 4L); Szebenyi Dániel (Zsemberi Gyula u. 38.); Kapás Pál (Bajcsy-Zsi- linszky utca 2.); Bács Lajos (Tázerdő dűlő, 244.. őrház). Moziműsor A jó, a rossz és a csúf. I— II, rész. Olasz westernfilm, csak 16 éven felülieknek. Két­részes, III-as helyárú film, duplán. Előadás kezdete: 6 óra. A STÜDIÓTEREMBEN A gejzírvölgy titka. Színes, szinkronizált szovjet film. Dél­után fél 4 órakor. Bakaruhában. Magyar film. csak 16 éven felülieknek. Dél­után fél 6 órakor. Rítus. Svéd film, csak 18 éven felülieknek. Este fél 8 órakor. NAGYKŐRÖSI ívfa . A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 19., KEDD Közös munkával Alapos, pantos elsülés után Számítanak a lakosság közreműködésére A közművelődéshez többé- kevésbé mindenki ért. Való­színűleg azért, mert intézmé­nyei nemcsak tanítanak, ha­nem szórakoztatnak is. Már­pedig szórakozni mindenki sze­ret, s vallja, hogy tud is. Ez, persze, nem igaz, mert jól szórakozni felettébb nehéz, s módszereit éppúgy tanulni kell. mint mondjuk a fizikát. Álomkép Minthogy ilyen „szórakozás­tudomány" elnevezésű tan­tárgy nincsen, s nem is lesz az iskolákban, s e^keppen tu­datlanok vagyunk, a legneve­sebb tévedést elvileg akkor követjük el, ha szórakozni és művelődni vágyván merítünk egyet-egyet a szakemberek ál­tal irányított programok ten­geréből. Ebből a szemszögből nézve a dolgokat, roppant fon­tos tudni, hogy vajon valóban megbízhatunk-e a közművelő­dési intézményekben. Akik gyanakodnak, nem alaptalanul teszik. Valószínű­leg mindenkivel megesett már, hogy szórakoztató és szellemet művelő előadást várt a plakát alapján, és csapnivaló, gyötrel- mes haknit kapott. Sovány vi­gasz, hogy ilyen esetekben rendszerint nemcsak az átej­tett néző dühöng, hanem a megrendelő, a közművelődési intézmény munkatársa is, hi­szen ő mást kért, mást várt. Persze, abban a dologban, hogy mikor ki mérgelődik, s mikor ki elégedett, nagyon sokféle variációs lehetőség van. Ennek tudható be, hogy akadnak, akik csapnivalónak tartják városunk közművelő­dését, s olyanok is, akik el­fogadhatónak. ió irányban ha­ladónak. Viszont maradékta­lanul elégedettek valószínűleg nincsenek. Bizonyos, hogy azért, mert mindenki előtt le­beg valamiféle álomkép. Mondjuk arról a gyönyörű jövőről, melyben a nagykőrö­siek egymásnak adják a ki­lincset a kacsalábon forgó művelődési központban. Ab­ban az épületben, melyben minden van. Százféle klub, könyvtár, gyermekmegőrző, étterem, táncterem, mozi, színház s ki tudja még mi' Az álomképek többsége azonban, valljuk be. inkább SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT Nagykőrösi Kinizsi—Dán­szent miklós: 0-0. Kinizsi: Tóth A. (Tóth I.) — Várkonyi, Dé­nes, Dajka, Orbán, Szalai, Sza­bó B., Horváth (Farkas 60. p.), Kovács I., Szabó T., Németh. Dánszentmiklóson támadó­lag lépett fel a Kinizsi. Játé­kosai több gólhelyzetet is ki­dolgoztak, de a százszázalékos helyzeteket is kihagyták a csatárok. Szabó T. nagy hely­zetben a kapufát találta el. Fordulás után is a körösi lab­darúgók irányították a játékot. Lőttek is egy szabályos gólt, de a játékvezető tévesen, les címén nem adta meg. A csa­patmunkával, a játék szerve­zésével, a támadások felépíté­sével elégedettek lehetünk, ám a befejezéssel, a góllövéssel adósak még a játékosok. A Nagykőrös, Karatetétien, Ceglédbercel, Dánszentmiklós csoportból a Kinizsi öt győ­zelemmel, egy döntetlennel, 14-2-es gólaránnyal és 11 pont­tal csoportgyőztes lett az MNK-ban. A járási osztályban négy csoport volt. A csoport­elsők ezután magasabb osztá: lyú ellenféllel játszanak majd MN K-mérkőzést. Csoportgyőztes labdarúgók Csütörtökön, délután fél 5 órakor a Kecskeméti TE-vel lesz edzőmérkőzés hazai pá­lyán. Nagykőrösi Kinizsi ifi—Dán- szentmiklós ifi 6-3 (0-2). Kinizsi ifi: Szőke (Demeter) — Godány, Pesti, Szabó P., Faragó, Ember, Csikós, Hor­váth (Bartha), Toricska, Far­kas, Abonyi (Lővei). A Kinizsi ifi szempontjából rosszul indult a mérkőzés. Két nagy védelmi hibából két gól­lal elhúzott a Dánszentmik­lós. Fordulás után mindinkább magára talált a körösi gárda és 3-2-re alakult az eredmény. Ezután ismét kiengedtek a körösiek, s az ellenfél egyen­lített: 3-3. Ettől kezdve már csak a körösi csapat támadott és jobbnál jobb akciókból érte el szép góljait. Góllövők: Far­kas 3, Bartha 2 és Toricska. P. S. Országos tekeversenyen Cegléden a Honvéd Bem SE kétsávos tekepályáján került sor az országos Kossuth Ku­pa-viadalra. A Duna—Tisza kö­zi, tiszántúli és fővárosi NB-s egyesületek sportolói között a körösiek voltak a legalacso­nyabb, vagyis megyei osztályú­ak. A kétnapos vetélkedőn személyenként száz taroláscs dobást végeztek el a részvevők. A hattagú csapatok versenyé­ben a Nagykőrösi Mészáros János Tsz SK gárdája 1379 összfával — a beosztás szerint az 1666 fát elérő és végső győz­tes Szolnoki MÁV TE ellen mérkőzve — a nyolcadik he­lyen végzett. Az egyéni ver­senyben Farkas József 293 fá­val a 9., Lóczi Mihály 26-tal 28., Kovács László 232-vel 40., Farkas Zoltán 214-gyel 43., Farkas Ferenc 197-tel 46., Mi­kulás József 183-mai pedig a 48. lett. Mai sportműsor Teke Gödöllő: megyei Alkotmány Kupa-viadal. S. Z. emlékkép. A valamikori arany időkről. Az idősebbek az ol­vasóegyleteket emlegetik, a tűzoltobált, a polgármesteri jelenléttel megtisztelt amatőr színi előadást, melyen X. Y. kisasszonyka oly gyönyörűen (és hamisan) énekelt. A va­lamivel fiatalabbak, de már nem fiatalok, a TIT-klub éj­szakába nyúló vitáit, a ta­nyákat járó népi táncegyüt­teseket, a csasztuskabrigádo- kat tudják aranykornak. A legfiatalabbak viszont azt mondják, hogy most ez van, lehetséges, hogy ez az arany­kor. Ha nem, az majd kide­rül... Babérok Tulajdonképpen nekik van leginkább igazuk, mert tény­leg abban az életben kell megmerülnünk, amit egyéb­ként mi csináltunk magunk­nak, s ami most „van”. Ál­modozás és emlékezés he­lyett pedig inkább éljünk a lehetőségekkel, kényszerítsük részvételünkkel jobb munká­ra a közművelődés hivatásos szakembereit, és segítsünk neki, hogy minden még jobb legyen. Nem haszontalan hát időn­ként, számba véve minden eseményt, ellenőrizni munká­jukat. Egyszerűen azért, hogy mi megtudjuk: bízhatunk-e bennük, ök pedig rájöjjenek esetleges tévedéseikre, felis­merjék a vakvágányokat, vagy büszkélkedjenek az arra érdemes eredményekkel. Egyébként minden vizsgáló­dásnak, akár hivatalos, akár nem, egyetlen célja lehet. Mégpedig az, hogy a közmű­velődés ne kényszer, hanem kedvtelés legyen, s ehhez megtalálják a vizsgálódók a jó módszereket. Nos, legutóbb a városi ta­nács végrehajtó bizottsága kísérelte meg a közművelődé­si törvény végrehajtásának alapos elemzését. Szerencsére nemcsak a statisztikai adatok alapján, mert hiszen a „vá­rosatyák” is tudják, hogy né­melyik rendezvény közönsége nem kifejezetten önszántából verbuválódott össze, hanem inkább a szervező tekintélyé­nek engedelmeskedve. A lényeg az, hogy a végre­hajtó bizottság körültekintően járt el. A jó eredményeknek megadta az elismerést, a hi­bákat viszont nem szépítette. Szerencsére lesz még alkal­munk visszatérni ezekere a megállapításokra részletesen is. Most a végrehajtó összeg­ző megállapítására fordítsuk figyelmünket, mely szerint az említett törvény s ahhoz kap­csolódó 1977-ben kelt helyi határozat végrehajtásában értünk el eredményeket, ám­de semmi sem jogosít fel ben­nünket arra, hogy babérjain­kon üldögéljünk. Bőségesen akad még tenni­való, s a közművelődési in­tézményeknek különös gon­dot kell fordítaniuk kapcso­lataik bővítésére és fejleszté­sére, programjaik kidolgozá­sának társadalmasítására, a művelődés demokratizálásá­ra. Parancs V Miért ezeket a mondatokat emeltük ki a talán izgalma­sabb, a közművelődés részle­teire vonatkozó megállapítá­sok közül? Azért, mert most kezdődik az úgynevezett köz- művelődési évad. A TIT most szervezi előadásait, az Arany János Művelődési Központ most köti le a téli programo­kat, s készül megindítani nyáron szüneteltetett foglal­kozásaikat. Általában valamennyi in­tézmény és szervezet éppen most a tervezés lázas idősza­kát éli. S lássuk be, hogy e tervek vagy eredményük jó lesz-e, az nemcsak rajtuk mú­lik. Legalább ugyanolyan mértékben függ a siker attól is, hogy e készülődésben részt vesz-e a város lakossága. Ha igen, akkor nem kell aggód­nunk. A közművelődési intézmé­nyek most, némi túlzással, parancsba kapták, hogy szé­lesítsék kapcsolataikat. Ámde mi történik, ha ellenállásba ütköznek, közönnyel találkoz­nak? Hát ugye, szegényesebb lesz a program, s ennek mi, művelődni vágyók isszuk meg a levét. Jó volna hát, ha mindenki adna magának valamiféle lel­kesítő parancsot. S miért ne? A közművelődéshez mindenki ért. Mert vágyai vannak, mert álmodozik, és szórakoz­ni és tanulni nagyszerű do­log. Farkas Péter Korszerűbb körülmények A Monori Kefegyár nagykő­rösi telepén megkezdődött az a nagy arányú rekonstrukciós munka, mely előreláthatólag a jövő év végéig tart. — Már elkészült az alapo­zás, mellyel saját dolgozóink foglalatoskodtak —< mondotta ottjártunkkor Palásthy Imre telepvezető. Nem volt könnyű munkánk, mert a rossz talaj­adottságok miatt különleges alapot kellett készítenünk az új csarnokhoz. Hamarosan megkezdődik és a jövő hónap végére be is fejeződik a szere­lési munka. Ez az új csarnok dunaújvárosi vasvázas ele­mekből készül, sok-sok üveg­gel. A jó világítás alapfeltéte­le ugyanis a jó munkakörül­ményeknek. Egyébként folya­matban van az új kazán- és szárítórendszer kialakítása is. A kivitelezőnk a Ceglédi Épí­tőipari Vállalat. Az idén 28 millió forintot szántunk építkezésre, gépek és berendezések vásárlására. A teljes rekonstrukciós beruhá­zás 50—55 millió forintba ke­rül majd. Bízunk abban, hogy a munkálatok tervszerűen ha­ladnak majd és a jövő év vé­gén korszerűen berendezett üzemben termelhetünk majd. Köszönetnyilvánítás, özv. Lengyel Adámné elhunyta alkalmából, akik személyes jelenétükkel bú­csút vettek drága halottunktól, akik sírjára koszorút, virágot hoz­tak, mély fájdalmunkat enyhíte­ni akarták. Fogadják őszinte kö- szönetünket. A' gyászoló Lengyel család. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondok mindazoknak, a rokonok­nak, barátoknak, elvtársaknak és ismerősöknek, akik férjem Vecsei Balázs temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek, fájdal­munkban osztoztak, özv, Vecsei Balázsné és családja. Tervezés TERVEZNI, de hogyan? Hiszen olyan keveset tu­dunk a VI. ötéves terv­ről, s e nélkül puszta ta­lálgatás lenne vállalati elképzeléseinket papírra vetni. Nemritkán hallani efféle megállapításokat még mostanában is. Leg­utóbb, a szegedi közgaz­dász-vándorgyűlésen ha­sonlóképpen vélekedett egyik nagyvállalati igaz­gatónk: „Mi nem ugrálha­tunk kényünkre-kedvünk- re. Kötnek az államközi szerződések, megállapodá­sok. Végleges tervszámok nélkül nem is érdemes mozdulni...” Nem érdemes? Gondo­lom, nem szó szerint értet­te ezt a nagyvállalati ve­zető, hiszen anélkül nem is boldogulhat, gazdálkod­hat cége, ha nem hangol­ja össze napi és távolabbi feladatait. Viszonylag sta­bil célrendszer — azaz stratégia, éppen úgy nem hiányozhat eszköztárából, mint mondjuk a piaci kon­junktúra helyzetképe. Annyi bizonyos — azt sen­ki nem vonhatja kétség­be, hogy a központi tervek alapját képezik a vállalati tevékenységnek, s a ter­vezésnek is. Inkább az a kérdés: igaz-e, hogy a terv hivatalos meghirdetése előtt „nem lehet semmit tudni?” MA MÄR ez semmi­képpen nem igaz. Tény, a terv akkor lesz hivatalos és nyilvános, ha a tervezé­si munkálatok befejeződ­tek és azt az országgyűlés elfogadja. Előreláthatóan erre az esztendő vége felé kerül sor. És addig? Nos, addig sem kell — sőt sza­bad — várni, a vállalati ter­vek, elképzelések meg­fogalmazásával. Hiszen — utalva előbbi megállapítá­sunkra —, a legfontosabb kereteket, irányadatokat, folyamatokat már világo­san látni lehet. A XII. kongresszus határozata, maga a kongresszus mon­danivalója eligazító értékű volt; utána rendkívül föl­gyorsult a központi terve­zés, mi több — nyilvános­ságra kerültek a tájékozta­tó jellegű, vállalati terve­zéshez jó alapot adó el­képzelések. A GONDOK FORRÁSA szemléleti eredetű, illetve abból származik, hogy még ma sem tisztázódtak bizo­nyos vélemények — fogal­mak. Egyesek kifejezetten tagadják az önálló válla­lati stratégia szükségessé­gét, állítván, hogy ekkora önállóságot nem bír el gazdálkodási rendszerünk. A másik szélsőséges nézet a minden központi ténye­zőtől független tervezést hangsúlyozza. Akár ez, akár amaz okból —, általában nem készülnek több lehető­séggel számoló tervvarián­sok, kevés az ésszerű koc­kázatot is magában fog­laló, de ennek megfelelő eredménnyel kecsegtető el­képzelés. A legtöbb válla­lati terv a múltat idézi, s nemritkán szürke, mecha­nikus áttétele az irányító tárca tervének. Megjegy­zendő — sok esetben ép­pen azért, mert az irányí­tó minisztérium addig „konzultálta” a vállalattal a tervet, mígnem teljesen átalakította... A BIZONYTALAN, arc nélküli, csak a „felsőbb- ségnek” készített vállalati terv éppen úgy alkalmat­lan az'életre, mint az or­szágos lehetőségeknek fity- tyet hányó, egyénieskedő törekvés. Arra van szük­ség, hogy a népgazdasági adottságok, a világpiaci és külkereskedelmi lehetősé­gek tudatában a vállalat megkeresse a boldogulás számára és a népgazdaság számára egyaránt legked­vezőbb módjait. önálló legyen abban, s megfele­lően vállalkozó szellemű, hogy miként lehet javíta­ni a gazdálkodási ered­ményt, és alkalmazkodó a közös társadalmi célok tiszteletben tartását ille­tően. M. I. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom