Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

6 "xMilap 1980. AUGUSZTUS 19., KEDD TALLÓZÁS ÜZEM! LAPOKBAN OLVASTUK Jövőbe tekintő eredmény­vizsgálat címmel számol be Fördös Gábor a Villamos Mé­rőműszer augusztus 11-t szá­mában — a gödöllői Árammé­rőgyár féléves munkájáról. Az értékelésre az üzem párt-vég­rehajtóbizottsági ülésén került sor. Megtudjuk, hogy a gyár eredményesen dolgozott: idő­arányos tervét 1,4 százalékkal túlteljesítette. Bár a folyama­tos kiszállítást sorozatosan akadályozta a termelés ütem- telensége, exportra is sikerült többet értékesíteni — a szá­mítottnál. Igaz, állapította meg a párt-vb, történtek intézkedé­sek az ütemes gyártás biztosí­tására, csakhogy nem bizo­nyultak elegendőnek. Rengeteg energiát lekötött a termelést zavaró váratlan akadályok el­hárítása, illetve a gyakori munka- és létszámátcsoporto­sítás. Legnagyobb gond a gal­vanizáló és a műanyagüzem­ben mutatkozott, ott ugyanis túlterheltek a gépek. Nehézsé­get okozott azonban a külön­böző szerszámok hiánya is, csakúgy, mint az alkatrészel­látás. A második negyedévben már valamelyest javult a helyzet. Kevesebbszer kellett változtatni a programokat. A Telefongyár augusztus 13-i üzemi lapjában egy felhívás ragadta meg a figyelmünket. Reméljük a nagykátai és a bugyi gyáregység dolgozói is eleget tesznek a vállalati párt- bizottság kérésének. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy o Szovjetunióval szem-_ beni szerződéses kötelezettsé­geknek — határidőre eleget kell tenni. Bővebben pedig: levél érkezett a Telefongyár­ba — a Szovjetunió Magyaror­szági Kereskedelmi Képvisele­tétől. Ebben tudatták, hogy a szovjet vállalatok dolgozói munkaversenyt indítottak a közelgő, XXVI. pártkongresz- sztis tiszteletére és szeretnének több feladatot is határidő előtt elvégezni. A vállalások egyúttal a X. ötéves terv gyors befejezését is elősegíthetik. A munkaverseny azonban csak akkor lehet sikeres, ha a kül­ső partnerek — s köztük mi, magyarok is — az év hátrale­vő időszakában szigorúan be­tartják a szállítási határidő­ket. S ami szintén lényeges, az előirányzott termékösszeté­telt is. Miután a Telefongyár hosszú ideje az egyik legna­gyobb hazai partnere a Szov­jetuniónak, nem véletlen a pártbizottság kérése: a vállalat valamennyi dolgozója végezze úgy a dolgát, hogy a megren­delt hírközlő rendszerekre és berendezésekre ne kelljen vár­niuk a szovjet üzemek dolgo­zóinak. állítottak elő. Sikerült egyút­tal a cementőrlési tervet is túlteljesíteniük: 559 ezer ton­na készült. Nem volt gond a zsáktermelési vonalon sem, jelzi ezt a 2 millió 200 ezer darabos gyártás és ipari kőből ugyancsak többet gyártottak a számítottnál; 744 ezer tonnát. Ezek után természetes, hogy a nyereség is kedvezően alakult: a keletkezett 100 millió forint mintegy 25 millióval több a vártnál. Pedig a rózsás képet némi szürke is borúsította, a mészkőellátás akadozása miatt a tervezettnél kevesebbet, 63 ezer tonna meszet termeltek. Az is igaz, ha lesz elegendő alapanyag, augusztus végéig behozhatják a négy és fél ezer tonnás lemaradást. DUNAKANYAR Impozáns sajtótermék o Du­nakanyar, rovatunkban elő­ször üdvözölhetjük. Színes, gazdag ismeretanyaga érde­kességek sorát kínálja, nehe­zünkre is esett a választás. A királyi solymászok faluja cí­mű írás Jablonkay Mária tollából, egy nem túlságosan látogatott, ám festői kirán­dulóhelyre hívta fel a figyel­münket. „Solymár ősi magyar település — írja. — Neve a ki­rályi udvar szervezetébe tar­tozó solymászt, vadászt je­lenti ... Valamelyik XII. szá­zadi, Árpád-házi királyunk alapíthatta ..., mai nevét mintegy száz éve használ­ják...” S hogy milyen látni­valókat kínál Solymár környé­ke? Kedvelt sétahely a Jege­nye-völgy vízesése, amely va­lamikor két strandfürdőt 'is táplált. A völgyben kanyargó paták felett pedig hét kis ta­hidon át vezet a turistaút. Kel­lemes állomások a Rózsi-for- rás, majd pedig a solymári Nagyrét. Ha a patak mentén északi irányba haladunk, elju­tunk a Várhegy 600 éves rom­jaihoz. A dombtetőről körkilá- tás nyílik Solymárra és láthat­juk a háttérben húzódó Szarvast — Kerek- és Zsíros­hegy lankás vonulatait... Érdekes könyvek, nem utolsósorban regények, egész sorát jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Közülük ezúttal kezdjük a különlegességekkel. Azok­nak, akik olvasták az el­múlt évtized két nagy si­kert aratott régi regényét, A vörös szoba álmát meg a Szép asszonyok egy gazdag házban-t, most új csemege ígérkezett. Korok és regények Időarányosan teljesített fél­év — olvashatjuk a Cement­ipar legutóbbi számában egy cikk címeként. írója a váci Dunai Cement- és Mészmű eredményeiről tudósít. Mert jó teljesítménynek mondható, hogy a gyár behozta első ne­gyedéves lemaradását és jól hajrázva, a tervezettnél hat­ezer tonnával több Minkért A kerepesi Szilasmenti Tsz- ben nagyon a végefelé tart a betakarítás. Kalászost — a hír­adás szerint — összesen 1125 hektárról takarítanak be, de jelentős az idei gyógynövény­termesztés is. Minderről a Félévi gazdasági előzetes cí­mű cikkben kapunk tájékoz­tatást. Arról, hogy miként alakulnak a növénytermesztési hozamok, hogy mennyi lesz a bevételük, még nincs szó. Mi­után a vágóállat-értékesítés zöme is az őszi hónapokra tolódik, az állattenyésztési ágazat féléves árbevétele is csupán 29 százaléka az egész évre számítottnak. Hasonló a helyzet az élelmiszer- és a gyógynövény-feldolgozó egysé­gekben is, mindkét ágazatban csak ezután következik a mun­ka dandárja. Sikerrel dolgoz­tak ugyanakkor a szövetkezet bányaüzemei: több mint 30 millió forint árbevételt értek el. Valamint az ipari és a szol­gáltató ágazatban, ahonnan 79 millió forint jutott a szövet­kezeti mérleg bevétel rovatá­ba. Dodó Györgyi A kínai múlt Kína régi irodalmából bő­ven merített most a kiadó. Megjelentette Weöres Sándor verses fordításában, a kínai gondolkodás kitűnő ismerőjé­nek, Tőkei Ferenc akadé­mikusnak a prózai fordítása, értelmezése alapján és az ő kí­sérő tanulmányával, a Tao Te Kinget, mostani magyar cí­mén Az út és erény könyvét. A munka, amelyet bizonyos Lao Ce vándorfilozófus mű­vének tulajdonit a hagyomány — ami egyébként mindössze annyit jelent, hogy Öreg Mes­j tér — legalább másfél ezer éve keletkezett. Filozofikus költeményei igen érdekesek, nem tanversek számunkra, ha­nem inkább a gondolati költé­szetnek az utóbbi évtizedek­ben divó típusára emlékeztet­nek. Nehéz változások köze­pette leszűrt bölcselkedése a történelmi, társadalmi moz­gások, sőt a természet egészé­ben érvényesülő ellentéteken át utat törő változás, a dialek­tika törvényszerűségeire esz­mél — ma is bámulatosan. A bevezetőben említett ré­gi kínai regényekhez csatlako­zik most két újabb sinológu- sunknak, Csongor Barnabás­nak a szükség szerint tömörí­tő, élvezetes fordításában, s az ő utószóként közölt tanulmá­nyaival. Az egyik Vu Cseng­én regénye, a Nyugati utazás, avagy a majomkirály történe­te. Az ezerötszázas években élt írónak tulajdonított re­gény a legismertebb feldolgo­zása Hszüan Cang buddhista szerzetes kalandot VIL. százai di indiai utazásának. Könyv­siker- volt a régmúltszázadok- ban is, amelyhez éppen ezért többen is írtak folytatást. Ezek közül kiemelkedik Tung Jüe könyve: Ami a Nyugati uta­zásból kimaradt, ez a másik, most megjelent kínai regény. Az 1620-ban született író budd­hista szerzetesként halt meg 1686-ban — olyan korban élt, amikor hazája idegen hódítók uralma alá került, mert a pa­rasztfelkelésen úrrá lenni nem tudó vezetők az utolsó Ming császár öngyilkossága után megnyitják a Nagy Fal ka­] púit a mandzsuk előtt, akik aztán a császári trónt is el­foglalták. Ennek a „lehetetlen” világnak az értelmezésére ele­veníti fel a védekezést egy korábbi hódítás ellen. Háborúkon át Különös, dimenzióival, ese­ményességével a képzeletet fe­lülmúlóan regényes önéletraj­zot olvashatunk, Gábor Ferenc- né franciául írta meg az Uta­zás a múltba című könyvét (Balabán Péter fordította ma­gyarra és rendezte sajtó alá), ugyanis ez volt az anyanyelve (s itt szó szerint kell értenünk ezt). Születési helye pedig Pé- tervár, a mai Leningrád. Any­ja Svájcból nevelőnőnek érke­zett a cári Oroszországba, ahol aztán férjhez ment egy len­gyel vagy litván származású ezredes kitagadott fiához, aki az erdőmérnöki hivatást vá­lasztotta. Így aztán a régi Oroszország erdei között nagy távolságokat átível az életrajz — a Fehér-tenger partján és Szibériában, Moszkvában és a Volga partján szabadon és bör­tönben (ne feledjük: az első, az 1905-ös orosz forradalom után), majd Párizsban és az őszirózsás forradalom Buda­pestjén. Forradalmak és hábo­rú — visszatekintve: világhá­borúk — történelmi távolán át csillan fel élményesen a század első két évtizede. A második világháborúból, amely messzibb múlttá tette az előbbi könyv elbeszélte idő­ket, Konsztantin Szimonov nagy sikerű regénye szól meg­győző erővel, a Nappalok és éjszakák immár hetedik ki­adásban Nikodémusz Elli , és Rozvány Szidónia fordításában most újra olvashatjuk, szép kiállításban, a szovjet iroda­lom könyvtára sorozatban. Egy centenárium Centenáriumra jelent meg Mihail Sadoveanu tíz-egyné- hány elbeszéléseinek kötete, amelyeket Szappanos Balázs válogatott össze Kisvárosi csend címmel, Domokos Já­nos, lgnácz Rózsa, Kacsir Má­ria és Vigh Károly fordításá­ban. Az író, akit az egyszerű­ség kedvéért a románok Mó­ricz Zsigmondjaként szoktak a magyar olvasó számára jel­lemezni, száz éve született: 1880. november 5-én Pascani- ban, Moldvában. A Móriczhoz való hasonlítás valóságalapja több rétű; Sadoveanu is rész­ben értelmiségi, részben pa­raszti eredet; meghatározója, fő témája a paraszti lét, a fa­lu; szintén baloldali — olyany- nyira, hogy az 1907-es romá­niai parasztfelkelések idején felbujtóként le is tartóztatják! —, s a stílusa is némileg ro­kon a Móriczéval —, realiz­musában naturalisztikus ele­mek is felbukkannak. E kö­tetben foglalt elbeszélései is képet adnak témavilágáról, stí­lusáról — havasi emberek, vá­rosiak, favágó és ügyvéd, be­tyár és uraság arcai villannak föl —. de mindig igen érzék­letesen van megrajzolva a kör­nyezet, ami gyakran maga a természet, s nem ritkán egy- egy állat is bevonul a szerep­lők közé. Mert Sadoveanu va­lami bámulatos és példás test­vériségben van a természettel, minden élőlénnyel, világa et­től életteli és otthonos, jó fé­szek, ezért remek élmény ol­vasni. belémerülni történetei­be, mint egy anyai ölelésbe. Végül egy távolabbi latin nyelvű ország íróját olvashat­juk. A portugál Ferreira de Castro regénye, az örökkéva­lóság. Ez Szalag Sándor fordí­tásában már másodszor jelent meg. Egy fiatal mérnök a hő­se e sikeres könyvnek, s ő is önmagával küzd — meg a ter­mészettel. Mi természetesen a forradalom utáni évek orszá­gára gondolunk ma, Portugá­liáról hallva. Ez a könyv nem most született, hanem 1932— 1933-ban. Akkor írta le, hogy A világnak meg kell javulnia, jobbnak kell lennie, mintami­lyen. Az olvasás véletlensze­rűsége tárgyukban messze más könyveket sodorhat egymás mellé, s az olvasó­ban az önkéntelen összeve­tés egyén és tömeg, köz- gondolkodás és kifejezés átlagos és különleges vi­szonylatait villantja fel. Átlag és üzenet Mai néprajz A Néprajzi Tanulmányok című sorozatban jelentette meg az Akadémia Kiadó az elhunyt Manga János szer­kesztette Nógrádsipek című érdekes tanulmánykötetet. A Nógrád megyei falu mai folk­lórját dolgozta föl benne egy kutatócsoport — Kovács Ag- 'nés, Károlyi S. László, Kriza Ildikó, Küllős Imola, Erdélyi Zsuzsanna, Pócs Éva, Tátrai Zsuzsanna és a kötetet szer­kesztő, valamint a bevezető tanulmányt is író Szemerkényi Ágnes. Különösen azért érdekes a ma emberének ez a kötet, mert nem általában a falu szellemi néprajzát — szoká­sait, szóbeli hagyományait, dalkultúráját, hiedelmeit — dolgozza föl, hanem az a cél vezérli a kutatókat, hogy az elmúlt három évtizedben vég­bement gazdasági változások folytán átalakult társadalmi tudatban keressék a folklór szerepét, a mai köztudat ké­pét elemezzék. A végkövetkez­tetés: a folklórnak ma is je­lentős szerepe van. A szóra­koztatási szerep (mesék, mon­dák, trufák elmondása) csök­kent, de nem szűnt meg. S olyan folklór műfajok, mint a hiedelmek, a közmondások, szívósan továbbélnek. Varga Katalin pere A folklór végül is személy­telenül fejezi ki az „átlag”, a falu népe közgondolkodását, abba sűrítve történelmi ta­pasztalatait. Nem kevésbé ér­dekes tetten érni, amikor a közönség sorsélményei egy egyénben tudatosulnak, s kü­lönösen, ha a közönség tuda­tosan választja ki sorsa, ér­dekei képviseletére is ezt az egyént. Ezt az érdekes esetet figyelhetjük meg a Varga Ka_ talin pere című kötetben, amelyet a bukaresti Krite- rion Könyvkiadó jelentetett meg a magyar—román közös könyvkiadás keretében. Kiss András, aki a magyarázó jegyzetekkel közzétette Varga Katalin peres írásait, részle­tes bevezető tanulmányában is­merteti az érdekes, érdekét védő, bátor asszony életét s ügyét is. 1802. augusztus 22- én született a kőhalomszéki Halmágyon, korán elárvult, nagynénje nevelte föl s já­ratta ki vele az iskolát egy vegyes lakosságú faluban, ahol írni, olvasni, s románul is megtanult Húszévesen férjhez adták egy özvegy em­berhez. Hozományából keres­kedni kezdett, - s kölcsönzött is. Egy tetemes adósságot nem fizettek neki vissza a brassói kötélverők, s ennek ügyében kezdte a jogos, érde­két védő pereskedést, amely a feudális viszonyok között idő­ben egyre nyúlt, aktákban da­gadt, s mind magasabb ható­ságokhoz terjedt. A már öz­vegy asszony a maga ügyé­ben Bécsben tett útjáról visz- szatérve találkozott össze a kincstár katonai uradalmá­nak abrudfalvi, bucsumi és kerpenyesi — jobbára bányá­szatból élő — jobbágyaival, s végül is szerződésben vállalta, hogy az ő ügyeikben is eljár, érdekeiket képviselve. Végül is csak úgy tudták a hatósá­gok félreáűítani, hogy a „lá- zasztónő”, „bujtogatónő” cí­mén elfogják (ezt Saguna, a görögkeleti felekezet püspöki helynöke végezte el), bebör­tönözték 1846—1847 forduló­ján, nem utolsósorban aZért, mert a galíciai parasztlázadá­sok Erdélyre terjedésétől tar­tottak. Ügyében hosszan és széles körben folytatódott a vizsgálat, s a közbejött forra­dalom és szabadságharc után 1850. december 14-én ítélik el „háromhavi elzárásra” stb., és 1851. május 21-én szabadul. Átlag és irodalom A népművészet, a folklór anonym, de az irodalom sze­mélyekhez kötődik. Mégis azt fejezi ki, ami „átlagos”, ami az átlagos emberrel is meg­történik. Maga a mérőeszköze ennek az átlagnak, s így an­nak üzenetét közvetíti. Ez akkor is így van, ha az író nem népszerű a népkönyvek módján, inkább az intellek­tuális olvasóknak ír. (Amit persze téves lenne azonosítani az értelmiségi réteggel, jól­lehet abban több ilyen olvasó van.) Virginia Woolf világa című — az írók világa soro­zatban az Európánál meg­jelent — remek könyvében Bécsy Ágnes a családi kör­nyezettől kiindulva jut el a művekig, regényesen olvas­mányos s ügyanakkor az írói alkat, a módszerek, a regényei­ben megjelenő alakok és té­mák alakulását finoman bo­gozó elemzést ad. A század- forduló s az azt követő évti­zedek szellemi eseményei s mozgalmai jelennek meg a háttérben, kapcsolatban Woóíf- fal, és olyan kortársak, mint a költő T. S. Eliot, vagy a fi­lozófus Bertrand Russell. Ugyanaz a századelő eleve­nedik meg dokumentumszerű fakszimile kiadványának új kötetét lapozzuk föl: a Nyu­gat 1910. évi számainak II. kötete ez. Az intellektuális, egy körnek — az új, akkor modem Európára, sőt a világ­ra kitekintő irodalmi kedve­lőinek — szól bennfentesen az írások jó része. Egy kor at­moszférája árad elő. Amikor Ambrus Zoltán és Bródy Sán­dor reverenciáival ismerteti- üdvöZli a tudomány nagy eredményét, az Ehrlich föl­fedezte Salvarzant. Ignotus a mai nemzetközi történelmi ér­tékelések tárgyilagos szem­pontjait felvillantva finom iróniát tartalmazó patemális tisztelettel emlékezik meg I. Ferenc József 80. születésnap­járól, Babits Bergson filozófiá­ját ismerteti a magyar kö­zönséggel s megírja Petőfi és Arany című tanulmányát, öt­folytatásos tanulmány jelenik meg gróf Andrássy Gyuláról. Amikor Adytól a minden-tit­kok verseiből versei jelennek meg sorozatosan. S a szerzők között a kortársak: Csáth Géza, Füst Milán, Hatvány Lajos, Karinthy Frigyes, Krú­dy Gyula, Kuncz Aladár, Laczkó Géza, Lengyel Meny­hért, Nagy Lajos, Szomory Dezső, TersánsZky Józsi Jenő prózáit, Heltai Jenő, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Lányi Sarolta, Oláh Gábor, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Tóth Ár­pád verseit olvashatjuk a többi között... Rangos átlag! A könyveket ismertette: Németh Ferenc Könnyebb munka — több siker MPM típusú, 2 LE-s motoros kapa, fűnyíró és szőlészeti gépek ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT BEMUTATÓJA augussius W-fói 30-ig a Szigethalmi Iparcikk Áruházban (gyártelep) PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom