Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
m m LJLOi A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 17., VASÁRNAP Más alapokon Kiaknázták a tartalékokat Emlékszünk még, hogyan kezdődött ez a gazdasági esztendő. Vállalataink, szövetkezeteink vezetői, tókönyveioi, közgazdászai, sőt, rajtuk kívül még sokan masok, napokig, hetekig hónuk alatt, aktatáskáikban hordoztak egy vaskos kötetet: a gazdasági szabályzók gyűjteményét. Akkor, ue máig is illet, meg ajánlatos is volt ismerni tartalmát, legalábbis azokat a lényeges, a korábbiaktól eltérő rendelkezéseket, kulcsszámokat, amelyek egy-egy ágazat jövőbeli kilátásait, a gondolkodás kereteit, mikéntjét megváltoztatják. Ez a jövőbeliség részben már mindennapjaink realitása, hiszen a szaoáiyzók ismeretében akkor — vállalatonként, szövetkezetként ket-na- romszori nekifutással — készült tervek és a mutatkozó eredmények összehasonlítására itt a lenetóseg. Nem tagadható: érthető okokból, volt nemi tanácstalanság: vajon sikerül-e megfelelni a követelményekneK. De ez úgy tűnik, hámar eloszlott, tóképpen azért, mert gazdasági vezetőink zöme azt latta: a megnehezedett körülmények között azoknak volt igazuk, akik tartalékokhoz nyúltak, amelyek feltárásával,, hasznosításával a gondok jócskán könnyíthetők lettek. Csak eppen nagyobb odafigyelés, nagyobb rend, fegyelem keli mindehhez. Növekvő költségek A termeléshez szükséges anyagok árának módosulása, főképpen emelkedése komoly ellensúlyozást igényel. Ebben a régebbi gondolkodás már elavultnak számít. Ha csupán termelőszövetkezeti példát veszünk, a mi gazdaságaink esetében még komolyabb erőfeszítések kellenek, hiszen egyrészt az üzemanyagok árának növekedése, másrészt az ipari ágazatok anyagainak árváltozása éppen elég a sok közül. De hát, hogyan is sikerült eddig az esztendő, amelynek félidejéről már gyorsmérleg is készült mindenütt. Erre kerestünk választ a galgamá- csai összefogás Termelőszövetkezetben. Mindenekelőtt arra kértük Calbos Gábor elnök- helyettest, hogy az eredményeken, a tényeken kívül a közgazdasági háttérről is beszéljen. — Termelőszövetkezetünk féléves eredménye negyedmillió forinttal kevesebb, mint a tavalyi. Ám ha figyelembe vesszük a szabályzókban bekövetkezett változásokat és a gazdálkodást közvetlenül befolyásoló tényezőket, akkor azt mondhatjuk nem jelentős a csökkenés, sőt, az eredmények kedvezőbben alakultak, mint ahogy azt a tervben rögzítettük — tájékoztat Gal- bos Gábor. — A mezőgazdasági alaptevékenységen belül a növény- termelés eredményeit, bevételeit illetően mutatkozik lemaradás nálunk, de ennek alapos indoka van. Tavaly az első félévben tekintélyes meny- nyiségű készletet értékesítettünk terményeinkből, burgonyából, búzából és kukoricából. A búzaértékesítést eleve kihúzhattuk az idén, hiszen emlékezetes, hogy tavaly gyenge termés volt. Folytassuk az állattenyésztés idei eredményeivel, természetesen csak az első hat hónapról van szó. — Az állattenyésztés költségei csaknem 49 százalékkal növekedtek, az viszont örvendetes, hogy ezen ágazatunk árbevétele 53,9 százalékkal volt most magasabb. Ez egyrészt bizonyítja, amit az előírások rögzítettek, hogy a növénytermelés rovására javult az állattenyésztés jövedelmezősége, másrészt, legalábbis esetünkben nőtt az állattenyésztés termelése. Több tej Az idén eddig 2,2 százalékkal több tejet fejtünk, és 7,4 százalékkal többet értékesítettünk. Az utóbbi többlet mindenekelőtt a takarmánytej csökkenésének eredménye. Fél év alatt 33 ezer literrel több tejet adtunk el, mint tavaly. Állattenyésztésünk 431 ezer forinttal jobb eredményt produkált most. A költségek alakulásával azonban még mindig nem lehetünk elégedettek: mindenekelőtt további intézkedéseket kell tennünk az abrakkal való jobb takarékosságért és más területeken is. Hatékonyabb munka Az összefogás Tsz jelentős ipari üzemek fenntartásával segíti, hogy a mezőgazdasági ágazat fejlesztését szinteh tudja tartani. Szorgalmas munka folyhatott, s tart ma is üzemeik többségében, hiszen a félévi kimutatás szerint az ipari részlegek mintegy 3,6 millióval, 11,4 százalékkal voltak eredményesebbek, mint tavaly, közben a 41,2 százalékkal emelkedtek, az árbevétel azonban csak 24,2 százalékkal nőtt. A jobb eredmény ismeretében érdemes újra hangsúlyozni : emögött a tavalyinál is több, hatékonyabb munka van, időközben ugyanis nem emelkedett az ipari üzemekben foglalkoztatottak száma! F. I. Új helyiségben - többet ."5 §Hplf Az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet egyik régi, jól bevált terméke a kábelvégelzáró, amelynek a posta a megrendelője. Mivel a termék iránt növekedett a kereslet, a gyártóegységet új helyiségben helyezték el, ami lehetővé tette a termék mennyiségi növelését is. Képünkön: Tóth Pálné kábelvégelzárót szerel össze. Mellette gúlában a kész szerelvények. Bene Mihály felvétele Nyugdíjasok is Kisiparos-hálózat Csaknem negyven kisiparost tartanak nyilván az erdőker- tesi tanácsban. Közülük hat van olyan, aki adómentességet élvez, mert nyugdíjasként is folytatja mesterségét vagy három évnél nem régebben kapott iparengedélyt. A kedvezményezettek között kőműves, hidegburkoló és villanyszerelő is van. Különösebb hiány most már nincs a községben a legfontosabb szolgáltatásokban, ami annak is köszönhető, hogy például női és férfifodrászatot a gödöllői Vegyesipari Szövetkezet tart fenn, s ugyancsak a szövetkezet nyitott náluk üzletet, ahol elfogadják a javításra vitt lábbeliket. r Árammérőgyár Megszépült ebédlő Gödöllőn az Árammérő- gyárban ismét birtokukba vehették a gyár dolgozói a megszépült, kifestett étkezdét. A festési munkák mellett javítottak az ebédlő szellőzésén is, valamint egy ajtót helyeztek el a színpad könnyebb megközelítésére. MÉM Műszaki Intézet Jutalom a gyakorlati haszonért A MÉM Műszaki Intézetben az idén is meghirdették az úgynevezett realizált kutatási pályázatot, amelyben egyének és kutatócsoportok egyaránt részt vehettek. Mivel pályázat kiírásával egyebek Egyenruhából népviselet Vasutasok a Galga völgyében Ezeknek a soroknak a megírásához a Magyarország című útikönyv adta az ötletei, amelyben Túra is szerepel, s a többi között a következők olvashatók a községről: „Érdekes népviseleti jellegzetesség alakult ki Túrán (egyetlen a maga nemében az országban): a férfiak egy, a vasutas egyenruhához hasonló öltözetet formáltak ki maguknak. Valószínű onnan ered ez a szokás, hogy a férfiak nagy része vasúti munkás.” Egykor a szükség Az idézetet kiegészíthetjük azzal a megjegyzéssel, hogy ez az öltöny nein csau. Turan, nanem az egesz also uiaga mentén a feriiaic vasárnapi, ünnepnapi öltönye volt. A szükség, a szegénység diktálta taaaréKosság kenyszeruő ötleteool született ez a különleges divat. A vasút bizonyos iuonözöíCDen termeszetoeni juttatásul egyenruhát adott a dolgozóinak. A vastag, sötétkék posztóból készült ruhát múmiára nem, inkább csak bejárásra lehetett használni. Lassabban kopott ezért, mint ahogyan azt a Magyar Királyi Vasút egykori oüosai kigondolták. Levették hát róla a parolit, a sarzsit jelző szárnyas lapocskát, a fémgombokat fekete csiszolt gombbal váltották fel, a falusi szabó testhez igazította, karcsúsította. Máris kész volt az ünnepi viselet. Rokonságomban nem ismertem vasúti dolgozót, apám mégis hordta ezt az ünneplő ruhát. Megvolt az oka. Minden más anyagból készült öltönynél tartósabbnak bizonyult, s minden kereskedőnél olcsóbban adta el az a vasúti dolgozó, akinek szolgálati évei alatt két-három öltönye is ösz- szegyűlt. Az ünnepi öltöny elterjedését segítette, hogy Túráról, Galgahévízről sokan keresték a kenyerüket a vasútnál. A túrái Sárák, Kölesek, a galga- hévízi Óváriak, Bankók, Sol- tik egész vasutas dinasztiákat alapítottak csakúgy, mint a hévízgyörki Szabók, Pintérek, vagy a bagi Tóthok, Katonák, Könczölök. Amíg az útikönyvben leírt öltöny után kutattam, sok vasutassal beszélgettem. Könczöl Lajos gyermekkorában került a vasút állományába, még a háború előtt, amikor a vasúthoz nem lehetett csak úgy, az utcáról bemenni, hanem ajánló kellett, kezes, akit legtöbbször meg kellett nyerni az ügynek. Történeteket mesélnek állomásfőnökökről, pályamesterekről, akiknél a hízott libától a disznóig elterjedt a kezesség ára. A MÁV-állományába bekerülni sokak vágya volt És ez érthető törekvésnek számított ebben az időben. A vasút biztos jelent adott, és még biztosabb holnapot ígért. A múló évekkel együtt nőtt a fizetés, emelkedett a rang, s alig tízéves szolgálat után emberközelbe került a keveseknek adatott nyugdíj. A vasutasok utazási kedvezményét is sokan irigyelték. A kezesség ára — A vasutas feleségek voltak a legjobb kofák. Ök hozták a másik fizetést azzal, hogy ingyen utaztak a hajnali kofavonatokon — állítják a nyugdíjas vasutasok. — Pedig de nehéz volt — sóhajt Könczöl Mihály, egykori vasutas. — Nehéz volt karácsony este szolgálatba menni. És milyen szolgálat volt az enyém?! Kemény, élet- veszélyes munka. A gurítódombon dolgoztam. Kocsirendezőként. Volt ugyan egy hosz- szú rudam, amivel szét kellett volna akasztanom a kocsikat, de sokat verték már azokat a kampókat, hát nem engedelmeskedtek a rúdnak. Be-be kellett ugranom a guruló kocsik közé. Sokszor csúszott a talaj, mert a ledolgozott negyven esztendő alatt volt jeges, meg havas, sáros éjszaka is. Bujkáltunk a kocsisorok alatt, pedig mindig ki voltunk téve a veszélynek, hogy egy-egy figyelmetlenebb társunk elindítja a kocsisort. Sarusnak lenni ma sem lehet könnyű. Amikor rossz éjszakám van, ott bujkálok álmomban a guruló vagonok között. — A vasút ma is a legveszélyesebb üzem — állítja Gergely Tibor, aki még innen van az ötvenen, majd tréfásan megtoldja - — Szabál az szabál, embert zabái. Ennek az az oka. hogy nagy a hajtás. Egy mozdony átvizsgálásához három lakatos egyórai munkája kellene, de csak negyedóra jut rá. Veszélyes üzem Keresem, kérdéseimmel kutatom, miért maradnak hát ennyi nehézség, ennyi veszélyesség ellenére is a Galga menti emberek ma is a vasútnál. Az okot elsősorban a kialakult munkarenddel magyarázzák. Tizenkét órai szolgálat után jön a huszonnégy szabad. Ezalatt lehet maszekolni, kertet, szőlőt művelni, állatot nevelni, az asszonynak a háztájiba segíteni. Könczöl Lajos és felesége az utazási kedvezményekben látja az okot, mert ezeket az ingyen vasúti jegyeket nagyszerűen fel lehet használni. Hogy mire? Hát ismeretek szerzése, emberek, tájak, városok megismerésére. — Mi három évenként Nyugatot járjuk. A közbeeső esztendőkben a népi demokratikus országokkal ismerkedünk. — Kevesen élnek ezzel a lehetőséggel — vetem közbe. — Egyre többen. Feleségemmel együtt az egész Európát behálózó sínek segítségével rengeteg élményhez jütottunk. Segítenek a csehszlovák, a bolgár vasutasok éppen úgy, mint az osztrákok vagy a franciák. Óriási család vagyunk. Lehet, hogy a világjárásnak ez a lehetősége is hozzájárul a vasúti gondok enyhüléséhez, mert az biztos, hogy a vasútra az elkövetkezendő nemzedékeknek is szüksége lesz. Fercsik Mihály közt azt a célt kívánják elérni, hogy a kísérletek, fejlesztések minél hasznosabban segítsék a mezőgazdaságot, a termelési rendszereket, illetve az üzemeket, mindig az öt évvel korábban lezárt témákat értékelik. Kutatók felelőssége E fél évtized alatt bizonyítékok sora született arra, hogy az intézetben sikeresnek tartott fejlesztési munka, a megfelelő propagálás, a szakmai bemutatás után életképessé válik-e a gyakorlatban. Kutatók és más szakemberek bizonyítják, hogy az egyéntől — tapasztalatától, szorgalmától — vagy ha közös a munka, a csoporttól is függ, milyen alaposan, körültekintően dolgoztak, amíg olyan eredmény született, amely, ahogy mondani szokták, kiállja a gyakorlat próbáját. Hiszen ez a legfontosabb, a legdöntőbb a kutatások nagy részénél. Ebben az intézményünkben eddig is számos olyan országos, vagy tájegységekre, termelési rendszerekre kidolgozott eljárás született, amelynek nyomai fellelhetők egész mezőgazdaságunkban: a termelési eljárások, az új gépesített technológiák a sok hasznos gép megjelenése, elfogadása máig függ attól, hogy milyen eredménnyel vizsgálták, fejlesztették ki a MÉM Műszaki Intézetének dolgozói. Az idei realizált kutatási pályázatra csaknem harminc témát jelentettek be az intézet vezetőségéhez, amely az értékelés után összesen csaknem százhatvanezer forinttal jutalmazta a tizennégy legsikeresebb fejlesztési, vizsgálati téma kidolgozóit. Agrokémiai központok Az I. díjat Bányai Zsolt, dr. Gockler Lajos és Dimitrie- vits György kapta, akik a hazai agrokémiai központok regionális tervének kidolgozásán munkálkodtak. Annak idején vezetésükkel határozták meg ezeknek a központoknak ■ az elhelyezését, a hozzájuk tartozó legfontosabb létesítményeket, gépeket és berendezéseket. Munkájuk nyomán 1975-től napjainkig tizenöt agrokémiai centrum épült meg, további öt létesítése még az idén befejeződik. Tavaly a már üzemeltetett telepekről > 166 ezer tonna, a tároló és kiszolgáló- telepek létesítése óta összesen csaknem 800 ezer tonna műtrágyát kaptak a nagyüzemek. Cépvizsgálatok A gépek, géprendszerek vizsgálatával is szép díjakat nyertek a szakmai főosztályok munkatársai. Második díjat kapott: Majkuth Jenő a négy nagy kukoricatermelési rendszer gépeinek vizsgálatáért; Dimitrievits György és Koch Róbert, a kukoricatermesztés növényvédő gépeinek alapos értékeléséért; Radványi Gábor és Szödényi István, a Rába Steiger traktorok vizsgálatáért; Ruttkay Péter, a Mobitox-Super csávázó vizsgálatáért; Komka Gyula a vízszintes szemes termény-tárolók és szellőztető berendezéseik vizsgálatáért; míg Nyúlás István, a mezőgazdasági üzemekben alkalmazható munkaügyi és bérgazdálkodási módszeréért. További hét téma kidolgozóit harmadik díjban részesítették. Fehér István Szünidei munka Diákok dolgoznak a gyárban Mostanában sűrűn találkozni az Árammérőgyárban szünidejüket töltő diákokkal. Foglalkoztatásukról Medgyesné Fekete Éva, a felvételi iroda csoportvezetője a következőket mondta: — Harmincöt diák foglalkoztatására van engedélyünk erre a negyedévre, bár többet kértünk. Minden diákot köny- nyű fizikai munkára osztottunk be, természetesen a jogszabályban rögzített feltételek mellett. Egy órára tíz forintot fizetünk nekik. Általában a gyári. dolgozók gyerekei, illetve barátaik jelentkeznek erre a szünidei munkára. Természetesen orvosi vizsgálat és munkavédelmi oktatás előzi meg a fevételt, illetve a munkakezdést. Kedvezményes ebédet is adunk, három forintért válthatnak ebédjegyet Erdőkertes Hatvan óvodás Erdőkertesen nemrégiben döntöttek arról, hány gyereket tudnak felvenni az óvodába. A negyvennégy megüresedett helyre kilencvennyolc kisgyerek szülei adtak be kérelmet, amelyek elbírálása körültekintő munkát kívánt a felvételi bizottságtól. Végül több mint hatvan gyereket fogadtak el, tehát amennyire lehetett, növelték az óvoda kihasználtságát. Ahogy a községi tanácson elmondták: a születések számából úgy ítélik, még két-három évet kell várni, hogy valamennyi gyereket el tudják helyezni. Városi moziműsor Kojak Budapesten. Magyar bűnügyi filmvígjáték. Il-es helyáron! Előadáskezdés: 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
