Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

1980. AUGUSZTUS 13., SZERDA #rxrrt 4ftJ W ___ K/ ltmw s Ne csak a bíróság Ítélete után Felelősség a kallódd fiatalokért Szenvedélyes gyűjtő Kiskunlacházán Harmincezer kaktusz gazdája Most hatan szorongunk az alig lélegzetnyi szobában: Ist­ván és barátai. — Kérsz egy kupicával? — kérdezi a házigazda, s a rozo­ga heverő mögül egy fél pa­lack barackot húz elő. Gya­korlott mozdulattal tölt a töb­bieknek — nekem, mert ko­csival vagyok, szódát hoz a konyhából —, aztán „egészsé­gedre”, mondják, s egy haj­tásra kiisszák. ők öten, alig a tizenhaton túl! Nem tudom, hogy élnek itt a fiatalok. Nem tudom, mi vonzza, mi taszítja őket. Csak azt látom: az időt méretek­ben mérik, bár nem ismerik Einstein zseniális világképét, s innen, e picike szobából, Istvánéknak oly távoli a je­len. — Néha összejövünk a kuc­kómban, de az öregek — Ist­ván fejével a szülei szobája felé int — nem szeretik, ha ricsajozunk. Magnót is csak nemrég vettek. Tudod, egy kicsit konzervatívok. Nemze­déki ellentét? — összeráncol­ja a homlokát. — Erről olvas­tam valamit az újságban, de nem értettem. Csak azt lá­tom, hogy nekünk szűk ez a szoba, ez a város, ez a világ. Érted?! Látom, a tévében, hogy a srác, aki alig öregebb, mint én, már kocsit vezet. Nekem is kell egy! Látom, a szom­széd fiúnak motrot vett az apja. Nekem is kell! Miért vagyok, miért lennék én más, mint a többiek? Rajtunk múlik Hallgatva Istvánékat, tu­dom. többnyire felületesen ítélnek. De vajon alig tizen­hat esztendős fejjel már kö­telező a megfontoltság? Nem, nem hiszem. Nekik még meg kell ismerniük azt, amit mi társadalomnak nevezünk, ne­kik még meg kell tanulniuk az emberek közötti kapcsola­tok kusza szövevényén eliga­zodni. Helyet kell keresniük, beállni valahová a sorba, s lépni, önként és a többiek­kel, harcolva és sodortatva. Ám amíg idáig eljutnak, néhány érdes tapintású felis­merés bizonyára megsebzi őket. De rajtunk múlik, hogy ekkor sem maradjanak egye­dül. Rajtunk: a szülőkön, az iskolán, a munkatársakon, a barátokon. Nem szabad, hogy István — az Istvánok — csu­pán egy név legyen egy rub­rikában, teljesítménye egy semmit sem kifejező szám legyen egy naplóban, jó, vagy rossz cselekedete egy szótlan bólintás, egy csattanós pofon, netalán tán egy rövid értesí­tés az ellenőrzőben. Fiatal visszaesők Vácott néhány hónappal ez­előtt sikerült felderíteni több betörés és lopás tetteseit. Va­lamennyien fiatalok, s közü­lük öten még nem érték el a nagykorúságot. A bűnlajstrom tételes felso­rolása meglehetősen hosszú lenne, ezért csak néhányat említünk. Áprilisban betör­tek az Erdei Termék Vállalat Damjanich téri boltjába és onnan horgászfelszereléseket loptak, a verőcemarosi 95. szá­mú élelmiszerboltból pedig italt, cigarettát. Könnyűszer­rel hatoltak be — csak egy lakatot kellett lefeszíteniük — a Kőhíd vendéglőbe is. Má­jusban a gödi Kossuth téri vegyesbolt, a sződligeti Ma­lom bisztró és az Utasellátó gödi pavilonja volt a cél. Jú­niusban a ZÖLDÉRT dunake­szi 901. számú üzlete, Gödön a Felszabadulás út 51. alatt található élelmiszerbolt, a vá­ci Sirály utcai ÁFÉSZ-egy- ség esett áldozatul pusztítá­suknak — s még írhatnánk tovább. Ám a száraz felsorolás he­lyett nézzük meg, kik is ezek a fiatalok. Gáspár Tamás most 21 éves. Három év és két hónap büntetéséből felté­telesen szabadon engedték, május 22-én. Két nap múlva már csatlakozott a betörő tár­sasághoz! Farkas László húsz­esztendős. 1975-ben egy va­gyon elleni vétség felfedése után még próbára bocsátot­ták, két év múlva azonban lopás kísérlete, illetve tiltott határátlépés előkészítése miatt javítóintézeti nevelésre köte­lezték. Most, amikor előzetes letartóztatásban volt, kérésé­re és családi problémájára te­kintettel, július 3-án szaba­don engedték. Pontosan egy hét múlva K. Zoltánnal, akit szintén szabadlábra helyeztek, betört az AFIT-tal szemközti Új növényvédő szerek A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter újabb nö­vényvédő szerek kísérleti for­galomba hozatalát engedélyez­te. Alkalmazásukkal változa­tosabbá tehetik a gazdaságok a kártevők, betegségek elleni védekezést, amire az idén kü­lönösen nagy szükség van. A tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyárban állítják elő az Actellic rovarölő szert. A nitrokémia ipartelepeken ké­szül a Purivel, a növények be­takarítását lehet vele meg­könnyíteni. Ez a készítmény ugyanis lombtalanítja a repcét és így egy időben takaríthat­ják be és kevesebb veszteség­gel a termést. További új nö­vényvédő szer a mikai pero- noszpóra elleni védőanyag, ez a szőlőkben, illetve a komló­növényeken használható igen jó hatásfokkal. Az észak-magyarországi ve­gyiművekben előállított Kelo- karb elnevezésű gombaölőszer­rel az őszi búza vetőmagját lehet fertőtleníteni. Ezenkívül több rovarölő és atkaölő szer kerül kísérleti céllal a termelőkhöz nagyüze­mi próbára. Tekintsék meg a Dunai Vasmű kiállítását az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron, a III. sz. vásárkapu mellett, a 40. sz. pavilonban és a szabad területen. ÁBC-be, majd egy lopott ko­csival újabb portyára indult. Az éjszaka folyamán a rend­őri igazoltatás alkalmával fog­ták el őket ismét. K. Zoltán a dunakeszi 201- es szakmunkásképző intézet­ben tanult. Idézet az iskola véleményéből: „A rábízott munkát hanyagul végezte, nem akart dolgozni és tanulni sem...” A környezettanul­mányban a következőket ol­vashatjuk: „öt éve elvált szü­lők gyermeke ... már az ál­talános iskolában is veszé­lyeztetettként volt nyilván­tartva ... o gyermekét egye­dül nevelő anya nem tudta fiát sem rendszeres munkára, tanulásra, sem pedig rendsze­res iskolába járásra szorítani... társaságaival szemben agresz- szív, bosszúálló volt... fel­tétlenül munkára kellene szo­rítani. s a rossz baráti kör­ből kiszakítani. E kettős fel­adatot nem tudom ki tudja megoldani. Az édesanyja biz­tosan nem” — írja a környe­zettanulmányt végző szakértő. Iskola- és bűntársa volt Zs. Tibor. Az iskola vélemé­nye szerint „magára hagyott gyerek volt, a szülők nem jártak érdeklődni a szülői ér­tekezletekre”. A környezet- tanulmányból: „látogatásom alkalmával a szülők otthon voltak. Az apa erősen ittas, mondhatnám részeg állapot­ban alig állt a lábán... (Ti­bor) a fegyelmezést nem tűr­te, gyakorlatilag kicsúszott a szülők kezéből. Cigarettázott, ivott is... Az okok keresése közben nem szabad megfe­ledkezni az apa italozó élet­módjáról és a család igényte­len, primitív életviteléről sem”. N. Istvánról az a váci szakmunkásképző véleménye, hogy „kiegyensúlyozatlan, la­bilis idegrendszerű, modora durva volt, csak azt az em­bert tisztelte, akitől félt". Már 12 éves korában betört a szomszédjuk lakásába! Ha­sonló sorokat írhatnánk B. Gyuláról, Sz. Sándorról, Bliz- nik Rezsőről, Déri Tiborról, Kovács Attiláról... Ki ítél? Sorok — sorsok. A bíróság rövidesen ítélkezni fog. De azok felett, akik magukra hagyták ezeket a fiatalokat — szülők, pedagógusok, barátok —, akik nem mozdultak, mi­kor kellett volna, ki mond ítéletet? Furucz Zoltán A káprázat ámulata tört rám, amikor az üvegház tor­kot kaparó száraz hőségében, az előttem sorjázó kaktuszok látványával találkoztam. ' Csiiiagformán egymásra nö­vő hamvaszöld párnák, ka- száspokként meredező tüskék­kel — Ferro Glaucesceusok — olvasom a melléjük tűzött céduláról, arrébb szétlapított nyúlfülekre emlékeztető for­májúik, aztán óriás zöld, tüs­kés hordók — echinogactusok — hajas buzogányok, amott titánok égnek meredő ujjai, az őshazájukban 30 méter magas­ságig is megnövő Carnegia Gigantea-k, tovább a mamil- láriák... És ahogy sétáltam a keskeny ösvényen az aszta­lok, állványok között, lassan feladtam a próbálkozást, hogy az elém táruló bőséget vala­hogy meg tudjam fogalmazni. Növények szeretete Ez a gazdag gyűjtemény Mészáros Sándor nyugdíjas tu­lajdona, az ő kiskunlacházi portája rejtegeti a nem min­dennapi növény ritkaságokat. — Hogy is jött létre? — kérdez vissza Mészáros Sán­dor. A gyerekkori álomból. Mióta az eszemet tudom, az volt a vágyam, hogy növé­nyekkel foglalkozzam. Persze ez valaha elérhetetlen volt számomra, nagyon szegény gyerek voltam, így aztán azt csináltam, hogy kijártam a közeli erdőbe és ott titokban beoltogattam a vadkörtéket, vadalmákat, vadmeggyeket és visszajártam figyelni az ered­ményt. — Hogy lett ebből kaktusz­gyűjtemény? — Tulajdonképpen csak az­után, hogy 1968-ban nyugdíj­ba mentem. Kicsit véletlenük A háború előtt cipész voltam, a felszabadulás után azonban behívtak törzstiszti kiképzés­re. Munkámhoz tartozott, hogy sokat jártam a vidéket és egyszer el vetődtem egy kak­tuszgyűjtőhöz. Így kezdődött. Tudja, az a véleményem, hogy az embernek eredendően ter­mészeti gyökerei vannak, és ha már ennyire kiszakadtunk a környezetünkből, legalább ilyen módon kell. hogy visz- szacsempésszük magunk köré, megteremtve valamiféle egész­séges egyensúlyt. Aztán meg, elég kicsi a lakásom, az udva­rom; ez is hozzájárult ahhoz, hogy éppen a kaktuszokat vá­lasztottam természetpótléknak. Kaktuszból ötvenet is el tu­dok helyezni akkora helyen, ahol egy másik növényből esetleg egy, vagy kettő férne el. Mi lesz és mi nem? Igények és lehetőségek Örkényben, és társközségei­ben, a lakossági igények és a lehetőségek összevetésével már elkészültek az elkövetkező időszak fejlesztési és felújítási tervei. Somogyvári László, az Örkényi nagyközségi közös ta­nács elnöke elmondta, hogy régóta nagy gondjuk a gyer­mekintézmény-hálózat fejlesz­tése, és ez most még sürge­tőbbé vált. Majdnem mind a négy községben probléma ugyanis az óvodai ellátás és egyetlen olyan iskola sincs, amelynek tornaterme volna. A legsürgősebb tennivalók len­nének: Pusztavacson iskolabő­vítés; Táborfalván szintén, azonkívül itt az óvoda kor­szerűsítése; Hernádon négy tanterem és tornaterem építé­se, Örkényben egy új, 100 gye­reket fogadó óvoda felépítése, valamint az iskola bővítése tantermekkel, tornateremmel. Ezek az igények, a lehetőségek alapján mindebből előrelátha­tólag a hatodik ötéves tervben elkészül a táborfalvi óvoda központi fűtése, Hernádon megépülnek a tantermek és a tornaterem, az Örkényi isko­la bővítésének második szaka­szában konyha, tornaterem ké­szül és ami a legfontosabb: megépül itt az óvoda. Ennek megvalósításához a vállalatok, I üzemek, a termelőszövetkezet és a lakosság segítségét is igénybe kívánják venni. Kiemelt feladat a négy te­lepülés járda- és úthálózatá­nak javítása. Alig van porta- lanított út a községekben, egy-egy eső után sártengerré válnak a helységek. Első lé­pésként valamennyi földutat (mind a négy községben) ki- kátyúzzák, vagyis gyalugépek­kel elegyengetik, az Örkényi iskolához betonutat építenek. A megvalósítandó tervek közt szerepel a táborfalvi mű­velődési ház és a tanácsépü­let felújítása, és mind a négy községben az orvosi rendelő korszerűsítése (világítás, fű­tésberendezések, stb.). Anyagi eszközök hiányában nem épül fel a közeljövőben az Örkényi és hernádi közpon­ti orvosi rendelő, ahol egész­ségház, szak- és gyermekorvo­si rendelés lett volna együtt. Egyelőre szintén a kihúzan- dók listájára került a puszta- vacsi klubkönytár is. Mindent egybevetve, rhond- ta Somogyvári Rudolf, a rang­sorolásokat igyekeztek a szük­ségnek megfelelően eldönte­ni, a lehetőségeket az igé­nyekhez formálni. — Hogyan alakult, fejlődött a gyűjtemény? — Először az egészen közön­séges fajtákkal, a viszonylag olcsókkal kezdtem, ezekből szereztem hajtásokat, dugvá­nyokat, úgy szaporítottam, az­tán lassan jöttek a ritkább fajták. Közben beléptem a Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületébe is, adunk-ve- szünk, csereberélünk. Cserebere — Mekkora a gyűjteménye? — Körülbelül 30 ezer darab, 1600 fajtából. — Nekem úgy tűnik, hogy ez óriási. Vannak ennél gazda­gabb magángyűjtemények is? — Hogyne. Magyarországon, csak három, külföldön nagyon sok. Gyűjteményem jó köze­pes, ami a fajták számát illeti. — Hány fajta kaktusz léte­zik? — Ezt még a szakemberek sem tudják pontosan, állan­dóan fedeznek fel újakat Nemrégiben például magyar szakemberek jártak Kubában és nyolc, eddig ismeretlen faj­tát találtak. — Vannak még további ter­vei? — Ezt soha nem lehfet befe­jezni. Aki egyszer valami szenvedélyre adta a fejét, mindegy, hogy mit gyűjt, azt a legtökéletesebbre akarja csi­nálni. Nemcsak gyerekkorom­ban álmodoztam, még ma is vannak álmaim. Amikor hozzákezdtem a gyűjtéshez, már akkor mocor­góit bennem, hogy ezt nem­csak magamnak csinálom. Ér­ték ez, amit itt lát, nem akar­nám eldugni. Új tervek — És milyen elképzelései vannak? — Az egyik valóbein csak álom. Felkerestem a tanácsel­nököt és megkérdeztem, nem tudnának-e valahol a faluban, egy nagyobb földterületet adni, ahol népparkot létesíthetnék. Beültetném ritka növény- és fafajtákkal, ingyen megszerez­ném, meg is tervezném, meg is csinálnám, gondoznám, a telepítésnél, a sétányok, ját­szótér kialakításában pedig se­gítene a község társadalmi munkában. Ide terveztem ti­tokban az üvegházat is a kak- tuszgyűjteményemnek, egy ál­landó kiállítást, hadd gyönyör­ködjenek benne az emberek. Persze beláttam, hogy erre most nincs pénze a tanácsnak, de azért egy kicsit szomorú va­gyok. Így hát marad az én sa­ját erőm. Rendbehozom az ud­vart, az üvegházat, talán ta­vaszra készen leszek vele és akkor beszélek az iskola taná­raival, hogy a gyerekeket rend­szeresen hozzák el. — Tehát egy kis házi kiál­lítás? — Olyasmi. Hadd ismerjék meg legalább a gyerekek a természetnek ezt a tékozló bő­ségét, szeressék meg a növé­nyeket, talán egy-kettő kedvet is kap a gyűjtéshez, talán né- hányan még segítenek is ne­kem. Szívesen átadom azt amit tudok, amit megtanultam. S. Horváth Klára Noteszlapok hétközben NAPRAKÉSZEN, ömlik az eső, hideg, kegyetlen a szél. Nyár, 1980. A gyár előtti parkoló tele, utcákkal ar­rébb tudok csak leállni. A másik helyen, az irodaház éttermében, nem találok két szabad helyet vendéglá­tómmal. Másnap. Plusz harminc, tombol a nap. Nyár, 1980. A portás bácsi szól, árnyékos helyre álljak, üres a parko­ló. Az étteremben két felszolgálónő sürgölődik körülöt­tünk. Tulajdonképpen nem kellene magyarázat. Csak egy kérdés: megengedheti-e magának a gyár, a hivatal, az ország, hogy az idei nyár szeszélyeit naprakészen kövessék szabadságra, kiszállásra menők? MODIANO. Az idősebbeknek erről a szóról a régi cigarettahüvely-márka jut eszébe. A mai franciáknak és most már a magyaroknak is egy könyv, a Sötét bol­tok utcája. Írója, Patrick Modiano, 1945-ben született, akkor tehát, amikor regénye tulajdonképpeni témája, a háború már véget ért. Emlékezetvesztett hőse múltja után nyomoz, egyre mélyebbre túrja magát önnön sor­sába. Szikár stílusú, feszes szerkezetű regény. Az elbe­szélővel együtt jutunk egyre közelebb a már-már de- tektívregényszerűen bonyolított cselekménysoron át a megoldáshoz: ki is ő tulajdonképpen. Modiano képes elérni a csodát: kutatása' a miénk is, vele szorongunk, félünk, remélünk, társai vagyunk lidércnyomásaiban. Nagy regény. A SAJÁT BŐR. Hosszú hetek óta olvastuk, láttuk: felhőszakadás, árvíz Lengyelországban, az NDK-ban. Odanézz! — szörnyülködtünk a térdig vízben álló há­zak láttára, és — és még kényelmesebben hátradőltünk a karosszékben a tévé előtt. Messze van. Tarhos, Doboz, Tiszabercel, Elek. Eddig legtöbbünk­nek ismeretlen nevek. Most már nem sopánkodtunk. Katonák, tűzoltók, vízügyiek, „civilek” harcoltak a gá­takon. Aki távolabb él, lehetőségei szerint segítségét ajánlotta. Érzéseink szánakozásból tenniakarásssá vál­toztak. Csak arra volt rossz gondolni, hogy valahol messze most megint hátradől valaki foteljében. A Magyar Te­levízió naponta felkínált híranyagaiból a külföldi adók akkor vásárolják a legtöbbet, amikor az ő normáik sze­rint „sztori” van. Tűzvész, árvíz. Nekik sztori, nekünk... PATY1. Pattantyús Ábrahám Gézának nevezték, de csak Patyinak hívták. A Műegyetem nagyhírű profesz- szora volt, vaskos kötetek írója és csattanós anekdoták „szerzője”. És humanista, igaz ember. Egyik vizsgázója szélsőjobboldali, antiszemita párt jelvényét viselte gomblyukában. Patyi, aki különben is híres volt alapos szigorlatairól, hamar tisztázta: a jeles pártférfiú tudása még a fizika alapfogalmaiból is elégtelen. Mielőtt eme érdemjegyet berótta volna az úr indexébe, fölállt, oda­ment hozzá, kíváncsian megpöckölte a jelvényt: — Ezt azért tette fel, hogy össze ne tévesszem az Einsteinnel? ÖTLET. — Tudod, ugye, hogy a tanácsnál harminc napon belül kell intézni az ügyeket. Intézni, nem elin­tézni. A tanácsiaknak rengeteg a munkájuk, kevesen is vannak néhol. A harminc napot viszont muszáj tartani, megítélésükkor, értékelésükkor is figyelik ezt. Lassan letelik a határidő, ám érdemben intézkedni — legyünk jóindulatunk: objektív okokból — nem tudnak. Ezért pár helyen jött az ötlet. Ügy a harmincadik nap táján küldenek egy levelet a t. ügyfélnek. A szöveg változa­tos lehet: ügyét továbbítottuk; még vizsgáljuk; újabb adatokkal keressen meg bennünket. Az ügyintéző tehát ügyintézett — nyert újabb harminc napot. No? Tetszik? Ügyes, mi? Andai György S. H. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom