Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
Mielőtt még rövidzárlat lenne Vízesés Magára marad-e a Flipper? „A szórakozás sokáig voll mostohagyereke a közművelődésnek, figyelmet csak akkor keltett, ha „rövidzárlatot” okozott. S valljuk be, a figyelem legtöbbször kimerült a szórakozás kategorikus megkérdőjelezésében. S bár különböző természetű mulasztásaink után tekintélyes számú restanciával kell szembenézni, mindazonáltal a szórakozás gondjainak számbavétele, valamint a cselekvő tqrődés immár elkerülhetetlen.” (Idézet az Országos Ifjúsági Klubtanács legutóbbi értekezletének anyagából.) Teljes életet élni A kicsiny falu, Bénye bisztrója zsúfolásig megtelik. Este 8 óra lehet, a söröskorsók tucatjai ingajáratban vándorolnak pulttól az asztalig, asztaltól a pultig. A sarokban megállás nélkül csöng és zakatol egy játékautomata, fiatalemberek csoportja veszi körül. A tompa és egyenletes zsibongást olykor nevetések szaggatják meg, itt is, ott is harsány és kötekedő megjegyzések csattannak. A bisztróban jószerint csak férfiakat látni, azt mondják az idevalósiak: nőknek nem is. való ez a hely. Hiszen hát mit lehet itt csinálni? Hat-nyolc korsóval bedob az ember, eldumál, aztán lehúzzák a redőnyt. Aki netán másképp akar szórakozni, menjen haza és nézze a tévét. Kultúrház, mozi, netán táncos, zenés szórakozóhely? Máshol, hogyne. Itt: a korsó sörök — korlátlan mennyiségben. Utak kereszteződésében falvak és apró települések. Itt kétezer, ott meg négyezer, amott másfél ezer emoer éli — talán egész életét. Követi a hétköznapok dolgos rendjét, házat épít, otthont teremt, egyszóval gyökeret ereszt abba a főidbe, melyet a véletlenek és szükségszerűségek koordinátái szabtak ki számára. Ám e kicsiny térben is teljes életet szeretne élni, s a teljességhez a szórakozás, a szabad idő kellemes és hasznos eltöltése ugyanúgy hozzátartozik, mint az életkörülmények optimális megteremtése. Sajnos, ez utóbbival sokszor nincs szinkronban az előbbi. S mindazok, akik tudják és fájlálják ezt, kettőt tehetnek: vagy kiszakadnak a települések szűkös lehetőségei közül, vagy szívós tenniaka- rással folyvást tágítják a helyi határokat. A többség — és főként a fiatalok — az előbbi, vagyis a könnyebb megoldást választják. A kulturális és szórakozási lehetőségek helyi megteremtése a kevesek — vagyis lehetne mondani a megszállottak — törekvése marad. De vajon vezet-e kellő eredményre ez a törekvés? Egyebek között erre is kerestük a választ, amikor Pest megye kicsiny községeit járva megkérdeztük: mivel töltik szabad idejüket, hogyan szórakoznak a fiatalok? Nem akképpen, ahogy a városi lehetőségekhez viszonyítunk, hiszen az ottani mozik, színházak műsor- dömpingjeivel, a kiállítások tucatjaival, a különböző rendezvények sorozataival sohasem versenyezhet egy-egy kisközség kulturális programja. De az adottságok kihasználását vizsgálgatni, méregetni igen is célunk volt Valamikor volt egy mozi Egyetlen hosszú utca a település. Csinos családi házak — itt-ott kétszintesek — sorjáznak az út mentén, előttük virágoskertek, körülöttük dús gyümölcsösök. Szemrevaló, község Tápiószőllős, látszatra jómódú. Meglepődöm azonban, amikor egyik lakója azt mondja: — Higgye el, Pest megyének ez a legutolsó faluja. Kocsis Imre, az italbolt helyettes vezetője nem cáfolja ezt a pejoratív megállapítást. — Örülök, hogy idetévedtek, legalább elmondhatjuk panaszunkat... Egyetlen szóval a szórakozási lehetőségekről: nincsenek. Valamikor volt egy rossz kis mozi, de azt már szédszedte a téesz. Kultúrház? Van egy terme az italboltnak, itt hetente egyszer diszkót rendezünk. De nézze csak meg ... A terem zsúfolva göngyöleggel. Sörösládatornyok (lehet vagy 200 rekesz), alumíniumhordók, és kartondobozok barikádjai. — A diszkó előtt kihordjuk, utána visszapakoljuk. Ez még hagyján, a fiatalok szívesen csinálják, csak táncolhassanak. De legfeljebb 150- en férnek be, ráadásul le akar szakadni a gerendás mennyezet is. — Szeszmentesek a diszkók? — Nem. De sosem volt még probléma emiatt. Tekintve hogy ifjúságvédelmi megbízott vagyok, magam is ügyelek a rendre. — És a diszkón kívül az ég világon semmi? — Semmi — ingatja fejét Nemes Tibor is, aki a fiatal korosztályt képviseli. — Négyezer lakosa van a községnek, ennek úgy a negyede fiatal. Ha szórakozni akarunk, el kell mennünk Szecsőre, Ceglédre, Budapestre... — Vagy Tápiószelére — fűzi hozzá Gulyás Sándor — mert ott azért van művelődési ház, klub és mozi... sokminden. Pedig alig laknak többen ott, mint nálunk. De hát, aki családos már, mint én is, nehezen utazgat. — Nem lehetne önerőből teremteni valamint? — Hogyne lehetne! Állítom, hogy mindenki szívesen vállalna társadalmi munkát, ha a tanács azt mondaná: itt az anyag, építsünk meg valamit. így is lehet Ahogy azt a szomszédos Tápiósze- lén csinálták, ahol — szőllősiek véleménye szerint — egyébként is sokkal több a szórakozási lehetőség. — Művelődési házunk ugyan 1971 óta nincs — mondja Zamalka Béla tápiószelei vb-titkár — de hamarosan lesz. A Kohászati Gyárépítő Vállalat november 7-re átad egy éttermet, ez délelőttönként az üzemi étkeztetést szolgálja, délután azonban kulturális és szórakozási célokra is felhasználható. — Ez tehát les» És mi van? — Van egy könyvtárunk, ahol a KISZ és a TIT különböző rendezvényeket tart, filmankétokat, ismeretterjesztő előadásokat. Hetente egy alkalommal- könnyűzenei műsort, vagyis diszkót rendeznek a fiatalok az áfész-szel közösen, ezen kívül alkalmanként, főként a nagyobb ünnepeken, a múzeumkert szolgál táncos összejövetelek színhelyéül. És hát van egy cukrászdánk, egy kisvendéglőnk, kéthavonta egy-egy műsoros esttel, illetve egy mozink, szerda kivételével mindennap két előadást tart. — Kielégíti mindez a község fiataljainak szórakozási igényeit? — Nem. Tudjuk, hogy ez kevés, épp épért többet akarunk. A már említett éttermen kívül a most épülő 8 tantermes iskola tornatermét is kettős rendeltetésűnek szá .juk. A sportrendezvények mellett kulturális célokra is igénybe vesszük, gondolok itt irodalmi vagy zenés műsorok, illetve előadások rendszeres megtartására. Az iskola széles körű társadalmi összefogással épül Tápiószelén. Mint majdnem minden közlétesítmény. A községi KISZ védnökséget is vállalt, a fiatalok tehát keményen dolgoznak, hogy majd kedvükre szórakozhassanak. így is lehet. Vagy csak így lehet? Mindenesetre folytassuk az utunkat, következik ismét Bénye, ahol hamarosan megtudhatjuk: a cselekvő kezdeményezés sem mindig elég az üdvösséghez. — Én már nem számítok fiatalnak — mondja Kalina Károly — benne vagyok jócskán a harmincban. De emlékszem. KISZ-es koromban mi még akartunk változtatni. Élt itt egy Fojtán nevű tanár, ő szervezte, irányította a munkát. Egy kultúrház építéséhez kezdtünk hozzá. Az alapozással el is készültünk, aztán váratlanul elköltözött a tanár, a munka félbemaradt. Mai napig sem tudom miért állították le. Azóta már az alapokat is elhordták az emberek. Később megszűnt a mozi is, maradt egy KISZ-klub, ahol diszkót szoktak rendezni. Meg van egy italbolt, de oda nem szórakozni járnak a fiatalok. Ott csak inni lehet. A község utcáján mellesleg plakátok hirdetik, mint lehet szórakozni — máshol. Ma már csak emlék Következő állomásunk: Rád és Penc. A közös fanács elnöke, Cser- nők József gépelt papírokat vesz elő. — A két községben háromezer ember él, ebből mintegy 3—400 az iskolás korú. Kezdjük talán velük. Itt egyszerűbb a helyzet, mert náluk a nyári szünet az, amikor hasznos elfoglaltságot igényelnek. Ez nekünk nem is gond, mert a nyári programokat az iskola szervezte meg részükre. Balatonszárszón üdülnek- táboroznak, váltott turnusokban. Ami az idősebb korosztályt illeti, már több a gondunk, bár ez sem katasztrofális. Közelítőleg 90 százalékuk Vácott dolgozik és a nagyváros közelsége sokat segít Hétvégeken bejárnak szórakozni. — Ez mindent megold? — Ügy mondanám, sokat. Rá- don eddig mozink sem volt, most. végre van egy szélesvásznú, a művelődési házban. — Nem hiszem, hogy beérné eny- nyivel a fiatalság. Nem tart attól, hogy őket nem sok köti a faluhoz? — Lehetőségeinkhez mérten, igyekszünk tartalmassá tenni szabad idejüket. Jól működő sportszakosztályaink vannak és szeretnénk felújítani a Penci napokat. — Az, gondolom, évente egy alkalom. És a többi? — A zenés, táncos programok iránti igényeket akkor tudjuk majd kielégíteni, ha elkészül az ifjúsági park. Jövő év május elsejére adjuk majd át , 1 r A pehci kocsma — bocsánat, preszszó — hétköznap délelőtt is forgal- ma$. A sarokban felállított két Flipper-automata állandóan üzemben van. — Értesz hozzá? — kérdezi tőlem egy melegítős fiú. — Még nem volt lehetőségem gyakorolni — mondom szabódva. — Nekünk van, igaz? — üti hátba társát. Amikor bemutatkozunk, a szomszédos asztalnál ülő fiatalembert hívja. Dudás György, a helyi téesznél ifjúságpolitikai felelős, KISZ-titkár. — A község 1450 lakosából mintegy 400 a harmincon aluli fiatal. Ami a lehetőségeket illeti, van a Petőfi Sándor Művelődési Ház, ahol filmeket is vetítenek. — Csak vetítettek — szól közbe a 26 éves Bohlik László, aki egyébként a Dunakeszi Házgyárban dolgozik —, már hetek óta leállt. *—, És itt van a KISZ, amelynek hagyományai vannak a községben — folytatja Dudás György, de megint közbe szólnak: — Az viszont ma már csak emlék. Mire van ez a művház is? Évente 3—4 bál van benne, hol a tűzoltók, hol a szülői munkaközösség rendezi. Hát ennyi. A pénz megvan rá Trinyik István Pesten dolgozik az Utasellátónál. Innen jár be: — Tavaly még jött ide egy srác diszkózni. Szabadtéren. Aztán egy alkalommal két fiú között elcsattant egy pofon. Verekedés címén azt is megszüntették. Egyre többen álljuk körül a magára hagyott Flippert, már mindenkinek van mondani valója. — De hiszen jól működik a KISZ, van ifjúságpolitikai megbízott kö- zületek. Nem bennetek van a hiba? — Biztos bennünk is, de azt azért tudni kell, hogy valakinek hiába ez vagy az a neve, illetve beosztása, azon túl, hogy felveszi a fizetését, semmit sem csinál. Mire lelkesedjünk? — Mi tartja mégis együtt a fiatalokat? — A, Flipper! — nevetnek jóízűt. Mellettük az asztalon söröskorsók sorakoztak. Délelőtt volt, fél tizenegy. Hétköznap délelőtt van, amikor Ácsa község tanácsán Movik Lösz- Ióné elnökasszonnyal a helyi leheBarcza Zsolt felvétele tőségekről beszélgetünk. Nem rejti véka alá elkeseredését: — Amióta tavasszal lebontották a kultúrházat, még mozink sincs. (A kultúrház: egyetlen terem volt.) Most épülne az új, amiben könyvtár, színházterem és klubok is lesznek. De nagyon, szomorú a helyzet, mert az építést a pásztói szövetkezet ugyan vállalta, de csak vállalta. Mindent megrendeltettek velünk — terveket, engedélyeket — aztán amikor mindet nagy pénzekért megcsináltattuk, bejelentették, hogy más munkájuk van, már nem tudják megcsinálni. Most itt állunk, kivitelező nélkül. A pénzünk megvan rá. Megpróbáljuk társadalmi összefogással elkészíteni. — Mit tehetnek, hol és mivel tölthetik addig idejüket a fiatalok? — Megpróbálunk áthidaló megoldásokat találni. Tudom, ismerem gondjaikat, hiszen a fiam is tizenhét éves. Bár meg kell mondanom, szerencsére nincs is nagy igény. Rendszeresen van diszkó, de 10—15 fiatalnál alig jön össze több. Errefelé egyébként is korán nősülnek, illetve mennek férjhez és ezután már az otthonteremtés köti le őket. — Ha valaki korán házasodik, még szüksége van a szórakozásra. — Igen, tudom. Mondhatom, hogy ez a falu van a legrosszabb helyzetben jelenleg. Galgagyörk, Püspökhatvan és Csővár tartozik még hozzánk. Ezeken á helyeken vannak kultúrcsoportok, KISZ-klubok, innen is sokan járnak át a szomszédos községbe. Azt kell mondanom, pillanatnyilag csak a kocsma és a presszó az, ahol többen is ösz- szegyűlhetnek. Persze, a gondok ott is megvannak, ahol... Mondok példát: a tanács berendezett egy klubot. Drága pénzért bútorokat vásároltunk, de néhány randalírozó gyerek összetörte a tévét, a székeket. — Ki az, aki foglalkozik a fiatalokkal? — A mi feladatunk a feltételek megteremtése, az összefogás az ifjúsági szervezeté lenne. De az is általános jelenség már, hogy szinte félévenként váltják egymást a KISZ- titkárok. Nincs aki felelős volna. ■ Hallgatom a felsorolást, a panaszáradatot. Mindig, mindenki a felelőst keresi — máshol, másban. Valahol egy ponton végre találkozni kellene. , Hét klubtanács Az eddig látott kép nem túl rózsaszínű. Tóthné Fiel Mariann, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, a megyei ifjúsági klubtanács elnöke: — Jelenleg 192 klubnak van működési engedélye, de ennél biztosan több is akad. Az a gond, hogy mi csak azokat tudjuk anyagilag támogatni, amelyek működését bejelentették. — Az engedélyt hogyan kell megszerezni? — A helyi tanácstól kell kérni, majd onnan értesítenek bennünket. A megyei KISZ-bizottságnak nincs külön költségvetése a klubok részére, azokat a tanácsok tartják fenn. — Mi a klubtanács feladata? — Dönt, hogy melyik klub, menynyi segítséget, támogatást kapjon, természetesen a munkája alapján. Igen nagy összeget, mintegy 740 ezer forintot ad évente a megyei tanács erre a célra. De természetesen más szervektől is utalnak át a klubtanácsnak pénzt, így például a MÉSZÖV, az SZMT ... ★ A szórakozás sokáig volt mostohagyereke a közművelődésnek, figyelmet csak akkor keltett, ha „rövidzárlatot” okozott — idéztük írásunk elején. Rövidzárlatról most még talán túlzás beszélni, de őrjáratunk elsődleges célja — maradva a szakmai kifejezésnél —, éppen a „tervszerű, megelőző karbantartás” volt, nehogy rövidzárlat keletkezzék. LÁTÓ JÁNOS TAMÁSI ISTVÁN
