Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
4 1980. AUGUSZTUS 10., VASÄRNAP Szoborkiállítás a téren Salgótarjánban, a város főterén láthatók Makrisz Agamemnon Kossuth- és Munkácsy-díjas, kiváló, érdemes művész alkotásai. Öt együttes Vándorszínházah találkozója A cél: tapasztalatcsere Bemutatókkal és szakmai tanácskozással szombaton megkezdődött a vándorszínházak első országos találkozója Tatán. A találkozóra öt együttes érkezett, hivatásos színházak „mozgó” csoportjai, amelyek a nyári hónapokban a kis falvakat, a tanyavilágot járják, olyan településeken lépnek fel, ahol más színház a technikai feltételek hiánya miatt nem tud előadást rendezni. A tatai találkozón a Szegedi Kisopera, a kecskeméti Tanyaszínház, Kemény Henrik Bábszínháza, a szolnoki Nyílt Szín és a Komárom megyei Vándorszínház vesz részt. A rendezvény elsődleges célja a tapasztalatcsere, az eddigi szereplések értékelése, at új célok meghatározása. A FÉLIDŐN TÚL Szabadtéren — nyáridőben Előbb-utóbb külön katalógust kell vezetnünk, ha elhatározzuk, hogy kivétel nélkül valamennyi szabadtéri színpad műsorát nyilvántartjuk, figyelemmel kísérjük. Ezek a programok ma már szerves részét alkotják a nyári kulturális életünknek; egy-egy konkrét műsor megtekintése mellett beépülnek a kirándulások és az üdülések rendjébe. Sőt — némi túlzással — aat is mondhatjuk, hogy afféle kirajzás tapasztalható: a művészek kitelepülnek a színházakból és a hangversenytermekből, a közönség pedig útrakel lakóhelyéről, keres.ve az élményeket ígérő találkozásokat. Űt- rakelnek, de nemcsak Budapestre, Szegedre, vagy Gyulára, hanem Vácrátótra, Zebe- génybe és Szentendrére is. Ezek az utóbb említett települések a megyén kívül élők tízezreit is fogadják. Pest megyében így augusztus elejére lezárul a szabadtéri programok első félideje, ritkulnak a színházi produkciók. A Szentendrei Teátrum tíz nappal ezelőtt zárta kapuit, s a nagy érdeklődést jellemzi, hogy mind a 14 idei előadást telt nézőtér előtt játszották, pedig a Dun- do Maroje már a második nyári évadban szerepelt műsoron. A következő évadra új darab bemutatását tervezik a Teátrum vezetői. Az országban is érdeklődést keltő megyei programok folyamatosságát biztosították a vácrátóti botanikus kertben rendezett hangversenyek, igya Liszt Ferenc Kamarazenekar fellépése, és most a hét végén a Magyar Állami Hangversenyzenekar Mozar.t-koncert- je. Igaz, nem szabadtéri — természetéből adódóan nem is lehet — rendezvény, mégis meg kell említeni a váci zeneiskola rendezvényeit: a múlt hónapban Lehotka Gábor orgonaestjét, augusztus 20-án pedig egy ifjú tehetség, Zászkalicky Gábor ül a hangszerek királynője elé és a Vox Humana énekkar közreműködésével ad koncertet. Inkább 3 Dunakanyarban élőket, illetve az ott nyaralókat vonzzák a zebegényi Sző- nyi István Emlékmúzeum zenés irodalmi hétvégei. A múzeum festőién szét) parkiában szabadtéri színpadán még augusztus 23-án. szeptember fián és 20-án rendeznek műsort Cziqó.ny György vezetésével. Lokálisabb érdeklődésre számíthat az Állami Bábszínház vendégszereplése Szentendrén. Ma. vasárnap délután 3 órakor például a Ludas Matyit mutatják be a megyei művelődési központban. Leányfalun viszont augusztus 18-án a Rókamesék című darabot játsszák. A jelentősebb megyei programok az augusztus 14-én kezdődő és 20-ig tartó ceglédi szabadtéri kulturális napokkal zárulnak. Íme némi ízelítő a programból: népművészeti bemutató és vásár, kézimunka-kiállítás, gyermekműsorok, citerabemutató, fellépnek a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékei, majd alkotmányunk ünnepén utcabállal fejeződik be a rendezvénysorozat. Az ország tájain Szentendréhez hasonlóan az ország más nyári színházaiban is befejeződött, illetve záráshoz közeledik az évad. De bizonnyal sok Pest megyei nézőnek is emlékezetes marad a táci gorsiumi nyári játékok Elektra-e löadása, Gyulán a Kegyenc színpadra állítása, Egerben az Agria Játékszínben Száraz György drámájának ősbemutatója, a Gyilkosok, vagy a Zala megyei Egerváron a Csodálatos Vargáné, Berek Katalin rendezésében. Pácról, Szentendréről, Pilisről, Monorról, Dabasról indultak külön autóbuszok a színházkedvelőkkel ezekre az előadásokra. Legtöbben azonban Szeged felé vették útjukat, a Dóm téren különleges élményt ígért Páskándi Géza Kálmán király című drámájának bemutatása, ugyancsak először játszották Verdi Falstaff-ját. Az augusztus második feléig tartó programból kiemelkedik az Operett Színházban már sikert aratott cigány-show: a Piros karaván, valamint a Magyar Állami Népi Együttes műsora. A budapesti lehetőségek puszta felsorolása is meghaladná az olvasó türelmének határát, ezért csak néhányra emlékeztetünk, csak néhány előadásra hívjuk fel a figyelmet. A legérdekesebb — hiszen minden színházkedvelő számára ínyenc kísérletnek tekinthető — kétségtelenül a Körszínház Thyl Ulenspiegel című látványos műsora volt (egy héttel ezelőtt tartották az utolsó előadást). A budai Parkszínpad egzotikus folklór kínálata vonzott, illetve vonz sok érdeklődőt, az elmúlt hónapban a Fülöp-szigeti Baya- nihan, augusztusban a délamerikai Martinique együttesek műsorával. A Margitszigeten pedig a jövő héttől láthatja a SL’UK, azaz a Szlovák Állami Népi Együttest. Továbbra is nagyszerű élményt ígérnek a budai hangversenyek, például az Űri utcai Zenélő udvarban, a Zichy- kastélyban és a Halászbástyán. Különleges és a frisseség miatt ritkaságszámba menő színházi előadás bemutatására készülnek a margitszigeti Vörösmarty kertmoziban: az 1980-ban Oscar-díjjal kitüntetett Evita című rockoperát tűzik műsorra. A darab Peron argentin elnök első feleségéről, Éváról szól, a már-már szentté nyilvánított Evitáról. A mű több betétdala már hazánkban is sláger lett. Most Evitát Kováts Kriszta, Chet, a legendás forradalmárt Dörner György, Peron elnököt Har- math Albert személyesíti meg — valamennyi szereplő a tavaly végzett főiskolai musicalosztály reprezentánsa. Az előadást — amelyet augusztus 14-én láthat először a közönség — Katona Imre és Mátis Lilla rendezi. Jegy van még E hevenyészett felsorolás után a legizgalmasabb kérdés: lehet-e még jegyet kapni az előadásokra? A Budapesten működő Színházak Központi Jegyirodájától kapott értesülés szerint még — bár korlátozott számban és nem minden napra — valamennyi produkcióra tudnak jegyet adni. Mitagadás, a korábbi évek problémáit ismerve, ez is újdonság. Második félidő. A napok, hetek múltával el-el temetnek egy produkciót, bezárnak a nyári színházak, augusztus végével a szabadtéri színpadok. A művészek visszatérnek a kőszínházakba, egymás után jelennek meg az előcsarnokokban a táblácskák: Társulati ülés van, csendet kérünk. A műsortervek többnyire már véglegesek, a rendezőpéldányokba bekerültek a színészek nevet a szereposztásokba. Szeptember elején néhány hét csend következik, s aztán felgördül a függöny, kezdődik az évad, a színész kilép a deszkákra, hogy embert teremtsen, hogy embereket formáljon. És felcsendül a taps. Kr. Gy. Göd .Három közös gazdaságból egyesült annak idején Gödön a Dunamenti Tsz, s azt, hogy jó ötlet volt ez a fúzió, e főváros környéki agrokultu- rális birodalom jelen eredményei igazolják. Amint azt a helyszínen rögzített és csütörtökön kora este vetített riportfilmből megtudhattuk, sokféle kezdeményezés nyomán indult meg ott a virágzás. Egyebek között megfrissítették a szarvasmarha-állományt: a holstein-frízek mellé magyartarkákat tereltek, s az így kitenyésztett új fajta évente 3900 liter tejet ad. Hasonlóképpen átalakult a baromfifarm is. Itt a pecsenyecsirkéket nevelik, hizlalják, mégpedig előbb az igen fárasztó kézi munkával, majd gépi etetéssel. Á gödi juhok megint sok hasznot hajtanak: elsősorban a mostanság mind kelendőbb pecsenyebárányok találnak ECSERNEK - ECSERIEKKEL Nagyszerű dolog történik ÚJRA MEGNYÍLIK A MŰVELŐDÉSI HÁZ Képzeljék el a darust daru, a sebeszpiofesszort a műtetnez szükséges műszerek nélkül! Ha ez sikerül, azt sem nehez elképzelni, milyen lehet egy népművelő helyzete, művelődési ház, klubszobák, előadások tartására allkalmas terem, szóval: a közművelődés irányításához mai fogalmaink szerint nélkülözhetetlen feltételek hiányában. Süllyedő falak Szentesi Péterné, az ecseri népművelő, eredeti képesítése szerint közgazdász. Még szerencse. így mindig talál magának munkát a helyi tanácson. Ha nem így lenne, akkor, ahogy ő fogalmaz, „nem lett volna miért felvenni a fizetését”. Tavaly májusban ugyanis a művelődési ház is, a könyvtár is kénytelen volt kiköltözni az addig kulturális célokat szolgáló épületből. A 8 ezer kötetes könyvtár még kapott ideiglenes helyet a tanács mellett álló egyik épületben, a népművelő azonban végképp az irodafalak közé szorult. Végképp, mondom, mert a bajok mar korábban megkezdődtek. — Azt hiszem, a tanács 1973-ban vette meg a művelődési házat, amelyet az ecseri Törekvés Termelőszövetkezet (azóta szanálták, más szövetkezettel egyesítették) épített étteremnek — mondja Szentesi Péterné. — Két évig óvodaként szolgált, mint művelődési názat, könyvtárat 1975. április 4-én avatták. 1976-ban már megmutatkoztak az első hibák. A dokumentáció, építési engedély nélkül emelt falak süllyedtek, repedtek, komoly statikai problémák jelentkeztek. Három evvel ezelőtt kezdett beázni a mennyezet, de 1978-ban a könyvtár és a nagyterem még használható volt.. Tavaly májusban azután á rekonstrukció érdekében teljesen ki kellett ürítenünk a házat. Azóta „daru nélküli darus” a népművelő, azóta folytatódnak a munkálatok, amelyeket még a Rákosmezeje Termelőszövetkezet dolgozói kezdtek el; ettől a vállalkozótól azonban az ecseri tanács néhány hónap múlva visszavonta a megbízást. A munka intenzitása láttán, az így kikerekedő nagy összegre gondolva, mást nem is tehetett. Azóta a vecsési nagyközségi tanács költségvetési üzeme építi az új művelődési házat. Lehetőségek és célok Valóban újat, mert a régi fföldszintes épületre ma rá sem lehet ismerni. Azon túl, hogy a statikai problémákat megszüntetik, emellett ráépítéssel bővítik mind a két intézményt. A változásról egy rövid séta alatt is képet kaphatunk. Az épület földszintjén lesz a helytörténeti gyűjtemény elhelyezésére szolgáló helyiség, a 150 személyes nagyterem (itt tarthatják a nagyobb rendezvényeket, ünnepségeket, de hetente háromszor itt kerül sor a filmvetítésre is), az ifjúsági klub. Külön lépcső vezet a művelődési ház emeleti helyiségeihez, a próba-, illetve előadóteremhez, amelyben családi ünnepeket is rendezhetnek, és külön a könyvtár olvasó- és kölcsönzőterméhez. A bibliotéka így mintegy 80 négyzetméteres lesz, majdnem kétszer akkora, mint korábban volt, de sajnos így is alig fele a könyvtári normákban megszabottnak. A normák ugyanis 170 négyzetmétéres alapterü- letet követelnének meg. Ha a korábbi évek megyei könyvtári statisztikáit lapozgatjuk, az egy ecseri olvasóra jutó kölcsönzött kötetek, a rendezvények magas számát látva még inkább sajnáljuk, hogy a 1 könyvtár nem lehet nagyobb. Maradjunk azonban a realitásoknál! Az új könyvtár így is korszerű lesz, korszerűbb, mint a megye sok más hasonló intézménye. És a régi értékek újrafelfedezése mellett új lehetőségeket teremt az épület a művelődési ház számára is. — Most, az ideiglenes könyvtárhelyiségben működő ifjúsági klubon — mondja a népművelő —, amelyet pedig korábban a községen kívül is számon tartottak, a bomlás jelei mutatkoznak. Ez persze nem is csoda. Az új klubhelyiségek minden tárgyi feltételt megadnak majd a munkához. Újra dolgozhat a honismereti szakkör, amely régebben ragyogó gyűjtőmunkát végzett, a néptánccsoport. Nem hiszem egyébként, hogy vannak dolgok, amelyeket egy- egy művelődési háznak „illik” megcsinálni. A helyi sajátosságokból kell kiindulni. Ebben a főváros határán fekvő, lakosságát 10 év alatt megkétszerező községben pedig a felnőttek szabad ideje a munka, a napi ingázás, a háztáji gazdálkodás miatt olyan kevés, hogy elsősorban a praktikus igényekhez kapcsolódó, komplex tevékenységformát kell, megtalálni számukra. A kert- bár átmozgalom, a barkácsolás, a nőknél a háztartással, szabás-varrással, a gyermekneveléssel összefüggő foglalkozások lehetnek a legsikeresebbek. Minderre „nyitott ház” szerűen kerülhet sor, úgy, Moszkva — a második világháború utáni évek történelmét, a szovjet gazdaság talp- raállítását, a Hitler-ellenes szövetség bomlásának jelenségeit, a hidegháborús korszak kezdetét ábrázolja a Mindennél drágább címmel készülő új, nyolcrészes dokumentumfilmsorozat. A művet alkotóik az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére készítik, és bemutatóját annak időpontjához igazítják: a nagyszabású vállalkozás, amelynek gyakorlati kivitelezése most kezdődött, 1981. február utolsó hetében kerül a közönség elé. A filmet hogy bárki, bármikor foglalkozhasson az őt érdeklő dolgokkal. Fejenként három nap Azt mondják, az Ecseri lakodalmas csak azért ecseri, s nem maglódi, nagytarcsai, mert Rábai Miklós és munkatársai a község fővároshoz, való közelsége miatt ide jártak elsősorban. Így van-e? Nem tudom. Kétségtelen, hogy a folklór, a szlovák nemzetiség folklórja, a környező településeken élőbb, mint itt. Az is kétségtelen viszont, hogy az ecseriek, ha művészetről, művelődésről van szó, nem fogják be a fülüket. Ezt bizonyítja, hogy a közönségszervező évente több tízezer forint értékű jegyet ad el a fővárosi színházak előadásaira, hogy a népművelő — aki maga is ecseri lévén, jól ismeri az igényeket —, pódiumesteket szeretne rendezni az új művelődési ház átadása, azaz november 7. után. Az ecseriek akkor sem fordulnak el, ha arról van szó, hogy áldozatot kell hozni a közművelődésért, azt pedig bizonyítja az, hogy például az Alsó-Tápiómente Áfész kőmü- vesbrigádja hétvégeken társadalmi munkában jött segíteni, hogy fejenként három napot ajánlottak fel a községi önkéntes tűzoltóegyesület tagjai, az MHSZ-tagok, a helyi sportolók, hogy a község kisiparosai is társadalmi munkában dolgoznak a felújításon. A legilletékesebb, a Rákosmezeje Termelőszövetkezet kivételével pénzzel is segítik a munkát az ecserieket is foglalkoztató vállalatok, szövetkezetek (mint az Alsó-Tápiómente Áfész, a Politechnikai Szövetkezet). Mindez nem csökkenti sem az egykori építők felelősségét, sem azokét, akik hanyagul kezelték a rekonstrukció ügyét, de azért jó érzés látni, hogy négyéves bizonytalankodás, huzavona, s a tavaly május óta tartó teljesen abszurd helyzet után, a közösségnek (is) köszönhetően most valami nagyszerű dolog történik Ecseren. P. Szabó Ernő ugyanaz az alkotócsoport készíti, amely a Magyarországon Hat év történelem címmel bemutatott húszrészes sorozatot ugyancsak alig egy év alatt fejezte be. Az ő tapasztalataikat feltétlenül „beszámították”, amikor a szokatlanul rövid határidőt az alkotók kitűzték. A szakemberek nemcsak Moszkvában, hanem Lenin- grádban, Alma-Atában, Kijev- ben és Kisinyovban is kutatják az archnúrnők anyagait: a nézők számtalan olyan dokumentumfelvételt láthatnak, amely eddig nem került nyilvánosságra. UJ DOKUMENTUMFILM-SOROZAT Mindennél drágább TV-FIGYELŐ könnyen vevőre. (E gyapjas állatokat bemutató részletben jó volt hallani, hogy a róluk való gondoskodás tudományát még most is nemzedékről nemzedékre örökítik a juhászdinasztiák.) Ami pedig az állattenyésztéssel együtt kiterebélyesedő növénytermesztést illeti, ebben az ágazatban a közelebbi környék — tehát a fővárosnak meg a szintén gyorsan elérhető településeknek —, az ellátása határozza meg a tennivalókat. Ezért hát leginkább zöldségfélék és mindenféle szép virágok sarjadnak a jól gondozott parcellákban, fóliasátrakban. És amint felsarjadtak, tűs-* tént boltba is kerülnek, mégpedig — hallhattuk a magyarázatot —, nem kevés részt a tsz által ellátott kiskereskedelmi árudákba. (Ezek többsége a váci járásban áll a vásárlók rendelkezésére.) Van aztán faipari üzeme is a Dunarmenti Tsz-nek — ott sokminden más áru 'mellett a parkettalécek szabásával foglalkoznak; van lovasiskolája —, oda többek között a Színház és Filmművészeti Főiskola növendékei járnak gyakorolni —, és mindezen közös igyekezet eredményeként bőven kijut e találékony gödieknek a tisztes haszonból, amely egy évben a 100 millió forintot is eléri. Mindezek tudomásulvétele után akár azt is érezhette az előfizető', hogy ez a félórás helyzetkép a Siker című műsorból maradt ki. Nem onnan maradt ki, mert ezt a harmincperces szemrevételezést más tévés munkatársak nevei jegyezték; és azért sem onnan maradt ki, mert ama jelzett sorozatban azért rárákérdeznek: ugyan mitől, s hogyan kezdett megindulni a haszonforintok áradata. Pilisvörösvár. Sokkal rövidebb, ám annál elgondolkod- tatóbb volt az a riport, amely a csütörtök esti híradóban a pilisvörösvári származású falburkolat sorsának bonyodalmait elemezte. Hümmögve lehet csak tudomásul venni, miszerint e remek hőszigetelőanyag még mindig nem a valóságos és a képzeletbeli boltpultok alól kel el, hisz’ — s ezt is megtudhattuk —, a fűtési költségeket éppen a felére csökkenti a pálházi perlit. Mindenesetre 1981-ben már 2500 családi ház külsejének befejezéséhez elegendő hőszigetelő vakolat elkészítését ígérik a pilisvörösváriak Akácz Lászlő
