Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-27 / 175. szám

nagykőrösi K^tíl ma •••S*-»* 4> . A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 175. SZÄM 1980. JÚLIUS 27., VASÁRNAP Az ismeretterjesztés lehetőségei Szolgálja a munkásművelődésf Bővültek a TIT kapcsolatai Az ismeretgyarapítás szer­vezett formáinak napjainkban mind nagyobb szerepük van a közművelődésben. A TIT vá­rosi szervezetének tavaly óta dr. Böőr László, a levéltár vezetője a titkára, öt kérdez­tük a nemrég véget ért évad eredményeiről és a további tervekről. ■— Elődöm, Csikai Pál kö­zépiskolai tanár huszorhárom éven át töltötte- be Nagykő­rösön a TIT szervező és irá­nyító posztját. Miután fel­mentését kérte, s én kerültem a helyére, első feladatomnak azt jelöltem meg, hogy sike­rüljön visszaesés nélkül foly­tatni a munkát. — Ez hogyan sikerült? — Munkatervünk összeállí­tásánál a TIT előtt álló hár­mas feladatot tartottuk szem előtt. Nagy gondot fordítot­tunk a dolgozók politikai, vi­lágnézeti nevelésére, a terme­léssel összefüggő szakismere­tek terjesztésére és az általá­nos műveltség színvonalának emelésére. Ami a tárgyi kö­rülményeket illeti, itt a le­véltárban a különféle szemlél­tető- és segédeszközök az elő­adók gzámára hozzáférhető helyen vannak. bármikor igénybe vehetik őket munká­jukhoz. ' — Mely területeken könyvelhet el eredménye­ket? — Miután a városbeli fog­lalkoztatottak nagyobb része az iparban dolgozik, azon vol­tunk, hogy körükben minél több előadásra kerüljön sor. Természetesen a termelőszö­vetkezetek lehetőségeit is fi­gyelembe vettük. A fiatalság körében főként az általános műveltséget gyarapító isme­retanyag terjesztését tekin­tettük célunknak. Jó kapcso­latot alakítottunk ki a többi között a gimnáziummal, a Tol­di és a Petőfi iskolával, a két ifjúsági klubbal és az ifjúsági házzal. A szerződéskötések rendben megtörténtek, s ked­vező jelnek mutatkozott, hogy korábbi partnereink nagyobb számban jelentkeztek. Kettő kivételével valamennyi üzem igényt tartott a közreműkö­désünkre, továbbá a tangaz­daság és a tsz-ek is fogadták előadóinkat. — Mit említene szívesen rendezvényeik sorából? — A nők akadémiája vala­mennyi témája iránt élénk volt az érdeklődés. A nyugdí­jasok klubjában egy-egy alka­lommal hetvenen-nyolcvanan is megjelentek. Ez főleg a jó előadóknak és a sokakat érin­tő témáknak köszönhető. Be­vált uj kezdeményezésünk, a TIT-klub is. A levéltárban szerveztük az összejöveteleket, amelyek előadójául helybeli és központi előadókat kértünk fel. Farkas Péter, a helyi lap szerkesztője például a Föld keletkezéséről és kialakulásá­ról beszélt. P. Szabó József Kínáról és a Távol-Keletről szóló ismertetője ugyancsak sokakat vonzott, szinte be sem fértek a terembe. — Szabó Attila levéltáros kollégám megalapította az if­jú történelembarátok klubját. A megyében csak itt működik ilyen. Kezdetben húsz közép- iskolás diák kapcsolódott be a módszertani alapismeretek megszerzésébe, majd az önálló kutatások megkezdésére felére csökkent a létszám, ám akik maradtak, azok igen tevéke­nyeknek és lelkeseknek bizo­nyultak. — .Hány tagja van a vá­rosban a TIT-nek? — Nyolcvanötén vagyunk, közülünk öten nemrég so­rainkba lépett fiatal értelmi­ségiek. A szellemi élet min­den területéről van szakem­berünk. Azon vagyunk, hogy az igényelt előadások mindig a megfelelő személyre talál­janak. Általában mindenki aktív részvevője az ismeret- terjesztő munkának. Erre vall. hogy az előző szezonban 221 előadás hangzott el 7259 hall­gató előtt. Némi szépséghiba, hogy félszáz előadás — első­sorban a szervezés hibája miatt — elmaradt. — Miiyen terveik vannak a következő évadra? — Azt szeretnénk, ha az ipari munkahelyeken való­ban a munkásemberek volná­nak a hallgatóink, nemcsak az A szolnoki rádió műsora Julius'28-tól augusztus 3-ig Hétfő, 17.00: Hírek. Keönch Boldizsár, a kecskeméti Ko­dály Intézet tanára énekel. 17.15: Apró-cseprő közügyek. Barbra Streisand énekel. 17.35: A kunok múltját kutatja. Beatpercek a Cream együttes felvételeiből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Funky ritmus­ban. 18.26—18.30: Hírösszefog­laló, lap- és műsorelőzetes. Kedd, 17.00: Hírek. 17.05: A Beatles együttes filmdalaiból. 17.15: Űttörőhíradó. (Az út­törő-olimpia után. Portré a helyezettekről. Munkát válla­ló gyerekek.) 17.30: Részletek a vasutaskórusok országos ta­lálkozójának szolnoki bemuta­tójából. 17.45: Üzemi lap­szemle. 18.00: Alföldi krónika. Kedvelt melódiák a V. Moto- Rock új dalaiból. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és mű­sorelőzetes. Szerda, 17.00: Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. 17.35: Beatparádé — közben: Taka­rékos tálalás. 18.00: Alföldi krónika, 18.15: A tegnap slá­gereiből énekel Manfred Mann és a Monkees együttes, 18.26— 18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. Csütörtök, 17.00: Hírek. 17.05: Hétközben. 18.00: Alföl­di krónika. 1845: Tánczene a szerzők előadásában. 18.26— 18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. Péntek, 17.00: Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. 17.35: Kulturális figyelő. (A tartalomból: A színházi nyár hírei. Tárlatról tárlatra. Szabadságon, üdülő­ben. Folyóiratszemle.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A nó­takedvelőknek Vörös Sári éne­kel, Oláh Kálmán zenekara játszik. 18.26—18.30: Hírössze­foglaló, lap- és műsorelőzetes. Szombat, 9.30: Hétvégi ka­leidoszkóp. (A tartalomból: Hírek. Lapszemle. Aratás után. Az illetékesé a szó. Piaci kör­kép. Sportprogram. Kulturális események.) 9.30: Cserháti Zsuzsa énekel. 9.50: Vasárna­pi ebéd. 10.10: Lukácsi Huba népdalfelvételeiből. 19.30: Mű­sorzárás. Vasárnap, 9.00: Lapszemle. 9.05: Nyári örömök. 10.00: Mű­sorzárás. Az adások mindennap a 222 méteres középhullámon hang­zanak el. adminisztrátorok és a köz­ponti alkalmazottak. Ismét meghívunk neves előadókat, közöttük dr. Kulin György csillagász professzort, Vígh Károly történészt és Pirityi Ottó közgazdászt, továbbá egy külpolitikai újságírót. — Melyek voltak a leg­gyakoribb témák? — A társadalomtudomány­nyal foglalkozók. Behatóan elemeztük a szocialista élet­mód kérdéseit, kapásak vol­tak a közgazdasági és jogi előadások, a történelemmel kapcsolatos témakörök. Az Arany János Művelődési Köz­ponttal és a múzeummal szo­ros együttműködést alakítot­tunk ki. Az RlTESZ és az ÉTÉ helyi csoportjával ugyan­csak élő a kapcsolatunk. ★ Dr. Böőr László eddig vég­zett eredményes ismeretter­jesztő tevékenysége elismeré­seként a TIT Országos Elnök­sége a közelmúltban elismerő oklevélben részesítette. T. T. Moziműsor Az áruló balegyenes. Szov­jet bűnügyi film. Előadás kez­dete: 4 óra. A férfi, aki szerette a nő­ket. Színes szinkronizált fran­cia filmvígjáték. (16 éven fe­lülieknek!) Előadás kezdete: 6 és 8 óra. Hétfői műsor A sáska napja I—XI. Színes szinkronizált amerikai film. (16 éven felülieknek!) Előadás kezdete: 6 óra. A törvényeink, már két év- ! századdal előbb is részletesen szabályozták az aratómunká­sok bérét azért, hogy az évi kenyerük biztosítva legyen. Ha rossz termést vártak, ak­kor nagyobb hányadrészért, ha jobbat, akkor kisebbért arattak. A learatott gabona 7—11-ed része között ingado­zott az aratórész. Az új kenyér megszegése ünnepszámba ment. A család­fő szegte meg, s az alját a kés hegyével kereszttel jelölte. A kéziőrlőköveikkel még a nő készítette a lisztet, de a mal­mok, a száraz-, a vízi- és később a szélmalmok feltalálása után, már a férfi járt a malomba. A világ népeinek tekinté- i lyes hányada ismeri a gabo­naféléből készült kenyeret. Nemcsak hogy ismeri, de a kenyér az egyik legfontosabb tápláléka. A magyar nép tör­ténetének tárgyi emlékei, írott szövegei'is bizonyítják, hogy a kenyér főtáplálékul szolgált, s különös tisztelet övezte. Törvény szabályozta A honfoglalást megelőzően az itt élő népek már évezre­dekkel előbb termeltek ha­zánk területén gabonát, azt órlőkövön megőrölve kenye­ret készítettek belőle. Őseink első faluhelyein is megtalál­juk a kemencék maradvá­nyait, hol ősanyáink megsü­tötték a családjuk részére a kenyeret. Gond és aggodalom kísérte a kenyér útját ősidők óta. Nem volt kisebb ez a gond a magyar paraszti világban sem, mint a világ más népeinél. A szárazságtól, a fagytól, a vi­haroktól, s jégesőtől, majd a beérett gabona tűztől való fél­tése nem mai keletű. Nem vé­letlen, hogy népünk hitvilágát annyira átszövi a természeti erők tisztelete. Ezek emlékei az útszéli keresztek, kőszen­iek, a fagyosszentek, kiknek egyébként semmi kapcsolatuk nem lehetett a faggyal életük­ben. A paraszti művészethez tar­tozott a learatott gabona ke­resztbe rakása (nálunk cso­móknak nevezték), az asztag megrakása és annak a szép korcolása. Az a béres, vagy az a gazda, aki a legegyenesebb és a legszebb csomókat, a leg­szebb asztagokat tudta rakni, különös tiszteletet élvezett. A gabona nyomtatásának és kicséplésének, szórásának, vagyis szelelésének megvoltak a szabályai és az eszközei. A cséplőhely, a szérű elkészítése is külön tudományba ment. A cséplőgép használatának el­terjedésével a csépeltednek különös figyelmet kellett ar­ra fordítani, milyen a gép, nem szórja-e el a szemet, vagy jól veri-e ki a szemeket. S arra is, hogy a gépesbanda milyen, jól dolgozik? Élelemmel el kell-e látni, vagy maga gondoskodik-e ét­kezéséről. A gépesbanda el­nevezés egy cséplőgép egész kiszolgáló személyzetét jelen­tette. Ha elegendő arató nem akadt a városban, más helyek­ről is hívtak aratókat, kik ara­tórészüket vitték munkadíj­ként haza. Az erdőben vidám az élet Vidám az élet a Pálfájában, a napközis táborban. Nyerges Józsefné, a Kossuth iskola pedagógusa az egyik raj tagjait kör­játékra tanítja. A kenyér készítése azonban a nő feladata maradt. A gond is az övé, hogy a lisztből jó kenyér legyen. Ehhez kellett a kovász, az élesztősre szolgáló „morzsótika”, s a jó dagasztás, a tészta kenyérré való szakaj­tósa, keltetése, a kemence ki­fűtése a kenyér bevetéséig, a kemence szájára tett „élőié­nek” a szénvonóval való ügyes betámasztása. A műveleteket feszült figyelem kísérte, s va­lamennyi nagy szaktudást igényelt. Ismert személyek voltak Végezetül a sütőlapát élével a kemence homlokára keresz­tet rajzoltaik. Két óra múltán látta a munka eredményét a háziasszony, amikor kisültek a kenyerek és ki lehetett nyit­ni a kemencét. A magyar nő ízletes és tetszős kenyerének híre, messze földön elterjedt. A török hódoltság idejéből maradt városi feljegyzések számos helyen említik, hogy a nagykőrösi asszony által sü­tött kenyeret, cipót, kalácsot a budai és szolnoki török, szí­vesen elfogadta ajándékként is. örült, ha hirtelen haragú apáink a rosszalkodónak ki­kiáltott nőt nekik adták, mert keleten jó árért eladták rab­szolgának azzal, hogy a ma­gyar „nő tudja a legjobb ke­nyeret sütni. A kenyérsütöge­tő asszonyok ismert személyek voltak a három városban, kik a kenyeret a piacra készítet­ték. Terméküket vagy ma­guk, vagy a kenyeres kofák árusították. A paraszti házban a meg­szegett kenyér helye is szent hely volt, még ennek a szá­zadnak az elején is. A szoba asztalán, tiszta abroszon, tisz­ta szakajtóruhával leterítve tartották. A városi tanács büntette Azért, hogy mindennapra jusson kenyér az embernek, el kellett a gabonát tartani és be­osztással fogyasztani. A letűnt évszázad alatt sok vihart át­élt népünk több módszert al­kalmazott a gabona eltartásá­ra. E célt szolgálták á vermek és a hombárok. Békésebb idő­ben ezeket nem rejtették el, s a vermék a homokos, partos helyeken készültek. A város belső térségén az egykori árkokon belül még az úttestek alatt is gyakoriak voltak a vermek. Az ilyenek készítését a törvények tiltot­ták, mert az átvonuló katona­ság ágyúi alatt beszakadhat­tak. Aki a verem száját nyit­va hagyta, azt a városi tanács büntette, mert az állatok és az emberék is beleeshettek, s ki­jönni nem tudtak. Mély, körte alakú üreg Évekkel ezelőtt egy téli na­pon. javalkorabeli ember jött a múzeumba és elmondta, hogy az anyósa a szobaasztalon tésztát gyúrt, és egyszerre be­szakadt alatta a döngölt agya­gos padló. Kerek lyuk kelet­kezett, melybe derékig süllyedt. Veremre gyanakodtam. Siet­tem a házukhoz és láttam a szoba közepén a kerek és mély lyukat, és a megijedt nénit. . Mondtam, semmi baj és sem­mi csoda nem történt, hanem a szoba padlózata alatti gabo­nás verem szája szakadt be. Még szerencse, hogy fél töltő­dött már földdel, különben a nénit egészen elnyelte volna, mert az üreg a lejáróval együtt két méternél mélyebb volt. Mondták, hogy a ház 100 éves­nél régebbi. A múlt hetekben hasonló ügyben szólt a múzeum tele­fonja. Dr. Rétsági Oszkár je­lentette, hogy a Bocskai utcá­ban vízvezetéknek ástak ár­kot, és három szűkszájú üre­get találtak. Belőlük kettőt be­temettek, az egyik azonban még látható. A helyszínre sietve csodálkozva láttam, hogy az 1,2 méter mély árok fenekén szabályos kör alakú lyuk tátong, mely 170—180 centiméter mély, körte alakú üregbe nyílik. Az üreg telje­sen üres volt, a belseje pedig fehér, mintha ki lenne me­szelve. A török uralom alatt ásták Teljesen ép és üres kitéglá- zatlan gabonásvermet' eddig még én sem láttam. Az átmé­rője 150—160 centiméter volt, a szájnyílás átmérője 60 cen­timéter. Soványabb ember, vagy gyermek fért le rajta. Fölötte hat méter hosszú ház járószintje látszott. A ház agyagos, tapasztott padlója rejtette el az itt tárolt kenyérnek valót, hol még az ellenség sem találhatott rá. Lehet, hogy a török uralom idején áshatták, mert a nagy­kőrösi embernek is vigyázni kellett a legnagyobb kincsére, a kenyérnek valóra, hogy min­dennapra jusson belőle. Dr. Balanyi Béla Az ügyeletesek kisegítenek a konyhán. A vegyes csapat tagjai: Szigetvári Dénes, Orbán Krisztina, Radies Tünde és Hilbert Szilvia. A munkálatokat Okrovzi Józsefné Irányítja. Varga íren felvételei Kölcsönös segítség Szerződés sertéshizlalásra Mint ismeretes a termelő- szövetkezetek termelési tevé­kenységét jelentős mértékben segítik a tagok háztáji gazda­ságai, főleg a kisállattenyész­tés, a zöldség- és gyümölcs- termelés terén, mintegy ki­egészítve a tsz-ek munkálko­dását. Éppen ezért a termelőszö­vetkezetek igyekeznek a tagok háztáji gazdálkodását jelentő­sen támogatni. A nagykőrösi Arany János Termelőszövet­kezetben arról érdeklődtünk Erdei János főmezőgazdász- helyettestől, hogy náluk mi­ből áll ez a segítség? — Termelőszövetkezetünk­ben Kovács Balázs személyé­ben külön háztáji agronó- must állítottunk a tagok ház­táji gazdálkodásának támoga­tására — mondotta. Tagjaink főleg a kisállattenyésztéssel, tehéntartással és tejtermelés­sel foglalkoznak, illetve e munkákat segítjük nagyon ha­tékonyan. Mezőőreink minden év ele­jén összeírják tagjaink háztá­ji állatállományát, s aszerint juttatunk nekik rétet, legelőt, takarmányt és szalmát. Szer­ződést kötünk a tagokkal ser­téshizlalásra, s ehhez szemes­és táptakarmányt, részben központi magtárunkból, rész­ben a terményboltok útján biztosítunk. A takarmányok és a hízott sertések szállítá­sát is vállaljuk. Így évente 4 ezer 500—5 ezer sertés hizla­lását segítjük elő. — A háztáji területek meg­műveléséhez szükség szerint gépet, igát, s központi raktá­runkból műtrágyát és növény- védelmi szereket adunk, s ta­vasszal paprika- és paradi­csompalántát juttatunk a ta­goknak. — A szarvasmarha tartás­hoz, a rét és legelő mellett, cukorgyári répaszeletet is adunk, s az idén a jó termés folytán, valószínűleg szálas ta­karmányt is adhatunk majd. Elmondotta még a főmező- gazdász-helyettes, hogy azok­nak a tagoknak, akik háztáji földjükbe gabonafélét vetet­tek, a tsz arra járó kombájn­jai a termést learatják. Kopa László ISSN 0133-2108 (Nagykörösi Hírlap) Mindennapi kenyerünk Elrejtett gabonás vermek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom