Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

ÉSZREVÉTLENÜL NEVEL Visszajátszás ZENEI PANORÁMA Játéképítő táborban Szadán A hatodikos Barna Laci láthatóan nagyon jól érzi ma­gát a fiúk számára talán szo­katlan munka közben. Szövet­darabokat illeszt egymás mel­lé. míg végül az asztalon ki- alasul a végleges forma, egy ví2i teknős alakja. Közben szóban is megfogalmazza, hogy miért jó itt. Szadán, a játéképítő táborban. — Jó érzés például, hogy pont engem választottak. A kerepestarcsai III. számú ál­talános iskolába járok, és ed­dig csak üdülőben voltam, tá­borban nem. És jó az, hogy itt sok mindent meg lehet tanulni: az első napokban ha­lászhálót kötöttem, most filc­cel dolgozom, hétfőn pedig hoznak vésőt, amivel ebből a hársfából emberfejet faragha­tok. — Otthon is faragtál? — Képeket csináltam. Be­metszettem a -fába a körvona­lakat, és kiszíneztem az ala­kot. Apu egyik barátja, aki asztalos, hozott nekem fát. Legutóbb egy olyat csináltam, amin a kis gomba pöffesz- kedik a nagy előtt... És még az is jó itt, hogy estén­ként beszélgetünk a faház­ban. vagy jön a tanár néni és felolvas nekünk. Komplex program Arról, hogy még miért jó az említett játéképítő tábor, később újra szó esik. Elő­ször inkább arról kell be­szélni, miért érdemes fi­gyelni egyáltalán az egész szadai nyári rendezvénysoro­zatra, amely a Székely Berta­lan Közművelődési Tábor nevet viseli, s amelynek részét ké­pezd ez a program is. A nagy festő egykori műterme s a környező park ugyanis jú­nius közepétől augusztus vé­géig fogad vendégeket, ezen a nyáron összesen hat cso­portot, s fogadja négy kiállí­tás anyagát. Az Országos Közművelődési Tanács és a Gödöllői Járási Közművelődé­si Bizottság támogatásával a szadai tanács által tavaly létrehozott tábor célja ugyan­is, hogy — idézem az ízléses programfüzetből — mint a vizuális nevelés járási _ bá­zisintézménye, a maga sajá­tos eszközeivel elősegítse a korszerű esztétikai nevelés formáinak és eredményeinek elterjedését, meghonosodását a gödöllői járás oktatási és köz- művelődési intézményeiben. Egyrészt tehát a célok, a feladatoknak komplexitásuk­ban való szemlélése miatt, örülhetünk a szadai tábor lét­rehozásának. Másrészt azért, mert valóban gazdag progra­mot állítottak össze a szerve­zők, hogy a tervekből valóság legyen. Június közepén taní­tók kaptak (s augusztus vé­gén újra ők kapnak) lehető­séget arra, hogy gyakorlati foglalkozásokon készüljenek fel az új rajztanterv sze­rinti munkára; a haladó tá­borban olyan pedagógusok vesznek majd részt, akik alapfokon már iámerkedtek a színelmélettel, a grafikai el­járásokkal, a mintázással, a pedagógia és a közművelő­dés összefüggéseivel. Az óvó­nők, tanítók számára bábos tábort is szerveznek. Az egykori műteremben egymást váltó kiállítások az . egyes csoportok munkájához kap­csolódnak. Az alkotás öröme A mostani tárlaton a Kép­zó- és Iparművészeti SzaKko- zépisKola játekosztalyanak múmiái szerepeinea: oauoa, Daoszmpaü-terveK, szétszeane- tó, a kombinatxv Készségét rejíeszto játekgépkocsiK. Azt is jelzik a tárgyak, nogy a nazai játékgyártás fejlődésé­nek nem a tebelsegek, az al­kotó fantázia hiánya az» oka, ae azt az irányt is jelzik, ameiy feie a taoor szervezői, vezetői a mostani általános iskolasokat, a járás aitaianos iskoláidul erkezett taoorozo- kat vezetni kívánják. — A célunk az — mond­ja Budavári István formater­vező iparművész —. hogy megtanítsuk játszani a gyere­keket. hogy a mai. minősegé­ben rossz, mennyiségében igen nagy játékvilágban éreztessük velük az alkotás örömet is. Három csoportban folyik a munka, a grafikai, a já­ték és a textil szakcsoportban. Az első tagjai Fábián Dénes grafikusművész vezetésével is­merkednek a grafikai eljárá­sokkal. a bábosok Szabó Klá­ra textilművész tanácsait kö­vetve a geometriai alapfor­mákból kiindulva készítik a bábokat, amelyekkel azután előadást is tartanak majd. A báb és készítőié közötti ér­zelmi kapcsolat teszi lehető­vé, hogy ezek az előadások a beszédkultúra fejlesztését. a rossz hangsúlyozási szokások kiküszöbölését is segítsék. A legsokrétűbb munkát talán a harmadik, a játékkészítő cso­port végzi: felnőtt és gyerek együtt köti a halászhálót, amely két fa között kifeszít- ve mászókaként szolgál majd. sík- es dobozsárkányokat ké­szítenek, papírhajtogatással hoZnak létre különböző for­mákat, figurákat. Tapasztalatcsere Jó hangulatú, eredményes munka — így foglalhatjuk ösz- sze benyomásainkat. Hogy valóban szükség van a já- tékkészitö táborra, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy állandó a vendégjárás, olyan is előfordult, hogy a helyi pedagógusok negyven gyerekkel jöttek: legalább né­hány órát ismerkedjenek az itteni tevékenységgel. A ren­dezők pedig nem zárkóznak el a tapasztalatok átadásai, a táborozás végén kiállításon mutatják be az itt készült munkákat, s nyílt napot is tartottak, ahol pedagógusok­kal, közművelődési szakembe­rekkel osztották meg tapasz­talataikat. Az visZont már a táborozás előtt kiderült, hogy akár gyerekekről, akár fel­nőttekről van szó, a vizuális nevelés csak akkor lehet ered­ményes, ha az úgynevezett autonóm művészet — tehát a festészet, szobrászat, grafika — körébe tartozó alkotások mellett olyan eszközöket is használunk, amelyek közvet­lenül a mindennapi élethez, szükségletekhez kapcsolódnak, amelyek szinte észrevétlenül tanítanak, nevelnek. Ez pe­dig — ahogyan a szadai tá­bor példázza — a gyerekek­nél: a játék. P. Szabó Ernő Nyári könyvújdonságok Krúdy Gyulától, az elsőkö­tetes Sebeők János művéig a nyári hónapokban is több ma­gyar klasszikus és kortárs szerző könyvével jelentkeznek a kiadók. Az utolsó gavallér címmel kerül ki a nyomdából a Krú- dy-életműsorozat új kötete. Kaffka Margit születésének 100. évfordulója alkalmából adja közre a Szépirodalmi Ki­adó a Színek és éveket. Ugyancsak a nyári könyvkí­nálatot gazdagítja a Szántó Tibor novelláit csokorba gyűj­tő A sötétülő ház című kötet. Két ló beszélget a címe az Oláh Gábor legjelentősebb no­velláit és kisregényeit magába foglaló válogatásnak. A fiatal Sebeők János első regénye, a Sárkányviadal. A Magvető Kiadónál újdon­ság a 15 hangjátékot tartal­mazó, Visszajátszás című kö tét is. Ötödik kiadását éri meg Ottlik Géza Iskola a ha­táron című regénye. Az életműsorozatban kilen cedik kiadásához jut el Kodo- lányi János műve, a Julianus barát. A líra kedvelői is bő víthetik könyvtárukat: a na­pokban kerül az üzletekbe a közelmúltban elhunyt Hajnal Anna összegyűjtött műveinek két kötete. KIALLITOTERMEKBOL Pest megyei alkotók A Vajda Lajos Stúdió tagjai a szentendrei Vajda stúdió ki­állítótermében július 12-ig mu­tatkoznak be új műveikkel. A Hatvani Galéria június 21-töl új intézmény, november 2-ig látható új épületében az Öt biennálé díjazottjai című kiál­lítás, mely több esztendő mű­vészi terméséből válogatott. Műtársulások Ef. Zámbó István, a Vajda Lajos Stúdió jeles tagja han­goztatta, hogy a képzőművé­szetet automatikus és ösztönös terápikus tevékenységnek te­kinti. LényegéDen így véleked­nek társai is, bár Aknay Já­nos, Joláthy Attila tudatos képszerkesztő integrációi más megközelítést jelentenek, mint Lugossy László tárggyá ala­kuló asszociációi. Nem amatő­rök, nem profik. Egy lehetőség segédcsapatai, a kötetlen kép­zelet falanxa ez a szentendrei kör, felderítő osztag. A pilla­natot akarják meghódítani bennünk, hogy rádöbbenjünk valami nagyon fontosra, ami bennünk él. Amivel döbben­teni akarnak és olykor tudnak is, az a műtársulás, amelyet létrehoznak, s amely a leg­többször csak félig kész vagy éppen elkezdett képi, zenei halmazok szövetsége. Elfogad­NÉPZENEI FESZTIVÁL, Kodály Zoltán a tanulókat 1938-ban népdalok gyűjtésére buzdította. Lelkesítő szavai ma is érvényesek, mert ki- szélesíthetők a népdalok és a népzene minden területére, miközben túlmutatnak időn és korosztályokon. Hallgas­sunk tehát, szívünk szerint és okosan Kodály intelmére: mi­nél többet, minél jobbat, mi­nél szebbet! Nem tudom biztosan, hogy éppen ennek az idézetnek a hatására-e, de hasonló szelle­met idézve és élesztgetve, a Magyar Rádió 10 évvel ez­előtt, 1970-ben Kodály Zoltán szülővárosában, Kecskeméten rendezte meg először' népze­nei fesztiválját. Ebből a ne­mes kezdeményezésből azóta két-három évenként ismétlő­dő szép hagyomány lett. Leg­utóbb, 1977-ben is Pest me­gye adott otthont a Magyar Rádió népzenei fesztiváljának. Akkor Szentendrén. Az idén, a Váci Városi Ta­nács példátlan odaadó támo­gatásával, a Váci Madách Im­re Munkás és Ifjúsági Köz­pont színpadán, továbbá a Váci Állami Zeneiskola hang­versenytermében zajlott a rendezvénysorozat. Valamennyien, akik szeret­jük és tiszteljük a népdalo­kat és a népzenét, örömmel hallgattuk az első előadást er­RÁDIÓFIGYELŐ ről a fesztiválról a Petőfi adón, a Magyar Rádió elnök­helyettesének, dr. Kiss Kál­mánnak ünnepi megnyitója után: Magyar népzene cím­mel. Ebben az összeállításban zeneszerzőink földolgozásaival ismerkedhettünk meg, olyan remek tolmácsolásban, mint amilyen a váci Vox Humana énekkaré volt, Makláry József vezényletével. Azt szűrhettük le tanulságul, hogy a korsze­rűség dolgában is azok az igazán jó népdal és népzenei feldolgozások, amelyek sem­mit se vesznek el az eredeti műből. Miközben éppen csak annyit tesznek hozzájuk, hogy mai füllel hallhassuk és él­vezhessük őket. A fesztivál második részé­ben fiatalok — közöttük a Váci KISZ-kórus — hangver­senyét élvezhettük: az Ének­szóval, muzsikával című ösz- szeállításban, szintén a Pető­fi adón. A rádióhallgatóknak az lehetett az érzésük, hogy ha a fiatalok ilyen mélységes gyönyörűséggel tudják magu­kévá tenni a népdalokat és a népzenét, akkor régi zenei népkultúránk jövője sem re­ménytelen. A múltidéző, hagyomány- őrző énekesek, népdalkörök, hangszeres szólisták, citeraze- nekarok — csak elismeréssel szólhatunk az érdi Bukovinai Népdalkörről — a fesztivál harmadik részében léptek fel: Magyar folklór 1980. címmel, a Kossuth rádióban. A szép­ség és természetesség, ekkor klasszikus magaslatokra tört. Oda, amit Kodály Zoltán, sza­vakkal, így komponált meg: „Egy-egy magyar népdal és egy-egy beetheveni téma egy­máshoz méltó testvérek... A magyar népdal... a magyar klasszikus zene.” FALURÁDIÓ. A hagyomá­nyost ötvözni az újjal, tulaj­donképpen ezt teszi a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is, amikor gon­dot fordít „a mintaudvarok létesítésére és elterjesztésére a háztáji gazdaságokban!” — hallottuk a Falurádióban. A mintaudvaron a kisgépekkel való ellátottságot kell érte­nünk, és természetesen az al­katrészellátást is. A dunake­szi Petőfi Termelőszövetkezet­ben, ehhez, szakemberek nyújtanak segítséget az érde­kelteknek. Sokra vitték az albertirsaiak is. önmaguk és valamennyiünk javára. Simon Gy. Ferenc ni éppoly nehéz teljesítmé­nyüket, mint elítélni. Valami­vel próbálkoznak. Hogy nem törődnek bele a másodlagos- ságiba, az még akkor is tisz­telendő, ha olykor harmadla- gossá is szűkül a produktum. Zsámbékon, a tanítóképző épületében a nyári egyetem háttere a Képzőművészeti Fő­iskolások és a Pomázi Mun­katerápiás Intézet beutaltjai­nak tárlata. Kettős bemutatkozás Az egyik előkészület, másik kezdet. Mindkettő biztató. Ami a Képzőmű­vészeti Főiskolások rajzai képeit, szobrait illeti, érzödia rajtuk némi elfogódottság Hol a mesterek hatása nyo­masztó, hol a rajzi bizonyta­lanság, hol a szakmai tétova- ság. Kovács Dénes művei emelkedtek ki ezúttal az anyagból, a fogalmazás tiszta­sága és ökonómiája révén. Régóta alkalmazzák Pomá- zon a festői, szobrászi gyakor­latot fontos terápiának. Ko­moly kísérlet, eredményes. Ma már így vélekedik az orvosi szakirodalom , a psychotikusok munkáiról, amelyet a Pomázi Munkaterápiás Intézetben al­kottak. Különösen Ferenczy György szobrai izgalmasai olyannyira azok, hogy egy-ise műve a Nemzeti Galériában is megtekinthető az állandó anyag tartozékaként. Díjnyertesek tárlata Moldvay Győző és munka társai következetes tevékeny­séggel hozták létre szakaszon ként a Hatvani Galériát, mely 1972-ben létesült, és azóta öt táj- és portrébiennálét szerve­zett a városban. Most Heves megye támogatásával végre megvalósult a galéria, s az el­ső, nyitókiállításon az eddigi díjnyertesek munkáit láthatja a közönség, közöttük Pest me gyében élő festők, szobrászok — Barcsay Jenő, Pirk János, Miháltz Pál, Bazsonyi Arany. Vecsési Sándor, Patay László, Papachristos Andreas, Káka Ferenc és Ligeti Erika alkotá sait. Színvonalas a mezőny, mintegy igazolja, hogy a reá lizmus mennyi új változatot képes teremteni, távol van a megállapodottságtól. Bráda Tibor külön kamara tárlaton mutatkozik be. Ked véli a piros tónusokat, Csont váry és Madách portréját együtt elemzi az anatómia és a táj komponenseivel. Figye­lemre méico képe a Visszaté rés, mely a biblikus téma nyo­mán oldja fel az apák és fiúk nemzedékének szűnő ellenté tét. Losonci Miklós Koncert a Mátyás-palotában Zenei csemegével szolgált a visegrádi Mátyás-palota idei második nyári koncertje. A reneszánsz romok között rit­ka reneszánsz hangszerekkel ismerkedhetett meg a közön­ség. Hans Peter Linde és Do­ris Linde egy, ma már szinte elfelejtett hangszer, a viola da gamba három változatát szólaltatta meg, nagy érdeklő­dés mellett. A fokozott figye­lem egyrészt az érdekes, szinte csak múzeumokban látható hangszereknek, másrészt a műsorban felhangzó ismeret­len, vagy alig ismert zene­számoknak és a külföldi ven­dégművészeknek szólt. Hans Peter Linde a lipcsei Gewandhaus zenekar gordon­kaművésze és Doris Linde, aki ugyanebben a városban zene­tanár, három koncertet adott Pest megyében. Szentendre és Vác után Visegrád volt a színhelye előadásuknak. Egy reneszánsz hangszer A reneszánsz zene legálta­lánosabban elterjedt vonós­hangszere a viola da gamba hangszercsalád volt. Már for­májában is erősen különbözik a hegedűféléktől. Más az alak­juk, jellemzőjük a csapott váll, a hegedűhöz képest szé­lesebb nyak, a vékonyabb tes­tet alkotó lemezek, a lapos hátlap, a több, másképpen hangolt és vékonyabb húr, a rövidebb, könnyebb vonó, amelyet más technikával ke­zelnek. A több szólamú zene fejlő­dése hozta magával a külön­böző nagyságú és különböző hangfekvésben megszólaló vio­lák kialakulását. Fénykorá­ban, a XV. század végén ki- lenc-tíz méretű, de hasonló alakú és felépítésű fajtája lé­tezett, ez akutén később négy alaptípusra csökkent. Basz- szus, tenor, alt és diszkant, azaz szoprán violán szólaltat­ták meg a reneszánsz* és a kora barokk zeneműveket. A hangszer elnevezése a já­ték módjára utal. A gamba, vagyis a láb arra vonatkozik, hogy a viola da gambát az ülő muzsikus vagy a térdére helyezte, vagy a két lába kö­zé szorította, függőleges hely­zetben, hasonlóan a mai gor- donkajátékmodhoz. Szerény tónusa, egyenletes hangereje a barokk zenemü­vek mozgalmasságának, a ki­alakult új műfajok követelmé­nyeinek már nem tudott meg­felelni. Néha kamarazenében, és egyszer-egyszer szólóhang­szerként még használták a zeneszerzők, mint például Bach a Máté és János pas­sióban, azután lassan feledés­be merült. Korunkban a régi zene és a régi hangszerek reneszánsza terelte erre az instrumentum­ra is a figyelmet. Az igen kevés fennmaradt eredeti viola da gamba nyomán tu­dományos alapossággal ter­vezett korhű másolatok ké­szülnek és a régi forrásmun­kák tanulmányozása alapján művelői igyekszenek nagy­mértékben megközelíteni az eredeti játékstílust, így téve lehetővé a régi korok zené­jének korhű megszólalását. Dél-Németországban, Volk- landban alakult ki már rég­óta a hangszerépítés hagyo­mánya, itt működik a világon éiő kevés számú viola da gam­ba építőműhely egyik leghíre­sebbje. Itt készültek a Linde- házaspár hangszerei is, Hans Zölch mester műhelyében. Az eredeti, természetes hangzás, a kettős fogások, ak­kordok megszólaltatásának Te­hetősége olyan művészi hite­lesség elérését tudta biztosí­tani, amely arra inspirálja a muzsikusokat, hogy újabb és újabb eredeti zeneművet ku­tassanak fel. Szinte nemzetkö­zi összefogás segíti ezt a tö­rekvésüket, a nagy európai könyvtárak lehetővé teszik a kutatómunkát, és szívesen küldik el az esetleg előke­rült darabokat. Művészi hitelesség Jó példa az elmondottakra a műsor első számaként fel­hangzó Louis de Caix d’Her- velois négy kis darabja, ame­lyet a párizsi könyvtár jutta­tott el Hans Peter Lindé- nek. Közülük az utolsóként felhangzó Poidevinieri tánc jellegzetesen XVI. századi kompozíció, mérsékelt páros ütemével hűen ábrázolja a kor francia udvari életét. Diego Ortiz, a XVI. század közepén élő, spanyol szárma­zású, de olasz udvarokban muzsikáló zeneszerzőtől a Tratado de glosas című, tan­könyv céljaira szolgáló gyűj­teményből hangzott fel két, Recercade, viola da gambára és csembalóra. Hans Peter Lindét Szabó Katalin csem­balóművész kísérte a kevés próbalehetőség ellenére is, igen összeszokottam Shakespeare 55. szonettje, amelyet Rónaszegi Éva elő­adóművész mondott el, veze­tett át a kor Angliájába, Tho­mas Morley, aki Shakespeare drámáihoz is írt kísérőzenét, két fantáziával, La Tortorella — La Caccia, szerepelt a mű­soron. Az első szám, szinte programzeneként festi meg a galambot, a második darab mozgalmasságával tűnik ki. Tobias Hume: Érints meg engem című szólódarabja ly- raviolára Hans Peter Lindé- nek adott lehetőséget magas fokú technikai tudásának be­mutatására. Ezután Mathew Locke és Simon íves egy-egy fantáziája következett alt és basszus gambára, s az est el­ső része Joseph Bodin de Boismortier triószonátájával ért véget, amelyben Szabó Katalin működött közre csem­balón. A négytételes barokk mű — Largo — Allegro — Larghetto — Allegro — vi­dám, széles dallamíveivel, a komponálás változatosságá­val, az előadás belső biztonsá» gával és az egyszerű termé­szetes interpretálással őszin­te sikert aratott. Barokk nosztalgia A barokk zeneszerzők még nosztalgiával gondoltak a vio­la da gambára, s ezért szinte mindegyik próbált legalább egy zeneszerszámot írni erre a hangszerre. Német barokk zene alkotta az est hátralévő részének zenei anyagát, s a kor érzelmeit, gondolkodás­módját, közvetítette Klop- stock: Ismerjetek magatokra, című verse, Rónaszegi Éva előadásában. Händel C-dúr szonátája, amelyet viola da gambára és csembalóra irt a közös hang­zás szépségének megmutatá­sára törekedett, s ezt tükröz­te az előadás is. Christoph Schaffrath két, viola da gambára szerzett duettjében egymásnak felel- getnek a hangszerek, kánon­szerű hatást váltva ki, egy­más szólamának ismétlésé­hez mindig valami újat, hang­zásbeli változatosságot kap­csolva. G. H. Telemann G-dúr szo­nátája a Hűséges zenemester sorozatból fejezte be az est műsorát. Az egész program alatt meggyőződhettünk Hans Peter Linde és Doris Linde magas fokú hangszertudásá­ról, s a kísérő Szabó Katalin csembalójátékáról, biztonságá­ról, szépségéről. A körülmé­nyek ugyan nehezítették a művészek előadását, a nedves­ség miatt minden szám előtt hangolni kellett, de ez a szín­vonalon egyáltalán nem érző­dött. Visegrád következő zenei eseménye július 19-én, Kecs- Kés András lantestje lesz, ame­lyen kamaraegyüttesén kívül Drew Minter amerikai kontra­tenor-énekes működik közre. Az orgonamuzsika kedvelői­nek a figyelmét szeretném felhívni a július 13-i fóti kon­certre, amelyen Pécsi Sebes­tyén műsorában a Magyar Rá­dió Gyermekkara is fellép. Hajós Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom