Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

Szép és közel van - messziről

Ha nyaralni szeretnék...

Nyaralni szeretnék, de:

— nem kapnék SZOT-beutalót (bizony, bizony, van ilyen ...);

— nem rendelkeznék hétvégi házzal, telekkel (mint ahogy valóban nincs is);

— nem várna nagymama, tán- ti, ángyika valahol vidéken, koszttal, kvártéllyal (nem vár).

Nos, akkor szerveznem kell, bármennyire utálok.

Ha én nyaralni szeretnék, nem választanám a Balatont. Nagyképűség talán, de unom és fáraszt, x Tömeg, zaj. Nem utaznék ktil- S földre — tömeg, zaj, no meg va- ^ luta.

Szervezésem első pontja hát: ki-N § választani, h\ol szeretnék nyaraiig

^5 A Dunakanyarban. Szép, közel van, nyugodtnak tűnik.

S Messziről, átutazóban.

S És közelről?

Hát a strandbelépő?

Ha nyaralni szeretnék, el kellene döntenem, hogyan.

Első variáció: Kölcsönkérem a sógorék utánfutóját és kempingezek. Megpróbálom hát így szervezni a szabadságom. Felderítésem korántsem teljes, de talán jellemző eredményei:

Szenendre, papszigeti kemping. Gyönyörű környezet, ősfák. Nemzetközi nomádsereglet. Svédek, hollandok, csehek. Még magyarok is. Bódy István, Salgótarján:

— Átutazóban vagyok itt. Ha kempingezik az ember, vándorol. Ez a lényege.

— Ismerd meg hazádat?

— Meg a világot. Ezzel a Wartburggal már bekóboroltuk Csehszlovákiát, az NDK-t. Elkalandoztunk Olaszországig. Idén a Dunántúlt járjuk.

— Hányán?

— Négyen.

— Mennyiért?

— Itt naponta 40 forintot fizetek a kocsi- és sátorhelyért, ötvenet a két felnőtt, huszonhatot a két gyerek után, tizenhatot a villanyért és tizenkettő az üdülőhelyi díj.

— Ez naponta száznegyvennégy.

— Csak a szállásért. Ehhez jön a koszt meg a strandbelépő. Ezt ugyan nem értem, tavaly a haver volt itt, ingyen mehetett a medencékhez.

S (Zaják Józsefné, a kemping ve- S zetöje:

S — Olcsóbb lenne, úgy huszonöt S forinttal, ha volna kempingiga- S zolványuk. Arainkat tavaly óta S nem emeltük. Kivétel a villany I és a strand. Korábban csak a la- ^ kókocsisok fizettek az áramért.

§ De hát a meleg vizet, a villany- íj resókat mindenki használja. A í strandnál meg zűrök voltak. On- S nan átjöttek ide mindenféle ala- S kok, randalíroztak, innen meg S átadogatták az ingyenbelépésre S jogosító bilétát a kerítésen. Is- S merősnek, rokonnak.)

Szoba háromötvenért...

Ha mégiscsak félnék egy sátoráztató esőtől vagy vándorolni sem lenne kedvem — stabil szállást keresnék.

Még mindig Szentendre, Danubius Hotel. Kerítése előtt dübörög a főút. A hallban Gazsó Péter (véletlen,-de ugyancsak) Salgótarjánból.

— Nyugdíjasok vagyunk, hosz- szabb utakra nem vállalkozunk. Annyi szépet hallottunk a városról, egy hetet, gondoltuk, rászánunk. Da lehet, hogy hamarabb elmegyünk.

— Nem tetszik a hely?

— Az igen, csak az árak nem. Háromszázötvenkét forint a kétágyas szoba, a kötelező reggeli. Zuhanyozó, fürdőszoba a folyosón. Egy szerény ebédért a Görög Kancsóban — leves, sült, desszert, kávé — kifizettem majd’ kétszáz forintot.

^ (Kerkay Imréné, a szálloda ve- i zetöje:

> — Tavaly kétszázon alul volt a

§ szobaár. Az emelést bizony for- ^ galomcsökkenés követte. A kül- í földi csoportok szerencsére ad- S nak némi stabilitást. Egész nyár- S ra vannak szervezett foglalásaink,

^ de szabad szobánk bőven akad.

^ Magyarok, így nyaranta, alig jön- í nek. Rájuk karácsonykor, hús- \ vétkor számíthatunk.)

Ennyit — egyelőre — szállodáról.

...és

Fedelet kapnék a fizetövendég- sstobákban is. Itt ugyancsak van hely. Bőven. Csörgics Judit, a Du- natours főelőadója:

— Négyszáznegyvenhét szobánk van. Főszezonban kétezerkétszáz embert tudunk elhelyezni. A forgalom esett, a kínálat nőtt.

— Oka?

— Amióta rendezték a fiz-' 'en- dégszobák árkategóriáit, tömegestül jelentkeztek a háztulajdonosok: még a legapróbb lyukat is kiadnák.

— Mennyiért?

— Kétágyas, elsőosztályú sáoba kapható 190-től 320 forintig.

— Mi a differencia a tól—ig között?

— Mennyire korszerű, milyen messze van a bolt, Duna, strand, központ.

— Ha valami extrát szeretnénk?

— Vannak komplett házaink. Megkapja a kulcsot, magáé az egész. Kerttel, konyhával.

— Ára?

— Háromszáztól fölfelé — kilenc- százig.

— Meddig?!

— Van egy napi nyolcszáznyolc- vanas háziunk. Elárulom: nem nagyon tudjuk kiadni.

— Elhiszem.

Ha nyaralni szeretnék, ennem is kellene valahol. Rossel Ferenccel, a Danubius szálló éttermi vezetőjével összeállítottunk két ebédet. Egyet az úgynevezett állandó — mondhatjuk: exkluzívabb — étlapról,

egyet a napi ajánlatok közül. Az első: erőleves rántott borsóval

(17,10); pilisi betyárpecsenye (44,60); uborkasaláta (6,—); parfait (10,—); üdítő, kávé (12,—). Az annyi mint 89,70. A másik: zöldborsóleves (7,30); rántott máj (28,80); uborkasaláta (6,—); ízes palacsinta (6,70); kávé, üdítő (12,—); összesen 60,80 forint.

Gyomorba vájó

Hát ez naponta (esetleg naponta kétszer is) kicsit sok.

Mi van más?

Egyre több — pecsenyesütő. Végig a Dunakanyarban, Leányfalun, Du- nabogdányban, Tahitótfalun, Viseg- rádon, szebb-csúnyább építmények nőttek a főút, a hajóállomások, a faluközpont körül. Köröm közül ehetnék itt flekként és babgulyást, hurkát és palacsintát, halat és sült májat. Leányfalun, a főút és a Mókus utca sarkán a tiszta, evőeszközzel és üdítő itallal is szolgáló kis lacikonyhában olyan ízek vannak ... Áruk? Visegrádon, a parkoló környékén, három-négy bolt is megél; tíz deka sült kolbász 13,—, máj ugyanannyi, egy palacsinta 3,— forint.

Van még természetesen a főzőcske. Ezzel csak az! a baj, hogy a nyarat nem szívesen tölti konyhában az ember. De tény: benéztem jó néhány kisebb-nagyobb üzletbe, és — lehet, hogy szerencsém volt — szép választékot találtam. Konzerv és mirelit bőven: rövidíteni a konyhai órákat.

A szentendrei járás vezetői állandóan ellenőrzik az alapvető élelmiszerek ellátását — hogy hétvégi csúcsban nagy a tolongás, at, sajnos, a még mindig (és nemcsak errefelé) kevés, szűk bolt következménye.

Ha nyaralni szeretnék, érdekelne, mivel tölthetném el napjaimat?

Csak este ne lenne!

Kálnoky Tamás, Budapest:

— Barátom adta kölcsön faházát, itt, Tahitótfaluban. Csendesen telnek a napok. Ha jó az idő — strand Leányfalun. Még tömegben is elviselhető, a gyerek legalább is nagyon élvezi.

— Es ön?

— Én inkább a botot fogom. Horgászásnak alig nevezném, eredménye alig van. Iszonyúan szennye* zett a víz. Inkább a szertartás, ami leköt, megnyugtat: a korai felkelés, az elhelyezkedés, felszterelkedés, bedobás, csaliellenőrzés ... Nézem a vizet.

Schrott Benedek, Bicske:

— Errefelé a rossz idő sem haszontalan idő. Szentendre múzeumai, Visegrád műemlékei. Csak az estéktől félek.

— Fél?

— Az unalom öl. Tévézni nem lehet minden este, a Teátrumot is csak effvcTor nézi meg az ember.

— Mozi?

— Hőségben? A legközelebbi kertmozi a Margitszigeten. Mondjuk, este szívesen elmennék az asszonynyal valahová táncolni, csendben, egy üveg bor mellett, anyám vigyázna is addig a srácra. Ám tízkor minden bezár. Bár, amíg nyitva tart az a néhány megdiszkósított kocsma, addig sem nagyon szívesen térnénk be azokba.

Ott fent a hegyen

Ha nyaralni szeretnék a Dunakanyarban és sok pénzem lenne: a Silvanu s szállóba mennék, föl, a visegrádi dombokra.

A kétágyas, fürdőszobás, Dunára néző szoba ára 360 forint. (Emlékezzünk csak a Danubius áraira — lürdőszoba és panoráma nélkül...) Az étterem nem olcsó, sőt — de valamit valamiért. Jó ízek, magas színvonalú kiszolgálás, presszó, finom zene. A söröző olcsóbb, itt automata játékok, tekepálya segít elütni a hűvösebb napokat. Ha időben jelentkezem, megszervezik (a Pilisi Parkerdőgazdasággal közösen) lovasoktatásomat, teniszezésemet, közel a páratlan fekvésű lepencei strand is. (E dolgozatnak nem feladata felsorolni mindazt a szolgáltatást, mely- lyel a Silvanus vezetői valóban nyaralássá teszik a nyarat.)

Ha nyaralni szeretnék, a Silvanus- ban sem tudnék elfeledkezni szakmámról: az összegzendő és elemzésre kívánkozó tapasztalatokról. Például : az idegenforgalom szoros függvénye a bel-, a gazdaság- és a külpolitikának. Tudom, nem új igazság ennek felfedezése, de mostanában egyre markánsabban fogalmazódik meg.

Valuta és cllenpropaganda

Tadeusz Nordzokowsky, Gliwice:

— A lengyelországi valutaszabályozások rengeteg honfitársamat tartják otthon. Olyanokat, akik azelőtt évente többször is eljöttek Magyarországra. Én? Hivatalosan vagyok itt, delegációval.

Gerhard Tauber, Karl-Marx- Stadt:

— Az a napi 30 márka, amit otthon kapunk, most már nem túl

sok. Őszintén beszélek: korábban mi itt ezért nagyon jól éltünk. Megértem a magyarországi rendelkezések, az áremelések szükségességét, de hát... szóval, ismétlem, elkényeztettek eddig.

Az őszes bajor úr:

— A nevem lényegtelen. Különösen az otthoni hisztérikus hangulatra gondolva. Tizedik éve járok ide. Lenne módom Mallorcára vagy a Karib-tengerre is. Itt érzem jól magam. Erre most, hogy bemegyek a müncheni utazási irodába, nekem esnek: Oda? Hiszen ott halpusztulás van! Csillagászati árak! Feltörik a

kocsiját! Csak néztem, mit akarnak, azután megkérdettem: Maguk mikor voltak ott? Soha, csak hallották. Nos, tőlem mást fognak hallani. Árak? Annyi, mint máshol. A lényeg: mit kapok érte. Üzletember vagyok. Itt a Silvanusban annyit kapok, amennyiért fizetek.

S Bocsák László, a Silvanus igaz- S gatója:

^ — Mindenhol a világban ide^ genforgalmi visszaesés tapasztal- ^ ható. A müncheni példa kissé erős, de ők is csak egyet akar- S nak: otthontartani a potenciális S turistát, hogy otthon költse el a s pénzét. A mi forgalmunk ugyan ^ jelentősen nőtt, de nem ez a jel- ^ lemző. A növekedés csak részben az áremelések következménye. A S szobaárakat mi különben csak 20 £ forinttal emeltük, a tavaly júliusi g áremelés 32 százalékos volt, de ebből már huszonötöt visszamen- S tünk. így is kifizetődő. Visszaté- S rő es — mert elégedettek — má- § sokat is ideirányító vendégeink § vannak. Ami pedig az idei nya- rat illeti; mindenhol — a Balato- ^ non, hegyvidéken, a Dunánál, s szállodában, kempingben — van § hely. Kevés a vendég. Bár ez ^ kissé a szeszélyes időjárás követel kezménye is.

Valamit valamiért

Ha nyaralni szeretnék a Dunakanyarban, fenti tapasztalataim után mit is mondhatnék?

Ha sok pénzem lenne, mint említettem, a Silvanust választanám, a Mindent egy helyen! jelszó jegyében.

Ha kevesebb: Dunabogdányban kivennék egy csendes szobát, ott főznék, Visegrádra járnék moziba, műemlékeket nézni, túrázni. Leányfalun strandolnék, Szentendrén képeket, szobrokat és Dundo Marojét néznék, Pestre mennék mondén éjszakai életet élni. Kicsit bonyolult, elismerem, de a Dunakanyar idegenforgalmi helyzetéből jelenleg ez adódik.

Ha relatíve kevesebb: nos, akkor fel kellene adnom a bevezetőben említett egyik elképzelésemet. Ugyanis, ha a nyaralást egész évre, sőt: hosszabb időre ható élményként fogom fel — mégis a külföldet választanám. Néhány hirdetés: Üdülés Szocsiban, 2 hét, teljes ellátással, 8900 forint. Albena 10 nap, teljes ellátás, 3600 forint. Isztambul—Bur- gasz 10 nap, 6000,— forint.

És itt a relativitás nyaralási ügyekben. Háromszázötvenért naponta egy fürdő nélküli szoba — vagy \ii nap a tengerparton, szinté garantált jó időben, minden, üdülőhelyen szükséges kellékkel felszerelve, koszttal, kvártéllyal — naponta ugyancsak háromszázötvenért.

•

Ahogy a bajor úr fogalmazta: ha nyaralni szeretnék, jó tudni, mit kapok a pénzemért.

AND AI GYÖRGY

A valósáé tisztelete

A lemezre, a raktárból az imént kihozott ragyogó sárga réztáblára, a hátam mögül lassan árnyék vetődött. Mire körzőmet a pontozó ütötte nyomba helyeztem, hogy kirajzoljam a kivágandó körcikket, az árnyék hangja is megszólalt: miért a közepén? S ha másnak majd egy nagyobb darab kell? Sokkal okosabb a szélén kezdeni a táblát, így, még, ha nagyobb kört vágunk is ki a szögletes lapból, a lehető legkisebb a hulladék.

Százharminc kilós test tornyosult fölém, ellenkezni sem lett volna érdemes, de az öreg lakatos nem az erejével, az eszével érvelt. Minden alkalmat megragadott, hogy oktassa, nevelje, ésszerű fogásokra bírja a fiatalokat. Egy kicsit mindig kellemetlen, ha rápirítanak az emberre. Első reagálásom nekem is az volt, minek szól ez már megint bele, de mert olyan szelíden nézett, mégiscsak a tábla végén rajzoltam be az új körzőnyomot.

Régi eset. Megszűnt az a műhely, az öreg lakatos is messze költözött Mostanában mégis gyakran eszembe jut. Rendszerint akkor, amikor az érdekeltségről hallok, olvasok. Minduntalan azt tudakolják, hogy a takarékosságban, a munkaidő kihasználásában, a kilépésben, belépésben, átcsoportosításban és felso- rolhatatlanul sok mindenben érdekeltek-e a dolgozók, a munkások, az alkalmazottak.

Nem tagadva az érdekeltség fontosságát, súlyát, szerepét, varázsszónak, csodaszernek azért ne tekintsük. A munkával kapcsolatos rengeteg dolog sokkal egyszerűbb, s egyáltalán nem tartozik az érdekeltség fogalomkörébe. Hanem a szakmai felkészültségbe, az elemi kötelességekbe. Ha szakmunkásról van szó, minden különösebb jutalom ígérgetése nélkül elvárható tőle, hogy gépét, szerszámát kíméletesen használja, vagyis szakszerűen. Sőt! Ha jó oktatói voltak, nem is igen tudja másképpen, mert úgy sulykolták a fejébe. Keze, esze automatikusan eszerint cselekszik.

A betanított munkásnak pedig meg kell mondani, ebből és ebből az anyagból ennyit kell a gépbe rakni, ezzel és ezzel a karral így és így megindítani, ekkora fogást venni stb. A munkaidő hatkor, hétkor, nyplckor kezdődik, ekkor és ennyi az ebédszünet, kettőkor, háromkor, négykor fejeződik be a műszak. Itt nincs helye semmiféle ellenvetésnek.

Az érdekeltség ezeken túl kezdődik, érvényesül, ha engedik. Ha például a dolgozó észreveszi, hogy vékonyabb lemezből is megcsinálható ugyanaz, avagy, egészen más területre térve, rádöbben, hogy az állatok önetetőjéhez kellene egy'kis retesz, vagy azon némi módosítás, s akkor nem túrnák ki a takarmányt a jószágok, s gondolatat közli feljebbvalóival. A legjobbat feltétez- ve, a vezetők ilyenkor megvizsgálják a dolgot, s ha jónak bizonyul, az ötlet szerint változtatnak. S ha nem marad el a dicséret, a jutalom, a dolgozó továbbra is figyelni fog, töri majd a fejét, hogy valami jobbat kitaláljon. Persze, az sem baj, ha előre jelzik, az anyag- és takarmány-megtakarítás prémiummal jár. Ez már sorrend kérdése, nem a lényegé.

P

iros számú busszal, gyorsjárattal is jó húsz perc a menetidő a Csepel Autógyártól a végállomásig. Űtitársam ennyi ideig szitkozódott, hadonászott öklével, olykor vészterhesen közeledve arcomhoz. — Látja ezt? — tartotta egészen közel a szememhez öklét — ez egy buzogány! Ha evvel lesújtok valakire... — A portást szidta, holott az vétlen volt, csupán a kötelességét teljesítette. Más kérdés, hogy minden bizonnyal rosszul szabták meg a feladatát.

Magából kikelt ismerősöm korábban hagyta el munkahelyét, engedéllyel, kilépőcéduláját azonban az öltözőben felejtette. — Idefigyeljen — dohogott tovább —, én bizalmi állásban vagyok, negyven emberért felelek, most a könyökömet megvizsgáltatni megyek. Ez a könyök nem a gerelyhaj ításban ment tönkre, hanem a reszelésben. Feljebbvalóimtól szabályszerűen el- kéredzkedtem, tudja az üzemvezető, sőt még a gyárvezető is, hát akkor mit ugrál nekem ez a portás?!

Magam, szelídebb természet lévén, csendesen, hümmögve, de szintén sokszor eltöprengtem ezen a jelenségen. Amit hol tréfásan, hol dühöngve felelősség-áthárításnak neveztem. A jelenség persze nem az említett gyárra érvényes csupán, másutt is ez a szokás. Hány vezetője, irányítója van egy-egy dolgozónak! Ha mondjuk gépmunkás, ott a beállító, a csoportvezető, a művezető. De, hogy ne hagyja el korábban a munkahelyét, annak megakadályozását a rendszerint idős, törődött, beteg öltözőőrtől, portástól várják.

H

ány komikus és szomorú jelenetnek voltam tanúja. Hogyan játszották ki szegény öltözőőrt, a legképtelenebb ürügyeket kitalálva, hogy elcsalogassák az ajtó, vagyis posztja elől, miközben a társak felsurrantak az öltözőbe. A portánál hasonlóképpen. Az erőszakosak egyszerűen elsodorták az őrt, a gyengébbek vitatkoztak, összevesztek vele.

Normális körülmények között még kilépőcédula sem kell. Amelyik munkahelyen fegyelem van, onnan senki sem távozik illegálisan. Aki onnan felöltözve korábban érkezik a kapuhoz, az biztosan engedéllyel hagyta abba korábban a munkát. A portásnak nincs más gondja, megnézi a táskáját, s útjára engedi. Ahol viszont nem, ahol a beállító, a csoport-, mű- és üzemvezető, osztályvezető nem tudja elejét venni a korábbi eljövetelnek, ott akár puskával is vigyázhatják a kijáratot. Mit érnek vele? Aki egy-két órával műszakbefejezés előtt a kijárat körül lődörög, már úgysem dolgozik.

KÖR PÁL