Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

2 1980. JÚLIUS 6., VASÁRNAP A hét kérdései Új szovjet kezdeményezések A Schmidt-látogatás eredményei — Carter „kampányaién” Afrikai csúcsértekezlet — Feszültségek a Távol-Keleten Ahogy a nyár egyelőre vá­rat magára az időjárásban, ugyanezt el lehet mondani a világpolitikára is: az esemé­nyek gyorsan zajló folyamata azt bizonyítja, hogy a külpo­litikában sem kezdődött meg az afféle „nyári szünet”, ami­kor híján vagyunk nemzetkö­zi történéseknek. A hét főeseménye kétségte­lenül Helmut Schmidt bonni kancellár kétnapos látogatása volt Moszkvában. Ez a magas szintű találkozó az Egyesült Államok második legfonto­sabb NATO-szöveíségesével adott alkalmat a szovjet ve­zetésnek arra, hogy új kezde­ményezéseket tegyen a nem­zetközi légkör megjavítására. Fontos fejlemény volt az Af­rikai Egységszervezet e héten Sierra Leone fővárosában, Freetownban megtartott im­már 17. csúcsértekezlete. A jövő héten kezdődő detroiti republikánus párti elnökvá­lasztó gyűlés előtt felgyorsult az Egyesült Államokban a választási hadjárat. Carter, aki eddig kitért az elől, hogy személyesen vegyen részt kor­tesbeszédek tartásával az ame­rikai államokban megtartott választási eseményeken, most ,,kampányaira” kelt. Kiemel­kedő esemény volt a magas szintű szovjet—vietnami tár­gyalás Moszkvában. Fontos fejlemény volt a közel-keleti kérdéskomplexumban az ENSZ Biztonsági Tanácsának az Egyesült Államok egyedü­li tartózkodásával, egyhan­gúan elfogadott határozata, amely megbélyegezte Izraelt Jeruzsálem törvénytelenül megszállt részének bekebele­zési terveiért. MIK VOLTAK SCHMIDT MOSZKVAI LÁTOGATÁSÁ- NAK EREDMÉNYEI? Az amerikai vezetés egyál­talán nem lelkesedett azért, hogy második legfontosabb NATO-szövetségesének kor­mányfője Moszkvában tár­gyaljon a szovjet vezetőkkel. Washington már Giscard d’Estaing francia elnök varsói utazása idején is — amikor a francia államfő Leonyid Brezsnyevvel tárgyalt — ki­fejezte ingerültségét. A Fehér Ház, mivel nem vitathatta szövetségeseinek azt a jogát, hogy a párbeszéd fenntartá­sáért, az enyhülés megvédé­séért erőfeszítéseket tegyenek, akkor azzal indokolta nem­tetszését, hogy „előzőleg nem tájékoztatták a készülő csúcs- találkozóról”. Most viszont Schmidt látogatása kapcsán ilyen ürügyet nem hozhattak fel. A bonni kancellár sok­szorosan egyeztetni próbálta az amerikai külpolitika irá. nyitóival' hogy milyen prob­lémákat vet fel Moszkvában. Más kérdés, hogy Washington eléggé lekezelő módon fogad­ta a bonni kancellár előzetes erőfeszítéseit, hiszen a hiva­talos amerikai politikai vonal szerint jelenleg a nemzetközi légkör nem alkalmas arra, hogy bármiféle eredményeket elérjenek a kelet-nyugati tár­gyalásokon. ■ Ismeretes egyéb­ként,’hogy ez az amerikai ál­láspont mennyire képmutató. Hiszen éppen az Egyesült Ál­lamok új fegyverkezési prog­ramjai és bojkottintézkedései teremtettek egészségtelenebb légkört a nemzetközi kapcso­latokban. A nyugatnémet sajtó vi­szont már a kancellár moszk­vai látogatásának előestéjén megírta, hogy Bonnak mily különleges érdekei fűződnek ahhoz, hogy az enyhülési fo­lyamat folytatódjon. Túl föld­rajzi. fekvésén — mint rámu­tattak — gazdasági meggon­dolások is szerepet játszanak ebben. Bonnban jól tudják azt is, hogy ha a közép-hatótá­volságú rakéták korlátozása ügyében nem jön létre kelet­nyugati megállapodás, s ezek­ben a nukleáris tömegpusztí­tó eszközökben folytatódik a fegyverkezési verseny, ez alá­ássa az európai biztonsági rendszert. S tekintve, hogy a NATO tavaly decemberi döntése alapján Nyugat-Németország- ban is elhelyeznek ilyen új amerikai gyártmányú rakétá­kat, Bonnban jól lemérték, hogy szovjet részről 1933-ra — amikor ezek a rakéták te­lepítésre kerülnek — joggal tehetnek majd ellenlépéseket. Ezért Schmidt olyan prog­rammal érkezett Moszkvába, hogy elősegítse valamiképpen e veszélyes helyzet elhárítá­sát. S mint kitűnt: o szovjet vezetés rendkívüli segítőkész­séget tanúsított. E középha­tósugarú rakéták ügye ugyan eredetileg csak a SALT—III. egyezmény keretében került volna „terítékbe”. Ez pedig egyelőre bizonytalan távol­ságba tolódott ki amiatt, hogy a washingtoni törvényhozás még a tavaly júniusban alá­írt SALT—II. egyezmény ra­tifikálását is elodázta. Leo­nyid Brezsnyev kijelentette: a Szovjetunió még a SALT— II. ratifikálása előtt kész tár­gyalásokat kezdeni a közép­hatótávolságú rakéták korlá­tozásáról. Más kérdés viszont, hogy bármiféle erről létrejö­vendő megállapodás csakis akkor léphet érvénybe, ha előzőleg a SALT—II. szerző­dést ratifikálják. Ennek logi- kusságát Bonnban sem tagad­hatták. Vagyis: a szovjet kezdemé­nyezés nyomán megnyílt az út a közép-hatótávolságú ra­kéták csökkentéséhez is, amely már a hadászati fegy­verkorlátozási megállapodá­sok harmadika lehetne. Csak­hogy ehhez most a másik ol­dal beleegyező válasza szük­séges. Joggal írja tehát a nyu­gati sajtó egy része: a diplo­máciai labda most a NATO térfelén pattog... MIÉRT KAPCSOLÓDOTT BE OLY ERŐVEL EGYSZER­RE CARTER A KORTES- HADJARATBA? Schmidt látogatásának ered­ményei újból azt bizonyítot­ták, hogy Carter kiszámítha­tatlan. rögtönző és megbízha­tatlan külpolitikai húzásai mily sokat ártottak a kelet— nyugati kapcsolatoknak. S az is bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok jelentősen elszigetelődött a nemzetközi porondon. Belpolitikailag is mind nyilvánvalóbbá válik az amerikai elnök hibás politi­kai vonalvezetése — mint ar­ra washingtoni bírálói rámu­tatnak. Ezért Carternek fel kellett adnia azt a kényelmes magatartást, hogy a „felelős állami ügyek” megakadályoz­zák abban, hogy személyesen szálljon be a korteshadjára­tába. Carter döntésében szerepet játszott Ronald Reagan köz­társaságpárti leendő elnökje­lölt bírálatainak kiéleződése. Reagan — aki joggal számít­hat biztosan arra, hogy a jövő héten Detroitban hiva­talosan is a republikánus part elnökjelöltjévé választ­ják — frontális támadást in­tézett Carter bojkottintézke­dései ellen. Gunyorosan je­gyezte meg, az a tény, hogy Carter megtiltott gabonaszál­lításokat a Szovjetunióba, nem a Szovjetuniót, hanem az Egyesült Államok farmer­jeit sújtotta. A szovjet veze­tés máshonnan könnyen pó­tolhatja az elmaradó szállít­mányokat, de az amerikai farmerek viszont képtelenek jó áron elhelyezni terményei­ket. S az amerikai kincstár által fizetett „kártérítés” csak részben kárpótolja vesz­teségeiket. Az amerikai elnö­köt meghökkentette, hogy az Egyesült Államok törvényho­zásában előterjesztettek olyan javaslatot, amely e szállítási tilalom megszüntetését irá­nyozza elő. Ezt az indítványt ráadásul egyes demokrata po­litikusok is támogatják. MI TÖRTÉNT AZ AFRI­KAI CSÜCSÉRTEKEZLE- TEN? ____________________ A legmagasabb szintű ta­lálkozón először vett részt az új ötvenedik tagállam, Zim­babwe miniszterelnöke, s ez mérföldkő volt a kontinens történetében. Jelezte, hogy a nemzeti felszabadulás folya­matát nem lehet feltartóztat­ni. A tanácskozás középpont­jában a „fekete kontinens” teljes felszabadulásának ügye volt. Ez ma Namíbia és Dél- Afrika problematikájára össz­pontosul. Éppen a freetowni tanácskozás előestéjén zajlot­tak le véres terrorcselekmé­nyek Dél-Afrikában. A pre­toriai rendszer — amely a fehér fajgyűlölet utolsó fel­legváraként maradt vissza Afrika déli részében — rend- őrsortüzekkel próbálta ismét elfojtani a fekete bőrű több­ség jogaiért vívott küzdelmét. A Dél-Afrikén belüli here — mint erre Freetownban rámu­tattak — új szakaszába érke­zett. A szabadságharcosok im­már nem érik be békés fel­vonulásokkal, tüntetésekkel, hanem — mint az olajtartá­lyok felrobbantásával erre bi­zonyságot is adtak — áttér­tek a hadműveletek új sza­kaszára. Az afrikai csúcsértekezlet nagy súllyal foglalkozott a namíbiai helyzettel és a dél­afrikai rendszer Angola elle­ni agressziójával. Pretoria úgy próbálja elodázni azok­nak az érvényes ENSZ-hatá- rozatoknak teljesítését, ame­lyek szerint Namíbiának szu­verén, független állammá kell válnia, hogy a dél-afrikai kormányzattól függő báb­rendszert hoz létre ezen a te­rületen. Ez ellen nemcsak a nemzetközi közvélemény til­takozik a leghatározottabban, hanem felemelik szavukat az afrikai államok, és minden segítséget megadnak a SWA- PO-nak, a Délnyugat-afrikai Felszabadítás! Szervezetnek, amelyet az ENSZ is Namíbia egyetlen törvényes képviselő­jének ismert el. Pretoria úgy igyekezett megfélemlíteni az afrikai független államokat, s elriasztani a SWAPO támo­gatásától, hogy egy teljes hé­ten át véres hadműveleteket folytatott Angolának Namí­biával határos területei ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte ezt az agressziót. S most az afrikai csúcsértekez­let is messze hangzóan bélye­gezte meg ezt az agresszióé cselekményt, és követelt, tel­jes függetlenséget Namíbiá­nak. miért TÄMADT ÚJ FE­SZÜLTSÉG A TÁVOL-KE- LETEN? __________ Az új feszüítségi góc a kambodzsai—laoszi határon támadt. A thaiföldi kormány­zat ugyanis minden figyel­meztetés ellenére segítséget nyújtott Pol Pót megdöntött véres rendszerének idemene­kült bandáinak. Ezek a fegy­veres csoportok a thaiföldi— kambodzsai határon rendez­kedtek be a bangkoki kor­mányzat hallgatólagos támo­gatásával, s állandó bizony­talanságot teremtettek Kam­bodzsa Thaifölddel határos vidékein, s zavarták a hely- réállítás munkálatait és a bé­kés építő tevékenység kibon­takoztatását. S .amikor az új kambodzsai népi rendszer el­távolította őket a határterü­letekről, hogy így biztonságot teremtsen ezen a vidéken, Bangkok rendkívüli hisztéri­kus kampányba kezdett, s azt állította, hogy „veszélyeztetik biztonságát”. Washington is gyorsan cselekedett: azonnal megkezdte modern fegyverek légihídon való szállítását a bangkoki kormányzatnak. Így válik teljessé a kép: az ame­rikai kormányzatnak nyilván­valóan csak ürügyre volt szüksége ahhoz, hogy a vi­lágnak ebben a részében mes­terségesen új feszültséget te­remtsen. Arkus István A Pravda az észak európai NATO terjeszkedésről Növekvő amerikai jelenlét Lengyel-Mii határtalálkozó Szombaton a lengyel—NDK határon, Zgorzelecben Edward Babiuch lengyel és Willi Stoph NDK miniszterelnök részvéte­lével megkezdődtek a két or­szág közti határmegállapodás aláírása 30. évfordulójának ünnepségei. Mindkét minisz­terelnök méltatta a harminc évvel ezelőtti megállapodás nagy politikai jelentőségét, rá­mutatva, hogy a szilárd hatá­rok megállapítása történelmi fordulópontot hozott a lengyel —német szomszédság ezeréves történelmében, megteremtette a barátság és együttműködés alapjait. Angela Davis, aki az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának alelnökjelöltjeként indul a küszöbönálló elnökvá­lasztásokon, a Daily World-nek adott interjúban kijelentette: a hidegháború felélesztését szolgáló amerikai külpolitika növeli a nukleáris világka­tasztrófa veszélyét. Az Egye­sült Államok agresszív politi­kát folytat Iránnal szemben, és a Cl A útján támogatja az Afganisztán-ellenes bandákat. Az amerikai vezetőkörök — fűzte hozzá —, az iráni válsá­got és az afganisztáni esemé­nyeket arra használják fel, hogy elvonják az amerikai dolgozók figyelmét a belpoli­tikai problémákról, és a Car- ter-kormányzat népellenes gazdaságpolitikája ellen vívott harcról. A választási kampánnyal kapcsolatban Angela Davis szólt, arról, hogy a polgári po­litikai rendszer nagy akadá­lyokat gördít a többi párt, köztük a kommunista párt je­löltjeinek útjába. De semmifé­le megkülönböztető intézkedés nem gátolja meg a kommu­nistákat abban mondotta —, hogy részt vegyenek a vá­lasztási kampányban, amelyet A spanyol legfelsőbb kato­nai bíróság jóváhagyta a madridi katonai bíróságnak a Galaxia-ügy néven ismert, 1978. novemberi puccskísérlet miatt felelősségre vont két tisztre — Antonio Tejero csendőr alezredesre és Ricar­do Saenz de lnestrillas rend­őr századosra — kiszabott rendkívül enyhe (6, illetve 7 hónapi börtön) ítéletet. Az ítéletet, amely annak idején a spanyol demokratikus kö­rökben általános felháborodást keltett, a madridi katonai körzet parancsnoka nem hagy­ta jóvá, súlyosbítását javasol­ta, így került a legfelsőbb ka­tonai bíróság elé. Az El País című lap szerint az ítélet a spanyol politikai Észak-Európa különleges fontossággal bír az amerikai és a NATO hadigépezet szá­mára — írja szombati számá­ban a Pravda azzal a bejelen­téssel kapcsolatban, hogy az, amerikai kongresszus költség- vetési bizottsága tanulmányt dolgozott ki a NATO északi szárnyát védő amerikai hadi­flotta tevékenységének finan­szírozásáról „válságos hely­zetben”. A lap emlékeztet a múlt év őszén az Egyesült Államok és Dánia által aláírt egyezmény­re, amelynek értelmében az arra használnak fel, hogy a dolta meg Iránt, hogy összetű- sék a szervezett harc szüksé­gességét. Az iraki kormány szomba­ton szóvivője útján azzal vá­dolta meg Iránt, hogy összetű­köröket — még a kormányt is beleértve — nem töltötte el megelégedettséggel. A Spanyol Kommunista Párt sajtónyilatkozatában meg­döbbenését juttatta kifejezés­re az ítélet miatt, látván az aránytalanságot az ítéletben bizonyítottnak vett tények sú­lyossága és a kiszabott bün­tetések enyhesége között. Az SKP nyilatkozata arra is em­lékeztet, hogy ugyanakkor a bíróságok aránytalanul súlyos ítéleteket hoznak újságokban megjelent cikkek szerzői el­len. Néhány héttel ezelőtt 6 évi börtönre ítélték Francisco Garda Salvét, az SKP Köz­ponti Bizottsága és a munkás­bizottságok állandó titkársá­gának tagját egyik cikke miatt. ország területét támaszpont­ként használhatják az ameri­kai repülőgépek, felújítják a már meglevő repülőtereket, és egy sor katonai létesítményt építenek. Nyugaton egyesek a NATO védelmi rendszerének szüksé­ges korszerűsítésével kísérlik meg igazolni Washington új katonai programjait. Ezek igazi indítéka viszont az a tö­rekvés. hogy növeljék az ame­rikai katonai jelenlétet és po­litikai befolyást az Egyesült Államok számára stratégiai­lag oly fontos térségben. Ami Norvégiát illeti, a nor­vég katonái politika egyik alapelve szerint az ország bé­keidőben nem engedi kül­földi csapatok és atomfegyve­rek állomásoztatását terüle­tén. Az utóbbi időben azon­ban a tények arra utalnak, hogy a tengerentúli stratégák kedvéért Norvégia eltávolodik ettől az irányvonaltól — írja a Pravda. zéseket provokál a közös ha­tárkörzetekben. Az INA iraki hírügynökség által ismertetett szóvivői nyilatkozat közli, hogy szerdán éjszaka iráni csa­patok ágyúzták az iraki Man- dali határmenti körzetben le­vő határőrállomást. Az iraki egységek „viszonozták a tü­zet, károkat okozva a túlsó ol­dalon levő iráni határőrposzt­ban”. A szóvivő szerint ugyan­akkor egy iráni helikopter Basra térségben megsértette az iraki légteret, az iraki légvé­delem a helikoptert lelőtte, s az már az iráni területen zu­hant le. A Pars iráni hírügynökség ugyancsak szombaton közölte, hogy iraki fegyveres erők pén­teken és szombaton éjszaka megtámadtak három iráni ha­tárőrposztot Kermanshah tar­tományban. Zimbabwe Délafrikai agresszió Augela Davis Washington politikájáról Veszélyes Felháborodás Spanyolországban Enyhe ítélet puccsistáknak Irán párizsi nagykövetsége Visszafoalalták az énületet A francia rendőrség visszafoglalta Irán párizsi nagykövetségét. A ké­pen: a diplomáciai képviseletet még megszállva tartják az iráni diá­kok, akik — mint jelentettük — Khomeini ajatollah híveinek vallották magukat. CSAK RÖVIDEN... LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, államfő szombaton elutazott Moszkvá­ból évi rendes szabadságára. A repülőtéren magas rangú szovjet vezetők búcsúztatták. MOSZKVÁBAN megjelent Alekszej Kosziginnak, az SZKP KB PB tagjának, miniszter- elnöknek a könyve, amely a szovjet népnek a Nagy Hon­védő Háború alatt elért mun­kasikereiről szóló írásokat tartalmaz. BOLÍVIÁBAN a számító, gépek megerősítik a baloldali Demokratikus és Népi Egység (UDP) jelöltjének, Hernan Siles Zuazónak választási győ­zelmét. Kizárható azonban, hogy a szavazatok abszolút többségét elnyerje. ROBERTO LOPEZ, a Salva­dort Demokratikus Front kép­viselője havannai sajtóértekez­letén megbélyegezte a Salva­dort juntát, amiért az Egye­sült Államok és a hondurasi valamint a guatemalai rend­szer támogatásával népirtást folytat Salvadorban. AZ OLASZ RENDŐRSÉG terrorizmusellenes csoportja a hét folyamán több razziát tartott Torinóban és környé­kén. Rendőrkézre került 21 terrorista. LIBANON északi részén szombaton is folytatódtak a napok óta különös hevességgel tartó fegyveres harcok a ke­zükben levő területek növelé­séért vetélkedő jobboldali mi­líciák között. Nyugati hír- ügynökségek jelentései sze­rint megközelítőleg hatvan halottja és sebesültje volt a pénteki összetűzéseknek. A bejrúti kormány az újjáala­kult libanoni hadsereg egy 650 főnyi alakulatát vezényel­te szombaton az egyik legve­szélyeztetettebb körzetbe. Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök megerősítette kormánya eltökéltségét, hogy harcolni fog a dél-afrikai faj­gyűlölő rezsim, ellen. Salis- bury-ben tartott sajtókonfe­renciáján Mugabe ismertette azokat a dél-afrikai terveket, amelyek a nemrég független­né vált állam belügyeibe tör­ténő katonai beavatkozásra irányulnak. A pretoriai rend­szer — mondotta Mugabe —, mintegy 5000 főből álló titkos intervenciós haderőt hozott létre, amelynek egyes különít­ményei rendszeresen behatol­nak Zimbabwe területére az­zal a céllal, hogy csapást mér­jenek a fiatal államra. A miniszterelnök közölte, hogy kormánya elhatározta a Dél-afrikai Köztársaság dip­lomáciai missziójának bezárá­sát — semmiféle diplomáciai kapcsolatot nem szándékozunk fenntartani a fajüldöző re­zsimmel —, jelentette ki Mu­gabe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom