Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-31 / 178. szám
^Míiian A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1980. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK Rekordtermés kajsziból Fófon Szerződésben a feldolgozókkal Már javában tart a gyümölcsszezon. A bogyósok szedése lassan a beiejezéséhez közeledik, a dinnye és az őszibarack azonban jobbára még primőrnek számít. A váci járás egyik legnagyobb gyümölcstermelő szövetkezete a fóti Béke Tsz, amely kizárólag csak csonthéjasokkal foglalkozik. Mint Templom József mezőgazda- sági elnökhelyettestől megtudtuk, összesen 465 hektárnyi gyümölcsösük van. Igen sok a fiatal telepítés, így mindössze 183 hektárról szüretelnek az idén. A tavaszi és a nyár eleji változékony időjárás sok kárt okozott a mezőgazdaságnak, a fóti gazdaság szakemberei is aggódva figyelték a természet szeszélyeit. Gyakori ugyanis, hogy a korai fagyok tönkreteszik a termést, s bár fizet a biztosító, ez csupán sovány vigasz. Ezért okozott hát — érthetően — nagy örömet, amikor kiderült: ebben az esztendőben a tavaszi fagyok nem tettek jelentős károkat a virágzásban lévő fákban, így várhatóan a telepítés óta eltelt évekhez képest az idén szüretelik le a leggazdagabb termest például a kajszibarackfákról. A becslések szerint ez a meny- nyiség először éri majd el az ezertonnás határt. A mintegy 166 hektárnyi kajszi így valóban rekordtermést ad. Szintén keresett a meggy is, amelyből összesen 22 hektárnyi telepítményük van. A tervek szerint a mostani termés mintegy 4o tonna lész. A lóti termelőszövetkezet éveit óta jó kapcsolatot tart ienn a közeli város, Dunakeszi konzervgyárával. Az idén is kötöttéit szerződést a feldolgozóval, ám emellett szállítanak a szintén hagyományos partnernek számító Szobi Gyümölcsfeldolgozó Közös Vállalatnak és a HUNGARO- FRUCT-on keresztül külföldre is. A szüret az idén is megmozgatja a tagságot, s bár a munkák egy része a betakarítással egybeesik, sikerült megoldani a folyamatos szedést. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy alkalmaznak alkalmi munkásokat, de segítséget kapnak más helyekről is. A szövetkezet nem csak a közösben megtermelt gyümölcsöt értékesíti: jelentős mennyiséget vásárolnak fel a háztáji gazdaságokból is. Elsősorban szamócát, cseresznyét, meggyet és kajszit vettek, illetve vesznek át a veresegyházi felvásárlótelepen. Ám emellett mindent felvásárolnak a kiskertekből, amit csak értékesíteni lehet. A fótiak gondolnak a jövőre is: igen sok az új telepítés a termelőszövetkezetben. Rövidesen termőre fordulnak a már hagyományos kajszin és megy- gyen kívül a gazdaságban újdonságnak számító szilva- és cseresznyeültetvények is. Jó eredményekre számítanak az idén a kosdi Lenin TérZefeegény közel van Múzeum, műemlék és a Duna Vonattal, autóval vagy biciklivel, mindegy — de ajánlom az olvasónak — jöjjön Zebegénybe. A Dunakanyar legszebb, legcsendesebb, ózondús levegőjű üdülőhelyére. Nem túlzás festői jelzővel illetni. ezt a falut. Gondoljunk csak Szőnyi István itteni munkásságára és művészi iskolájára. Az úthoz és a vasúthoz legközelebb esik a kis hegyi templom, amelyben belülről is megcsodálhatjuk az erdélyi Kós Károly alkotását, a kis Bauhaus stílusú katolikus templomot. Itt láthatók egyébként Feszty Masa az emberi kezet és szemet mesterien ábrázoló vallási tárgyú festményei is, melynek alakjai „nemtelenül” tekintenek a látogatóra. A nagyszerű festőiskolát életre hívó SZőnyi Istvánról elnevezett múzeumban. A mester érdeklődési körét, stílusrendszerét, az emberről, szépségről, a világról alkotott véleményét kísérhetjük figyelemmel. Minden alkotó korszakából láthatunk egy-egy kiemelkedő képet. Ö volt a Dunakanyar festőpoétája Ha az emlékmúzeumot bejártuk, az első futó benyomásokat kiegészíthetjük, megerősíthetjük a meghitt, kis moziteremben vetített Szőnyi- filmek megtekintésével. Bár a kópiák és a hang időközben megkoptak, ennek ellenére a színes ismeretterjesztő filmmel közelebb kerülhetünk a művész személyéhez és művészetéhez. A múzeumból kijövet Indulhatunk a művésztelepre, ahol az úgynevezett szabadiskola működik. Itt ki-ki képességeihez mérten, érdeklődési körének megfelelően dolgozhat. A kéthetes turnusokban művészek, a művészetkedvelők több mint száznyolcvanán vesznek részt rajz, szobrász, festő, tűzzománc és keramikus csoportokban. Ez a szabadiskola tizenhárom éve fogadja a művészettel foglalkozókat, tizennégytől hatvanéves korig. Be- ke Györgyi szintén tizenhárom éve oktatja, tanítja, irányítja a keramikusság tudományát, s most húsz hallgatót irányít. Az ország egyik legjelentősebb művésztáborában alkalmi kiállításokat rendeznek a hallgatók alkotásaiból. A keramikusokat a nap minden szakában — munka közben is — megcsodálhatjuk, ök most boldogok, mivel az idén befüthettek a kemencéjükbe. A többi művészeti ág képviselői nem szeretik a hívatlan vendégeket, mert zavarják őket és a modelleket munka közben. A művésztelep bebarangolása után — ha még van erőnk, kedvünk — egy kiadós erdei sétát tehetünk; vagy fölmehetünk a kilátóba, ahonnan — tiszta időben — megcsodálhatjuk a Dunát, a jobb és bal parton húzódó hegylánccal körüldíszítve. Mindezekkel kellőképpen fölfokoztuk étvágyunkat, amelyet aztán a vasútállomás környékén levő bisztrókban megfelelően csillapíthatunk. A közel félnaposra kirúgó csatangolás sok történelmiművészeti élményt nyújt, amellyel igazán gazdagabbá válhatunk. Zebegény közel van. Érdemes itt tölteni egy napot a szabadságunkból, vagy a hét végéből. Váci Gyula melőszövetkezetben, ahol mintegy 77 hektárnyi őszibarackot, 12 hektáron pedig almát gondoznak egyebek között. Emellett termesztenek még bogyós gyümölcsöket is, s várhatóan jövőre szüretelhetnek először szilvát és meggyet is. A fagykár a kosdi téeszben sem okozott számottevő károsodást. A metszést március elejére befejezték, s a növény- védelem is a kellő időben végezte el a permetezéseket. F. Z. Kecsegtető, de kihagyott lehetőség Mi foglalkoztatja a lakosságot? Patthelyzet a kolónián Csikós József utcai alagútból kijutva tanácstalanul torpannak meg a személyautók vezetőt. Merre tovább? Úgy látszik, a szokványos közlekedési jelzőtáblákon kívül hatásosabb figyelmeztető tábla is kellene. Vigyázz, építkezés! Balesetveszély A munkálatok megkezdésekor, még a tavasszal egy hatalmas erőgép beleszántott a DCM-lakótelep partoldalába, nyomában ma is ott virít a sebhely. Vajon mi szükség volt rá? — kérdezik az emberek, akiket élénken foglalkoztat az építkezés üteme és módja. A kiásott árkok mentén berepedezett a bitumen. Nincs korlát, esténként nem világítanak a máshol ilyenkor elhelyezett jelzőlámpák. Köny- nyen belecsúszhatnak a tapasztalatlan járókelők, a kerékpárosok és a motorosok, akiknek ugyan nem lenne szabad most erre közlekedniük, de mégis ezt teszik. Mások közülük a gyalogjárón közlekedők közé hajtanak, s olykor itt Töredékek Ügy hírlik, hogy a Kőkapun túl, a Kisváci presszóban főzik a városban a legjobb kávét. Van ebben némi igazság, márcsak azért is, mert az ott felszolgált kávénak hamisítatlan za- mata van. Nem mintha másutt nem ugyanolyan, vagy hasonló típusú gép főzné a barna színű folyadékot. Csakhát az igazi íz gyakorta elmarad. Vagy ahogy egy ismerősöm fogalmazta: a gép mögött álló szíve-lel- ke hiányzik belőle. Lehet. De azért az sem árt, ha elegendő mennyiségű kávé kerül a gépbe. S ha már az íznél és a színeknél tartunk... Szinte már közhelynek számít, annyit beszélünk róla, hogy az idei nyárnak is elmaradt a sava, borsa. A minap a Sebes Imre úti buszmegállóban mégis akadt valaki, egy harminc körüli fiatalasszony, akit szinte négerbarnára égetett a nap. Igaz, hogy nem itthon, hanem az Adriánál. Eleven lehetett még benne az utazás élménye, hiszen a buszra szállva is azt emlegette, ismerősét, vagy talán barátnőjét szórakoztatva. A baj ebben mindössze csak annyi volt, hogy az előadásra a leszállóajtó előtt került sor. S ugye, aki beszél, annak illetlenség a szavába vágni. Akik nem addig utaztak, mint a kreolszínű nő, jól megtanulták ezt az etikai szabályt, mert szó nélkül, nagyokat nyújtózkodva nyomták meg a jelzőgombot, s úgy szálltak le, ahogy éppen sikerült, átbújva a szabadon hagyott résen... A sportbarátoknak az olimpia legalább nagyszerű izgalmakat jelent, szenzációs eredmények születnek. S valljuk be, büszkék vagyunk a mieink teljesítményére. Amióta tartanak a versenyek, a televíziós közvetítések ideje alatt szinte elnéptelenednek a város utcái. Sokan a szabadságukat is erre az időszakra tartogatták, s így a hivatalokban és az üzemekben is legalább aranyérmes teljesítménynek számít, ha sikerül megtalálni azt, akire éppen szükség lenne. A telefon azért nyújt némi vigaszt azokra a gyakori válaszokra, hogy X elvtárs szabadságon van, durva vagy éppen kedves tréfáival. A kis fekete készülék ötletgazdagsága szinte kimeríthetetlen. A minap a városi tanács száma helyett háromszor különféle magánlakásokat csörgetett fel. Aztán negyed- szerre a három korábbi lakások közül az egyiket. A gépies, s már-már bosszús kérdésre: tanács?, a vonal túlsó végén egy öblös férfihang tréfásan azt mondta: tanácsot, sajnos, nem tudunk adni. Pedig egy-egy jó tanács időnként hasznos lehet, mondjuk, fontos döntések előtt. No, de sebaj. Alighogy a készülék okozta bosszúság kissé alábbhagyott, valaki másnajc a próbálkozása is csődöt mondott. A vonal végén csilingelő női hang a keresztnevemen szólított. Igent feleltem a kérdésre, pedig később kiderült, hogy én nem én vagyok. A telefonhang döbbentett rá erre, miután számonkérte, hogy az előző nap miért nem voltam a megbeszélt időben az Ételbárban. Várt, de én átvertem. Eltelt egy kevés idő, amíg a csilingelő hang megértette, hogy szívesen ott lettem volna, ha tudom azt, hogy vár, de hát erről engem nem értesített. Lehet, hogy akivel a találkát megbeszélte, az is hasonló dilemmába került? Mire közöltem volna aggályaimat, a vonal megszakadt, így ez már aligha derül ki... Cs. J. Előnyben a fiatal házasok Telekparcellázás A Vác Városi Tanács VB műszaki osztálya értesíti a város lakosságát, hogy elkészült a deákvári lakótelep Gombást út és Híradó laktanya közötti területének parcellázási terve. Ezen a területen földszint, plusz egyszintes családi házak építhetők, elsősorban sorházas megoldással. A telkek eladásáról és a vevők kijelöléséről a végrehajtó bizottság fog dönteni. Az eladási ár előreláthatólag 200 forint lesz négyszögölenként, ez magába foglalja a víz, villany és szennyvízcsatorna közműveket. . A telekvásárlási szándékot a tanács műszaki osztályán, augusztus 4-től, ügyfélfogadási időben lehet bejelenteni. A jelentkezőknek be kell nyújtaniuk az állandó lakóhely szerint illetékes adócsoport igazolását, mely szerint nem esnek tulajdonszerzési korlátozás alá. (A korlátozás alól felmentést a városi tanács igazgatási osztályán lehet kérni.) A telekigénylések elbírálásánál előnyben részesülnek a fiatal házasok, valamint azok. akik jelenleg nem rendelkeznek személyi tulajdonban lévő lakással. közlekednek az eltévedt személyautók is. Nem csoda hát, ha a környéken lakók nehezen várják a munkák befejezését. Az ötkilométeres földgázvezeték Deákvár felé tartva először a Telep utcán ágazik el, s a fővárral tovább halad a Csikós József utcán. A városi tanács itt most azt tartja a legfontosabbnak, hogy az út mellett elhelyezkedő közintézményeiket minél előbb bekapcsolhassák a távfűtés rendszerébe. A Népek Barátság útja és a Deákvári főút vonaláig több szakaszban épülő vezetéket, amely a Rigó utca, Harkály utca környékén szétágazik a lakótelep belsejében, októberig kell úgy átadni, hogy a lakásokat be lehessen kötni a hálózatba. Az árok ás ás és az útburkolat újjáépítése a váci Városi Tanács Kommunális Üzemének a feladata. Honti János főmérnök szerint rajtuk nem múlik a határidő tartása. Ha a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat lefektette a csöveket, a nyomáspróba után átadja a munkaterületet, kezdődhet az árokbefedés és az útépítés. A Telep utcában már föld alá kerülitek a csövek, míg a Csikós József utcán a múlt hét közepén kezdtek egy hosszabb szünet után a munkához a megyei vállalat dolgozói. 1981-ben a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat köti be a gázt a DCM 96 lakásába, amely a hetvenes években épült fel. A város legelső munkáskolóniája, a Csikós József utcától jobbra elterülő, 450 lakásból álló DCM-lakótelep kimarad a vezetéképítésből, hiába halad el mellette a fővonal. Ügy látszik, hosszú időre, hiszen a közeljövőben újabb fejlesztést sem a város, sem a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat, mint beruházó nem terveznek. — Miért? — kérdezik a deákváriak, akiket élénken foglalkoztat a kérdés, válaszolni pedig nehéz, mert a telep fejlesztési gondjai ennél sokoldalúbbak. A telep sorsa Az itt épült lakásokat a hatvanas évek elején a cementipari szakemberek letelepítése, a DCM dolgozóinak lakáshoz juttatása céljából építették. Az idő múlásával azonban sokan kiléptek a vállalattól, másokat elhelyeztek. A lakosság kicserélődött, s csak egv viszonylag kisebb réteg maradt a tulaj dnos alkalmazásában. Az épületfenntartá&i költségek viszont továbbra is a DCM-et terhelik, s ez nem kis teher egy eredetileg cementtermelésre berendezkedett üzem számára. Néhány éve ezért is kezdtek tárgyalást a váci Városgazdálkodási Vállalattal, hogy vegyék tanácsi kezelésbe és tulajdonba a telep lakásait. — Rendben van — mondták a város lakásaival gazdálkodó vállalat vezetői. Am vegyük figyelembe, hogy az itt épült házak lassan két évtizede állnak a helyükön, s ennyi idő alatt megrongálódnak az épület csatornái, külső és belső tartozékai, kezdődhet az évről évre szükségessé váló felújítás időszaka. Ez pedig pénzbe kerül. Fizessen hát a DCM lakásonként 100 ezer forintot erre a célra, valamint egyszeri fejlesztésre 10 milliót. Vagy — javasolták másik lehetőségként — adják át felújítva a telepet. Ez sem kerül kevesebbe, különösen ha azt is figyelembe vessszük, hogy a munkálatok ideje alatt 10—12 családnak kellene szükséglakást adni, s mivel más nincs, ezt is fel kellene előre építeni. Higiénia A cementipar a már ismertetett okokból nem vállalhat magára ekkora terhet, mert nincs miből — mondta Kállai Imre igazgató, majd később Szauer Emil, a Cementipari Országos Vállalat beruházási főosztályának vezetője is, akiket ez ügyben megkérdeztünk. A szempontjaik éppúgy érthetőek, mint a városgazdálkodóké. Az idő azonban nem kérdezi, kinek van igaza. A vakolat mállani kezd, az épület- szerkezetek elkopnak, a szeméttárolás higiéniája már-már járványveszélyes. És most itt a kecsegtető, de kihagyott lehetőség a korszerű fűtésmegoldásra, amiért talán még anyagi áldozatokra és társadalmi munkára is készek lennének az itt lakók. Kiutat kellene találni ebből a patthelyzetből. Kovács T. István Bajnoki sikerek Velencén A napokban rendezték meg az idei kajak-kenu junior, ifjúsági, serdülő- és úttörőbajnokságot. A versenyt Budapest és vidékbajnokság előzte meg, melynek az 1—10. helyezettjei szereztek jogot az OB-n való indulásra. Nem fogadta kegyeibe az időjárás a résztvevőket. Szinte végig kellemetlen szél fújt, mely a pálya- beosztástól függően egyeseknek előnyt, másoknak hátrányt jelentett. Azok a versenyzők, akik a magasabb számú pályákon indultak, nagy hátrányban voltak a többiekkel szemben, ilyen pályát kapott a juniorok közt induló, de már felnőtt válogatott kerettag Konecsni Péter és a serdülő bajnoki cím legnagyobb esélyese, Fidel László, akiknek a dobogóra jutásért is nagyon meg kellett küzdeniük. A nehézségek ellenére’ azonban a váciak igen jól felkészített csapattal vettek részt az OB-n, becsületesen helytálltak, jól szerepeltek. Kiemelkedő volt a Makrai—Kovács páros, akik korcsoportjukban nem találtak legyőzőre, s mindkét számukat megérdemelten nyerték, valamint Tóth Mária, aki a serdülők közt egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett, s a rövidtávon csak attól a Polgár Erikától kapott ki, aki az elmúlt évben serdülő kora ellenére felnőtt bajnoki címet nyert. Eredmények: Juniorok: Kajak I. 500 m: 4. Konecsni Péter, 1000 m: 3. Konecsni Péter. Ifjúságiak: Kajak II. 500 és 1000 m: 1. Makrai Csaba—Kovács Ottó. Kajak I. 5000 m: 4. László Csaba. Kenu I. 5000 m: 5. Szabó Miklós. Serdülők: Kajak I. 500 m: 2. Fidel László. Kajak II. 500 m: 5. Fidel László—Moór Róbert, leány kajr.k I. 500 m: 2. Tóth Mária, 1000 m: 3. Tóth Mária. Úttörők: leány mini kajak: 2000 m: 4. Dónusz Éva, 6. Orgoványi Erika, kenu I. 2000 m: 6. Kapecska Imre. A felsorolt versenyzőkön kívül még többen rajthoz álltak és szereztek pontot érő helyezéseket, kivételt jelentett az idei úttörő-olimpiai bajnok páros (Ligeti—Kovács), akik Kovács betegsége miatt nem tudtak indulni. Nyári József Kiállítás Nagymaroson A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Dunakanyar Intéző Bizottság és a Nar maros Nagyközségi Tanács közös rendezésében augusztus harmadikán, vasárnap délelőtt 11 órakor — a művelődési ház nagytermében — megnyílik Kárpáti Éva és Gyémánt László festőművészek közös kiállítása. Megnyitót mond Bereczky Loránd művészettörténész. A kiállítás augusztus 17-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 10 —18 óráig. ISSN 0133—-IS59 (Váci Hírlap) i
