Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

1980. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK

5

London, Helsinki, Párizs

Két tantárgyban nyert a diák

Budaörsön

Száz új lakás

Gyors félévi számvetés

Az idei esztendő községfejlesztési terveit még tavaly készítették el a helyi tanácsok. A takarékosság és gazdaságosság jegyében született elképzelések azóta már a megvalósulás stádiumában vannak. Elmúlt az első félév. Sikerült-e az elképzelések megvalósítása, reális volt-e a községfejlesztési terv? Erről érdeklődtünk Naszvadi Jánostól, Budaörs tanácsának elnökétől:

— Az eltelt hat hónap azt mutatja, jól mértük fel lehetőségeinket, mert a terveket eddig sikerült megvalósítanunk. 130 millió forint fejlesztési alapunk volt az idei esztendőre. Ebből lakások építését, a közművelődés javítását, központi orvosi rendelő bővítését és egy 16 tantermes általános iskola befejezését terveztük. Az eltelt hat hónap azt mutatja, minden rendben lesz, hiszen a tanácsi fejlesztési tervekben szereplő 104 új lakásból már 100-at át is adtunk. Nagyon szerettük volna, ha a 16 tantermes iskolánkat az iskolaév kezdetére a tanulók rendelkezésére bocsáthattuk volna. Sajnos, csak év végére készül el az iskola teljesen. Feltétlenül meg kell említenem azokat a munkákat, amelyeket a lakosság társadalmi összefogással segített. Az év első felében a társadalmi munka értéke megközelítette a 3 millió forintot Ügy vélem, nem lesz különösebb gondunk, év végére sikerül minden tervünket megvalósítani.

L. J.

Sok diák látni sem bírja a kockás füzetet, ők a szülőszo- morítók. akik bizony bedaciz- nak előbb-utóbb egy zord matematikaórán. Arról ismertek, hogy lemásolják a szorgalmasok füzetéből a példák megoldását, s ha a felmenő ősök számon kérik a rossz iskolai eredményt, azzal védekeznek, hogy pikkel rájuk a matektanár.

Hobbi és kötelesség

A ceglédi Bohüs Géza sohasem tartozott az ilyen cset- lő-botló nebulók közé. Még alig serdült tinédzserré, már a matematika foglalkoztatta. A Várkonyi iskolában elsők között ismerkedett meg az újrendszerű oktatással, ahol Darányi János volt a tanára. Amíg más diák focizott, köny- nyűszerrel elütötte az időt, addig ő a legszívesebben képleteket, egyenleteket és levezetéseket irkáit. Nyolcadikos korában az országos úttörő szaktárgyi versenyen ötödik lett.

Ez volt az első országra szóló siker, s egyben eldöntötte a továbbtanulás kérdését is: a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumba kérte felvételét, ahol matematika tagozatos osztályok is vannak. Az elmúlt négy esztendőben ennek az iskolának a színeiben versenyzett és ért el figyelemre méltó eredményeket.

— Hogyan kell felkészülni ezekre a nagy erőpróbákra?

— Elsősorban a feladatmegoldást kell gyakorolni. Vannak feladatgyűjtemények, amelyekből minél több példát meg kell oldani. Nekem ez a hobbim, bár mi tagadás, néha azért már kissé fárasztó, de olyankor átlendíti az embert a holtponton a kötelességtudat, s nem hagyja abba verseny előtt.

— Lehet-e totózni a versenyfeladatokra?

— Ezeknek a versenyeknek nagy hagyományai vannak, s mindig napvilágot látnak a szaklapokban a korábbi példák és megoldások. Ezeket sohasem árt alaposan tanulmányozni, hiszen következtetni lehet a feladattípusokra.

— Melyek voltak a legemlékezetesebb sikerei?

— A gimiben minden évben kaptam valamilyen díjat. Tavaly, harmadikos koromban országos kilencedik lettem, s ennek alapján részt vehettem — a magyar csapat tagjaként — a londoni nemzetközi matematikai diákolimpián, ahol egy igazi világversenyen szerepeltünk, s nyolcadik helyünkkel a középmezőnyben végzett a csapatunk.

Hazai, nemzetközi első

— Milyen volt az idei év?

— Az országos középiskolai tanulmányi versenyen első lettem saját kategóriámban. Tavalyi és idei jó szereplésemmel érdemesnek találtak az egyetemi tanulmányokra, amelyeket a katonai szolgálat letöltése után kezdhetek meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem természet- tudományi karán az elméleti matematika szakon.

— A közelmúltban érkeztem vissza Finnországból, ahol — ugyancsak a magyar versenycsapat tagjaként — a házigazdák, az angolok és a svédek legjobbjaival mértük össze tudásunkat. A harminckét diák közül én lettem az első.

Boldogan mutatja a jutalmul kapott „nyelveket beszélő” programozható mini számítógépet, amelyen — amikor az

érkezés napján letette a családi asztalra — gombnyomásra ez a szöveg jelent meg: „Szia! Hogy vagy?”

Francia siker

Ezzel azonban még korántsem teljes Bohus Géza idei sikereinek felsorolása. Aki figyelmesen olvassa a Magyar Közlönyt az azt is láthatta, hogy az országos tanulmányi versenyt nemcsak matematikából nyerte meg, hanem első lett francia nyelvben is. Ritka ez az eredmény!

— Hogyan történt?

— Még ceglédi kisiskolás koromban barátkozni kezdtem a nyelvvel, Garas Kálmán tanár úr irányításával. A gimnáziumban folytattam.

— A tavasszal egy alkalommal azzal áll elém a fiam — kapcsolódik be a beszélgetésbe Bohus doktor, a ceglédiek köz- tiszteletben álló körzeti orvosa —, hogy adjak neki ötszáz forintot. „Mire kell?” — kérdeztem „Szeretném letenni az állami nyelvvizsgát, mert most a matematika és a francia verseny között van egy pár hetem” — válaszolta, s levizsgázott.

Ismét a fiatalembert kérdezem:

— Jutott másra is idő a sok-sok tanulás mellett?

— Jó beosztással kosaraztam az iskolában, szakkörökre jártam, angolul tanultam, gyakori vendég voltam a Francia Intézetben, úsztam, néha színházba mentem, udvaroltam és a barátaimmal is szívesen együtt voltam.

Bohus Géza sokoldalú érdeklődésű fiatalember. A többi tantárgyból is csupa négyes, ötös volt, s valószínű, nem lesz szakbarbár később sem. Kevés szavú, szemüveges fiú. Ha valaki most gratulálni szeretne neki, nem tehetné. A napokban elrepült Párizsba. Jutalomét ez a javából. A francia nyelv versenyének legjobbjai bejárják Franciaországot. A szülei nyugodtan elengedték, hiszen jól ért a gallok nyelvén,

Tamasi Tamás

Aratnak a szigeten

Nyugtával dicsérjük a napot

Guruló Patyolat

Menetrendszerűen érkezik

Begördül a busz a faluba, megáll, kinyílik az ajtó. Akik vartáK érkezesét — tasKáküal, szatyrokkal felszállnak, de nem azért, hogy utazzanak. A jármű belsejében egy pult, itt megállnak, s bontogatni kezdik csomagjaikat. Ruhák, ágyneműk, törölközők kerülnek elő, a buszsofőr pedig rendre átveszi a hozott holmit. Mögötte polcok és szekrények sorakoznak, tisztára mosott, kivasalt ruhákkal. Mindebből talán kiderült: a busz kivételesen nem a Voláné. A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat üzemelteti; guruló Patyolatnak is hívják, a hivatalos elnevezése azonban: mozgó felvevőhely.

Hetente egyszer

Pest megyében három speciálisan berendezett Ikarus autóbusz járja a kisközségeket. Az egyik az úgynevezett váci járat, a másik a budai—szentendrei, a harmadik pedig a nagykőrösi. Ez utóbbi az idén kezdte meg menetrendszerű kőrútjait, és vadászterületéhez tartozik az egész dobosi járás is.

Fél évvel ezelőtt e járás 15 települése közül mindössze ötnek volt lehetősége rá, hogy a Patyolat szolgáltatásait igénybe vegye. Dabason tisztítószalon, Gyálon, Alsónémediben, Ócsán és Örkényben pedig egy-egy felvevőhely működik. Ez év januárjától azonban valamennyi községre kiterjesztette a vállalat szolgáltatását: a mozgó Patyolat hetente egy alkalommal mindég faluban megáll és begyűjti! a mosni-, tisztítanivalót, illetve visszaadja tisztán, az egy héttel korábban összeszedett holmikat.

Az inárcsiak, kakucsiak vagy a Táborfalván, Újlengyelben élők örömmel fogadták a felkínált lehetőséget és élnek is vele. Igaz: az első hat hónap számszerű adatai meglehetősen szerények még, a tíz községben a guruló Patyolat mindössze 80 ezer forintot forgalmazott.

Optimális megoldás

— De hát nemcsak üzleti

szempontok diktálták a járat beállítását — magyarázza Terhes Lajos, a vállalat főmérnöke —, előbb-utóbb fel kellett számolnunk a fehér foltokat szolgáltatási hálózatunkban. Márpedig állandó felvevőhelyek létesítése valamennyi kisközségben hallatlanul gazdaságtalan lett volna. Ezzel szemben a mozgó Patyolathoz egyetlen dolgozóra van szükségünk, aki a gépkocsivezetői és felvevői teendőket ellátva a községek tucatjaiból szedi össze a megrendeléseket.

Végsősoron tehát optimális megoldást talált a vállalat a lakosság javára, s önmaga hasznára. Más kérdés, hogy a dabasi járást is útba ejtő nagykőrösi busz — a másik kettőhöz viszonyítva — alacsony forgalmat bonyolít le. Várhatóan azonban idővel mind többen fedezik fel, s élnek a szolgáltatás nyújtotta lehetőséggel. A guruló Patyolat egyébként gyors és biztos; menetrendszerűen érkezik a falvakba, s egy-egy helyen 40— 60 percig tartózkodik. A tisztítási határidő egy hét, tehát semmivel sem hosszabb, mint bármelyik állandó Patyolat-felvevő úgynevezett vállalási határideje.

Tizenhét tonna

A dabasi járásban egyébként az elmúlt fél évben több mint félmillió forintot költött a lakossság ruhatisztításra. A mozgó felvevőhelyek 80 ezret, a hagyományos felvevők 190 ezret, a dabasi tisztítószalon pedig 258 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Vagy egy másik adat: több mint 17 tonna mosnivalót vállalt a Patyolat fél év alatt, a járás községeiből.

T.L

A földműves manapság is az eget kémleli, figyeli: meg- nyílnak-e az ég csatornái? Az időjárás szeszélyes, hol a nap küldözgeti tüzes nyilait lefelé, hol az eső áztatja a határt. Késve kezdődött idén az aratás, s meglehet tovább tart majd, mint akármely elmúlt esztendőben. Nem is csoda. Kedden még harmincfokos hőségben jártuk a ráckevei járási, Csepel-szigeti falvak határát, serény volt a munka; kombájnok vágták a gabonát, pótkocsis teherautók szállították a kenyérnekvalót fedél alá. Szerdán eső jött, pillanatnyi tétlenségre, vesz- teglésre ítélt embert s gépet.

Napsütés, köd, eső

— Valóban kegyetlen tréfát űz velünk az időjárás — szólal meg az E—516-os kombájn irányítófülkéjéből kilépve a szigetbecsei Bajnok József, a Kertészeti Egyetem Tangazdasága helyi kerületének dolgozója. — Ez a tizedik gép azok közül, melyekkel az elmúlt aratásokon dolgoztam. Itt szerencsére a nehezebb területeken learattunk. Sajnos reggelente köd, máskor eső nehezíti a munkát. Most ugyan tűz a nap, mégis nyirkos a búza, a teherautók a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet szárítóüzemébe viszik a gabonát.

Delelőre jár az idő, a tábla szélén ebédjüket költik el az aratók. Glöckl János fő- kombájnos két kanál gulyásleves között magyarázza:

— Korábban Halásztelken és Szigetmajorban arattuk le gazdaságunk gabonáját. Itt Szigetbecsén 300 hektáron vágjuk a búzát. Ez a tábla 45 hektáros. Egy héttel ezelőtt kezdtük a munkát, de két napot — eső miatt — állnunk kellett. Ha megkönyörül rajtunk az idő, akkor befejezzük a hét végére Szigetbecsén az aratást.

182 hektár

Ebéd után mindenki siet a munkájára. Minden perc drága, este fél tizenegyig járják a kombájnok a táblákat. A gépek mellett lovas kocsik is segítik biztos helyre szállítani a termést.

Egy községgel távolabb, a lórévi Dunamente TermelőEbédszünet

szövetkezet udvarán nagy a sürgölődés. Lassan egy óra felé jár az idő.

— Ma is gondot okozott —

mondja Kozma László —,

hogy csak most, a délutáni órákban indulhatunk a szántóföldekre. Eddig olyan nagy volt a köd, hogy nem kelhettek útra a gépek. Pedig 182 hektárról kell betakarítanunk a búzát.

Mégpedig nem is akármilyet. Itt Lórév határában jók a földek, s ha elkerüli a tájat az aszály, hektáronként 50— 55 mázsányi búzát is betakarítanak a gazdaság dolgozói. Idén is jó eredményeket ígérnek az előzetes termésbecslések.

Van még tennivaló

— Nyugtával dicsérjük a napot — teszi még hozzá Kozma László. — Az aratást 17-én kezdtük meg, s még mindig bőven van tennivalónk. Modem, nagy teljesítményű gépek segítik a munkát, de mégis meg kell küzdenünk a kenyérnekvalóért.

V. F.

Lovas kocsik is segítenek

Gombó Pál:

C^óiitörlohi LoLtéÍ

Ez egy nyári elegy. Akár az egymást követő napok időjárása, minden darab más hangulatú. Meteoropaták ne olvassák.

FELVILÁGOSÍTÁS

Az étteremben újabban mérsékelt luxus honod, például tiszták az abroszok és borospoharak (a vizespoharak nem), amitől másodosztályú. Az árak is azok. A közönség többé nem törzs, hanem alkalmi, a vendéglátóipari egység többé nem zsúfolt, hanem foghíjas, egyes pincérek egyenesen udvariasak. A helyzetet azonban legérzékletesebben egy felirat jellemzi, amely deklire szegélyezetten felikasírozva, több helyütt ékesíti a falakat. így szód: áraink a

termelés, értékesítés, szolgáltatás ráfordításait Is

TARTALMAZZÁK!

Igyekeztem a tájékoztatásihoz méltó formát is visszaadni és bűntudat honol bennem, amiért gondolataim méltatlanok ehhez a tapintatos, demokratikus és figyelmes ‘tálaláshoz. Tudniillik a következők motoszkálnak bennem:

a tudtuladás olyan műfaj, amely feltételez némi információt is;

©

ezzel szemben a termelés (növény- termesztés? állattenyésztés? konzervipar? sóbányászat?) költségeit az éttermek mindig is áraikba beletartalmazták;

az értékesítés (kereskedelem? szállítás? raktározás? rábeszélés?) ugyancsak történelmileg ráfordítást képez;

O

a szolgáltatás ismét olyan ráfordítás, amelyet árak tartalmaztak, mégpedig önkiszolgáló éttermekben ugyan csak a pultig, leüléssel kecsegtető egységekben azonban egyenesen asztalig, leves kitöltéséig, evőeszköz szervírozásáig;

— Viszont (ahogy az angolok mondják, last, but not least, vagyis utoljára, de nem utolsóként), úgy vélem, az áraik nemcsak ráfordításokat, hanem némi haszonknlcs- csomót is tartalmaznak, melyről viszont, miként a boszorkányokról, egy szó sem esik. Legfeljebb valami szerény utalás: is.

Mindezek alapján én az apart, formatervezett felirat helyett egyetlen célszerű mondatot javasolnék:

— Az ételárak magasabbak lettek... de azért egyen!

NYUGDÍJBAN

Vendégségben voltunk, s mert e kapricáő- zus időjárás fülledt napszak után enyhe estét hozott, kiültünk az erkélyre. Üldögéltünk, beszélgettünk, fogyasztottuk a vendégváró kekszet és üdítő italt, mely ha nem is dobott fel, mint a reklámon, de jólesett. És ekkor egyszerre kemény robbanás hangját hallottuk.

Hát ez meg mi? Sehol porfelhőt vagy egyéb árulkodó jelet nem láttunk. Találgatni kezdtünk. Robbantás volna, szántszándékos? Ám a közelben bánya nincs, kőbánya se. Az égen hangsebességet esetleg túllépő repülőgép nem villogott. Katonai lőtér sincsen a tájékon; mint kiderült, honvédegyén is legföljebb a szomszéd házban tartózkodik, egy nyugdíjas ezredes.

Meg is kockáztattam a feltevést:

' — Nyugdíjban van, ráér, maszekok

Ebben maradtunk.

HASZONEB

A „lakosság” jó szó, rangos szó, hivatalos és fennkölt jelleget áraszt. Hanem, másfelől, olyan általános kifejezés, amely igencsak különböző egyedeket foglal magába.

A mi környékünk lakosságának egyik tagja például 6:1 arányban részeg. Hat napon át józan és dolgos lelkületre valló sietős léptekkel közlekedik, szombatonként azonban tántorog és kutyát sétáltat. A kutya bulldog és sétáltatásának ténye magányos gazdára vall. Sőt, ami közben zajlik, az végképp és teljes biztonsággal a magányos, ittas kutya- tulajdonosra vall. Tudniillik Szmoki — ez a kutya neve — miközben billegő, folyvást sávot váltó gazdája mellett igyekszik kiegyensúlyozottan haladni, az utóbbitól kioktatásban részesül. Ellestem egyszer ennek szövegét. íme:

— Mi vagy te? Na mi vagy? Egy ostoba, gyenge jellemű kutya. Hányszor megfogadtad, hogy nem iszol. Megfogadtad? Meg ám, de meg ám. Aztán péntek este mégiscsak jön az első pohár, na persze, te kutya, azt hiszed, az nem árt meg. Igaz, Szmoki? Igaz, mint a hétszentség. De az első után jön a második, meg a negyedik, meg a hetedik. Kutyadolog. Most pedig azt mondom neked, hogy ez volt az utolsó eset. A legéslegutolsó. Nem hiszed? No, ha még egyszer leiszod magad, tudod, mi lesz? Ne, mi lesz? Megmondom: mégy Nagyfára!

Az ember diadalmasan néz körül, kivágta a tromfot. A kutya érzi, hogy hasznossá tette magát, hogy gazdája megkönnyebbült. Örömében ráugrál.

Ilyen ez esetben e haszonállat haszna.