Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

Brezsnye v nyilatkozata a helsinki konferencia 5. évfordulóién A szovjet külpolitika alapja a békés egymás mellett élés Leonyid Brezsnyev, azSZKF KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke választolt a moszkvai Pravda szerkesztő­ségének kérdéseire. — Hogyan értékeli az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet 5. évfordulója alkalmából a helsinki záró­okmány hatását az európai helyzet alakulására? — AZ értekezlet és ered­ményeinek szovjet értékelése egyértelműen pozitív. A jelen­legi bonyolult nemzetközi helyzet feltételei között a helsinki záróokmány ered­ményeinek jelentősége nem csökken, hanem nő — jelen­tette ki Leonyid Brezsnyev. — Meghatottsággal emléke­zem 1975. augusztus első nap­jának második felére. A Fin­landia kongresszusi palotá­ban 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada vezetői egy asztalnál, egymás mellett ültek, s aláírásukkal erősítették meg a záróok­mányt. — Ma még nyilvánvalóbb, hogy a záróokmány megszüle­tése különösen nagy esemény a háború utáni Európa tör­ténetében; nagy lehetőséget nyitott a békés fejlődés előtt, amelynek szolgálatára e doku­mentum hivatott — A helsinki értekezleten mondott felszólalásomban hangsúlyoztam, hogy az érte­kezlet határozatait nem sza­bad megváltoztatni az első borús idő beköszöntekor. Többször figyelmeztettünk rá — s ezt a történtek is iga­zolták —, hogy az enyhülési politikának lehetnek apályai és dagályai. Ugyanakkor jog­gal hasonlítjuk a záróokmányt olyan védőgáthoz, amely el­lenáll mindannak, ami alá­Lendülettel H a megkérdezünk száz nyugdíjast, mit tart a legnehezebben elvisel- hetónek, többségük azt fe­leli: a tétlenség kényszerét, így van ez jól, hiszen tevé­keny életre, munkára szü­lettünk, mérhető teljesít­mény nélkül soha nem áll össze pályánk, éveink mér­lege, semmivé válik hasz­nosságtudatunk, amelynek híjával lehetetlen megka­paszkodni a hétköznapok­ban. Fokozottan érvényes ez azokra az embertár­sainkra, akik az átlagosnál többet vállalnak magukra a társadalom közös gondjai­ból, s elkötelezettségük tu­data nyugdíjas korukban is tovább sarkallja őket, ami­kor pedig már megérde­melt pihenő idejüket tölt­hetnék. A párttag nyugdí­jasokra gondolunk, akik közül számosán okkal véle­kednek úgy, hogy mint párttagok, mint kommunis­ták nem kívánják nyugdí- jaztatni magukat, az eszme elkötelezettjeiként erre amúgyis képtelenek lenné­nek, részt kérnek, kívánnak napjaink küzdelmeiből, feladatokat igényelnek és sokszor a fiatalokat meg­hazudtoló lendülettel meg is oldják azokat, nem vá­logatnak a tennivalók kö­zött, melyik a testhezállóbb, nem igyekeznek áthárítani másokra a pártmunka ne­hezét, az aktív részvétel a közéletben, annak alakítá­sában valóságos életelemük. Nagy taps szakította fél­be többször is a XII. párt- kongresszuson Andrásfi Gyula felszólalását, aki több mint fél évszázada vesz részt a munkásmozgalom­ban. A párt megbízásából sokféle funkciót töltöttem be az előző évtizedekben — mondotta a többi között. — Voltam főispán, nagykö­vet is, most pedig körzeti párttitkár vagyok és öröm­mel teszem ezt is, mert egyet nézek: azt, hogy hol és hogyan tudom szolgálni az ügyet. Csupán nosztal­giából és emlékekből sehol sem épült még fel a szocia­lizmus. Azért tenni kell és ott és annyit, amennyire lehetősége és képessége van az embernek. Sokan úgy gondolják, hogy a kör­zeti pártszervezet csupán az öregek és a nyugdíjasok találkozó helye. Ez nem így van. Igen sok emberi ér­ték, mozgalmi és életta­pasztalat halmozódik fel itt. Mi nem tudunk elöregedni, nálunk nincs — politikai értelemben — nyugdíjazás, mi aktív harcosai vagyunk pártunknak, amíg élünk... Aki falusi pártházakban, városon a körzeti párthe­lyiségekben megfordul, könnyen talál igazolást a fenti megállapításokra. Ta­lálkozik olyan emberekkel, akik a legjobb televíziómű­sornál is többre becsülnek egy-egv baráti, elvtársi esz­mecserét időszerű, közös dolgainkról. Van hozzátennivalójuk a jelenhez, amit bátran meg­szívlelhetünk, hiszen nyi­tott szemmel járnak, azon­kívül bölcsen tudják, mire köteleznek bennünket a mában az elmúlt évtizedek során megtett út tanúsá­gai. S van igényük a jelen iránt. Ilyen például az infor­máltság igénye. Nem rös- tellnek kérdezni, körükben alaposan megméretik a mégoly jól felkészült elő­adó is, akinek nagyon kell vigyáznia, mert ha csalód­nak benne, még hónapok múlva is fölemlegetik, mi­lyen rosszul szerepelt. Nem hívják többé. Arra is jogot formálnak — logikus, érthető —, hogy észrevételeiket meghallgas­sák, az irányítómunkában figyelembe vegyék. Mosta­nában tanúi vagyunk, mennyire sokféle tennivaló jelentkezik a lakóterületen a társadalmi munkaakciók szervezésétől kezdve, a la­kóbizottságok tevékenységi körénék kiterjesztéséig. A mozgalmi munkának szá­mos, nem mellőzhető terü­lete létezik, ahol előrelépni a pártkörzetek, az idős kommunisták cselekvő se­gítsége nélkül lehetetlen. Mondják az élő szemta­núk: valamikor egy bá­nyászkolónia, egy külvárosi háztömb vagy valamely faluvégi utca — ama híres Gyepsor —, egysorsú nincstelenjei milyen eleven közösséget alkottak, ahol gondja volt egyik ember­nek a másikra. Könnyen el­intézik egyesek legyintés­sel; ma más a világ, ak­kor az embereket összetart tóttá a nyomorúság, a jó­lét elválaszt, sokakat be­képzeltté tesz, zárkózottá, hisz nem szorul senki má­sokra. A megélhetés biz­tonságát sikerült a többség számára megteremteni. De azt távolról sem mondhat­juk el, hogy mindenki meg­tanult volna szocialista mó­don élni. A, kérdés is in­dokolt: az újonnan épült lakótelepek, falurészek és városnegyedek lakói, mikor alkotnak olyan közössége­ket, ahol nem szemlélik tétlen közönnyel családok széthullását, magukra ha­gyott gyerekek kallódását, vagy a köztulajdon rongá­lását — mikor és mi módon kerülhet emberközelibb kapcsolatba egymással az a sok idegen, aki annyiszor elfelejt köszönni is a lakó­társának? T alán nem járunk mesz- sze az igazságtól meg­állapítván, hogy a kommunista közösségek szellemiségének ereje a mostaninál jobban is ér­vényre juthatna, s a lakó- területi pártmunka terve­zett fejlesztése, kiteljesíté­se ezt a célt is szolgálja. Fontos cél! — mely az idős kommunisták nélkül, a körzeti pártszervezetek nél­kül szinte elérhetetlen. Kovács Imre moshatná az enyhülés alap­jait — hangsúlyozta az SZKP főtitkára. — Ügy véli, hogy a záróok­mány a jövőben is jótékony hatást fog gyakorolni? — Igen, úgy vélem. Ez a dokumentum ugyanis egye­dülálló, ugyanúgy, mint maga az összeurópai értekezlet is. Azt mondanám: ez annak a nemzedéknek az üzenete, amely átélte a második vi­lágháború borzalmait, s amely­nek biztosítani kell az em­ber elsődleges jogát: az élet­hez és a békéhez való jogot. — Ha nem az adott idő­szak prizmáján keresztül, ha­nem történelmi távlatban néz­zük aZ európai fejlődés mene­tét, akkor láthatjuk, hogy nincs visszaút Helsinkiből. — Jelenleg a legközelebbi feladat: építő szellemben meg­rendezni és mérhető eredmé­nyekkel befejezni az össz­európai értekezleten részt vett államok képviselőinek mad­ridi találkozóját, biztosítani az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel kapcsolatos kon­ferencia összehívását. — A fő dolog ma és a jövő­ben is megtalálni az utat a katonai veszély csökkentésé­hez Európa, és természetesen aZ egész világ számára. Ezt a feladatot azonban nem lehet megoldani a fegyverkezési hajsza korlátozása terén elért tényleges haladás nél­kül. — Az enyhülés, az együtt­működés, a biztonság pár­tunk és a szovjet állam po­litikájának fő irányvonala mind az európai ügyekben, mind pedig a világpolitika te­rén — hangsúlyozta végezetül Leonyid Brezsnyev. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK AZ'MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 178. SZÄM Ára 1.20 forint 1980. JÜLIUS 31., CSÜTÖRTÖK A Korosok felső szakaszán Tegnap újabb áradások Az időjárás újabb nehézsé­gek elé állította az árvéde­kezés erőit, hiszen az utóbbi 24 órában ismét hullott csa­padék a Körösök vízrendsze­rében, például Nagyváradon 36 millimétert mértek. Az eső­zés hatására mérsékelt áradá­sok indultak el a Hortobágy— Berettyó, a Sebes-Körös felső szakaszán. Az árvédekezés központi térségében az egyébként is felázott talajt zá­por ouhította, s elsősorban a Kettős-Körös töltésszakadá­sának körzetében, a hosszúfoki csatorna lokalizációs töltésé­hez vezető utakat áztatta el. Mintegy 3000-en erősítik eb­ben a térségben a gátakat. A Tisza árhulláma szerdán Tiszabercel térségében tető­zött, s lejjebb még árad. A folyó felső szakaszán és a Túron, Krasznán apad a víz. A Körösök alsó szakaszain az apadást lassítja a felső szaka­szon elindult mérsékelt ára­dás. Árad még a Bodrog is Sárospataknál. A Lónyad-csa- toma felső szakaszán tetőzött az árhullám, amelynek levo­nulását lassítja a torkolatnál a Tisza áradása is. Megkezdődtek Púja Frigyes és Jean Francois-Poncet tárgyalásai Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság külügy­minisztere Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterének meghívásá­ra hivatalos látogatásra szer­dán Budapestre érkezett. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Púja Frigyes fogad­ta. Jelen volt Bényi József, a Magyar Népköztársaság pári­zsi nagykövete és Jacques Lecompt, a Francia Köztársa­ság budapesti nagykövete is. Röviddel a megérkezés után a Külügyminisztérium épüle­tében megkezdődtek Púja Fri­gyes és Jean Francois-Poncet hivatalos tárgyalásai. A külügyminiszterek véle­ményt cseréltek a kölcsönös érdeklődésre számottartó idő­szerű nemzetközi kérdésekről. A megbeszélésen részt vett Bényi József és Jacques Le­compt. A folyók védvonalait mint­egy 2000 kilométer hosszúság­ban őrzi árvízvédelmi ké­szültség. Ebből 627 kilométer hosszú töltésen a harmadfokú árvízvédelmi készültség erői védekeznék a Körösök, a Bod­rog és a Kraszna mentén, va­lamint a Lónyai-csatorna fel­ső szakaszán, Szerdán Korom Mihály, az MSZMP Politikád Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Gergely István államtit­kárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének társaságá­ban megtekintette az ár- és belvízvédekezési munkálato­kat. (Helyszíni riportunk a 3. oh Háromszáz {£t”u£2Äk *Sy dalon.) Barcza Zsolt felvételé' Jól fizet a barack GyümSIcssxilret a gazdaságokban Bár a legfontosabb mező­gazdasági munka az aratás, nemcsak a szántóföldeken, a gabonatáblákon zajlik az élet ezekben a hetekben. A gyü­mölcsöskertekben is bőségesen akad tennivaló. Az érdi Bentavölgye Ter­melőszövetkezetben a nyolc­van hektár őszibarackosban kézzel szedik a termést, me­lyet a konzervgyárakba jut­tatnak. Az érdiek őszibarack­ját a hosszú út után a Deb­receni Konzervgyárban dol­gozzák fel egyelőre, de ha­marosan bekapcsolódik a fel­vásárlók sorába a kecskeméti és a nagykőrösi konzervgyár is. A Sasad Tsz-ben Hajnal Jó­zsef elnökhelyettes is az ara­tási munkák állását említi nem kis elégedettséggel, hi­szen a 807 hektárból 777 hek­táron már betakarították a Szervezettebb karbantartás f- gazdaságosabban Az öreg, műszakilag lerom­lott állapotú gépek fokozott törődést, igen gondos javí­tást, karbantartást igényelnek. Ez pedig súlyos milliókat emészt föl évrő] évre. Pedig idén sok vállalatnak jelentő­sen csökkent a fejlesztési alap­ja, a legszükségesebb szinttar­tó beruházásokra, felújítások­ra is kevesebb jut, mint sze­retnék. Ilyen gondokkal küszködnek Pomázon is, a Hazai Fésűs­fonó és Szövőgyár egységé­ben. Míg tavaly 8 millió 400 ezer forintot költhettek el, 1980-ban mintegy 7 és fél mil­lióval gazdálkodhatnak. A pénz jó részéből azonban a korszerűtlen berendezések üze­meltetését kell biztosítani, s a szükséges alkatrészek több­ségét csak külföldről szerez­hetik be. Van-e mód valamiképpen növelni a keretet? Jó eszköz­nek tűnt ehhez az évek óta magas alkatrészkészlet felül­vizsgálata, majd pedig a fo­lyamatos csökkentése. Igaz, állapítja meg Pomázi Jánosné főkönyvelő, sok a régi típusú gépekhez való. ma már szinte senkinek sem kellő alkatrész. Nagy-nagy igyekezettel azon­ban sikerült végre elérni az 5 és fél millió forintos, meg­engedett, készletszintet. És miként gazdálkodhatnak jobban a rendelkezésre álló pénzzel? Erre is igyekeznek megoldást keresni. A tavalyi­nál szervezettebb lett a kar­bantartás; gépekre lebontott programokban, ütemtervek­ben rögzítették, mikor, milyen javítás válik esedékessé. Az is lehetőség a költségek csök­kentésére, hogy több olyan munkát vállalnak a gyári szakemberek, amelyekért ko­rábban külső szakipari részle­geknek fizettek súlyos tízez­reket. Igaz, van olyan megkezdett munka is, amelyet minden körülmény között folytatni kell. Tavaly adtak megbízást — a huszonnegyedik órában — a gyári szennyvízcsatorna­rendszer felújítására, s több mint másfél millió forintot ki is fizettek már. Pedig a mun­ka dandárja még hátravan, akkor is, ha e célra már csak 800 ezer forintot szánhatunk. d. gy. kenyérnekvalót. A gyümölcs­szedésnek még ugyancsak az elején vannak, elsősorban a korai fajták kerültek a ládák­ba. A 99 hektáros kajszibarac­kosban eddig 35 hektárról szedték le a termést. At utób­bi évek egyik legjobbnak ígér­kező átlagtermésével számol­hatnak, de főfájást okoz, a gépi betakarítást, a rázógépek alkalmazását nehezíti, hogy amíg a fa tetején levő gyü­mölcs puha, a belső ágakon még zöld a barack. Ez ront­ja a minőséget is. A 198 hektáros őszibarac­kosban a Mariska fajtát sze­dik ezekben a napokban. Ed­dig 20 hektárról takarították be a gyümölcsöt, s a korai fajták alapján jó köZepes ter­mésre számíthatnak. A szö­vetkezet a leszedett gyümöl­csöt a Budafructon keresztül külhonban értékesíti és a kon­zervgyáraknak szállítja. A Hungarofruct budaörsi hűtőházában Dávid Sándor igazgatóhelyettes arról tájé­koztatott, hogy mintegy 12 vagon gyümölcsöt exportálnak naponta. A kajszi és az őszi­barack a sláger, s a legtöbb feldolgozásra váró gyümölcs a Sasad Tsz-ből, a pátyi Zsám- béki medence Tsz-ből, a toki Egyetértés Tsz-ből, a pomázi Munkaterápiás Intézetből ér­kezik a hűtőházba, hogy az­után elinduljon hosszú útjá­ra, míg eljut a külföldi vá­sárlókhoz. Túl a 11. napon Labdajátékokban: két negyedik hely - Jó rajt a vixen Ax éjásxoknál: Nagy Béla ax élen — Párbajtőr: csalódás de sajnos Túljutottunk az olimpia 11. ver­senynapján. Teg­nap olyan számok­ban avattak baj­nokokat, melyek­ben nem volt aranyesélyünk. Bronz viszont igen, két labdajátékban egyaránt alulmaradt együt­tesünk, s férfi kézilabdában, valamint a női kosárlabdások- nál a negyedik hellyel kellett beérnünk. Az eddigi küzdelmekben né­hány olyan sportolónk jutott dobogóra, akitől nem vártunk érmet, vagy helyezést. Ilyen váratlan sikernek számít, hogy az íjászoknál az első két so­rozat után magyar versenyző, Nagy Béla vezet. Természete­sen hátravan még a folyta­tás. A folytatásra várunk a tegnap elkezdődött kajak-kenu viadalon is, ahol a tegnapi selejtezőből valamennyi egy­ségünk a középdöntőbe ju­tott. Ma újabb számokban kí­sérlik meg a sportolók az elő­relépést a vízen. A szerdai sportcsemegét az atlétika jelentette, még több néZő volt a Luzsnyiki stadion­ban mint kedden a labdarú­gó elődöntő napján. S a ko­rább^ atlétikai küzdelmekhez hasonlóan, most is parádés versenyeknek tapsolhatott a közönség. Szabadfogású birkózásban már három olimpiai bajnokot avattak — e három súlycso­portban nem voltunk érde­keltek — s ma újabb érmek találnak gazdára. A magyar szabadjogásúak váltakozó si­kerrel vették a szerdai aka­dályokat. Férfi párbajtőr-csapatunk az előcsatározások során várat­lan vereséget szenvedett a ro­mánoktól, s legfeljebb aZ 5. helyért léphet pástra. (Az olimpiáról részletes tu­dósításunk a 6. oldalon.) KÖZÉLET Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban üdvözölte Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­gát a párt megalakításának 60 évfordulója alkalmából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom