Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

sJLirmv Elhunyt Remsey Jenő György A Hazafias Népfront gö­döllői városi bizottsága, és Gödöllő Város Tanácsa fáj­dalommal tudatja, hogy Rem­sey Jenő György festőművész, író, Gödöllő város díszpolgá­ra életének 95. évében el­hunyt. Temetése 1930. augusztus 1- én, pénteken lesz a gödöllői temetőben. Néhány hónappal ezelőtt még megjelent azon a vetíté- len, amelyen a pálya- és küz­dőtárs Nagy Sándor festőmű­vészről negyven évvel ezelőtt készült, ma már dokumen­tum értékű amatőrfilmet mu­tattak be — kilencvenöt éve­sen is értékekre, élményekre szomjasan. Munkássága át­fogta a századot, miközben — ha szabad ezt művésznél egyáltalán említeni — mind­végig kötődött az útnak indí­tó tájhoz. Nagykőrösön szüle­tett 1885. november másodi­kén, s budapesti, bécsi, mün­cheni tanulmányok után 1909- ben a gödöllői művésztelepen talált otthonra. Munkássága, amelyet festő­ként, költőként, íróként, „mű­vészetvezetőként” kifejtett, a folyamatosság, állandóság jel­képe lehetne. Remsey Jenő művészetével, emberségével otthont teremtett magának a világban. Meghalt Rényi Tamás A Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatósága, a Magyar Film- és TV Művészek Szö­vetsége és a Mafilm fájda­lommal tudatja, nagy veszte­jég érte a magyar filmművé­szetet: július 28-án hosszas betegség utón, szívroham kö­vetkeztében, 51 éves korában elhunyt Rényi Taimás érde­mes művész, Balázs Béla- díjas, SZOT-díjas filmrende­ző. Temetéséről később intéz­kednek. A GYEREKEK ISMÉT TÖBBEN... Beszédes számok tükrében Bevándorlás, népesedési hul­lám, Pest megyében felettébb gyakorta hangoztatott kifeje­zések. Nem ok nélkül, hiszen a megye minden gondjának megoldásakor a növekedő né­pességgel is számolni kell. S hogy ettől az oktatásügy sem mentes, azt tanúsítják a követ­kező számok: az ősztől kezdő­dő tanévben 2700-zal több óvo­dásra 4700-zal több általános iskolásra számítanak, mint az elmúlt oktatási évadban. * Épülő óvodák. Vajon nőnek-e az oktatás­nevelés lehetőségei, s lépést tart-e a feltételek gyarapodása a gyermeklétszáméval? A szó dr. Fodor Eszteré, a Pest me­gyei Tanács tervosztályának főmunkatársáé: — Idén 15 új óvoda épül, 18 bővül és 5-öt alakítanak át. A végösszeg nem kis szám, 2275 óvodai hellyel lesz több az év végére, s ebből 1475 szeptember elsejéig elkészül. Ugyanakkor csak két helyen szűnnek meg óvodák: Duna­keszin és lkladon, régi, elavult épületek. Mindkét településen még idén elkészül az új is, Dunakeszin 175 gyereket fogad majd 2 óvoda, lkladon pedig 75-öt az épülő. — Néhány példát a legna- gyobbakra: Szigethalmon a 100 gyermeket fogadó betonyp óvoda már kész, s ugyanitt az év végéig újabb 100 gyermek­nek teremtenek óvodát. Vá­con ősztől várja a gyerekeket a 150 személyes óvoda, Dobá­son 100, Fóton — ez már szin­tén készen áll — 150, Gyálon pedig két, egyenként 50—50 gyermeknek második otthont adó óvoda áll majd az apró­ságok nevelésének szolgálatá­ra. — Ide kívánkozik az adat: az idei esztendő a tervidőszak utolsó éve, s ha az iméntiek teljesülnek, az 5 évre terve­zett 6610 óvodai helynek, csak­A TIT UJ ÉVADJA Nyelvoktatás; továbbképzés A Tudományos Ismeretter- J jesztő Társulat tevékenységé­ben fokozottabban kívánja fi­gyelembe venni a rendezvé­nyein részt vevők sajátos munkafeltételeit, életkörülmé­nyeit, érdeklődésést, előképzett­ségét, s ennek megfelelően az eddiginél változatosabb prog­ramokat ajánl. Az 1980—81-es ismeretter­jesztési évadban a XII. párt- kongresszus útmutatásai sze­rint arra törekszik, hogy mi­nél maradéktalanabbul és magasabb színvonalon elégít­se ki a különböző társadal­mi csoportoknak, rétegeknek, az egyéneknek a tudományos ismeretterjesztéssel kapcso­latban megnyilvánuló műve­lődési igényeit. A társulat a jövőben még nagyobb figyelmet fordít a tudományos társadalom- és természetfelfogás, a szocialis­ta hazafiság és nemzetköziség tudatosítására, a hazai és a nemzetközi időszerű kérdések gyors megválaszolására. Elő­térbe helyezi tevékenységé­ben a dolgozók közgazdasági ismereteinek gyarapítását, a népgazdasági célok megoldó­jának segítését. Évről évre több munkás­képző, valamint munkás át- és továbbképző tanfolyamot szervez a társulat olyan té­mákban, amelyekre nem ké­szült állami tanterv, valamint azokban a kis- és középüze­mekben, ahol a kiképzendők száma csekély. Napjaink aktuális témájá­val, a környezetvédelemmel kapcsolatban a TIT — a komp­lex tudományos ismeretter­jesztés alapján — kialakítot­ta és megfelelő tematikákkal, segéd-és szemléltető anyagok­kal látja el az előadói gárdá­ját. E területen elsősorban a vezetői és a tervező munka­körben dolgozók, tovább^ a pedagógusok között kívánja formálni a környezetvédelmi szemléletet, és az ifjúság kö­rében tömegméretűvé tenni az érdeklődést a téma iránt. Több mint két évtizede fo­lyik szervezett idegennyelv­oktatás a TIT keretében. Legfontosabb teendőként az egységes célokon és módsze­reken alapuló TIT nyelvisko­lai hálózat országos kiépíté­sét, a hatékony oktatási el­járások széles körű elterjesz­tését és a többi eszközű tan­anyagrendszer kialakításának bevezetését szorgalmazzák a következő években. nem a kétszerese, 11 ezer 154 létesül. Sajnós, a zsúfoltság így sem csökken, mert 1975- ben 113 gyermek jutott 100 óvodai helyre, most 124. Tantermek Megyeszerte új általános is­koláit épülnek iáén, s nemegy regi iskola bővül epületeitkei, termekkel. A mostani eszten­dőben 208-cal emelkedik a tantermek száma, s ezek kö­zül 184 a tanév elejére készen áll majd. Az általános iskolák persze mássail is gyarapsza- nax: például 36 napközis he­lyisegyel, 23 tornateremmel és 16 iskolai műhellyel. — Mindez ott feltűnő —ve­szi át a szót tíorsándi Lajos, a Pest megyei Tanács műve­lődési osztályának főelőadó­ja —, ahol komplex iskolák épülnek. Ilyen lesz például a 8 tantermes ceglédi, a 12 osztály­termes gödöllői, s a 8—8 tan­termes ocsai és dabasi iskola. — A bővítések között igen gyakori a korszerű és gyors betonyp technológiával ké­szülő épület, általában 4—8 tanteremmel. Ilyenből 9 ké­szül idén, például Mendén, Er­den, Tápiószecsőn, Sziget- szentmártanban. A többi bő­vítésre a sokféleség jellem­ző, az új termek számát ille­tően éppúgy, mint az építési módszerben. Két szélsőséges példát erre: Szentendrén a Rákóczi utcai iskolánál egy új iskolával felérő a bővítés, mert a 8 tanterem mellett két mű­helyterem és egy tornatérem is épül. Százmilliók — A'- mérleg másik serpe­nyője: 19 tantermet kell meg­szüntetni, mert elavult. — S ha már szóltunk az el­múlt 5 év eredményeiről az óvodaépítésben, tekintsük az iskolákat is: 477 tanterem épí­téséről szólnak öt év előtti do­kumentumok, s az év végéig, ha minden tervünk valóra vá­lik, összesen 833 lesz a gyara­podás. Ez csak úgy lehetséges, hogy a tanács több állami tá­mogatást kapott, s többletbe­vételeit az iskolák építésére fordította, s akárcsak az óvo­dáknál, itt is nagy volt a tár­sadalmi munka, a segítség. Az eredmény az iskolákban szem- beötlőbb: 5 év alatt 36-ról 34- re csökkent az egy osztályra jutó tanulók száma. Dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetője: — Hatalmas összegekről van szó; 215 millió forint az isko­lák, s 63 millió az óvodák épí­tésére, fejlesztésére szánt ösz- szeg idén. Az eredménye még­sem olyan látványos, mint vár­nánk. Sajnos, az óvodai zsú­foltság nem csökken ősztől, a jelentkezőknek várhatóan egy- hatodát a helyhiány miatt kell majd elutasítani, s így is egy­negyedével több gyermeket ne­velnek majd az óvodákban, mint ahányuknak papírforma szerint helye van. — Az iskoláknál szerencsé­re mutatkozik enyhülés: ahol újaik épülnek, szinte kivétel nélkül csökken — néhol meg is szűnik — a váltakozó mű­szaké tanítás, s megyei átlag­ban a tavalyi 47 százalék he­lyett 45 százalék körüli lesz a két műszakos tanulók aránya, s mintegy százzal nőhet a napközis csoportok száma. V. G. P. A GÖDI FÉSZEKBEN Emléknapok Gazdag program várja a Gödi Fészek Emléknapok résztvevőit az idei rendez­vénysorozaton is. Elkészült a részletes műsor, amely kelle­mes szórakozást kínál a fiata­loknak és az idősebbeknek egyaránt. Augusztus 9-én, szombaton este fél nyolckor a gödi úttö­rőtáborban a KlSZ-fiatalok és a munkásmozgalom vete­ránjainak találkozóját rende­zik meg, színes tábortűzi mű­sorral egybekötve. Vasárnap délelőtt negyed tízkor meg­koszorúzzák a 2-es főút men­tén levő munkásmozgalmi em­lékművet, majd ezt követően a gödi Fészekben kezdetét veszi az emlékünnepség. Az ünnepség szónoka Mike Ká­roly, az MSZMP Göd nagy­községi bizottságának titkára lesz, a műsorban közreműkö­dik Horváth Ferenc színmű vész, a Zrínyi Miklós Kató nai Akadémia fúvószenekara és a Gödi Munkásdalkör. Rangos kiállítások is helyet kaptak a programban. A gö­di Kilián György általános is­kolában munkásmozgalmi bé­lyegkiállítás lesz, valamint Beck Judit festőművész tár­lata. A gödi Ady klubban a Vácott és a járásban éiő al­kotóművészek legszebb mun­káit mutatják be. RÁDIÓFIGYELŐ A VECSÉSI CSIZMADIA. — Most sem kezdhetem másként, hanem csak úgy, mint a me­sében ... Élt egyszer egy csiz­madia ... Él most is, valahol — Vecsésen, a Kossuth utcá­ban —, egy csizmadia. Nevén nevezve: Tóth Sándor. Hogy Sándor-e csakugyan ? Nem tudom. A műsor, s a mű­sort a Kossuth-rádióban be­konferáló szerint: „Tóth Já­nossal beszélget Holakovszky István.” A riporter, azonban, így kezdett neki a riportnak: „Tóth Sándor csizmadia...” Na mindegy. Elég az hozzá, hogy a riport­alany nemcsak azért — szinte — mesebeli alak, mert mes­terségének már-már muzeális értékű s érdekességű utolsó képviselői közül való. Bár azért is. Hiszen olyanokat tud. s mond. amiken ihlető a pati­na. Halljuk-é? Azt rebesgeti: „Ez kell most má’, a puhaszá­rú! Valamiké’ keményszárú csizmák voltak!” Élő történelem. Hát ha még azt is hozzá­vesszük: .Nem járnak má’ igazi csizmába ■.. gyárak csi­nálják ... Ha hozzák, nálam 200—300 forint egy talpalás ... Nem adják, inkább eldob­ják ... Pedig az új... nem is a legolcsóbb... Csak hát...” „Még a cipész is kap borra­valót!” — neveti, és inkább kiírta a táblára: „A lakosság szolgálatában!” — és nem tart­ja a markát a borravalóért. — „Ha valakinek rossz árat mondtam, és munka közben tudom meg, hogy többe kerül, én bizony, nem szólok rűla... Hétkor nekifogok dolgozni... aztán ebédelek ... kicsit le- fekszek ... aztán folytatoyi, de nem tehetek rúla, este nyolc után má’ kezdek álmosod- ni...” 1935-ben önállósította ma­gát. Tizenöt évet dolgozott ipari szövetkezetben. Most meg ismét: „Vagyok ilyen... ma­szekféle ...” De milyen! Mint a mesében: „Jó munka meg tisztesség kell ehhez a mester­séghez ...” — mondja. — „Ezt tanultam az apámtú ... fiam, ha vallakit becsavsz... a második faluban elakadsz... Nem csaptam én be ... sen­kit... soha...” Ilyen mesebeli valóságot szívesen hallgatunk a Kihaló mesterségek című műsorban. Nem utolsósorban — a saját ok'h^sunkra. NÉPRAJZI KONFERENCIA. — Kósa László —. ha így job­ban emlékeznek rá: az Apáról fiúra című nagysikerű népraj­zi kézikönyv társszerzője — ezúttal a 3- műsorban tájékoz­tatott a Kis magyar néprajz sorozatban arról a konferen­ciáról, amit magyar és szlovák etnográfusok tartottak a szlo­vákiai Dunaszerdahelyen. Ott, és ekkor, abból a korábban már ismert, s jobbára el is fo­gadott föltevésből indultak ki: „A Kárpát-medencében nép­rajzi tekintetben a magyarok és szlovákok állnak legköze­lebb egymáshoz.” Eljött az ideje annak, hogy — nemcsak e föltevést bizo­nyítandó, hanem a legvalósabb szükségből is —, most már összehangolódjék a kutatás a hasonló témán dolgozó magyar és szlovák néprajzosok között. Bár ebből az előadásból — mert nem tartozott tárgyához —, kimaradt,' mégis, úgy gon­dolom. eljött az ideje annak is hogy egyre szorosabbá vál­jék a Szlovákiában élő magyar etnikum, s a Magyarországon élő szlovák etnikum néprajzi vizsgálatában az összefüggé­sek konkrétabb keresése, s a komplexitásra irányuló közös törekvés. így kívánja a tudo­mány: a tudományosság. így kívánja, tőlünk — s egy­szerre nv'ndkét féltől is — a közös érdek: a közös élet. Simon Gy. Ferenc 1980. JÜLIUS 30., SZERDA ZENEI PANORÁMA Kamaraest Szentendrén Az idei Szentendrei nyár színes, változatos műsora oan a megszokott és siseres szín­házi, népművészéül, nemzetisé­gi, művészeti es sportprogra­mok hozott a zene is tcoiaoiy szerepet kapott. A Templom téri toronyzene, a Magyar Ká- aio tuvosőiőseueK es a Vuji- csics együttesne* a Barcsay- gyujteineny udvarán megtar­tott hangversenye után ki­emelkedően erdakes és ran­gos koncertre került sor a múlt hét közepén a városi ta­nács dísztermeden. Agyagba öntött álmok A Szentendrei Kamarazene- kar Arányi-Aschner György: Az agyag zeneje című zongo­rára es zeneiparra írt szvitjét játszotta, ősbemutatóként. A zeneszerző művét Kovács Margit alkotásaitól ihletve ir­ta és Szentendre városának ajánlotta. Az agyag zenéje partitúrá- jánatc előszavában ez áll: „Kepzőmuveszeti alkotások so­ha nem ragadtak meg jobban a telkemet, mint Kovács Mar­git agyagba öntött reális ál­mai. belső kényszernek en­gedelmeskedve komponáltam meg a szobrai ihlette zongo­raszvitet, s most az ebből készült zongora—zenekari vál­tozatot. Nagyon boldog lén- nék, ha ez a kompozíció hoz­zájárulhatna ahnoz, hogy Kovács Margit alkotásaira olyan embertomegek figyel­mét felhívná, akta különben nem találkoztak ezzel a kivé­teles tehetségű művésszel. Nekem az ő múzeuma — személy szerint — zarándok- hely, ahonnan minden látoga­tás után újabb szellemi erők­kel gazdagodva térek ottho­nomba vissza. (Bécs, 1980 tavaszán.) A szvit zongoraszólamát a szerző játszotta, így tehát al­kalom nyílt a néhány perces beszélgetésre. — Veit-e; személyes kap­csolata Kovács Margittal? — Nem. Nem ismertem, de szobrai teljesen magukkal ra­gadtak. Hallatlan őszinteség, tisztaság, megalkuvásnélküliseg sugárzik a munkáiból. A lé­nyeget tudta megfogni, rend­kívüli egyszerűséggel, úgy, hogy bár tökéletesen, szinte leegyszerűsítően fejezi ki a gondolatait, mégis megmozgat­ja nézői fantáziáját is, mint minden nagy művész. Hogy zenei hasonlattal éljek, a szel­lemi tartalmat ő adja meg, a kadenciát a néző csatolja hoz­zá. — Mikor írta a szvitet? — Körülbelül egy éve lát­tam a kiállítást először, és akkor döntöttem úgy, hogy megpróbálom zenében kifejez­ni. Amikor elkészült, elküld­tem Szentendre város Taná­csának. Az ő kérésükre hang­szereltem az eredeti zongora- darabot zongorára és zenekar­ra. — Járt-e azóta Kovács Mar­git kiállításán? — Hogyne. S érdekes mó­don minden alkalommal más és más szobra hat rám job­ban, mindig tud újat nyújta­ni. Már a szobraiból is tisz­tán látszik, hogy nagyszerű öniróniája van, önmagát nem veszd olyan komolyan, mint az alkotásait. Megszereztem a ró­la szóló könyvet és a művei­vel díszített naptárat is. — Miért éppen Szentendre az ősbemutató színhelye? — Nemcsak azért, mert itt a múzeum, hanem mert a vi­lág összes városa közül az e«vik, amelyet legjobban sze­retek, Szentendre. S úgy ér­zem, nemcsak én adtam szere- tetet, hanem kaptam is a vá­rostól. A szvit tételei közül me­lyik áll legközelebb önhöz? — Mindig a pillanatnyi han­gulattól függ. Most, úgy ér­zem. a Gyász és az ítéletnapi harsona. Nyolc Kovács Margit-szob- rot formál meg a zene nyel­vén a szerző. A szvit tételei: A lelkiismeret, Gyász. Csicsó- ni lányai, A szende, Dáma, Halászasszonyok, Angyali üd­vözlet, az Ítéletnapi harsona. Az első tétel trombitaszóló­ját Kovács György játszotta, jól értékeltetve a témát át­szövő iróniát. A Gyász a zongorának és a trombitának nyújt hálás feladatot. Kedves, humoros, vidámságot sugárzó harmadik tétel után szelídsé­get, csendes bűbájt tükröz a negyedik. A Dáma viselkedé­sének találó zenei képe után a Halászasszonyok a zongo­rának ad szólófeladatot, s csak a végén kapcsolódik a témához a zenekar. Az An­gyali üdvözlet áhitata után súlyos zongoraszéló árasztja a világvége hangulatát, amelyet a zenekari tutti tesz mindent elsöprő erejűvé. A szvit minden jel szerint igen kedvelt darabja lesz a kamarazeneKari repertoárok­nak. Változatossága, az érzel­mek széles skálája, amelyen játszik, humora, a néha érez­hetően idézőjeloe tett nagy érzelmek azonnal megnyerik a hallgatóságot is. Ezt bizonyít­ja a szentendrei közönség kö­rében aratott siker, amelynek értékét még növeli, hogy a nézők Kovács Margit szob­rainak, művészetének jó is­merői, s ezért értő és kritikus hallgatói voltak Arányi-Asch- ner György zenéjének. A vastapsért egy meglepetés, a Szentenrei-szigeti sétán szerzett benyomásokból kom­ponált Kis szentendrei em­lék következett ráadásnak. Villanásnyi darab a zöld er­dőből — ahogy a szerző mondta. A mű hegedűszólóját Bánk Zsuzsa játszotta. Lírai vonás — muzsika Bár Arányi-Aschner műve a Szentendrei Kamarazenekar hangversenyén szerepet ját­szott, az est folyamán Haydn, Vivaldi és Sugár Rezső egy- egy műve is felhangzott. Haydn hatvanhat diverti- mentója közül szólalt meg az egyik. A bécsi klasszicizmus óta ismert hangszeres műfaj célja a nemes értelemben vett szórakozás, szórakoztatás. A több tételes, üde hangú, vál­tozatos darab kitűnően indí­totta az est műsorát, megadva a koncert alaphangulatát. Vivaldi: A-moll versenymű két hegedűre (Op. 3. No. 8.) cí­mű műve a Harmóniai sze­szély sorozat egyik legismer­tebb és legkeavelteoo da­rabja. Lendületes és tömör hangzású első tételében a két szólóhegedű csaknem mindig együtt, vagy egymást kiegé­szítve halad, egy ízben emel­kedik ki rövid időre önálló szakasszal az elsőhegedű. A zenekar előadásában jól érvé­nyesült a második tétel köl­tői szépségű témakomplexusa, amely a darab elején és vé­gén unisono hangzik fel. A zárótételben a két hegedű mesterien differenciált szóla­ma keltett nagyszerű hatást. A szólisták, Bánk Zsuzsa és Győri Károly is itt találtak leginkább magukra, a befejező Allegro-ban. Az est második részében a mai magyar zene képviseleté­ben Sugár Rezső Etűdök vo­nószenekarra című darabja hangzott fel. Minden etűd egy-egy zenei ötlet feldolgo­zása, s a pillanatnyi benyo­mások alapján át- meg átfor­málása révén keletkezett. A mű egésze magán hordja Su­gár egyéni hangjának, Urai al­katának minden jellemzőjét Mindvégig levegős, lágy hang­zású, hatásában egységes. A kedves, rövid etűdsorozat jó bevezetője volt az utána fel­hangzó Arányi-Aschner-mű- nek. Sokszínű, mégis egységes A Szentendrei Kamarazene- kar nagyon kellemes, szóra­koztató nyári estét szerzett hallgatóságának. Külön dicsé­ret illeti a műsorszámok ki­választóját, mert sokszínű, mégis hangulatában, hatásá­ban igen egységes zenei él­ményt kaptunk. Fenyő Gábor vezényletével ez az együttes egyre inkább elfoglalja Szent­endre zenei életében az élet- rehívásakor neki szánt helyet és szerepet. azaz a kamaraze­ne megkedveltetését és nép­szerűsítését. Hajós Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom