Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-03 / 154. szám
1980. JÜLIUS 3., CSÜTÖRTÖK liie r t d/ßf -m VCHÍOP Suhli vendégek Látogatás a megyei pártbizottságon A hétfőn hazánkba érkezett — Jürgen Heinrich első titkár vezette — Suhl megyei FDJ- delegációt tegnap a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottságára látogatott. A vendégeket Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára és Komáromi János, a bizottság osztályvezetője tájékoztatta a párt XII. kongresszusának határozatából adódó aktuális politikai feladatainkról, azok sajátos megyei megvalósításáról. A Suhl megyei delegáció ezután az ifjúsági mozgalom Pest megyei vezetőivel folytatott eszmecserét, majd a nap a váci járásban folytatódott: ellátogattak a sződligeti Ligeti Károly KISZ-iskolára, a váci művelődési központban a város párt- és KlSZ-vezetői- vel találkoztak, a váci Kötöttárugyárban pedig üzemlátogatáson vettek részt. Végezetül megtekintették az épülő Börzsönyi Üttörővasutat. idén húszezren — Pest Tábor romantika, sok munkával Megírtuk már a közelmúltban: Pest megyei fiatalok utaztak az ország különböző tájaira, hogy a nyáron az építőtáborokban munkájukkal segítsék a népgazdaságot. Ezúttal nézzük az érem másik oldalát: 17 tábornak Pest megye ad otthont, s e táborokban húszezer fiatal dolgozik, s fog még munkálkodni a szezonban. A táborok közül hármat látogattunk meg. Budakeszi A Kertészeti Egyetem Tangazdasága fogadja a csongrádi lányokat. A Hámán Kató építőtábor vezetője Füke László: — Száznegyvenkét, javarészt szegedi lány kapálja itt a szőlőt, s lesz ribizüiszü- ret is. Nem könnyű munka, sokan úgy képzelték, ledolgozzák a napi hat órát, azután semmi kötöttség. De végül a közös programokkal elégedett a többség. Győri lányok szedik a meggyet a Törökbálinti Állami Gazdaság 'építőtáborában Bozsán Péter felvétele Vizek és levegő Környezetvédelem a PEVDB-ben A környezet, amelyben élünk, nem marad ránk hatástalan. Ha tiszta, nem tagadhatjuk, a közérzetünk, a munkakedvünk is jobb. De megteszi-e mindenki a maga dolgát, valóban közös ügyünk-e már a környezet védelme, a szennyeződés megelőzése? A válasz korántsem lehet határozott igen, bár tény: egyre több gazdasági egységben szigorították az előírásokat és fokozott az ellenőrzés is. A Pest .megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat gyáraiban már tavaly is jelentős ösz- szeget fordítottak a környezetvédelemre. Az is igaz, miután az átlagosnál gazdagabb a vállalat termékösszetétele, a termelés jellege igencsak eltérő az egyes üzemekben. Ez pedig magától értetődően meghatározta tennivalóinkat. Derítőrendszer Vízigényes például a ve- gyianyaggyártás, nem csoda, ha Gyomron, a vegyigyáregységben naponta 5—600 köbméter ipari szennyvíz keletkezett, keletkezik. Miután a megengedett szennyezettségi ha- tásértéket gyakran túllépték, több ízben nagy összegű bírság fizetésére ítéltettek. Mondjuk ki: a kényszer vitte rá a vállalatot, hogy legalább a huszonnegyedik órában megtegye a szükséges lépéseket. Két éve készültek el egy új szennyvíztisztító berendezés tervei, s ha a beruházás nem is mondható gyorsnak, idén végre üzembe helyezhették. A korszerű és hatékonyan működő biológiai derítőrendszer sok gondtól szabadította meg végre a gyár vezetését. Konténerben a szemét A szentendrei írószergyárban elsősorban o koksztüzelésű kazánok okoztak levegő- szennyezést. Ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy a fűtési idényben a szomszédos . Építéstudományi Intézettől kaptak gázt, azóta pedig csupán vízmelegítéshez használják a kazánházat. Végleges megoldást az jelent majd, ha új földgáztüzelésű kazánokat szerelhetnek föl. Ez szerepel is a vállalat fejlesztési tervében. És még mindig Szentendrén maradva: az sem segítette a környezet tisztaságát, hogy a termelés során keletkezett ipari hulladékok egy részét a gyárudvaron égették el. Jogos a múlt idő, mert idén már új helyen, a város vezetése által kijelölt területen folyik a megsemmisítés — biztonságosan, önkéntes tűzoltók közreműködésével. De megoldották, korszerűsítették az ipari hulladék szállítását is: zárt konténerekben jut ki a szemét az üzemből. És ami szintén jelentős intézkedésnek mondható a levegő tisztaságának érdekében: a gyáregység zsírtalanító üzemrészében és a felületelőkészítő festőüzemben a korábbinál nagyobb teljesítményű ipari elszívó berendezésekre cserélték ki a régieket. Szalma helyett Solymáron, a faipari gyáregységben a forgács elégetésével szennyezték a levegőt. Megváltozott azonban a helyzet, mióta vásároltak egy forgácsbálázó berendezést. Kettős a gyár haszna, ugyanis a bálákra vevőket is találtak. S hogy mire használhatók? A mezőgazdásági szövetkezetek szalma helyett próbálták ki az állatok almozására. Ami gond ma még Szentendrén — megszűnt a solymáriaknál. Náluk ugyanis már a télen új olaj- kazánok kerültek a vegyes tü- zelésűek helyére. Akad azért még tennivaló a faipari gyáregységben is: rossz gyakorlat a szemét és a műanyaghulladék elégetése. Ami a műanyagot illeti, találtak is megoldást: darálóban összedarálják, s a kapott granulátum ismét felhasználható. Pilisszentivánon — a bőrdíszműgyáregység új telepén — már előrelátók voltak a tervezők. Az üzemben keletkezett szennyvizet ugyanis egy kétrészes ülepítőmedencébe szivattyúzzák, ahol úgy megtisztul a folyadék, hogy a környezetre semmi ártalmat, káros hatást nem jelent. D. Gy. Bereczky Gabriella a szegedi Ságvári gimnázium negyedikese lesz ősztől, most brigád vezető. — Életemben itt kapáltam először. A munka után ott a tévé, a könyvtár, a sport. A KRESZ-sZaktábor is a miénk, délutánonként előadásokat tartanak, s aki szeretné, a tábor végén kismotorvezetői vizsgát tehet. Akik a legsikeresebbek lesznek, eljuthatnak az országos döntőre, Velencére, s ott az autóvezetői jogosítványt is megkaphatják. De a legjobb talán a tortatúra volt eddig: a jutalomért nehéz feladatokat kellett megoldani. ötszáz forint ára használt újságot adtunk el a faluban. Biatorbágy A kapun ez áll: Ságvári Endre önkéntes vasútépítő ifjúsági tábor. Mócsán János, a MÁV budapesti építési főnökségének művezetője: 1973 óta folyik a hegyeshalmi vasútvonal rekonstrukciója, akkor alakult a tábor. Idén négy turnusban 200—200 fiú jön Tolna megyéből, gimnazisták, szakközépiskolások. A munkájukat 13 MÁV-dolgozó irányítja. Az első hét szép eredményt hozott: a táborlakók csatlakoztak a sárospataki diákok felhívásához, s a normát 100 sZázalék fölött teljesítették. Épp tegnap történt meg, hogy 12 fiú egy nap alatt 52 köbméter kavicsos földet ásott ki, túlteljesítve a felnőttek normáját is. Az egyik sátorban a Tamásiból érkezettek szószólója, Fritzláuf Lajos: — Elsősök és másodikosok vagyunk, s ha nehéz is a munka, de azért bírjuk. A brigádversenyben harmadikok lettünk. Ma éppen honvédelmi napot tartunk, este pádig az etyeki táborba megyünk vendégeskedni, táncolni. Cemesituszályok a Dunán Az üzemi kísérletek után, az idén már folyamatosan szállítanak cementet a Dunán. A lábatlani gyár és a Budapesti Lakásépítő Vállalatnak a Kvassai zsilipnél működő betongyártó telepe között rendszeresítették hazánkban először a cement vízi szállítását, s ezzel negyven gépkocsi munkáját takarítják meg uszályonként. Ezekből automatikusan szippantják ki a cementet. A fiúk ebben a táborban a nyáron várhatóan fél millió, értéket hoznak létre. A táborvezető, Völgyesi István ezért is mondja: kiemelt jutalmazási rendszer érvényes itt, az első helyezett brigád tagjai a 160 helyett 300 forint jutalmat kaphatnak... Törökbálint A Bagi Ilona önkéntes ifjúsági építőtábor lakói Győr megyei lányok. Az első turnusban csak 280-an jöttek, de a következő csoportok népesebbek lesznek, öt-hétszáz ta- gúak. — Több mint ötszáz vagon gyümölcsöt szüretelnek le a Törökbálinti Állami Gazdaságban, de — mert az érés ideje kitolódott — most többfelé is munkálkodnak- — így Lukácsy Béla összekötő. — A héten például almát csomagoltak a helyi hűtőházban — a moszkvai olimpiára. Ha nem jönnének a diákok most már egy évtizede segíteni a betakarítást, gondban lennénk a munkaerő híján. V. G. P. Szigorú műszaki ellenérzés Hatvan új lakás Gödöllőn A jegyzőkönyv készülhet. Az előírásoknak megfelelően néhány napja megkezdődött az úgynevezett bejárás, így azután július 2-án semmi akadálya, hogy aláírás és pecsét igazolja: a gödöllői Szabadság téri lakótelep újabb hatvan lakással gyarapodott. Gyuris Károly, a Pest megyei Beruházási Vállalat műszaki ellenőre szigorú. Ezt Nagy Iván építésvezető imigyen fogalmazza: nem néz el semmit. Nem is szabad. És nem csupán azért, mert az otthonra várók éveken át kuporgatják forintjaikat, megérdemlik a kiváló minőséget. Azért sem, mert a beruházók a tanács, a közös pénzét kezelik. Harminc nap A hivatalos lakásátadások után soha nem hagy nyugodni a kérdés, vajon mikor költözhetnek a lakók? Ezúttal sem. Az építésvezető felajánlja: nézzük meg együtt, menynyi még a hátralevő tennivaló. Űtközben mutatja az iratot, a hiánypótlási munkák értéke nem több a megengedettnél, öt-hatszázezer forint. A hiánypótlási lista nem hosszú, hajrázás nélkül is elkészülnek 30 nap alatt mindennel. S, hogy mi az a minden? A szerelvényeket például szinte mindenütt csak az utolsó héten rakják föl. Részint, hogy ne sérüljenek meg, részint pedig, ami a nagyobb gond, nehogy akadjon, aki lelkiismeretlenül leszed valamit. A szőnyegpadlók is fektetésre várnak. A négy lépcsőház közül még csupán az egyikben díszítik a szobákat. Megtudom: eredetileg PVC-anyagból terveztek melegpadlót az épülethez, később úgy döntöttek, ha az olcsóbb fajtából is, de mégis szőnyegpadlósaik, szebbek legyenek a lakások. Valóban szépek. Tetszik, hogy az ablakkeretek kívülről nem hagyományos fehé- -ek, hanem pirosak és kékek. És még egy dologra fölfigyelek: oz előszobák ajtajait narancssárgára pingálták. Szinte nevethet a szem, amint rájuk pillant. Csíkos, virágos A lakások takarításra várnak. Mármint a többség. Mert van, ahol szerelik a függönytartó karnisokat, másutt az előszobák gardróbszekrényeit állítják össze; és dolgoznak még nagy lendülettel a festők is. Legjobban a villanyszerelők állnak, nekik már a legkevesebb a dolguk. Nagy Iván lesi az arcomat, mit szólok a teljesen elkészült otthonokhoz? Tetszenek. S várhatóan új tulajdonosaik sem bosszankodnak majd ilyenolyan apró hibák miatt. A tapéták színesek; csíkosak, virágosak, üdék. A szobák tágasak, valamennyi különbejá- ratú. A 60 lakás közül — valószínűleg a ma még gyermektelen házasokra gondolva — ezúttal húsz egyszobás. Ezeknél egy kis szépséghiba is akad: á W. C. bekerült a fürdőszobába. Újfajta elemek A panelek a Kecskeméti Házgyárból érkeztek; a legújabb, a most átadott épület eltér elődjeitől. A házgyárban ugyanis új típusra álltak át, mások a lakásméretek, a szobák elhelyezése. Jobb, praktikusabb. A távolság viszont — Gödöllő és Kecskemét között okoz vesződséget. Szállítás közben sérülnek a panelek, s emiatt a ház esztétikai hatása sem teljes. Kijavításuk a végleges összeszerelés után ugyanis nemcsak nehézkes — kosaras függőállványt kell használni — hanem kérdés, elég gazdaságos-e az építőknek. A beruházók azonban efölött sem hánynak szemet. Eldöntik: a minőségcsökkenésnek mi az ára. Szerencsére itt, a P—5-ös épületnél nem szóra érdemes összeg. Dodó Györgyi Régi szakma, új bizonyítvány Isméi a puli mögöii — más szemléletiül Az utolsó, immár ünnepélyes napon terített asztal várta a diákokat. Virágcsokrok, kicsiny fakanalaik, tarisznyák sorakoztak; a ballagás jól ismert kellékei, szimbólumai. A diákok pedig — húszévestől a negyvenhat évesig —, megha- tottan állták körül az asztalt. Állták a sarat Felnőttek, zömében családos anyák és apák búcsúztak a ceglédi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézettől, két esztendei tanulásuk színhelyétől, tanáraiktól. Valamennyien több éves vagy évtizedes szakmai gyakorlatot koronáztak meg a szakmunkás-bizonyítvánnyal. Harminchatan kezdték, harmincegyen sikeresen bevégezték a tanulást, s azóta vissza- állva a pult mögé, immár képesítéssel tevékenykednek. Pilis községből például négyen vizsgáztak, valamennyien az Aranykalász Tsz boltjainak dolgozói. Jansik Mihály egy kis szűk boltban szinte mindent árusít. Most egy zsák malactápot hoz elő a raktárból, kicipeli az utcára, ráemeli egy idősebb asszony kerékpárjára. Aztán még vagy tíz percig képtelenek vagyunk szót váltani; a vásárlók egymásnak adják a kilincset, miközben Jansik Mihály megmássza a polcokat is, hogy a legmagasabb pontról leemeljen egy doboz mosóport. — Kiszolgálásból jeles — jegyzem meg —, ez is a tanultak eredménye? — Részben. Etikából, illemtanból vizsgáznom kellett. Dehát az az igazság, hogy ez tanulás nélkül is természetes: mindenkit jól ismerek, engem is gyermekkorom óta ismernek, nem lehetek más, mint udvarias. — Mi az, aminek leginkább hasznát vette a kétéves tanulásból? — Az áruismeret, a kereskedelmi gazdaságtan. És az, hogy megismerhettem részletesen azokat a folyamatokat a kereskedelemben, melyeket eddig csak sejtettem, megmagyarázni nem tudtam. — S milyen lett a bizonyítvány? — Jeles, de ezt talán ne írja meg... Kérdésemre, hogy miért ne, Jansik Mihály azt felelte: dicsekvésnek tűnne. Pedig, hát megdolgozott érte: a bejárások, a szabad idő rendszeres föláldozása, a vizsgadrukk — ez mind-mind a jeles bizonyítvány ára volt. Igaz, kapott segítséget is; a szövetkezettől hat nap tanulmányi szabadságot, a családtól megértést, támogatást. Valahányszor iskolában volt, felesége és húga — bolti munkatársai —, állták helyette is a sarat. A gyakorlat segített A család támogatása nélkül Hudoba Károlynénak is keserves lett volna két esztendő alatt megtanulni a szakmunkásképző hároméves tananyagát. — De hát a lányom főzött, mosott, takarított helyettem, a férjem is segített, ahol csak tudott. Még így sem volt köny- nyű. A szakmai tantárgyak nem voltak nehezek, azokat a gyakorlatra támaszkodva könnyen elsajátítottam. Hanem a történelem! De igazán csak köszönettel tartozunk tanárainknak, nagyon rendesek voltak. Ha észrevették, hogy nem értünk valamit, megálltak az előadásban, újra kezdték, elmagyarázták ötször is, ha kellett. Osztálytársa, Kovács János- né: — A szótehetségünkkel volt baj. Tudja, nem mindig bírtuk kifejezni magunkat, mégha alaposan fölkészültünk is a vizsgára. Talán, ha gyerekfejjel csináljuk ezt, egyszerűbb, könnyebb. De így, huszon-egy- néhány évvel az iskoláskor után... — Az utolján már sajnáltuk is, hogy véget ért — jegyzi meg Hudoba Károlyné. — Komolyan! — erősíti meg Kovács Jánosné. — Nagyon összeszoktunk, jó társaság alakult ki, furcsa volt az évzárón, hogy ezentúl nem találkozunk, letelt a két év, nincs tovább. Nincs tovább tanulás, maradt a munka. De ebbe a munkába szép lassan beépült egy csomó ismeretanyag. A szakmunkás-bizonyítványt szerzett pilisi dolgozók legalábbis erősen bizonygatják: valamiféle minőségi változáson estek át, maguk sem tudják mi ez, de ha a paradicsomért nyúlnak, ha a burgonyát, a lisztet, a tejet leteszik a pultra, nemcsak az árára gondolnak, hanem egy sor kereskedelmi ismeretre, szabályra, tudnivalóra. Ugyanígy vannak a kiszolgálásnál is; eddig ösztönösen voltak udvariasak, ezentúl tudatosan bánnak a vevővel, akinek — úgymond — mindig igaza van. Tisz tes szorgalom Pilised e hónaptól tehát néggyel több a szakképzett kereskedő. Rajtuk kívül még 27 dolgozó vizsgázott Cegléden, a gyakorlathoz utólag megszerezve az elméleti ismereteket. — Nem volt könnyű számukra ez a két év — összegzi osztályfőnökük, Csonka Jánosné —, hiszen sokukat több évtized választ már el az iskolapadtól. Ám tiszteletre méltó volt szorgalmuk, akaraterejük. • Tamási István
