Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

1980. JÚLIUS 22., KEDD KÉT TANÉV KÖZÖTT Óvónők, statiíztik usok... Oktatási szünet. Tanár, diák ilyenkor pihen. Akad persze kivétel is; éppen e napokban ér véget a középfokú képzési célú szakkközépiskolák tanu­lóinak nyári gyakorlata. Aki megütközne az iskolatípus hosszú neve hallatán, annak előzetes magyarázatul ennyit: hatvanegy osztály, kétezer diákjáról van szó. Idén százötvennel többen A Pest megyei Tanács mű­velődési osztályán éppen a na­pokban összegzik az elmúlt oktatási év tapasztalatait, s dolgoznak a következő tanév előkészítésén. E témákról kér­deztük Csikós Tóth Ágnes ta­nulmányi felügyelőt. — Kezdjük talán a magya­rázattal, mit is jelent a közép­fokú képzési cél. Nincs itt semmi bonyolultság, csupán annyi: a megye 12 szakközép- iskolája olyan hivatásokra, életpályákra készíti fel a fia­talokat, amelyekhez nem kí­vántatik meg a szakmunkás­bizonyítvány, de elengedhetet­len a középfokú végzettség. Ezek a tanulók tehát nem szakmunkásvizsgával, hanem szakmai képesítő vagy minő­sítő vizsgával zárják tanulmá­nyaikat. Azután óvónők, ápo­lónők, postai dolgozók, víz­ügyi szakemberek, statisztiku­sok, könyvelők, élelmi szer­analitikusok, mezőgazdasági áruforgalmi szakemberek vagy gyors- és gépírók lesznek. Az iskolatípus, akárcsak a többi, nem mentes az újdon­ságoktól, s jellemzője, hogy nő iránta az érdeklődés. Ezt mu­tatja, hogy idén 904-en jelent­keztek az első osztályokba, s 572-ten az ősszel meg is kezd­hetik az ismeretszerzést. Ta­valy még 150-nel kevesebben pályáztak a középfokú képzé­si célú szakközépiskolákba. r 0 Uj tantervek szerint — Az elmúlt oktatási évben — mint más középiskolákban —, itt is folytatódott az új tantervek életbelépése a köz­ismereti és szakmai tantár­gyakban egyaránt. Két iskola kivételével már minden má­sodik osztályban is az új rend­szerben oktatták a fiatalokat, a váci Egészségügyi Szakkö­zépiskolában a harmadikoso­kat is, egyéves késésben van viszont a mezőgazdasági áru­forgalmi ismereteket oktató, ugyancsak váci iskola. Megesett, hogy — bár a pe­dagógusok felkészültek az új tanterv szerinti tanításra — késéssel érkezett a tankönyv, így például csak a kelleténél, hat héttel később vehették kézbe az anatómia könyvet az egészségügyi szakközépiskolá­sok, s egyáltalán nem kapták meg A mezőgazdasági terme­lés alapja című könyvet egy másik iskola diákjai. Így a ta­nár kénytelen volt idejétmúlt tankönyvet használni, s ehhez kiegészítésül szakirodalmi ol­vasnivalókat válogatni. Bár ezek a kirívó esetek, mégis gondot okoznak, különösen, ha figyelembe vesszük: 1977-től folyamatosan ismerte meg az új dokumentumokat, s kapott módszertani segítséget a tizen­két iskola csaknem négyszáz nevelője. Nem rajtuk, nem az ő felkészültségükön múlik te­hát a siker. Tanfolyamból iskola — Jó eredménynek mond­ható, hogy a tanév végén az első, második és a harmadik osztályosok közül átlagosan hat-hét százalék bukott meg, ezért javítóvizsgát kell tennie, s az évvesztők aránya csupán 1,5 százalék. Bár az érettségi vizsgák eredményeit még nem ismerjük, nem keveset árulel, hogy például a monori József Attila Gimnázum és Szakkö­zépiskola igazgatási-ügyviteli osztályában mindenki sikere­sen maturált, a Fóti Gyermek­város óvónő jelöltjei közül is csupán egy nem érettségizett megfelelően. Üzenetek hazulról GALGAMACSAIAK BEMUTATKOZASA GYOROTT CSILLAGOS meseország, tál­tosvarázslatok földje Galga- mácsa. Ajándékként meg­adatott csaknem egy év­tizeden át, hogy ennek a fa­lunak népművelője voltam. A későbbi évek elsodortak erről a tájról a Rába-partra, s ma Győr, ez a múltját fenségesen hordozó, szépséges, dolgos jelenét építő város a szűkebb hazám. Galgamácsa sokszor eszem­be jut a tovatűnt messzeség­ből szeleket hívó dalaival, táncos tűzhelyeivel, felejthe- _ tetlen embereivel, öregekkel í és fiatalokkal együtt. S eszembe jut — de sokszor! — Vankóné Dudás Juli népmű­vész, drága csillagszemű asz- szony, akitől többet tanultam a tétova világ dolgairól, mint megannyi vaskos könyvből. S most, ezen a nyáron megada­tott a találkozás öröme is — itt Győrött. A Győri Zenei Nyár ’80 me­gyei rendezvénysorozat első vasárnapja a népművészeté volt. A belvárosi modern Le­nin utat népművészeti kirako­dóvásár vette birtokba. Az ut­ca két oldalán a föld népé­nek és alig-ismert falvak em­bereinek sok száz remeke so­rakozott, kancsók, tányérok, faragások. Hömpölygött a tö­meg a sátrak között, és tűt sem lehetett leejteni a helyi Műcsarnok falai között, ahol megnyitották Juli néni au­gusztus 3-ig látható kiállítá­sát. Képeinek kavargó színei meghódították a győri közön­séget, mert megérezték, hogy az élet és halál feszül az al­kotásokban. Juli néni az ir­datlan föld tenyérnyi szigeté­nek, az ő falujának lepke­pillanatait örökítette meg. Az ünneplők gyűrűjéből alig tu­dott szabadulni — fáradha­tatlanul dedikálta könyveit új és régi ismerőseinek. S HOGY KÉPEINEK szép­ségei megelevenedjenek, a városközpont szabadtéri szín­padán a galgamácsai művelő­dési ház, Vankóné Dudás Juli vezette népművészeti csoport­ja lépett föl. A nyár tombolt az utcán a tanácsháza tornya alatt, szárnyas pej csikók hoz­ták, röpítették az itt élő em­bereknek a Galga menti táj világát. Mint egy forgószél, kavargóit a régi élet sok-sok képe, bölcsőtől a koporsóig. Hajdan-volt szalmakucsmás házak ültek a színpadra, ki­tárták nyikorgó kapuikat, szépséges palóc madonnák szerelmei keltek életre, hét­köznapok gondot űző tréfái váltakoztak felejthetetlen ün­nepek szent szokásaival. Szólt az ének, ropták a táncot. Gyöngytavak tükröződtek a lányok szemében, ősi dac fe­szült a fiúk izmaiban. A min­dennapok szürkéjét festette át Juli néni koreográfiája tob­zódó színekké. S a győriek!? — Először csak kíváncsi tömeg ölelte kö­rül a színpadot, majd lassan egyre azonosult a mácsai vi­lággal, és lett fergetegesen ünneplő sereggé. Juli nénivel a színpad oldalán egyre gon­doltunk: de jó lenne, ha Gal­gamácsa, a falu, ezt most lát­ná! A siker teljes volt és forró. A messzeségből jött Galga­mácsa meghódította az ősi pannonvárost: Győrt. KÖSZÖNET ezért Vankóné Dudás Julinak és az itt járt galgamácsaiaknak. Kísérje őket most már további mun­kájukban Győr város szerete­tő is. Ezért is született, ez a nosztalgiától szabadulni nem tudó, szabálytalan-elfogult írás- Farkas József Még néhány szót az újdon­ságokról: a korábbi nappali ta­gozatos gép- és gyorsírótan­folyamokból iskolák lettek Cegléden és Vácott. Az okta­tás kétéves, s tartalmasabb lett, mert a fiatalok a gép- és gyorsírási, az irodai, levele­zési, gazdasági és levelezési is­meretek mellett magyart, tör­ténelmet, matematikát is ta­nulnak. Idén először 51-en tet­tek záróvizsgát a két iskolá­ban. Az egészségügyi szakközép- iskolában, Cegléden — az előzőhöz hasonlóan érettségi nélkül —, először két eszten­deje képesítővizsgáztak az ápolónők, asszisztensek. A következő tanévről egye­lőre annyit: tovább bővül az új tanterv szerinti oktatás, a korszerű oktatási-nevelési módszerek alkalmazása. Akad­nak a középfokú képzési célú szakközépiskolák között nép­szerűbbek. például az óvónői és egészségügyi iskolák, s ki­sebb hagvományúak. A rá­termett fiatalokat nem kíván­juk elriasztani, s ha a zsúfolt iskolába nem is vehetik min- dőjüket fel, igyekszünk helyet találni nekik másutt, a megye hasonló oktatási intézményei­ben. A gondunk csak egy: az iskolatípus sajátossága az el­nőiesedés; a Dunaharaszti Vízügyi Szakközépiskola kivé­telével, a tanulók legalább négyötöde lány... V. G. P. Végső búcsú Egri Istvántól Egri Istvántól, a mindig atmoszférát teremtő kiváló művésztől, hétfőn vettek vég­ső búcsút családja, barátai, pályatársai, tisztelői a Far­kasréti temetőben. Kazimir Károly, a Művelődési Minisz­térium és a Magyar Színház- művészeti Szövetség képvise­letében méltatta a 75 eszten­dős korában elhunyt színész, rendező, színigazgató félév­százados munkásságát. Annak a nemzedéknek volt tagja — mondotta többek között —, amely nehéz kor­ban nagy érdemeket szerzett a színházművészet megújítá­sában. Hevesi Sándor, Odry Árpád tanítványaként vált színésszé, rendezővé. Szeret­te az ifjúságot: a Színház- és Filmművészeti Főiskolán hosszú ideig oktatta a fiatal művésznemzedéket. Élete munkáját megőrzik mind­azok, akik a magyar színház- művészetet magukénak érzik — hangsúlyozta Kazimir Ká­roly. Sinkovits Imre, a Nemzeti Színház kollektívájának nevé­ben a pályatársak búcsúsza­vait tolmácsolta. Meleg sza­vakkal szólt Egri István em­berségéről. Arról, hogy ha rendezett, mindennél fonto sabb volt számára a színész közérzete, tudta ugyanis, hogy ezen múlik a színház, az előadás sikere. Ezután a temető ravatalozó­jától az elhunyt pályatársai tisztelői kísérték Egri Istvánt utolsó útjára, a fővárosi ta nács által adományozott dísz­sírhelyre. AUGUSZTUS ELEJÉN Miniatűrtextil-hiennále ROMAN KORI ALAPOKON Műemlék templom A nyugati Mecsek erdőkkel övezett falucskájának, Kővá- gótöttösnek templomáról már egy 1332-ből származó doku­mentum is megemlékezik, de építészeti nyomok eddig nem igazolták a jelenlegi barokk templom korai eredetét, csu­pán feltételezték, hogy román­kori alapokra épült. A Bara­nya megyei tanács és az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség anyagi támogatásával, Sándor Mária régész irányí­tásával végzett ásatás most fel­színre, hpzta a, bizonyosságot adó leletet: egy ép román ab lakot, a szentélyig kibontott déli hajófalat, amely teljes hosszában román korból szár­mazik. A templom helyreállításánál figyelembe veszik az ásatás eredményét. Az idén augusztus elsején nyílik meg Szombathelyen a VI. fal- és tértextil-, vala­mint a III. nemzetközi minia- tűrtextil-biennále. A szerve­zők tájékoztatása szerint min­den eddiginél rangosabb lesz: a jelentkezések összesítése szerint ugyanis huszonnégy ország 182 textilművésze mu­tatja be alkotásait. A Henná­ién több mint négyszáz mi­niatűr és 38 nagyméretű tex­tilalkotást láthatnak majd az érdeklődők. Az előző, az V. fal- és tértextil-biennále, díj­nyerteseinek kamarakiállítása augusztus 2-án nyílik meg Kőszegen, az Öregtoronyban. A textilbiennáléval egy idő­ben textiltörténen kiállítást is rendeznek a sárvári Nádasdy- várban. TV-FIGYELO Az císő követ az vesse a te­levízióra, aki az olimpia kez­detén sokkal okosabb tudott volna lenni a műsorszerkesz­tés gondját a vállukra vevő munkatársainál. Mert képzel­jük csak el: van két műsor és egy nagyon sok embert érdeklő tévéközvetítésre fölöttébb al­kalmas világesemény. Ha a moszkvai versenyeket folya­matosan sugározzák az első műsorban, akkor a sportot nem szerető százezrek vagy milliók közül a pokolba kí­vánják a szerkesztőket, mind­azok, akiknek a készülékén nem jön be a második műsor. Ha meg a sportot adják a másodikon, még rosszabb a helyzet. Mit lehet tenni? Egy­szer az egyik, másszor a má­sik műsoron közvetíteni az olimpiát! Az elégedetlenkedők száma valószínűleg így lesz a legkisebb. Ám a gondoknak ezzel nincs vége! Mit kell, mit lehet su­gározni az olimpiai megnyitó vagy birkózóink, öttusázóink, kosárlabda-csapatunk küzdel­me mellé? Mindenképpen olyan programot, amelyik elég­gé érdekes ahhoz, hogy a sport iránt közömbösek, (teljes jogú állampolgárok!) kedvére le­gyen; de ne legyen annyira fontos, annyira föltétlenül néz­ni való, hogy a sportkedvelő­ket (ők sem alacsonyabb ren­dű magyarok!) infarktuskö­zeibe vigye a választás ne­hézsége ... Legyen hát szín­vonalas művészeti kisfilm és rajzban megfogalmazott társa­dalomtudomány. legyen ti­nédzser korú játékfilm és a gyerekeknek mese, valameny- nviünknek meg tornai Hogy aki ebeket nézi. ha nem is ha- rapdálja véresre a körmét iz­galmában, azért ne töltse rosz­szul, haszontalanul a tévézésre szánt időt. Aki viszont elmu­lasztja bármelyiket, ne érez­ze úgy, hogy valami pótolha­tatlanból maradt ki. Akár így gondolkodtak a Szabadság téren, akár nem, az eredmény az lett, hogy a hét végén az olimpián kívül rop­pant kevés volt az igazán ele­ven műsor. A tavalyi rátóti humorfesztivál váci pódiumán fellépett lelkes vállalkozókat is felvételről kaptuk. A bra­vúrosan gyors kezű rajzolón és a fantasztikusan jó Psota- paródiát előadó fiatalemberen kívül a többiek produkciója azt bizonyította, hogy mű- sorcsinálásban általában a közepes profi is kevesebb hi­bát követ el, mint a legjobb amatőr (de ettől az amatőr még teljes értékű, a többiek­nél semmivel, sem alacso­nyabb rendű állampolgár!). Annak ellenére, hogy a „pro­fik” sem tévedhetetlenek. Az átlagosnál jóval szürkébbre si­keredett például A Hét. A műsor majdnem kétharmada négy fal között, szűk stúdió­ban készült. a műsorvezető színtelen volt, s a megkérde­zettek is nem egyszer túlsá­gosan jólfésülten feleltek (igaz, azok között is akadt kom­mersz a javából). És mert a szegény embert az ág is húz­za, a befejező riport éppen akkor meditált azon, hogy mit lehet csinálni rossz időben a Balatonnál, amikor végre csodásán sütött a nap és iga­zán pompás volt a víz. Per­sze a villanásnyi időre muta­tott kápolnapusztai bivalyre­zervátum a legragyogóbb ve­rőfényben, a televízióban és a valóságban is remek látnivaló! Daniss Győző SZENTENDREI NYÁR Vásár-vasárnap és búcsúzó A hét végén zárul a Szentendrei Nyár esemény- sorozata, időben mögénk kerül egy tanulságokkal telí­tett hónap. Az átfogó értéke­lés még korai volna, annyit azonban már most is megál­lapíthatunk, hogy a korábbi évekhez képest színvonalasan gazdagodott a zenei program. A városnak és a város lakói­nak pedig egyre erősebb a kapcsolata a rendezvényekkel. Jó példa erre a Szentendre múltját és jelenét, valamint a város üzemeinek termékeit be­mutató kiállítás, illetve a szo­cialista brigádok vetélkedő­je. Erre az alkalomra megol­dódott a település egyik nagy közművelődési gondja: ha bővíteni nem is sikerült, de legalább megszépítették, tata­rozták a Duna-parti filmszín­házat. Sok nézőt vonzott a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a szilsárkányi kovácsműhely és a szárazmalom bemutatá­sával. Gyors segítség Újdonság volt — a rendezők mentségként említették, hogy kísérlet, hagyományt terem­teni szándékozó próbálkozás — a Duna-parti Vigasságok lebonyolítása. A sikerben meg­boldogult Templom téri játé­kok helyett került a program­ba ez a kétes értékű látvá­nyosság, amelyet a Magyar Camping és Caravaning Club tervezett és rendezett. Immár két hete, hogy la­punk hasábjain megírtuk, ez a vigasság nem egyéb, mint vá­sár, rangon alul. Akkor az áru­sok által piacra dobott termé­kek fele túl volt a jó ízlés tű­réshatárán. A Somogyi-Bacsó parton felállított három szín­pad látványossága is alatta maradt a gyenge amatőr szintnek. Ráadásul e két kü­lönböző profil sehogyan sem tudott egységes, legalább egy­máshoz közelítő vigassággá válni. Igazán rangos előadó­kat és együtteseket is hiába kerestünk a közreműködők kö­zött. A város politikai vezetői gyorsan reagáltak a több hely­ről érkezett észrevételekre. A félidőben tartott értékelés alapján olyan döntések is szü­lettek, amelyek azonnali segít­séget jelentettek és a színvo­nal emelkedését eredményez­ték. Az Erdészeti Gépgyártó Vál­lalat közreműködésével két nap alatt 18 négyzetméterrel megnagyobbították az egyik színpadot. A Templom téri já­tékok tavalyról megmaradt díszlet-elemeivel lényegében kibővítették a helyszínt, a Vöröshadsereg útját lezárva. Esztétikusabbá tették, javí­tották a Duna-parti Vigassá­gok vásáros-árusításának fel­tételeit Őrizni a hagyományt Az ország különböző ré­szeiről érkezett árusoknak — a korábbiakhoz képest — csak alig több mint a felét talál­tuk a Duna-parton. Portékáik egyértelműen nagiiobb igé­nyességről tanúskodtak, sike­rült elérni, hogy viszonylag egységes értékrendhez igazod­janak. Ebben bizonnyal. része van annak is, hogy a képző­és iparművészekből álló zsűri folyamatosan figyelemmel kí­sérte, hogy milyen portékák kerülnek a pultokra. Bár a Szentendrén élő művészek kö­zül csupán egy-két alkotó vesz részt a kirakodó vásáron, de legalább műveik egy részével találkozhattunk, így Urbán Teréz, Asszonyi Tamás, Lige­ti Erika, Rózsa Péter és Csik- szentmihályi Róbert alkotá­saival. Az elmúlt hét végén a vi­gasságokra látogató közönség részese lehetett a népszerű Vujicsics együttes és a Bihari együttes színvonalas műsorá­nak. Vasárnap sikert aratott az Ecsedi paraszt együttes, ugyancsak jó műsorral lépett a közönség elé az Exodo dél­amerikai pol-beat társulat. Örömmel láttuk a Pest megyei amatőrök közül a vilisvörös- vári hagyományőrző tánccso­portot, s ugyancsak népi hagyományokhoz kötődtek a Dél-budai Áfész népi tánco­sai, újra fellépett a már ko­rábban is közreműködő Gör­gő együttes a reneszánsz né­pi színjátékkal, amely ezúttal sem képviselt jobb színvona­lat. Sikert aratott viszont a Fényi Tibor által vezetett Gyermekműhely, ahol az ap­róságok mákgubóból, faleve­lekből, kukoricaháncsból és gyékényből készítettek játé­kokat. A Somogyi—Bacsó parton va­sárnap töltött néhány óra után megállapíthattuk, hogy a Vi- gasságok színvonala lényege­sen jobb volt, mint a Nyár programjának kezdetén. De a rendező koncepciója lényegé­ben nem változott: vásár van a Duna-parton, amely vajmi kevés kapcsolatban áll egy kulturális, művészeti igénnyel indult rendezvénysorozattal. A Szentendrei Nyár lényegében mint közművelődési esemény vált ismertté az országban, amelynek szerves része volt a helyi művészek és népmű­vészek igényes kirakodó vá­sára. Ennek jelenleg csak nyomait fedezhetjük fel a Duna-parton. Jó Volna meg­őrizni az immár két évtize­de kialakult rangos hagyomá­nyokat. Dundo Maroje Este a városi tanács által rendezett fogadáson vettek részt a Szentendrei Teátrum alkotói. Dr. Bertalan Ferenc, a végrehajtó bizottság titkára köszöntötte a már-már Pest megyeieknek tekinthető ven­dégeket. A fogadásra az adott alkalmat, hogy vasárnap este érkezett utolsó előadásához Marin Drzic reneszánsz hor- vát drámaíró Dundo Maroje című műve. Két nyár sikere után — szakmai zsargonnal élve — vidám temetése volt a darabnak. A jó hangulathoz bizony­nyal hozzájárult, hogy a váro­si tanács dísztermében dr. Bertalan Ferenc az ünnepé­lyes köszönő szavak mellett több résztvevőnek emléktár­gyat adott át. A Bálint Ildikó által készített Szentendre Nyár emlékplakettet kapta Paudits Béla és Kelemen Éva színmű­vész, Götz Béla díszlettervező, Molnár Béla fővilágosító és Balogh Erzsébet, a Teátrum művészeti titkára. A több éves kiemelkedő művészeti munka elismeréseként Szentendre vá­ros emlékplakettjével jutal­mazták Szirtes Tamás rende­zőt. valamint Márton András és Tímár Béla színművészt. Krlszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom