Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

A hét kérdései A feszültség erői ellen Reagan jelölése - Az „eurorakéták” ügye Iráni összeesküvők - Államcsíny Bolíviában Garcia tábornok kinevezte önmagát államfőnek Belső ellenállás Bolíviában Világpolitikai eseményekben gazdag hetet könyvelhettünk el ismét. Egyszerre a világ számos pontján zajlottak pár­huzamos történések. Ezek kö­zül is kiemelkedett az ameri­kai Köztársasági Párt detroiti kongresszusa, amely döntött az elnök- és alelnöki elölt sze­mélyéről és körvonalazta a je­lenleg ellenzékben levő párt választási programját- To­vább folyt a vita a NATO- szövetségesek között, hogy mi is történjen a Schmidt moszk­vai látogatásakor körvonala­zott új szovjet javaslatok ügyében. Iránban bonyolult helyzet alakult ki, miután le­leplezték az exsah hívei ál­tal előkészített puccskísérletet. S ami csak terv volt Teherán­ban, megvalósult Bolíviában: itt államcsínnyel jobboldali katonai rendszer került ha­talomra. MI vAkhato a beagan— bush-parostol? Az egyetlen percig nem volt vitás, hogy a republikánus párt detroiti konvenciója Ro­nald Reagan volt kaliforniai kormányzót, az egykori vad­nyugati filmek másodrangú színészét jelöli az elnökségre, a novemberi választásra. A 69 esztendős Reagan ugyanis az előválasztásokon annyi kül­döttet szerzett, hogy az egész hivatalos eljárás tulajdonkép­pen puszta formasággá válto­zott, s a konvenciók történe­tében ritkán előforduló módon, a gyülekezet közfelkilátással és nem szavazással választotta meg azt a politikust, aki no­vemberben kísérletet tesz majd arra, hogy elhódítsa Cartertöl a Fehér Házat. Ami érdekes volt, az az al- elnökjelölt személyének kivá­lasztása volt Az általános vá­rakozástól eltérően, Reagan nem Ford, volt elnököt vá­lasztotta patmeréül. A szava­zólapokra Bush neve kerül majd fel. A keleti partvidék­ről származó politikusnak kell biztosítania majd a még hiányzó szavazatokat a köz­társaság párti kortesvezérek elgondolása szerint, a Nyu­gatról jövő Reagannal szem­ben. Az Egyesült Államokban ugyanis rendkívüli szerepet játszik a szavazásnál a terü­leti elv, a lokálpatriotizmus. Túl ezen természetesen persze inkább elsősorban arról van szó, hogy Reagan mögött fő­ként a rakéta-nukleáris ipar mágnásai vannak, s Bush ál- elnökjelölésével, a keleti part­vidék tőkés köreinek támoga­tását is meg akarják szerezni, amelyek elsősorban inkább a repülőgépgyártásban és más konvencionális fegyverzet ter­melésének felfutásában érde­keltek• Ami a Reagan—Bush páros programját illeti, ez egyértel­műen hidegháborús hitvallás­nak értékelhető. A köztársa­sági párt, bár természetesen nem zárkózhat el az elől, hogy békés egymás mellett élést, tárgyalásokat hirdessen meg, mivel ezek rendkívül népsze­rűek az amerikai közvélemény körében, ezt állítólag úgy kí­vánja hatásosabban elérni, hogy eltér a jelenlegi erő- egyensúly politikájától. Reagan és Bush állítólag „az erő helyzetéből” — amelyet a fegyverkezési verseny felgyor­sítására kíván elérni — „ered­ményesebb tárgyalásokra” lesz majd képes a szocialista or­szágokkal. Visszatérési kísérlet ez egy korábbi, túlhaladott helyzethez, amikor az Egye­sült Államok eredménytelenül próbálta meg az „erő politi­káját” alkalmazni a szocialis­ta közösség ellen. A jelenlegi világhelyzetben, amelyet az erőegyensúly jellemez, a fegy­verkezési verseny újabb for­dulói csak zsákutcába vezet­nek. Hiszen Földünkön már mindkét oldalon többszörösen elegendő rakéta-nukleáris fegyver van bolygónk meg­semmisítésére. Vagyis ezek to­vább fokozása értelmetlen, s hiábavaló kísérlet, legfeljebb csak a veszélyeket növeli. Ha ugyanis a fegyverkezési ver­seny növekszik, a feszültség is ezzel párhuzamosan fokozó­dik az államok egymás kö­zötti kapcsolataiban. Túl ezen, mint a köztársa­ságpárti program amerikai bí­rálói rámutatnak: a választá­si ígéretek egyszerűen meg­valósíthatatlanok, hiszen el­lentmondásokat tartalmaznak. Nehezen képzelhető el ugyan­is, hogy a Reagan—Bush ket­tősnek, ha történetesen no­vemberben bejut a Fehér Ház­ba, úgy sikerül majd a fegy­verkezési hajszát, annak újabb milliárdos terheivel megvaló­sítania, hogy eközben csök­kenti az adókat és egyensúly­ba hozza, az amúgy is rend­kívüli hiányokkal küzdő költ­ségvetést . •. MI történt az „euroraké­TAK” ÜGYÉBEN? Gyakorlatilag semmi. Carter elnök, hogy a tárgyalási kész­ség látszatát keltse, Nyugat- Európába küldte Warren Cristopher külügyminiszter­helyettest Cristophernek nyil­ván az volt a feladata, hogy a moszkvai tárgyalási szándék láttán, a nyugat-európai köz­vélemény követeléseinek hatá­sára, valami olyan formulát találjon, amely a „NATO jó­akaratát bizonyítja. Fellépé­sére a NATO vezető országai megerősítették azt a tarthatat­lan álláspontjukat, hogy a NATO tavaly decemberi dön­tésének megfelelően, mintegy hatszáz új típusú, nagyobb pusztító erejű közép-hatótávol­ságú rakétát helyeznek el 1983- ra Nyugat-Európában. Sőt, nyomást igyekeztek gyakorol­ni egyes országokra — köz­tük elsősorban Hollandiára — amelyek még nem adtak hatá­rozott választ, engedélyezik-e egyáltalán e veszélyes, az európai katonai egyensúlyt felborító harci eszközök elhe­lyezését földjükön. Christopher sajtóértekezle­tén azt is kétségessé tette, hogy a NATO-szövetségesek, ha egyáltalán beleegyeznek majd ezekbe a tárgyalásokba, hajlandók-e kiterjeszteni azo­kat az úgynevezett „előretolt amerikai rendszerekre”, azaz a rakétákon kívül, a nukleá­ris fegyverekkel felszerelt harci repülőgépekre, hadiha­jókra. Holott világos, hogy ha a közép-hatósugarú fegy­verzetek csökkentése komolyan szóbakerül, ezeket be kell von­ni a megállapodásba. Christopher azt is értésre adta, hogy a NATO-nak idő­re van szüksége a szovjet ja­vaslatok „tanulmányozására”. Az Észak-atlanti Szervezetnek az a bizottsága, amely elé a javaslatot most utalták, csak valamikor szeptember köze­pén ül össze legközelebb. Vagyis nyilvánvaló, hogy mi­ről van szó: a Carter-kor- mányzat egyszerűen időhúzás­ra törekszik, s el akarja odázni, hogy bármiféle komoly megbeszélések kezdődjenek a Szovjetunióval, a közép-ható­sugarú nukleáris rakétafegy­verek ügyében, s, hogy a szov­jet tárgyalási ajánlat ne aka­dályozhassa meg, hogy le­gyártsák és Nyugat-Európába telepítsék az új „eurorakétá- kat”­Ml VAN AZ IRANI ÖSSZEES­KÜVÉS HÁTTERÉBEN? A szálak Bakhtiarhoz vezet­tek, aki a sah által hátraha­gyott miniszterelnök volt, s akit annakidején véres rend­szerével, a forradalmi erők megdöntötték. Bakhtiar azon­ban csak egyike volt a szer­vezőknek, s — mint teheráni politikai körökben rámutattak — Amerika-barát rendszert akart helyreállítani Washing­ton segítségével. Izraelnek is meg volt a maga szerepe eb­ben az összeesküvésben. Mint kiderült, csupán napok vá­lasztottak el a puccs időpont­jától. Meg akarták ölni Kho- meinit, s bombázni Teheránt, Qumot. S miután az állam­csínyt, amely elsősorban a lé­gierők Egyesült Államok ko­rábban kiképzett tisztjeire épült, végrehajtották volna, véres leszámolás következett volna a forradalmi erőkkel és diktatúra lett volna a követ­kező lépés. Iránban a leleplezett puccs, szervezkedés után is nagy a feszültség. Politikai megfigye­lők azt gyanítják, hogy az összeesküvőknek csupán egy részét lehetett eddig lakat alá tenni, s az országra még nehéz napok varnak. MIÉRT HAJTOTTAK VÉGRE KATONAI PUCCSOT BOLÍVIÁ­BAN? * S A nemrég megtartott, meg­ismételt elnökválasztáson Siles Zuazo, a baloldal jelöltje kapta a legtöbb szavazatot, s így valószínűnek látszott,' hogy a parlament augusztus 4-i ülésén őt választják majd meg az ország államfőjének. Az alkotmány értelmében ugyanis, abban az esetben, ha a szavazáson egyetlen jelölt sem szerzi meg a szavazatok több, mint ötven százalékát, a parlamentnek kell megválasz­tania az ország új elnökét S általános gyakorlat, hogy a legnagyobb relatív többséget kapott jelölté lesz a Palacio Quemada, az elnökség épüle­te, amelynek különös neve onnan származik, hogy az eddigi 189 puccs közül az egyikben felgyújtották, s egyes termei akkor kiégtek■ Bár azóta ezeket a szobákat hely­reállították, a „kiégett palo­ta” név megmaradt, s ugyan­csak állandósult a feszültség és bizonytalanság légköre is. Ez azóta jellemzi elsősorban az ónban oly gazdag latin­amerikai ország politikai éle­tét, amióta Banzer tábornok megdöntötte Torres, reformo­kat megvalósító, de a teljes népi támogatástól visszariadó kormányzatát Banzer viszont azért kényszerült lemondásra, mert olyan súlyos gazdasági és politikai válságba került az ország, hogy Washington becs­lése szerint katonai kormány­zatnak, belső elszigeteltsége miatt, nem sikerülhetett kiutat találnia. Ezután rendezték meg tavaly az elnökválasztást, amelyen egyetlen jelölt sem szerzett abszolút többséget. S mivel akkor is úgy látszott, hogy a baloldali erők támogat­ta Siles Zuazónak jó esélye van az államfői cím megszer­zésére, bekövetkezett Natusch ezredes államcsínye. Ez azon­ban csak néhány napos kato­nai diktatúrát eredményezett, s a puccs végrehajtója meg­hátrálásra kényszerült. Ezután került sor Gueiler asszony ideiglenes elnöki megbízatásá­ra és új választás kiírására. Mivel a hadseregben maradt a jobboldali vezetés, csupán az volt kérdéses, hogy a reak­ciós, Amerika-barát főtisztek, a választás előtt vagy után hajtják végre az államcsínyt? Amikor a most megismételt választás Siles Zuazo relatív győzelmét hozta, színreléptek a puccsisták. A forgatókönyvet az 1973-as chilei puccs mintájára készí­tették el. S ez nem véletlen, hiszen Pinochet rendszerének rendkívüli befolyása van a vele szomszédos ország had­seregének vezetőire. A junta feje Bolíviában ugyanúgy a szárazföldi hadsereg főpa­rancsnoka lett, mint annak­idején, 1973-ban Chilében. A jobboldali katonai vezetés ugyanúgy a legvéresebb ter­rorral próbál leszámolni a Bolíviában is erős baloldallal, mint Pinochet tette Chilében. A harc azonban folytatódik. A szakszervezetek ellenállást igyekeznek szervezni, s Siles Zuazónak sikerült a puccs pil­lanatában illegalitásba vonul­nia, s e küzdelem egyik szer­vezője lett Árkus István Genscher Belgrádban Joszip Vrhovec jugoszláv és Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter pén­teken a két ország közötti kap­csolatokat és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit te­kintette át. Szombaton a nyu­gatnémet diplomácia vezetőjét fogadta Veszelin Gyuranovics, jugoszláv kormányfő, akivel a jugoszláv—nyugatnémet gaz­dasági együttműködés kérdé­seit vitatta meg. Nicaragua népe szombaton ünnepelte a Somoza-diktatúra feletti győzelmének első év­fordulóját. Az ünnepségekre Managuá- ba érkezett Fidel Castro ku­bai államfő. Küldöttséggel képviselteti magát a Szovjet­unió, a legtöbb latin-amerikai és karib-tengeri állam, az Egyesült Államok, és számos szooalista ország, köztük Viet­nam és Kambodzsa. Jelen van Katona István, az MSZMP KB tagja is. Managuába vár­ják Arafatot, a PFSZ elnökét, és a nemzetközi élet további más ismert személyiségeit. — Nicaragua az elkövetke­ző években szeretné termelé­sét annyira megnövelni, hogy ki tudja elégíteni a dogozók alapvető igényeit, és egyben Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság forradalmi tanácsá­nak elnöke, kormányfő, meg­beszélést folytatott az afga­nisztáni szakszervezetek köz­ponti tanácsa plfénumának résatvevőivell. Karmai a párt és a kormány nevében a munkásosztály, a dolgozók élcsapataként üdvö­zölte a szakszervezeteket. A je­lenlegi afganisztáni belső hely­zetről szólva megállapította: a hatalom a munkásosztály ke­zében van, az Afganisztáni Né­pi Demokratikus Párt és a dolgozók érdekeit képviseli, a párt és az állam egységes. Babrak Karmai kijelentette, hogy a párt figyelmének köz­pontjában jelenleg a munka új törvénykönyvének előkészíté­se, a munkásosztály helyzeté­nek javítása, a munkanélküli­ség felszámolása áll. — Az Egyesült Államok és szövetségesei rágalomhadjára­tot folytatnak, hogy eltorzít­sák az afganisztáni helyzetről kialakult képet. Ezzel az a cél­juk. hogy akadályozzák a Kar­mai-kormány javaslatainak gyakorlati megvalósítását. A javaslatok tudvalevőleg a tér­ségben kialakult helyzet ren­dezésére és az afganisztáni— pakisztáni viszony rendezésé­vel kaocsolatosak — jelentet­te ki Romesh Chandra, a Bé­CSAK RÖVIDEN. GENEBEN július 16. és 18. között ülésezett a KGST és az Európai Gazdasági Közösség közötti közös megállapodás tervezetét előkészítő szakértők szerkesztőcsoportja. ISMERETLEN TETTESEK szombaton Isztambul közelé­ben meggyilkolták Nihat Erim volt török miniszterelnököt. MIAMI négerlakta negyedé­ben. ahol a hét eleje óta ki­újultak a faji zavargások, pén­teken is voltak lövöldözések. Tizenhét embert letartóztattak. A DÉL-KOREAI katonai hatóságok 17 magas rangú tör. vényhozót és volt minisztert letartóztattak. EGY PHILADELPHIAI fel- lebbviteli bíróság törvénytelen­nek minősítette a sorkötelesek összeírására vonatkozó ameri­kai rendeletet, arra hivatkoz­va. hogy a rendelkezés alkot­mányellenes, a kormány fel- , lebbezett. Luis Garcia Meza tábornok, a bolíviai szárazföldi hadsereg főparancsnoka, aki két másik tábornokkal csütörtökön vette át a hatalmat, pénteken dek­rétumot írt alá, amelyben ön­magát államfőnek nyilvánítja. A tábornok kinevezte 16 tagú kormányát is. Ebben mindösz- sze két polgári politikus ka­pott helyet. Az önjelölt ál­biztosítani tudja az ország gazdasági függetlenségét — mondotta a TASZSZ tudósítójá­nak Daniel Ortega, a nemze­ti újjáépítés kormányának és a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front országos veze­tőségének tagja. — Nemzetközi tekintetben Nicaragua továbbra is egy sorban kíván haladni a világ haladó és demokratikus erői­vel, és a lehető legtevéke­nyebben részt kíván venni a nemzetközi antiimperialista harcban. Nicaragua a fejlődő országokkal együtt követeli az új gazdasági rend létrejöttét. A nicaraguai forradalom leg­főbb eredménye, hogy a tö­megek bíznak vezetőikben, ab­ban, hogy az új államot a dolgozók hatalmára építik — mondta Ortega. ke-világtanács elnöke a TASZSZ tudósítójának. ★ Ismeretlen tettesek pénteken éjjel támadást intéztek Afga­nisztán párizsi nagykövetsége ellen. A támadók, akiknek si­került elrejtőzniük, gyújtópa­lackot dobtak a nagykövetség épületére. A) francia rendőrség megkezdte a tettesek felkuta­tását. Az el nem kötelezett orszá­gok pénteken elhatározták:tá­mogatják az arab államok egy csoportjának azt a kérését, hogy a palesztin probléma megvitatására sürgős jelleg­gel hívják össze az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli ülésszakát. Az el nem kötelezett országok döntésükről hivatalosan hétfőn tájékoztatják Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, aki köteles ezt követően 24 órán belül össze­hívni a közgyűlés rendkívüli ülésszakát. A világszervezet székházá­A Trybuna Ludunak, a LEMP KB lapjának szombati szerkesztőségi cikke emlékez­tet arra, hogy a hetvenes évek közepétől jelentősen megvál­toztak az ország fejlődésének gazdasági körülményei, majd méltatja a kiutat nyújtó kor­mányprogramot, amelynek kulcseleme a gazdasági haté­konyság növelése, a feltétlenül szükséges takarékosság. Ter­mészetes, hogy a körülmények és a módosítások megvalósítá­sa körül feszültségek jelent­keznek, viták alakulnak ki. A tárgyilagos, nyugodt és konk­rét beszélgetés a gazdasági helyzetről és megoldható prob­lémáiról mindig szükséges, különösen akkor, amikor nem könnyű változások egész komp­lexumának gyakorlati beveze­téséről van szó. — Ez a beszélgetés és vita azonban nem mehet a munka rovására, hiszen rendteremtő vitáról van szó, a kedvező vál­tozások elmélyítéséről, és nem a nehézségek fokozásáról. lamfő, illetve a kormány a bo­líviai haderők főparancsnoksá­gán tette le a hivatali esküt, nem tudni: kinek a kezébe. Ezzel szinte egyidejűleg betil­tották a szakszervezeteket. A latin-amerikai Munkásfö­deráció egész Latin-Amerika munkásait egynapos sztrájkra hívta a bolíviai puccs elleni tiltakozásul — jelentette be pénteken Bogotában Emilio Maspero, a szervezet főtitkára. A szövetség mintegy 8,5 mil­lió munkást egyesít. A terve­zett sztrájk július 27-én kez­dődik. Washington hazahívta nagy­követét La Pazból. A TASZSZ ezzel összefüggésben kom­mentárban hívta fel a figyel­met arra a körülményre, hogy az Egyesült Államok milyen gyorsan igyekezett elhatárolód­ni a bolíviai eseményektől, és feltüntetni magát a bolíviai demokrácia „védelmezőjének”. Pénteken Bolíviában oly he­ves volt a katonai puccsal szemben kibontakozott ellenál­lás, hogy azt a junta is kény­telen volt elismerni. A hivata­los közleményekből kiderül, hogy La Pazban diákok vo­nultak az utcákra és bariká­dokat emeltek. A hadsereg gépfegyverekkel támadt a diá­kokra. Az ország déli és dél­nyugati részén lévő ónbányák körzetébe nagyobb csapategy­ségeket kellett indítani. Csapatok sorakoztak fel a bolíviai—argentin határ men­tén is, a junta indoklása sze­rint azért, hogy megakadályoz­zák a baloldali politikai veze­tők menekülését”. Egy külföldi rádióadó sze­rint azért, hogy „megakadályoz- líviai Szocialista Párt vezető­je belehalt sérüléseibe, ame­lyeket akkor szenvedett el, amikor a lázadó katonák csü­törtökön megrohanták a bolí­viai munkásközpont székhá­zát. Bolíviának a puccsot köve­tően gyakorlatilag nincs kap­csolata a külvilággal: a hírek­ről a nemzetközi sajtó a kü­lönböző — részben a junta ke­zében lévő, részben a bányá­szok működtette — bolíviai rádióállomások adásának le­hallgatása útján értesül. ban munkaokmányként ter­jesztik a kezdeményező arab országok határozati javasla­tát. Ez síkraszáll amellett, hogy a palesztinok érvényesít­hessék törvényes jogaikat, köz­tük az államalapítás jogát. Felszólítja Izraelt, hogy vonul­jon ki az 1967-es háborúban megszállt területekről, és sür­geti az ENSZ-hez tartozó álla­mokat, hogy mindaddig ne nyújtsanak Izraelnek katonai vagy gazdasági segélyt, amíg Tel Aviv arab és palesztin te­rületeket tart megszállva. Mind a munkának, mind a vitának megvan a maga ideje, és semmiféle eszmecsere nem vezethet a munka megszakítá­sához. Erről a nyilvánvaló kérdésről azért írunk, mert egyes gyárak üzemrészeiben időlegesen megszakadt a mun­ka. Ez az út sehova sem ve­zet, csak elmélyíti nehézsé­geinket, gazdasági és erkölcsi veszteségeket okoz — írja töb­bek között a Trybuna Ludu. — Nyugalomra és rendre van szükségünk. Az emberek rendet akarnak, de a rend az emberektől függ. A jelenlegi gazdasági helyzetben, az or­szág sok területét sújtó termé­szeti csapás körülményei kö­zött minden le nem dolgozott nap csak mélyíti a meglevő nehézségeket, újabb vesztesé­geket okoz. Ezért kötelessége minden hazafinak, párttagok­nak és pártonkívülieknek egy­aránt. mélven átgondolni a helyzetet, és a szülőföld jól felfogott érdekeinek megfele­lően cselekedni — írja befe­jezésül a Trybuna Ludu. A Somoza-diktatúra megdöntésének első évfordulója Ünnepségek Nicaraguában Babrak Karmai Afganisztán helyzetéről A párt és az állam egységes A palesztin ügy az ENSZ-ben „Az emberek rendet akarnak” A Trybuna ludu szerkesztőségi cikke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom