Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

1980. JÜLIUS 19., SZOMBAT ap Kazettaátrakó Paksnek A Ganz-MÄVAG kazettaátrakó gépet készít a Paksi Atomerőmű részére. A berendezés segítségével úgy lehet mozgatni hasadóanyagot tartalmaz í kazettákat, hogy a ke­zelőszemélyzet biztonságos helyről csupán figyeli és irányítja a munkát. Az emelő és manipulációs berendezéseket nemcsak az izotóp elhasználódása, kiégése esetén alkalmazzák, hanem kiegészítő eszközökkel javításra is használhatják. Ma befejezi munkáját a világkongresszus Közös élettani kutatások Befejezéséhez közeledik a budapesti élettani világkong­resszus. A nagyszabású tudo­mányos eseménysorozat pénte­ki programja is számos érde­kességet kínált a részvevők­nek. Nagy figyelem övezte pél­dául John Vane angol pro­fesszor előadását a nemrégi­ben felfedezett prosztaciklin nevű vegyületról. E tüdőben képződő anyag a véralvadást befolyásolja, s mint az előző napokon kifejtették a kutatók, forradalmasíthatja a vese- és szívműtéteket. Pénteken ezzel kapcsolatban arra is kitértek, hogy segítségével előrelátható­lag a tüdőembólia és az aszt­más betegségek is gyógyítha­tók lesznek. Noha az új ve- gyülettel még csak .'alapkuta­tások föiyriák, taár fhegöldot- ták üzemi előállítását is. Er­re jelenleg a világon mindösz- sze két gyógyszergyár képes, s az egyik a magyar Chinoin, amely a további kísérletekhez már több európai intézetnek szállítja az értékes anyagot. A világkongresszus közép­pontjában az élettan legdina­mikusabban fejlődő területei: a hormonkutatás mellett az idegrendszer szerkezetének feltérképezése, valamint a szív- és a vérkeringés kérdé­sei állnak. E területeken szü­letett a legtöbb eredmény az utóbbi években. A tanácsko­záson részt vevő világhírű tu­dósok egyebek között erről szóltak az MTI munkatársai­nak adott nyilatkozatukban. Alekszej Csemuh professzor, a Szovjetunió Orvostudomá­nyi Akadémiájának alelnöke, a kongresszuson részt vett szov­jet küldöttség vezetője a töb­bi közt elmondta: — Példamutatóan megren­dezett, jól sikerült tanácskozá­son vehettünk részt, amely közelebb hozta egymáshoz a világ különböző országaiban dolgozó tudósokat. A legtöbb közös tudományos programot egyébként a magyar szakem­berekkel végezzük. A szovjet •—magyar űrutazás Idején pél­dául sok szó esett az orvos- biológiai kísérletekről, ám a Magyar Tudományos Akadé­mia és akadémiánk együttes kutatásokat folytat egyebek között a vérkeringés, az ér­rendszer vizsgálatában. Andrew Schally Nobel-díjas amerikai fiziológus: — Külön örülök annak, hogy éppen Budapesten került sor erre a világkongresszusra, hi­szen hosszú évek óta gyümöl­csöző tudományos együttmű­ködés alakult ki az általam vezetett New Orleans-i labora­tórium és a magyar szakem­berek között. John Eccles, Nobel-díjas ausztrál tudós hosszú évtize­dek óta aktív résztvevője a fiziológusok világtalálkozói­nak: — A világkongresszus leg­főbb jelentőségét abban lá­tom, hogy olyan tudósok is­merkedtek össze, s mondták el egymásnak gondolataikat, akik eddig jórészt csak szak­mai publikációkból kaphattak hírt mások tevékenységéről. Márpedig a személyes kapcso­lat, a közös gondolkodás az együttműködés kezdete lehet, így mindenképpen a tudo­mány fejlődésének egyik haj­tóereje. A XXVIII. élettani világ­kongresszus szombaton záró- üléssel fejezi be munkáját. A konzervgyárakban Zöldborsó és múlna Ezekben a napokban elér­keztek az igazi nyári nagy munkákhoz a konzervgyárak, hűtőházak. A földekről, gyü­mölcsösökből sorra érkeznek a. befőttnek, konzervnek, mi­relitárunak való nyersanyag- szállítmányok. Soha ennyi borsó nem zú­dult be egyetlen idényben a Nagykőrösi Konzervgyárba, mini az idei nyáron: a ceglé­di, a farmosi, a tápiószent- mártoni s a helybeli gazdasá­goktól eddig 1084 \’agon bor­sószemet vettek át. s még 100 vagon szállítására számítanak. A munkát úgy szervezték meg, hogy a . leszerződött mennyiségen felüli termést is átvehessék, mi több, kisegí­tik a borsóáradattal küszkö­dő társvállalatokat, a dunake­szi, a szigetközi és a paksi konzervgyárat. Teljes a nagy­üzem, a három műszakban dolgozó 3300 főnyi gyári gár­dát 35(1 diák segíti ki. A Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár a málna­szállítmányokat fogadja Nóg- rádból, az Ipoly völgyéből és a Börzsöny aljából. A vérszí­nű, illatos gyümölcsből pulpot készítenek, magyarán 0 fokra hűtik, s a gyümölcs törődött­leves elegyét tankautóba szi­vattyúzzák, fahordóba, mű­anyag tartályba töltik. Ez a félkésztermék hűtve érkezik kamionokban a külország! megrendelőkhöz, hogy ott szörp, fagylalt, dzsem készül­jön belőle. A konzervgyár ed­dig 60 vagon málnát vett át, s a tervek szerint további 20 —40 vagonnyit vásárol. Fokmérője a szakmai hiúság Wevökéni vaSlink, a gépeséi eíieiediiik ? Öröm a vásárlás, ha az áru­féle azt nyújtja, amit a pén­zünkért kapni szeretnénk. Ám ebbe az örömbe üröm vegyül, ha az új holmi perceken, na­pokon belül felmondja a szol­gálatot. Ha leválik az új 'cipő sarka, a tegnap vett tévé kép­ernyője már a második este feketén ásít felénk. Lakva is­merjük meg egymást — ám eme ismeretség révén' előkerül egy régi kiszólás: ja, a selejt bosszúja! S ez a bosszú képte­len, nevetséges helyzetekbe so­dorhat bennünket. Három lány ácsorog a busz­megállóban. Az egyik vado­natúj szerelésben feszít. A szoknya, majhogynem a földet sepri, a blúz szabása is ere­deti, csinos. Nemcsak testtar­tása, mozgása árulja el, hogy amit visel, az új, hanem az alábbi mondatok is: A selejt bosszúja — Jó szerelés. Mennyibe jött? Csináltatott? Na, úgy ezer hat? — szórja a kérdése­seket Trixi. — Butikból, de nem is, olyan szalonféléből való — hangzik a válasz. A kopott farmerban ácsor­gó, a szerelést gusztáló, de ed­dig hallgató kis fekete meg­szólal:— Fűzöl. Nem butikban, nem is szalonban vettétek! Konfekció. Mindjárt bebizo­nyítom. •— A szoknya cipzár­jánál matat, majd diadalma­san felkiált: — Ide nézz, Tri­xi! — mutatja a szoknyát ösz­Tobb mmi ffésmillió fonni meg fakard fás Komplexbrigátlok a Fortéban Sgyuft a műszakink és a munkások Lehet-e újítani a munkaversenyben? Segíthetik-e megfelelően a szocialista brigádok vállalatukat, ott< ahol, nehezebbé váltak a termelés gazdasági feltételei? Ervényesülhet-e a kezdeményezőkészség, amely a ver­seny lelke? A váci Forte Fotokémiai Vállalatnál régi, jó hagyomá­nyokkal bír a szocialista bri­gádmozgalom. Tavaly 62! bri­gád vett részt a kongresszusi munkaversenyben. Látványos eredmény: a tervezett 9 mil­lió dollár árbevételt túltelje­sítették. Ugyanakkor az is említésre méltó, hogy erőfe­szítésük nyomán a költségek, a veszteségek csökkentek. Uj u lakon — Alaposan próbára tett mindenkit a tavalyi nehéz év. Igaz viszont, hogy felkészül­tünk az idei feladatokra — mondja Szabó Gábor terme­lési főosztályvezető. — Tud­tuk, hogy nem lesz könnyebb a dolgunk, legfőbb alapanya­gunknak, az ezüst árának je­lentős csökkenésére nem szá­míthatunk. Miután most is 500 dollárba kerül egy kilo­gramm ezüst, a brigádok cél­ja takarékoskodni az ezüsttel. Természetesen úgy, hogy a minőség ne romoljon. Egyéb­ként, soha ilyen pontos, rész­letes ajánlást nem dolgoz­tunk ki brigádjainknak, mint idén. Arról, hogy milyen te­rületen, miként segíthetnek, milyen vállalásokat tehetnek. — A komplex brigádok lét­rehozását ki kezdeményezte? — Részint a dolgozóktól jött a javaslat, részint pedig mi találtuk úgy, hogy új uta­kat kell keresnünk, ha ki akarjuk használni a brigád­mozgalomban rejlő tartaléko­kat. Felhívásunkra 12 komp­lex brigád alakult, közülük 9- cel külön szocialista szerző­dést is kötött a gyár. — Ez azt is jelenti, hogy célprémiumot kaphatnak a vállalt feladatok teljesítésé­ért? — Valóban., Nem tartottuk elegendőnek, ha megmondjuk, mit várunk, gondoskodnunk kellett megfelelő anyagi ösz­tönzésről is. Ügy véltük, meg­éri, ha valóban a jó mun­káért fizetünk bért, s akik többet dolgoznak, több pénz­hez is juthatnak. Kimutatás kerül elő, ame­lyet érdemes átfutni. Ha 5 százalékkal sikerül csökkente­ni gyártás során a fekete-fe­hér film ezüsttartalmát, ez 3 millió 480 ezer forint megta­karítást jelent a vállalatnak. A felajánlást tevő komplex brigád 68 , ezer forintot kap­hat, százszázalékos eredmé­nyért. 2 millió 128 ezer forint lehet a tiszta haszon a feke­te-fehér papír seiej (csökkené­sével és a fajlagos felhaszná­lás 1 százalékos javításával — a jutalom pedig 40 ezer fo­rint. Több mint 4 millió fo­rint kiadást takaríthat meg a színes papírgyártásnál dolgo­zó komplex brigád, ha 1 szá­zalékkal csökken a hagyomá­nyos és 5 százalékkal - az új, MCN RC-típusú papír előállí­tási költsége; a szétosztható jutalom 84 ezer forint. — Egyetlen brigád, 15 vagy 20 fővel képtelen lenne ilyen óriási eredményekre, éppen ezért egy teljesen új módszert vezettünk be — fogad Cserny Gábor vegyészmérnök, az emulzióüzem vezetője, egyút­tal az új, komplex brigád ve­zetője. Mi például 19-en va­gyunk mérnökök, technikusok, művezetők, s munkánkat 14 szocialista brigád segíti. A megnyert pénzt majd a telje­sítmény arányában osztjuk szét. Önellenőrzés S mire vállalkozik az emul­zió komplex brigádja? A fe­kete-fehér fotópapír költsé­geit csökkentik — az ominózus ezüst megtakarításával — 7 millió 800 ezer forinttal. Ha sikerül, 144 ezer forint fölött osztozhatnak majd. — Igen nagy összegnek tű­nik a megtakarítás értéke — kockáztatom meg. — Hogyan teljesíthetik? — Minden korábbinál na­gyobb gondossággal. Például az öntőüzemben az ezüstréteg vastagságának ingadozását 20 százalékról 5-re szorítottuk le az első félévben. De új mű­szerek beszerzésével és beépí­tésével a vállalat is segített. Csak a kezelésüket, a hasz­nálatukat kellett megtanulni. Említésre méltó az is, hogy az emulzióüzemben önellenőr­zést vezettünk be. A törzsol­dat elkészültekor a vegyszer adagolása után, az emulziófő­zést követően egyaránt mé­rünk mennyiséget, minőséget. Az anyag hatékonyságát, hő­mérsékletét. s még hosszan sorolhatnám, mi mindent. Lé­nyeges, hogy a teljesen kész emulziót — öntés előtt — még egy utolsó fotográfiai el­lenőrzésnek is alávetjük. Ko­rábban ez sem volt. A fejlesztésen dolgozók pél­dául új receptúrákat kísérle­teznek ki. Olyanokat, ame­lyekhez kevés ezüst szüksé­ges. S biztosíték arra, hogy várhatóan az emulzió brigád­jának sikerül teljesítenie azt, amire vállalkozott, az első fél­évben mintegy 3,5 százalékos ezüstmegtakarítást értek el. Nagy fába vágta fejszéjét a kiszerelő üzem komplex brigádja is. Tervükről vezető­jükkel, Fördős Józseffel, a ki­szerelő üzemcsoport irányító­jával beszélgetek. Jobban odafigyelve — S hogy mit vállaltunk? Fekete-fehér fotófilmeknél 1,5, színes filmeknél pedig 2 szá­zalékos selejtcsökkentést. S ha el akarjuk érni a tervezett 2 millió 644 ezer forint megta­karítást, a röntgenfilmeknél is. 1 százalékkal kevesebb se­lejt keletkezhet, mint tavaly. Mit tehetünk ezért? Már ön­téskor jobban odafigyelnek az emberek. Hónapról hónapra elemezzük a hibaforrások okait, s az üzem vezetője, aki maga is brigádtag, intéz­kedik megszüntetésükről. A filmvágóknál a vállalatvezetés a minőségi bérezés bevezeté­sével is ösztönöz a vágási veszteség csökkentésére. Lehetséges újat adni, hozni a munkaversenyben?. Mint a Forte példája bizonyítja — igen, csak akarni kell! Az ötlet követésre méltó. Dodó Györgyi szefogó gombot. — Ezer közül kiválasztom a konfekciót. A gombot egyetlen szállal varr­ják fel. De nem varrják el. Mindig lóg a gombnál egy szál cérna. S ha ezt meghúzod, a kezedben marad a gomb — magyarázza nevetve, míg a kis szőke szégyenlősen össze­fogja magán gombjavesztett szoknyáját... Minőséget adni A munka értéke kérdőj éle­ződik meg az ilyen, s ehhez hasonló esetekben. A selejt bosszúja figyelmeztet: mun­kánk értelmét, értékét a meny- nyiségen túl a minőség adja meg. De csak ha a kettő el­választhatatlan egymástól. Va­jon ki-ki a maga helyén, munkapadjánál, gépénél, mit ! tehet a jó s a még jobb mi- • nőségért? | Hazai Fésüsfonó pomázi gyá­ra. Kicsi az üzem, aránylag kevesen dolgoznak itt. Ter­mékeik azonban a Szovjet­unióba éppúgy eljutnak, mint például Kubába, a helyi bolt­ba, az ország kisebb-nagyobb településein levő üzletekbe, áruházakba. Itt vajon mit tesz termékeik minőségéért a fo­nó-, a szövő- s a ki varrónő? A fonónő. Háromszázhatvan orsón fut a fonal Szilágyi Zsigmondné gépén. Kilencedik éve hogy a pomázi gyárban dolgozik. — Sok múlik az emberen, de a gépe is beleszólhat, beleszól a minőségbe. Karbantartás, s amikor szükség van rá az or­sók, gyűrűk cseréje a legfon­tosabb. Persze az előfonal mi­lyensége is. Most az is meg­felelő, így a minőséget adva képesek vagyunk az egy mű­szakra jutó normát, a nyolc­van kilót hozni. A minőség? Nagyon fontos, mert ettől függ, eladhatók-e, termékeink, kapunk-e bért? ... A szövőnő. Tóth Lászlóné szakszervezeti bizalmihelyettes. Négy gépen szövi a szövete­ket, huszonhárom éve a gyár dolgozója. A magunk hírnevéért is — Nem is emlékszem, mikor került le az én gépemről, gé­peimről III. osztályú áru. Egy percre sem hagyom magukra a masinákat, kidolgozom a nyolc órát. Nincs tőlük időm trafikálni, cigarettázni. Ha ott­hagynám? Hamar meglenne a fészek, a szálgubanc. S ha mégis előjön? Kifejtem. Nem azért, mert a minőségi hiba miatt levonnák a béremből. Nem hiszem, míg kifejtem, az is idő- és pénzveszte­ség. Egyszerűen arról van szó, restelleném a hanyagságom. Itt, a többiek előtt! S az em­berek annyi pénzt adnak a boltban ezekért a szövetekért, hát ne csak mennyiséget, ha­nem minőséget is kapjanak. Becsületbeli dolog ez már va­lahol. S tegyem hozzá: a bolt­ban vevőként én is minőséget várok. Természetes, hogy azt adjak... Ismerős szavak. A pénzün­kért mindnyájan minőséget várunk, követelünk. Csak ott és akkor hibádzik a dolog, ha vevőként valljuk ezt az elvet, de a gyárban, a gép mellett egyszerűen meg- és elfeledke­zünk róla. Lehet, szabad ezt elfeledni? A kivarrónő. Bállá József né a gyár csúcs-pártvezetőségé- nek tagja. Huszonhárom éve van a szakmában. — Ez az, amiről szerintem sohasem lehet megfeledkezni. Hiszen termékeink piacra, ve­vőkhöz kerülnek. Jó volt leg­utóbb hallani: az első félév­ben például a kivarróban mi­nőségi reklamáció, visszavetés nem volt. Igen, műszövő szakmunká­sok vagyunk, de magunk kö­zött csak kivarrásnak nevez­zük ez a műveletet. A szöve­ten netán előforduló szövési széoséghibákat tüntetjük el. Találékonysás. nagy türelem kell hozzá. Nagyon sokat kell azért öltögetni, hogy méteren­ként nyolcvan, ötven fillérek­ből. forintokból összejöjjön a három-háromezerötszáz. Minőséget adunk, s nem is, akármilyet. A vevők­nek, akik a Szovjetunióban, Kubában, s nem utolsósorban itthon méretnek le fél Vagy éppen három métert szövete­inkből. Minőséget, mennyisé­get adni s kapni, így van ér­telme munkánknak. Termé­keink, s nem utolsósorban a gyár, a magunk hírnevéért! Mérlegelnek, ítélnek Az szb-titkár, Károlyi Bé- láné. Üj tisztségviselő. Hat évig szövőnőként is dolgozott a gyárban. Tőle várom a vá­laszt arra, hogyan tud agitál­ni a minőségért a szakszerve­zet? — A egyetlen, de legcélra­vezetőbb eszköz a példamuta­tás. Maguk az aktivisták ke­zük munkájával agitálnak, jó minőséget adván. A szó ön­magában kevés lenne. S ta­lán hihetetlenül hangzik, de például a szövődében, a ki­varróban régi a gárda, s ké­nyes a hírnevére. Nemcsak a pénz szorítja őket a jobb, a minőségi munkára, hanem sa­ját emberi, szakmai hiúságuk is. S talán a régi, általam is jól ismert gyakorlat: raportra hív­ták a hanyagul dolgozókat. Nyolcvan vagy száz ember nézte, amikor hárman egy irányba indultak el. Tudták, baj van a minőséggel. Ször­nyen restelltük, ha előfordult. Ma pedig? Olyan kevesen vannak, hogy pillanatok alatt látják, mérlegelik, kinek meny­nyit ér a munkája. Jó dolog ez. önfegyelemre szorít min­denkit. Figyelemfe, pontosság­ra nevel. Mert nemcsak a pluszok adása, a levonás ne­vel. a közösség is! Az embert sarkalló hiúság, az akarat oly­kor többre képes, mint a fo­rintok. Varga Edit Tegnap megnyílt Ipari vásár Szegeden Pénteken megnyitotta ka­puit az idei Szegedi Ipari Vá­sár, a lobogódíszbe öltöztetett Marx téren. Ott volt a meg­nyitón Halász József, hazánk belgrádi nagykövete és Milan Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete is. Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője mon­dott megnyitó beszédet. Az idei 400 kiállító között 75 fővárosi cég, több országos nagyvállalat is bemutatja ter­mékeit, száz kiállító kérte ter­mékeinek zsűrizését, s a díja­zottak többsége a nemzetközi versenyben is megállja a he­lyét. Pest megyéből többek kö­zött az Alagi Állami Gazda­ság, a kerepestarcsai Szilas- menti Tsz, a ráckevei Arany­kalász, az ÉVIG ceglédi gyá­ra, s az ikladi Ipari Műszer- gyár mutatja be termékeit. A vásáron 160 külföldi vál­lalat vesz részt, közöttük Sze­ged szovjetunióbeli testvér­területe, Odessza megye 65 vállalata. A jugoszláv kiállí­tók már hagyományos részt­vevői a szegedi vásárnak, s részvételük elősegíti a határ­menti kereskedelmi és koope­rációs kapcsolatok bővítését. Lengyelországból lódzi, Finn­országból turkui vállalatok vesznek részt a vásáron. A 14 000 négyzetméteres sza­bad, és 8000 négyzetméteres zárt területen, középületek­ben, kiállítási csarnokokban és pavilonokban bemutatott termékújdonságok közül 82 nyerte el a megyei és a váro­si tanács, illetve a zsűri és a vásárigazgatóság díjait. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom