Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

Permetezik a fákat Amerikai szövőlepkeinvázió ellen permetezi a fákat Ceg­léden a Pest megyei Nö­vényvédő Állomás július 16— 17-én, szerdán és csütörtökön. A permetezőszer emberre nem mérgező, így élelmezési, egészségügyi várakozási idő nincsen. Az olimpia alkalmából Legendás óriások Cegléden, a Kossuth Ferenc utcai, Helyőrségi Művelődési Központban a XXII. moszkvai olimpiai játékok tiszteletére kiállítás nyílik az esemény­hez iUő könyvekből, bélye­gekből, érmekből, dokumentu­mokból július 19-én, az eme­leti galérián. A kiállít 1st au­gusztus 8-ig lehet megtekin­teni, az intézmény nyitva tar­tási ideje alatt. Levelező gimnazisták A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium igazgatósága köz­li, hogy azok, aikik a követ­kező tanévre, levelező tago­zatra szándékoznak beirat­kozni, jelentkezési lapot a gimnázium gondnoki irodájá­ban kérhetnek, délelőttön­ként, bármelyik munkana­pon. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1980. JÚLIUS 16., SZEIRDA A Lenin Termelőszövetkezetben Megkezdték a búza aratását A ceglédi Lenin Termelő- szövetkezet II. kerületében ko­ra reggel felmordul a 105-ös Claas dominátor, útnak indul a gabonatábla felé. Hatalmas óriás, szinte eltörpül mellette az ember, aki indítja, vezeti, irányítja. A földeken aratás­ra vár a gabona. Ilyenkor, a júliusi napsü­tésben, vagy borongós napok­ban is, aggodalommal és egy­ben büszkeséggel szemléljük a munkát. Mit ígér a határ? Milyen a terméskilátás? Né­mi. nosztalgiával gondolunk az elmúlt évek aratásaira, a kaszálásra, marokszedésre, a cséplőgépekre. A fiatalok megmosolyogják az ezt emle­gető idősebbeket. Ugyan, hi­szen itt a kombájn, felváltot­ta a fizikai erőt követelő munkák sorát és a kombájn is évről évre korszerűbb, több változa­ta akad. Itt, a ceglédi Lenin Tsz kerületében néhány percre Gór Sándort állítom meg, egy kis beszélgetésre. Az új nemzedék tagja, huszonkilenc esztendős, ö az óriás gép pi­lótája. — Mi lesz a mai feladat? — Próbavágást végzek a homoki búzaterületünkön — mondja. — Ezen a részen a búzánk korábban érik. Ha aratható, akkor teljes ütem­ben nekilátunk. Az őszi árpát már learattuk, időben és jó ütemben ment. Az időjárás kedvezett az aratáshoz, árpából hektá­Enyves kezű volt a kedves vevő Ha kihúzta, megmotozták Régente áruházi detektfvek- nek nevezték őket. Aztán ren- dészek lettek. Most, egy ideje már, csak nappali őrként em­legetik azokat az embereket, akik a vásárlóközönség soka­dalmában elvegyülve bár, de észrevétlenül figyelnek min­denkit, s ha ügyesek, szeren­cséjük van, le is fülelik a tol­vajokat. Nappali őrök. Az új elnevezés egyben alacsonyabb besorolást is jelent: 5—15 fo­rinttal kevesebb órabért kap­nak, mint az „igazi” nagyáru­házakban alkalmazott rendé- szek. W. Pál (kérte, hogy a nevét ne írjuk ki), a ceglédi Áfész- áruházban teljesít — délelőtt, illetve délután — hatórás szolgálatot. Rokkantnyugdíjas. — Két súlyos balesetem is volt. Előbb egy autó, amely­ben csak utas voltam, karam­bolozott, aztán, nem sokkal a felgyógyúlásom után, mikor kerékpároztam, elgázoltak. Hát nagy vonalakban így let­tem én nappali őr, egy éve, körülbelül. Nem csinálnám, ha nem lenne főiskolás fiam, akit még támogatni szeretnék, egészen eddig, míg nem végez. Azelőtt? Az egyik ' fegyveres testület hadnagya voltam, egészen szép fizetéssel, előme­neteli lehetőségekkel. Most már persze mindennek — fuccs. Mindent lopnak — Mi a dolga egy áruházi nyomozónak? — Hm. Nyomozónak? Igaz, mindegy, hogyan nevezzük, attól még nem lesz több a fi­zetség. Hát, kérem: a presszó­val együtt tizenegy osztály van itt, azokon cirkálunk, fi­gyeljük az embereket, főként a gyanúsabb kinézeteteket. Az a tapasztalatom, uogy a Kiáru­sításkor, a piacnapokon meg a nagyvásárokkor történik a legtöbb lopás, a nagy kavar­gásban. Ilyenkor több a dol­gunk, jobban oda kell figyel­nünk, még az öt-tíz perces, óránkénti cigarettaszünetet sem használjuk ki teljesen. A mi feladatunk — ha netán délutánosok vagyunk — a pénzkíséret is, a postára. Min­dig autóval megyünk, külön­böző útvonalakon. Igen, még ilyen rövid távolságra is, mert ez az előírás. — Mi a teendő tettenérés­kor? — Jegyzőkönyvet veszünk fel, s ha egy bizonyos érték­határt meghaladó árumennyi­séget lopott valaki, értesítjük a rendőrséget is, ilyenkor, fő­ként, ha ellenszegül a „kedves vevő”, megvárjuk, míg meg­érkeznek, vigyázunk, el ne szeleljen. Aztán, ha elviszik — elviszik, ha meg nem, ak­kor fölküldjük a jegyzőköny­vet a tanácsra, a szabálysér­tési előadóba. Persze, az egész ügyet diszkréten kell intéz­nünk, lehetőleg úgy, hogy a többi vevő minél kevesebbet lásson, az. esetből. Qdamegyek és megszólítom az ürgét; ha látom, hogy csaklizoít: ké­rem, uram, vagy asszonyom, legyen szíves, kövessen a rak­tárba. Ott aztán minden ki­derül. Lopnak itt mindent: az élvezeti cikkeket, a cigarettát, a kávét, még a női fehérne­műt is, és a nagyobb dara­bokról, a kabátokról, a cipőről sem feledkeznek el. Hogy kik? Van köztük foglalkozás nél­küli csavargó és doktorfeleség egyaránt. A szarka repült D. Istvánné („jobb, ha az én nevemet se írja ki!”) 1949 óta dolgozik a Kossuth téren. Osztályvezető volt, most nap­pali őr ő is. Nálánál jobban aligha ismerheti valaki az áruházat — így félig-meddig érthető a pályamódosítása. Mégis rákérdezek: — Szereti-e ezt a... — Nem, de muszáj csinál­nom, mert kétezer forint a nyugdíjam, s ebből meg azért, amit az őrködésért kapok, még el is kell tartanom vala­kit, egy beteg embert, aki rám maradt. Na, mindegy, nem mondom tovább, hiszen nem egészen ezt kérdezte... Mi ér­dekli még? — Például a dolgozói lopá­sok. — Ha valaha is volt ná­lunk uáziszarka, az már ré­gen nincs közöttünk, az ilyet nem tűri meg a kollektíva, nagyon jó kis gárda gyűlt ösz- szt, akármelyik osztályt is nézem. — Mégis, hogyan szűrik ki a nem idevalókat? — A személyzeti osztályon, az új felvételisektői minden esetben számon kérik a maku­látlan erkölcsi bizonyítványt Hogy ez elég-e? Vannak, akik megszédülnek, persze. Komoly visszatartó erőt jelentett ré­gebben az a kis urna, amely­be huszonöt színes golyót tet­tünk. Aki záráskor az öt pi­ros közül kihúzta valamelyi­ket, azt megmotoztuk. Jó da­rabig morgolódtak a dolgozók, aztán el viccelték, később meg el is halt ez a módszer. — Hát a vevők? Hogyan lopnak? — Hadd ne mondjam el. _ Jó trükk volt — amíg a zacs- i kós tej meg nem jelent —, hogy az élelmiszerosztályon telemérették a kannát, egy literrel, aztán kifelé menet egy vagy két csomag szemes kávét süllyesztettek a folya­dékba. Meg vajat, az volt a gyakoribb. — Bántalmazták-e a lefülelt tolvajok? — Nem, de már sokszor megfenyegettek: „kinyírlak, ha elkaplak...” Ilyeneket mondanak. Utána mindig nyu­godtan alszom... Lefülelte — megütötték Nappali őrök, tízforintos órabérrel. Nem kapnak „fej- pénzt”, még jutalmat se, soha. Veszélyességi pótlék sem jár nekik. 'Erre nincs keret, csak az erkölcsi elismerésre, a szó­beli dicséretre. Sok milliós készletet őriznek az Áfész- áruházban, összesen öten. Majd’ mindegyiküket valami­lyen sorscsapás kényszerítette erre a pályára. Nem is oly rég az egyiküket egy tetten ért, go­rillatermetű 1 csibész többször is arculütötte. Vörös István ronként 58 mázsát sike­rült betakarítani. Ez jó termésnek mondható. — Harminc esztendős sin csen s ilyen drága gépóriást bíznak a kezére. — Életkoromat tekintve elég fiatal vagyok, igaz. De a kombájnosok közt a tanuló­időt alaposan kitöltöttem. A tsz-ben dolgozom tíz eszten­deje és 1974 óta kombájno- zok nyaranta. Ezt a „klassz” Claas dominátort tavaly kap­tam. Még új. Ismerem min­den porcikáját, magam vég­zem rajta az apróbb javítá­sokat, igazításokat, ha szük­séges. Már csak azért is, mert eredeti szakmám gép­szerelő. — Korszerűsödés ide, vál­tozás oda, még ma is azt mondjuk, hogy a legnehezebb mezőgazdasági munka az aratás, a betakarítás. Igaz ez? — Igen. Valóban gyorsab­ban, hatékonyabban tudunk dolgozni a korszerű gépek­kel. A fülke, ahol a vezető a műszakját tölti, kényelmes ülésű, légkondicionált, kellő mozgástér van benne, s majd, hogy körpanorámásnak mondhatnám, mert látni be­lőle mindenfelé. De ez a gép fokozottabb gondoskodást igényel. Már csak azért is, mert nem olcsó. Gazdaságo­san, takarékosan, lelkiismere­tesen kell bánni vele, ma­gúnk látjuk a hasznát. Mun­kaidőnk, a napi 10—12 óra eléggé fárasztó, igaz. De meg­éri. Szívesen csinálom. Ilyen­kor jól keresünk, külön jutalom jár, ha a szemveszteség betakarí­táskor minimálisra csök­ken. A termelőszövetkezet igyek­szik mindent megtenni, hogy zökkenőmentesen dolgozhas­sunk. Ha az időjárás kedvező marad, hamarosan a magtár­ban lesz a jövő évi kenyér­nek valónk. Nem is akár­mennyi és nem is rossz mi­nőségben. A kombájnos már messze jár. A nap egyre magasabb­ra kúszik az égbolton. Süt majd hétágra és jó aratást kíván. t Zelenka István A testület elégedett Érdekes téma: a politika A párt abonyi nagyközségi bizottsága minden esztendő­ben ilyentájt összegzi a párt­ós tömegszervezeti oktatás tapasztalatait. Megállapítot­ták, hogy az oktatás rend­szere a most véget ért tan­évben tökéletesedett, jobb volt a szemléltetőeszköz-ellá­tás, színesebb a tájékoztatás. Az alapszervezetek az öt esz­tendőre szóló oktatáspolitikai terv szerint szervezték és irányították az oktatást- Ügyeltek a formák helyes megválasztására és , arra, hogy a propagandisták alapos politikai és gazdasági ismere­tekkel rendelkezzenek. Az elmúlt oktatási évben a nagyközségben 30 csoportban több mint félezren vettek részt a pártoktatás valamely formájában. A hallgatók 80,6 százaléka volt párttag. Igen nagy érdeklődés mutatkozott a pártirányítás és pártélet, a nemzetközi politikai kérdé­sek, valamint a kulturális té­makörök iránt. Eredményesen működtek a csoportok a három termelő- szövetkezetnél, az egészség- ügyi alapszervezetnél, a Me­chanikai Művek gyáregységé­ben, a tanácsnál és a Vas­ipari Elektromos és Műsze­rész Szövetkezet helyi üze­ménél. Főként a mindennapi politikai, gazdasági élettel kapcsolatos foglalkozások si­kerültek jól. A propagandis­ták iskolázottak, felkészültek voltak. Azok, akik magasabb fokú politikai képzésen vet­tek részt, valamennyien ered­ményesen vizsgáztak. A pártszervezetek az év fo­lyamán figyelemmel kísérték a tömegszervezeti oktatások menetét és segítették azokat. A testület megelégedéssel vette tudomásul, hogy a párt­oktatás előkészítése, szerve­zése jól halad Abonyban, az ősszel kezdődő újabb oktatási évre is. Gy. F. Kevesebb a fürdővendég Vízre bocsátott gyerekek Vénséges vén aggastyánok mondják: utoljára 1913-ban volt ilyen’ bolondos időjárás, mint a mostani, sete-suta nyár. A ceglédi strandfürdő for­galmát azonban nemcsak ezek a kiszámíthatatlan május—jú­nius—júliusi napok befolyá­solták. Egy régóta várt „had­művelet” is zavarja a tervek teljesítését: a Vigadó lebon­tása. (Helyén, mint tudjuk, sportpalota épül majd) így most azok a napimádók, akik a Széchenyi úti homokföve­nyen óhajtanak bronzbamára sülni, a felhők mellett a szál­longó kőport is hessegethetik a fejük fölül. Mindezen bosszúságok és kellemetlenségek ellenére má­jus elsejétől július tizedikéig összesen 30 451 fizető vendé­ge volt a strandnak, beleért­ve a tisztasági és a gyógy­fürdő látogatóit is, akik még a „fedett szezonban” vették igénybe a különböző szolgál­tatásokat. Ez a szám viszont még mindig öt vagy hatezer­rel kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában itt jártak száma. Mint minden évben eddig, ez idén is nagy súlyt helyez­nek Cegléden a hat-tízéves, gyermekek úszásoktatására. Ebben az esztendőben két­száznegyvenöt nebulót isko­láztak be, harmincöttel többet, mint 1979-ben. A Farkas Jó­zsef úszómester vezette tanfo­lyamokon a gyerekek — ter­mészetesen több csoportra osztva —, megismerkednek a legalapvetőbb úszásnemekkel, s 24 tanórán megszerezhetik azt a biztonságot, amellyel már nyugodtan „vízre bocsát­hatják” őket a szülők. A ceglédi vízilabdázók a nehéz körülmények között is lankadatlan szorgalommal folytatják edzéseiket. Gyakor­latozásukhoz a Városgazdálko­dási Vállalat minden tőle tel­hető segítséget megad —sok­szor még erőin felül is. A csapat egyébként az OB II- ben jelenleg az előkelő ne­gyedik helyen tanyázik, s ez az eredményük félig-meddig sejteti: mit tudnának ezek a fiúk, ha egyszer, egy csapás­ra minden jóra fordulna... Szeptember végéig, a roló­húzásig — ismerve a tanács anyagi lehetőségeit —, ez már nemigen fog bekövetkezni. Legfeljebb az időjárásban re­ménykedhetnek a pólósok, és a fürdővendégek egyaránt: hátha jobbra, melegebbre for­dul. V. I. Vízilabda Megtört a lendületes játék Két nap — két vereség A vízilabdázóknak két mér­kőzésük volt legutóbb, egyik Cegléden, a másik Budapes­Gyors tempóban épül az óvoda ^ -*i isim!! mmm sÄBS •x: xfvSóW-ibbi»* Cegléden, a Köztársaság utcában, az egykori TÜZÉP-telep helyén új óvoda épül. Kivitele­zője a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Az előregyártott falelemek gyorsan a helyükre kerültek, hamarosan a belső munkákhoz láthatnak. Apáti-Tóth Sándor felvétele ten. Egyik sem hozott szá­mukra győzelmet. Tipográfia—Ceglédi VSE 8-6 (1-0, 2-1, 3-3, 2-2) Cegléd, 200 néző. A mérkő­zést vezette: Domby, Medvecz- ky. A ceglédi csapat: Sárközi, Gulyás, Legény, Brávik, Papp, Ungvári, Kelemen. Csere: Bó- bis, Markert, Pákozdy. Edző: Lakatos. Góllövők: Kelemen (2), Brávik, Ungvári, Gulyád, Markert. A harmadik hely sorsát el­döntő találkozó hatalmas küzdelmet hozott. A ceglérli csapat nem játszott rosszul, csak sajnos, emberelőnyös helyzetét nem tudtak értéke­síteni a játékosok. A buda­pesti csapat nagyobb rutinjá­val végeredményben megérde­melte a kétgólos győzelmet. ★ Bánki Donát—Ceglédi VSE 7-3 (1-1, 3-1, 1-1, 2-0). Buda­pest. Góllövők: Kelemen (2), Legény. A ceglédi csapat kiábrándí­tóan, lelkesedés nélkül ját­szott, nem heverték ki, sem lelkileg, sem fizikailag az előző napi vereséget. Sajnos, ez azzal járt, hogy ismét ala­posan kikapott a csapat, rá­adásul az alsó régiókban ta­nyázó fővárosi együttestől. Még két találkozó van hát­ra. Egyik a budapesti MAFC ellen, a másik szombaton dél­után 17 órai - kezdettel, a min­den valószínűség szerint idei bajnokcsapat a Hódmezővásár­hely ellen. Beck Mihály ISSN 0133—2600 (ceglédi Hiriap) II T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom