Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

*™£nr 'fjfPj w Kj/UridP 1980. JÜLIUS 16., SZERDA HOLNAP A TV-BEN Francia est Ismét külföldi televíziós ál­lomás mutatkozik be prog­ramjával a magyar televízió­ban: holnap, csütörtökön este a francia televízió 1-es adója, a TF—1 műsorát sugározzák a 2-es csatornán. A háromórás Összeállítás vál­tozatos képet ad a franciák állami, nemzeti adójának te­vékenységéről. Elsőként — 20.05-kor — Gilbert Bécaud, az örökifjú zeneszerző-előadómű­vész jelentkezik műsorával, amelyet élő adásként rögzí­tettek szalagra a párizsi 1-es stúdióban. Az egyórás filmben vendégként közreműködik Ni­cole Kaflan, Linda Kerry és Nina Simone. Az est főműsoraként kerül a képernyőre a Mai bűntett cí­mű francia tv-film, Pierre Moustiers kisregényének tele­víziós változata. A párizsi Georges Pompidou központról készült film — a világhírű rendező, Roberto Rossellini utolsó, s halála miatt félbeszakadt munkája — zárja az est műsorát, amelynek há­ziasszonyai Berkes Zsuzsa és Fabienne Egal lesznek. SZENTENDREI SZOBRÁSZ VÁSÁRHELYEN Az értékőrzés — értékteremtés » SUBÁK, KÖDMÖNÖK A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN Július eseménye, hogy Rajki László szobrai a vásár­helyi Tornyai János Mú­zeumban vendégeskednek. Nem véletlen e meghívás. Szól annak a Rajki László­nak, aki Békésből indult, de szól annak is, aki Móricz, Táncsics, Kohán ' György portréjával, egész életművé­vel szobrászatunk jelentős alakjává küzdötte magát. Csöndben érlelte plasztikai gondolatait — egyaránt fel­használta Medgyessy és a ku- bizmus életképes örökségét, de csak a saját képességeivel szárnyalt, minden más tájé­kozódás volt csupán. Ezen érző alaposság jellem­zi dabasi, szentendrei, váci köztéri" alkotásait, ez okozott mély élményt egri, budapes­ti, orosházi önálló kiállítása nézőinek. Jól érezte meg ké­pességeit Dömötör János is. amikor tárlatának vásárhelyi katalógusában Rajki László művészetének szívós követke­zetességét méltatja. Nemcsak Szentendre indul Vásárhelyre szobrokkal, a Tornyai János Múzeum is küldi' értékeit — ezúttal, töb­bek között Tornyai János szentendrei tematikájú alko­tásait is — Szekszárdra. Nő képzőművészetünk hazai kör­forgalma, ami azt is jelenti, hogy festészetünk maradandó értékei képezik egyre inkább a társadalmi tudatot. Az értékőrzés értékterem­tés is. Erre törekszik, ezt az eszmét valósítja meg újra a Néprajzi Múzeum, amikor gazdag tárgy- és fotóanyaggal mutatja be falusi építésze­tünk nemes hagyományait, subákat, ködmönöket az or­szág minden részéből. Lantos Miklós fotói betekintést ad­nak nemcsak a múlt országos szegénységébe, hanem a nép szépségszervező, teremtő mun­kájába, ahogy méltó arányok SUHL ÉS PEST MEGYEI GYEREKEK KÖZÖTT A magyar tenger partján A megérkezés pillanatában szép kép tárult a szemem elé: a gyerekék fegyelmezetten, rendben sorakoztak a tábor udvarán az ünnepélyes zászló- felvonáshoz. Mint később ki­derült, különleges program nyitányának lehettem szemta­núja. Mindenekelőtt azonban Kar- lovszki Mária táborvezetőt kerestem fel, aki a következő­ket mondotta el: Korszerű faházakban — 1956. július 15-én adta át rendeltetésének Kádár János elvtárs a gyerekek kedvelt üdülőjét. 1975-ben épültek fel azok a korszerűen berendezett faházak, amelyekben jelenleg 96 úttörő tartózkodik, 14 fel­nőtt vezetővel egyetemben. A KISZ Pest megyei Bizottsága 10 éve tart fenn kapcsolatokat az NDK-beli Suhl megye fia­taljaival. Ennek a gyümölcsö­ző együttműködésnek eredmé­nye az a csereüdülés, amely­nek keretében jelenleg 35 tagú német delegáció tartózkodik a táborban. A vezetők igen gazdag prog­ramot kínálnak a kis nya­ralóknak: sportvetélkedőket, városnézéseket, körutazásokat szerveznek részükre. A leg­kedveltebb időtöltés természe­tesen a fürdőzés a Balaton, je­lenleg kellemesen hűs vizében. Rossz idő esetén tv, magnó is a gyerekek rendelkezésére áll. Ezt az időt azonban inkább egymás megismerésére, társas­játékokra, közös éneklésre használják fel. Német nap, kiállítás — Az elmúlt hetek kiemel­kedő eseménye volt a német nap. Ünnepi külsőt öltött az egész tábor. Az NDK-ból ér­kezett gyerekek a még otthon elkészített színes, hangulatos dekorációkkal szinte farsangi hangulatot teremtettek. A már említett zászlófelvonás után került sor annak a kiállításnak a megnyitására, amelynek anyagát a vendégek szintén hazulról hozták magukkal, hogy magyar pajtásaikat még jobban megismertessék lakó­helyük kulturális, sport- és úttörőéletével. A kis tárlat megtekintése után rövid beszélgetésre invi­táltam néhány magyar és né­met pajtást, köztük Christina Zimmermannt és Katrin Dütt- mannt.' Először őket kérdez­tem: — Honnan érkeztetek? — Legtöbben Meiningenből és környékéről. Ez a terület az NDK nyugati határvidékén fekszik. — Hogy érzítek magatokat Magyarországon ? — Igazán rfagyon jól — válaszolta Christina, szinte egyszerre vagy tíz gyerekkel —, még csak öt napja vagyunk itt, de úgy érezzük, mintha örökké itt lettünk volna. — Láttok-e valami különb­séget a magyar és a német út­törőtáborok között? Cpaládias hangulat — Szellemükben nagyjából azonosak. Nagyszerű az a csa­ládias hangulat, ami kialakult közöttünk. Talán az a szokat­lan, hogy itt este is meleg ételt kínálnak. — Elégedettek vagytok a programokkal? — Igen, és igyekszünk is valamennyien részt venni ben­nük. A magyar úttörők is türel­metlenül várták, hogy szóhoz jussanak: — Ti honnan jöttetek a tá­borba? — Akik most itt vagyunk, a ráckevei járásból. — Hogyan értitek meg ma­gatokat a német gyerekekkel? •— Szinte tökéletesen. Néhá­nyunk olyan helyről, nemzeti­ségi községekből érkezett, ahol németül is beszélnek. Amit pedig nem tudunk sza­vakba öltöztetni, azt elmuto­gatjuk. Sokat tanulgatjuk egy­más nyelvét is. Mi megismer­jük az ő dalaikat németül, ők pedig a mieinket magyarul. Este azután koncerteket ren­dezünk egymásnak. — Mesélnétek a takarodó utáni programokról? Nevetés és cinkos pillan­tások után válaszolnak: — Az igazság az, annyi mindent csinálunk napközben, hogy jólesik este a pihenés. Azért előkerül a hátizsákból a kártya és a sakktábla. Minden este furulyaszó jelzi, hogy itt az idő a lefekvésre. Éppen szedelőzködni kezd­tem, amikor egy német kis­lány piros nyakkendőt kötött a nyakamba. Örömmel vettem tudomásul, hogy ismét úttörő­vé avattak. Bánóczy Rudolf BODNÁR fcoe Bodnár Ede: Magányos ház alapján szerkesztette meg há­zai oromfalát, kerítéseit, ka­puját, faragott oszlopokkal tornácait. Fából, kőből, sárból épült megannyi otthon, pajta, még a temető is, melynek fej- fáiban nem is annyira a szo­morúság, sokkal inkább a bé­ke és a nyugalom méltósága terebélyesül. Láthatók Hodó József fa­ragásai is, aki az Ormánság híres faragópásztora volt a XIX. században. Karcolt, domborított faragványai tük­rösöket, sétabotokat, vetélőt, borotvátokat vonultatnak fel a díszítmények mértéktartó kellemességével. A Magyar Nemzeti Galériá­ban Buti István naiv festő alkotásai között találhatjuk szép - börzsönyi részleteit, s igen tanulságos R. Kiss Len­ke tárlata is a Csók István Galériában. A XX. kerületi Szitás utcai kiállítóteremben mutatkozik be júliusban Bodnár Ede és Pánti Imre, mindketten a Kis- duna Galéria alkotói. Pánti Imre taksonyi és soroksári tájakat fest. 1975-ös ráckevei kiállítása óta gyorsulva fejlő' dik színkultúrában és vonal vezetésben, szigorúbban szer­keszt, kényesebb ízléssel. Bod­nár Ede témáit évek óta me­gyénkben keresi és találja meg ráckevei, zsámbélci, ze- begényi és újabban ócsai részletekben. önzetlensége abban is megnyilvánul, hogy minden ellenszolgáltatás nél kül adományozta képeit a ráckevei, zsámibéki, dabasi és dunaharaszti iskolagalériák­nak. Losonci Miklós KI NYER MA? Pedig mond­ták már, hányadik adás felé tart a Kossuth rádió történeté­nek egyik leghosszabb, s vitat­hatatlanul egyik legnépsze­rűbb műsorsorozata; a Ki nyer ma? — játék és muzsika tíz percben —, de ez egyáltalán nem fontos. Vannak ugyanis, örökifjú régi műsorok, mint ahogyan, sajnos, elő-előfor- dulnak szakállas vadonatúj műsorok is. Aligha kétséges, hogy a Ki nyer ma? című játékos, mu­zsikáló fejtörő az előbbi cso­portba tartozik. Sőt. Az örök­ifjú régi műsorok között ott van valahol az élen is, ahol a kedv nem csappan, a kelle­messég nem halványul. Szó­val, minden rendben van. Mégis, azt hiszem, nem egé­szen. Az az ötlet, hogy egy-egy fejtörő erejéig — szó szerinti értelemben —, az utcáról csa­logatunk be a zene birodalmá­ba, jó. Nem nagy ötlet. De né­ha — esetünk bizonyítja —, a látszólag kis ötletek bizonyul­nak tartósabbnak, masszí­vabbnak, nagyobb érdeklődést kiváltónak. A Ki nyer ma? című mű­sorsorozatnak az a lényege, hogy zenét hallgassunk. Jó ze­nét, s vissza-visszatérően. A játékosság pedig mint eszköz, ezt hivatott elősegíteni-fel- idézni, mondhatjuk profánab- bul, elérni. Rendszerint a ze­nemű felhangzó részletéből kell — és lehet — kitalálni a szerző nevét, s művének cí­mét. Ez idáig rendben. Az már — most már! — egy­re kevésbé, hogy a rávezető kérdés jobbára a születésnap­ra hivatkozik. Persze, a szüle­tésnek fontos szerep jut az életben, s természetesen a mű­RADIOFIGYELO vészeiben is. A pontos — a napra pontosított — dátum­nak már: kevésbé. Az örökifjú rádióműsorok is megérdemlik, hogy fiatalít­sák, öntözgessék, nyesegessék őket: szüntelenül. Ezt kívánja természetük. Ez is hozzátartozik természet­rajzukhoz: életben maradá­suk, életben tartásuk nagy- nagy trükkjéhez. Ami persze, nem trükk, jóval több annál: az életadó oxigén, a friss leve­gő, az újnak és újnak fel-fel­törő, szakadatlan áramlása- áramoltatása. Elnézést, hogy mindez a Ki nyer má?-ról akkor jutott eszembe, amikor e tízpercnyi vetélkedő színhelye épp Vác volt. El nem hallgatható ment­ségemre szolgáljon, hogy — mindkettőt nagyon szeretem. „JÖJJ, SZENT LÁNG!...” Moszkva egyre fokozódó ne­mes türelmetlenséggel várja az olimpiai lángot, amelyet a legjobb sportolók adnak kéz­ről kézre, visznek városból vá­rosba, s amely szombaton ér­kezik meg a XXII. nyári olim­piai játékok ünnepi megnyitó­jának színhelyére, a Központi Stadionba: a szovjet főváros­ba. Százezren lehetnek szemé­lyes résztvevői e felemelő pil­lanatoknak a helyszínen. Sok­sok milliónyian lehetnek fül­tanúi a rádiókészülékek mel­lett világszerte. (Nem is be­szélve a televízióról vagy ép­pen a nyomtatott sajtóról.) Lobogj, szent láng! Az első olimpiai játéknak idő­számításunk előtt 776-ban, csu­pán 40—50 ezren lehettek nézői, szem- és fültanúi, bár híre terjedt. Aztán is ..." amikor eljött a sora, a nyári napfor­dulót követően hírnökök jár­ták be a görög városáflllamo- kat, hogy Zeusz tiszteletére versenyeznek megint, s hogy az olimpia idejére hallgassa­nak el a fegyverek. „A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: / és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben. / Mert ön­becsülést tanulnak az ifjak / tőled, s más népek jellemét is éppúgy / megértik s nagyra tartják, hogyha te / tanítod őket túlszárnyalni egymást: / mert versenyed a béke versenye” — írta az Oda a Sporthoz című versében Pierre de Coubertin, az újkori olimpiák megteste­sülésének megálmodója, s nagyrészt létrehozója. Hát, kezdődjék a játék, kez­dődjék a nemes küzdelem. Ami pedig minket, rádió- hallgatókat illet; a magyar rádiózás történetében egye- dülállló az a lehetőség, amit a Magyar Rádió biztosít hallga­tóinak. Tizenöt főnyi stáb dol­gozik a helyszínen — helyszí­neken —, s itthon nyolcfőnyi stáb kizárólag az olimpiai köz­vetítéseket. gondozza. Az olim­piai rádióadásnak össszideje, előreláthatólag, 100—110 óra lesz. Mindez dr. Keresztényi Jó­zsef olimpiatörténész fejtege­tései kapcsán jutott eszembe. Persze, a legtöbbet — és ezt se hagyjuk ki a sorból! — sportolóink tehetik az olim­pián. A fő résztvevők, ugyan­is, hazai viszonylatban: ők... És csakis ők... Simon Gy. Ferenc ZENEI PANORAMA Koncert a fóti templomban PÉCSI SEBESTYÉN ÉS A RÁDIÓ GYERMEKKÓRUSA A hagyományait hűen őrző fóti hangversenysorozat ismét bizonyította életrevalóságát, szükségességét. A templomi padsorokon kívül az elhelye­zett széksorok is megteltek az érdeklődő hallgatósággal. Vasárnap kettős vonzerő hí­vogatta a közönséget; neves hazai orgonaművészünk, Pé­csi Sebestyén mindig magas színvonalú műsora és a Ma­gyar Rádió Gyermekkórusa, amely minden évben várva várt vendége a koncertsorozat­nak. Pécsi Sebestyén, aki hang­szerének egyik legsokoldalúbb művésze, mostani műsorában a kora barokk zene nagyjaitól indulva rajzol szinte európai körképet az orgonamuzsika fejlődéséről egészen a legna- gyobbig, Johann Sebastian Bachig. Az orgonajáték egyik re­formátorának, Girolamo Fres- cobaldinak Canzonájával kezdte műsorát. A világi örö­möket sugárzó, technikailag igényes mű jó bevezetőnek bi­zonyult. Bár Frescobaldi olasz születésű volt, a Németalföl­dön élt, s annak zenei közege hatott rá. A hangszer francia zene­szerzői közül Louis sNicolas Clerambault Caprice-ja hang­zott fel. A viilági zenére jel­lemző indítás után a rövid és arányos zenei formák között rokokó tobzódással szólalt meg az orgona Pécsi Sebestyén keze alatt. A Magyar Rádió Gyermek­kórusa öt latin egyházi ének­ből állította össsze műsora el­ső részét, Csányi László ve­zényletével. A kezdeti elfogó­dottság után, amely Hassler Cantate Domino című művé­nél érződött, Lassus: Agimus tibi gratias című madrigáljá­nál már teljesen magukra ta­láltak. A mértékleitessség, az egyensúly, a dallam világos vonalvezetése, amely a német földön alkotó és működő Or­lande de Lassus jellemzője, hűen tükröződött az énekkar előadásában. Menegali két kórusművével folytatódott műsoruk. A Jesu, salvator mundi és a Parce Domine szomorúsága megka- póan csendült a gyermekaj­kakról. Jellegénél fogva vidámabb, mégis hatásos hangzású volt a blokk befejező száma, Cas- ciolini Panis angelicusa. Pécsi Sebestyén Pachelbel Toccata e-moll, c-moll és Fu­ga a-moll, G-dúr című művei­vel folytatta koncertjét. A já­tékos, ujjgyakorlatszerű kez­det után a széles dallamívek tiszta szépséggel hangzottak fel, a díszítések, hajlítások maradéktalanul érvényesültek. Georg Böhm kortársa és honfitársa volt a német Pa- chelbelnek, művészetük is sok közös vonást mutat. Böhm: A- moll partitája a kor orgona­muzsikájának mirjden nehéz­ségét és szépségét felvonultat­ta. Kodály egyházi énekművei­ből kaptunk ízelítőt a Magyar Rádió Gyermekkórusának to­vábbi műsorában. Botka Va­léria vezényelte az Ave Ma­riát és a Tantum ergo máso­dik és harmadik változatát. Mindhármat magas színvona­lon, remek előadásban hall­hattuk. A koncert énekkari fény­pontja a befejező számuk­ként felhangzó Esti dal volt. Világjáró gyermekkórusunk is­mét bizonyította, nem vélet­len a huszonöt éves fennállás alatt elért nemzetközi rang és hírnév. Az, egyenletesen ma­gas teljesítmény, a külön ki­emelhetően szép és érthető szövegmondás mind a latin és mind a magyar nyelvű kó­rusműveknél, a gyermeki be­leérző képesség és a nagyon szép hanganyag most is őszinte sikert aratott. Nemré­gen megjelent nagylemezük­re, amelyen a barokk vokális zene mellett Kodály-dalokat és más népek népdalaiból egy csokorravalót énekelnek, itt szeretném felhívni a kórus­muzsikát kedvelők figyelmét. A befejező számként fel­hangzó H-moll prelúdium és fúga (BWV. 544.) hatalmas lendületű orgonamű. A techni­kai nehézségek eltűntek az or­gonaművész keze alatt, a fu­ga teljes szépségében bonta­kozott ki, tisztaság, könnyed­ség és virtuozitás jellemezte Pécsi Sebestyén játékát. A koncert sikerére jellem­ző, hogy, bár a templomi hangversenyeken nem szoktak tapsolni, most a gyermekkó­rus és az orgonaművész elő­adását is így köszönte meg a közönség. A nyári szabadtéri hangver­senyek következő nagy ese­ménye a vácrátóti botanikus- kertben szombaton, 19-én megtartandó kamarazeneest. A Liszt Ferenc kamarazene­kar Geminiani-, Corelli- és Vi- raldi-műveket játszik, közre­működik Kovács Lóránt fuvo­lán, Kostyál Kálmán, Tfirst Zoltán, Lovas György hege­dűn. Hangversenymester Rolía János. Ugyanezen a napon kerül sor a visegrádi Királyi Palo­tában Kecskés András lantest­jére, a Collegium Musicum együttes, Drew Minter (USA) kontratenor és Rónaszegi Éva előadóművész közreműködé­sével. Hajós Anna FÉLIDŐ ELŐTT AZ ÉPÍTŐTÁBOROK Tíz ország fiataljai Szombaton már a második építőtábori turnus 16 100 diák­munkása is leteszi a szerszá­mot. átadva helyét az újonnan jövő brigádoknak. Ezekben a napokban már mind a 99 központi táborhe’yen teljes a nagyüzem. Az építőtábori évad félidejének közeledését jelzi, hogy nap mint nap érkeznek a levelek a KISZ KB építő­táborok bizottságához kima­gasló munkasikerekről, az ön­kéntes munkában vállalt fel­adatok becsületes teljesítésé- 'ről. A nyáron 21 új építőtábor .nyitotta meg kapuit. Június 22-től az augusztus 16-i tábor­zárásig megközelítően 80 000 fiú és lány ismerkedik, barát­kozik a kétkezi munkával. Köztük 9 ezren megyei szer­vezésű táborokban serényked­nek, .10 000-en pedig az egye­temisták és főiskolások építő­táboraiban. A tizen- és huszonévesek nagyobbik része ezen a nyá­ron is a mezőgazdaság és az élelmiszeripar sürgős idény­munkáiból veszi ki a részét. A főváros határain túlról 3 ez­ren érkeznek a budapesti új sportcsarnok, az Örs vezér téri bevásárlóközpont, a metró és más nagy építkezések folyta­tására. A fiatalok egy része Csillebércen a nemzetközi út­törőtábor parkját csinosítja vagy főz a táborlakókra. Á hét végére befejezi ma­gyarországi építőtáborozását 400 lengyelországi középisko­lás: a lányok a mezőgazdaság­ban, a fiúk az M 1-es és az M 3-as út építésénél dolgoz­tak. Vasárnap megkezdik egy­hetes jutalomüdülésüket a Ve­lencei-tónál. Befejezéséhez kö­zeledik ugyanennyi magyar fiú és lány lengyelországi ön­kéntes munkája is: a mieink ugyancsak ifjúsági táborban pihenik ki a munka fáradal­mait. Az elkövetkező hetek­ben az ország különböző épí­tőtáborai még a Szovjetunió­ból és Jugoszláviából várnak diákokat. A Szekszárdi Álla­mi Gazdaságban eszperantó építőtábor lesz: a negyedik turnusban tíz ország fiataljai adnak itt egymásnak találko­zót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom