Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-10 / 160. szám

1980. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK

<Múw>

5

A pipagyűjtő trófeái

A várpalotai dr. Váradi Lászlónak, a 1VÍÜM Szakmunkástanuló Intézete igazgatójának lakásán több mint félezer, múzeumba illő pipakülönlegcsség található. Az értékes gyűjtemény némely darabja több mint kétszáz éves, azaz egyidős a Magyarországon akkoriban elterjedt dohányzási szokásokkal.

Tóth Gyula felvétele

Szegeden

Ipari vásár

A szegedi Marx téren gyors ütemben építik a pavilonokat a július 18-án nyíló ipari vásárra. Ezekben és a szomszédos középületekben kap helyet a hazai ipar 250, a vásáron részt vevő vállalata és szövetkezete. Nagy számban jelentették be részvételi szándékukat a finn, jugoszláv, lengyel és szovjet vállalatok is. A legtöbben az egy évtizede hagyományosan szereplő jugoszláv cégek lesznek: elsősorban a Vajdaságból, de az ország más részeiből is ösz- szesen 78 vállalat mutatja be termékújdonságait. Szeged szovjet testvérvárosából, Odesz- szából 65 vállalat nevét jegyeztették be a vásári katalógusba. A finn testvérváros Turku elsősorban élelmiszer- és műszeriparát, valamint idegenforgalmát, a lengyel testvérváros, Lodz pedig híres textiliparának termékújdonságait mutatja be a szegedi vásáron.

Kiskunlacházán az OTP-ben

Egymást formálva, nevelve

A kiskunlacházi OTP-fiók nincs könnyű helyzetben. IgaZ, a lakosság többsége is takarékoskodik, de ugyanitt működik Pest megye egyik legerősebb takarékszövetkezete is. S természetes, hogy versenyeznek az ügyfelek megnyeréséért (Aminek végül is mindenki hasznát látja.)

Az OTP-fiókban nyilvántartott betét összege például 65 és fél millió, a takarékszövetkezeti pedig 162 millió forint... De eZ a szimpla adat nem sokat árul el a munkájukról. Nézzük tehát a többit is.

Tavaly 43 millió forint építési kölcsönt fizettek ki. S egy meglepő szám: az

idén május végéig már több mint 34 millió forint építési hitelt folyósítottak az igénylőknek. Rövid lejáratú hitelként tavaly 11 millió 490 ezer, az idén május 31-ig 10 millió 658 ezer forintot adtak, főképp bútor és színes tévé- készülék vásárlására.

sítette —, hogy a dömsödi Dózsa Tsz dolgozóinak aZ építési kölcsönigényléseit a helyszínen intézték. Ugyanígy megkímélték ügyfeleiket a sok utánjárástól Apajon, az állami gazdaságban a régi major felszámolásakor, a telkek értékesítésekor és a kölcsönigénylések felülbírálatakor.

Segítik a rászorulókat

— Társadalmi munkában szabad idejükben betéteket szerveznek — egészítette ki kapitány Lászloné. — Számos k&mmunista műszakot tartottak, a fiók előtti kis térre virágoskertet varázsoltak, s patronálják az egyik kisdobos őrsöt, a szociális otthont, és néhány rászoruló sok- gyermekes családot. Minden évben beneveznek a KPVD^ megyei bizottsága hirdette levelező szellemi vetélkedőre. Az OTP-s dolgozók Ki tud

többet a Szovjetunióról? szellemi vetélkedőjén például el-' sők lettek.

Az OTP-fiók mind a nyolc dolgozója nő, s valamennyien férjezettek. Munkájuk velejárója, hogy bizonyos időszakokban túlórázniuk kell. Amikor például átvették a ' tanácsi számlák kezelését, több napon át reggel 6-tól este 10-ig bent voltak.

★

Az Országos Takarékpénztár hatszáz szocialista brigádja közül eddig harminchat nyerte el az OTP kiváló brigádja címet. Az idén az országban hatan kapták meg, köztük a kiskunlacházi Petőfi szocialista brigád. A bensőséges ünnepség kedves színfoltja volt, hogy még itt sem feledkeztek meg a férjekről. Mindegyikük kapott egy, a brigádveZető által aláírt oklevelet.

Szente Pál

Sorsot egyengető segélyek

Házról házra, nagycsaládosok körében

A sovány asszony már vagy harmadjára mondja: Nagyon sokat jelent. Tessék elhinni, hogy sokat. Nem is tudom mi lenne, ha nem jönne ez a segély. Körülötte gyerekek, nem egy, nem kettő, hanem kilenc! A lakás zsúfoltnak tűnik és nehéz eldöntepi a szűk helyiség vagy a szobát betöltő gyerekhad miatt. Szegényesen elünk, de nem szenvedünk hiányt — folytatja az asszony — amióta jár ez a segély, megvan mindenünk!

A segély rendszeres. Havonta percnyi pontossággal megérkezik a családhoz, és bár az utalványon nincs használati utasítás, a szülők jól tudják, csakis a gyerekre lehet és szabad elkölteni. A helyileg illetékes gyámügyi hatóság javaslatára és nevelési célokra folyósítják, ám azonnal megvonják, ha az összegek másra csordogálnak el. Netán le, a családfő torkán. Mert sajnos ilyesmire is van példa.

Egyedül, nyolcadmagával

A nevelési segélyt gyakran emlegetik utolsó mentsvárként. Az anyagi gondokkal küszködő családok egybentar- tásának eszköze — vallják a szakemberek —, de csak ott, ahol az egzisztenciális romlás a szülők önhibáján kívül következett be. A budai járási hivatal igazgatási osztályvezetője, dr. Bonin Anna frappánsan fogalmazza a tételt:

— Hányszor előfordul, hogy a családfő tudva, miféle gondok, megoldhatatlannak tűnő anyagi nehézségek várják otthon, keserűségében ménekül és betér a kocsmába. És egyre gyakrabban betér. Minek következtében a gondok még elviselhetetlenebbek lesznek... a család szétzüllik, a gyerekeken már csak az állami gondozásbavétel segít. Ezt azonban az időben adott nevelési segélyekkel is meg lehet akadályozni.

— Kifizetésének azonban, ha jól tudom, tucatnyi feltétele van.

— Mivel a megelőzést szolgálják az összegek, csakis a vétlen családok kaphatják meg. Alkoholista, bűnöző, vagy gyermekeit elhanyagoló szülők eleve nem; velük szemben másként védjük a gyerekek érdekeit.

A pénzjuttatásokra főként a sokgyermekes családok szorulnak rá. Budaörsön Keresztesi Jánosné a különösen rászorultak közé tartozik. Nyolc gyermekét neveli — két éve, férje halála óta — egyedül. A komfort nélküli lakás, ahol meglátogatom őket, szerény, ám tiszta és meghitt. A nyolc gyermek az édesanyát körülvéve, kíváncsian figyeli beszélgetésünket. Keresztesiné szűkszavúan elmeséli életét.

— Magam is nag * családból származom, kilencen voltunk testvérek. Hatvanötben mentem férjhez, aztán jöttek sorban a gyerekek, Ica, Ági, Zsuzsa, Jancsi, Karcsi, Laci, Csilla és Judit. Hat évig albérletben éltünk, kilenc évig voltam gyes-en. A férjem halála után elég nehéz anyagi helyzetbe kerültünk, nem számíthattunk segítségre sehonnan sem ... Nagyon megörültem a segélynek, amikor felajánlotta a tanács. Azóta szép lassan egyenesbe jövünk, már sikerült megtakarítani egy.kis pénzt is; abból szeretnénk megtoldani a lakást egy szobával, fürdőszobával.

— Vettünk csillárt is! — szól közbe' figyelmeztetően a 9 éves Zsuzsi.

— Meg új bútort is — licitál rá Karcsi.

— Jól van, dicsekedjetek csak — mosolyodik el édesanyjuk. — Szóval tényleg boldogulunk most már. Néhány nap múlva visszamegyek dolgozni a Vegyesipari Ktsz-hez. Megkaptam azt a kedvezményt, hogy itthon dolgozhassak; ide hozzák a gépelni való írásos anyagokat.

Gyarapodnak

A budaörsi tanács gyámügyi előadója, Bordán Ferencire, még kiegészíti a látottakat, hallottakat:

— Ügy higgye el, ennek az anyának nincs ám saját élete. Csak a nyolc gyerekéért küszködik, hallatlan erőfeszítéssel. Ha valaki megérdemli az anyagi támogatást, hát ő az.

Hasonlókat mond, jóval messzebb, egy másik tanács gyámügyi előadója egy másik anyáról. Örkényben a Radics családhoz látogatok el Németh Istvánná főelőadó kíséretében. Útközben közöl néhány adatot:

— Hét gyerek van, négy után kapják a rendszeres nevelési segélyt. A férj leszázalékolt, az asszony dolgozik, jó ideig három műszakot vállalt a Csepel Vas- tz Fémműveknél. De még soha nem tudtam úgy menni hozzájuk, hogy ne rend és tisztaság fogadjon.

Az új tanácsi bérlakásban együtt a család; itt is, mint orgonasípok sorakoznak a gyerekek. Radics Petemé kérésemre összeszámolja a család jövedelmét.

— A férjem nyugdíja meg a családi pótlékok, járulékok ... az olyan 5900 forintra jön ki. Én 3400-at keresek.

— Ehhez jön a nevelési segély ...

— Igen, hát azzal már eleg szép összeg. De hát tele vagyunk adóssággal; itt van az új bútor törlesztése, azelőtt vettünk hűtőt, porszívót... jövőre szeretnénk megcsináltatni a fürdőszobát.

— Lassan, de biztosan gyarapodnak.

— Lassacskán. Tartunk hízót, az is csak jelent valamit.

Ha méltatlanná válik

A Radics vagy a Keresztesi családnál a havonta érkező 1800—2400 forint a gyarapodást is szolgálja. Van, ahol csak szinten tart, magyarán: nem engedi a gyerekek közelébe a nélkülözést. Végsőso- ron azonban köt is. Köti a szülőket egyfajta fegyelemhez, melyet, ha fellazítanak, magát a segélyre való jogosultságot játsszák el. Így tehát kettős a rendeltetése. Sajnos, számos példa van rá, hogy olykor meg kell vonni a társadalmi segítségnek ezt a formáját. Valahányszor méltatlanná válik a szülő. És. meg kell vonni természetesen akkor is, har a család kedvezőbb anyagi helyzetbe kerül. A szabály ugyanis egyértelmű: csak azok a rászorultak, akiknél az egy főre jutó jövedelem az úgynevezett nyugdíjminimumot nem éri el.

Jelenleg Pest megyében egy év alatt nyolcmillió 671 ezer forintot folyósítanak rendszeres nevelési segély címen. Ez a tekintélyes összeg 1363 kisgyermek sorsát hivatott egyengetni.

Tamási István

Bába Mihály:

ázeitd komondor

A megyei átlag fölött

Kiskunlacházán, Apajon, Dömsödön és Áporkán (ezek a helységek tartoznak hozzájuk) az egy személyre jutó takarékbetét 16 ezer forint fölött van, ami jóval magasabb a megyei átlagnál. Egyik büszkeségük: sikerült népszerűvé tenniük az ifjúsági takarékbetétet.

Vajon hogyan sikerült ilyen eredményeket elérniük? — erről kérdeztem Kapitány Lászióné fiókvezetőt és Kovács Gyulát, az OTP Pest megyei igazgatóját. Egybehangzó volt a válaszuk: elsősorban annak, hogy itt dolgozik a Petőfi szocialista brigád..

A Petőfi brigád 1973-ban alakult, s még abban az évben elnyerté a szocialista címet. Űj dolgozót ugyancsak 1973-ban vettek föl, vagyis azóta sem ki, sem be nem lépett senki. (Többeket hívtak már magasabb fizetésért máshová, de sorra visszautasították.)

Egymást formálva

Sok jó szocialista brigád található Pest megyében. Közülük egy a kiskunlacházi OTP-s Petőfi brigád. De miért jó ez a kollektíva? A véletlen hoZta?

— Nem vagyunk különleges emberek — mondta Pamuk Pálné pénztárellenőr. — Mi is rájöttünk, hogy igazán jó! dolgozni csak együtt gondolkodva, egy akarattal lehet. Úgy fejlődtünk jó közösséggé, szocialista brigáddá, hogy egymást formáltuk, neveltük. Azaz, ezt tesszük most is.

Nem lenne kötelességük, de a brigád vállalta — és teljehatalmas lábaikat az alacsony kerítésre rakták, busa fejüket előrenyújtották, úgy bámultak jobbra, balra, végig az utcán. Közöttük egy tízéves forma gyerek álldőgált. Fazekast meglepte, megdöbbentette ez a kép.

— Álljon meg — szólt a sofőrnek. Gyorsan elővette fényképezőgépét, lecsavarta az ablakot, s már kattog- tatta is a gépet, öt vagy hat felvételt csinált. Hogy minek? Maga sem tudta.

Kiszállt a kocsiból, közelédett a gyerekhez.

— De szép komondorok! A tiéid? Nem harapnak?

A fiú hangosan nevetett.

— Ezek? Szelídebbek, mint akisbárányok.

Átölelte a kutyákat, és magához húzta őket.

— Nekem is megengednéd? — kérdezte Fazekas.

— Nem hiszem. Az agronómus járt itt egyszer s hiába mondtam néki, hogy ne simogassa meg őket. Nem hallgatott rám. Fickót megsimogatta, Bogár meg megszabta a nadrágját. Azóta nem jön be, csak innen kiabál be Józsi papának.

— Kinek? '

— Józsi papának. Maga is csodálkozik, hogy így hívom. De ő mondta, hogy ő nekem csak nevelőapám, hát úgy mondjam, a mamát meg Piroska mamának.

— Szeretnék beszélni velük. Kihívnád őket?

— Nincsenek itthon. Józsi papa kint van a téeszben, Piroska mama meg a piacon. De ő hamarosan jön. Tessék bejönni az udvarra, itt megvárhatja. Ne féljen, nem bántják.

Intett a kutyáknak, Fickót a tornácra küldte, Bogárt meg maga mögé parancsolta. Csaik akkor küldte a kiskapuhoz, amikor Fazekas leült a diófa alatti lócára.

— így szoktam, ha idegen jön: az egyik arra vigyáz, hogy a házba ne menjen az idegen, a másik meg, hogy ki ne menjen, ha én nem akarom.

— És szót fogadnak?

— Jobban, mint a gyerek az édes szülőjének.

Fazekas térdére tette noteszét, elővette a tollát és feljegyzett néhány szót. A fiú árgus szemekkel figyelte.

— A gyámhatóságtól jött a bácsi?

— Nem, nem — nevetett Fazekas. — De küldök majd a fényképekből. Remélem, egy, kettő sikerült. Mióta élsz itt?

— Már hatodik éve. Hároméves voltam, amikor Józsi papáék örökbe fogadtak. Mert nekik nincs gyerekük, azért. Azt mondják, így az enyém lesz a ház, és nem a hálátlan rokonságé. És akkor én gazdag leszek.

A fiú legyintett, kutyáit nézte, szomorú volt, mintha nem örülne annak, hogy gazdag lesz. Fazekas azon töprengett, hogy kérdezgesse-e a fiút, vagy engedj-e, hogy szavaival bukdácsoljon, mint a patak vize a sziklákon.

— Persze az is jó, hogy gazdag leszek, de én inkább híres akarok lenni, hogy rám találjon az anyám. Józsi papáék meghagyták a nevemet is, csak mellé tették az ő nevüket, így lettem Bardócz-Tóth Kálmán.

— Sohasem láttad az édesanyádat?

A fiú Fazekasra kapta tekintetét.

— Nem — mondta határozottan, majd halkabban folytatta: — Édesanyám, amikor megszült, odaadott az államnak, csak azt kérte, hogy Bardócz Kálmán névre írjanak be. Ö a nevét eltitkolta. Hogy miért? Nem tudom.

— Szeretsz tanulni?

— Szeretek. Kitűnő vagyok. De legjobban azt szeretem, amikor Józsi bácsi beszél az életéről, meg a betyárvilágról, meg mindenről, Piroska néni az csak mesélni tud. De a meséket nem szeretem. Akkor már inkább a kalendáriumokat olvasom. Józsi papának a padláson van egy halom. Aít mondja, már a nagyapja is szerette a kalendáriumokat. Minden vásárról hozott haza egyet. Egyszer volt itt egy vigéc, régi fazekakat meg tányérokat akart venni, s amikor meglátott egy régi kalendáriumot, felkapta, és mindenáron el akarta vinni. Száz forintot ígért érte. Józsi papa nem adta. Azt mondta, azért nem adja, mert abban az időjárásról minden versben van és neki kell. Persze csuprokat meg tányérokat sem adott el neki. Tyű, de mérges volt az a vigéc.

A kapu megcsikordult, de a kutyák továbbra is mozdulatlanul hasaltak. Egy idős paraszt néni lépegetett az udvaron a diófa felé. Karján kopott fedeles kosár.

— Piroska mama, vendégünk van, de nem a gyámhatóságtól — ugrott fel a gyerek, s odaszaladt nevelőanyjához.

Fazekas is felállt, köszöntötte a nénit és elmondta, csak azért tolakodott be, mert a kerítésen látta figyelni a kis Kálmánt, meg a két kutyát.

— Tessék csak leülni — mondta az asszony. Ő maga is leült. — Ügy szoktak mindig várni, ha piacra megyek. Áldott jó ez a kicsi árva — ölelte meg a fiút. — Mesélt a kutyákról? Picurka volt még, talán négyéves, amikor azt kérte az uramtól, hogy hozzon neki két hatalmas kutyát, hogy neki is legyen játszótársa. Az uram hozott is két fehér gombócot. Ä gyerek sírt, hogy neki nagy kell. Nagy lesz, mondta neki az uram, csak gondozd őket. így is történt. Nincs ezeknél jobb házőrző.

Fazekas mosolyogva hallgatta a történetet, közben rágyújtott, körbe pislogott a szép, gyepes udvaron.

— Miért emlegeti a gyerek mindig a gyámhatóságot?

— Mondja meg Piroska mama, mondja meg — unszolta a fiú, amikor az asszony sokáig hallgatott.

— Jó, megmondom. Azért, mert gonoszak az emberek. Emberek 1 A rokonság. Mindig feljelentenek bennünket, hogy rosszul bánunk vele, kérik, hogy vegyék el tőlünk a Kál- mánkát. Persze csak azért, hogy utánunk ők jussolhassanak. Bezzeg öt vagy hat évvel ezelőtt, amikor télen mind a ketten leestünk a lábunkról, amikor két hétig mind a ketten feküdtünk, és már kenyerünk se volt, meg egy cseppecske leveskét is olyan jajgatások közepette főztünk meg magunknak, hogy az istenkísértés volt, egyik rokon se nyitotta ránk az ajtót. Lina néni, a szomszédasszony is akkor jött át, amikor már lábadoztunk. Tyúklevest hozott, hálás is vagyok érte. Akkor határoztuk el, hogy egy árvát magunkhoz veszünk. Ö tetszett meg, mert olyan picike volt és olyan szép, szomorú szemű. Amiben mi jóságot láttunk. És nem csalatkoztunk.

így lett itt minden az övé. A közjegyző előtt. A mienk csak a holtunkig való haszonélvezet. A nevét is meghagytuk, hogy egyszer majd, ha az anyja keresi, rátaláljon. És mi hisz- szük, hogy rátalál! Igaz, kicsi fiam?

A kaput őrző komondor vakkan- tott. A sofőr intet* Fazekasnak, hogy indulni kellene. Fazekas zsebrevág- ta noteszét. Elköszönt. Az asszony, a fiú, meg a két komondor kísérte ki a kocsihoz.