Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
Verseny - feltételek nélkül? A hallgatás nem megoldás! | Előfordulhat-e hogy egy válla- ! latnál jó a munkaverseny-mozga- | lom, ám ez nem látszik meg az | eredményeken, például nem telje- i sítik a tervüket? Igen, de nem túl = gyakran. A tapasztalat inkább azt | az összefüggést igazolja, hogy a 1 lendületes brigádmozgalom nagyíj mértékben elősegíti a célok eléré- 5 sét. Kérdésemre, hogy éreznek-e hasonló összefüggést a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál, nem kaptam választ a közelmúltban összehívott brigádvezetői tanácskozásukon. Egyszerűen azért nem, mert a szocialista brigádmozgalmat irányítók közül egyetlen egy sem akadt, aki véleményt fűzött volna a tavalyi brigádmunka értékeléséhez. Nem reagáltak az elhangzott kritikára, bírálatokra, s arra sem, ugyan mi lehet az oka, hogy a korábbi száz-százhúsz brigád helyett idén már csak 83 vesz részt a versenyben. Helyi gondjaikat is elhallgatták, amelyek pedig feltehetően nagymértékben befolyásolták kedvüket, hiszen csak úgy lehet ver- senyezni, ha a feltételek is megfelelőek. Megorroltak a bírálatért Nem hagyott nyugodni a kérdés: miért hallgattak? Néhányukkal beszélgetve azonban nem volt nehéz megállapítani, nem érdektelenségből. Sokkal inkább tett lakatot szájukra egy korábbi, januári brigádv'ezetői tanácskozás, illetve az azt követő események. Ott ugyanis — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — tizenöten elmondták, miben látják a vállalat eredményeinek romlását — 900 lakás helyett csak 581-et adtak át tavaly év végéig, és a termelési érték is kevesebb lett a tervezettnél 27 millió forinttal. Ezért elsősorban a munkahelyeken tapasztalható nagymértékű szervezetlenséget, az anyag- ellátási zavarokat, a berendezések kihasználatlanságát okolták. A bírálatot azonban kevesen szeretik. Több építkezésen megorroltak a művezetők, az építésvezetők, s a korábbi felszólalók ennek különböző kárát látták. Vagyis, a brigádvezetők jobbnak vélték, ha legközelebb hallgatnak. Előfordulhat 1980-ban, hogy egynéhány vezető kellemetlenkedhet a beosztottjainak? A brigádvezetők állították, sok minden múlik a helyi főnökökön, a munka minősítésétől kezdve a prémiumelosztásig. Bihari Béla műszaki igazgatóhelyettes, Bíró Béla vállalati pártbizottsági titkár és Rehák Sándor szak- szervezeti bizottsági titkár sincsenek egy véleményen, amikor beszélgetni kezdünk: ök miként ítélik meg a munkaverseny helyzetét, a brigádvezetők magatartását, és ami a lényeg, a jövőt? lelkiismereti kötelesség Bíró Béla: kőműves vagyok, voltam szocialista brigádvezető is, mais közéjük valónak érzem magam. Az én fülembe is eljutott, hogy egyes gazdasági vezetőknek nem tetszett a kritika. Az, hogy például Sztancsik Jakab a budakeszi építkezés hiányosságait feltárta, s kimondta: a munka szervezése nem a brigádok dolga. Egyébként hozzám is bejött a brigádvezetői tanácskozás után. Most is csak azt mondom, a párttagoknak nemcsak joguk a hibák feltárása, hanem lelkiismereti kötelességük. Azt viszont magam is kértem, tartsák be o képletes lépcsőfokokat, először saját vezetőiknek szóljanak. Az alapszervi párttitkároktól bizonyosan megkapják a kellő támogatást. Ha nem, jövünk mi, felsőszintű irányítók. Bihari Béla: valóban, magam is utánanéztem, igaz-e egy jelzett panasz, és intézkedtem. Véleményem szerint azonban a brigádvezetők eltúlozták a dolgot, nem sok lehetőségük van a munkahelyi vezetőknek a retorzióra. Az azonban bizonyos, le kellett vonnunk néhány tanulságod idén megköveteljük a szervezettséget, másként nem pótolhatjuk a lemaradást. Igen nagy szükségünk van a brigádok minden korábbinál erőteljesebb támogatására. Rehák Sándor: addig nem jutunk előre, amíg nem koncentráljuk jobban az erőket, gondolok itt emberekre és gépekre egyaránt. Egyszerűen nem bírjuk ezt a rengeteg szétszórt munkahelyet. Másrészt, ha azt akarjuk, hogy fellendüljön a versenykedv, sok mindent másként kell tennünk, mint eddig. Elmentem a közelmúltban tapasztalatcserére a 2fi-os Állami Építőipari Vállalathoz. Sok érdekeset tapasztaltam. Náluk például december elejétől december végéig tart a versenyév, az értékelés nem húzódik át a következő év áp- rilisára-májusára. És a másik: mindenképpen több önállóságot kell kapniuk a főmérnökségeknek, például a munkaversenyre fordítható pénz elosztását illetően is. Megértem, hogy a brigádvezetők kifogásolják a jelenlegi értékelési rendszert. Igenis javítanunk kell azon is. Elmaradt önértékelés Bíró Béla: nem hiszem, hogy az értékelést igazságtalannak érezték. A vállalati munkaverseny-bizottsághoz már több szűrőn átjutott értékelések kerülnek, ebben döntő a helyi gazdasági vezetők véleménye, no meg a brigádok őszinte, kritikus önértékelése is. De, ha ez nincs, mit tehetünk mi? Bihari Béla: huszonhárom (!j brigád tavalyi munkáját egyszerűen azért nem vehettük figyelembe, mert a naplóikat nem vezették rendszeresen. Vagyis nem tudtuk mérlegelni, mi teljesült a felajánlottakból, hogyan tettek eleget önként vállalt kötelezettségeiknek. Nem holmi kozmetikázásra gondolunk, de el kell várnunk, hogy a napló ténylegesen tükrözze a brigádéletet, feketén-fehéren lássuk, kik, miként álltak helyt a versenyben. És az is tény, hogy a brigádok jó része megfeledkezett az előírt negyedévenkénti önértékelésről. Ez pedig egy alap, szerintem. E téren tehát idén mindenképpen változást várunk a brigádoktól. Rehák Sándor: az is igaz azonban, hogy a munka jellege más egy szállítási és más egy lakásépítő kőműves brigádnál. Mások tehát a lehetőségek, a teljesítmények is. Nekem is -több brigádvezető szólt, hogy érződjék ez az elbírálásnál, hiszen van, ahol többet lehet vállalni, s van ahol kevesebbet. Azt is joggal teszik szóvá az emberek, hogy sok minden nem rajtuk múlik. Például a várakozás az anyagokra, a gépek gyakori hibája, de az is sok-sok veszteségidő forrása, hogy nagy távolságokra kell szállítani a munkásokat. Kérdezik: milyen vállalásokat tehetnének az ilyen gondok ellensúlyozására? Differenciálni kell! Bihari Béla: nehéz éve az idei á vállalatnak. Ha eredményt akarunk elérni, és ez létfeltételünk, akkor ez csakis a költségek erőteljes csökkentésével lehetséges. Ebben segíthetnek a brigádok. Természetesen mi is megtettük a magunkét: kidolgoztunk és kiadtunk egy részletes, egységekre lebontott intézkedési tervet a gazdálkodás javítására. Végrehajtásáról pedig úgy is gondoskodunk, hogy bevettük a vezetők premizálási feltételei közé. Tehát kinek- kinek a zsebére megy. Példaként hadd említsem csak az üzemanyag-csökkentést: csupán a szigorú előírások betartásával egy év alatt legalább 10 százalékkal lehet kevesebb a felhasználás. Vagy egy másik példa: úgy kell ütemezni a betonelem előregyár- tást, hogy két-három heti szükségletnél nem kerülhet tárolásra több elem. És nem csupán felülvizsgáltuk az elfekvő készleteket, anyagilag is ösztönözzük az építkezéseket, hogy használjanak föl korábban beszerzett ajtókat, ablakokat, és amit csak lehetséges. És még valami, amit szintén lényeges intézkedésnek tartunk, tekintettel a vállalat nem rózsás munkaerőhelyzetére: a munkahelyek többségén megszüntetjük a karbantartó-villanyszerelő státusokat — állásokat. — Egy-egy jó szakember, természetesen meghatározott plusz munkabérért elláthatja a karbantartást, a felügyeletet, de emellett a többi szükséges villanyszerelői munkát is. Különben, ahol csak tudunk, fokozottabb figyelemmel gazdálkodunk az élőmunkával. Bíró Béla: bizonyos vagyok abban, hogy dolgozóink többsége jó szívvel fogadja a változásokat. És nem lehetünk elégedettek a jelenlegi bérezési rendszerrel sem. Ma sincs minden munkabér mögött elegendő munka. Akik pedig jól dolgoznak, azok igenis keressenek többet. Ez az igazi ösztönző a hatékonyság növelésére, ami szintén létérdeke a vállalatnak. Ha kevés pénzünk jut béremelésre, akkor is kell differenciálnunk. A brigádok segítségével Végezetül, egyben megegyezik a PÁÉV három vezetőjének véleménye: szeretnének bizonyítani és jó eredménnyel zárni a tervidőszakot. Ezt pedig csakis a szocialista brigádokra támaszkodva érhetik el. Szó szerint ez azt jelenti, hogy a dolgozóknak nemcsak a felajánlásokhoz, s azok teljesítéséhez van joguk, hanem joguk-kötelességük a hibák bírálata, a szókimondás és minden épkézláb javaslat továbbadása is. DODÓ GYÖRGYI Könyvek a négy égtáj felé Ismét alkottak valami újat a budai járásban Az üvegfal a harmadikos Schrot- ti János alakját tükrözi, a kisfiú szemüvege pedig a kirakat mögötti polcokat. Azokon könyvek, Jancsi kezében pénz, nyilvánvaló tehát, hogy mi következik, ha az ebédszünet után a könyvpavilon kinyit. Az is gyorsan kiderül, hogy a fiúnak indiános könyvekre van sürgősen szüksége, mert ami Cooper-, May Károly-kötet otthoni könyvtárában csak sorakozik, azokat már mind elolvasta. % V A visszatérői Szerencsés vásárlást kívánunk hát neki, s tovább kérdezősködünk az új budakeszi könyvüzlet előtt: hogyan fogadták a helyiek, mit jelent számukra a húsz négyzetméter alap- területű könyvárusító hely a település közművelődése szempontjából? Nem kell 'Sóktóig beszélgetőtársra várni: az üzlet előtt áll meg a hu- szonkettes kék autóbusz. Karjában csecsemővel, kismama száll le, telepszik a padra. — Vasárnap már voltunk itt a férjemmel — mondja Cserháti Mi- hályné —, de véletlenül tévedtünk be, nem hoztunk pénzt, nem gondoltuk, hogy nyitva lesz. így csak kinéztem néhány dolgot, magamnak a lakáskultúrával, kötéssel, horgolással foglalkozó könyveket, a férjemnek a II. világháborúval kapcsolatosakat. Azt hiszem, a könyvhét után is gyakori látogatók leszünk. Szakállas fiatalember érkezik, fürkészve néz be az üvegen. — Mit szeretne vásárolni?, — kérdezem. — Ezerfélét, ha lenne elég pénzem — válaszolja Varga János, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem másodéves hallgatója. — A legjobban arra lennék kíváncsi, van-e Móldova-kötet, mert Budapesten sehol sem kaptam. — De ha nem kapja meg itt sem, nem fog csalódni az új boltban? — Pesten is vásárolok, de nagyon jó, hogy Budakeszin is lehetőség nyílik a könyvvásárlásra, s éppen itt, ahol szinte ki sem liehet kerülni, az üzletet. Egyébként most hallottam, hogy társadalmi munkában készült, de korábban sehol nem láttam felhívást. Szerintem az ilyen ügynek sok embert meg lehet nyerni, Vagy itt van a művelődési ház: én szívesen segítenék egy hétig is az építkezésében, ha kérnének... Akár északnak, akár délnek, vagy nyugatnak indultunk Budakesziről, a budai járás jó néhány településén hasonló válaszokat kaptunk kérdéseinkre: az ünnepi könyvhéten ugyanis egyszerre tizennégy helyen nyitottak új könyvárusító helyet. Könyvpavilont adtak át Ürömön, Budakeszin, Törökbálinton, Biatorbágyon, Pátyott, Sóskúton, Diósdon, Zsámbékon, Perbálon, Tárnokon, Pilisszentivánon, könyvesboltot Solymáron, Nagykovácsiban, Pi- liscsabán. A sor elejére nem azért kívánkozott éppen Üröm neve, mert itt rendezték a könyvhét járási megnyitóját, hanem azért, mert a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalaton, a budai járási pártvezetőin kívül éppen az ürömiek tették a legtöbbet az akció sikeréért, a több évtizedes elmaradás pótlásáért. Önzetlenül Mert az elmaradás kétségtelenül nagy volt, a járásból nem csupán a sok más helyen már megszokott könyvesboltok, könyvházak, ae — Budaörs kivételével — a pavilonok is hiányoztak. Éppen ezért volt fontos a járási hivatal és a könyvterjesztő vállalat szocialista együttműködési szerződése, éppen ezért illeti köszönet a pavilonok, elárusítóhelyek, könyvüzletek elkészítéséért a Pilisvölgye Magyar—Bolgár Barátság Tsz szerelőműhelyének Augusztus 20., Petőfi és a Magyar— Bolgár Barátság szocialista brigádját — s mindazokat, akik a munkában részt vettek. Perbálon például, ahogyan Végh Ferenc, az ottani pavilon vezetője mondja, a tanácselnökkel az élen részt vett a betonozásban a falu apraja-nagyja, természetesen a társadalmi munkás boltvezető is. Apropó, boltvezető. Vajon miért vállalták a megbízatást? A válaszokból egyértelműen az derül ki: a könyv szeretete miatt, s azért, hogy a lakosság művelődési lehetőségei, az ő munkájuk révén is, gyarapodjanak. Végh Ferenc például esztergályos, a toki Egyetértés Tsz-ben, máshol pedagógus, munkaügyi előadó vállalta a feladatot, önzetlenül, lelkesen. A perbáli üzletet máris virágok teszik széppé, otthonossá, Pátyon, amiKcr >a nyitás előtt ott jártunk, éppen a bejárat előtt állították fel a virágtartókat. Bartos Petemét, az elárusító- hely vezetőjét arról kérdezem: bírják-e majd' idővel a munkát? — A könyvhéten természetesen egész nap nyitva tartunk — mondja —, utána tetszőleges ideig árusítunk. Elsősorban akkor tehát, amikor a vevők várhatók. A déli órákban, amikor ebédszünet van a tsz- ben, délután négy óra után, amikor befejeződik a munka, s az ingázók is hazaérkeznek. Üzletkrónika Ürömről indult el az akció, talán Itt volt a legtöbb érdeklődő az ünnepi könyvhét megnyitójakor, térjünk hát vissza újra az itteni — talán legszebbnek is mondható — pavilonhoz. Egy kislány éppen a Sző, fon, nem takács című kötetet teszi a táskájába, Kárai Katalin magyar—orosz szakos tanárnő, az elárusítóhely vezetője a szülőknek is küld egy listát a könyvhéti, kiadványokról, azután nekünk sorolja, mi is történt az első napokban. — Hatvanháromezer forint értékű könyvet kaptunk a terjesztő vállalat százhalombattai telepéről, és harmincezer forint értékű hanglemezt. Az első másfél órában 6800 forintos volt a forgalom. Talán említenem sem kell, hogy nagyon népszerű volt az űrhajóslemez és Csák Elemér: Foglalkozása űrhajós című kötete is ... Hogy miért vállaltam ezt a munkát? Mert imádom a könyveket, s mert az iskolában is cél a gyerekek olvasóvá nevelése. Azt hVizem, erre itt van a legnagyobb lehetőség. A könyvheti megnyitók az első lépést jelentik a járás könyvellátásának megoldásában: a következő időszakban Budaörsön, Pilisvörösvá- ron és Budajenőn is megváltozik a helyzet. De ez az első lépés — el kell ismernünk — ez aztán jókora volt P. SZABÓ ERNŐ . . az ilyen ügynek sok • •. amikor az ingázók ha- Könyv és virág — a perembert meg lehet nyerni .., zaérnek • • • báli boltban. Barcza Zsolt felvételei r
