Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

tuxrrt 4 1980. JŰNITJS 5., CSÜTÖRTÖK GYŰJTEMÉNYEK, KORÁBBAN ISMERETLEN MŰVEK Mai magyar, kortársi próza HETI FILMJEGYZET Kígyótojás Liv UUmann. a Kígyótojás című film főszereplője A könyvheti választékból a líra és a külföldi regényiro­dalom újdonságai mellett az idén a mai magyar, kortársi próza ígéri a legtöbbet. A nemrégiben elhunyt Örkény István műveinek életműsoro­zat kiadását kezdi meg a Szépirodalmi Kiadó. Örkény a XX. századi magyar iroda­lom nemzetközileg legismer­tebb alkotója. Novellái, fő­ként azonban drámái, a Tó­ték és a Macskajáték ismer­tek Párizstól Varsóig, New Yorktól Moszkváig. Eddig kiadatlan írások Életművének immáron le­zárt s megmásíthatatlan tel­jességét hét kötetben kívánja közreadni a kiadó. Ennek el­ső darabja a kétkötetes No­vellák gyűjteménye, melynek anyagát még a szerző válo­gatta és sorolta hét ciklusba, azon belül pedig időrendbe. A kronológia, mint az egyik lehetséges rendező elv, alkal­mas arra is, hogy Örkény életútját, alkotói fejlődését nyomon követhessük. Fiatal­koromból, Háborús évek, Ha­zatérve, Ötvenes évek, A hat­vanas évektől máig jelzik az Örkényi életmű állomásait, míg a hetedik részt, a kelet­kezés időpontjától függetlenül az eddig kiadatlan írásokat tartalmazza. Még ha ismeri vagy ismer­te is az olvasó Örkény ko­rábbi novelláit (nem egyper­ceseit), akkor is örvendetes újrakiadásuk, hiszen így kö­tetbe gyűjtve válnak egység­gé, a több műfajú Ör­kényt egy jeles oldaláról vi­lágítva meg. Utolsó széttekintés Németh László 1967-ben ké­szítette el műveinek életmű- sorozat-tervezetét, abban 18 kötet szerepelt. Az első kötet 1969 októberében jelent meg, míg az utolsó, életrajzi íráso­kat tartalmazó Homályból homályba című kétkötetes gyűjtemény már az író halála után, 1977-ben. Az ünnepi könyvhétre egy olyan gyűjtemény jelent meg, mely az író terveiben nem szerepelt. Miközben az össze­állítandó sorozat tervével fog­lalkozott, az előszavakon dol­gozott, naplójegyzeteket írt, s ha nyilvánosan nem is, de tit­kon szerepelt tervei között egy posztumuszkötet: A posz­tumuszkötetbe kerül mindaz, amit a föld alatt csináltam. A száz kis esszé: a harmadik tájékozódási roham anyaga, a napló, a megtisztulásomra írt darabok, mint a Kétségbees­ve halt meg; s az egész ge­rontológiai kísérlet története: mit s mennyire lehet — ilyen állapotban megmenteni, to­vábbfejleszteni. Ha lesznek még: az Útirajzok. Az, ami a szellemi létfenntartás, mél­tóságtartás tornája volt: e posztumus, tán soha meg nem jelenő kötet keretében alko­tássá válik, életem utolsó né­ma szaka belső teret kap, művészi virágzássá válik, vál­hatna. A kötet valósággá vált, Utolsó széttekintés címmel je­lent meg. A kötet koncepció­ját Hegedős Mária, a Mag­vető Kiadó főszerkesztője ala­kította ki. A kötet közli a naplók folytatását 1957-tő! 1968-ig. Talán a naplóknál is fontosabb az esszék sora, me­lyek legjelentősebbjeit A nemzetragasztó címmel látta el a szerkesztő, hasonló című előadás címét emelve e kötet­rész élére. Még a zenénél is erősebb „nemzetragasztó anyagnak” Németh László az irodalmat tartja. Csupán a nyelvi ösz- szetartó erő kevés, hisz azt — különösen a más országok­ba került, világba szétszórt magyarságnál — akár egy nemzedék alatt el lehet ve­szíteni. Ennél több kell. ha­zai ihletésű műveltség s min­denekelőtt irodalom. A közel 900 oldal terjedel­mű kötet — kevés kivétellel — új, eddig ismeretlen Né­meth László-írásokat tartal­maz az író hagyatékából. Megtanult gondolkodni is A Kossuth-díjas Illés Endre egyike legjelesebb novel­listáinknak. írásait mély in- tellektualizmus és szellemes­ség jellemzi. Néhány vonás­sal, krétarajzzal fel tudja vá­zolni a legbonyolultabb hely­zetet is, apró vonásokból képes felépíteni egyéni sorso­kat, jellemeket; Halandók cí­mű kétkötetes novelláinak gyűjteménye az eddigi legtel­jesebb válogatás elbeszélései­ből. Stílusát a tömörség, a lo­gikus szerkezetépítés jellem­zi, ahogyan azt szeretve tisz­telt mesterétől, a rejtélyes doktortól, Mike Lajostól ta­nulta — írja a kötet utósza­vának szánt visszaemlékezé­sében. Létezésünk, életünk apró hétköznapjainak titkait mutatja meg Illés Endre mes­teri novelláiban, pontos diag­nózist ad. A létezés titka és magyarázata a halál is: „... a halál azt jelenti: ki­mért az időnk, nem lustulha- tunk el. ö tanít meg az öröm megbecsülésére is; ragadd meg, szorítsd magadhoz, ami szép volt. Többé nem ismét­lődik meg. A halál felelős­ségre tanít. Ez a visszautasíthatatlan felelősség ott van útinaplójá­ban is, szóljon az Barceloná­ról vagy a Montmartre-ról, szélhámosról vagy szerelrnes- ről, sikeres zeneszerzőről vagy szigorlatozó medikusról. Illés Endre novellái nemcsak embereket, helyzeteket meg­ismerni tanítanak meg ben­nünket, de gondolkodni is — a humánum szigorú rendje és logikája szerint. Az elmúlás hangja Thurzó Gábor utolsó, áltála összeállított kötetét tarthatja MOLDOVA GYÖRGY leg­utóbb a vasútról írt, most a könnyűipar nagyon is nehéz részéről, a textiliparról olvas­hatjuk valóságábrázoló riport­ját — A szent tehén —, amely­ben a könnyűiparban dolgo­zók gondjairól, életéről, az al­kotókészség gátjairól és hiá­nyáról. a munkások tisztessé­ges helytállásáról, a tévedések­ről és hibákról, a vezetők és beosztottak együttes felelőssé­géről ír. Az író meg akarta ismerni a valóságot. Bejárta az orszá­got. Baranyában a len útját, sorsát követte. Északon a szak­munkástanulók beiskolázási gondjaival ismerkedett. Járt Győrben, a pesti üzemekben, s megfordult Bács-Kiskun me­gyében is. Tájékozódott írá­sos anyagokból, beszélt vezér- igazgatóval és segédmunkás­sal, látott éjszakai műszakokat, volt munkásszálláson, pihenő­ben, irodában és műhelycsar­nokban, tervezőknél és nyu­gati partnernél. A vándorlás mellett jellem­ző munkamódszerére, hogy be­szélteti partnereit. Keveset magyaráz, ritkán értelmez, kezében az olvasó, Az utolsó kör című novellagyűjteményt. Budapest belső kerületeinek életét senki nem ismeri úgy, mint Thurzó Gábor, helyzet- jelentései mindig pontosak és találók; fordulatos meseszö­vésükkel, biztos szerkeszté­sükkel, könnyedségükkel és csiszoltságukkal széles olvasói rétegek számára is megnye- rőek. E kötetében már han­got kap az elmúlás, félelem a közelítő haláltól — de so­ha nem a lemondás, hanem az érzéki kapcsolódás és ra­gaszkodás a jelenhez. . Onemésztő igényesség Szabó István az ötvenes évek végén indult magyar prózaírók sokhangú fiatal nemzedékének egyik legtehet­ségesebb tagja volt. önemész­tő igényességgel, drámai fe­szültségekkel terhes prózáját a gyöngéd tárgyilagosság me­leg fénye ragyogja be, bár korántsem idilli világot mu­tat bfe. A falusi életforma vál­tozásai, a földtulajdontól va­ló megválás nehézségei, az átalakulás konfliktusai izgat­ták; ezeket a problémákat tudta a leghitelesebben s be­lülről ábrázolni. Legjobb no­velláiból, kisregényeiből ké­szült most válogatás a nép­szerű arany könyvtár, a 30 év sorozatban, Győri János szerkesztésében. Éleslátás, szenvedély Jókai Anna valósággal be­robbant a magyar irodalom­ba, máig nem felejthető Sike­rű regényével, a 4447 című­vel 1968-ban. A nagy olvasói siker mellett a kritika is egy­öntetű lelkesedéssel fogadta már a pályája elején kemény, önálló világgal rendelkező írónőt, aki éleslátásával, szen­vedélyes hangjával azóta is a legszélesebb olvasói rétegek bizalmát bírja. Legújabb novelláskötetét, A panasz leírását így bocsátja útjára az írónő: Kérem a fi­gyelmes olvasót, ha türelme engedi, tartsa be a kötet sor­rendiségét. Mert a panasz le­írása folyik végig, a látszat­ra apró jelenségektől föl a makrokozmikus sejtelmekig. Mindennapi közegünk horzso­lásait érzem; félem a néhol formává üresedő élettartal­mat. Rokonszenvem a nehéz életűeké, a keresőké. Szándé­kom rombolni az önálló gon­dolkodásról leszoktató köz- helynyugtatásokat, szatírává élesítve. többnyire saját szavain ke­resztül jellemzi interjúala­nyait. Megismerhetjük a mun­kában megfáradt, de szakmá­ját szerető munkást, a városi élet felszínes örömeit kergető fiatal nőt, a határozott igaz­gatót és másokat. Szinte min­dent megtudunk a textilipar­ról: a múzeumba kívánkozó gépeken dolgozók bosszúsá­gát, a modern gépek mellett tevékenykedők bizonytalan­ságát, beruházások szükséges­ségét, a rossz elképzelések megvalósítását. Érzékelteti az ipar lassan elviselhetetlen munkaerőhiányát, és annak okát. Bemutat „minden-mind­egy” — magatartást, és a vál­tozó valóságra, a világpiacra figyelő szemléletet. A vázolt kép nem derűs; a beszélők és az író hangja sem az. De nem lenne jó, ha a tük­röt hibáztatnánk; a valóságot kell vizsgálnunk, mint ahogy az író is ezt tette. Megfigyel­te a munkásszállás intim pil­lanatait, belehallgatott a mun­kaszünet perceiben folyó be­szélgetésbe, figyelte a vezetők környezetét, a körülmények hatását a munkásokra. Meg- megállt a textilipar szépségei­Szövetkezeti könyvterjesztők Az aszódi szövetkezeti köny­vesbolt kirakatában értesítést olvashatnak a járókelők, amely szerint a Galgavidéke Afész vásárlási visszatérítési utalvá­nyait a helybeli tagság ott át­veheti. Mintegy 500 ilyen, utal­vány illeti meg az aszódiakat. Örvendetes megoldás. hogy egy könyvesboltot jelöltek ki erre a célra. A könyvek ugyanis olyképpen kínáltathat­ják magukat, hogy közvetlenül nem a vásárlás a cél. Felkeltik a kíváncsiságot, az érdeklő­dést. Az elmúlt hetekben a kisebb összegű utalványok gazdái, szám szerint negyve­nen, ilyen alapon távoztak az üzletből könyvekkel, könyv­csomagokkal. A forgalom május közepéig már meghaladta a 900 ezer fo­rintot, és ez biztató alap az ünnepi könyvhétre is. Lévén, hogy a járási könyvesbolt, 38 bizományossal a járás legtöbb községébe eljuttatja innen az irodalmi alkotásokat, lexiko­nokat, ismeretterjesztő és szak­mai műveket. Bekapcsolódott a terjesztői hálózatba a járás területén működő takarékszövetkezetek közül a túrái központi üzlet­ház, a hévízgyörki, az ikladi, a galgamácsai, az erdőkertesi, valamint az őrbottyáni kiren­deltség. Ez utóbbi a váci já­rás területén. Aszódon külön­ben az általános iskolából 30 úttörő viszi házról házra a könyvválasztékot, a KISZ- szervezet aktivistái pedig 2 sá­torban vállaltak árusítói szol­gálatot. Az Ipari Műszergyár, mint általában egész évben, az ünnepi könyvhét alkalmával szintén bemutató helye az új­donságoknak — a bizományosi szolgí'at révén. Az a törekvés fűti a szövet­kezeti könyvesbolt dolgozóit és bizományosi hálózatát, hogy az idén a könyvforgalom megkö­zelítse a 3 millió forintot a járásban. Ezt a tervet a múlt évi 2,6 milliós teljesítmény alapozza meg. Újra lefordítják A Tragédia finnül Készül Az ember tragédiája második finn fordítása. Erről számolt be Anna-Maia Raittila költő és műfordító, aki a hel­sinki nemzeti színház felké­résére dolgozik a mű új ráfor­dításán, s a minap felkereste a győri Xantus János Múzeum Madách-gyűjteményét. Ismer­kedett gazdag anyagával, Ma­dách munkáival és a róla szóló művekkel. A Madách-mű fordításával tervei szerint jövőre készül el. A Tragédiát a finn főváros nemzeti színháza fogja be­mutatni. nél, rövid ideig rácsodálkozott a technika újdonságaira. Vitat­kozott funkcionáriussal, hall­gatta öreg munkások élettör­ténetét, jogosan bosszankodott hanyagságon, figyelte a szak­ma fogásait. Volt ideje visszatekinteni a szakma kezdetére, átnézni ma­gyarországi történetét. Módot talált arra, hogy az 50-es évek bizalomhiánytól terhes légkö­rét felvillantsa, szóljon embe­rek közötti kapcsolatokról, ap­ró örömökről és emberi tragé­diákról. Bizonyítva azt is, hogy a kis dolgok nagy helyet foglalnak el életünkben. Mert Moldova György nem a textil­ipar átfogó, közgazdasági kér­déseivel foglalkozik, hanem az alkotó ember kibontakozási le­hetőségeit kutatja, azt akarja segíteni. A KÖNYVBŐL úgy tűnik, hogy a textilipar nem sérthe­tetlen. Az ipar vezetőinek és az írónak egy a célja: a való­ságot jobban megismerni, a hibákat kijavítani, az erénye­ket megtartani, a lényegről szólni. Ebben segít — a maga eszközeivel — ez a könyv. K. A. 1923. november 9-én zajlott le Münchenben a Bürger- Br'áu-Kellerben (Polgári Sör­ház) Adolf Hitler puccsa. A nácik akciója, hogy a bajor fővárosból kiindulva kezükbe ragadják a hatalmat először Bajorországban, majd egész Németországban, ekkor meg­bukott. Hitlert a landsbergi várbörtönbe zárják — ahol alig egy évet tölt csak (öt év­re ítélték), s ezalatt is a hír­hedtté vált „Mein Kampf”-ot, a nácizmus bibliáját diktálja. Ingmar Bergman nálunk most bemutatott, 1977-ben ké­szült filmje, a Kígyótojás 1923-ban játszódik, a súlyos német belpolitikai válság ide­jén, a német fővárosban, Ber­linben. Dühöng minden idők legvadabb inflációja, egy do­boz gyufa négymilliárd már­ka, egy amerikai dollárért öt­billió márkát adnak, később pedig súlyra mérik már a pa­pírpénzt: ennyi meg ennyi de­ka „pénz” = ennyi meg ennyi deka kenyér. A pénz értékte­lenebbé válik, mint amennyit az a papír ér, amire nyomták. Hihetetlen nyomor, nélkülözés, s a belőle fakadó bűnözés az egyik oldalon, tobzódás, per­verz szexuális örömök kerge- tése, teljes elerkölcstelenedés a másikon. Egyik oldalon a ■weimari köztársaság, a mási­kon az egyre szemtelenebb, vérgőzös nácizmus. Bergman hősei, Abel, a zsidó származá­sú amerikai artista és Manu­ela, a sógornője, ebben a po­koli időszakban élnek Berlin­ben. Élnek? Vegetálnak in­kább, napról napra. Abel bátyja öngyilkos lesz, s Manu­ela, aki már elvált Abel fivé­rétől, hozzácsapódik az alko­holistává züllött Ábelhez, de a két nyomorult ember szá­mára ebben a lassan minden emberi vonásból kivetkőző vá­rosban nincs hely. Elsodorja, szétmorzsolja, felszívja őket a nyomor, a kilátástalanság, az életükre ránehezedik a randa­lírozó nácik máris ijesztő ter­rorja, beleeszi magát a féle­lem minden porcikájukba. El­tűnnek végül a szemünk elől, mint ahogyan akkortájt ezrek és ezrek tűntek el, merültek alá a vajúdó, önmagát kereső Németországban. Bergman ismerői és hívői azt kérdezhetnék: miért éppen er­ről csinált filmet a svéd mes­ter? Hogyhogy ennyire izgat­ja egyszerre a konkrét törté­nelem, a pontosan meghatá­rozott helyszín, a dokumenta­Neorealista, tragikumba fúló életkép a Fülöp-szigetekről. Nem nonszensz ez? Nem. Lino Brocka rendező olyan stílus­ban viszi vászonra Antonia, az anya, Insiang, a lánya, Da­do, az anya (majd a lánya) sze­retője, és Bepo, a lány vőle­génye történetét; mintha vala­hol Olaszország déli részén, vagy Szicíliában játszódna a história. Hogy miért éppen így? Talán mert ez a mese valóban ezt a stílust bírja el I a legjobban. Vagy mert a Fü-1 Csehszlovák bűnügyi film, a mese középpontjában egy bankrablással. Akad néhány hulla is, megismerjük a lá­nyok kedvence nyomozóhad­nagyot, s végül megtudjuk, ki rista hűség az eseményekhez? Direkt politikai filmet csinált volna? A kérdések jogosak, de a vá­lasz nem egyszerű. Ez Bergman első filmje az után, hogy komp­likációi támadtak a svéd adó­hivatallal, s otthagyta szülő­földjét. A Kígyótojást az NSZK-ban forgatja le. De aligha ez magyarázza a téma- választást. Bergmant ezúttal is a maga bergmani kérdései iz­gatják. Nevezetesen itt: az em­beri félelem születése, azé a félelemé, mely később egy egész nemzetre — sőt az egész világra rátelepedett, hiszen, mint tudjuk, 1933 januárjában Hitler mégiscsak Németország kancellárja lett, a nácik még­iscsak győztek, s a „Mein Kampf" eszméit át lehetett ül­tetni a gyakorlatba. Nos, amíg Bergman a félelemnek a meg- foganását, kiteljesedését ábrá­zolja, a film Bergman ismert művészi színvonalán mozog. Ám, amint belemerül a kor­szak mélyebb összetevőinek kutatásába, a Kígyótojás va­lami nem is egészen követhe­tő módon elveszti bergmani vonásait, s kiütköznek rajta az 1920-as évek elejének német expresszionista filmművészeté­ből ismert vonások. A Dr. Ca- ligari, a Mabuse-filmek, vagy az „M”, avagy egy város ke­resi a gyilkost sejlenek fel; mintha Kafka is előbukkanna a háttérben — szinte hihetet­len, de Bergman majdhogy­nem epigonistának tűnik e ré­szekben. A nézőben még a Bob Fosse rendezte Kabaré filmkockái is felidéződnek, s nem tud szabadulni az érzés­től. hogy Fosse filmje a maga műfajában sikerültebb volt, mint a Bergmané a magáéban. Holott hát azért a két rende­ző között kategóriákbeli kü­lönbségek vannak... Még Bergman kedvenc szí­nésznője, Liv UUmann is fe­szeng, s láthatólag nem érzi jól magát Manuela szerepé­ben. És feszeng a néző is, mert nem érti a filmet, nem érti Bergman szándékait, még ak­kor sem, ha segítségül hívja történelmi ismereteit — mert végül is a Kígyótojásban elő­revetül ugyan a nácizmus, a világra törő fasizmus árnya, de az egész inkább csak jelzés, felületi tünet marad, mintegy kulissza. Nem jó érzés leírni, de ha nem tudnánk, hogy ezt a filmet Bergman rendezte, megnézvén, aligha rá gondol­nánk mint alkotójára. löp-szigeteken még nem járt el az idő az olasz neorealiz- mus vívmányai felett. Vagy mert a Fülöp-szigeteken a kö­zönség szívesen nézi az ilyen filmeket. Találgathatnánk még tovább is, mert a hírek szerint évi több száz filmet előállító Fülöp-szigeteki filmiparról oly keveset tudunk, hogy jószeri­vel csak találgatásokra va­gyunk kényszerítve. Ez a film mindenesetre jól megcsinált, izgalmasan informatív, kicsit talán meglepetést is kjeltő al­kotás. a banda feje és miért tette, amit tett. (Élénkebb fantáziá­júnk ezt már a film közepén kitalálják...) Takács István PARTNEREIT BESZÉLTETI Az ember lehetőségeit kutatja Az anya, a lánya és a szerető Tizenhármas: vesztes szám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom