Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

Arckőzelben A sofőr Ha azt mondom, Takács, ke­vesen ismerik. De ha úgy mondom: a Laci bácsi, a nagytétényi buszról, a fél Parkvároson át futó Borbolya utca legvégén is akad isme­rőse. Az öreg Vasas-drukker?, kérdeznek vissza. Mert a so- főrködés mellett ez a másik, amitől nires városszerte. Min­denkinek megvan a maga bo- londériája, mondja. S most, hogy meséli, kicsit röstellke- dik: nem átallott az őszön, de­resedé fejjel, Ófaluba buszoz­ni, hogy kitűzze a fekete zászlót egy Honvéd-drukker kolléga kapujára. Az Alföldről jött Érdre, ide vágyott mindig, zöldbe, dom­bok közé. Na, itt is oda épí­tettek, ahol éppen elfáradt a vándorok lova, mondták az is­merősök. Mert csakugyan úgy nőttek erre a házak: ki hol látta jónak, odatelepedett. Húsz éve még ide esett a fa­lu vége, most innen kezdődik az igazi Parkváros. Autóbuszra is itt került, Érden, a nagytétényi járatra. Húsz éve annak, azóta járja az Érd—Nagytétény út hat ki­lométerét. A hat kilométerek­ből adódik össze a teljesít­mény: kétszáznegyven kilomé­ter napjában. A két végállo­más között hét megálló van. Hat kilométeren belül hétszer áll meg, hétszer adójegyet, vesz el pénzt, hétszer is indít, s köszön, ki tudná megszá­molni hányszor, napjában elő­re az utasoknak. Nálánál idő­sebbek is lelacibácsizzák. Nem bácsi az te, mondta egy utas, nekem az, mondta a másik, itt nőttem én föl mellette a bu­szon. Van olyan asszony, aki karon ülő volt húsz éve, most ő hordja a busszal az óvodá­ba a fiát. — Valamit tudni kell — mondja Takács László. — Nem szabad sose türelmetlennek lenni. Meglehet, én ilyen csön­des fajta vagyok, de engem még nem hallottak hangosan beszélni a buszon. Igaz, nincs is rá szükség. Ha valaki aka­dékoskodik, maguk az utasok nevelik a rendre. Türelme az ereje: hétszáz­ezer kilométert vezetett bal­eset nélkül. Ha megkérdezik tőle a fiatalabbak: öreg, mit tud a jármüved?, csöndesen válaszol: nem tudom, sose próbáltam ki. Huszonnégy órát dolgozik, kétszer huszonnégyet pihen. Ilyenkor jön a máso­dik műszak: a kert, vagy a brigád, húsz éve közös minden szórakozásuk. Ha hívják, utat, járdát épít. Épített már a Vin­cellér-iskola előtt, a betonos Erdősor utcában. Most majd megcsinálják a Borbolya utca két oldalát is. — Az a miénk, amit magunknak csinálunk — mondja. Azzal a csöndes természe­tességgel, ahogy, húsz éve im­már, hajnalonként az érdi au­tóbuszon egyesbe teszi a se­bességváltót. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 17. SZÄM. 1980. JÜN1US 4., SZERDA Mit kell tudni a választásokról? Befejeződtek az előkészületek Igazolólap a távollevőknek • Feltétel a személyi igazolvány és a kék cédula9 Szesztilalom szombat déltől Utolsó felvonásához érke­zett a választási munka: a városi tanácsban kijelölték a 30 szavazókörzetet, s a' hoz­zá tartozó 84 választókerületet. Megalakultak a szavazatszedő bizottságok, amelyeknek tag­jai május 29-én a tanács el­nöke előtt letették az esküt. A város utcáin pedig hirdet­mények, plakátok hívják fel a lakosság figyelmét a leg­fontosabb tudnivalókra, tar­talmazva a jelöltek nevét, az utcák választókerületbe so­rolását, s a szavazókörzetek helyét. A szavazás időpontja június 8., hattól tizennyolc óráig. S bár a szavazatok leadására az egész nap nyitva áll, a városi választási bizott­ság kéri a lakosságot, hogy — a szavazatok összeszámlálásának meg­könnyítése érdekében — lehetőleg a délelőtt folya­mán keresse föl a szava­zóhelyiséget. Minden állampolgár lakóhe­lyén szavaz, az, aki június 8-án másutt van, a tanácstól kapott igazolólappal tartózko­dási helyén élhet jogával. Be­tegségből adódó mozgáskép­telenség esetén — amelyet legkésőbb a választás napján lehet bejelenteni a tanácsnál, illetve a szavazatszedő bi­zottságnál — mozgó urnával biztosítják a távolmaradók számára a szavazás jogát. A szavazásnál — így szabja meg a választási törvény — a személyi igazolvány be­mutatása szükséges, s ugyancsak szavazási fel­tétel a kék színű értesítő felmutatása. Aki még nem kapta volna meg a fenti értesítőt, az a választást megelőző napon — június 7-én, szombaton — déli tizenkét óráig (ekkor zárják le,a pótnévjegyzéket) jelentkezhet a városi tanács v. b. termében. A szavazás a tanácstagra, illetve az országgyűlési képviselőre két önálló szavazólapon történik. Ott, ahol több jelölt van — a városban nyolc választóke­rületben van két jelölt —, kéri a városi választási el­nökség, a szavazók egyértel­mű jelöléssel (a nem kívánt kihúzandó) tüntessék fel, ki­re szavaztak. A választási törvény ren­delkezése szerint június 7- én, szombaton 12 órától, jú­nius 9-én, hétfőn 12 óráig a szeszes ital forgalmazása tilos. Hová megyünk szavazni? I. SZAVAZÖKÖRZET helye: a Szakmaközi Bizottság székhaza, a hozzá tartozó választókerület: l„ 3. II. SZAVAZÖKÖRZET: 1. sz. Ál­talános Iskola, 2., 4. III. SZAVAZÖKÖRZET: 2. sz. Ál­talános Iskola, 5., 6., 12. IV. SZAVAZÖKÖRZET: Ta­nácsháza, 7, 17. V. SZAVAZÖKÖRZET: Művelő­dési Központ, 8., 9.. 10., 11. VI. SZAVAZÖKÖRZET: volt TÜZÉP-telep, iroda, 13., 14., 15. VII. SZAVAZÖKÖRZET: Benta- völgye Tsz, 16, 18., 19. VIII. SZAVAZÖKÖRZET: 11. SZ. FORFA-óvoda, 20., 21., 22. IX. SZAVAZÖKÖRZET: Építő­ipari Szövetkezet 23., 24., 27. X. SZAVAZÖKÖRZET: 4. sz. Általános Iskola, 25., 26., 28. XI. SZAVAZÖKÖRZET: László téri óvoda, 29., 30., 31., 32. XII. SZAVAZÖKÖRZET: 5. sz. Általános Iskola, 33., 34., 40. XIII. SZAVAZÖKÖRZET: Vö­rösmarty Gimnázium, 35., 36., XIV. SZAVAZÖKÖRZET: ségvetési Üzem, 45., 46. Költ­Egy kérdés - egy felelet A Volán változtatásairól Kérdez: az Érdi Hírlap: — Június l-ével megválto­zott a helyközi autóbuszjára­tok díjszabása és módosították a menetrendet. Hogyan érin­tik ezek a változások az érdi utazóközönséget ? Válaszol: Mezei Péter, a Vo­lán 20. sz. Vállalat érdi üzem­egységének forgalom vezető j e: — Az új díjszabás nem a jegyek árának emelését jelen­ti, hanem egy olyan általános rendezést, amely egyszerűsíti a gépkocsivezető munkáját. Könnyebb lesz a pénz kezelé­se, gyorsabb a jegykiadás, s ez bizonyára hatással lesz az egész autóbuszforgalomra is. A változtatás lényege, hogy öve­zeti tarifát állapítottak meg: öt kilométerenként kétforintos Dolgozik a Crystal A legmodernebb, Crystal típusú traktorok és Ciklon ve­tőgépek dolgoznak a Bcnta-völgye Termelőszövetkezet földjein. A kukoricát 1100 hektáron már elvetették, ezekben a napok­ban kezdik a másodvetést. Képünkön: dolgozik a Crystal. viteldíjat. Másképpen kifejez­ve: az eddigi kilométerenkénti 45 fillér helyett, 40 fillér a ta­rifa. Nem érinti a változás a bérleteket, s gyakorlatilag vál­tozatlan marad a hosszabb táv­ra váltott jegyek ára is, azzal a könnyebbséggel, hogy — ép­pen a pénzbeszedés, elszámo­lás végett — a viteldíjban ben­ne van a biztosítás is. Ahol mégis megérezhetik az utasok a módosítást, az éppen a rövidtávú, vagy az övezetha­tárt éppen csak meghaladó utazás. Hiszen, amíg eddig mód volt elaprózott tételek fi­zetésére, úgy most, ha csak egyetlen megállót mennek is, az övezetre megállapított, te­hát öt kilométerenkénti két fo­rintot kell fizetni. Felhívnám az utazók figyelmét, hogy öve­zetenként új számot üt a gép a jegyre, pontosan mfegállapítha- tó tehát a felszállás helye. Ami pedig a menetrendmó­dosításokat illeti: itt az elő­zőkhöz képest lényeges válto­zás nincs. Sűrítettünk néhány járatot, elsősorban az M7-esen, ahol a csúcsidőben — a kívá­nalmaknak megfelelően —, csak csuklós kocsikat közle­kedtetünk. Az utasok régi ké­résének tettünk eleget, amikor több járatot indítunk Duna- földvárról az ünnepnapokon a fővárosba, illetve a vasútra. Még egy könnyítés: az M7- esen járó autóbuszok vonalán új, korszerű menettáblázatot készítettünk, ami, természete­sen a kellő tanulóidő után, to­vább könnyíti az utasok tájé­kozódását. Az oldalt irta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János XV. SZAVAZÖKÖRZET: POS- tástelepi óvoda, 38, 39., 43., 44. XVI. SZAVAZOKOKZET: Tár­noki úti óvoda, 42., 72. és 73. XVII. SZAVAZÓKÖRZET: Or­vosi rendelő (Duna u.), 47., 53. XVIII. SZAVAZÓKÖRZET: Tö­rökbálinti ÁG, Micsurin-telep, 48., 49., 50. XIX. SZAVAZÓKÖRZET: Tály- lya úti óvoda, 51., 52., 54. XX. SZAVAZÖKÖRZET: Topoly Úti iskola, 55., 56. XXI. SZAVAZÖKÖRZET: 6. sz. Általános Iskola, 59.« 60. XXII. SZAVAZÖKÖRZET: Ku­tyavári úti óvoda, 57., 58., 62. XXIII. SZAVAZÖKÖRZET: Ber­ta Endre lakása, 61, 63., 64. XXIV. SZAVAZÖKÖRZET: Nép­művészek HTSZ, 65., 66., 69. XXV. SZAVAZÓKÖRZET: Park­városi Pártház, 67., 68., 76. XXVI. SZAVAZÖKÖRZET: 7. sz. Általános iskola, 41., 74., 79. XXVII: SZAVAZÖKÖRZET: Bem téri óvoda, 77., 78., 80. XXVIII. SZAVAZÖKÖRZET: Orvosi rendelő (Bajcsy Zs. u.) 70., 71., 75. XXIX. SZAVAZÓKÖRZET: 8. sz. Általános iskola, 81., 82. XXX. SZAVAZÓKÖRZET: 8. sz. Általános iskola, napközi, 83., 84. (AZ ARABS SZÁMOK A VÁ­LASZTÓKERÜLETET JELÖLIK.) H a a coubertini olimpiai alapeszme — „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos” — után ítéljük meg a város szocia­lista brigádjainak most be­fejeződött műveltségi ver­senyét, akkor akár har­mincnégy elsőt köszönthet­nénk. A megyei döntőbe jutott győztes csapat mel­lett, a másik harminchárom induló közösség is magáé­nak vallhatja a legnagyobb sikert: a versenyre készülve felfedezték maguknak Ér­det. Történt ugyanis, hogy a kérdéseket összeállító könyvtárbeli dolgozók egy versenyfeladatot a város történetének szántak. Kiin­dulva éppen abból a meg­érzésből, hogy kevesen — még a magukat ős-érdinek vallók közül sem mind is­merik városukat. Története kezdődik mind­járt a jégkorszak utolsó éveiben, onnan valók egy ős-emberfajta itt talált maradványai. László Gyu­la részletesen ír erről, A magyar régészet regénye című könyvében, húsz ol­dalt szánva az érdi fennsík leleteinek értékelésére. Ma néhány gödör tátong az egykori ásatások helyén, s nincs egyetlen jelzés, ami e ritka felfedezés nyomát mutatná. Mátyás korabeli a Kutyavár romja, igaz, a romoknak már romjait is alig találni. A török idők emléke híres krónikaírók munkáiban maradt ránk, s a szandzsák életét őrzi ha­zánk három minaretjéből egy — Érden. A magyar lélek nagysá­gát volt hivatott emelni a Szapáry-monda. Még áll a pince, benne a börtönfülke, ahol a monda szerint ti­zenöt évet szenvedett a gróf. Óvatosabb szakértők tizen­hetedik századinak mond­ják ezt a ritka, összefüggő pincerendszert (akad, aki a középkori eredetet sem tartja túlzásnak), amely ma félig omlottan, a betévedő­re életveszélyeket rejtve húzódik az egykori ófalui kastély alatt. A hetvenes évek elején a KISZ-esek szorgoskodásából indult meg itt az élet; ma a föl­feszített ajtók, a rombolás, napról napra gyűlő nyoma az egykori nagy munkát is veszélyezteti. Aztán a kastély! Ma csu­pán gondolatban léphetünk be a főkapun, sétálhatunk át a halion, baktathatunk le a lépcsőn a belső udvarra. A felszabadulás pillanatá­ban még teljes pompájá­ban álló épületet, a hetve­nes évekre egyszerűen szét­hordták. A huszonnegyedik órában vagyunk ahhoz, hogy tegyünk valamit Érd műemlékeiért — írta le a harmincas években Kerék­gyártó Árpád, egykori is­kolaigazgató az Érd és Vi­déke című lapban. Élő e fenti figyelmez­tetés ma is, hiszen kevés település akad, amelynek ne lenne — még ha szeré­nyebb múlttal rendelkezik is — egységes krónikája. Érd városának nincs írott, összefoglaló története. Ugyancsak híján van a mú­zeumnak, pedig csak a fel­soroltak alapján, lenne mit mutogatni, s amelynek a magja meg is van: az ófa­lui plébánia kicsi, de érté­kes gyűjteménye jó kiindu­lási alapja lehetne egy hely- történeti múzeumnak. S ha ehhez hozzávesszük nap­jain^. eseményeinek tárgyi enneseu, a aaiuzs Uen.es leiajainoita toiarajzi gyűj­teményt, s a varosoan eió és aisoto írok, Képzőművé­szek munkáit — adott is egy gyűjteményre való í,,,yag. Hiányzik a város idegenforgalmának szerve­zése is, amelynek ennaítá- sanoz nagy lökést adhatna egy idegenforgalmi iroda lexaliitasa. M indehhez azonban egy aonto kiindulási pont kell: a varos ve- z>.,v,..eK ethatarozasa Érd múltjának megőrzésére. Amire az első lépesek, ígé­retes lépések, mar megtör­téntek: ősztől lesz felelőse a krónikaírásnak, az érdi múlt helyi kutatásának: s a nyári, helytörténeti tábor az arra legalkalmasabbakat, a gyerekeket vonja be leg­szűkebb pátriájuk értékei­nek megismerésébe, védel­mébe. Írásunk ezt a megkez­dett munkát hivatott to­vább erősíteni. Hiszen egy település életének mércéje az is, hogy a jövő mellett erejéből mit áldoz — múlt­jára. Nehéz kezdet A lábtenisz bajnokai Lőrincz Jóska zsákban hordja az okleve­leket. Ül az autóbuszon, kezében egy szatyor, két szatyor, három szatyor, meg egy papír­zsák, a fentebb említett oklevelekkel. — Magad uram... — mosolyodik el saját igyekezetén. — De hát így van az, ha az em­ber szervezést vállal, ráadásul nem is akár­milyent: az elsőt! Most először rendezzük meg városi szinten a spartakiádot. Remélem, so­kan lesznek. Kevesen vannak. Bizonyára 'a szél teszi, mert olyan igazi, szoknyát, hajat kavaró, szél fúj reggel óta. De mélyebb dolgok tudói mást mondanak. „Dehogy a szél teszi, a lus­taság. Meg aztán, ha az egész városban olyan csöndes idő van is, hogy megáll a levegő­ben a levél, idefönn a pályán akkor is fúj a szél.” Kényelmes nők — Nehezen lehet megmozdítani az embe­reket — mondja Asperján Lajos, a Benta- völgye lakatosa. — Én is az újságból tud­tam meg. hogy lesz ez a verseny, azért jöt­tem. egy kis nézelődésre. Feszes, piros melegítője sportos alkatra vall. — Nem kapott kedvet egy kis mozgásra? — Dehogyis, öreg vagyok én mór ahhoz. Csinálják csak a fiatalok, elég nekem, ha elnézem őket. Ritka látvány a pályán; egy nő. — Komolyan gondolja a sportolást? — Hogyne gondoltam volna komolyan — mondja Varga Lászióné. — Kijött a nevezé­si papír az iskolába, aláírtam, hót csak nem szégyenkezhetek a gyerekek előtt. — Miért, hogy alig akad nő az indulók kö­zött? — A kényelem. Nálunk, a Háziipari Szö­vetkezetben még csak-csak össze lehet hozni a kolléganőket egy-egy alkalomra, de hogy a nők a sportért akár egy lépést is tegyenek, azt már nem. Akadnak azért vállalkozó kedvűek is. Fér­fiak, jobbára harmincasok es jobbára focizni jöttek. Egy kisebb bajnokságot lehet össze­sorsolni a kispályás labdarúgásra nevezőkből. A körbetonon a lábtenisz a sláger, hívei vall­ják, ehhez kell az igazi technika. — Nem a lusták sportja a lábtenisz? — Már hogy lenne az! — csattan fel Pécz Imre, a Mezőgép művezetője. — Nézze csak meg, aki tudja, mit kell csinálni a labdával. Nem azért mondom, de ebben mi, mezőgépe­sek bajnokok vagyunk. Fut az igazgató Van, akit focival nem lehetne megfogni, de ha egy jó futásról van szó, nem sajnál kijönni a pályára. A 100 méteres futás dön­tőjét Sas István nyeri. — Valamikor NB Il-es labdarúgó voltam, ennyi maradt meg a sport szeretetéből, hogy néha futok. Itt lakunk a lakótelepen, a szom­szédokkal még most méregetjük egymást, de már beszélgettünk arról, mit lehetne tenni a közös sportolásért, összehozhatnánk konditermet, már a tereprendezést úgy lehet­ne irányítani, hogy a sportra is gondoljunk. Ha lesz igény, a szervezésben is szívesen vál­lalok munkát. Ismerős arc rója a köröket a pálya szélén: Vrbán László, a művelődési ház igazgatója. ,,Igaz. hogy kiírtál magadnak egy kupát?” — ugratják a többiek. „Nem magamnak, a maraton győztesének — mondja. S örök tit­kot fogadtatva meséli el. hogy valamikor, hej, de régen, jó eredményeket futott Debrecen­ben. Mellette egy jövő bajnoka: Szabó Pisti, a 3-as iskola tanulója. „A világon a legjobb dolog a futás. Elindultam a városligeti futó­versenyen, 731. lettem. Most készülök a velen­cei-tavi futásra. Igaz, az egy kicsit hosszabb lesz, 25 kilométer.” Legközelebb többen Lőrincz Jóska zsákból szedi az okleveleket — ez az első hat helyezett jutalma, a pla­ketteket és az érmeket, ezt a legjobbak kap­ják. Két díjkiosztó között magát biztatja: — Kezdetnek azért, ne—’ volt rossz, ugye? Legközelebb majd többen jönnek. Ahhoz, hogy kimondhassuk, legközelebb, ahhoz kellett ez a mostani találkozás. Az első. Emléket őrizni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom