Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. Évfolyam, isi, szám _________________■ i980. jűnius 29., vasärnap Gö rdülékeny átvételt 'ígérnek Fogadásra készen a gabonatároló Húsz helyről kapják a terményt Filmek, kamerák, v étit ők Útra kelnek a vasárnapi fotósok Fényképezőgépet kaptak a Cegléd az utóbbi évtizedben sokat fejlődött, gyakran szól­tunk róla. A mezőgazdasági jellegű településből ipari és mezőgazdasági lett. Iparát üze­mei, gyárai képviselik, mező- gazdaságát továbbra is az erő­södő közös gazdaságok. Mező- gazdasági jellegének szinte jelképe lehet a város fölé ma­gasodó, óriás gabonatároló, ahol 2 ezer vagon szemtermés­nek tudnak helyet adni, megfelelő körülmények között. A vasútállomás és a hangula­tos Fáy-lakótelep közelében magasodó óriás hengersor messziről magára vonja a fi­gyelmet. A tároló 1973 nyarán fogadta az első búzaszállít­mányt. Azóta évente igen sok érkezett. Valóságos aranyló búzaszemözön. Innen jut to­vább a feldolgozó helyre, a malomba, onnan a sütőipar­hoz, vagy a boltokba, hogy mindennapi élelmünk alapja legyen. Mint Pénzes Sándor, a Budapesti és Pest megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat ceglédi körzeti üzemé­nek vezetője elmondta, a ha­talmas tárház kiállta a próbát az eltelt évek során. Jól sike­rült a felépítése és berendezé­sei is beváltak. A beérkező terményeket gondosan kezelték. Állagrom­lás még egyszer sem fordult elő. Az itt dolgozók, köztük a 14 szocialista brigád tagjai, jól tudják a dolgukat. A korszerű építmény természetesen nem mentes a kopástól, használó- dástól, ahogyan múlnak fölötte az évek, de a karbantartás fo­lyamatos és alapos. Nagyjaví­tást minden esztendőben vé­geznek a főszezon, az új búza érkezése előtt. Ez most is meg­történt. A tároló máris olyan állapotban van, hogy bizton­sággal elhelyezhetik benne a tárolásra alkalmas gabonát. A terményeket természetesen gondozva: tisztítva, rostálva, minőségét ezzel javítva juttat­ják tovább, rendeltetési helyé­re. Lassan kombájnoktól, mun­Az utóbbi esztendőkben mind több külterületen lakó és a háztáji földjén gazdálkodó család vásárolt és vásárol Nagykőrösön, Kocséron vagy Nyársapáton házat, és idősebb korukban minden évben töb­ben költöznek „haza”. Ennek ellenére még hosszú eszten­dőkig fennmarad a főként jó­szágtartásból szép jövedelmet húzó tanyai gazdálkodás. Erre közérdekből is nagy szükség van, mert mint statisztikailag is megállapították, a városok és községek lakossági ellátásá­nak nagyon jelentős részét, lábas jószágokból, baromfiból, zöldségféléből és gyümölcsből, a külterületi termelők állítják elő. Éppen ezért a tanyán gaz­dálkodók életkörülményeit mindenütt igyekeznek fokozott mértékben javítani. Egyre több határrészre vezetnek vil­lanyt, hogy a jószág nevelésé­hez gazdasági gépeket hasz­nálhassanak, és igyekeznek a külterületi boltok ellátását is javítani. A Nagykörös és Vi­déke Áfész Nagykörös, Kocsér és Nyársapát tanyavilágában 12 boltot tart fenn, melyek ka zajától lesz hangos a határ. A termelőszövetkezetek, közös gazdaságok alapos tervet ké­szítettek az aratásra, felkészül­ve minden eshetőségre, űk is és a gabonatárolóbeliek is számítanak arra, hogy az ara­tási idő — ha az időjárás ked­vez —, a korábbi évekhez vi­szonyítva csökken. Ez rövidíti az átadási-átvételi idősza­kot is. A körzeti üzem több mint húsz mezőgazdasági üzem­től vesz át szemtermést. Mivel a raktárférőhely nem növekedett most, és várhatóan jó termés ígérkezik, a partne­rek közül többel úgy állapod­tak meg, hogy ki-ki saját ter­mését maga tárolja gondosan, amíg a tárházba be nem szál­líthatják azt. Ezért a körzeti üzem természetesen tárolási díjat fizet az illető közös gaz­daságnak. A korábbi évekhez képest új, hogy ezen a nyáron néhány különlegesen jó minőségű bú­zafajtát jobban fizetnek, mint a többit, öt ilyen búzára kö­töttek külön termékértékesíté­si szerződést. Az így lekötött búzafajtákért mázsánként 15 forinttal többet fizetnek. Ez az árkülönbözet tükrözi a hasz­nálati értéket, feltételezve a valóban jobb minőséget. A többitől ezt elkülönítve tárol­ják. A partnerek vállalkoztak arra, hogy külön foglalkoznak a szokványos búza betakarítá­sával és tárolásával, valamint külön ezzel, az értékesebbel. Saját raktáraikban legalább 15 napon át megfelelően tárolják, legalább 50 vagonos mennyi­ségben. A technikai felkészülés mel­lett az irodai munkát is elő­készítik kellően. Az átvételi jegyeken, amelyeken az át­adott termés mennyisége sze­repel majd, ott lesz a minősé­gi mutató is. A bizonylatokat Budapesten gépi adatfeldolgo­zó rendezi, összesíti, eszerint fizetik az ellenértéket. A kor­szerű számítástechnika így sok gondot levesz az átadók és át­vevők válláról, s hozzá lehet fűzni, hogy a gép sem így, sem úgy nem lehet részrehajló. legtöbbje a városi üzletekkel is felveszi a versenyt. Ezek egyike a Ceglédi Álla­mi Tangazdaság nagykőrösi feketei kerületében levő áfész- bolt, melynek újév óta Buzsák Antal a vezetője. Elmondhatjuk, hogy a bolt­ban minden kapható. Ahogy régen mondták: „mint a pesti Török-patikában". A kenyér, tej, fűszer, ételkonzerv, ital- és édességféléktől kezdve, az iparcikkig és az edényárukig. — A tanyai lakosság élet­módja már majdnem azonos a városiakéval — mondja a ke­reskedő. — Például szemes kávéból havonta 50—60 kilo­grammot is eladok, a Cola és a Márka üdítő italokból pedig több mint ezer üveggel. Ez a mennyiség az ifjúsági építőtá­bor diákjainak fogyasztása folytán a nyáron megsokszoro­zódik majd. Havi forgalmunk 180—200 ezer forint. — Minden vevőmet szemé­lyesen ismerem, s már előre tudom, hogy csokoládét vagy cukorkát vesznek-e a gyere­keknek — mondotta a hivatás­szeretettel dolgozó tanyai ke­reskedő. K. L. A mezőgazdasági üzemek a vállalat régi partnerei, isme­rik a közös munka folyama­tát, ki-ki érti a feladatát. A tennivalókat munkaértekezle­ten beszélték meg, hogy a kölcsönös érdeket szem előtt tartva döntenek az aratás és termésátvétel zavartalanságá­ról, az ország kenyeréről. A ceglédi üzem az évek során hagyományosan, különösebb panasz, észrevétel nélkül, gör­dülékenyen végezte dolgát, nemcsak a 2 ezer vagonos tá­rolóban, hanem a hozzá tarto­zó ceglédi és abonyi malom­ban, valamint a vidéki raktá­raknál is. Jelezték: átvételnél, az idő­pontot tekintve, alkalmaz­kodnak a szállítópartnerek kívánságához, de az előrejelzésre, mint ed­dig, most is számítanak. Kora hajnaltól késő estig érkezhet­nek a búzaszállítmányok. Munkára kész a tároló drá­ga műszerekkel és jó szakem­bergárdával rendelkező labo­ratóriuma is. Igen ritkán for­dult elő, hogy megállapításaik­kal a szállító fél nem értett egyet, és még alaposabb vizs­gálatot kért. Most, hogy a kiemelt, öt búzafajtával is fog­lalkoznak, a laboratórium és az átvevő igyekszik még pon­tosabb képet kialakítani a be­érkező tételekről. S ha mégis ellenvélemény volna, úgy a hiteles mintát a vállalati köz­pont illetékese és a Pest me­gyei Tsz-szövetség képviselője ellenőrzi, bírálja. Eszerint szü­letik a döntés. E. K. Idestova két évtizede már annak, hogy amikor hazavit­tem a nyolcadikos bizonyít­ványt, apám egv ormótlan nagy fényképezőgépet akasz­tott a nyakamba, néhány ke­resetlen szó kíséretében: „Na, itt van, fiam, a Pajtás — de nehogy azt hidd, hogy meg- érdemled!” Nem tudom, hogy a többi, már ugyancsak vég­zett nyolcadikos rászolgált-e az ajándékra, de azon a nyá­ron a fél falu gyereke Pajtás boxgéppel szaladgált, s cset- tintgette jobbra is, balra is... A nyolcvanas évekre a for­matervezők ugyan már fino­mítottak valamicskét a fény­képezőgépek vonalain, de az ajándékozási szokások húsz év elteltével sem változtak túlságosan sokat. Cegléden is — amint azt Bíró Mihályné, az OFOTÉRT-szaküzlet veze­tője elmondotta —, a nyol­cadik osztályosok „ballagása” után igen kapósak voltak az úgynevezett iskolagépek. Ezek közül leginkább az olcsó, szovjet gyártmányú Szmena —8, Szmena-szimbol és az Etűd márkanevűeket vették, s vitték: június első felében el is fogyott belőlük vagy két­százötven darab. Az igénye­sebb — és vastagabb pénztár­cái ú — vevőknek a japán import Mamiya F—135-öst ajánlották, amelybe a távoli szigetországban már a vakut is beépítették, s a fény az ex­ponálás pillanatában automa­tikus úton villan. A fotózáshoz film is kell. A Szabadság téri OFOTÉRT- bol't választéka e pillanatban egyaránt tartalmaz fekete-fe­hér és színes filmeket, vala­mint színes diát is. Utóbbiból a 24x3G-os, a kisfilmes méret városunkban még újdonság­nak számít, a tekercs negatív- jai papírképre is átfordítha­tók, átmásolhatók. A nyaralni indulók tehát bőségesen ellát­hatják magukat filmszalagok­kal, s aki netán napszem­üvegben akarja megörökíttet- ni magát az utókornak, olcsón beszerezhet „egyet ugyanitt. Az idei divat egyébként a fémke­retes, nem túlzottan sötét tó­nusú, műanyag lencsés, nagy­méretű fényvédő szemüveg. Akik kiskorú gyermekeikkel vágnak neki a nyaralásnak, azok jó, ha magukkal visznek egyet a lengyel gyártmányú Ánja diavetítőkből — hiszen borúsabb, hidegebb időre is számítani kell. A 410 forintos gépből most is van elegendő, a baj csak az, hogy a hozzá­való mesefilmekből igen sze­gényes a választék, s a négy fal közé szorult lurkók figyel­mét nemigen lehet majd tar­tósan lekötni háromféle dia­filmmel. No, de talán az eső sem esik majd örökké ... A nyári élményeket és pil­lanatokat konzerváló diakoc­kákat általában ősszel vagy télen szokás a szűkebb csa­ládi kör, illetve a baráti tár­saság elé tálalná. Az Aspector —150-es diavetítőből most van kínálat, de azok, akik tü­relmesen kivárják a nyár vé­gét, Cegléden is megvehetik majd a korszerűbb — és ter­mészetesen jóval drágább — Pentacon AV—100-ast, amely­nek a vetítőlencséje mögé a képkockák automatikus úton, távvezérléssel helyezhetők. A műkedvelő fotósok és fil­mesek szalagjait Budapesten, Az utóbbi években közsé­geinkben gomba mód nőttek ki a földből a szebbnél szebb új családi házak. Törteién is egyre-másra emelik az épüle­teket. így hát nem csoda, hogy a település egyetlen bádogos­mesterének bőségesen van munkája. Strázsi Imre hol műhelyében szabja, illeszti össze a bádogot, hol a hely­színen rakja fel az általa ké­szített ereszcsatornákat, pad­lásablakokat. Tanítványokat vár Tizenöt éve váltotta ki az iparengedélyt, s azóta jól is­merik nemcsak szülőfalujában, hanem a környező községek­ben is, ahonnam ugyancsak elhalmozzák megrendelések­kel. A szakmát egy nagyüzem­ben tanulta, a Csepel Vas- és Fémműben. Róla nyugodtan elmondhatjuk: sokoldalú mes­terember, aki nem elégedett meg egy kenyérrel, lakatos és bádogos mester, továbbá he­gesztő és műszaki rajzoló bi­zonyítványa is van. Sokfelé látható mesterremekei bizo­nyítják szakmaszeretetét. Az az embertípus, aki másokkal is szívesen megosztja tudását. Jól tudják ezt róla a KIOSZ- ban is, hiszen az évek során eddig hat ipari tanulót nevelt. Az ismeretek átplántálásáért méltán érdemelte ki a Kiváló szakmunkás oktató oklevelet. Azt szeretné, ha ősszel ismét elszegődne mellé két fiú. Idő­ben beadta az igénylést, s most várja a jelentkezőket. Vizsgák a műhelyben A mester eddigi tapasztala­tai szerint nemcsak rajta és a gyerekeken múlik, melyik mi­vé formálódik, hanem jelentős mértékben a szülőkön is. Ahol otthon komolyan veszik, hogy szakma legyen a csemete ke­zében, ott a kellő buzdítás sem marad el. Ez a szerecsés eset, hiszen a mester és a ta­Mint arról lapunkban ko­rábban már beszámoltunk, a ceglédi Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkásképző | Intézet csapata nemrégiben jutalomutazást nyert a Ki tud többet a Szovjetunióról? elne­vezésű politikai vetélkedőn. A szakmunkásképző intézet­ben régi hagyományai vannak e nemes versengésnek. Az is­kola diákjai és pedagógusai' 1974 óta vállvetve készülnek fel a kisebb és nagyobb — erőpróbákra. Erőfeszítéseiket ez idén hordozta a legfénye­sebb siker: három fiatal — Rakonczai Ildikó, Pantó Anna és Szerdahelyi István — és a még fiatalabb Matusinka Judit alkotta azt a csapatot, amely ez idén harmadik lett az or­szágos döntőn. Jutalmuk négy repülőjegy és egy-egy névre ballagok a Forte-laborban és a Főfotó­nál hívják elő. A városban hallottam, tudom, hogy sok baj van a határidőkkel és a munka minőségével is, de er­ről a felvevőhelyen, a Sza­badság téri OFOTÉRT-bolt- ban aztán igazán nem tehet­nek. Én úgy vélem, hogy ezeknek a „vasárnapi” fotó­soknak csak egyet lehet aján­lani: ki kell tanulni a fény­képészszakmát, s nem lesz többé panasz az előhívásra, másolásra, nagyításra —, ha ezeket a műveleteket minden­ki maga végzi otthon. Ám az, aki valóban ráadja a fejét ennek az új mester­ségnek a megtanulására, az megint csak bajban van. Vá­rosunk egyetlen szaküzletében ugyanis csak nagynéha lehet kapni fotós szakkönyveket, fotófelszereléseket és alkatré­szeket ... Viszont a használt fixíroldatot idén április végé­től — hasonlóan a fővárosi szakboltokhoz — minden to­vábbi nélkül felvásárolják a fotóamatőröktől. V. I. mogatja a szülői ház is. Ha a csaiaü nem tanúsít kellő er- üekiodest, felváltról kezeli a gyerek sorsat, az Oktató is ne- nezeoo neiyzetoen van, s végül a diák sínyli meg a követke­zetes számonkérés, a biztatás hiányát. A szakmunkásképzőben jól ismerik, számon, tartják Stra- zsi mestert. A szint vizsgákat az ő törteit műhelyeben tart­ják. Ilyenkor ő állítja össze a tételeket. Ezek olyan jól sike­rültek, hogy a kollégák elvit­ték mintának máshová is. Az egyik vizsgázó például haty- tyanyak önálló szerkesztései és összeállítását kapta felada­tul, a másiknak egy szép, cir- kalmas csatornasarokdíszt kel­lett elkészítenie. Ö örült a leg­jobban, hogy sikerrel oldottak meg a lecket és jó jegyeket érdemelték. Általában épületbádogos munkákkal keresik fel Strázsi Imrét. Nemcsak a házakon akad tennivaló, hanem a tiz­ekben is. A törteli sertéstelep kivitelezése éppúgy adott neki feladatot, mint a kocséri Petőfi Tsz építőrészlege, amelynek szintén dolgozik. Azért van a házban egy egyedi készítmé­nye is: kislocsolót gyártott a kislányának. — Jóval olcsóbb lett volna, ha a boltban ve­szem — állapította meg, ami­kor szóba került a téma. Társadalmi munka A KIOSZ törteli csoportjá­ban ugyancsak tevékeny, tár­sadalmi közreműködőként tart­ják számon. Ott van minden megmozduláson. Emlékezetes esemény volt, amikor székhá­zukat felújították. Akkor min­den szakma képviselői ott tet- tek-vettek. Természetesen a bádogosmunkát ő végezte. Azt szeretné, ha a helybeli tanítványok közül valamelyik kiváltaná az iparengedélyt, s esetleg idővel átvenné a sta­fétabotot. Tamasi Tamás szóló, tíznapos beutaló volt a Szovjetunió egyik legszebb üdülőhelyére, Szocsiba. Az indulás ideje elérkezett. Július elsején Ferihegyről — fedélzetén a kis csapattal — felemelkedik egy gépmadár, hogy elröpítse őket a felhők fölött a tenger mellé... Szünidő és iskolatáska A nyári szünidő még alig hogy elkezdődött, Cegléden, a papír- és írószerboltok kiraka­tában már megjelentek az is­kolatáskák, rajztáblák, vízfes­ték- és színesceruza-készletek. Hazai és külföldről érkezett iskolaszerek egyaránt találha­tók a polcsorokon. Megrendelés az épülő paksi atomerőműhöz Az épülő paksi atomerőműhöz úgynevezett hajtásátvezeté­sek készülnek a Vasipari, Elektromos és Műszerész Szövet­kezet ceglédi részlegében. Holló Tamás és Szepesi György az alkatrészeket állítja össze. Apáti-Tóth Sándor felvétele Kocséron, Nyársapáton Boltok a tanyavilágban Kávézó, kálózó kuncsaftok Hattyúnyak a vizsgatétel nítvány közös erőfeszítését tá­Szocsiba repül a csapat

Next

/
Oldalképek
Tartalom