Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
SZOMBAT, KÖNYVEKKEL Az irodalom ünnepnapjain Gondolatokat is vetettünk... SZENTENDRE A SZERB IRODALOMBAN Játék a címekkel: Írószemmel a Rivalda mögött található a Házmestersirató, a Drámák között konfliktust idézve, mint a Háborús kiskáté, A tizenkét este alatt, akár Az üres papír elégiája: végül is Körkép ez Jégkorszak után. Zöld és sárga csíkos sátor alatt akár így is összeolvashatók a színes könyvborítók feliratai. Az ünnepi könyvhét Pest megyei megnyitása után már két nappal is óvatosabban válogat, gazdasági kényszerűségből az ember, így hát eljátszunk a címekkel. Jó befektetés A könyvesboltokban, pavilonokban, sátrakban mégis mindig akad vásárló és bizonnyal így lesz ez egészen június 6-ig. Mert a könyvek élmény ígéretükkel újra és újra csábítanak, s a kíváncsiskodó böngészés vége általában a sorsunkba beletörődő költekezés. De hát végtére is: kevés jobb célra költhetjük a pénzünket. Milyen is volt ez a szombat könyvekkel? Utcára hívogatott a napsütés. S a sétálókat a megye valamennyi városában megállásra késztették a tereken, járdákon megépített árusítóhelyek. A könyvesboltok kirakatai is színesebbek voltak a szokásosnál: a fehér stegfűs könyvheti plakátok körül gazdag volt a kínálat a legfrissebb kiadványokból is. A Pest megyében felállított alkalmi pavilonok számát megtoldhatjuk legalább egy tucattal: a Budapestről lakóhelyükre hazaindulók a metró- és vasútállomásoknál, a távolsági autóbuszok indulási csomópontjainál is vásárolhattak. Szentendrén, a Duna-parti sétány tegnap délelőtt még nem tükrözte a hétvégi pihenést: a járókelők sietős léptekkel igyekeztek céljuk felé. háziasszonyok kövér táskákkal várták az autóbuszt, személy- gépkocsik megállás nélkül suhantak el a parkoló előtt. Egy láthatóan könyvekkel kibélelt műanyag táska társaságában fiatal lány ült a kőkorláton. Mozdulatlannak tűnt a nyüzsgésben: olvasott. — Azért jöttem le, hogy könyvet vásároljak, de most már mennem is kellene, mert édesanyám rámszabta a konyhai munka egy részét — mondta Telkesdy Mária negyedikes gimnazista. — Nálunk otthon hagyomány, hogy minden könyvhétre kapok 100 —150 forintot, egy kevéske zsebpénzem nekem is általában megmarad. Hogy mit vettem? Többségben Ra-Re köteteket, szinte kivétel nélkül valamennyi érdekes, izgalmas olvasmány és az sem közömbös, hogy egy diák pénztárcáját sem üríti ki egészen. Az iskolában kedvenc tantárgyam a történelem, ezért örülök különösen Az ősember Magyar- országon című könyvnek. Ugyanezért vettem meg Szent- mihályi Szabó Péter: Avarok gyűrűje című regényét. Nem hiszem, hogy csalódás érne, mert tudom: nem valóságos történelmi adatokra épült ez az írás. Mégis nagyon izgalmas végiggondolni, hogy a honfoglalás előtt már kétszáz Böngészés a szentendrei könyvsátor előtt, és üres kézzel senki sem távozik Barcza Zsolt felvétele mutatva az utat a Kölcsönző felé. Kicsi bolt Kölcsönző? — A monori Áfész kirendeltségeként működünk — mondta Dombai Oszkárné boltvezető. — Kölcsönzünk poharakat, evőeszközöket, mosógépet, centrifugát és bizományosként én árusítom a könyvet (Vecsés lakossága megközelíti a 20 ezret). Sok újdonságot kaptam a könyvhétre megjelent kötetek közül. Nem, mindent nem, de hát ez kicsi bolt Így is eladok évente 250 ezer forint értékű könyvet és hanglemezt. Az ünnepi könyvhéten nagyobb a forgalom az átlagosnál, de nem sokkal. Hogy mit keresnek leginkább a vevők? Berkesit, Fejes Endrét, az útleírásokat, történelmi könyveket, de valószínűleg mind a tízet eladom Moldova regényéből is. Azt hiszem, nem különösebben érné meg, ha kitelepülnék a búcsúsokhoz. Majd jönnek ide az emberek. Sokan olvasnak Vecsésen is. Nálam inkább munkások, tsz- tagok vásárolnak. De sokan szerzik be Budapesten az érdekes könyveket. Írókat, költőket, író-tudósokat és persze a könyvkiadókat, -terjesztőket is köszöntjük a könyvhéten. De tiszteletet érdemelnek azok a könyvkereskedők is, akik ezen a mai napon ott állnak majd a pultok mögött, s kínálják a legértékesebb portékát. Kr. Gy. évvel éltek itt együtt avar és magyar törzsek. — Sok mindent szerettem volna még megvenni, abban bízom, hogy a könyvheti művek többsége később is kapható lesz. Így nem kell véglegesen lemondanom a kiszemelt alkotásokról: mindenekelőtt a Csataképek című albumról (ára 313 forint). Egy olyan könyv volt, amit kerestem és nem tudtak adni: Moldova György riportkötetét. Úgyis jönnek Üllőn sikerült hozzájutnom Mrozek: Dráma-kötetéhez, ott lapult meg a Könyvesház boltjának gazdagon megrakott pultján. Péczeli Imréné, az éppen szolgálatos elárusító 682 forint értékű könyvoszlopot csomagolt egy vevőnek: három Moldova, négy Berke- si, két Graham Greene és még néhány könyvcsemege, aztán a kisfiának egy Ra-Re. — Monoron lakom, de Budapestre viszem a könyveket, az l. sz. Volánnál dolgv om és az irodában megkértek a kolléganőim, hogy vásároljak be nekik is — mutat Koczó Ágnes a pult mellett rogyadozó hatalmas bőrtáskára. — Én mindig itt vásárolok, mert tapasztalatom szerint Üllőn, nagyobb a választék, mint Monoron. Itt minden van, néha még a vállalati könyvbizományost is innen segítem ki. — Mi a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat bolthálózatához tartozunk — nyugtázza az elismerést Péczeli Imréné. — Elég széles vásárlókörünk van, de akad néhány vevőnk, aki a Könyvvilág című folyóirat alapján összeállítja az igénylistáját és mire jön, mi már mindent összekészítünk. Több mint harmincán nyitottak már folyószámlát a boltunkban. A forgalomra talán jellemző, hogy fél órája kezdtem az árusítást, és már 3 ezer 500 forint készpénz van a kasszában, a folyószámlás bevételen kívül. Vecsésen nincs könyvesbolt, sőt könyvheti pavilont sem állítottak. Szombat reggel a játszótér mellett kisebb falusi búcsúnak is beillő, hintákból, mutatványos bódékból álló szórakozás készült. Könyvet akartunk venni. Szemüveges kamaszfiú bringázott előttünk. Olvasó ifjúságért A tavaly lezajlott Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért KISZ-akció egyik legjelentősebb eredménye, hogy szorosabbá vált a könyvtárak és az ifjúsági szervezetek együttműködése. A további eredményes közös tevékenység érdekében hirdette meg a KISZ Központi Bizottság az Olvasó ifjúságért pályázatot, amelyben részt vehet valamennyi tanácsi, szakszervezeti rés iskolai könyvtár, valamint KrISZ-alapszer vezet. A hároméves pályázat első fordulója 1981 tavaszáig, a KISZ X. kongresszusáig tart. Alapvető cél, hogy a fiatalok, különösen azok a munkások és szakmunkástanulók, akik eddig nem jártak könyvtárba, szeressék meg az olvasást, váljanak könyvbarátokká. Ennek érdekében javítani kell a könyvtárak propagandamunkáját* illetve olyan műsorokat, vetélkedőket, könyvismertető pályázatokat kell szervezni, amelyek felkeltik az érdeklődést. Az akció keretében végzett munkáról a könyvtárak készítenek írásos beszámolókat. A legeredményesebben együttműködő könyvtár és KlSZ-alap- szervezet 10—10 ezer forint értékű díjat kap. Tűzből mentettél hét gilicét Velük elbúgtál hét vecsernyét Szagolva a nőszirom virágát Zárkóztál mennyei koronádba És elnémultál (Vaskó Popa: Szentendre. Nagy László fordítása) Szentendrének vannak több évszázados műemlékei — és vannak mai festői, szobrászai. Keveset tudunk azonban a város és az irodalom — és különösen a szerb irodalom kapcsolatáról. Arról, hogy volt-e itit az elmúlt évszázadokban valamilyen szellemi központ, irodalmi műhely, s hogy ábrázolták-e hazai, illetve jugoszláviai délszláv írók .az itteni, kisvárosi életet. Dr. Milosevics Péter, az ELTE szláv filológiai tanszékének tanársegédje mindkét kérdésre igennel felel. Kódexmásolók — Néhány héttel ezelőtt a Pest megyei művelődési központban Szentendre a szerb irodalomban címmel tartott előadást. Mi adja meg az időszerűséget a témának? — Körülbelül tíz év múlva, 1990-ben lesz 300 éves a város és a szerb irodalom együttélése. Folyamatos kapcsolatról van szó, amely persze szakaszokra oszlik. Az első, a XVIII. századi szakaszban Szentendre a szerb irodalom megjelenésének fontos színtere, sőt, egy ideig fővárosa is volt (a század elején), az irodalmi művekben ugyanakkor a város maga mégnem je1 énük meg. A XIX. század jelenti a csúcspontot a kap- cso’atiban. Innen nő ki egy értékes életmű: Jakov lgná- tovítyé — ugyanakkor néhány fontos művének is Szentendre a színhelye. A XX. században már nem volt szerb irodalom a városban, viszont témaként, motívumként megjelenik jugoszláviai írók műveiben is. — Ebből, ha a minőség nem is, a folytonosság ténye nyilvánvalónak tűnik... — Igen. Az első korszakban alapvető feladat volt a folytonosság megtartása. 1690- ben. a nagy vándorlás során Arsenie Csamojevvty pátriárka környezetében számos szerzetes is érkezett Szentendrére. a Drima melletti Rácsa kolostorból. Egyházi könyveket. kéziratokat hoztak ma- gukkail. amelyeket azonnal másolni kezdtek a menekülTV-FIGYELO Részeg eSŐ. Ritka nagy televíziós élmény tapasztalni, miképpen ível mind magasabbra A magyar dráma 30 éve című sorozat színvonala, hogyai) haladja meg _ egyre jobban korábbi önmagát. E hatalmas vállalkozás nyitányaként még olyan művek kerültek a képernyőre, mint Sarkadi Imre Szeptembere meg Karinthy Ferenc Ezer éve, amelyek most s ezekben az újmódi formájukban mesz- sze nem rendítettek meg úgy, mint egykor, színpadon látva, hallva őket. (Elhalkulásukat egyrészt azzal lehet magyarázni, hogy témáik — a falusi fiatalok elvándorlása, illetőleg a tilos és titkos magzatelhajtás — immár sokkalta kevésbé riasztanak; másrészt meg azzal, hogy megírási formájuk riportosságát is kimutatta a tovafutott idő.) A most emlegetett színműmustra csak később, Németh László A két Bolyai című drámájának pengetésekor biztatott . élenkebb figyelésre, mégpedig azért, mert ez a zseniális fiút és annak majdnem zseniális aoiát összefeszítő mű egy általánosabb, a nézők túinvomó többsége számára is átélhető konfliktust bontott ki, mégpedig ’ úgy, ahogyan azt egy ideális tévéjáték megkívánja: kevés helyszínt mutatva, szinte mindig a szereplők közelképeit sorolva egymás után. Péntek este pedig alkalmunk adódott föltételezni, hogy ez a három évtized java termését előtáró sorozat elérte a csúcsot. Több okát nevezhetjük meg ennek. Elsősorban is arra kell hivatkozni, hogy Dcurvas József Részeg eső című regénye — annak idején a Kortárs lapjain folytatásokban jelent meg először — olyan írás, amely egyszerre nagyon mai és ugyanakkor sistergőén példázatos. Teljességgel átélhető, felfogható tehát mindazok számára, akik a benne megtestesített Bállá Gézához hasonló utat jártak be, illetőleg akik végigfigyelhettek egy ilyen felfutást, majd aláhúzást a maguk környezetében. (A fényes szellők — és nem, mint gyakorta írják, mondják: szelek — nemzedékéről van szó!) Ám ugyanígy önmaguk bevallott, beváltatlan gyötrődéseire ismerhettek rá azok a nézők is, akik az öngyilkossá lett festő tényleges jelenléte előtt vagymesz- sze az után kényszerültek feltenni a kérdést: ki vagyok, miért vagyok, mire rendeltettem. Másodsorban pedig — hadd játszadozzunk a szóval! — a Részeg eső mindenképp tek számára. Kiprian Racsanin iskolát alapított, a miniatűr álk festését is tanította (mellesleg ő írta az első szerb versit ant). Örök vőlegény — Az ő működését mely évekre tehetjük? — Az 1711—1747 közötti időszakot ismerjük életéből. Prédikátorként exkor Szentendrén, Esztergomban, Komáromban és Győrött dolgozott. Sokoldalúságára jellemző, hogy a másolás mellett fordított is oroszból, lengyelből, írt versieket s egy drámát is. Legfontosabbak azonban beszédei, amelyeket szép, tiszta népnyelven írt, s amelyek szövege fennmaradt. Ezekben már a felvilágosodás nyelvi problémáinak megoldását előlegezi. Ugyanakkor a beszédek szisztematikus felvilágosító programot jelentenek, a „tudományos ismeretterjesztés” előzményei. Sajnos, Gavril műved sokáig kéziratban maradtak, csak nemrégen adták ki őket Belgrád- ban. — Ebben az időben élte a város fénykorát. A szerb kereskedők kapcsolatai Krakkótól Isztambulig terjedtek ki. Hogyan hatott irodalmára, hogy a XIX. százaid elejére Budával és Pesttel szemben háttérbe szorult? — Gazdasági és morális hanyatlás jellemezte a várost. Ahogyan később Thomas Mann egy széthulló osztály romjaim nagyszerű irodalmi épületet emelt, jellegiében ugyanúgy járt el Jakov Igma- tovity (1822—1889). Legérdekesebb Szentendrén játszódó regényei a hanyatlás folyamatát állítják elénk. Az Örök vőlegény című regény (Csuka Zoltán fordításában 1972-ben jel ent meg magyarul) első része az apák. a gazdagodó kereskedők világát mutatja be. a második azt: a.z anyagi jólét hogyan hullik szét az erőtlen, morálisan züllött utódok kezén. — Milyen szerepe van Ignatovitynak a szerb irodalom történetében ? , — Kevés figyelmet fordítottak eddig arra, hogy társadalmi vagy realista regényeit 10—15 évvel azelőtt írta, mint amikor ez a szerb irodalomban általánosan jellemző lett Emlékhely — Hogyan látják, mutatják be a várost a mai jugoszláviai és hazai délszláv írók, költők? — Az írások azt konstatálják, hogy Szentendre az elmúlt évszázadokban elvégezte a feladatot, amelyet a szerb irodalom érdekében végeznie kellett, s mára irodalomtörténeti emlékhellyé vált. A legtisztábban ezt Milos Crnjant- ki: Camojevic naplója című regényében fogalmazta meg. A főhős, az első világháborút megjárt, csalódott fiatalember hiába keresi Szentendrén ősei világát. A lírai műveikben árnyaltabb a kép: a valóságos élet eltűnt, de a művészet révén mégis jelen van — ezt sugallják. Milorad Pavlc például egész versciklust szentelt Szentendrének, Vujicsics D. Sztoján budapesti költő egyik versében azt érzékelteti: a szerb múlt emlékednek megőrzésében hatalmas szerepe van a városnak. Ilyen értetemben igaza van Milan Kasaninnak, aki Jakov Ingto- vityról írva a Duna-parti település történeti és kulturális jelentőségét a görögországi Athoisz-hegyi szerb kolostoréhoz hasonlítja, mondván: a szerb szétszórtság legdélibb pontjától (Athosz-íhegy) a legészakibbig (Szentendre), az örökös vándorlások során „nemcsak csontokat adtunk a földnek, hanem gondolatokat iis vetettünk”. P. Szabó Ernó Színészek új színpadon Szerződnek a színészek: többen fővárosi színházakból vidékiekhez, mások vidékiekből fővárosiakhoz. Szokás szerint ugyanis az évad végi napokban változik a társulatok tagsága. A Népszínház társulatához szerződött Psota Irén, Kalocsay Miklós és Dózsa László, a Madách Színházból, Szakács Eszter a Mafilm színésztársulatából, Hámori Ildikó a Thália tévégénnek (mert ha van fotogén, azaz fényképre illő, akkor igazán lehet egy ilyen, a képernyőn megjelenő művészetre vonatkozó hang-, illetve betűegyüttest is össze- eszkábálni) mutatkozott. Mind aiz író, mind pedig a remekül tömörítő, a történet ritmusát mesterien megszabó dramaturg, Deme Gábor úgy jelenetezett, hogy többnyire szűk és zárt terekben mutatkoztak meg a szereplőik, s együttlétük így igenosak felforrósodott. (Lehetetlen volt észre nem venni például őze Lajos valóságos könnyeit, amelyek nyilván ebben az intim környezetben préselődtek ki ily visszafoghatat’lan természetességgel.) Mit mondhatunk még? Ifa valami fölött, hát e Hajdufy Miklós rendezte önvizsgálat- sorozat fölött igazán megjelent a szerencse-csillag, s Darvas József története szinte minden ízében azzá lett, amivé lennie lehetett s kellett. Egy nagyra hivatott, ám egy némely tagjaiban megkeseredett, önpusztítóvá vált nemzedék remek tablójává, amelynek portréit figyelve, kiben-kiben elodázhatatlanná vált a befelé tekintés. A szakirodalom ezt katarzisnak, erkölcsi megtisztulásnak mondja, s mint ilyen, most e ritka jól sikerül* televíziós vállalkozásban nagyszerűen megmutatta önmagát. Akáca László Színházból, Fülöp Zsigmond és Tahi József a József Attila Színházból, Baranyi László a Mikroszkóp Színpadtól, s itt kezdi művészi pályáját Sebestyén András és Szőke Pál, a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatója. A társulat három tagja visszatér előző munkahelyére: Andorai Péter és Tordai Teri a Mafilm színésztársulatához, Jordán Tamás pedig a kaposvári színházhoz. A társulatépités egyébként még nem fejeződött be: a Népszínház várszínházi, józsefvárosi színházi és három utazó, opera-, tánc- és bábszínházi társulatának előreláthatóan több mint 150 prózai színész, énekes, táncos, bábművész tagja lesz. Változik a Nemzeti Színház művészgárdájának összetétele is. Kottái Róbert, Pogány Judit és Lázár Kati a kaposvári színházhoz, Kálmán György a Mafilm társulatához szerződött. Az ország első színházában szerepel majd a következő évadban Bessenyei Ferenc, aki eddig a Madách Színház tagja volt, valamint Olsavszky Éva és Kun Miklós, a kaposvári színház két művésze. A Vígszínház társulatának tagjai helyükön maradnak, s nem köszöntének új tagot a Thália Színházban sem. A Madách Színházba kerül Papp János és Sárvári Győző a veszprémi színházból, nyolc színésztől viszont megválnak. A búcsúzók között van — a már említett négy színészen kívül — a Népszínház, illetve a Nemzeti Színházban szereplő Bálint András, aki a Mafilm .színésztársulatához, Leviczky Klára, aki a pécsi Nemzeti Színházhoz, Menszátor Magdolna. aki a debreceni Csokonai Színházhoz és Safranek Károly, aki a szegedi Nemzeti Színházhoz megy. A József Attiia Színházba szerződött Tyll Attila a békéscsabai, Málnai Zsuzsa a veszprémi és Szirmai Péter a kecskeméti színházból.
