Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

Méltó keretek között Alakuló tanácsülés Többszörösen is jelkép volt az ünnepi jelző a városi ta­nács június 19-i ülésén, hiszen státusváltása óta idén először választott a város, s a telepü­lés új rangjának megfelelően megválasztott tanácstestület tagjai — szám szerint nyolc­vannégyen — ezúttal először találkoztak. Az ünnepi külső­ségekkel magamagát ünnepel­hette a tanács apparátusa: mintaszerűen végrehajtott, ke­mény munkát zárhattak le a mostani tanácsüléssel, ame­lyen ott volt Komáromi János, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezetője és dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettese is. A testület Ipacs Lászlónak, a Hazafias Népfront városi bizottsága elnökének, a ta­nácsülés levezető elnökének irányításával előbb megvá­lasztotta az ügyrendi bizottsá­got (elnöke: dr. Agyi Dániel), majd meghallgatta a bizottság jelentését. A testület megállapította, a végrehajtó bizottság létszámát, s a, tizenhárom tag között ka­pott helyet a városi tanács új­raválasztott elnöke: dr. Be- nussi Silvió és helyettese: Vog- ronics László, valamint a ta­nács határozatlan időre kine­vezett vb-titkára: dr. Kara Pál. A vb további tagjai: De- kány István, a Benta-völgye Tsz elnöke; Dizseri Sándor gimnáziumi igazgató; Gulyás Tiborné, a Mezőgép műszaki rajzolója; Gyenis János, a Politikai FőisKola docense; Méray Tibor, a városi pártbi­zottság első titkára; Nagy Ist­vánná, a városi tanács pénz­ügyi, terv- és munkaügyi osz­tályának vezetője; Polákovits Nándor, az MGM diósdi gyá­rának diszpécsere; Piszák Im­re, a HNF városi bizottságá­nak titkára; Varga József, a Mechanikai Művek lakatos­csoportvezetője, és dr. Veidin- ger István. körzeti orvos. A testület a tanácsi munka segítésére létrehozta a szám- vizsgáló, a művelődési, ifjúság- politikai és sport, az egész­ségügyi és szociálpolitikai, a városfejlesztési és környezet- védelmi, valamint az ipari és kereskedelmi bizottságot. A tanácsülés részvevői négy megyei tanácstagot választot­tak: Ipacs Lászlót, a Buda- pest-kömyéki TÜZÉP vezér­igazgatóját; ifj. Gál Ferencet, a Mezőgép lakatosát, dr. Zolika Károlyt, a Pest megyei Bíró­ság elnökét és Popper László- nét, az ÉRUSZ dolgozóját. Az ünnepi tanácsülés utolsó tény­kedéseként került sor az 58 népi ülnök megválasztására, akik a jövőben a Pestvidéki Járásbíróság ítélkezési munká­ját segítik. Méltó keretek között zajlott le Érd Város Tanácsának első ülése, ezt állapíthatta meg fel­szólalásában Komáromi János, aki jó munkát kívánt a testü­let előtt álló feladatokhoz. a tornaterem Négy új tanteremmel és egy tornateremmel bővítik a város 5. számú, tusculánumi iskoláját. Az építkezés jó ütemben halad, és várhatóan már szeptemberben az új létesítményben is tanulhatnak az iskola diákjai. Képünkön: az épülő torna­terem, háttérben az iskola régi épülete. Arcközeiben A cukrász öreg embernek képzeltem. Szakmába őszült, tudásba bölcsült öregnek, abból, ahogy ismeretlen-ismerősök tisztelet­tel ejtik ki a nevét. Véltem: örök idők óta űzi itt az ipart. De Pataki János cukrász- mester fiatal ember. — Már harmincéves vagyok — mond­ja, egyszerre hökkentve meg korával, a másikat, s kis le­mondással szavában, öregbít­ve is magát. A Tápió mellé való, györgyei születésű. Ha hazamegy, ma már kevesen ismerik meg, ő is keveseket ismer, de ahogy hovatartozá­sát mondja, kiérzik szavából a györgyeiek büszkesége. Ap­jától örökölte a mesterséget, idősebb Pataki János Tápió- györgye első cukrásza volt. — Tehát világéletében cuk­rásznak készült... — Soha nem akartam cukrász lenni. A Royal Szálló-beli inasko­dás volt a döntő, ott is Tóth Illés mester példamutatása. — Ügy szerette az öreg a szakmát, hogy -a. másikra is átragadt ez a szeretet. Otthon is mindig sütött az öreg, tőle tanultam meg: ki kell mérni mindig a süteménybe valót. Azóta sem bízom magam a szemmértékemre, kidekázom pontosan, miből mennyi való. Huszonhárom évesen lett mester, hét éve él, dolgozik Érden. A régi Osváth-házat vették meg, az Osváthok ge­nerációkon át voltak a cukrá­szat mesterei Érden. — Éve­ken át görcsben volt a gyom­rom: hogy jövök én ahhoz, hogy a híres Osváthok nyo­mába lépjek? -A nyitás előtti éjszakán alig aludtunk. Az ajtóban vártuk az első vevőt. Anyám elsírta magát, amikor estére kiürült a pult. Elindul­tunk. A cukrász hajnalban kel, éjjel fekszik. Szabadnapja a hétfő, ilyenkor jár bevásárol­ni. Éjszakánként elalszik a könyv fölött és harmincévesen lábában érzi a vendéglátósok betegségét. A cukrász szabad idejében ligeti pártalapszervezetben dolgozik. Szeretné, ha meg­erősödne a kiskereskedelem a városban, s ha egyszer a Pa­taki-cukrászda, fmint volt haj-' dán Tápiógyöi gyén — a közös élet színhelye lenne. Ha az ember a nyakába veszi a ko- lompot, akkor kolompoljon. Ez a hitvallása. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 20. SZÄM. 1980. JÜNIUS 25., SZERDA Beszélgetések a városról A lehetőségekhez igazítani a terveket Beszélgetések a városról címmel indítottuk el ápri­lisban sorozatúnkat. Azt ígértük akkor, a város vezetőit kérdezzük meg Érd helyzetéről, sorsáról. Nem ismételni akarjuk a naponta látott-hallott gondokat, tennivalókat, hanem fölhasználni e beszélgetéseket is a város életén való közös gondolkodásra. Lehetőséget adva egyben a város vezetőinek véleményük kifejtésére, s az olvasók­nak arra, hogy az írásokból is kapjanak emberközeli ké­pet a közélet irányítóiról. Mai beszélgetőtársunk: dr. Benussi Silvió, a városi tanács újjáválasztott elnöke. © Mi az eredete olaszos hangzású nevének? — A származásom: apám olasz volt, Fiúméban szüle­tett. Onnan került Magyaror­szágra az első világháború idején, 1914-ben. Én már itt születtem, Budapesten. © Úgy tudom, tanácsi ap­parátusba itt, Érden ke­rült először. Hogyan veze­tett idáig útja? — Műszaki és közgazdasági egyetemet végeztem, mérnök- közgazdászként doktoráltam. Van egy felsőfokú nyelvvizs­gám, németből. Dolgoztam a Magyar Acélárugyárban, a Kohó- és Gépipari Miniszté­riumban, majd a Diósdi Csa­págygyárban. Utóbbiban húsz évet egyhúzamban, onnan ke­rültem Érdre, akkor még a nagyközségi tanács élére. © Nem volt ez túlságosan nagy ugrás minden gya­korlat nélkül, egy teljesen más területről államigaz­gatási munkára kerülni? Ráadásu! egy ilyen helyze­tű tanácshoz? — De igpn, nagy lépés volt, ám akkor azt én nem tudhat­Indulás hajnalban A stráfkocsi ráérősen hajt el a fő­úton. Teheti, fél öt van, messze még a nap. Hetén ülnek a félötös pesti járaton, fe­jük félrebillen, ültükben álmodnak to­vább. A sofőr a kormánykerékre dől, úgy várja az indulást. A forgalmi iroda reggeli életét éli, az asztalon telefonok csörrennek, az aj­tóban a pilóták adják egymásnak a ki­lincset. Takács László félrecsúszott nyakkendőjében még ott van az ébre­dés nypma. — Most kezd? — Dehogy! Már túl vagyok egy körön. A háromöt­venes járattal a szolgálatosokat hoz­tam. Lisenciás József, az éjjeliőr, mun­kája eredményét szemléli: a sofőrök hajnali ébresztése az ő dolga. Neki szól a belépők rosszalló pillantása is. — Ne­hezen alszanak a sofőrök? — Nehe­zen-e? Álltukban el tudnak aludni és csak győzze az ember költögetni őket. be,,., * at­A forgalom fönöké Szabó József forgalmista a kávét kavargatja. Ami másoknak a napi első adag, neki mára az utolsó. Este nyolc­kor kezdett, a reggeli indulással meg­kezdte szolgálata utolsó három óráját. Valamikor kalauz volt, onnan került az irányításba. Menetlevelet pecsétel, alá­ír; keménykötésű pilótákat igazít el csöndes szóval, azok káromkodnak egyet-kettőt, de hallgatnak rá. — Ilyenkor a forgalmista a főnök? — Több annál, ö az atyaisten. — Nehéz az éjszakai műszak? — Nem nehezebb, mint a nappali, annak, aki hozzászokott a fönnmara­dáshoz. Napközben nincs megállás, de ilyenkor éjjel, egy és három között, van egy kis szünet, jut idő az admi­nisztrációra is. — Mi a forgalmista dolga? — Minden, ami a pályaudvaron tör­ténik: pilóták és gépek beosztása, in­dítása. Döntés rendkívüli esemény — kocsi, sofőr késése, kiesése kezésekor. Péter László érkezik füstölögve, el­tűnt a gépe, azt perli. Három telefon­nal kiderül, társa elértette a rendszá­mot, de fordul, hozza a kocsit. Péter megnyugszik és elmegy játszani egy parti sakkot. Irány a főváros — Milyen az érdi buszközlekedés? — Én csak azt tudom, ahhoz képest milyen, amilyen annak idején, kalauz­koromban volt. összehasonlíthatatlan. Jobb a géppark, kényelmesebb a mun­ka és az utazás is. ötpercenként indul­nak mind a két irányba kocsik és ha akarnánk, akkor sem tudnánk sűríteni a járatot. — Az utasok mégis panaszkodnak. — Ez már olyan utas-szokás. Bár, nézzen meg egy parkvárosi menetet és lehet, hogy igazat ad nekik. A parkvárosi járatig el kell sétáim a két vasút fölé. Sokan már emiatt a séta miatt sem kedvelik ezt a járatot. Meg­jön a Kossuth utcai busz, utasaiból a parkvárosi kocsi minden ülésére jut, aki egy megállóval később száll föl, legföljebb állhat. Az aggteleki megál­lóban pedig már állóhely is szűkösen jut. Igaz, ha kihasználnák az autóbusz teljes hosszát a már páholyban levők, néhány lemaradónak még jutna hely. A fiatalasszony karjában leányka al­szik, néha fölsír álmában, a símoga- tásra alszik tovább. Szabó Zoltánná, a Villanyszerelőipari Vállalatnál dolgo­zik, a Kosztolányi Dezső térről villa­mossal megy az Astoriáig tovább. — Mennyit utazik napjában? — öt negy­venkor indulunk, hétre vagyok benn, délután a csúcs miatt kicsit hosszabb az út. Kijön napi két és fél, három órára. — Itt helyben nem kapott vol­na állást? — Kerestem, de nem na­gyon volt, ami meg lett volna, az nem tudta megadni a mostani fizetésemet, kétezerháromszáz forintot kapok. Épí­tünk, jön a másik gyerek, szükségünk van minden fillérre. — Nem sok ez a reggeli-esti jövés-menés? — De sok, főleg a gyereknek. Amúgy az út nem vészes. A végállomáson szállók föl, he­lyem mindig van. Most leszek gond­ban, a_Jeány óvodás lesz, fölveszik-e vajon? S jön a másik, mit kezdek ve­le bölcsödé nélkül? . A Bem téren az ember nehezen jut le a buszról, fölszállni meg egyenesen lehetetlen. Néhányan megpróbálkoznak föl jutni, a ráérősebbje félreállva vára­kozik. Hosszú percekig, igaz, akkor jön három busz is. Aki nem vigyáz, köny- nyen vízbe léphet a tolongásban. Az éj­jel esett,'most áll a víz a megállóban. — Így van ez, dohog mellettem két fiatalasszony, hacsak csöpörög, mi víz-, ben járúnk. Dömsödi Tiborné és Szűcs Józsefné, testvérek, mindketten Pestre járnak dolgozni. — Nem érné meg itt, helyben keresni munkát? — Mondjon egyetlen egy munkahelyet és mi el­megyünk. Egyébként nem éri meg, mert úgyis bejárunk Pestre, ha másért nem, bevásárolni vagy moziba. Akkor meg miért ne dolgozna benn az ember. — A közlekedés milyen? — Láthatja, sorban állunk, tolongunk. Végül is ki­bírjuk. Ennyi .jut nekünk a városból', mert csak aludni járunk haza, az éle­tet Pesten éljük. Sokan szemből érkeznek, gyalogosan Doberdó felől. Van, aki három kilomé­tert is sétál a megállóig. Az üresebb buszok némelvike, már jóval túl a megállón, leáll, fölveszi a munkába sietőket. Lám, ez is belefér az érdi életbe. Buszok, üresen Vissza a városba kényelmes az út. A szembejövő autóbuszok elirigylik tő­lünk az ürességet. Hét órára a Volán pályaudvaron is megcsöndesedik az élet. A Pelikán előtt öreg asszonyok kínálják portékájukat, a tejboltból ki­kanyarog a sor Az újságosnál már el­fogyott a Pest megyei Hírlap és szem­ben a könyves pavilon most készülődik nyitáshoz. A lovaskocsik már félve fordulnak ki a főútra. Szerte a városban megindít az élet. tam, hiszen jószerivel nem is­mertem Erdet. Mert, ha tu­dom mi vár rám, talán el sem vállalom a feladatot. De, mon­dom, nem tudtam és talán ez volt a szerencsém. Ami pedig a munka újdonságát illeti, azért nem volt teljesen ide­gen terület, hiszen azt megelő­zően is kellett szervezéssel foglalkoznom, , volt dolgom tervezéssel, s az emberek irá­nyítása napi feladatom volt. © Mennyi idő alatt sike­rült megismernie a várost? — Az elmúlt hat év volt a tanulóidő, és sokszor ma is úgy érzem, naponta újra kell ta­nulnom. Területénél, lakóinak számánál és ebből adódóan gondjainál fogva olyan hatal­mas a város, hogy tanulmá­nyozásához kellett is ennyi idő. © Mai ismeretei szerint mi jellemzi Érdet? — Elsősorban is — lehető­ségei. Ha megnézzük földraj­zi fekvését, domborzatát, a Duna közelségét, figyelembe vesszük kiváló levegőjét, s azt, hogy mindezt a főváros­tól húsz percnyire találjuk meg, akkor azt kell monda­nunk, ritka jó helyzetben van- a váfos ahhoz, hogy a mai ember ideális lakóhelye le­gyen. Ennek irányába szeret­nénk terveinkben is irányíta­ni a fejlődést. Nem beton ren­geteget — kertvárost aka­runk; nem emeletes házak építésével —, a kertes, családi lakások megőrzésével alakít­juk arculatát. A város helyze­téből, kiterjedéséből adódnak az elképzelések: alközpontok­ban alakítsunk ki városi ma­got, úgy, hogy mindenki hely­ben megtalálja alapszintű igé­nyeinek kielégítését. Ugyanak­kor minden városrésznek le­gyen meg a sajátossága, ami­vel magához vonzza majd a többit. © Mindez azonban, * úgy gondolom, a következő lé­pés, olyan terv, amelynek megvalósításához néhány alapkérdés megoldása len­ne szükséges. Hiszen kevés olyan település, ráadásul város van, amelynek el­sődleges gondja a víz, a villany, a szennyvízcsator­na — hiánya lenne. — Nézze, ha azt mondom, hogy amikor 1974-ben ideke­rültem, nehéz helyzetben vol­tunk, keveset mondtam. S egy­két területen a helyzet, lát­szólag, nem sokat javult. Va­lóban vannak emberek, akik utcai kútról hordják a vizet, S a parkvárosi részen szinte megoldhatatlan feladatok elé állít bennünket egy-egy nyár. Hiányzik hatvan kilométer vil­lany, s igaza van annak, aki-| volna. Ha ezt a azon háborog, hogy 1980-ban eg/ városban, hogy lehet pet­róleummal világítani. De hangsúlyozom: csak látszólag nem változott sok, mert való­iában alapvető fordulat tör­tént. S gondolok elsősorban a tervezésre: elértük, amit még soha senki Érden: tervek, méghozzá hosszú távú tervek alapján dolgozunk. Ilyen ter­vek gondoskodnak a város víz­ellátásáról, villamosításáról, a szennyvízcsatornák megépíté­séről — a jövőben. © Ezekbe a tervekbe azonban nem mindenki lát bele, s a városban jár­va sok panaszt hallhat- láthat az ember. — Azt kell megvizsgálni, miből fakad a panasz. Hoz­zám is sokszor jönnek a foga­dóórákon,' és sorolják, hogy hiányzik az út, a járda, a víz. Ilyenkor mindig visszakérde­zek: mit tett ö maga a vá­rosért? S ilyenkor legtöbbször kiderül, eszébe sem jutott, hogy azért a környezetért, ahol lakik minden ember, maga is felelős. És nem csupán a ke­rítésig tart a lakóterület, oda számít a járda, az árok és az út rendje, tisztasága is. Ez persze nem törvény, nem elő­írás; mindenkinek a belső kö­telezettsége. S hogy van válto­zás az emberek szemléletében, példák sora bizonyítja. Itt van a Fürj utca este, Müller János vasutas egymaga annyit tett a közösségért az utca megépíté­sével, amit a tanács egész ap­parátusával évekig nem tudott volna elvégezni. Ilyen Müller Jánosok kellenek a városnak és úgy látom, az új tanácsi testületben jó néhány akad be­lőlük. © Hatéves működése alatt különös gondot fordított a cigányok helyzetének ja­vítására. Miért tartja ilyen fontosnak ezt a kérdést? — A cigánykérdést és álta­lában a nehezebb sorsú, több- gyermekes családok támogatá­sa valóban fontos a számom­ra, elsősorban az egész lakos­ság érdeke miatt. Hiszen azzal, hogy egy-egy családot emberi sorba emelünk, lakáshoz, ruhá­hoz, munkához segítjük, meg­teremtjük az alapot azoknak a viszonyoknak a felszámolásá­ra, ami ma még nehezíti a vá­rosban az emberi kapcsolato­kat. © A városban, a városért nolgozik, de nem érdi la­kos. Nem tartja szükséges­nek, hogy egy vezető együtt éljen települése gondjaival? — A véleményem az, hogy idegenként is lehet jól és ered­ményesen dolgozni. Ezzel együtt az elmúlt hat évben sokszor érzem az „együttélés” hiányát. Elsősorban saját munkámat segítené, ha ma­gám is érdi lakos lennék. Most, hogy ismét bizalmat kaptam, újra felvetődött, ben­nem a kérdés és én is szeren­csésebbnek tartanám, ha a vá­rosban élnék. © Űjabb öt évre megvá­lasztották a tanács elnö­kének. Hogyan értékeli ed­digi munkáját, s mit tűz a jövőre maga elé? — Amikor az ember fölmé­ri, mit ér a munkája, akkor azt kell megnézni, hogy hon­nan indultunk és hová jutot­tunk. Ha így vizsgálom a te­lepülés sorsának alakulását, akkor azt kell mondanom, ha­talmasat léptünk előre. Nem elsősorban a városi rangra gondolok, hanem arra, hogy ma nincs Érdnek olyan porci- kája, ahol változás ne történt folyamatot tartani tudjuk, sőt erősíteni a következő években — elége­dett leszek. Az oldalt írta: Major Árvácska. Fotó: Hancsovszky János.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom