Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

MM» tu r. rer 1980. JÜNIUS 25., SZERDA KISGALERIAKAT! Gondolatok egy mozgalomról FIGYELEMRE MÉLTÓ LÉPÉSEK PEST MEGYÉBEN Nézegetem a statisztikát: tavaly is majdnem kétmillió látogatójuk volt a Pest me­gyei múzeumoknak, közöttük azoknak, amelyek képző- és iparművészeti, vagy népművé­szeti alkotásokat mutatnak be. Sőt, a legtöbb látogatót éppen ezek a vizuális kultú­rát fejlesztő intézmények von­zották: a Kovács Margit Mú­zeumban sok százezren jártak, a Szentendrei Képtárban több mint kétszázezren. Mégis, a múzeumok feladata nem első­sorban a bemutatás, hanem a megőrzés, a tudományos szempontokat érvényesítő fel­dolgozás — bár természetesen igen nagy (eléggé nem hang­súlyozható) ezeknek az intéz­ményeknek a közművelődési szerepe is. A látáskultúrát fejleszteni hivatott intézményekként a másik oldalon a Képcsarnok kiállítótermeit említhetjük. Tudjuk azonban, hogy ez a hálózat — mint kereskedelmi vállalkozás — nem mindig (s nem mindig megfelelően) a minőséget tartja szem előtt. Hiányzó láncszem Van tehát kétféle, hivata­losan elfogadott, jogszabályok­ban rögzített rend szerint mű­ködő intézményrendszerünk — a vizuális művészetek terjesz­tését azonban önmagukban ezek nem oldhatják meg. Azért sem, mert működésük jellegéből következően nem lehet élő, rugalmas kapcsola­tuk a közönség legszélesebb rétegeivel, közöttük éppen azokkal nem, akik leginkább rászorulnának arra, hogy a látvány valóban formálja sze­mélyiségüket. Részben azért sem, mert (néhány kivételtől eltekintve) az élő, új utakat kereső képzőművészet ered­ményeit sem szemléltethetik igazán. A múzeumok ritkán fedeznek fel fiatal tehetsége­ket. inkább a már az idő próbáját kiállt életműveket prezentálják — a kereskedel­mi jellegű intézmények pedig RADIÓF KÖNYVRŐL KÖNYVÉRT. — Mi az irodalom? Simon István ezt a választ adta rá: „Föl kell ismernünk, hogy az irodalom nem csupán az alko­tások összessége, hanem kol­lektív egységében egy nép tudatának hordozója és össze­foglalója.’’ Azt hiszem, nyugodt szívvel megegyezhetünk ebben. Hoz­zátéve, amit egyébként Simon István is, szenvedélyesen, hangsúlyozni szokott. Neveze­tesen: az irodalmat a könyvek őrzik, amelyeknek lapjairól csak úgy vándorol át birto­kunkba, ha a kezünkbe vesz- szük őket, kinyitjuk, és olvas­suk, olvassuk. Mi tehát az irodalom? Be­nedek Marcell szerint, tömö­ren: „... benne foglaltatik az írás, olvasás ... könyvnyomta­tás fogalma is.” Ma már. Mióta a könyvnyomtatást feltalálták. De mindig is: minden alko­tás csakis, és kizárólag akkor él, ha közvetlen kapcsolatba kerül közönségével. Esetünk­ben: könyv az olvasóval. Amiért sok mindent meg kell tenni. Nem sajnálva az ügyes propagandát — okos reklámot! — sem. Eljutottunk tehát a Petőfi- rádió irodalmi rejtvényműsor- sorozatához, azokhoz a tíz-tíz percekhez, amiket a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat egy-egy boltjából sugároznak. A múlt héten — ahogyan a játékvezető, Liptay Katalin mutatta be a helyszínt: „A pilisi szép könyvesházból, an­nak is a könyvesboltjából..." Nem agyafúrt kérdések hangzottak el most sem. Csak szavak csendültek fel, versso­rok keltek szárnyra — Verdes Tamás tolmácsolásában — Ady, Babits, Juhász Gyula Kosztolányi, Tóth Árpád egy- egy aktuális — tehát „nyári’ — témájú verséből. Versek keltek életre azol előtt a tíz- és százezrek előtt azt mutatják be, amit elad- hatónak, a közízlésnek meg­felelőnek vélnek. Hiányzik tehát egy lánc­szem — illetve megvan, de nem elég erős. Ez a láncszem a művelődési házak kiállítási programja, amely elvben a legszélesebb rétegek számára lenne elérhető. Van azonban számos olyan település, ahol eddig egyáltalán nem, vagy alig rendeztek kiállítást, s vannak olyan nagyobb műve­lődési házak, ahol évente nyí­lik ugyan néhány bemutató, de a legtöbb helyen hiányzik a következetesen érvényesített koncepció, s hiányoznak azok a formák is, amelyek a bemutatót valóban a köz­művelődés hatásos eszkö­zeivé teszik: hiányzik a for­májában, tartalmában színvo­nalas propagandaanyag. Csak ami lesz... A hetvenes évek elején meg­született az az intézménytípus, amely a fenti hiányokat pó­tolhatja: ez a kisgaléria. A Népművelési Intézet szakmai támogatásával az ország kü­lönböző helyein lelkes nép­művelők, gyakorló művészek hozták létre az általában ugyan a művelődési házakhoz kapcsolódó, de önálló koncep­cióval rendelkező, a korszerű vizuális kultúrát széles töme­gek felé közvetítő kiállítóhe­lyeket. A törekvésekre jellem­ző, hogy a hajdúszoboszlói kis­galéria, amely az egyik leg­értékesebb programot állította össze, József Attila sorát vá­lasztotta mottóként: Csak ami lesz, az a virág. Ma országszerte mintegy ötven-hatvan ilyen galéria lé­tezik (számuk megállapítása éppen azért nehéz, mert nem önállóan működnek, hanem a közös cél, a munka színvona­la minősíti őket kisgalériává), közülük igen színvonalas a pécsi, a karcagi, a hajdúszo­boszlói, a székesfehérvári, Bu­dapesten a józsefvárosi és az Óbuda Galéria. A mozgalom IGYELŐ akik épp rádiót hallgatták. Ebben volt nagy s valódi sze­repük a versenyzőknek, a képviseletünkben is gondolko­zóknak és a helyettünk is he­lyesen válaszolóknak. Kevehá- zi Lászlónénak, Sárközi Péter­nek, Bükiné Tóth Évának, Pázmány Elemérnének, Keve- házi Mártának. VÁLASZOLUNK hallga­tóinknak. — Mi a hon­vágy? Erre is felelhetnénk — bevezetőül — klasszikusokkal. Élő klasszikusokkal is. Példá­nak okáért Illyés Gyulával. Mégis, hadd kezdjem — s végezzem is majd — egy kis­fiúval, a kis Juhász Gáborral, aki ahhoz kért segítséget a Kossuth-rádiótól, hogy „bohóc szeretne lenni”. Őszerinte: „nagyon régi” vágya ez. S hogy miért épp most tör fel belőle ilyen erősen? Az idei évadjának elején Pest megyében heteket töltő Barátság Cirkusz porondján olyan világhírű artisták lép­nek fel, mint a Donnert-lo- vasszám, az oroszlánidomító Komlós, a Váradi ugródeszka- akrobatacsoport Meg a szov­jet Szárkiszján, a bohóc, aki szaltót ugrik a lovon, mókás módon. Ezt a műsort látta Gá­bor is. „Mikor megnézted itt a cirkuszt — faggatódzott a rá­dióriporter —, mit ér ezt él?” — Gábornak nem kellett sokat gondolkoznia: „Honvágyat!” — felelte nyomban. Nem érdemes-e elgondolkoz­nunk ezen? Megtanulhatunk belőle egy-két dolgot. Pél­dául: hogy a honvágy az, hogy hiányzik, ami oly távol van tőlünk, noha a szívünkben él, a szívünkkel együtt dobog — velünk van. A honvágy: álom. Amelyben megálmodjuk — be'eálmodjuk — önmagun­kat. Hiszen a haza, a „hon”, az mi vagyunk, saját magunk, Persze sokan, együtt. Simon Gy. Ferenc Pest megyét is érintette, érin­ti: következetes munka folyik a budaörsi művelődési ház­ban, biztató kísérlet volt a szigetmonostori, a Népműve­lési Intézet közreműködésével egy kiállítást rendeztek Buda­keszin. Országosan, Pest megyében is az eddigi eredmények meg­tartására, továbbfejlesztésére lenne szükség, új kiállítóhe­lyek bekapcsolására a mozga­lomba. Erre — ahogyan a kis- galéria-vezetők továbbképzé­sére is — történt már kezde­ményezés : tavaly tavasszal Zsámbékon, ősszel Hajdúszo­boszlón, az idén áprilisban Balatonalmádiban szervezett konferenciát a Népművelési Intézet. Ezek a találkozások nemcsak elvi, módszertani is­mereteket adtak, hanem gya­korlati továbbképzést is je­lentettek, a részvevők például közösen rendeztek kiállítást, ami nyilvánvalóan elősegítet­te, hogy a jövőben is egysé­ges elvek szerint dolgozzanak. Ne legyen esetleges Szó volt ezeken a konferen­ciákon a mozgalom fejleszté­séről is. öt évvel ezelőtt már megalakult a kisgaléria-veze- tők munkaközössége, tavaly létrehozták a szakmai tanács­adó és társadalmi bizottságot, idén tavasszal pedig egy ter­vezetet készítettek, amely a mozgalom szervezett tovább­fejlesztésével, rendszerével, működésével és szakmai-mód­szertani irányításával foglal­kozik. Hogy a tervezetből lesz-e irányelv, s hogy milyen formában válik azzá, még ko­rai lenne megjósolni. Az azon­ban bizonyos, hogy a mozga­lom továbbfejlődése, a kisga- lériáknak hálózattá alakulása érdekében szükség van műkö­désük céljának, tárgyi, anyagi, személyi feltételének jogi sza­bályozására. Ma ugyanis — éppen a mű­velődési házakon belül elfog­lalt helyük tisztázatlansága miatt — olyan is előfordul, hogy a lelkes népművelő tá­vozásával automatikusan meg­szűnik a kisgaléria. Ezért árt a mozgalomnak, de alapvetően a vizuális nevelésnek, közmű­velődésünknek árt. P. Sz. E. Szófia megyéből is Az úttörőkért Verőcemaros szélén a kis gőzmozdony, akár szimbóluma is lehetne annak az építkezés­nek, amely felett a KISZ Pest megyei bizottsága vállalt véd­nökséget. A tervek szerint jövő év jú­nius 7-én adják majd át a Börzsöny e gyönyörű szaka­szán az úttörövasutat. Jelen­leg 60 diák — a nagykőrösi Arany János Gimnázium ta­nulói és a szakközépiskolások — kezdte meg Szokolyán az építőtábori munkát, amelynek máris jelentős eseményéhez érkeztek. Tegnap délután 4 órakor ünnepélyes keretek kö­zött adták át az első, már el­készült épületet. Szűts László, a megyei KISZ-bizottság munkatársa, ttrületfelelős tájékoztat: — Egy lebontásra ítélt, régi iskolaépületet alakítottunk át úttörővasutas-képző-bázissá. A felújított és átadott épület — amelynek munkálataiban óriá­si munkát végzett a gödi Du- namenti Tsz —, a nyári hó­napokban az úttörővasúton dolgozó pajtásoknak lesz kép­ző központja, az év többi hó­napjaiban pedig napköziottho nos foglalkozásra használja majd a község. A mostani szakmai építőtá­bor első turnusában a megye szakmunkásképző intézetéből kőműves, ács, villanyszerelő és géplakatos-tanulók dolgoz­nak, mellettük gimnazisták adják a segédmunkát. Az ipa ri tanulóknak ez az idő beszá­mít majd a nyári gyakorlatba is, hiszen szaktanárok felügye­lete mellett, mindennap osz­tályzatokat is kapnak munká­jukra. A következő turnusban pe­dig testvérmegyénk, a bulgá­riai Szófia megye diákjait vár­juk építőtáborunkba. Ök is két hétig dolgoznak majd az úttö­rővasút megépítésén, aztán egy hétig a Balatonon üdülhetnek. A sikeres rajt után, bízunk abban, hogy a kitűzött határ­időre forgalomba áll majd a Mányoki Adám nevét viselő börzsönyi úttörővasút. L. J. ZENEI PANORAMA Visegrádi esték ötödik éve, minden nyáron változatos összeállítású, ran­gos művészek fellépését bizto­sító hangversenysorozatot ren­dez a Magyar Nemzeti Mú­zeum, a Mátyás Király Mú­zeum és Visegrád Nagyközség Tanácsa. A Zenés esték Visegrádon, a királyi palotá­ban 1980. évi első hangverse­nyére június 21-én került sor, melynek keretében a Kassai Vonósnégyes mutatkozott be. Az együttes a legfiatalabb szlovák kamarazenekarok közé tartozik, 1972-ben alakult a Kassai Állami Filharmóniai Zenekar tagjaiból. Először 1973 februárjában léptek kö­zönség elé, azóta mintegy há­romszáz hangversenyt adtak, ebből százat külföldön. Bejár­ták egész Európát — hazánk­ban is szerepeltek már koráb­ban is szép sikerrel. — A négy kitűnő muzsikus fiatalos len­dülettel, kiváló technikai fel- készültséggel, egymás játéka iránti remek fogékonysággal alakította ki a kvartett kifi­nomult, sajátos stílusát. Ondrej Lewit első hegedűs, Milan Jirout második hegedűs, Josef Kyska brácsás és Juraj Jánosik csellista bemutatásá­ra és a műsor konferálására idén is Rónaszéki Éva előadó- művész vállalkozott, aki évek óta visszatérő közreműködője a visegrádi hangversenyeknek. Kassai Vonósnégyes Elsőként Mozart: C-dúr vo­nósnégyese (K. 465) hangzott el. A mű 1785-ben íródott és a közé a hat kvartett közé tar­tozik, melyeket Mozart Haydn figyelmébe ajánlott. Már az első öt darab is eltért a nagy tanító és barát által kialakí­tott és akkoriban szokásos vo­nósnégyeshangzáshoz képest, de a C-dúr kvartett első téte­lének bevezetése olyannyira szokatlan volt, hogy a korabeli fogadtatás .miatt ma is disz- szonáns vonósnégyesként tart­ja számon a zeneirodalom. A Kassai Vonósnégyes játé­kában különösen az indító ütemek és a menüett első he­gedűjének bravúrja adott ma­radandó élményt, de az egész, mintegy harminc percig tartó mű előadása kiforrott előadást hozott. Sosztakovics: VIII. Vonós­négyes című művét ritkán hallhatja a magyar közönség, pedig az öttételes: Largo, Al­legro Molto, Allegretto, Largo RÁCKEVEI JÁRÁS Táborok vízen, vándorúton Itt a nyár, június közepén elkezdődött a vakáció, s ezzel az úttörőtábori szezon is. Végh Gyulától, a ráckevei járási út­törőelnökség táborozási szakbi­zottságának vezetőjétől azt kérdeztük: hogyan tölti a nyarat a járás 10 ezer 725 út­törő és kisdobos pajtása? Egymást váltva — A 23 úttörőcsapat tagjait elsősorban két nagy váltotá- borunk fogadja. A balaton- akali táborban egyszerre 96 úttörő pihenhet, a járási kis­dobostáborban, Szigetszent- mártonban pedig 58 kéknyak- kendős. Tíz turnus lesz az idén, így csaknem ezer paj­tás jut a Balatonhoz. A kis­dobostábor nemcsak apróságo­kat fogad: helyet ad a me­gyei orosznyelvi, magyar anya­nyelvi és matematikai szaktá­boroknak, a nyitót a cigány- tanulók olvasótáborának részt­vevői élvezhetik, a táborzárót pedig az állami gondozott gye­rekek. Amíg a szaktáborok kötik le ezt a helyet, két tur­nusban 100—100 ráckevei já­rási gyerek megy Zamárdiba, a megyei úttörőtáborba. Ha gyors fejszámolást vég­zünk is, idén egyharmadával több pajtásunkat fogadják a váltótáboruk, mint tavaly, amikor összesen 1012-en tölt- hették ezekben a nyár néhány napját. A növekedéshez hoz­zájárul, hogy idén nem nyolc, hanem hétnapos egy-egy tur­nus. Természetesen az egyéb tábori formák is gazdag vá- iasztékúak: például a tököli általános iskola 24 személyes parkerdei tábora az egész idényben a helybeli gyerekek napközis táborául szolgál majd. * Uj útvonalon is — Igen elterjedt a járás­ban a vándortáborozás. Az el­múlt esztendőben 208 pajtás kerekedett fel, hogy bejárja az ország különböző túraút­vonalait, amelyek mentén ál­landó táborhelyek fogadják az egymást követő 20—30 tagú csoportokat. Ilyen volt a Vas megyei kék út túra, a salgó­tarjáni partizánok útján ha­ladó túra vagy a börzsönyi vándortábor. Idén bővül a vá­laszték: csoport indul a Kis­kunsági Nemzeti Park ván­dortáborába is.. S hogy egy­re népszerűbb ez a táborfor­ma, az azzal is magyarázható, hogy idén gyerekenként 100 forinttal nőtt az állami támo­gatás. Folytathatnánk még a sort: jó néhány pajtás jut idén nyá­ron a zánkai országos úttörő­táborba a járásból: szolgálat- tevő víziúttörő őrsök, s az út­törőversenyek győztes őrsei jutalomként vagy a versenyek országos döntőire. A dömsödi víziúttörök saját vízibázisukon táboroznak majd, a dunavar- sányi, tököli és kiskunlacházi víziúttörők pedig — mintegy százan — dunai túrákra in­dulnak, természetesen sátrak­kal, csónakokkal. — Érdekes jelenség: az út­törőcsapatok önálló táborai visszaszorulóban vannak. Az elmúlt évben csak három csa­pat — a szigetbecsei, a sziget- szentmártoni és a szigetújfalui — vállalkozott arra, hogy ma­ga szervezi a tábort. Idén egyedül a szigetbecsei csapat vágott neki. Nem szóltunk még a há­rom napnál tovább tartó or­szágjárásokról, kirándulások­ról. Tavaly 1340 pajtás 44 ilyen túrán vett részt, s az idén várhatóan tovább nő a létszám. A pajtások fele — Mindent egybevetve — akárcsak tavaly — ebben az esztendőben is az úttörők és kisdobosok fele táborozik a nyáron, a járásból jóval na­gyobb arányban, mint az or­szágban, a megyében másutt. A gondunk az, hogy kevés a hely, s szinte nincs olyan gye­rek, aki ne szeretne eljutni valamelyik táborba. / z or­szágjáró túrák pedig nem ol- csóak. Nem így a táborok, ahol az egy hét — mindent számítva — öt-hatszáz forint­ba kerül. Ráadásul két váltó­táborunk is egyre szebb: Ba- latonakaliban tavaly új búto­rokat helyeztünk el a 12 sze­mélyes új faházakban, ame­lyek a sátrakat váltották fel, a szigetszentmártoni tábor be­rendezéseit két éve cseréltük korszerűbbre. V. G. P. és Largo felépítésű kvartett remeit .Kamaradarab. Dmitrij bcxsztakovics az 1960-oan Komponált műve elé ezt a fel­írást es ajánlást irta: „A fa­sizmus és a háooru álaozaiai- nak emlekere." A zeneszerzőt Drezda pusztulása ihlette a zene megírására, s személyes részvétét kívánja kifejezésre juttatni a mű melodikus alap­gondolatát adó o-hsz-G-H nangokkal, melyek egyben ne- veneK kezidóbetui is. A darab megsem pesszimista, átsüt a mementón is az élet igenlése, a jóvooe vetett hit. az igen nagy technikai tudást, áteiest követelő művet remek elő­adásban hallhattuk, számomra az est legmegrázóbb, legma- radandóbo percei vortak. Sajnos a szünet után kissé megcsappant a hallgatóság, ami annak tudható be, hogy aKik először jöttek el a visegrádi királyi palota hang­versenyeire, azok nem tudtak, hogy bizony a terem — legyen az jo idő esetén a híres uovar, vagy a legalsó szinten eiheiyez- keuo reneszánsz pince — hű­vösebb az általáoan megszo­kott koncerttermeknél. A ki­tartóak nem bánták meg, hogy maradtak, mert igen érdekes, szép zenet hallhattak; Leos janácek: II. vonósnégyesét. A múlt század közepén született csen zeneszerző eiső sikerét 19U3-ban a Jenufa című operá­jával aratta, életművének ja­vát idős korában alkotta. A mester viharos szerelemre gyulladt egy nála negyven év­vel fiatalabb hölgy iránt, s ez a hév lobog az 1928-ban írt vonósnégyesében. Először a Szerelmes levelek, majd ké­sőbb az általánosabb értelmű Meghitt lapok címet adta mű­vének. A szerző művészetére igen nagy hatással volt a nép költé­szete és zenéje, s a Kassai Vo­nósnégyes interpretálásában különösen a -népzenére épülő motívumok hatottak. Műsoruk méltó befejezése Volt a darab szakavatott előadása. Sajnos sem az országos hangversenyfüzetben, amely a nyári programokat , kínálja, sem az idegenforgalmi szer­veknél — a Pest megyeinél sem! — nem propagálják, nem is tudnak az öt éve rendsze­resen visszatérő koncertsoro­zatról! Egyszer már jeleztük valamennyi idei tervüket, de a következő Viola da gamba koncertre, amely július 5-én lesz német vendégművészek közreműködésével, ismételten felhívom a zenekedvelők fi­gyelmét. Tanácskozás és koncert Június 23—25 között negye­dik alkalommal találkoznak az ország fuvolatanárai, hogy egy szakmai továbbképzés kereté­ben megvitassák, kibővítsék hangszerükkel kapcsolatos tu­dásukat. A Kulturális Minisz­térium a tanácskozás helyszí­néül Szentendrét választotta, amiben, azt hiszem, nem kis része van Kovács Lóránt fu­volaművésznek, főiskolai ta­nárnak. Mint a háromnapos esemény módszertani vezetője, személyes családi kapcsolódá­sán kívül, bizonyára azért Szentendrére szavazott, hogy a szakmai tanácskozás kikap­csolódásaként kollégái elgyö­nyörködhessenek a város pá­ratlan szépségű és hangulatú épületeiben, kulturális érté­keiben. A közel hatvan résztvevő előadást hallhat a hangszer technikai, játékstílusi újdon­ságairól. Bemutatót kap a legújabb művekből, s saját hangszerén is gyakorolhatja a helyszínen hallottakat. Mód­szertani előadást Pröhle Hen­rik fuvolaművész, főiskolai ta­nár, míg bemutatót Bart Ist­ván fuvolaművész, főiskolai tanár és a tanfolyam vezetője tart. Kovács Lóránt, Sebők Erika fuvolaművésszel és Sza- bóky Márta zongoraművész, főiskolai tanárral együtt nyil­vános hangversenyt is ad a ta­nácskozás hagyományaként. A tanácskozásra a megyei művelődési központban, a koncertre a szentendrei tanács dísztermében kerül sor. Pintér Emőke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom