Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Emlékezés, életművek Boromisza Tibor: Egy régi présház Nagy kincset gyűjtött, nagy kincset tárt fel századunk ma­gyar festészete, olyan nagyot, hogy művészettörténeti szám­bavétele csupán megkezdődött. Innen adódnak a komoly meg­lepetések, ebből a tényből származnak azon korrekciók, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ismert értékek sorá­ban helyezzük el az arra mél­tó és még felfedezetlen vagy csak részben ismert életmű­veket. Elégikus hajlékonyság Így vagyunk Boromisza Tiborral is, aki 1880-ban szü­letett Bácsalmáson és nagybá­nyai indíttatás után évtizede­kig alkotott Szentendrén 1960- ban bekövetkezett haláláig, ízlésének szűrőjén engedte át a kor festői áramlatait, szelek­tált ajánlataikból saját képes­ségeinek és törekvéseinek je­gyében. A posztimpresszioniz­mus határai között fejlődött, érintették konstruktivista ha­tások is. A nagybányai esz­mény maradt művészetének főutcája, de egy-egy pillanat­ra varázslatba ejtették azon források és távlatok, melyek Egry József, Nagy István tö­rekvéseiben diadalmaskodtak. Boromisza egyszerűen fes­tő volt és festő maradt, — könnyedséggel és tudatosság­gal. Témái bejárták az országot, a dunai halászoktól Göcsejig, de leginkább Szentendre utcái ragadták meg képzeletét. Az előadás, a festői fogalmazás hiánytalan elenganciája Rippl- Rónai^ József és Kosztolányi Dezső rokonává avatja, csupán a rejtett dráma hiányzik Bo­romisza Tibor munkásságából, az ő meghatározója az elégi­kus hajlékonyság. Ezzel a tárlattal párhuza­mosan emlékezik művek be­mutatásával a Magyar Nemze­ti Galéria a 90 esztendeje szü­letett Ferenczy Noémi és Fe- renczy Béni alakjára, akik je­lentős tényezői lettek száza­dunk magyar művészetének. Korea kultúrtörténete A Néprajzi Múzeumban jú­nius végéig látható ez a Fe­renczy László által rendezett kiállítás, mely tárgyakra össz­pontosítva mutatja be Korea művelődéstörténetét a bronz­kortól napjainkig. Az ókori kultúra bronzedényei, lakko­zott dobozai, ezüst övcsatjai, bronztükrei, gyöngyei ugyan­úgy izgalmasak, mint a Kogo- ryo-kord edények, aranyozott Buddha-fejek, pecsétnyomók, festmények. É tárgyak igazol­ják, hogy Korea kultúrája év­ezredek óta tartja és fokozza magas szintjét, s örvedetes az is, hogy közönségünk megis­merkedhet ezzel a teljesít­ménnyel. Olav Stromme képei Tépelődő és nagyon elmé­lyült Olav Stromme norvég festő nemrégen lezárult élet­műve. Élménye a tenger és a heringfogás, a hozzá csatlako­zó emberi tartalmakkal. A szürke színek tónusaiban éri el az áhított csendet, mely osz­tályrésze volt; a magány sze- retete és annak vállalása. Eb­ben az állapotban, ezen maga­tartással születtek sorra mű­vei, melyek közül a Halott vi­rág és a Repülés Kelet felett különösen kiemelkedik északi egzotikumával. Alkotásait a Műcsarnokban állították ki. j Losonci Miklós Vendégszereplés Ma a Don Carlosban Budapesti vendégszereplésre érkezett tegnap Jelena Ob- razcova és Jevgenyij Nyeszte- renko, a Moszkvai Nagyszín­ház két világhírű magánéne­kese. Miként a művészek a tiszteletükre rendezett sajtótá­jékoztatón elmondták, öt al­kalommal lépnek fel a főváros dalszínházaiban és a Zene- akadémia nagytermében. Egyetlen közös fellépésükön — ma — az Erkel Színház Don Carlos előadásán Ebolit, illetve II. Fülöpöt személyesí­tik meg. A művészek elmondták azt is, hogy a nagyszínházbeli fo­lyamatos fellépéseik, valamint zeneoktatói tevékenységük mellett — mindketten a moszkvai konzervatórium ta­nárai — Európa számos nagy­városában szerepelnek a kö­vetkező hónapokban. Népművelőknek Új fórum A Magyar Népművelők Egyesületének elnöksége má­jusban hozzájárult a szervezet tájékoztatási szekciójának megalakításához. Az új tago­zat célja: összefogni a köz- művelődéssel foglalkozó, a népművelők munkáját figye­lemmel kísérő újságírókat, megkönnyíteni számukra a legfontosabb információk meg­szerzését és fórumot teremte­ni a szakmai problémák meg­vitatásához. A tájékoztatási szekció teg­nap délelőtt alakult meg Bu­dapesten a kulturális vezető- és továbbképző inté-3i Létrehozták a szervező bizott­ságot, amely rövidesen kidol­gozza a tagozat munkaprog­ramját. Ez részletesen kitér a közművelődés elvi és gyakor­lati kérdéseinek vizsgálatára, s egyben javaslatot tesz e sa­játos terület sajtószolgálatának létrehozására, valamint a meglevő információk jobb hasznosításának lehetőségeire mutat rá. « Az alakuló ülésen jelentős hangsúlyt kapott a kulturális propagandamunka hiányossá­ga a közművelődési reklámok elégtelensége. Így arról is ha­tároztak. hogy ezzel a téma­körrel kiemelten foglalkozik majd a szekció, amelynek tisztségviselőit a szeptember második felében tartandó — és tapasztalatcserével összekö­tött — tanácskozáson választ­ják meg. Minden tanév végén embe­ri sorsok fordulnak; az álta­lános iskola padjait elhagyó gyerekek pályát választanak. Tovább tanuljanak? S, ha igen, milyen iskolában? Vagy inkább munkába álljanak? Azután elküldik a jelentkezé­si lapokat, s aggódva várják a választ: vajon a kedvük, érdeklődésük Szerint sikerül-e? Természetesen nem ’ lehet mindegyikük elégedett... Elöljáróban még annyit: március közepén készült a felmérés, amely szerint a me­gye iskoláiban az idén 10 ezer 669 nyolcadikos végez,, s gim­náziumba jelentkezett Ív szá­zalékuk, a szakközépiskolát 33, a szakmunkásképző intézete­ket 47, a szakiskolákat 3, s az azonnali munkába állást ugyancsak 3 százalékuk jelöl­te a lapon az első helyen. Munka mellett Szalma Margit az alsóné- medi iskola 8/a osztályában végzett. így mondja: — Nem jelentkeztem ' seho­vá, mert nem vagyok jó ta­nuló. Egyszer egy évet is vesz­tettem. Meg úgy gondoltam, jó lesz, ha keresek, magamra költhetném. Mire? Hát ruhá­ra, könyvekre. A regényeket szeretem. És hanglemezre, tánczenére. — Itt helyben fogok dol­gozni, a ceruzagyárban (az ELZETT Művek írószergyá­ráról van szó.) A munka ked­vemre való. Körzőket kell majd összeszerelni, vonalzókat fester.: r~'f hónap lesz a be­tanulási idő, azután 1800 fo­rint körjili a fizetés. — Féltem is egy kicsit, azért nem jelentkeztem, hátha nem sikerül. Több szakmát is is­merek. Boltvezető, szakács, élelmiszereladó, szülésznő. Meg azokat, amiket a Pajtás új­ságban hirdettek. A barát­nőim közül néhányan ezeket választották. Én? Talán ké­sőbb lehet róla szó, hogy ta­nuljak valamit... Margit esete egyszerű, ö volt az egyetlen osztályában, aki tétovázás nélkül a munka mellett döntött. De ugyaneb­ben az iskolában, a másik végzős osztályban két lány ke­vésbé lehet nyugodt. Mind­ketten egészségügyi szakisko­lába jelentkeztek. Nem sike­rült. Hogyan tovább? Bálint Angéla: — A hely hiánya "miatt utasítottak el a Vámos Ilona Egészségügyi Szakiskolából. Pedig nagyon szeretnék ápo­lónő lenni. A tanulmányi át­lagom legutóbb 3,5 volt. Azt hiszem ismerem is ezt a hi­vatást. Sok biológiát, kémiát, matematikát, anatómiát kell tanulni. A második helyen a Kállai Éva egészségügyi isko­lát választottam. Onnan is el­utasítottak. Azt tanácsolták, keressek állást egy bölcsődé­ben. A munka mellett — es­tin — tanuljak csecsemőgon­dozást .., — Nem tudom, hogyan lesz tovább. Ápolónőként is a cse­csemőosztályon szerettem vol­na dolgozni. Azt hiszem a bölcsődei munka tetszeni fog, de az biztos, hogy nem lesz könnyű, ha tanulnom kell mellette. Pedig szeretnék. Még reménykedem. Most el­küldtem a jelentkezési lapot a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetbe. Talán tudnak segíteni. Talán a tanácsadó Csap Ildikó hasonló cipő- -ben jár. A különbség csupán annyi; ő óvatosabb’ volt, s a második helyen egy kereske­delmi szakmunkásképző inté­zetet jelölt meg. — Én sem tanulok rosszul, hármas-négyes az eredmé­nyem, biológiából inkább az utóbbi. Nagy volt a csalódá­som. Azután behívtak beszél­getésre az ÁPISZ-hoz, oda osztottak be a szakmunkás- képző intézettől. Sokáig vár­tam a választ. A Wesselényi utcában azt mondták, majd értesítenek. Nemrégiben ez meg is történt. Arról értesí­tettek, hogy nem vettek fel. Most már késő máshová je­lentkezni. Pedig — bár job­ban vonz az ápolónői munka — megbékültem volna a má­sikkal is. A családban több kereskedő is van, ők ajánlot­ták ezt a szakmát. Azt hiszem, én is bölcsődében keresek majd munkát, így közelebb kerülők a vágyaimhoz. — Most? Egy kicsit elkese­redtem. És várok. Az én je­lentkezési lapom is a pálya- választási tanácsadóhoz ke­rült. De az igazi az lenne, ha ápolónő lehetnék. Hogy miért? Mert jó érzés meggyógyítani azt, aki beteg ... Még nem késő Ismét a kérdés: Hogy lesz tovább? Ezúttal nem az ál­maik valóra váltását áhító gyerekek felelnek. Kaszó Il­dikó, a Pest megyei Pályavá­lasztási Intézet csoportvezető­je: — Azokat a fiatalokat, aki­ket mindkét, a továbbtanulás­ra megjelölt iskolából eluta­sítottak, s akiknek jelentke­zési lapjait megkaptuk, ta­nácsadásra hívjuk. Hiszen az elutasítás oka sokféle lehet. A gyenge tanulmányi eredmény .éppúgy, mint az egészségügyi alkalmatlanság. Azután nem ritka, hogy az iskolaválasztás a hibás: két divatos középis­kolát vagy szakmát jelölnek meg a gyerekek. — Június első hetéig, 670 fiatal lapját kaptuk meg. Ta­valy kevesebb: 430 elutasítóit gyerek volt a megyében, s há­romnegyedük eljött a tanács­adásra. Mindegyiküknek ta­láltunk megfelelő iskolát. Na­gyon ritka eset, hogy a fia­tal vagy szülei nem tudnak megbékélni, s ragaszkodnak az eredeti választáshoz. Mi rend­szerint a továbbtanulást tart­juk kívánatosnak, s erre ke­resünk megoldást, lehetőleg a gyermekeknek is tetszőt. Igaz, mindig kompromisszummal jár a másodszori pályamódo­sítás ... — Nem zárult még le a vég­ső döntés ideje — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Oberczán József, a Pest megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője. Az azonban máris nyilvánvaló, hogy idén több lesz a csalódott fiatal. Ebben az esztendőben többen végzik el a nyolcadikat, mint tavaly. De nemcsak ezért. A főváros néhány iskolájában — például az óvónői szakközép- iskolákban s a kereskedelmi szakmunkásképző intézetek­ben — csökkentették a felve­hető tanulók számát. Igaz, hogy ezért még nem kell le­mondani a továbbtanulásról. A fővárosi tanács művelődés- ügyi főosztályától megkaptuk már az iskolák listáját, ahová még jelentkezhetnek a Pest megyei gyerekek, például a textilipari vagy gépipari szak­mákra. Vasvári G. Pál A. magyar társadalomról Erdei Ferenc összegyűjtött művei MEGJELENT MÜVEI alap­ján eddig is teljes képet al­kothattunk Erdei Ferencről. Az Akadémiai Kiadó össze­gyűjtött művei legújabb kö­tetével még csak erősebb kon­túrokkal rajzolja elénk mar­káns alakját. Két jelentős munka: A magyar paraszttár­sadalom és A magyar társa­dalom a két világháború kö­zött, határozza meg az új kö­tet tartalmát, bár tartalmilag azokat a későbbi írásait, kéz­iratmaradványait is közli a kiadó, amelyek szorosan kap­csolódnak A magyar társada­lom gondolatiságához, hiszen Erdei Ferenc egész közéleti és politikai tevékenységében megtalálható a társadalom fel­tárására, átalakítására való tö­rekvés. Az elindító a szülői ház volt. Életpályáját az határoz­ta meg, hogy makói kisparasz- tok gyermekeként minden le­hetséges módon a parasztság és a mezőgazdaság előmozdítá­sát tartotta életre szóló hiva­tásának. Ezért tanult közgaz­daságtudományt és szocioló­giát, ezért harcolt a felszaba­dulás előtt az irodalmi szocio­gráfia eszközeivel és a mozgal­mi-politikai tevékenység út­jain, ezért vállalta el a föl­szabadulás után és a szocia­lista átszervezés időszakában a különböző funkciókat, földmű­velésügyi miniszteri megbíza­tástól az Akadémia főtitkári tisztségig. Mindenáron fel akarta emel­ni a parasztságot, s ha a pa­rasztságot akarta megszabadí­tani a feudális kötöttségektől, akkor el kellett jutnia az egész társadalom megértéséig. Mé­lyen munkált benne a törek­vés. Ezt azok a levelek is bi­zonyítják, amelyeket a hu­szonhat éves ifjú küldött test- véröccsének Géniből, a svájci kálvinista központból. Ott döb­bent rá, hogy paraszt... „égette a fülem dobhártyájára a szót valami kegyetlen isten­ség, s ez most nem biztonság­érzés és legyökeresedés volt: kegyetlen ítélet és elítélés:pa­raszt vagy, s amit szabadság­nak és szárnyalásnak hívnak, az tiltva van előled”. S leírta, hogy ordítani sze­retett volna, amikor erre rá­jött, és ihletett szókkal fordul­ni a parasztokhoz, hogy lázad­janak. lássák meg az igazsá­got. Ott, a kálvinista város­ban tudta meg. hogy a paraszt nemcsak osztály, hanem egy külön világ is. S olyan mélyen el van nyomva a magyar pa­raszt, hogy nem szabad pa­rasztnak lenni! — kiáltott fel. EZ A FELISMERÉS újra és újra visszatér írásaiban, be­szédeiben, tanulmányaiban, és ez a Parasztok című művének is a mottója, az összefoglaló mondanivalója. Ez egyben azt is jelentette, hogy a paraszt nem lehet pa­raszt, nem szabad lennie, ak­kor csak felszabadulhat, pol­gár vagy közösségi, szocialista ember lehet. Míg ez utóbbi gondolat kimondásához elju­tott, nagyon nagy utat tett meg. Ehhez segítette, hogy ép­pen külföldi útjain, ismerke­dett meg Lenin tanításaival, azzal, hogy a küzdelemhez szövetségesre van szükség, ez a szövetséges a munkásság. Ezt hangosan és tudományo­san A magyar társadalomról című híres szárszói beszédé­ben fogalmazta meg 1943-ban. Feltette a kérdést, hogy mi a társadalom, majd felelt rá. A modern magyar társadalom- fejlődést vizsgálva, történelmi tényeket sorakoztatva megál­lapította, hogy az akkori el­lentéteket a társadalomban olyan felszültté váltak, a mun­kásság olyan méretűvé nőtt, hogy nélküle nem épülhet tár­sadalom, a parasztság pedig már nem képes beilleszkedni a polgári társadalomba, olyan óriási arányúvá nőtt az agrár­szegénység tömege. „Tehát sem földreform, sem polgári ter­melési politika már nem ké­pes megoldani az alapvető gaz­dasági kérdéseket”. S egyben meg is határozta, hogy az át­alakulást a jövőben elsősorban a munkásság, másodsorban a parasztság fogja meghatároz­ni. mert e két dolgozó osztály képviseli azt a társadalmi erőt, amely képes megoldani a tár­sadalmi kérdéseket. „Ebben a fejlődésben kétségtelenül a munkásság képviseli a na­gyobb erőt. Ennek a rétegnek van olyan szervezete, prog­ramja és politikai iskolája, amely társadalmunk gyökeres átalakítását sikerrel megkísé­relheti. Ezért a parasztságnak a munkásosztállyal kell szö­vetkeznie” — szögezte le Szár­szón. ÍGY MÁR ÉRTHETŐ, hogy miért foglalkozott olyan türe­lemmel ezzel a kérdéssel, miért kutatta a lehetséges uta­kat, miért állt ki a lenini szö­vetkezeti út mellett, s tudomá­nyos munkásságával is segí­tette a szövetkezeti mozgalom kibontakozását, megerősödését és kiteljesedését. Erdei Ferenc tehát népben, nemzetben gondolkozott. Ezt bizonyítja ez a kötet is, hi­szen nem csupán belső útjá- val, gondolkodásának folya­matával — az élménytől a tu­dományos elemzésig —, ha­nem mint egy mozgalom ré­szese is példázza a megtett utat. A pafasztsáagaV együtt jutott el a szocializmusig, s lett tevékeny harcosa a szo­cialista-szövetkezeti eszmének, építője a szocialista mezőgaz­daságnak, s boldogan látta, hogy megvalósulnak legszebb álmai, elképzelései, s hogy a magyar parasztság megtalália nyugalmát, boldogulását a szö­vetkezetekben. Még itt sem állt meg. Ál­landóan kutatta, hogy miként lehet meakönnvíteni a pa­rasztság munkáját, hogyan le­het a mezőgazdasági termelést magasabb szintre emelni, s a mezőgazdasági dolgozót felsza­badítani a kétkezi munka.nyű- ge alól. Ma már látjuk, hogy Erdeinek ebben a kérdésben is igaza lett. A „Nem szabad parasztnak lenni!’’ felismerés valósággá vált. A szövetkezeti dolgozók már nem parasztoka szó régi értelmében, hanem mezőgazdasági munkások, sőt szakmunkások, képzett, isko­lázott szocialista emberek, akik a mezőgazdaságban dol­goznak ugyan, de lényegében ugyanolyan ipari munkát vé­geznek, mint a gyárakban dol­gozó munkások, nemcsak munkaidőt tekintve, hanem a munka minőségét illetően is. Gondoljunk csak a dunavar- sányi, a dánszentfniklósi, a fóti és a többi modern gaz­daságban dolgozó, infrasuga- ras gépeket kezelő, gépi beren­dezéseket, traktorokat, univer­zális kombájnokat irányító emberekre. Egyre inkább szakemberekké, agrárértelmi­ségiekké válnak a mezőgazda­ságban dolgozók. EZ A VALÓSÁG napjaink­ban. Ezt látta már jó előre Erdei. Éppen a mi megyénk­ben. az MSZMP Pest megyei Bizottságán 1965. október 11-én tartott előadásában fej­tette ki. Sajnos, az előadásnak csak a kéziratos vázlata ma­radt fent. De ebből is világo­san kitűnik, hogy mennyire foglalkoztatta a társadalom- tudós Erdeit a mezőgazdaság­ban dolgozók jövője. Az első kérdés tjén az agrárértelmiség összetételét vizsgálta a régi „gazdászok” beilleszkedését az új körülményekbe, a fiatalabb agrármérnökök, a felsőfokú is­kolások, technikusok elfoglalt helyét; majd azt elemezte, hogy miként mosódnak el a határok az emberek között. Ezután a szocialista mezőgaz­daságban dolgozó szakembe­rek társadalmi szerepéről szólt, arról, hogy miként is­merik el, hogyan válnak egyenrangúvá a falusi értel­miségiekkel, s végül, hogy együtt miként formálják át a falu társadalmát. Bár a kötetben szereplő írá­sok zöme a két világháború között született, mégis előre­mutatóak, sőt napjainkban is tanulságosak. Bizonyítják, hogy a magyar társadalomnak a legjobban a szocializmus fe­lelt meg. Ebben mindvégig hitt, meg volt győződve, hogy csakis a munkásosztály veze­tésével lehet felemelni a ma­gyar népet. Mindennek isme­retében a szocialista társada­lom építésében mindvégig kö­vetkezetesen kitartott a mun­kásosztály képviselőivel való együttmunkálkodásban még akkor is, amidőn kétségei vol­tak; és inkább magát vádolta, amiért gondolatilag, szocialis­ta és történeti tudásban, de politikai előrelátásban sem volt felkészülve a személyi kultusz jelenségeire. BÍZOTT a magyar társada­lom erejében, a munkásosz­tály politikai érettségében, ab­ba)*, hogy végül a marxista— leninista eszmeiségen alapuló fejlett szocialista társadalmat valósítja meg a magyar nép is. Gáli Sándor PÁLYAMÓDOSÍTÁS - MÁSODSZOR Én dolgozni fogok...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom