Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-20 / 143. szám
rrsr air.GYKt 1980. JÚNIUS 20., PÉNTEK A Római Klub vezetői hazánkban A Római Klub nemzetközi tudományos és más intellektuális körökben jól ismert vezetői: Aurelio Peccei, Adam Schaff és Maurice Guarnier a Magyar Tudományos Akadémia meghívására látogatást tettek Budapesten. A vendégek kerekasztal- konferencián találkoztak magyar kollégáikkal, akikkel korunk tudományos problémáiról, feladatairól, lehetőségeiről folytattak kötetlen eszmecserét. A beszélgetést követően megállapodtak abban, hogy a magyar tudomány jeles képviselői a jövőben intenzívebben kapcsolódnak a klub egyes kutatási témáihoz. A Római Klub vezetői tegnap sajtókonferenciát tartottak az MTA tudósklubjában. A Római Klub vezetőit itt- tartózkodásuk során fogadta Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Szovjet—lengyel vezeték Példa: Albertiba—Vinnyica A hazánkban tartózkodó lengyel energetikai küldöttség, Lechoslaw Gruszczynskinak, az energia és atomenergetikai miniszter első helyettesének vezetésével megbeszéléseket folytatott a Nehézipari Minisztérium vezetőivel az Al- bertirsa—Vinnyica 750 kilovoltos távvezeték építésében szerzett magyar tapasztalatokról. A KGST-országok közös beruházásában a Szovjetunióban épülő hmelnyickiji atomerőműtől ugyanis szintén 750 kilovoltos távvezetéket építésnek majd a. lengyelországi Rzesovig, s a iengyel fél saját szakaszán hasznosítani kívánja a legjobh magyar távvezeték-építési tapasztalatokat is. A delegáció tárgyalásait befejezve, tegnap elutazott Budapestről. Magyer-bolgár ntegt Több köze Június 16—19-e között Budapesten tárgyalt Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter és Georgi Evtimov, a Bolgár Állami Idegenforgalmi Bizottság elnöke a két ország idegenforgalmi kapcsolatának kérdéséiről. Az eredményes tárgyalások befejeztével megállapodást írtak alá az 1981—1983. évekre a kölcsönös idegenforgalom továbbfejlesztésére. A megálAmíg üresek az iskolapadok! Síét és fél hónap a cselekvésre Vakáció — a fekete, vagy zöld iskolatáblákon e szó betűi egyre gyarapodtak. Régi diákszokás szerint a tanítás utolsó hetében a tábla felső sarkában — hátulról visszafelé — megjelenik az első betű. S mire utoljára szólalt meg a csen-- gő az 1979/80-as oktatási évben az elárvult osztálytermekben e szó hirdette: két és fél hónap a pihenésre, a játékra, a munkával való ismerkedésre adott! De nemcsak a gyerekek jutnak egy szusszanásnyi szünethez, hanem a nevelők, a gondnokok, a napközi konyhák vezetői, dolgozói is. Pest megye általános iskoláiból 104 ezer 836 gyerek hagyta, hagyja ott az iskolapadokat. Négyszerié több Nyári szünet. Lehetőség nyílik arra, hogy a tantermeket csinosítsák, rendbehozzák, netán átalakítsák vagy új bútorokkal rendezzék be. Persze ott, ahol erre az anyagi lehetőség is adott. De talán pénz hiányában ötlettel, leleményességgel néhány dolgot megoldhatnak szeptemberig, a következő tanév kezdéséig. Mert tennivaló akad bőven. Különösen, ha egy alapos felmérésben lapozgat az ember. Olyanban, mely az általános iskolák tanulóinak nevelési, oktatási, szociális feltételeinek alakulását összegezi. Mire van szüksége egy nyolc- vagy éppen tizenkét éves nebulónak? A könyvek, a különféle eszközök mellett — melyeket otthonról hoz magával — az oktatáson túl teljes ellátásra és napközire. Mert ugye a szülők döntő többsége dolgozik, s nincs mindenütt nagymama, aki ismét gyerek- nevelésre adja a fejét. Nézzük az étkeztetést: a Pest megyei KÖJÁL felmérése szerint — mely nemcsak az iskolai-,• hanem az óvodai- konyhákra is kiterjedt — a demográfiai hullám miatt a konyhák több mint fele a két-három, sőt négyszeresét főzi az engedélyezett adagszámoknak. S csak az ott dolgozók lelkiismeretes munkáján múlik, hogy nincs f/apodás s utazást lapodás lehetővé teszi, hogy a jövőben több magyar turista látogasson Bulgáriába, onnan viszont évente mintegy 8 százalékkal jöhetnek többen szervezett utazás keretében hazánkba. Megállapodtak abban is, hogy a jövőben több körutazást szerveznek. A bolgár idegenforgalmi küldöttség csütörtökön elutazott Budapestről. az étkezéssel összefüggő megbetegedés. A vállalatok, az üzemek konyhái saját feladatuk ellátása mellett 17 ezer adag ebédet tudnának főzni — s így tehermentesíthetők lennének a veszélyessé vált napközis konyhák. S ugyanakkor a napközibe fel nem vett gyerekek is ebédhez juthatnának. Az elképzelés életrevaló, még akkor is, ha az igény' nem mindig ott jelentkezik, ahol a szabad kapacitás. E kettő egyeztetését a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya a járási, a városi -művelődésügyi osztályok feladatává tette— olvasom a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság összefoglaló jelentésében. Kilencvenöt népi ellenőr észrevételei mellett. — Csak az a baj, hogy az eredmény még ismeretlen — idézek a NEB előtt korábban szerepelt anyagból. Aránytalanság — bár érthető! — a felső tagozatosok elenyésző százaléka kap napköziellátást, míg a kicsik döntő többsége. Aprócska adalék: negyedikben 1264-en kapnak teljes ellátást, ősztől — amikor már ötödikesek — közülük csak 623. Az ok: felső tagozatba léptek. Pedig júniustól szeptemberig nem lettek önállóbbak. Csak a konyha továbbra is kicsi... Ma a sok is kevés A Belkereskedelmi Minisztérium a vendéglátóknak harmincöt százalékos rezsi felszámítását engedélyezte az étel után. De nem rögzítette, hogy ennek terhére például mit adjanak. Ezért más-más feltétellel szolgáltatnak, csak a rezsi azonos. Pici hézag, kibúvó, s lám máris anomáliákat szül. Hogyan táplálkozunk? Korszerűtlenül! Éppen ezért fogalmazódott meg négy évvel korábban: az élelmezésvezetők, a szakácsok képzése, továbbképzése fontos. Sort kellene erre is keríteni. Javaslat? Az is maradt, ami volt. Tény, hogy az étlapokon ritka vendég a zöldfőzelék, a gyümölcs, a tejtermék. Ugyanazon ételek egyhangúan ismétlődnek’. Pedig a forintnorma különösebben nem indokolja! A napközi konyhák dolgozói sincsenek könnyű helyzetben. A tervszerű nyersanyagrendelés akadálya esetenként a pici raktár, illetve az olcsóbb nagykereskedelmi árubeszerzés. Az utóbbira Szigetszent- miklóson, Dunaharasztiban, Mogyoródon van példa. S ahol parányi a hűtőtér, ott naponta kell a szükséges mennyiségű húst beszerezni. A tüzelési mód? Sok helyen vegyes, felesleges terheket róván a dolgozókra, s szennyezvén a konyhát. A technológiai gépesítettsége a konyháknak szegényes. Nem csoda, ha a megállapítás ez: a konyhán dolgozók szociális ellátása általában a minimális igényeknek megfelelő, esetenként pedig rossz. Zsúfolt a napközi, s néhány kivételtől eltekintve mindenütt zsúfolt az étkező. Sorban állnak a gyerekek. Először a legapróbbak ebédelnek. Elég sötét a kép, pedig az V. ötéves tervben iskolák, óvodák, napközi konyhák is épültek, mégpedig szép számmal Pest megyében. De ma ott tartunk, hogy a sok is kevés! Nem várható csoda A demográfiai hullámhoz képest lassú a fejlődés. S ami a hiányosságok között szerepel: a ráckevei járás nem tervez fejlesztést a gyermekélelmezésben. Pedig Szigetszentmik- lóson, Szigethalmon, Dunaha- rasztin akadna tennivaló. Tervezett például a ceglédi iskolai konyhák fejlesztése. Ezek szétszórtan működnek, fejlesztésük kétséges eredményt hozhat. A megoldást inkább az jelentené, ha egy új, központi konyha épülne. Fóton, Érden, Gyálon, Gödön, Abonyban központi konyhát építenek, illetve a meglevőt bővítik. Hasonló Elektromos vezérléssel A Labor Műszeripari Művekben az idén több mini négyszázmillió forint értékben gyártanak laboratóriumi berendezéseket. A gyártmányfejlesztés révén magas automati- záltságú elektromos vezérlésű termékek váltják fel a korábbi mechanikus működésűeket. A mikroprocesszorral vezérelt liofilizáló berendezéseket a gyógyszer-, illetve az élelmiszer- ipar használja. megoldást kellene találni Sző- dön és Örkényben is. Júniust mutat a naptár, a csupa nagybetűvel írt vakáció kezdetét. S ez azt jelenti, hogy időt nyertünk — mi felnőttek — egy-két gond, probléma megoldására. így például a nem megfelelő világítótestek cseréjére, a tornatermek mellett levő, a tisztálkodás feltételeit adó csapok számának gyarapítására lenne mód és idő. Ehhez nem is kellenek milliók. Mert ugye amit forintokkal nem bírunk — azt a társadalmi munkásoktól jobbára megkapjuk. Csak szólni kellene. A váltás lehetősége most adott: a napközis konyhák vállalati kezelésbe adására. Tisztázván a Belkereskedelmi Minisztériummal, hogy a 31 százalékos rezsi felszámítása után mit kötelesek a vállalatok adni. Érdekeltté tenni a nagykereskedelmi szállítókat a göngyöleg elvitelében, hogy a konyhák szűk raktárai felszabaduljanak. De lehetne a felsorolást tovább folytatni. A hiányosságokat, az ebből eredő tennivalókat minden érintett ismeri. Lényegében két és fél hónap adott a cselekvésre. S cselekednünk kell. Gyermekeinkért, a napközis ellátás feltételeinek javításáért. A jobb szervezés, a szülők, s a nevelők összefogása egy sor buktatón átsegíthet bennünket. Még a következő tanév megkezdése előtt. Hiszen kritikus szemmel nézzük — ahogy a népi ellenőrök is! — mindazt, ami gyerekeinket körülveszi, amit nekik biztosítunk. Ám ez a kritika jogtalan, ha a magunk módján, lehetőségeinkkel élve nem teszünk meg mindent azért, hogy a gondok egy része megoldódjon. Nem csodára kell várni, nagyberuházásra, milliókra — hanem cselekedni! Varga Edit Látogatás a szülőföldön Szabolcs-Szatmár megyében az űrhajósok Az első szovjet—magyar űrpáros, valamint az Alek- szej Jeliszejev, a közös űrrepülés földi repülésirányító parancsnoka vezette szovjet küldöttség és Magyart Béla kiképzett űrhajós Farkas Bertalan kutató űrhajós szűkebb hazájába, szülőföldjére, Szabolcs-Szatmár megyébe látogatott csütörtökön. Útjukra elkísérte őket Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. A különvonat reggel kilenc órakor gördült be a magyar, szovjet és vörös zászlókkal díszített nyíregyházi pályaudvarra, ahol a megye és a város párt- és állami vezetői üdvözölték a vendégeket. Ott volt Kraszarm Iva- novics Ivanov, a Szovjetunió debreceni főkonzulja is. A Szojuz—36 űrhajósai — az ünnepélyes fogadtatás után — nyitott gépkocsin tették meg a megyei pártbizottsághoz vezető utat, amelynek szegélyeit integető nyíregyháziak népesítették be. A székházban Tar Imre, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára tolmácsolta a keleti országrész több mint 600 ezer lakosának forró üdvözletét, majd tájékoztatta őket a megye életéről, tevékenységéről. A baráti hangulatú találkozón Valerij Kubászov és Farkas Bertalan fölelevenítette a nyolcnapos űrutazás legemlékezetesebb epizódjait, majd az első szovjet—magyar űrpáros és kísérete Farkas Bertalan szülőfalujába, Gyulaházára indult Sóval és kenyérrel A zászlódíszbe öltözött Gyulaháza apraja-nagyja várta a Szojuz—36 kozmonautáit és kíséretük tagjait. A Petőfi Sándor utcai szülőház előtt kenyérrel és sóval fogadták Valerij Kubászovot és Farkas Bertalant. A hazatérés torokszorító percei után bensőséges ünnepség színhelye volt az egykori általános iskola zsúfolásig megtelt udvara. Az első magyar űrhajós, a falu szülötte, Farkas Bertalan megin- dultan mondott köszönetét szüleinek, a tudását megalapozó iskola tanárainak. A vendégek programja Kisvárdán folytatódott. Itt a Főtéren találkoztak a helybeliek százaival, közöttük Farkas Bertalan egykori gimnáziumi tanáraival, osztálytársaival. Innen ismét Nyíregyházára vezetett az út. A Magyar Honvédelmi Szövetség Szabolcs-Szatmár megyei szervezetének központjában Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára fogadta a látogatókat A barátság jegyében Délután Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a nyíregyházi stadionban nagygyűlésen találkozott a város lakóival. A magyar és a szovjet himnusz hangjai, valamint a megnyitó után Tar Imre beszédében egyebek között hangsúlyozta: a Szabolcs-Szatmár- ból indult és űrhajóssá lett fiatalember annak a tájnak a szülötte, ahol a szövetség, a testvériség és a barátság jegyében dolgoznak a nyírségiek. A Kárpátontúli terület lakosságával ugyanis hagyományosan jó, testvéri kapcsolatokat ápolnak. A nagygyűlés a zárszót követően az Internacionálé hangjaival ért véget. Meddig csökken az állomány? Pest megyei állattartók keresik a megoldásokat A statisztikai adatok már tavaly figyelmeztettek bennünket: kevesebb szarvasmarhát tartanak a háztájiban, mint az azt megelőző esztendőben. Sebaj, gondolták sokan. Arra való a nagyüzem, hogy pótolja a kiesést. Valóban így is történt, tavaly a szövetkezetek és állami gazdaságok segítségével szinten tudtuk tartani az állományt. Az idei márciusi állatszámadás: 20 ezerrel csökkent a szarvasmarha-állomány. Meg kellett mindenkit győzzön arról, hogy a kistermelők szerepe döntő e kérdésben. Szükséges a valóságos okok felderítése. Az okokat kutatva — Talán hibás rendeletek jelentek meg időközben? Ráfizetésessé vált a tehéntartás? — tehetnénk fel a kérdést, és nem is egészen alaptalanul. Hiszen előfordult már, hogy elhamarkodott döntések miatt hagytak föl tevékenységükkel a kistermelők. Ezúttal azonban nem erről van szó: a fel- vásárlási felár, az ártámogatás biztosítja a gazdáknak a tisztes hasznot. Mi a hiba tehát? A sertést, nyulat, galambot viszonylag csekélyebb fizikai munkával lehet nevelni. A gondozásával járó teendőktől — sokan még a városban élők közül sem — idegenkednek. Az épülettel szemben sincs olyan magas igény. De ami a legfontosabb: a tehén fejése, istállózása mind a mai napig megmaradt a hagyományos paraszti foglalatoskodások körében. Az egy-két lábasjószággal bajlódó idős tsz-tagok derékhadából viszont egyre többen állnak ki, fogy el erejük. A villát megfogni, a csuklót tönkretenni pedig, érthetően nem akaródzik a fiatal nemzedék tagjainak. Pest megyében a kisgazdaságoknak csupán 7—10 százalékában fejnek géppel, de hiányzanak a tö- megtakarmányojc előkészítésére. a szecskázásra alkalmas gépek is! A megoldás kézenfekvőnek látszik: gépesíteni kell a munkaigényes folyamatokat, éspedig úgy, hogy az ne terhelje meg túlságosan a vállalkozókat. Miért hát a lassú előrehaladás? közismert tény: kevés a háztáji számára készített berendezés, speciális gép. Nos, ebből az amúgysem nagy választékból igyekezett összeállítani — dicséretes alapossággal — egy listát a MÉM Műszaki Intézete. Javasolják, ajánlják a bevált NDK Elfa-Impulsa fejőgépeket, az önálló vízellátást biztosító BHV—80 típusú szivattyús-hidroforos önitatós berendezést és még sok más hasznos dolgot. Csak véleményt ad Sajnos e kérdésben az intézet csak véleményét nyilváníthatja. Hogy mi kerülhet forgalomba, arról már a KERMI dönt. Így történhetett meg, hogy a rossz minősítések ellenére — a vevők nem kis bosz- szúságára — megjelent az Agroker-vállalatok raktáraiban egy szinte hasznavehetetlen hazai gyártmányú fejőmasina. A beszabályozást is többnyire a képzetlen termelőre bízták. Ki tudja miért, a 13 ezer forintos vételárba már nem fért bele a néhány forint értékű tartalék gumikehely-garnitúra. A panaszok persze nem érnek véget ezzel. Sokfelé kifogásolják és joggal, miért égetik fel a nagyüzemek a szalmát, ahelyett, hogy felesben a kis tenyésztőknek adnák, akik az idén alomhiánnyal küszködtek. Mint ahogy egy hernádi tsz-tag fogalmazta, két éve olyan volt a barom, mintha gyolcsban tartanám, most meg a tíz tehénre kapott 12 mázsa szalmából keU kijönnöm. Van kitől tanulni Sokat tanácskozunk mostanában. Szarvasmarha-tenyésztési szimpoziont is rendeztünk már az idén a kistenyésztők- nek. Nem tagadjuk, hasznos lehet a vélemények cseréje, de minden beszédnél többre értékeljük a gyakorlati eredményeket. Például az ócsai Vörös Október Tsz sikereit. A gazdaság illetékes szakemberei nem az egy-két tehénkét tartó, a tejet bögréző kisgazdákra számítanak elsősorban. Ezek úgymond géppel vagy gép nélkül, de előbb-utóbb lemondanak a szarvasmarha-tenyésztésről. Számukra azok a családok a fontosak, amelyek lényegében ebből a tevékenységből akarnak megélni és legalább egy tucat állattal foglalkoznak. Kétszáz liter tejért ugyanis már érdemes tartálykocsit küldeni a házakhoz. Gondoskodnak a tömegtakarmányról, s adnak kaszálót is. Háztáji ag- ronómusnak, az általános gyakorlattal ellentétben, a legképzettebb szakembereik egyikét állították be. Készek együttműködni a mezőgépgyárakkal a fejlesztésben. S míg nem lesz jobb, a nagyüzemben már nem használt fejőberendezéseket bocsátják a kstermelők rendelkezésére. Nem csoda hát, ha a helyzet az ócsai Vörös Október Tsz-ben alapvetően megváltozott. Jelenleg 250 tehenet tartanak számon az általuk integrált háztáji és kisegítő gazdaságokban. Az érdeklődés olyan nagy, hogy év végére az említett szám eléri, a 300-at, és jövőre még többet. Ha az ipar, no meg a gazdaságok követnék példájukat, minden bizonnyal kevesebb okunk lenne a nyugtalanságra: meddig csökken az ország és a megye szarvasmarha-állománya. Valkó Béla
