Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-18 / 141. szám

A megválasztott tanácstagok

1. tanácstagi választókerület: Gőzön Antalné, 2.: Csenki János, 3.: Varga József, 4.: Kovács György, 5.: Molnár Gyu- láné, 6.: Dékány István, 7.: dr. Veidinger István, 8.: Szépe József né, 9.: Polákovics Nándor, 10.: Méray Tibor, 11.: Horváth Istvánná, 12.: Jáki Ferencné, 13.: Dultz Pál, 14.: Érdi István, 15.: Sipter Ferencné, 16.: Szeder Gábor, 17.: Pécz Imre, 18.: Hegedűs Géza, 19.: Gulyás Tiborné, 20.: Bo- hor József, 21.: Szabó Károly- né, 22.: Müiler János, 23.: Kovács Sándor, 24.: Szabó Lász- lóné, 25.: Szigetvári Ferencné, 26.: Soiyál András, 27.: Do vák Jenő, 28.: Farkas Péter, 29.: Sütő Ferencné, 30.: Halász Jakab, 31.: Bidó Vilmos, 32.: Vida Ferenc, 33. Viktor Antalné, 34.: Varga Ilona, 35.: Kurucz Györgyné, 36. Rácz Lászlóné, 37.: Dizseri Sándor, 38.: Domonkos Lajos, 39.: Horváth János, 40.: Ér- hardt Lászlóné, 41.: Gellért Lajos, 42.: Szűcs R. János, 43.: Felföldi István, 44.: dr. Be- nussi Silvió, 45.: Bencsik Antalné, 46.: Ipacs László, 47.: Piszák Imre, 48.: Bakonyi János, 49.: Szepesi József, 50.: Keresztes Ottó, 51.: Csordás Ferenc, 52.: Fitos Lászlón^,

53. : dr. Guttermuth Henrik,

54. : ifj. Gál Ferenc, 55.: Brassói János, 56.: Molnár József, 57.: Kovács Andrásné, 58.: Balogh Imre, 59.: Nagy Istvánné, 60.: Ludányi István, 61.: Salánki Sándor, 62.: Szla- bonyi István, 63.: Csölle Antalné, 64.: Lénárt Csabáné, 65.: Bajnóczy Mihályné, 66.: dr. Ági Dániel, 67.: Tóth László, 68.: Balogh Attila, 69.: Fenyvesi Lajos, 70.: Tóth Ferenc. 71.: Kiss Miklósné, 72.: Gellér István, 73.: Gerő József, 74.: Gyenis János, 75.: Lukács János, 76.: Török Ferenc, 77.: Suplicz Tibor, 78.: Varga György, 79.: Szabatin Péter, 89.: Vogronics László, 81. { Boruta Istvánné, 82.: Csabai Péter, 83.: ZeigovPs Gvu- la, 84.: Bajnóczky Sándorné.

Gimnázium

Új igazgató

A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén Dizseri Sándort, a Vörösmarty Gimnázium igazgatóját — saját kérésére — állásából felmentette.

Ezzel egyidejűleg a végrehajtó bizottság Somfai Istvánt, az iskola tanárát, megyei orosz nyelvi szakfel- V yélőt, augusztus 1-i hatállyal a gimnázium igazgatójává kinevezte.

A PEST MEGYEI

HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

1. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM.

1980. JÚNIUS 18., SZERDA

Szükség van-e bölcsődére?

fii előrelépés jelképeként

Asszonyok megoszló véleménye

Dr. Sashegyi Mária, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője:

— Amikor idekerültem Érdre, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy létezik olyan hely, ahol ne lenne egyetlen bölcsőde sem.

— És?

— Létezett. A városnak ma sincs bölcsődéje.

vsssssssyyssssssssss.

— Kell a városnak talán bölcsödé?

egyálMegoszlanak a vélemények. Ahányan vannak, annyiféleképpen vélekednek a PEVDI délelőttös műszakjának asz- szonyai. Czaffer Antalné csomagoló. 13 éves lánya mellett egy fia van, most jött visz- sza gyes-ről:

— Akkor se kellett volfta nekem bölcsőde, ha lett volna! A gyerekemmel lehettem három évig és ezt az örömet semmi sem pótolhatta.

Juhász Lászlóné tűzőnő, két gyerekével ő is kivette a gyes-t. Bölcsőde-ügyben más a nézete:

— Lehet, hogy nekünk nem kellett, de biztosan akadnak a városban, akiknek nagy segítséget jelentett volna. S ha nem is a; kezdettől, legalább a második, harmadik évben sokon élnének a lehetőséggel. Mert az igazság ai, hogy bármennyire is szereti at ember a gyereket, szinte bélésükéiül az otthoni létbe, s a közösség, no meg az otthoni rabszolga- mynka miatt sokan visszajönnének munkába.

Juhászné szavaira rímel Somogyi Ferencné csomagoló

véleménye is. Somogyiné három gyerek anyja:

— Amikor megszülettek a gyerekek, mentem vblna dolgozni, de nem tudtam, a gyerekek miatt. Beadtam volna bölcsődébe, de nem volt bölcsőde, s még az óvodából is elutasították a nagyobbikat azzal, hogy — úgysem dolgozom. Ebből a bűvös körből nehezen tudnak kitörni az anyák és szeretem, nem szeretem — marad a gyes.

Arpási Pálné húsz évig dolgozott a Május 1. Ruhagyárban..

— Húszból három csak kényszermegoldás volt, azért maradtam, mert ott volt a bölcsőde, tudtam, hova tenni a gyereket; De a hajnali indu. lás, késői érkezés megviselte. Ezért döntöttem úgy, hogy óvodába már Érdre íratom, s jöttem a gyerekkel haza én is. Bizonyára sokan maradnának itt a városban, ha lenne bölcsőde.

Kovács Istvánné is a fővárosba, a MOM-ba hozta-vltte reggel-este gyerekét.

— Egyszerűen nem ismertem a gyerekre közösségben. S ha nem is az első pillanatoktól, de at óvoda előtti egy évben én mindenképp a bölcsőde mellett vagyok.

wwsssssmssMssst

Vágenhoffer Jenöné, a PEVDI érdi üzemegységének párttitkára:

— Asszonyaink, mondhatnám valamennyien élnek a gyes adta lehetőségekkel. Közülük sokan talán akkor sem jönnének dolgozni, ha lehetőségük

Az ember mértéke

lenne a bölcsődei helyre. Né- hányan azonban az élet kezdetén tartanak, építkeznek és nekik minden fillér fontos. Ezek az anyák minden nehézség ellenére a munka mellett döntenének, ha nem is az első, de a második vagy a harmadik évben. Ugyanakkor a városban egyre több azoknak a nőknek a száma, akik szülni is akarnak, de nem szívesen adnák föl viszonylag jó jövedelmüket, s főleg: nem vállalnák a szakmából kiesést. A legtöbben ma, bölcsőde híján, inkább a fővárosba utaznak. Ha lenne bölcsődénk, azt hiszem, sok értékes embert megtarthatnánk magunknak a városban.

rssss/sssssssssssssssssj

— Mit jelent Érd városának bölcsődeprogramja?

Nógrádi György, a városi tanács beruházási osztályának vezetője:

— Három, egyenként hatvan személyes bölcsődét. Az elsőt, őszi átadásra, már építik az Aradi utcában. A másodikat jövő évre tervezzük az újtelepi iskola mellé. Míg a harmadik, a lakótelepi bölcsőde, távolabbi célkitűzés.

— Miért késik a lakótelepi létesítmény építése?

— AZ ismert okoknál fogva, maga az egész lakótelep építkezése lassabb lesz, s így tolódik el néhány létesítmény, köztük a bölcsőde építése is.

— Ezerötszáznyi óvodás, hatezer iskolás gyerek mellett nem kevés a háromszor hatvan személyes bölcsőde?

— Kevés, de miután végleges megoldást úgysem tudunk biztosítani, ez is előrelépés. Az igazság szerint van két területe a gyermekintézményeknek, ahol még feszítőbbek a gondok: ez az óvoda és az iskola.

— Mi hát a jelentősége akkor a bölcsődéknek?

— Jelkép, előrelépésünk jelképe. Újabb dolog, amire már nem lehet azt mondani: nincs.

POZITÍV

Öregek

Ügy tartják: érdemes végigülni a városi tanács végrehajtó bizottságának üléseit. Ezt ajánlották e sorok írójának is a kezdet kezdetén, nem is elsősorban a vébék valóban érdekes, jól előkészített napirendjeire gondolva, hanem, hogy ezek az ülések kiváló információs csatornák, s maguk a résztvevők — valamennyien a városban élők, a városért dolgozók — itt találhatnak ' igazi hírforrást településükről.

S hogy nem volt alap nélküli az útbaigazítók vélekedése, vébéülések sora bizonyította immár. A legutóbbi, például, ahol a felnőttvédelem kérdései kerültek terítékre, s a dr. Sashegyi Mária, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője irányításával végzett munka kapott dicséretet és megerősítést. De nem is a fő téma érdemelte ki a figyelmet ezen az ülésen, hanem egy föl- szólalás. Dékány István, a Benta-völgye Termelőszövetkezet elnöke a téesz tevékenységét ismertette ebben a munkában. Hozzászólásában említve az adatot: a Benta-völgye évente majd kétmillió forintot fordít öregjeinek segítésére. Ez a különböző címeken megújított támogatás — önmagában is figyelemre méltó, s ha ehhez még hozzávesszük, hogy hányféle módon segíti a téesz, például a szociális otthont, vélhetjük: erejéből sokat fordít városára. Különösen így kell értékelnünk igyekezetüket most, a vébé-ülés után, ahol Dékány István bejelentette: fölajánlja a téesz — napközben amúgy is csöndesebb életű — kul- túrotthonát — öregek napközijének. Vállalják egy konyha kialakítását, ami lehetővé teszi a főzést is. Az elnök bejelentéséhez Szilágyi Zsoltné, a megyei tanács egészségügyi osztályának jelenlevő képviselője csatlakozott: megígérte a megye anyagi támogatását a Benta vállalkozásához.

Mely vállalkozás nem kevesebbet bizonyít, minthogy nem minden értelmes ötlet múlik pénzen csupán, s hogy a jó elképzelések megtalálják a szükséges támogatást is.

Mutasd meg szobrodat, megmondom ki vagy.

Ekként is fordíthatnánk azt az igyekezetét, amellyel városaink szobrot emelnek maguknak, s formálják szobruk képere önmagukat, vagy szobrukat — terepüxésUk arculatára. s hogy össze tud nőni város és szobra, Varga Imre Sikü.ásai bizonyítják a legjobban. Lépcsőn ballagó, szembehúzott sapkás, magában tán dúdolgató Leninje ma Mohács jeikepe. ugyanott, ugyanő állította föl foghíjas macskaköveken ácsorgó, korlátnak támaszkodó, Radnóti- alakját. Amszterdam után Szekszard dísze leit a Prométheusz és legutóbb Dunaújváros kapott méltó emléket: Bartók és Kodály közös szobrát. S ha nincs is minden városnak messzire híres jelképszobra, olyan települést bizonyára nem találni, amelynek ne lenne — nem is egy, de néhány — köztéri alkotása.

Azaz... A „minden” szót javítani kall mert ha mégoly nehezen is találtunk rá, tudunk egy várost, amelynek nincs szobra: Érd. Hiába keressük itt nagy magyarok alakját (pedig van nemzeti költőről elnevezett gimnázium), ősember nyomának szobor- utódját (elfeledett az ásatások egykori helye); török idők szoborba foglalt emlékét (a Szapáry pincébe készült négydarabos alkotás egyelőre az alkotó műtermet díszíti); hiába is keressük a nagy árvíz, pestisjárvány, két világháború, repülőhősök és az egykori mezővárosért, községért dolgozó emberek megörökített alakját — nem találjuk.

Pedig szoboradakozásban élen járt mindig a település: a korabeli sajtó tanúsága szerint érdi szobrászművészhö (!) állított emléket Rómában az Amerikát megrepült Endresz Györgynek. S napjaink bőkezűsége ajándékoz Eöry Emil- szobrot a „kilenc város — kilenc ifjúsága” rendező városának — immár másodízben; engedi szét Domonkos Béla alkotásait — szerte az országban.

Csak a város árválkodik szobor nélkül.

Igaz, egy tér sincs, ahova szobrot állítani érdemes lenne.

Három kérdés — három felelet

Tiisculanum fejlesztése

Kérdez: Szécsi Annamária (V., Mátyás király u. 76.):

— Fővárosi lakos vagyok, nemrégiben vettünk telket Tusculanumban. A Bagoly utcai rész lakói között többféle hír is kering a környék fejlesztéséről. Most illetékesektől szeretném megtudni a terveéraszíjak exportra

Óraszíjakat és hevedereket gyártanak a Texelektro szövőüzemében. Különösen nagy keletje van a szalag szövőgépen (képünkön) készített óraszíjaknak, amelyből a hazai piac mellett jelentős mennyiség kerül exportra is.

két. Megindul-e az autóbusz- járat a Szt. István útján? Tervezik-e kórház építését közelünkben és várhatjuk-e egy ABC vagy egy nagyobb élelmiszerbolt felállítását?

Válaszol: dr. Bartók Irén, a városi tanács titkárságának vehetője: <

— A válaszadást az érdeklődő számára bizonyára rossznak tűnő hírrel kezdem: ABC vagy nagyobb élelmiszerbolt létesítése ezen a vidéken a tanács tervei között nem szerepel. A Bagoly utca két végén található két üzlet, ha nem is fővárosi szinten, de egyelőre ellátja a környék lakóit. Amennyiben a Bagoly utcán túli, ma méá jobbára üres terület telepszerűen beépül, a szükségesnek megfelelően az élelmiszerbolt-hálózat is bővül.

A kórház építésének variációs tervei között valóban szerepelt az említett terület is. Így kell mondanom, múlt időben, mert időközben megszületett az elvi állásfoglalás: nem ide tervezik a létesítményt.

Végül, két nemleges válasz után egy biztatás: megindul az autóbuszjárat a Szt. István útján akkor, ha elkészülnek a gépkocsi leállók. Tudomásunk szerint a betonszigetek építését megkezdték.

Az oldalt írta: . Major Árvácska Fotó:

Ilancsovszky János

TVyolcgyerekes családból származom, Sopron megyében éltünk, Vicán.

Anyám születésem után fél évre halt meg, apám nevelt nyolcunkat. Olyan is volt ez: nem élet, küszködés. Nyolcunkra sokszor egy cipő jutott. ruha is csak a foltosabb- jából, talán ezért is irigyeltem el a szabóságot. Merthogy ott mindig szép ruhák között lehet az ember. Meg a sapkájukról, mert olyan elegáns sapkát hordtak akkoriban a mesterek, amihez, úgy láttam, sokat kell tanulni .az embernek.

Tanulni aztán tanultam eleget, de még annál is több volt a szenvedés, ami az inasoknak jutott. Senkinek nem kívánom azt a sorsot, bár meglehet, ez is kellett az élethez. Sokszor elnézem a mai fiatalokat: nem tudják értékelni, amit naponta kapnak. Igaz, honnan is tudnák? Aki sohasem éhezett, nem tudja, mi az éhség.

1929-ben szabadultam föl Pesten, onnan kerültem ki Érdre. Itt nősültem harminc- kettőben. Jó mesterség volt a szabóság, hozott a konyhára, de köve.élt is munkát eleget. Ügy kellett dolgoznom, hogy bátran tehessem ki a ház falára a táblát: Gombás Vilmos úri szabó. Nem is volt a hitelemmel gond: van olyan kuncsaftom, akinek idekerülésem első évében csináltam az első ruhát és itt varrat még ma is.

Az ötvenes években nehezebb szelek jártak. Maguk, fiatalok, nem emlékeznek erre, de én akkor nem kaptam szenet, azzal, hogy minek kellene

fűteni a műhelyt? Kisiparosnak lenni nem volt akkoriban dicsőség. Abba is maradt egy időben a munka, s hogy a nyugdíjra kellett gondolni, munkahely után néztem; a diósdi csapágyba jelentkeztem. Csodálkoztak: más ilyenkor már az öregségre gondol, én meg most akarok dolgozni? ötvenegy éves voltam akkor. Azért kaptam munkát: gépeket olajoztam. Nem volt köny- nyű feladat, de én szerettem csinálni. Lehet, ez látszott is rajtam, mert egy nap hivat a főnök, odatart egy papírlapot elém, olvassam, mondja. Elolvastam és megfordult velem a világ: a csoportvezetői kinevezésem volt.

Gondolkodtam, elfogadhatom-e én ezt a megtiszteltetést, de aztán úgy voltam vele. mint később, amikor először szóba került a tanácstagság. Ha 'mások megbíznak bennem, nekem sem szabad kishitűbbnek lenni magammal szemben. így kerültem nyugdíjba, a csapágyból, s ha volt szép időszaka az életemnek, akkor az a tíz év volt, amit ott, a gyári közösségben töltöttem. A szabóság révén nem voltunk mi híján semminek, de azt az erőt, amit a többiek figyelme jelent, azt először itt éreztem.

Ezért is gondoltam úgy, ha én kaptam valamit a közösségtől, én is tartozom. Ezért igyekeztem a legnagyobb tisztességgel ellátni a tanácstagságot. Nerh mondom, nem volt könnyű dolgom. Furcsa nép az érdi, még itt Tusculanum- ban is, ahol pedig évtizedek

óta együtt laknak az emberek, kevés a megértés. Előbb jön a veszekedés, mint a jó szó és milyen semmi ügyekben! Tyúkperek, marakodás kerítés miatt, fák kivágása és annak a legrosszabb, aki békíteni próbál. Pedig ez is a tanácstag dolga: tegyen igazságot emberek között. Csak hát sokszor száll vissza a fejére az átok.

Ne vegye öndicséretnek, de azt hiszem, sikerült tenni a községért valamit. Nem nekem egyedül, de nekünk, akiknek fontos a település sorsa. És én most nem csupán a tusculanumi részre gondolok —bár azért, ugye, ez a legszebb vidék a városban? —, de mindenre, ami fejlődés itt történik, ki kell nézni a kerítésen, hogy meglássuk a többiek örömét is.

Erre próbáltam irányítani az emberek figyelmét és ezt ajánlhatom a fiatal tanácstagutódomnak is. Ezzel a mostani választással továbbadtam a megbízatást. Elmúltam hetvenéves, jpjjeriek a fiatalok, az ő dolguk már az a mai élet. De azért, ha kérnek, hívnak /— jövök, segítek.

Mert a múltjából nem élhet az ember. Emlékszem, felnőtt fejjel egyszer visszamentem a szülőfalumba. Megdöbbenve láttam, hogy összement a világ: a folyó sekély vizű patak lett, eltűnt a templom minden félelmetes hatalma és összementek a házak is. Hát ezért mondom, hogy az ember mértéke nem a múltja, hanem hogy meglevő erejét hogyan tudja használni mások javára.